Pont a "nem demokratáknak" kell a legkevésbé félni! Hiszen a demokrácia minden előnyét élvezik és kihasználják, miközben ők maguk fütyülnek rá. Félni a "nem demokratáktól" v a csak szavakban demokratáktól kell. Szerintem.
Ettől Bibónak még igaza van. Aki félelemben él, az nem szeret félelemben élni. Azaz demokratának lenni annyi: teszel az ellen, hogy senki ne éljen félelemben. (Nyilván ostoba, aki nem fél, amikor oka van félni.) Más kérdés, hogy Bibó tételét időnként félreértett vagy szándékosan eltorzitott kontextusokban is idézik.
Bizonyos értelemben egyébként a tétel talán tényleg kiegészithető: a törvényt bizony demokráciában is "félni" kell. Bár még ez is belefér az eredeti tételbe, mert aki megsérti a törvényt, az egyben félelemre ad okot a közösségnek, ami nem fair. És még ehhez is hozzá kell tenni, hogy mindig vannak olyan törvények, amelyeket meg kell változtatni, hogy közösségi szinten csökkenjen az indokolatlan félelem szintje.
Szerintem azért vetetted el Bibó definicióját, mert talán túl mereven értelmezted. A demokrácia hajlékony, változékony állagú és összetételű vibráló szövet, a félelem meg az a szél, ami elfújja. Demokratának lenni, túl azon hogy igyekszel nem félni, azt is jelenti, hogy folyton gondoznod kell a demokráciát, hogy hozzáidomulhasson a folyamatosan változó világhoz és emberek közti viszonyokhoz.
Csakhogy Bibó nem olyan félelemre gondolt, amit Te itt leírtál. Bibó "politikai félelemre" gondolt. Azaz, ott nincs demokrácia, ahol félned kell attól, h kritizálsz, ha elmondod a véleményedet. Szerintem.
Ha demokrata vagy - e leszűkített értelmezés szerint -, akkor teszel is érte. Ergo szólsz, ha a vonaton a nemdohányzó kocsiban (vagy a HÉV-en) rágyújtanak (én mindig megteszem), akármilyen rosszarcú alakok teszik (csak olyanok teszik), és odamész, ha valakivel kötekednek a buszon. Annak a tudata, hogy esetleg mások is beavatkozhatnak, sokat változtat az agresszív alakok fellépésén - ezt tapasztalatból mondom, pedig ne hidd, hogy valami nagydarab fickó lennék, ellenkezőleg. Volt, hogy megütöttek ilyen fellépésem miatt (egy kocsmában), de csak egyszer, és semmi bajom nem lett akkor sem. Félős demokratákkal nem lesz demokrácia.
Ps.
Én nem is tartom magam túlságosan demokratikus gondolkodásúnak. Bármilyen politikai rendszert el tudok fogadni, amelyik nem túlságosan ostoba ahhoz, hogy katasztrófába sodorja az országot (mondjuk a jelenlegi nemzetközi helyzetben egy diktatúra kiépítése katasztrófába sodorna), és békén hagy engem, azaz nem várja el az aktív támogatást.
Számomra a demokrata-lét és az, hogy nem félek semmitől, akár csak kimondani, vagy kiállni a véleményem mellett, egyszerűen nem jön össze.
Mert ha felszáll 6 paraszt a buszra és kardot lóbál, akkor azzal én nyilván nem értek egyet. Akkor vagyok demokrata, ha ennek hangot is adok? Ha nem adok hangot, akkor nem vagyok demokrata? Mi köze van ennek a 2 dolognak egymáshoz?
A demokrácia nem a népképviseletet és annak valamiféle módját jelenti?
Hát mi köze ennek ahhoz, hogy agresszív, túlerőben lévő és alapvetően nem civilizált viselkedésmódot tanúsító egyedektől fél az egyén, vagy sem?
A félelem a cselekedeteidben ne jelenjen meg: akkor vagy demokrata.
Azaz valamit ne azért ne tegyél meg, vagy ne azért tegyél meg, mert félsz máshogy cselekedni.
Egy példa: ne félj elmondani a véleményed. Ha félsz, akkor az már nem demokrácia.
Amiről ti beszéltek, az sokkal elemibb ösztönökre épít: az alapvető fizikai védelemre, azaz magad megvédésére. Erre szerintem nem lehet ezt a mondást használni.
De arra igenis lehet, hogy ha úgy gondolod, nem tetszik valami, akkor ne félj kimondani. Ne félj cselekedni se, ha kell.
Ez a mondás a diktatúra szülöttje, ahol nagyon közel volt az orwelli gondolatrendőrség fantáziája és a fasiszta és kommunista rendvédelmek valósága. Ehhez mérten kell szerintem Bibót és a mondását megítélni.
Mondasz valamit, ezektől tényleg félek következésképpen nem vagyok demokrata:)
Nekem az a bajom ezzel az egésszel, hogy semmilyen oksági viszonyt nem látok a félelem és a demokrataság között. Mégis annyian, annyiszor idézték már ezt a szerencsétlen mondatot, hogy még a végén azt hiszik az emberek, hogy igaz.
"Most én szégyelljem magam, hogy félek? (Nem félek egyébként, a kérdés akadémikus)"
-- Nem-e? No de az egyház visszahozza a sötét középkort... a jobboldali pártok meg kicsit nem figyelünk és egyházi államot csinálnak... Orbán Viktor kéthetente újraszámol...
Van ugye az a sokat idézett Bibó mondás, miszerint: "demokratának lenni annyi, mint nem félni."
Én nagyon haragszom erre a mondatra, mert szerintem éppen akkora hülyeség, mint ahányszor idézik.
És hogy ez most éppen kijött belőlem, az annak tudható be, hogy a múlt héten, a Klubrádióban, a karddal átszúrt szerencsétlen gyerek kapcsán nyilatkozott oda Ranschburg Jenő, majd idézte őt Orosz számtalanszor, hogy tudniillik, félelemben nem lehet élni.
Aztán ma reggel TGM-mel szintén erről beszélgetett szintén ő, és ott legalább feltette a kérdést, hogy hogyan kellene viselkednünk az ilyen emberekkel?
Értékelhető választ persze nem kapott, nem is igen lehetne erre válaszolni, legalábbis filozófiai síkról, de azért hátha van valakinek véleménye a dologról.
Most ne ragadjunk le annál, hogy mégis miféle országot építettünk magunknak, ahol 6 ember simán grasszálhat az utcán 2 db karddal, meg pajzsokkal, és még használják is, azt azonban kikérem magamnak, hogy ha okom van félni, mert cigánynak, arabnak, zsidónak, vagy homoszexuálisnak születtem és ez esetleg látszik is rajtam, akkor engem valami asztal-tudós nem-demokratának kategorizáljon!
Meg mégis mi az, hogy félelemben nem lehet élni?
Miért nem?
Most én szégyelljem magam, hogy félek? (Nem félek egyébként, a kérdés akadémikus)