Úgy veszem észre, hogy sosem vagyok szinkronban, összhangban. Mintha fáziskésnék, avagy -sietnék. Tudom, mihez (kihez) képest. Hát ez az. Mintha mindig ahhoz képest lennék eltolódva, akivel, amiről éppen beszélgetni akarnék, amibe be akarok kapcsolódni, ami éppen végetér, akik éppen elmennek. Más is? De miért is?
A fáziseltolódás néha létezik, de sokszor nem - a legtöbben itt a nap csak egy szakában vagyunk itt, olvasgatunk, vagy írogatunk. Létezik néhány nick, akik mondjuk reggel 6-kor szólnak hozzá valamihez, és értelemszerűen mivel én akkor még alszom, nem fogok rájuk érdemben reagálni, annál is inkább, mert számomra a fórumos beszélgetés igazi varázsa az az 1-2 óra, amíg a világ sok sarkában ülő emberek agya egyszerre mozdul.
A legidegesítőbb, amikor végre kimászol a kútból, és valaki mindenáron arról akar csevegni veled, hogy milyen a kút mélyén. Te meg már gondolni sem akarsz rá. Lezártad, vége, örülsz, hogy továbbjutottál.
Fáziseltolódás nálam is szokott lenni. Főleg olyanokkal, akikkel nem találkozom napi szinten. Érdekelné őket, mi történt velem, elmondom, reagálnak rá, én meg már annyira nem érzem aktuálisnak az egészet. Tudom, hogy napokkal azelőtt még tudtam volna mit kezdeni a reakciójukkal, de a beszélgetés pillanatában már csak feleslegesen visszaránt. Visszanézni meg nem szeretek, csak előre.
Úgy veszem észre, hogy sosem vagyok szinkronban, összhangban. Mintha fáziskésnék, avagy -sietnék. Tudom, mihez (kihez) képest. Hát ez az. Mintha mindig ahhoz képest lennék eltolódva, akivel, amiről éppen beszélgetni akarnék, amibe be akarok kapcsolódni, ami éppen végetér, akik éppen elmennek.
Más is? De miért is? Mi ez a jelenség? Nem paranoia, ez annál több. Létezik.
