Keresés

Részletes keresés

Tengertánc Creative Commons License 2006.11.27 0 0 54
Ha van még valaki, akit érint a dolog, szívesen "beszélgetnék". Nálunk a 6 éves kislányunk szenved szelektív mutizmusban.
Bogyó 2 Creative Commons License 2005.11.25 0 0 53

Szia!

Eléggé el voltam veszve, de már felszabadultam, nagyobb meló folyt és szüneteltettem az utóbbi hónapokban a fórumozásokat. Sajnos sok változásról nem tudok beszámolni, biztatás van, de lassan, s néha nem is haladunk. Nem csoda, hogy bizonytalanságot is érzel, van is.

Itthon nagy dumás Dóri, főleg a kishúgával perlekedik, kiéli magát valószínűleg, amit nem mer a suliban. Ott  továbbra se nagyon beszél, szünetben hajlandó felmondani a leckét stb. Mi szóltunk a tanítónéninek, hogy próbálja erőltetni lassan a nyilvános felelést, ne legyen külön kezelve, mert ez nem lesz jó neki se. Jár a pszichológushoz, de a köszönés nem megy továbbra sem.  Ha a tágabb család veszi körül, már akkor is elakad a szava. Jár gyógytestnevelésre és nem nagyon szeret, mert ott idegen gyerekekkel van együtt, gyakran elpityeredik, ha kezdődik. Sajnos valószínűleg ők is próbálták felvenni vele a kaopcsolatot, de ő nem volt hajléandó kommunikálni, ígymár ők se nagyon foglalkoznak vele, és ilyenkor könnyebben előfordul, hogy esetleg kis gonoszságok is becsúsznak. Nem mesélt ilyet, de nyilván érzi, hogy nem szeretik úgy. Ha beszélünk erről akkor is elsírja magát, de nem hajlandó beszélni róla és ez a legrosszabb, mert nem tudjuk orvosolni a dolgot, illetve megpróbálni se tudjuk. Beszéltünk neki róla, hogy nem lesznek barátai ha nem hajlandó senkinek se válaszolni, meg résztvenni a játékokban. Megérti, de mégse változik a hozzállása, annyira nagy benne a félsz. Szóval volt fejlődés nála egy-két téren, de ebben semmi. Most egy kislétszámú osztályba jár, felsőtagozatban már nem így lesz, már előre félünk, hogy teljesen el fog veszni.

 

Mi Tatán nyaraltunk, nagyon jó volt, Dóri is nagyon élvezte, meg is ragadt benne, rajzolt róla az iskolában is ősszel. Sok élmény éri, mert ő az osztálytársai többségéhez képest sokkal több mindent lát, de sajnos ez sem teszi határozottabbá.

Előzmény: majdnemszőke (52)
majdnemszőke Creative Commons License 2005.08.22 0 0 52

Nálunk még az elhatározás sem működik. Egyszerűen már meg sem próbál olyan dolgokat, mint pl. köszönés a szűk családon kívülieknek. Tanulási problémákról még nem beszélhetünk, oviban még nem derült ilyenre fény.

 

A türelem tényleg fontos. Kedves, hogy bíztatsz, bár érzek némi bizonytalanságot a soraidban. Lassú fejlődést én is látok, de ijesztő, hogy egy hétköznapi élethelyzettel való megbírkózás is gondot jelent. Még egy gombóc fagyit sem kért soha a cukrászdában vagy egy extra pohár vizet az oviban. Inkább szomjazik.

Ma rémálmom volt az általános iskolai felvételi beszélgetésről. :( Nem látom esélyét annak, hogy ott teljesíteni tud majd, pedig a megfelelő suliba való kerüléshez szükség lenne rá. Még van fél évünk...

 

Nálunk nem volt oxigénhiány, viszont egy nagyon hosszú és problémás szülés igen. Az orvosom szerint, csak azért úszta meg fizikai sérülés nélkül, mert picike volt. A pszichológus (és a többi doki) a sok órás "vergődés"-t okolja. Néha (otthon, torna közben, úszómedencében, ha kevesen vannak, stb.) megmutatja az "igazi" felszabadult énjét, de a külvilág előtt általában bezárkózik. Most nehezíti a helyzetet, hogy minden rezdülésemre figyel és a legkisebb egészségi problémára kétségbeesetten reagál. Gondolom, most csapódik le az is, hogy hetekig kórházban voltam.

 

Szomorú, hogy Dóri felé nem fordulnak a társai elég figyelemmel. Ilyen élmény nálunk is volt, mert agresszívabb társnője "üldözte" utálatával + a kialakult klikkek nem vették be játszani maguk közé. Nem igazán tudtuk feloldani egyik problémát sem. Az elsőre még voltak ötleteim, de elhárította mindet "ezt én nem merem" felkiáltással.

 

Most félreteszem az aggódó anyát és elutazunk. Elviszem a Balatonhoz, kicsit ketten leszünk. És elvtelenül kényeztetni fogom (rengeteg hattyúetetés, társasjáték, rollerezés és fürdés). Így készülünk az ovira. :)

 

 

Előzmény: Bogyó 2 (51)
Bogyó 2 Creative Commons License 2005.08.18 0 0 51

Mindenki azt mondja, hogy majd egyszer beérik a gyerek. Legyünk türelmesek.

Ez valóban így is lehet, mert tényleg bejönnek a dolgok. Csak sajnos ez egy folyamatos versenyfutás, mindig a többihez kell mérnünk, mert természetesen ők is fejlődnek. A mi gyerekeinknek pont, hogy gyorsabban kellene fejlődni ahhoz, hogy legyen esélyük.

Maga a mutizmus persze más, ott elég lehet egyszer is ha megbátorodik, de ugye vannak nálunk tanulási problémák is, matekból fel kellett menteni, nem tudom írtam-e már. Az folyamatos versenyfutás.

Ma sajnos volt egy kis affér. A feleségem elküldte a pár házzal arrébb lakó fejlesztő pedagógushoz, aki most más időpontban, hétközben tudta fogadni. Én szoktam egyébként elkísérni, de most még dolgoztam. Egyedül kellett volna elmennie, amit már többször is beígértünk neki. Egyszer-kétszer el is ment ide-oda, de ritkán. Nehéz rávenni. De most a kicsit nem akarta a feleségem összepakolni, megkérte menjen egyedül, de nem volt hajlandó, kicsit elfajult a dolog, ahogy elmesélték, sajnos. Este megbeszélték, hogy legközelebb ne legyen ilyen, hogy majd bátrabb lesz, hiszen neki is rossz, hogy a bátortalansága miatt nem nagyon barátkoznak vele a társai. El vannak vele, néha bejönnek hozzá - kertes házban lakunk, vidéken - de sajnos érthetően sokszor nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem mindig vesz részt a játékokban, illetve Dóri azért ebben is érezhetően le van maradva tőlük, infantilis sokszor. Elpityeredve mondta, hogy a szomszéd kisfiú, akivel sokat vannak együtt, és ma is volt nála, az iskolában ő se játszik vele. Nagyon sajnáltam szegényt, de próbáltuk vele megértetni, hogy legyen bátrabb, játsszon a többiekkel, akkor érdekes lesz ő is, játszanak majd vele is. Mi a társakat nem tudjuk pótolni, s ezt neki kell megoldania. Sajnos nem sok esélyt látunk minderre, mert ilyenkor megígéri, láthatóan őszintén el is határozza, de aztán megint nyuszi lesz. Dehát muszáj bíznunk.

 

Nálatok is oxigénhiány volt akkor?

Nálunk Dórival muszáj volt elfogadtatnunk, hogy ő "nehezen" született, hiszen másoktól azért ez előbb-utóbb úgyis visszajut, és egy ilyen kapcsán ő maga kérdezte meg egyszer. De persze azért mi minden fejlesztést úgy állítottunk be, hogy ez majd segít, hogy még okosabb, ügyesebb legyen.

Előzmény: majdnemszőke (50)
majdnemszőke Creative Commons License 2005.08.18 0 0 50

Van, amiben hasonlít a két lány..:)

Néha én is ellesem, hogy "biztonságos" helyzetben magához képest erőteljesen nyilvánít véleményt, de inkább a csoporttársainál fordult elő az oviban. Próbáltam faarccal fogadni (magamban meg örvendeztem, hogy végre kiáll magáért). De ez régebben volt, ősszel kiderül, hogy van-e folytatás. Szerencsére otthon és tornázás közben, uszodában velünk időnként feloldódik. Olyankor még a mozgása is más.

 

Természetgyógyásszal mi is próbálkozunk, a homeopátiát választottuk. A pszichológus és a homeopata doktornő is a születés körülményeire vezeti vissza a viselkedésproblémáját. Sajnos az előbbi szakember nem került közel hozzá, így eredményt sem várhattunk tőle (a gyerek még több óra közös játék után sem akart vele kettesben maradni). Másikhoz, esetleg több másikhoz - amíg nem muszáj -nem szeretném hordani, mert csak erősíti benne a tudatot, hogy ő nincs rendben. Így is örökölte dédije hipochonder :) génjeit.

 

Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a kis bogyók varázsolni fognak, de a doktornő bíztat és 1 db eredményesen kezelt páciensét ismerem. Fizikai betegségen (pl. csecsemőkori sikítós hasfájás) korábban már segített.

 

A fejfájás okát keressük. Túl vagyunk a gyerekorvoson, szemészeten. Lehet, hogy az ovitól pánikol előre. Nem tudom.

Előzmény: Bogyó 2 (49)
Bogyó 2 Creative Commons License 2005.08.17 0 0 49

Jaj Istenem!

Csak most értettem meg amit korábban írtál...

Egy ideig nehéz volt újból írni.

De inkább írok rólunk.

Dóri nagyon szereti a kistesót, és tavaly amikor kiderült, hogy jön, akkor vettünk mi is egy kiskutyát. Sose volt állatunk korábban, mindig csak terveztük. De végre belevágtunk. Előtte nem nagyon mertünk, mert gyakran nem vagyunk itthon, és nem tudtuk kire bízni. Most sem könnyű, pl. nemrég nyaralni voltunk, de megoldjuk. Dóri korábban félve nyúlt az állatokhoz is, de egy éve van egy kutyánk. Nagyon jót tesz neki szerintem. Sokat játszik vele, most már össze-vissza dögönyözi, és az önbizalmának biztos, hogy jó, hogy van akinek ő is parancsolhat. Most már így van ez a kistesóval is. Sőt igazából már jópár hónapja az a gond, hogy túlságosan is fegyelmezi őket, talán velük éli ki azt, amit egyébként nem mer meglépni, a társainak ugye nem nagyon mer szólni. De egyszer majd csak megtalálja a helyes mértéket, talán job ez mintha velük se merne mit csinálni. Tény, hogy a kutyus azért nem hallgat úgy rá, de ez azért gyerekek esetében majdnem természetes.

A feleségem azt mondta nemrég, hogy ne korholjuk Dórit, hogy nem beszél rendesen, mert nem használ. Nehéz megállni, de most megpróbáljuk. Legújabban tervezve van egy talpmaszírozás is a környék egy neves természetgyógyászánál.

Sajnos az iskolánál tanítóváltás lesz, ez nem jó hír, nála nagyon fontos a stabilitás.

A kutyát szerintem érdemes megpróbálni, csak jól kell kiválasztani. És akkor valóban szüksége lehet a gyerektársaságra, fóleg az lenne a jó, ha lenne kisebb rokongyerek vagy közeli barátok gyereke, akit gyakran láthat.

A feje mitől fájhat? Furcsa egy kisgyereknél ilyen hosszú ideig!

Előzmény: majdnemszőke (48)
majdnemszőke Creative Commons License 2005.08.15 0 0 48
Túl sokat én sem várok, de talán segít elterelni a figyelmét. Beszélni nem akar a bánatáról, ha kisbabát lát, még mindig könnyes néha a szeme... Az önbizalmát valószínűleg nem kapja vissza, de legalább a tavalyi szintre szeretnék visszajutni. Egyenlőre sír, hogy nyáron nem akar oviba menni + 2 hete fáj a feje. Közeledik a szeptember. Másik tervezett gyógymód a kiskutya, de azzal még várnunk kell egy kicsit.
Előzmény: Bogyó 2 (47)
Bogyó 2 Creative Commons License 2005.08.03 0 0 47

Dórinak is van társasága, két-három gyerek is van, akivel gyakrabban játszik együtt. Ha ketten vannak, teljesen jól résztvesz ő is a dolgokban, beszél, de ha három vagy több gyerek van, ő a háttárbe vonul. De ha nem lenne a gyerektársaság akkor az meg szerintem rontana a helyzetén, ezért kell a program, kell a társaság, csak túl sokat ettől sem lehet várni, sajnos.

Előzmény: majdnemszőke (44)
Bogyó 2 Creative Commons License 2005.08.03 0 0 46

Nálunk most tanítóbácsi van! Aki amúgy családi barát is, talán ez is oka a dolognak. De úgy tűnik, ősztől megint tanítóváltás lesz, sajnos. Nemrég jött egyébként haza a nagylány, mert a mamáéknál nyaralt egész júliusban, s közben csak kétszer látogattuk meg. Ő döntötte ezt így el, s tartotta is magát hozzá. Közben nem akart hazajönni, de most már igen. Kíváncsi voltam mit eredményez ez a hosszabb távollét, de fejlődést nem vettünk észre, ebédnél megint alig értettük a válaszait, jellemzően elharapja a szavak, mondatok végét. Nagyobb társaságban megint nem szólalt meg. Itthon azért beszél, csak akkor nem, ha szerephelyzetben találja magát, ha kényesebb kérdést teszünk fel. A húgával és a kutyánkkal kifejezetten kiabál, néha még velünk is.

majdnemszőke Creative Commons License 2005.08.01 0 0 45
Most látom, hogy én is. Így jár, aki nem olvas vissza. :)
Előzmény: Bogyó 2 (43)
majdnemszőke Creative Commons License 2005.08.01 0 0 44

Gratulálok, az nagyon nagy előrelépés, ha már válaszol az órán és idegenekkel is beszél.

Azt gondolom, hogy sokat számít a tanítónők reakciója. Szeptemberben élénk iskolakeresésbe kezdek, bár nincs túl nagy esélyünk válogatásra, a szóba jöhető területeken elég nagy a túljelentkezés.

 

A kistestvér-várás nála is nagy önbizalomnövekedéssel járt, még az oviban is dicsekedett vele. Sajnos a történet rosszul végződött és nem is igen próbálkozhatunk újra. Azóta az ovis viselkedése visszazuhant, megint görcsösebb, visszahúzódóbb. Remélem a nyári szünet elég lesz a lazításra. Próbálunk sok programot, gyerektársaságot szervezni. Egyenlőre nincs jobb ötletem.

 

 

Előzmény: Bogyó 2 (42)
Bogyó 2 Creative Commons License 2005.07.29 0 0 43
Na, most látom, hogy ismétlem magam, dehát olyan régen volt már!
Előzmény: Bogyó 2 (42)
Bogyó 2 Creative Commons License 2005.07.29 0 0 42

Szia!

 

Van haladás! Most végezte a másodikat a lány, és már válaszol órán, ha néha halkan is, meg ha nem is mindig. A telefont nem veszi fel, de velünk simán beszél, korábban ez nehezebben ment. A köszönést még mindig elszabotálja. De van fejlődés, bátrabb már, néha meglepő módon egyes idegenekkel is szóba elegyedik. Pl. vki keres bennünket és őt kérdezik. De ez ritka.

Most van egy kishúga, ami óhatatlanul nagyobb önbizalmat is eredményez nála, mert ő a nagy, ő az akire néha egy-egy feladatot rábízunk a kicsivel kapcsolatosan. és persze most még inkább nagyobb önállóságot várunk el tőle. Az hogy bevonjuk segít abban hogy ne legyen féltékeny, de egyrészt ő nem olyan típus, megszokta, hogy nem ő van a középpontban, mert sokszor maga kivonul a gátlások miatt, másrészt elég nagy a korkülönbség, így kevésbé érzi konkurrensnek.

Bátrabb már, de csak kicsit, lassan halad, de mégiscsak halad. Most is vannak, akik nem akarják elhinni, hogy itthon micsoda szövegláda, de már megszoktuk.

Előzmény: majdnemszőke (41)
majdnemszőke Creative Commons License 2005.06.16 0 0 41

Szia, látom régen írtál ide, de hátha...Szívesen olvasnék arról, hogy hol tartotok a kislányoddal. Ha van kedved, írj.

 

Az én lányom is elektív mutizmusos, bár kicsit másképp, mint a tiéd. Jövőre suliba megy és már most izgulok, hogy a tanárnő(k), hogy tolerálják a viselkedését. Sajnos az oviban is van olyan nevelő, akit irritál a "némasága" és az alulteljesítés. El sem hiszik a saját óvónéninknek, hogy mire képes. Persze próbálok majd megfelelő tanítónőt keresni, de a túljelentkezések miatt (+ mert a felvételi beszélgetésektől sok jót nem várhatok) ez nem egyszerű.

Előzmény: Bogyó 2 (40)
Bogyó 2 Creative Commons License 2004.11.28 0 0 40

Hú, nagyon szépen köszönöm, persze, hogy érdekel a véleményed! Nála is az oxigénhiány a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt alakult ki. Mesélünk neki, bár lehet, hogy nem eleget, van is néha lelkiismeretfurdalásunk. Imádja a Franklin meséket, amik szerintem is épületesek. Esténként olvastam neki klasszikus meséket, néha fejből is. Ezek a dolgok mindig rám, apára várnak, mert a feleségem sokat van vele, a tanulás is ő vele van, az este legalább az enyém legyen. De most született egy másik pici lányunk, még nincs két hetes. Nagyon felvillanyozza a dolog, és igyekszünk nagyon bevonni, hogy ne érezze magát háttérbe szorulva. Szándékosan nem féltékenységet írtam, ez annyira távol áll tőle, pont a személyisége miatt. Ha csak az átlagos figyelmet megkapja elég neki, nem egy erőszakos gyerek. Mindig puszilgatná a kicsit, amit persze hagyunk is. Valamelyik nap a kiskutyánkat tanítottam átugrani egy deszkán, s mondtam Dórinak próbálja ő is. Aztán a vége az lett, hogy a kutyust pihentettük, vele foglalkoztam. Szerencsére viszonylag hamar jól ment neki, jól meg is dicsértem, nagyon élvezte. Most már jut idő a kutyusra is.:-)

Én is úgy látom, kell neki a pozitív erősítés, de a pszichológus váltogatja nála a negatív és pozitív ösztönzést. A múltkor félórát állt a szobaajtójában, mert nem mehetett be, amíg azt nem mondta, hoigy csókolom x.y néni. Nem mondta, sokáig. A pszichológus szerint az se jó, ha megszokja, hogy mindig elengedjük neki, hogy ne beszéljen, mert így mindig a könnyebb, de nem feltétlen jobb utat fogja választani. Furcsa volt nekem is, de bízunk benne.

Az iskolai szereplés nem érdekel túlzottan, az inkább, hogy nem köszön, nem válaszol. Persze, nem lehet mindenki a középpontban, csak a sarokban se legyen. Símuljon be a többiek közé, hogy ne legyen kiközösített. Kis közösségbe jár, a többiek valamennyire tolerálják, de nem mindig. Szerencsére van egy - érdekes módon, de szerintem ez talán jobb is - kisfiú, aki közel lakik és már évek óta nagyon jól elvannak, most is itt van nálunk, játszanak. Vele teljesen normálisan beszélget. Persze, jár matekra, minden olyan neki mint korábban, csak az értékelés lesz más, még nem tudom miként képzeli a tanító, a részletes szakvélemény még nem is jött meg. A bicajt próbálgatjuk, igyekszem nem erőltetni, de mégis csinálni, ez szokott használni.

Az írás, olvasás néha pongyola, de szerintem viszonylag jó, az átlagot mindenképpen megüti. A szövegértés néha gond, de ha koncentrál az is megy. Cak hát pont ez az, a figyelemzavar. Ez az egyik probléma nála. Ezért nehéz neki az önálló munka, ott kell állni felette, próbálunk minél kevesebbet, mert később se lehetünk mindig ott, de anélkül még nem megy.

Ezt a Manó dolgot néztem már, de ha te is jónak tartod, akkor megvesszük, más is dicsérte.

Az egyensúlyi zavarokra nem igazán próbáltunk még semmit. Mire gondolsz?

Nem ismerjük ezeket.

Köszi mégegyszer.

Előzmény: Törölt nick (39)
Törölt nick Creative Commons License 2004.11.27 0 0 39

Szia:)

Ha érdekel a véleményem...

A kicsiddel nincs olyan nagy gond,higgy a pszichológusnak.

Volt elektív mutista tanítványom,csak otthon beszélt a nővérével és a bátyjával 2 év után beszélt hozzám suttogva,a kollégáimhoz SOHA.

A Te kicsi lányod kicsit éretlen,de a legfontosabb ne éreztessétek vele azt,hogy görcsben vagytok miatta.Tudom nehéz...az én kisfiam úgy született,hogy a köldökzsinór a nyakára csavarodott.Megkésett beszédfejlődésű volt.Így nem csak szakmai oldalról ismerem,hanem a saját bőrömről is milyen mikor nem olyan a gyerek,mint amit elvárnak a mai világban.A legnehezebb nem figyelembe venni a tényleg jó indulatu rokonokat és ismerősöket.A szakemberekre halgass.

Nem baj,az ha a mesék érdeklik.Sőt.Mesélj neki Te is sokat,olyan kicsi még.Ha jól érzi magát a közösségben az jó jel.A szereplés...mi a túrónak? Most őszintén nem minden ember szeret középpontban lenni vagy szónokolni,szem előtt lenni.

Ha matekból felmentették,azért még ugye jár matek órára csak jegyet nem kap? Manó sorozatot ajánlom figyelmedbe,mese is oktat is játékosan.Játékos matekozást azt csináld vele.NEM számtan!Ne kényszerítsétek még családon belül sem szereplésre.Az iskolában majd fog teljesíteni csak ne hanyagoljátok el a fejlesztést.

Én ügyes gyerek voltam,de csak 10 évesen tanultam meg kerékpározni,ne ilyesmi legyen a fokmérő.Magához képest nézzétek.Pozitív megerősítés.Ha valami sikerül dícsérni és a számára kedves személy előtt el mesélni(ha nem volt jelen az illető).

Az egyensúlyi zavarokra,alternatív módokat próbáltatok már?

Második osztályban ne az alul teljesítés legyen a gond,tanuljon meg jól írni olvasni szöveget érteni...az iskolai értékelést tojd le(már bocs).A gyerek a fontos,hogy a jegyek miatt vagy az elvárások miatt NE menjen el a kedve a tanulástól.

Az érés folyamat.Gondolj 1 szép gyümölcs fára.Minden alma egyszerre lesz piros?

NNa ugye:)

Manó

Előzmény: Bogyó 2 (38)
Bogyó 2 Creative Commons License 2004.11.21 0 0 38

Sziasztok!

 

Úgy látom a topicindító problémája rendeződni látszik. Sajnos nálunk más a helyzet, ezért is hozom fel a topicot.

9 éves a lányom, második osztályos iskolás. Itthon be nem áll néha a szája, de ismeretlenek között meg nem szólal. Nem hajlandó köszönni, oviban előzetes ígérete ellenére sem mondta el a verset, holott itthon igen , most az iskolában néha válaszol a pedagógusnak, de gyakran nem. Oxigénhiányosan született, ebből adódóan vannak is problémái, kicsit látszódik a mozgásán, és jelentős figyelemzavara van. Olvasni szépen olvas, de a matematika egyáltalán nem megy neki. Kiskora óta sok helyre hordtuk a gyógytornásztól a fejlesztő pedgóguson, gyógyúszáson keresztül, jelenleg heti egyszeri fejlesztésre és pszichológushoz is jár. Kicsit infantilis a többiekhez képest, még nagyon a mesék foglalkoztatják, ritkán tesz föl ilyen legyes-pókos kérdéseket. Most volt bizottsági vizsgálaton, matekból fel kell menteni, de válaszolni ott sem volt hajlandó, írásbeli dolgokból szűrték le amit leszűrtek.

Ennek ellenére, ha valakit a bizalmába fogad akkor beszél hozzá, néha túl sokat is, de nagyobb gyerektársaságban, vagy ismeretlenekkel nem. Szereplési helyzetekben pl. boldog névnapot kell kívánni, még a legszűkebb családi körben sem mondja el, de a helyzetből kikerülve már simán magyaráz. Szereti az iskolát is, nincs baja a társasággal sem, ahol nem beszél, csak megszólalni ne kelljen. Azt azért valószínűnek tartjuk, hogy a meglévő sutasága, egyensúlyi zavara mindenképpen gátlásosabbá teszi, megszokta, hogy ő ér oda utolsónak a dolgokhoz, biciklizni még mindig nem tud.

Leginkább az a probléma, hogy az iskolai teljesítményében emiatt jóval kevesebbet mutat, alulteljesít. A pszichológus bíztat, de még nem látunk érdemi változást. Tudjuk, hogy nem lesz jobb az átlagnál eredményekben, de azt szeretnénk, ha legalább annyit meg tudna mutatni, amennyit valójában tud.

Kíváncsi vagyok, van-e valakinek hasonló esete, vagy tud-e valaki valamit tanácsolni, elsősorban abban, hogy itthon miként kezeljük ezt a dolgot, mennyire éreztetve a gyerekkel, hogy ez probléma, anélkül, hogy túlságosan feszélyeznénk és stresszelnénk vele.

AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.09.03 0 0 37
Áááá, most már tudom mitől volt annyira ismerős a mutyizmus topicban ez a nicknév.... aha... gimnázium! :-)))
Előzmény: csupaszabo (36)
csupaszabo Creative Commons License 2003.09.03 0 0 36
Úgy látom, Nálad sem vált be. Maradtál ilyen, amilyen vagy.
Előzmény: Punknown Terrorist (35)
Punknown Terrorist Creative Commons License 2003.09.03 0 0 35
Akartam tanácsolni a verést végső eszközként, de látom, nem szükséges.
Előzmény: csupaszabo (27)
csupaszabo Creative Commons License 2003.08.25 0 0 34
Ja, és ami a legjobban tetszett: srácaim véletlenül sem kérdeztek páratlan számú lábra.
csupaszabo Creative Commons License 2003.08.25 0 0 33
Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. És őket nem elégíti ki az a válasz, hogy más faj, mert gondolkodnak. Egyszer arról beszélgettem velük, hogy a hasonló életkörülmények hasonló külsejűvé teszik az állatokat, erre példának hoztam fel a szarvast és az őzet.
Idáig oké is volt, de amikor szóba kerültek a pókok és a legyek, akkor rákérdeztek, hogy miért van a póknak 8 lába és a légynek csak 6. Én erre azt cálaszoltam, hogy a pók egy ragadozó ízeltlábú, nem rovar-féle, és meg kell ragadnia az áldozatát, ezért több, 8 lába van. Erre jött a nagy kérdés: miért éppen 8 és miért nem 12 vagy 16? És a légynek miért éppen 6 és miért nem 4 vagy 8, vagy 12?
Ezekre a kérdésekre valszeg a Természettudományi Múzeum Állattárában sem tudnának mást mondani, csak azt, amit én a legjobban utálok válaszként: csak.
Előzmény: AliceCsodaországban (32)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.08.25 0 0 32
Hű ezzel engem is megvezettél, mert ugye minden bogár rovar, de minden rovar bogár vagy fordítva... elő kéne venni a jó öreg Darwin mester tanulmányát, de mindenesetre elég ha azt mondod nekik, hogy más alfajba tartoznak...

(Nekem szerencsém van, mert megörököltem a teljes Brehm testvérek munkáit az állatokról meg az állatfajokról, ha nem tudtam valamit, elővettük együtt, vannak benne képek meg minden.)

Előzmény: csupaszabo (31)
csupaszabo Creative Commons License 2003.08.24 0 0 31
Pontosan ezt csinálom, de vannak kérdések, amikre sehol nem kapok választ. Pl ez a pók-légy ügy. Lassacskán megőrülök tőlük, mert egyre több ilyet kérdeznek.
Előzmény: AliceCsodaországban (30)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.08.24 0 0 30
Hajajj, de nagy szerencsém van hogy lányaim vannak...:-)))

DE én a te helyedben azt válaszolnám, hogy hirtelen nem jut eszembe pontosan miért, de majd utánanézek, vagy valami ilyesmiket - aztán fene a belüket utána is néznék, ne maradjak szégyenben! :-)))

Előzmény: csupaszabo (29)
csupaszabo Creative Commons License 2003.08.24 0 0 29
Hát a két bátyó olyanokat kérdez, hogy köpni-nyelni nem tudok és nem tudom elmondani a helyes vbálaszt az ő szintjükön. Sokszor még én se tudom a helyes választ, lexikonokban kell utánanéznem.
Pl.: Miért van 8 lába a pókoknak és csak 6 a légynek?
Éreznek-e fájdalmat a növények, ha leszakítják őket?
Hogy működik egy repülőgép?
Mi a különbség egy repülő és egy autó között?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáznak a srácok, szerintem lassacskán rá fognak jönni, hogy ezzel anyácskát fel tudják tuningolni rendesen.
Előzmény: AliceCsodaországban (28)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.08.24 0 0 28
Ugyan mit kérdezhetne, amire te nem tudsz válaszolni??? :-)))
Előzmény: csupaszabo (27)
csupaszabo Creative Commons License 2003.08.24 0 0 27
Megnyugtattatok, habár igazság szerint nem én voltam emiatt a fő-nyugtalan.
Bencus napról napra többet hablatyol, már tízig elszámol, irtó hibásan, de pontosan, a betűk egy részét is ismeri, pedig sosem tanítottam neki külön.
Ismerve a nagyobb tesóinak kérdéseit, előre rettegek tőle, miket fog majd kérdezni tőlem?
sasmadár73 Creative Commons License 2003.08.11 0 0 26
Csatlakozom. Az én fiam is ilyen. Hároméves koráig szinte csak tíz darabból állt a szókincse, azt is ritkán használta, inkább "jelelt". A környezetünk nagy része riogatott, hogy baj lesz ebből (csak az nem, aki ismert engem háromtól négyéves koromig: pont ugyanilyen voltam).

Az elmúlt félévben őkelme viszont megszólalt, meglehetős hibásan beszél (ami napról napra javul) és sokat. Tegnap pedig a vonatüléseken a számokat mutogatta nekem: haa'm; ketttó; nyóc, mind stimmelt...(valószínű forrás: több matektanár él a környezetében, szokta őket látni munka közben).

Előzmény: halacs (19)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2003.08.08 0 0 25
Vigasztalásul még ideírom, hogy anyabanya olvtársad írt a kisfiáról a csillaggyerekek topicban, nos ez a fiúcska 8 éves, leírása alapján egy zseni, de csak 4 és fél évesen kezdett beszélni!
Előzmény: csupaszabo (23)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!