Hanem? (Öncélúság azt jelenti, hogy önös célok, érdekek vezérlik az egyént. Hol itt a különbség?)
A nézetkülönbségetek gyökere véleményem szerint, hogy a szerelmes ember két alfajáról (és omegajáról, mert csak két féle van) beszéltek: aki azért lesz szerelmes, hogy kiáraszthasson szeretetet, a másik azért, hogy minél többet begyűjtsön. (az "alázatos lovag és megközelíthetetlen úrhölgye" mítosz továbbélése, természetesen sokszor fordított nemi leosztásban) Érdekes továbbgondolni (holott reggel van, és a gondolkozásban sose voltam jó): ha két "szeretetbegyűjtő" találkozik, arra példa a legtöbb színész-, zenész- és egyéb híresember-nász: állandósuló veszekedések, jelenetek, válás. Ha két "szeretetkiadó", az meg egy idő után tömény unalomba fullad, mert a másik "nem veszi fel" a szeretethullámokat, nincs meg az interakció, az a rezonancia, vagy hogy mondjam. A hamar barátsággá váló párkapcsolat esete, testi vágy nélkül. Szerintem tehát a működőképes kapcsolatban az egyik inkább adó, a másik inkább vevő (-készülék).
Az általad belinkelt dolog az én olvasatomban pont hogy tömény önzés. Szeretni valakit csak azért mert olyan jó érzés nekem, hogy szeretek, a másik meg akár nem is tud róla, nem kap semmit tőlem.. az mi? Elég öncélú dolog.
Jajj de hát végülis ez mindegy, vagyis nem mindegy, de off, azért remélem, nwww, a témához is szóltunk valamit, és jó lenne olvasni már téged is, vagy mást rajtunk kívül, mert már unom magunkat :)
A plátói szerelem úgy tudom, szexmentes szerelmet jelent, és nem viszonzatlant, de még csak nem is viszonzatlanra gondoltam. Weöres ír valami olyasmit a Teljesség felé-ben, hogy szereteted legyen olyan, mint a nap melege: ne válogasson. Aki közelebb jön hozzád, azt úgyis több fogja érni belőle. Szeresd azokat, akiknek szükségük van rá.
Masok erre azt mondanak, hogy az ilyen fele szerelem el lehet rakni a platoi jelzot. Masok talan meg arra is gondolnanak, hogy az Egyesek altal felhozott onzes es befolyasolas es minden hamissag olyan mint a vihar festette reggeli tenger. Ha vihar volt ejszaka, reggelre zavaros lesz a viz, viszont ha kristalyosan tiszta az ido, a tenger is attetszoen csillog.
Nem a tettetettre gondolok, hanem az annak hittre. Az Egyesek azt mondják :) hogy az nem lehet szeretet, amiben önzés van. Ha valaki meg akarja változtatni vagy befolyásolni akarja a másikat, vagy féltékeny, játszmázik, vagy akár csak bármi viszonzást is vár a szeretetéért, az nem szeret, maximum azt hiszi. Szóval igazán_szeretni azt hiszem, nem is olyan könnyű.
(ugye a tettetett szerelem(szeretet)-re gondolsz? Szivbol sajnalom, hogy azok az egyesek sajat tapasztalataikat kivetitve vonnak le kovetkezteteseket az egeszre nezve.)
(nem volt szandekomban alabecsulni a szeretetet, csak megkulonboztettem egy alapjaiban azonos de formajat tekintve mas erzestol. btw miert irtad azt, hogy igaz_szerelem? van hamis_szerelem is? -mar ha tisztan erzesekrol beszelunk. bocs az offert tpkgazda)
[Azért simán el tudom képzelni, hogy igaz_szerelem=szeretet+szexuális_vágy (amit illik csak egy ember iránt érezni, mert ha nem, kurva/köcsögszemét_pasi vagy) Ja és kéretik nem lebecsülni a szeretetet. Mintha az valami kevés dolog lenne. Közben meg nincs is, ami több annál.]
OK, az a rész visszavonva, hogy az emberek így meg úgy. Tudom, hogy az emberek többségének létezik ez a dolog, végülis hit kérdése minden. Amiben hisznek, az van. Annak, aki hisz benne. Objektív véleményt pedig eszem ágában sem volt alkotni, mert hogy is tudnék. Az ember saját véleménye meg nyilván önmagáról árulkodik, akármi is legyen a téma. Egyébként meg:
- átéltem már amolyan klasszikus elsöprő szerelmet, jó volt, megvolt, jó sokáig tartott, vége lett, aztán azóta már megváltoztam. Nem azért ez a véleményem az egészről, mert csalódtam a nagybetűs szerelemben, ennek semmi köze ahhoz. Egyszerűen csak másképp látom már a világot, és vele együtt ezt a dolgot is. Lehet hogy valamikor meg megint másképp fogom látni.
- azóta sem lettem besavanyodott banya, aki elméleteket gyárt a magánya elviselésére. Van pasim. Érzem, értem, szeretem őt végtelenül.
OFF Kedves Abigel, talan erdekesnek fog tunni, de en az epp aktualis allapotomtol fuggetelnul allitom, hogy Halucska melygondolata, miszerint a szerelem egy, a szocializacio okozta elvaras kivetitese, cseppet sem fedi a valosagot.valami olyasmi, hogy attol meg hogy be van borulva az eg, nem tagadom a nap letezeset. aztan van meg itt egy ps: ugyanis Eurochild maga szamara nem meglepo modon szerelmes, hiszen es szerencsere ez az erzes gyakran jott hozza latogatoba, illetve ps2: ha Halucskat eme hozzaszolasa alapjan kene mérnem hat bizonysten a mely erzesu ember kepe lenne a legutolso ami beugrana rola. Meg szerencse hogy mashol is olvatam tole, de ugy latszik te is. udv.
Szerintem akarki mond akarmilyen okossagot a szerelemrol, csak sajat eppen aktualis allapotat fogalmazza meg, ezert nem tekintheto mervadonak. Halucskarol a hozzaszolasa alapjan en azt gondolom, nagyon mely erzesu ember, aki azonban talan meg nem esett at a mindent elsopro szerelmen, Euro egy alapvetoen racionalis gondolkozasu egyennek tunik, aki azonban most - sajat maga szamara is talan meglepo modon - nagyon szerelmes lehet. Aztan aki tarsfuggo, minden kapcsolatat intenziven eli meg, es ha vege, ugy latja, hogy egy het mulva mar kopogtat a kovetkezo nagy szerelem, mert ra van szorulva.
Satobbi.
Ne haragudjatok, nem akarok itt kivesezni masokat, csak azt akarom peldazni, hogy csupan magunkrol tudositunk, ha "objektiven" akarunk megnyilatkozni a temaban, legalabbis velemenyem szerint, lehet vitatkozni! Lehet, hogy a topik gazdaja egy alapvetoen befele forulo ember, akinel nem igeny egy eletre szolo lelki tars. Vagy lehet, hogy tudat alatt fel a varhato kudarctol. Vagy rossz velemenye van a noi nemrol - csaladi vagy kornyezeti hatasok miatt. Tobbet kellene irnod magadrol, nwww.
Erdekes megkozelitese a szerelemnek...szoval akkor az euforia amit erzek mikor "szerelmesnek" titulalom magam, nem mast mint a tarsadalmi berendezkedesbol fakado kotelezoen felvett viselkedesi mintak(csaladalapitas) betoltese okozta endorfin bomba? Ugyanis ha nincs szeretet es szeretet kozott kulonbseg es en megis erzek valami erdekes boldogsag-erzetet mikor a "szerelmemre" nezek-gondolok, mig ez a fajta kemiai folyamat csak nem indul be mikozben a szuleimmel foglalatoskodok(akiket sajat bevallasom szerint ugyancsak szeretek), ez a gondolatmenetedet kovetve valami olyasmi magyarazathoz vezet, hogy hacsak ez az altalam bizonyitottan erzett felfokozott lelki allapot nem a veletlen muve hogy epp es mindig es ott es akkor indul be, mikor "ra" gondolok, nem lehet mas, mint az evezredes multtal rendelkezo, az egesz eletre szolo parvalasztas okozta bizonytalansag-erzetbol fakado cimkezesi kenyszer szabaditotta noradrenalin-dopamin toltet? Hm...elgondolkodtato...es a 15evesen erzett szerelem? az is hasonlo alapokon nyugszik? ennyire a genjeinkbe lenne vesve a csaladalapitasi kenyszer?
Nem lehet, hogy az egész szerelemnek nevezett "dolog" csak az emberi ösztönökből fakadó túlmisztifikált klisék összessége?
:) A kérdés jó, legalábbis engem is erősen foglalkoztatott egy időben a szerelem-téma, mármint hogy mi ez, és egyáltalán létezik-e. (Ha viszont ilyen oldalról akarod szétcincálni a dolgot, akkor szerintem jobban passzolna a Vallás, Filozófia fórumba.) Úgy néz ki, hogy én már megtaláltam a saját kis válaszom erre a kérdésre, ami persze nem jelent semmit rád vonatkozólag, de azért leírom.
Szerintem "csak" szeretet létezik. Szeretni tudok, de nem látok különbséget szeretet és szeretet között. Ezt persze nehéz összeegyeztetni azzal a kialakult szokással, hogy az embernek idővel párt kell választania (család-csinálás céljából, vagy csak úgy, de azért illik). Valahogy az emberek talán úgy érzik, hogy csupán a szeretet, amit többek iránt is érzünk, nem lehet alapja egy ilyen választásnak, ezért kell még megtoldani valamivel, hogy nem, ez nem szeretet, adjunk neki más elnevezést, ezzel kiemeljük a masszából, és máris lehet rá hivatkozni, alapot szolgáltat, ilyesmi.
Szóval a kérdésed igaz, ha úgy gondolod, hogy igen, és nem igaz, ha úgy gondolod, hogy nem :)
Hú, kicsit úgy érzem túl érzelgősre sikeredett a téma, pedig alapvetően nem ilyen jajdenehéza18évesnekakinemszerelmes akart lenni, hanem inkább...
Egy éve jártam pszichológushoz, de nem tudott sokat segíteni, hiszen nekem nem is volt semmi bajom (!). (Ettől függetlenül jó volt, mert szeretek értelmes emberekkel beszélgetni.) Nem arról van szó, hogy hazudtam neki, sokkal inkább arról, hogy saját magamban sem tudok eldönteni bizonyos dolgokat. Alapvetően a személyiségem egyik része teljesen racionális, és ez ütközik az emberi, biológiai ösztöneimmel. Én szeretek(-nék) hideg, logikus, tiszta racionális módon gondolkodni, ilyenkor gyakran úgy érzem, hogy nincs olyan problémám, amit ne tudnék egyedül megoldani. Ezt mondtam a pszichológusnak is (akihez egyébként más okból kerültem).
Legtöbbször a szerencse választ el a sikerességtől.(Vagy csak arra fogom.)
Szívesen lettem volna egyébként pl. aszexuális. Sajnos (?) azonban elég erős nemi késztetéssel áldott meg a sors. :)
Lehet, hogy ez így 3 mondatba sűrítve elég hüjén hangzik, ráadásul fáradt is vagyok, de szívesen terelném a témát pszichológiai/filozófiai irányba.
Kérdés például: Nem lehet, hogy az egész szerelemnek nevezett "dolog" csak az emberi ösztönökből fakadó túlmisztifikált klisék összessége?
(Ráadásul aki Marx dialektikus materializmusának főbb kollektívumaiban nem deklarálódik, annak utópisztikus impressziói determinálják a formalitások tendenciájának perspektíváját. :) )
Meggie21: kösz a hozzászólást, bár ezeket a dolgokat nagyjából én is tudtam. :) Az utolsó mondat viszont nagyon igaz: Egyszerűen csak legyél nyitott az emberek felé. Ezt eddig is próbáltam megvalósítani, de néha elkeserítő, hogy mennyire klisészerű az emberek többsége. Ennek ellenére én szinte mindig örömmel hallgatok bárkit aki hozzám beszél,(függetlenül attól, hogy mennyire érdekel a mondanivalója). A probléma, hogy nekem nincs kedvem klisé dolgokról beszélgetni.
(Klisé,klisé,klisé - úristen, mennyire szóismétlek)
Lánybarátaim és köztem a testi vonzódás fő akadályai pl:
-a lánynak van barátja, aki az én egyik legjobb haverom is
-szóbakerült, de a lány nem mutatott érdeklődést
-nem találom lányt elég szépnek
-stb.
Egyébként én nem erőltetem az életet, inkább sodródom, bár sokszor belegondolok, hogy nem lenne jobb, ha "gondolkodva" élnék? Kituggya...
Istenem, de jó lett volna, ha nekem is inkább ez lett volna a bajom 18 évesen! :-)
Ne izgulj.
Szerintem töknormális, hogy enyhén depressziós voltál 16-17 évesen, és töknormális, hogy keresed magad (ne reménykedj, a régi önmagadat nem fogod megtalálni, de ez nem baj, a változás természetes, sőt szerintem kell is). Elindultál a felnőtté válás rögös útján. (Elég sokáig fog tartani, készülj fel...)
Viszont nem értem, miért nem lehet testi vonzalom közted és lánybarátaid között?
Beszélgetés: ne izgasson, hogy a lányt érdekelni fogja-e a téma vagy sem. Egyszerűen csak add magad, és beszélj arról, ami téged érdekel. Lehet, hogy őt is fogja érdekelni, lehet, hogy nem túlzottan, de úgy fog tenni (mert jó benyomást szeretne benned kelteni), lehet, hogy nem fogja érdekelni, és felvet egy másik témát, és lehet, hogy egyszerűen leráz. Ez utóbbi esetben legalább jó hamar kiderül, hogy a csaj nem éri meg a fáradságot. (Na jó, ha nagyon tetszik, akkor annyit lehet, hogy megér, hogy legalább egyszer eltölts vele egy éjszakát, de sok ilyen kapcsolat nem fogja elősegíteni az érzelmi életed kiteljesedését.)
Ha meg végképp nem találsz témát, akkor kérdezgesd a lányt saját magáról. Az emberek többsége úgyis szeret magáról beszélni, ha látja, hogy valaki kíváncsi rá. (Sok jó pontot tudsz szerezni a lányoknál, ha érdeklődést mutatsz feléjük.)
A szerelmet meg ne erőltesd, úgyis megtalál egyszer (amikor nem várod, és lehet, hogy akkor azt fogod kívánni, bárcsak ne lennél szerelmes). Egyszerűen csak legyél nyitott az emberek felé.
Ha egyetemista vagy, akkor az egyetemen van valamifele mentalhigienes tanacsadas. Ha komolyan aggodsz, akkor jelentkezz be naluk, de ha nem aggodsz olyan komolyan, akkor is jo dolog elmenni, felteve, hogy nem erzed tul jol magad a borodben.
hg9mck: Igen, nagyjából én is ebben reménykedek. A társaságba járás is egy érdekes kérdés.
Pestre kerültem egyetemre, itt az a probléma, hogy nem nagyon ismerem a társaságot; kis
vidéki városkámban pedig mindenkit túl jól ismerek :(.
platania & Meggie21:
18 éves vagyok, és az az igazság, hogy érzelmi életem az elmúlt 1-1,5 évben meghalt.
Teljesen kiüresedtem, enyhén depressziós voltam. Most próbálom megtalálni a régi önmagamat (ha volt olyan).
Alapvetően 2 tipusú kapcsolatom van a lányokkal, és valószínű, hogy itt van a hiba. Azokkal,
akikkel futó kapcsolatom volt, szinte nem is ismertük egymást, éppen ezért tartott max. 1
hétig. Valószínűleg én nem voltam alkalmas, mert nem beszéltem velük semmit. Nem tudtam
témát találni, amiről feltételeztem, hogy érdekli őket, pedig elég sok mindenről tudok
beszélni. Jó, lehet, hogy kicsit elvont vagyok, ez baj?
Azokkal a lányokkal, akikkel pedig jobban megtaláltam a közös hangot, sokat beszélgettem, és végül baráti kapcsolatot alakítottam ki! Velük nagyon jóban vagyok, viszont így a testi
vonzódás nem fejeződhet ki.
Mindenekelőtt az én kérdésem is az lenne, hogy hány éves vagy? Szerintem egy bizonyos korig teljesen normális, ha a fiúkat inkább a lányok fizikai valósága izgatja...
De ettől függetlenül szerintem sok múlik azon, hogy ki milyen érzelmi közegben nőtt fel. Milyen volt a szüleid kapcsolata? Mit tanultál tőlük?
Azt mondod, sok szép és intelligens lányt ismersz. De milyen velük a kapcsolatod? Van közöttük olyan, akivel baráti kapcsolatban vagy?
Mit értesz futó kalandok alatt? Mennyi volt a max. idő, amit egy lánnyal eltöltöttél? Könnyű volt kalandba bonyolódni azokkal a lányokkal?
Mindenesetre szerintem ha megvan az érzelmi igényed a komoly kapcsolatra, de mégsem leszel szerelmes senkibe, akkor legelőször magadban kell megkeresned az okokat. Lehet, hogy túl magas elvárásaid vannak, lehet, hogy nem is adod meg az esélyt arra, hogy egy lányt alaposabban megismerj.
Azért biztatásul elmondom, hogy volt egy barátom, aki 30 éves korában lett először szerelmes (és nem utoljára), és ismerek valakit, aki elmúlt 27, és még életében nem volt igazán szerelmes.
Szóval soha semmi nem késő!
Ha bezárod a szíved, akkor nem vagy képes érzelmekre... ez nem csoda. Ha meg nem, akkor csak várni kell rá, és előbb-utóbb jönni fog, megfelelő lánynál. Azt mondják, a szerelem nem erőltethető, és akkor jön, mikor legkevésbé számítasz rá...
Persze attól is függ hány éves vagy, fiatal korban ez még nem olyan nagy baj, de ha már rég az általad vázolt módon megy, akkor baj lehet.
A nullázás tudtommal a "második nulla" a hozzászólásoknál (az első az indító hozzászólás, és a második hozzászólás is valamely rejtélyes okból a nulla sorszámot viseli), ezért szeretnék még "nulladikként" hozzászólni, gondolom innen ered a szokás. A hozzászólások száma kívül viszont már 1, ha le van nullázva, belül a toipicban viszont még azt írja ki, hogy "0 hozzászólás". Én ennyit tudok megfigyelésből, és hogy ez kb fél éve megváltozott egy kicsit a számlálás és a topicokban a sorszám "ugrott" valahol.
Ja és a nullázásban mindenki egy 0-át próbál beletenni a mondanivalójába, pl o (ó) betű helyett, vagy olyan mondatot, ami tartalmazza a "nulla" szót.
PL ide való nullázás: "És eddig 0-szor voltál szerelmes?"
(Kettő éve olvasgatom az INDEXet, de még nem tudtam rájönni, hogy a nullázás honnan ered - valami nyugtázás jellegű dolog. Figyelni fogok, hátha valaki megírja.)
Az érzelmi kapcsolat képessége nem olyan, ami velünk születik - neveltetésünktől, tapasztalatainktól is függ, és gyakorolni is lehet. Ha igényed van rá, akkor nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Előbb utóbb kialakul a képességed az intimebb kapcsolatra is, semmi különleges titka nincs a dolognak. Szerintem gyakorold, járj társaságba, figyeld a másokra tett hatásodat, azok hatását rád, és ne akard görcsösen az eredményt!
Az emberek elég nagy része szenved ilyen problémától - főleg úgy 16-20 évesen.
Csá mindenkinek!
(Ha volt már hasonló téma akkor bocs.)
Naszóval. A problémám az, hogy bár viszonylag sok szép és intelligens lányt ismerek, de ennek ellenére a fizikai vonzalmon kívül nem érzek irántuk semmit. Éppen ezért szoktak futó kalandjaim lenni, de hosszútávú kapcsolatra még csak nem is próbálkoztam, pedig megvan az "érzelmi igényem" rá. Sőt, borzasztóan irigy tudok lenni ismerőseim harmonikus kapcsolataira. Ráadásul társaságban pedig kicsit szégyellem, hogy sosincs barátnőm.
