volt vele találkozásunk néhány évvel ezelőtt. Milyen jól elfelejtettem, csak a leveled olvasván jutott eszembe... hasonlóan pozitív tapasztalatokkal.
Örülök a kedvező változásoknak. Sokat gondoltam rátok. Gyógyszert szed a leányzó, vagy mitől állt be a javulás? Jól értem, hogy jobban van, de magyarázat igazán nics rá? (hacsak a bizalom nem tekinthető annak :))
Halihó!
Bocs, hogy beleszólok, segítő szándékkal teszem...
Nekem felnőttkoromban derült ki a köhécselés oka (kb. 9 éves koromban jött először ki, akkor 1 hónap szanatórium Kőszegen az asztmásoknál segített) aztán tizenéves koromban 1-2 évig megint a száraz köhögés, majd 1-2-3 évig semmi, aztán megint 1-2 év köhögés után a diagnózis:krónikus hörgő-gyulladás. (+enyhe asztma, +allergiák). Ekkor 21 éves voltam. Kaptam gyógyszereket és azóta semmi : ))) (Most 29 vagyok) Ha van is néha egy kis köhécselés, pár nap v. hét után vége. (Remélem a lányom nem lesz asztmás, bár minden esélye megvan rá : (
Sajnos van más betegsége is : (((
Üdv
Jesperné
Epilepszia-ügyben lenyugodtak a kedélyek. Lányomnak kezd stabilizálódni az állapota, és az orvosunk roppant megnyerően annyit mondott: "Valakiben bízni kell. Ha nem bennem, az nem baj, de valakiben bízzanak meg!" Ritkán hall ilyet az ember orvostól. Úgy döntöttünk, benne bízunk, úgy emberileg mint orvosilag nincs semmi kifogásolni való. Az aggodalmaimat megosztottam vele, és megnyugtatott, hogy rutinszerűen elvégeztette azokat a vizsgálatokat, amik kizárják egyéb anyagcsere zavar jelenlétét, tehát marad a bizalom. Azt hiszem, ilyen ember, ilyen orvos neve szerepeljen itt is: Dr. Farkas Viktor, I. sz. gyerekklinika. És köszönöm a segítőkészségeteket, nagyon nehéz időszakban álltatok mellém.
A köhécselés, orrdugulás továbbra is fennáll, és valószínű romlani fog az elkövetkező időben, de az utóbbi napokban megismerkedtem valakivel, aki adott nekem egy flakon Aloe First spray-t, és azzal fogjuk az orrdugulást elhárítani, illetve a köhögést karban tartani.
Közben túl vagyunk egy durva szalmonellán is, ha valakit érdekel, beszámolhatok róla.
van eredmény? Megkérdeztem a nővérem, aki gyerekorvos, de ő is csak olyan kivizsgálásokat tudott javasolni, amiken, gondolom, már túl vagytok.
Köhécseléshez: nálunk az egész család, a nyári hónapokban végig. Csak kis felszínes köhi-köhi, a légkondis irodában elmúlik, de ahogy kilépek az épületből, előjön újra. Allergia sajnos.
Na, végre itt tudok lenni! Köszönöm, hogy benéztetek hozzám, meg a leveleket is!
Még júniusban okosabbak leszünk epilepszia ügyben, elkezdünk tovább araszolni. Majd beszámolok.
Van viszont egy makacs köhögős témánk is, négyből három köhög, és osztálytársak, barátok is sokat szenvednek tőle. Semmi más, csak köhögés. Még télen csak-csak, de most??? Allergiának semmi más tünete nem jelentkezik. Várakozó álláspontra helyezkedtem, ti nem tapasztaltok ilysmi nyári krahácsot?
Gabeszka, hat ez eleg ijeszto remelem, Balazs is hamar kinovi, mert kezdek idegbeteg lenni tole. Nagyon feltem Balazst es a szivem szakad meg, amikor latom, hogy rosszul van.
Bocsánat, szóval csak felmerülT a gyanú, még akkor, mikor sűrűsdödtek (max. heti 1-re, vigyáztam rá).
És még valami: a megoldás az volt, (semmi gyógyszer vagy kúra), hanem ha már látszik, hogy nem bírja a sírást abbahagyni, gyorsan hideg vizet kell a szájához tenni (épp csak bevizezni az ajkait). Ez mindig használt.
Az én kisebbikemnek is volt affektív apnoe-ja!
Kb. félévesen volt az első "rohama", ami nálunk úgy nézett ki, hogy szintén nagy sírás volt, majd nagyon hirtelen szakadt abba, mire berohantam, már kezdte magát hátrafeszíteni, kiakadtak a szemei, és kezdett lilulni. Ráztam kiabáltam, szorítottam, majd nagyon elerynedt, és utánna nagyon lassan elkezdett újra lélegezni, de még vagy 10-15 percig szürke volt, és látszott, kiesett neki az a néhány perc. Semmi letérőt nem tapsztalt nála, sem kardiológus (egyébként szívbeteg, de ez nincs azzal összefüggésben), sem körzeti. Annyit mondtak, hogy az aff. apnoe, és egyszerűen "feltuningolja" magát, ill. egy hirtelen ijedtség (ez esetben a tesó odadobott egy autót) váltja ki. Később odáig fajult, hogy akkor is "kiakadt", mikor akarata ellenére letettem az ágyába, ill. oltásnál. 1 éves kora után ritkult, később már csak órási esésnél volt ilyen rohama, mostmár hónapok óta nem, valószínű kinőtte. Nálunk is felmerül az epilepszia gyanúja, és a Heim Pál egyik vezető főorvosát (talán valami Piroska) ajánlották, de már okafogyottá vált.
Azért a fenit tünetek picit mások, mint a te babádnál, de lehet, hogy a korkülönbség teszi.
CT, stb. vizsgálat nélkül nehéz bármit is mondani. Csak a tüneteket soroltad el, de nem mondtad, milyen vizsgálatokat csináltak. Amennyiben semmit, sürgősen hagyd ott a jóindulatú orvosotokat, és keress egy szakembert. Komolyan mondom. Így első hallásra nem tűnik túl komolytalannak a gyereked betegsége.
(Ha szükséged van címre, írj egy mailt, megpróbálok utánanézni, ezen a környéken laknak elég neves emberek is.)
Nekem ugyan csak 2 honapos a kisfiam, de mi pont most estunk at ezen a torturan.
Szuletese ota csinal olyat, hogy ha nagyon sir, akkor egyszercsak megnyugszik, lelassul a legzese, majd par masodperc mulva osszerezzen es folytatja a sirast. A korhazban, ahol szultem, nekunk is azt mondtak, hogy kalcium- es magnezium-hiany, kapott is potlast, de nem mult el. Maostanaig tartott, amig rajottem, hogy amikor hirtelen megnyugszik, akkor tulajdonkeppen nincs maganal, semmire nem reagal, se fenyre, se hangra.
Voltunk a Tuzolto utcaban egy 3 napos kivizsgalason, ahol az epilepsziat kizartak, viszont egy affektiv apnoe nevu betegseget allapitottak meg, amibol kesobb sajnos kialakulhat maga az epilepszia is. Ez a betegseg azzal jar, hogy ezeknel a rosszulleteknel nemcsak a legzes, hanem a szivveres is lelassul, igy az agy oxigenhianyos allapotba kerul. Ilyenkor ha durvan kozbeavatkozunk, pl. jol megcsipjuk, vagy hideg vizet frocskolunk az arcaba, akkor magahoz ter. Egyelore nem kell gyogyszert szednunk, de sajnos az EEG mar mutatott elterest.
Ez egy közös megegyezéses topic, azért maradt el a nyitó hozzászólás.
Egy sóbarlangos téma adott rá aktualitást, ami a lányom hörgkuruttyához tapad.
Törökbálinton a tüdőkórházban van egy vadiúj (decemberben készült) sóbarlang egy régi -óvóhelynek használt - pincében, amit a hegy oldalába vágtak. 9 fok körül, 96 %-os páratartalom mellett lehet üldögélni a csemetével 1 órácskát, kúraszerűen 5-6, vagy annál is több alkalommal. Kettőn vagyunk túl, az én köhögésem jelentékenyen javult :) A gond, hogy nem igazán publikus, csak az osztályokról lehet bejutni. Ezért papíron be is fektetik a gyereket, és minden nap 11-re be kell őt vinni a sóterápiára.
De van ennél kényesebb témám is, amiben alig tudok előremozdulni, nagyon kevés infót találok a neten is, meg egyebütt is. A serdülőkori epilepsziáról lenne szó, ami lehet, hogy nem is epilepszia szvsz. Gyógyszert muszáj szedni, mert a rosszullétek úgy besűrűsödtek, hogy nem lehetett egyedül az utcára engedni a lányzót. Görcs semmi, inkább elaléltság, és mindent hall, de nem tud beszélni, sír, és a mozgását nem tudja koordinálni. Nem tud járni, inni, enni, stb. Ha tud is valamit mondani, elmosódott a beszéde. Néha 3-4 óra hosszat is eltart a rosszulléte, aztán rendszerint alszik egyet, és jobban lesz, de volt olyan is, hogy nem aludt, csak egyszerűen túl volt rajta, még meg is könnyebbült. Volt valaki, aki olyasmit emlegetett, hogy valami ásványi anyag-hiány lehet a szervezetben, de az illető komolytalan volt ahhoz, hogy ezen a vonalon el tudjak indulni. A kezelőorvos egyébként emberséges, készséges, de ő az egyetlen szakember, akivel eddig foglalkozott velünk. Egy félig szakember "pszeudo-epilepsziának" (látszat-epilepsziának) nyilvánította, anélkül, hogy megvizsgálta volna a dolgot, de attól még igaza lehet.
Még nagyon az elején vagyunk, most kellene rájönni, mi is van valójában.
