A szóbanforgó erköltsi fertelem, midőn pardi, avagy vadmatskák egymás érettségét megkívánva az másikat közelről illetik, neveztetik pedig a magyrok országában nemes s nemtelen álal egyránt PACSMAGOLÁSNAK! :-))))
Nem sejtem, ama aktus vajon miképp hangzik a nép ajkán. Hanem úgy fest, verbalitásom, midôn homlokomra sütött tüzes billog, íme, árulóm lôn! (Ki ne mondd!) :))
Azt egyébként én is sokszor hallottam, hogy egész farkascsaládok surrannak át a határon. Azt viszont nem tudtam, hogy tanyát is vertek nálunk. Örvendetes!
A felvetés jogos, mert rendszerint ez szokott történni. De az Aggteleki Nemzeti Park területén van nehány toportyánfíreg. Én ugyan nem láttam, de megbízható forrásból tudom.
OFF: Amúgy ritkán hallani ma már az ősi toportyánfíreg elnevezést. Mint ahogyan a nádifarkast (aranysakál), a pardit (hiúz), meg a bégyét (bölény) sem. Igaz, az elefántra sem mondjuk, hogy élőfánk, sem a zsiráfra, hogy foltos nyakorján. Egyébként tudod, hogy a nép etimológia hogy nevezi a vadmacskák, meg a hiúzok párzását?
Való igaz, hogy a jó esetben rendbe hozott egyensúly már nem a régi és sokkal szegényesebb, mint az eredeti rendszer volt. De még egyszer mondom, errôl jórészt a mezôgazdaság tehet és persze a haszonorientált, meggondolatlan fakitermelés, amit korábban nem említettem.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy nem vadász-gyalázó topikot indítottál, de nem álltam meg hogy reagáljak az általad felvetettekre.
Valamiért mindenki azt hiszi, a vadászok nem működnek együtt a környezetvédôkkel. Én inkább úgy látom, az intézményes környezetvédelem nem szeret leereszkedni a vadászok szintjére. (Ez talán most változni fog, tekintettel arra, mit műveltek a talján lesipuskások és a helyi segítôik.) Minden esetre, arról nem szokás beszélni, hogy mi történne a vadállománnyal, ha a vadászok nem etetnék, gondoznák ôket (ez fôleg télen fontos), nem figyelnének oda az egészségükre és nem kapnák el az orvvadászokat. Én úgy gondolom, ez nagyon is "vadpárti" viselkedés.
Úgy látom, a fô problémád a sportvadászokkal van. Azt hiszem, a leghelyesebb ôket a "szükséges vadgazdálkodás" részének tekinteni. Tény, hogy ôk rendszerint azok, akik a méregdrága cuccaikban felülnek a lesre, bevárják a vadat és durr, aztán hazamennek, jót isznak, esznek, mesélik a kalandjaikat, az elejtett vadat meg a hivatásos zsigereli.
Csakhogy ôk hozzák a zsetont. Mondjuk úgy, drága pénzért ôk lövik ki a többlet-szaporulatot, ebbôl viszont helyre lehet állítani a vadetetôt, a kerítést, lehet takarmányt, terepjárót, esetleg vakcinát vásárolni, vetômagot a vadföldhöz, ami megint csak "vadpárti" dolog.
A kérdéseidre válaszképp elmondhatom, hogy nagyszerű, és hallatlanul izgalmas dolog hóban-sárban, nehéz terepen hajnaltól sötétedésig járni a vad után. Igazság szerint ezt át kell élni. Nem tudom viszont, milyen érzés elvágni egy állat torkát, sem azt, hogy milyen azzal dicsekedni, mennyit futott, mielôtt összeesett. Ezekben ugyanis mindeddig nem volt részem.
Be kell vallonom, hogy sem környezetvédelmet, sem vadgazdálkodást nem
tanultam. Viszont a környezetvédelem érdekel és nemcsak érdekel, de
fontosnak is tartom, hogy lehetőségeimhez mérten tegyek is valamit
az ügy érdekében. Ez a passzív óvástól a közvetlen környezetem
aktív ápolásán át addig terjed, hogy próbálom más emberek érdeklődését
is felkelteni. Ez ugye még nem baj? ( Nem kockáztatom meg, hogy
dicséretesnek nevezzem, mert inkább tartom ezt természetesnek. )
Én nem állítottam, hogy a vadgazdálkodás és a környezetvédelem egymással
ellentétes fogalmak. Ha már felborult a természetes egyensúly,
nyilvánvaló, hogy "rendbe kell hozni". De azt is be kellene látni, hogy
bármennyire is próbáljuk kialakítani az új egyensúlyi állapotot, az
már soha nem lesz természetes és szomorúnak tartom, hogy ebben az
"egyensúlyi állapotban" sok olyan értékes és pótolhatatlan fajnak nem
jut hely, amely egyébként élhetne az adott területen.
( Az első hozzászólásomban ugyan azt mondtam, hogy jó lenne, ha ez
a topic nem a vadászok gyalázásáról szólna, de látom, hogy te - feltételezem,
hogy magad is vadász vagy - ezt a témát úgy értelmezted, hogy "megint
rákenni valamit a vadászokra". Nos, ha már itt tartunk és tényleg érdekel,
hogy mit értettem az alatt, hogy én a vadakkal vagyok, elmondom.
Véleményt nem fogsz hallani, csak kérdéseket... Milyen élvezet lehet abban, hogy
hóban-sárban valaki az erdőben lődörögjön és ha meglát egy szép állatot,
azt elpusztítsa? Milyen lehet annak az embernek a lelki világa, aki
úgy piheni ki magát, hogy az egyébként csendes és nyugtató erdei
"atmoszférában" lövöldözik? Miért jó azzal dicsekedni, hogy egy meglőtt
állat mennyit szaladt még, mielőtt kínjában összeesett? Milyen jó érzések
párosunak egy haláltusáját vívó állat torkának elvágásával?
Ezek csak kérdések, amelyekre én nem tudom a választ. De már a felvetésük
is olyan érzéseket ébresz benne, ami az mondatja, hogy nem az embereknek
szurkolok, hanem az állatoknak.
Nem a "szükséges vadgazdálkodást" szidtam, de még a vadászokat sem. Csak épp
nekem ezek a kérdések jutnak eszembe erről a tevékenységről... )
És ha a vadászok annyira szeretik a természetet, miért nem tartják fontosnak,
hogy ne csak vadásszanak, hanem bemutatókat, ismertetőket is tartsanak a
természet szépségéről? Miért nem harcolnak a környezetvédők oldalán?
Sajnos, tényleg így van! Szinte az egész világon az a helyzet, hogy az ember mindenütt átalakítja a természetes élettereket olyanná, ahogyan az már nem tud otthont nyújtani az eredetileg ott honos fajoknak. A ragadozóknál ez különösen így van.
Ami a spontán visszahonosodást illeti, van már farkas is az országban...
Bizonyára örülsz, hogy megint találtál valamit, amit a vadászokra lehet kenni. Ezért gyorsan elmondom, hogy az általad említett vadfajok azért nincsenek már Magyarországon, mert a mezôgazdaság kedvéért elpusztították az élôhelyeiket. (Egyébként vadmacska van, sôt aranysakál, és olykor hiúz is.)
Szépen kiirtották az erdôket azért, hogy a helyükön haszonnövényeket termeljenek, hogy neked minden reggel ott legyen a szép hófehér zsömle az asztalodon.
A tettest, kedves Toukon, nevezheted mondjuk nemzetgazdaságnak, vagy aminek akarod, de amit a bevezetôdben állítasz, az legalább is kétséges.
Valóban szép ötlet a visszatelepítés, csak attól tartok, igen kevesen maradnának meg szívesen olyan erdôkben, amelyek hangosak a láncfűrésztôl, az üvöltözô kirándulóktól, és ahová behallatszik a traktorberregés.
Arra is kiváncsi lennék, hogy gyôznéd meg a közvéleményt arról, hogy marha jó nekünk, ha három-négy medve szambázik a Zemplénben.
Végül pedig elmondhatnád, hogy te, aki a vad pártján állsz, ezt ugyan miképp teszed. Mennyire vagy te járatos a környezetvédelemben és a vadgazdálkodásban, hogy ilyen nyugodtan kijelented, hogy a kettô egymásnak csak ellentéte lehet?
Én egyetértek veled, azonban a visszatelepítésnél figyelembe kell venni – sok egyéb mellett –, hogy a visszatelepítendő állat a táplálkozási láncban hol foglal helyet, szóval, lesz-e akit és amit meg tud enni.
Nálunk is jó lenne egy-kkét vadrezervátum, ahol háboríthatatlanul élhetnének.
Azonban kissé szkeptikus vagyok: egy olyan társadalomban, ahol ember emberrel nem tud békében meglenni, ahol lassan kivész a gondoskodás, mint alapvetés, mi történne (és mi történik) az állatokkal?
Tudom, hogy amikor valaki feldobja a vadászat témát, ráadásul
azt hangoztatva, hogy ő bizony a vadak oldalán áll, akkor
számíthat rá, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni. Valószínűleg
sokan fogják bizonygatni, hogy a vadászatra igenis szükség van,
mert ezt tartja fenn az "egyensúlyi állapotot" és különben is,
a vadász-ösztön az ember talán legalapvetőbb ösztöne. Szóval annak ellenére,
hogy én is vadak mellett vagyok,
____szeretném, ha ez a topic nem erről szólna___.
Felvetődött viszont az a gondolat, hogy a vadászat más
módon (is) károsítja a természetet... Magyarul: többek között, de
főleg a vadászatnak köszönhetően Magyarországról már
teljesen kivesztek olyan fajok, amelyek régen itt éltek. Az éghajlat
és a környezet ma is lehetővé tenné, hogy olyan állatok éljenek
itt, mint a medvék, vadmacskák, farkasok, jópár madárfaj és
valószínűleg még több kistestű, erdei emlős.
Szerintetek nem kellene néhány fajt visszatelepíteni? És persze
nem olyan céllal, hogy bárki is újra a kiirtásukból űzzön sportot...
