Mar vagy egy eve keresem a valaszt arra a kerdesre, hogy a fizika mai allasa szerint milyen parameterei vannak a megfigyelonek?
Tudtok erre valamit mondani?
>E az energia, nem teljesitmény. Be kell vonni a >kölcsönhatás idejét is. Megaztán az ütközéskor >elnyelődő energia, satöbbi. :(
ha az időt is beleveszem, és osztom a leesés idejével az E-t, az már elvileg teljesítmény.
hatásfok=mgh/UIt
a t adódik a h=a/2*t^2 -> t=sqrt(2h/a) -ból
ez így mennyire korrekt?
az elnyelődött energiával inkább egyszerűsítsünk...:)
biztos ismeritek azokat a gázkonvektorokat, amiket szikrákkal gyújtanak be, erősen be kell nyomni.Itt van egy ilyen és gondoltam
megnézem az elektromos teljesítmény és a begyújtáshoz szükséges mechanikai energia konverziójából adodó hatásfokot.
Segítségre van szükségem a számításhoz, mert fizikából nem voltam túl erős.
Az a lényeg, hogy rögzítem a gyújtót és megfelelő (még éppen abból a magasságból, ahonnan ráejtve adott tömegű tárgyat, szikra képződik)
ráejtek egy megfelelő súlyt, hogy szikra képződjön.Tudom mérni a teljesítményt multimeterrel, a mechanikai teljesítményt meg az
E=mgh -ból.
Tehát hatásfok=mgh/UI ?
Kérdés: helyes-e a számítás?Ha nem, hogy lenne helyes.
Egyéb buktatók?
köszi a választ
misi
Fizikusok! Ha belefér ebbe a topikba nekem is segítenétek? Szeretném, ha valaki közérthetően ismertetné velem a határozatlansági elvet (próbálkoztam könyvekkel) és a spin fogalmát. Ez utóbbira olvastam hasonlatokat, amelyek pl. kártyalapokkal példálóztak és odáig még azt hiszem értettem, hogy 360 fokos fordulat után látjuk ugyanolyannak, de hogy 2x360 fok után, ez már meghaladta a képességeimet.
Igen, ebben éppen az a kacifánt, hogy mi a garancia, hogy az áthelyezéskor nem változik meg a dolog maradandóan annyira, hogy oda az egész.
Szóval feltesszük, hogy nem, és drukkolunk, hogy így is legyen.
Az elektromágneses hatások fénysebességgel terjednek, ha pl. valamilyen anyag részei csak így hatnak kölcsön, akkor teljesen egyértelmű, hogy az anyag állapotában SEMMILYEN változás sem fog fénysebességnél gyorsabban terjedni.
Hülye példa következik: képzelj el golyókat, amelyek össze vannak kötve pl. rugókkal. Most gondoljuk el, hogy a rugókban c-vel terjed a hatás.
Majd megyek, ne aggódjon a beteg, csak előbb megvárom a főorvosok csapását:)
Igen, a gyakorlatban minden mozgásállapotváltozás gyorsulást jelent. De azzal egyelőre nem tudok mit kezdeni, hogy egy tömör anyag elmozdítása esetén az az elmozdulás véges sebességgel terjed tovább. Tehát biztos, hogy nem egyidejűleg?
Egy laikus (én) kér titeket, hogy gyertek át a REALITIVITÁSELV MEGGÖRBÍTÉSE- be is!
Akkor pl. a Michelson-féle interferencia kísérletnél helyezd át az interferométert úgy, hogy közbe ne gyorsuljon:)
Bármilyen aktív tarnszformációnál gyorsulást szevned a rendszer. Tehát ha pl. ugyan azt a valamit egy másik vonatkoztatási rendszerből is le akarod mérni akkor az átálláskor gyorsulni fogsz.
Amúgy igazad van.
Nincs most itt nálam az a köny, az a kis gyöngyszem, de szépen látszik benne egy-két ellentmondó megállapítás:)
Hiába, semmi sem tökéletes:)
Köszi a válaszokat. Most nyitok egy új topicot, és ott összeszedtem minden aggályt. Egyébként nem utálom a relativitit, csak a következményei zavarnak. Szeretem a szokatlan dolgokat.
Megértem mély undorod a relativitáselmélettel szemben, de a rúddal nem fogsz „kauzalitást” sérteni.
Ott a probléma, hogy merev rúd nem létezik. Ha azt tételezzük fel, hogy az alapanyag részecskéit elektromágneses kölcsönhatás tartja össze, akkor annak terjedési sebessége kisebb a fénysebességnél. Ezért az egyik részecske elmozdulását – amelyiket meglököd – a következő részecske csak később veszi észre... ráadásul még el is kell kezdenie neki is mozognia, amit a következőnek észre kell vennie stb., végül „jó lassan” átvánszorog a hatás a rúd egyik végéről a másikra. Persze ezt nagyon leegyszerűsítettem, de látszik miről van szó… nem fogsz kilépni a fénykúpból.
Ezek után már csak az marad rejtély, miért beszél Novobátzky Károly, minden fizikusaink relativitáselmélet-mestere könyvében folyton merev rudakról:)
Miután ő is kijelenti az elején, hogy olyan nincs!
De az időcsúszás végül is csak az adott anyag fizikai paraméterein múlik. A számoktól függően az eredmény lehet kedvező és kedvezőtlen.
(sajna most el kell mennem, du. szívesen folytatnám.)
Már miért lenne értelmetlen?
A vulgáris "népszerűsítô" irodalom igencsak félre tudja vezetni az embert. Igen-igen nehéz olyan művet írni, (fôleg a modern fizikából) amelyik a halandó nép számára is érthetô, ugyanakkor nem egyszerűsödik le annyira, hogy téves képzetek épüljenek ki a (csak ezt) olvasó agyában
Ugyanolyan körülmények között más kezdeti feltételek (pl. más kezdôsebesség) más pályát eredményeznek a klasszikus mechanikában is, meg a relativitáselméletben is.
Ha a Föld fénysebességgel menne, ô se keringene a Nap körül, bármennyire is görbe a tér.
Ha kiszámolnánk a tömegét és ismernénk a rugalmassági modulusát , akkor megtudhatnánk pontosan, hogy ilyen hosszúságból a nyúlás mekkora időveszteséget okoz. (nincs ilyen táblázatom itthon). Ez becsléesem szerint belül lehet azon az időhatáron, hogy kilógjon a "fénykúpbó", de ha kúposra készítenénk, akko rbiztosan, mert akkor a távolabbi tömeg fokozatosan csökken, és így a kersztmetszeteket kisbb erőnek kell terhelnie. Így a mechanikus cáfolat kiszámítható.
Köszi a választ, de nem lehet elfogadni. A relativitáselmélet szerint a tér görbülete okozza, hogy a Föld körpályán va, ezt a Nap tömege okozza, ennek a szökési sebességhez semmi köze nincs! Ha egyszer meggörbítettük a teret, akkor legyen mindnekinek görbe, különben az egésznek semmi értelme.
Azért, mert a sebessége jóval nagyobb, mint a Naprendszerre érvényes szökési sebesség. Ha a Föld sokkal gyorsabban menne, mint ahogy megy, ô se állna Nap körüli pályára.
Na és nem kötözködés, de mi a helyzet a Földről merőlegesen fölfelé irányított fénysugárral? EZ miért nem áll Nap körül pályára, ha egyszer a Nap meggörbíti a teret?
Üdv!
Azt hittem, érthető vagyok. Tehát a titán rúd egyik végét megtolom 1-2 cm-rel, és gyakorlatilag egy minimális (az anyag nyúlási tulajdonságaiből számítható) időveszteséggel, ami lehet kevesebb, mint egy másodperc, a rúd tőlem távolabbi vége is elmozdul, aki ott van, ezt közel velem egyidőben érzékeli, és ha a rúd hossza nagyobb, mint 300.000 km, akkor ez a fizikai infó gyorsabban jutott oda, mint a fénysebesség.
Ha titanrud tologatasaval akarsz uzengetni, akkor a legnagyobb informaciokozlesi sebesseg a hangsebesseg a titanban, ami 4100 m/s, ami azert joval kisebb, mint a fenysebesseg.
Kösz a felhozatalt, tényleg érdekes volt. Én leragadtam a kétkedő Palánk oldalán.
Még egy banális probléma (induljunk az egyszerűbb dolgoktól, bár nem vagyok fóbiás a rudakkal kapcsolatban). Tegyük, föl, hogy építek egy egy mm átmérőjő, 350.000 km hosszú titán rudat. Ennek nagyon kicsi a sűrűsége és rendkívül nagy a szakítószilárdsága. Ki lehet számítani a rúd tömegét. Ki lehet számítani, hogy ha a bolygó közi térben, a súlytalanság állapotában mondjuk 1000 N erővel meghúzom, akkor egy bizonyos gyorsulással a rúd megmozdul. Az alapanyag fizikai tulajdonságaiból ki tudom számolni, hogy egy bizonyos nyúlása lesz az anyagnak, de valószínűleg a rúd másik végén egy nagyon pici időeltolással jelentkezik az elmozdulás. Most ne lovagoljuk meg a megvalósíthatóság problémáit, és a rúd elszakadását is megelőzhetjük úgy, hogy a rúd a meghúzott vége felől fokozatosan vékonyodik. A fő kérdés az, hogy ilyen egyszerű módon meg tudtam törni azt a szabályt, hogy semmilyen információ nem terjedhet a fénysebességnél gyorsabban, ki tudtam lépni a fénykúpból.
