Keresés

1. Az „Emberfia” címből istenségtagadást gyártani: ez nem exegézis, hanem fogalmi favágás

Azt írod, hogy az „ember fia” kifejezés mindenkire vonatkozhat, aki embertől született, tehát ember, és ezért Jézus nem lehet Isten. Ez a te érvelésed egyik alapvető betegsége: ha a Szentírás Jézusról emberi valóságot állít, te rögtön levágod róla az istenit. Mintha a valóságos emberség és a valóságos istenség eleve kizárná egymást.

A katolikus hit nem tagadja, hogy Jézus ember. Sőt, sokkal komolyabban vallja az ő emberségét, mint a te „hústestben lakó Isten” elméleted. Jézus valóban asszonytól született, valóban húsa és csontja van, valóban emberi lelke van, valóban szenvedett, valóban meghalt, valóban feltámadt. Csakhogy ebből nem az következik, hogy nem Isten, hanem az, hogy az örök Fiú valóságos emberi természetet vett fel.

Te mindig úgy érvelsz, mintha a katolikus tanítás ezt mondaná: Jézus vagy Isten, vagy ember. A katolikus tanítás viszont ezt mondja: Jézus Krisztus egy személy, valóságos Isten és valóságos ember. Tehát amikor diadalmasan felmutatod, hogy Jézus ember, nem a katolikus hitet cáfolod, hanem annak egyik felét ismétled — csak közben letagadod a másikat.

2. Az „Emberfia” nem csupán emberi címke, hanem dánieli királyi-mennyei cím is

Az „Emberfia” cím valóban jelölheti az emberi állapotot. De Jézus szájában ennél sokkal többet hordoz. A prófétai háttérben az Emberfiához hasonló alak az ég felhőin jön, uralmat, dicsőséget és királyságot kap, és minden nép neki szolgál. Ez nem egyszerű „én is ember vagyok” jelvény. Ez eszkatologikus, királyi, mennyei cím.

Te ebből csak annyit hallasz meg, hogy „ember”, mert a füledben előre be van állítva az antikatolikus szűrő. Ami Krisztus emberségét mondja, azt felnagyítod; ami mennyei méltóságát mondja, azt lehalkítod; ami isteni rangját mutatja, azt átfordítod „felkent alistenre”.

Ez nem Szentírás-olvasás, hanem krisztológiai ollózás. Kivágod a neked tetsző darabot, a többit pedig úgy teszed félre, mintha soha nem is lett volna.

3. Pál „második ember” kifejezése nem azt jelenti, hogy Krisztus csak ember

Az 1Korinthus 15-re hivatkozol: „a második ember, az Úr, a mennyből való.” Te ebből csak azt emeled ki, hogy „ember”. De ugyanabban a mondatban ott áll: „az Úr” és „a mennyből való”. Ezt valahogy mindig sikerül olyan ügyesen kikerülnöd, mint részeg biciklisnek a józan gondolatot.

Pál Ádám és Krisztus párhuzamáról beszél. Ádám az első ember, a bukott emberiség feje; Krisztus az utolsó Ádám, az új emberiség feje. Ez képviseleti, üdvtörténeti és feltámadási nyelv. Nem azt jelenti, hogy Krisztus személye Ádám után kezdett létezni, és nem azt jelenti, hogy ő csak ember.

A „második ember” az ő valóságos emberségét mondja ki az üdvösségtörténet rendjében. A „mennyből való Úr” pedig azt mutatja, hogy nem egyszerű földi emberi eredetű személyről van szó. Te csak az egyik szót húzod alá, mert a másik lerúgná a kis szótári sámlidat.

4. Az „életadó Szellem” kifejezést is sikerül a saját rendszered ellen fordítanod

Ugyanebben a szakaszban Pál azt mondja: az utolsó Ádám életadó Szellemmé lett. Ez sem fér bele abba, hogy Jézus pusztán egy ember, akit egy nála nagyobb Isten feltámasztott, majd mellé tett díszszereplőnek. Krisztus a feltámadás rendjében életet adó Úrként jelenik meg.

Egy puszta ember nem az élet forrása. Egy puszta teremtmény nem adja az új teremtés életét végső értelemben. Pál nem egy megdicsőített vallási hősről beszél, hanem arról a Krisztusról, aki Ádámmal szemben az új emberiség feje és életadó forrása.

Te ebből is csak annyit veszel ki, hogy „ember”. Ez olyan, mintha valaki egy királyi oklevélből csak a papír anyagát vizsgálná, majd kijelentené: „ez csak cellulóz, tehát nincs rajta királyi pecsét.” De ott van. Csak nem akarod látni.

5. Az Apostolok cselekedetei 4,12 nem azt mondja, hogy Jézus pusztán egy ember az emberek között

Péter szavát idézed: „nem adatott emberek között az ég alatt más név, mely által üdvözülnünk kellene.” Ebből azt állítod, hogy Péter „az emberek közül valónak” nevezte Jézust, tehát nem Isten. Ez megint szövegrángatás.

A mondat lényege nem az, hogy Jézus csak egy emberi név az emberi nevek között. A mondat lényege az, hogy az egész emberi világban, az ég alatt nincs más üdvözítő név. Ez egyetemes, kizárólagos üdvözítő tekintélyt tulajdonít Jézusnak. Péter nem lefokozza Krisztust, hanem minden más üdvösségi igényt kizár vele.

Az „emberek között” itt a címzettek és a világ köre: az emberiségben nincs más név. Nem azt jelenti: „Jézus csak ember, tessék hazamenni.” Te megint egy nyelvi fordulatból olyan következtetést húzol ki, amelyet a mondat nem mond.

6. Az, hogy Isten feltámasztotta Jézust, nem bizonyítja, hogy Jézus nem Isten

Az Apostolok cselekedetei 2-re hivatkozol: „akit az Isten feltámasztott.” Ebből azt következteted: Jézus nem Isten, hanem az az Isten az Isten, aki feltámasztotta. Csakhogy a keresztény hit soha nem állította, hogy Jézus ugyanaz a személy, mint az Atya. Az Atya feltámasztja a Fiút; ez nem cáfolja a Fiú istenségét, hanem a személyek különbségét mutatja.

A Szentháromság tana nem azt mondja, hogy Jézus önmagát mint Atyát támasztotta fel, vagy hogy az Atya és a Fiú személy szerint ugyanaz. Azt mondja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy isteni természetben vannak; a Fiú emberi természetében valóban meghalt; az Atya feltámasztotta, és az egész isteni működés osztatlan.

Te minden olyan helyből, ahol az Atya cselekszik a Fiúval kapcsolatban, rögtön azt akarod kihozni, hogy a Fiú nem Isten. Ez ariánus reflex. Ha a Fiú küldött, szerinted nem Isten. Ha a Fiú engedelmes, szerinted nem Isten. Ha a Fiút feltámasztja az Atya, szerinted nem Isten. De ez csak akkor működik, ha előre kizárod a megtestesülést és a személyek különbségét.

7. A „Thanatosz kötelei” nem mitológiai bilincs, amelyből egy magasabb Isten szabadít ki egy puszta embert

Különösen színes, ahogy a „Thanatosz köteleit” úgy adod elő, mintha Jézus lelke valami halálnevű börtönőr köteleiben raboskodott volna, aztán Jézus Istene közbelépett, elvágta a köteleket, és felhozta őt a Hádeszből. Ez drámai, csak nem apostoli teológia.

Péter képes nyelvet használ: a halál kötelékei a halál hatalmát, fogva tartó erejét, kínját jelölik. A lényeg az, hogy a halál nem tarthatta fogva Krisztust. Nem azért, mert egy puszta ember szerencsésen kiszabadult, hanem mert Isten üdvözítő terve szerint a Krisztus nem maradhatott a halál uralma alatt.

A „lelke nem hagyatott a Hádeszben, teste nem látott rothadást” nem azt jelenti, hogy Krisztus csak egy kiszabadított ember. Azt jelenti, hogy valóban meghalt, de a halál nem birtokolhatta. Te a költői képet mitológiai rendőrségi jegyzőkönyvvé alakítod. Hádész, Thanatosz, kötelek, felhozatal — már csak az őrszobát rajzolod mellé.

8. Krisztus halála nem az isteni személy távozása, hanem az emberi természet valóságos halála

Az egész érvelésed mögött ott bujkál ugyanaz a hiba: szerinted ha Jézus valóban meghalt, akkor nem lehetett isteni személy; ha pedig isteni személy volna, akkor nem halhatott volna meg. A katolikus hit viszont pontosan különböztet: Krisztus isteni természete nem hal meg, nem szenved, nem bomlik fel; de az örök Fiú emberi természetében valóban szenved és meghal.

A halálban Krisztus emberi lelke és teste szétválik. De a személyes egység nem szűnik meg. Nem az történik, hogy az Ige elmenekül a halál előtt, Jézus teste pedig ott marad isteni lakó nélkül. Ez a te „mennyei kiköltözős” meséd. A keresztény hit szerint az, aki meghal emberi természetében, ugyanaz a személy, aki öröktől fogva az Atya Fia.

Ezért van a keresztnek megváltó ereje. Nem egy puszta ember tragédiája, hanem az Isten Fiának emberi önátadása.

9. A feltámadás után Jézus nem „változott át Istenné” — mert előtte sem puszta ember volt

Azt írod, hogy Jézus feltámadása után sem változott át Istenné, mert megmutatta húsát és csontjait. Itt megint olyan állítást cáfolsz, amelyet a katolikus hit nem tanít. A katolikus hit nem mondja, hogy Jézus a feltámadáskor „változott át Istenné”. Azt mondja, hogy az örök Fiú a megtestesülésben emberi természetet vett fel, meghalt, feltámadt, és megdicsőült emberi természetében.

Lukács 24 éppen azt bizonyítja, amit a katolikus hit vall: a feltámadt Jézus nem puszta szellem, nem látszat, nem kísértet, hanem valóságos testben támadt fel. Ez nem istenségtagadás. Ez a doketizmus és a látszat-test ellen bizonyít. A katolikus hit tapsolna ennek a versnek, nem menekülne előle.

Te úgy mutogatod Jézus húsát és csontját, mintha a katolikusok ezt szégyellnék. Nem szégyellik. Imádják a megtestesült és feltámadt Urat, aki valóságos ember marad mindörökké. A különbség az, hogy mi nem állítjuk szembe a testét az isteni személyével.

10. Lukács 24 nem ezt mondja: „nem vagyok Isten”, hanem ezt: „nem vagyok kísértet”

Jézus szavai: „tapogassatok meg, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van.” Ebből te azt hozod ki: látjátok, Jézus nem Isten. De Jézus nem erről beszél. Nem azt mondja: „nem vagyok Isten.” Azt mondja: „nem vagyok testetlen jelenés.” A tanítványok megrémültek, mintha szellemet látnának; Jézus erre bizonyítja testi feltámadását.

Ez a vers nem a Fiú istenségét tagadja, hanem a feltámadás valóságosságát igazolja. A feltámadt Krisztus teste ugyanaz a valóságos test, amelyet keresztre feszítettek, de megdicsőült állapotban. A katolikus hit ezt vallja.

A te érved itt olyan, mintha valaki azt mondaná: „a király cipőt visel, tehát nem király, hanem cipész.” A test valósága nem cáfolja a személy méltóságát.

11. Az asszonytól születés nem cáfolja az örök Fiút

Azt írod: asszonyembertől született, emberből való hús és csont. Igen. A keresztény hit ezt mondja. Csakhogy nem az következik belőle, hogy Jézus puszta emberi személy. Az következik belőle, hogy az örök Fiú valódi emberi természetet vett fel Máriától.

Egy anya nem elvont természetet szül, hanem személyt emberi természet szerint. Mária azt a személyt szülte emberi természet szerint, aki öröktől fogva az Atya Fia. Ezért nem lehet Jézust kettévágni: egy ember Jézusra és egy benne lakó isteni szereplőre. Ez a nesztoriánus csúszda, amelyen te önként, sőt lelkesen csúszol lefelé.

Az asszonytól való születés tehát nem Krisztus istenségének cáfolata, hanem a megtestesülés valóságának bizonyítéka.

12. A „Szentlélek nemzői” kifejezésed karikatúra, nem katolikus tanítás

Azt írod, hogy az ötödik századtól elkezdték azt hazudni, hogy Jézus egylényegű az Atyával, és hogy a Szentlélek „nemzői” az Atya és Jézus közösen voltak. Ez megint olyan karikatúra, amelyet te rajzolsz, majd dühösen megdobálsz.

A katolikus hit nem azt tanítja, hogy a Szentléleknek „szülői” vannak valami testi vagy biológiai értelemben. Nem azt tanítja, hogy a húsvér emberi természet mint olyan „nemzi” a Szentlelket. A Szentlélek örök származása isteni, szellemi, időtlen valóság. Amikor a katolikus hit azt mondja, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, nem két testi nemzőről beszél, hanem az egy isteni lényegben való örök személyes eredésről.

Te ezt azért csúfítod „nemzőkre”, mert így könnyebb kinevetni. De nem a katolikus dogmát nevetted ki, hanem a saját bábszínházi változatodat.

13. A Szentlélek teremtéskori jelenléte nem cáfolja a Fiú örökkévalóságát

Azt mondod, a Szentlélek már a teremtés kezdetén Isten segítőtársa volt, ezért Jézus nem lehet „egyik szülője”, hiszen Pál szerint csak Ádám után második emberként létezik. Itt újra összekevered Krisztus emberi természet szerinti megjelenését az örök Fiú személyének öröklétével.

Krisztus mint ember valóban a történelemben születik. De az a személy, aki emberré lett, az örök Fiú. Ezért nem érv az, hogy „Jézus csak Ádám után második ember”. Emberként igen, az új emberiség fejeként igen; de személyében nem akkor kezdődött, amikor Máriától megszületett.

A Szentlélek teremtéskori jelenléte és a Fiú örökkévalósága nem ütközik. A Szentháromságban az Atya, a Fiú és a Szentlélek öröktől van. A te rendszered ütközik, mert nálad Jézus puszta ember, az Ige meg valami ideiglenes lakó. Ezért kell folyton szétvágni azt, amit az apostoli hit egységben vall.

14. A „húsvér ember” nem ellenérv, hanem a katolikus hit egyik tétele

Második válaszodban azt írod: nem állítottad, hogy Jézus eszköz, hisz nem kép vagy szobor, hanem húsvér ember, akiben egy ideig lakozott az ő Istene. Itt megint úgy teszel, mintha a katolikus hit Jézus valóságos emberségét tagadná, és csak valamiféle szobor-Jézust imádna. Ez olcsó vád, és ráadásul hamis.

A katolikus Egyház nem szobor-Jézust imád. Nem képet imád. Nem gipszet, fát, festéket vagy fémet imád. A történeti, megtestesült, keresztre feszített, feltámadt és megdicsőült Jézus Krisztust imádja. A képek és szobrok nem istenek, hanem ábrázolások. Te ezt pontosan tudhatnád, ha nem a saját bálványimádás-vádbábudat püfölnéd állandóan.

Jézus húsvér embersége tehát nem a te oldalad érve. A katolikus hit a valóságos testet és lelket vallja. Csak nem teszi Jézust puszta emberi tartállyá, amelyben ideiglenesen lakik egy másik Isten.

15. János 14-ben Jézus nem szolgai üres csatorna, hanem a Fiú, aki kinyilatkoztatja az Atyát

Újra idézed János 14,10-et: „a beszédeket nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.” Ebből szerinted az következik, hogy Jézus csak a benne lakó Isten akaratával egységben lévő engedelmes szolga. Csakhogy János 14 teljes jelenete ennél sokkal magasabb.

Fülöp azt kéri: „mutasd meg nekünk az Atyát.” Jézus válasza: aki őt látta, látta az Atyát. Ez nem mondható el puszta szolgáról. Egy próféta mondhatja: „Isten üzenetét hozom.” Egy szent mondhatja: „Isten kegyelme működik bennem.” De Jézus azt mondja: aki engem látott, látta az Atyát.

A „nem magamtól” nem azt jelenti, hogy Jézus személytelen eszköz. Azt jelenti, hogy a Fiú tökéletes egységben van az Atyával, nem önálló riválisként cselekszik, hanem az Atyát nyilatkoztatja ki. Te ezt szolgai csatornává lapítod, mert nem bírod elviselni a jánosi Krisztus magasságát.

16. Az „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” kölcsönös egység, nem egyirányú beköltözés

János 14-ben nem csak az áll, hogy az Atya Jézusban van. Az is áll: Jézus az Atyában van. Ez a kölcsönösség lerombolja a te „hústestben lakozó Isten” magyarázatodat. Ha ezt szó szerint lakásviszonyként akarod érteni, akkor Jézus is „benne lakik” az Atyában ugyanilyen módon. Akkor kezdheted rajzolni a mennyei matrjoskabábut: Atya Jézusban, Jézus Atyában, Ige testben, test Igében — és kész a dogmatikai bukfencparádé.

A mondat nem térbeli, testi lakhatásról beszél, hanem az Atya és Fiú bensőséges egységéről, a Fiú küldetéséről, és arról, hogy a Fiúban az Atya tökéletesen kinyilatkoztatódik. Ezért mondja Jézus: higgyetek a cselekedetek miatt is. Nem azért, mert ő csak emberi hordozó, hanem mert az Atya művei a Fiúban jelennek meg.

Te a kölcsönös isteni egységből egyirányú albérletet csinálsz. Ez nem János evangéliuma, hanem krisztológiai lakáskiadás.

17. Izajás 42 „szolgája” nem cáfolja Krisztus istenségét

Izajás 42-t idézed: „Íme, az én szolgám, akit gyámolítok.” Ebből azt mondod: Jézus Isten engedelmes szolgája, tehát nem örök Isten. Megint ugyanaz a hibád: ha a megtestesült Fiú üdvtörténeti küldetésben szolgaként jelenik meg, szerinted ez kizárja istenségét. Nem zárja ki.

A Fiú emberré lett, és emberként engedelmes szolgai alakot vett fel. Ez nem istenségének tagadása, hanem megváltói alázatának kinyilatkoztatása. A szolgai küldetés nem azt jelenti, hogy Krisztus puszta emberi személy. Azt jelenti, hogy az örök Fiú az emberi természetben valóban engedelmeskedik, szenved, tanít, világosságot hoz a népeknek.

Az isteni Fiú szolgává lesz — ez keresztény hit. A puszta emberben ideiglenesen lakik egy Isten — ez a te barkács-nesztorianizmusod.

18. Izajás 42-ben maga a Teremtő küldi a Szolgát — ez nem ad engedélyt Krisztus szétszedésére

Izajás 42-ben az Úr Isten úgy beszél, mint aki teremtette az egeket, kifeszítette őket, életet és szellemet ad a föld lakóinak, és szolgáját világosságul adja a népeknek. Ez valóban különbséget mutat a küldő és a küldött között. De a különbség nem azt jelenti, hogy Krisztus puszta ember és nem Isten. Az üdvtörténeti küldetés rendjében az Atya küldi a Fiút; a Fiú emberként szolgál; a Szentlélek rajta nyugszik.

A katolikus hit ezt nem tagadja. Csak azt tagadja, hogy ebből két Krisztust vagy egy puszta ember-Jézust kellene gyártani. A küldött Fiú nem teremtmény attól, hogy küldött. A szolgai alak nem törli az isteni személyt.

Te a küldetésből természetbeli alsóbbrendűséget csinálsz. Ez a régi ariánus recept, csak nálad henoteista paprikával megszórva.

19. „Nem arca, nem része” — végre egy karikatúrát tagadsz, de nem a katolikus tant

Azt írod: Jézus se nem arca, se nem része a három az egyben istenmodellnek. Helyes: nem „arca” és nem „része”. Csakhogy ezt a katolikus hit sem tanítja. A Fiú nem az Atya egyik arca. Nem Isten egyharmada. Nem „részisten”. Nem egy darab az isteni tortából. A Szentháromságban nincs három rész, nincs három arc, nincs három darab.

A katolikus hit szerint az Atya teljesen Isten, a Fiú teljesen Isten, a Szentlélek teljesen Isten; mégsem három Isten, mert egy az isteni lényeg. A személyek különböznek, a lényeg nem oszlik. Te viszont állandóan „háromarcú” és „részisten” nyelvet használsz, mert a valódi tant nem tudod cáfolni, csak a torzképét.

Tehát amikor azt mondod, Jézus nem „része” Istennek, ezzel nem ellenünk érvelsz. Legfeljebb véletlenül megcáfolod a saját karikatúrádat.

20. A képek és szobrok megint nem bizonyítanak semmit Krisztus személyéről

Újra bedobod, hogy a római egyház Jézusa képekben és szobrokban létezik. Ez gyenge füstgránát. A kép nem maga Krisztus. A szobor nem maga Jézus. A katolikus ember nem fadarabot vagy festéket imád. A képmás a megtestesülés miatt lehetséges: Isten Fia valóban látható emberi arcot vett fel. Ez nem bálványimádás, hanem annak következménye, hogy az Ige testté lett.

Te a kép tiszteletét összekevered az imádással, majd ezzel akarod cáfolni János 14-et, Izajás 42-t, Lukács 24-et és az Apostolok cselekedeteit. Ez olyan, mintha egy nyelvtani vitában valaki hirtelen a templomi gyertyatartókról kezdene üvölteni. Hangos, de nem ide tartozik.

21. Most akkor térjünk rá arra, amit szerinted „ráaggattam” Mózesre

Kérdezed: mi nincs benne Mózes könyvében, mit aggattál rá szerintem? Nagyon egyszerűen felsorolom. Benne van, hogy az Úr Istenek Istene? Igen. Benne van, hogy az Úr része Jákob? Igen. Benne van egy szöveghagyományban, hogy a népek határai Isten fiai szerint lettek megszabva? Igen. Benne van, hogy ebből következően az Úr egyike ezeknek a fiaknak? Nem. Benne van, hogy sorshúzással kapta Jákobot? Nem. Benne van, hogy a Felséges és az Úr két természet szerinti Isten? Nem. Benne van, hogy az „Istenek Istene” panteonfőnököt jelent? Nem.

Na ez az, amit ráaggattál. Nem a szavakat találtad ki, hanem a köztük lévő hamis azonosságokat. Nem Mózes könyvét írtad, hanem a margójára firkáltál egy sokistenes családfát.

Az idézés még nem magyarázat. A színes kiemelés még nem bizonyítás. A nagybetűs felkiáltás még nem dogmatika.

22. Az 5Mózes 10,17 valóban mondja: az Úr Istenek Istene — de nem azt jelenti, amit beleöntesz

Igen, ott van: „az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene és uraknak Ura.” Ezt senki nem tagadja. Te viszont úgy teszel, mintha ebből automatikusan következne a természet szerinti istenek sokasága. Nem következik.

Az „Istenek Istene” felségcím. Ugyanabban a mondatban ott áll: „urak Ura”. Ebből sem következik, hogy Isten egy természet szerinti úr-faj felső példánya. A kifejezés azt jelenti: minden istennek nevezett rivális, minden úrnak nevezett hatalom, minden tekintély, minden bálvány, minden démoni vagy angyali hatalom alatta áll.

Te a felségcímet panteoni munkaköri leírássá silányítod. Mintha a „királyok Királya” azt jelentené, hogy Istennek királyi személyi száma van a földi uralkodók nyilvántartásában. Nem. A cím az összehasonlíthatatlan felséget fejezi ki.

23. Az „Istenek Istene” nem azt jelenti, hogy az Úr egy isteni faj legerősebb példánya

A te logikád szerint ha vannak „istenek”, akkor azoknak ugyanabban az értelemben kell isteneknek lenniük, mint az Úrnak. Ez a hiba. A Biblia sokféle módon használja az „istenek” kifejezést: bálványokra, hamis kultuszokra, mennyei hatalmakra, angyalokra, bírókra, uralkodókra, az emberek által istenként tisztelt valóságokra. Ezek közül egyik sem azonos természet szerint az egyetlen igaz Istennel.

Az Úr „Istenek Istene” nem azért, mert tagja egy isteni nemzetségnek, csak magasabb ranggal. Hanem azért, mert minden istennek nevezett valóság fölött ő az abszolút Úr. A cím nem gyengíti az egyistenhitet, hanem erősíti: nincs riválisa.

Te ott rontod el, hogy a névhasználatot azonosítod a természettel. Ha valakit „istennek” nevez a szöveg valamilyen alárendelt értelemben, nálad máris teljes istenségi igazolványt kap. Ez a panteongyártás ipari módszere.

24. Az 5Mózes 32 nem mondja, hogy az Úr a Felséges fiaival együtt kapott örökrészt

Újra idézed az 5Mózes 32,8–9-et, és azt kérdezed: nincs benne, hogy az Úr a Felséges fiaival együtt kapott örökrészt? Nincs. A vers azt mondja, hogy a népek határait Isten fiai szerint szabta meg, majd hozzáteszi: „mert az Úr része az ő népe, Jákob jutott neki örökségül.” Ez nem ugyanaz, mint amit te mondasz.

Te azt állítod: az Úr is egy a fiak közül, aki a többiekkel együtt részt kapott. A szöveg azt állítja: Izrael az Úr saját része. A különbség óriási. Az első a te henoteista ranglétrád. A második Izrael kiválasztottságának szövetségi nyelve.

A 9. vers nem Jahve származását írja le, hanem Izrael hovatartozását. Nem azt mondja: „Jahve kapott egy népet, mert ő is a fiak egyike.” Hanem azt: „Jákob az Úré.” Te ebből mennyei sorsolási jegyzőkönyvet csinálsz, mert a rendszerednek erre van szüksége.

25. A „rész” és „örökség” nem szükségképpen sorsolásos tulajdonátruházás

Ismételten sorsolásról beszélsz, mintha a vers tartalmazná. De a szövegben, ahogy idézed, nincs sorshúzás. Nincs lottó. Nincs égi jegyző. Nincs örökrész-per. Van népek elrendezése és Izrael kiválasztása. A „rész” és „örökség” szövetségi nyelv: Izrael az Úré, az Úr pedig Izrael Istene.

Te ebből jogi-földosztási mitológiát csinálsz. Az égben szerinted isteni birtokosztás zajlik, és az Úr megkapja Jákobot, mint parcellát. Ez nem Mózes, hanem vallási telekkönyv-fantázia.

A Szentírás nem azt mondja, hogy az Úr részt kapott, mert ő is fiú; hanem azt, hogy Izrael az Úr része, mert az Úr kiválasztotta.

26. A 82. zsoltár nem a te panteonod aranybányája, hanem az alárendelt hatalmak ítélete

A 82. zsoltárt úgy idézed, mintha végleg lezárná a vitát: „Istenek vagytok ti, és a Felséges fiai mindnyájan.” Csakhogy a zsoltár nem istenek ünnepélyes trónra ültetése, hanem vádirat. Az egész szakasz arról szól, hogy ezek hamisan ítélnek, nem szolgáltatnak igazságot, sötétségben járnak, majd meghalnak, mint az emberek, és elhullanak, mint a fejedelmek.

Ez nem természet szerinti istenség. Ami meghal, mint az ember, az nem Isten természet szerint. Ami hamisan ítél és sötétségben jár, az nem örök, szent, teremtetlen Isten. Ami Isten ítélete alá esik, az nem egyenrangú isteni létező. A zsoltár szóhasználata lehet bírói, képviseleti vagy mennyei hatalmi nyelv, de nem természet szerinti sokistenhit.

Te a 6. verset kiragadod, a 7. verset pedig úgy kezeled, mintha apró betűs melléklet volna. Pedig a 7. vers temeti el a panteonodat: „meghaltok, mint az emberek.” Ez nem isteni családfa. Ez ítélet.

27. A „mindnyájan istenek” kifejezés nem azonos azzal, hogy mindnyájan természet szerint Istenek

Igen, a szöveg használja az „istenek” kifejezést. Ezt senki nem tagadja. A vita nem az, hogy szerepel-e a szó. A vita az, hogy milyen értelemben szerepel. Te itt mindig elcsalod a kérdést. Úgy teszel, mintha aki nem fogadja el a természet szerinti isteneket, az tagadná a szó előfordulását. Nem. A szó ott van. A te következtetésed nincs ott.

Ha a zsoltárban szereplők „istenek” lennének ugyanabban az értelemben, mint az Úr, akkor nem halnának meg, mint a közember. Ha a Felséges fiai természet szerint istenek volnának, akkor nem járnának sötétségben és nem ítélnének hamisan. Ha valódi istenek volnának, Isten nem úgy állna fölöttük, mint bíró a vádlottak fölött.

A te értelmezésed tehát saját idézeted végétől vérzik el. Nem én írtam bele. Te idézted.

28. János maga is használja a 82. zsoltárt — nem a te sokistenhited szerint

A 82. zsoltár keresztény értelmezése szempontjából különösen fontos, hogy Jézus maga is hivatkozik erre a helyre. De nem azért, hogy természet szerinti istenek panteonját tanítsa. Hanem éppen érvelő módon: ha az Írás alárendelt címzetteket is „isteneknek” nevez, mennyivel inkább nem lehet káromlás, hogy ő, akit az Atya megszentelt és elküldött, Isten Fiának mondja magát.

Ez az érvelés nem lejjebb viszi Jézust a sok isten közé, hanem felfelé mutat: a kisebb címhasználatból a nagyobb krisztológiai állítás felé. A te olvasatod viszont mindent egy síkra húz: ha valakit „istennek” neveznek, akkor természet szerint isten. Ezzel pont Jézus érvelésének finomságát gyalulod le.

A Szentírás nem a te piros filces kiemeléseid szerint gondolkodik.

29. Jób könyve „Isten fiai” alatt nem természet szerinti isteneket mutat be

Jób 1,6-ot idézed: „eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a sátán is közöttük.” Szerinted ezek ugyanazok az istenek, akikről a 82. zsoltár beszél, és ezek égi gyűléseken jelennek meg döntéseket hozni. De Jób szövege nem ezt mondja.

A szöveg szerint az Isten fiai megjelennek az Úr előtt. A sátán is közöttük jön. Nem azt olvassuk, hogy természet szerinti istenek tanácsa egyenrangú döntéseket hoz. Nem azt olvassuk, hogy az Úr csak elnököl egy isteni parlamentben. A sátán sem autonóm istenségként cselekszik, hanem engedélyhez kötötten mozog. Az egész jelenet az Úr szuverenitását mutatja.

Ha pedig az „Isten fiai” kifejezésből természet szerinti isteneket akarsz csinálni, akkor mit kezdesz azzal, hogy a sátán is közöttük jelenik meg? Beveszed őt is az isteni családba? Felveszed a panteonod taglistájára? Vagy itt hirtelen mégis rájössz, hogy a mennyei udvar nyelve nem természet szerinti istenséget jelent?

30. „Döntéseket hoznak” — ezt sem Jób mondja, hanem te toldod hozzá

Azt írod, hogy az Isten fiai rendszeresen megjelentek az Úr színe előtt, hogy döntéseket hozzanak. Jób idézett versében nincs ez. Az áll, hogy megjelentek az Úr előtt. Nem az, hogy döntéshozó testületként működtek. Nem az, hogy az Úrral együtt kormányoztak. Nem az, hogy az Úrnak jóvá kellett hagyatnia velük valamit.

Megint ugyanaz történik: a vers mond egy dolgot, te hozzáteszel kettőt, majd úgy teszel, mintha az egész ott állna. A mennyei udvar képe az Úr fenségét és uralmát szolgálja, nem a hatalma megosztását. Az alárendelt mennyei lények megjelenése nem teszi őket istenné természet szerint.

A te rendszeredben minden gyűlésből parlament lesz, minden jelenésből döntéshozatal, minden fiúból isten, minden címzetből panteon. Ez nem bibliamagyarázat, hanem mennyei hivatali fantázia.

31. A 97. zsoltárban az „istenek meghajlása” nem a panteon igazolása, hanem a bálványok és hatalmak megszégyenítése

A 97. zsoltárt idézed: megszégyenülnek a faragott képek szolgái, meghajolnak előtte mind az istenek. Figyeld meg a közvetlen szövegkörnyezetet: faragott képek, bálványok, megszégyenülés. Ez nem panteonünnep. Ez ítéleti és diadalének. Az Úr dicsősége előtt minden rivális kultusz és istennek nevezett hatalom meghajol.

Ha ezek angyali hatalmak, akkor teremtmények. Ha bálványok mögötti démoni vagy kultikus erők, akkor nem istenek természet szerint. Ha költői módon a népek istenei, akkor éppen megszégyenülő riválisok. Egyik sem ad neked természet szerinti sokistenhitet.

Te a „meghajolnak előtte” mondatból isteni udvari etikettet olvasol ki, mintha ez a panteon protokollja volna. A zsoltár viszont az Úr győzelmét énekli, nem az istenek létezését ünnepli.

32. A 97. zsoltár keresztény fényben még inkább ellened fordul

A keresztény hagyomány a „hajoljanak meg előtte” típusú nyelvet a Fiú méltóságával is összekapcsolja: a mennyei lények meghódolnak a Fiú előtt. Ez nem azt jelenti, hogy a Fiú egy isten a sok közül, hanem azt, hogy a Fiú olyan tiszteletet kap, amely a teremtmények fölötti isteni dicsőséghez tartozik.

Te a zsoltárból azt akarod kihozni, hogy sok isten van, akik fölött az Úr áll. A keresztény olvasatban viszont a Fiú nem kerül be az alárendelt istenek közé, hanem fölöttük áll mint imádandó Úr. Ezért nem véletlen, hogy az apostoli Krisztus-hit nem engedi Jézust a mennyei udvartartás egyik tagjává zsugorítani.

A te zsoltár-olvasatod úgy működik, mint a rossz létra: minden fokkal lejjebb viszed Krisztust, miközben a szöveg fölfelé mutat.

33. A 45. zsoltár „társai” és a 82. zsoltár „Felséges fiai” nem automatikusan ugyanaz a csoport

Azt kérdezed: nem ők azok az istenek, akik fölött az Úr fel lett kenve? Csakhogy ezt nem bizonyítottad. Egyszerűen összekötöttél három külön helyet: 45. zsoltár társai, 82. zsoltár „istenek” és „Felséges fiai”, 95. zsoltár „minden isten fölött”. Majd kijelented, hogy ugyanarról a csoportról van szó.

Ez nem exegézis, hanem szövegmozaik. Egyik zsoltár királyi-messiási ének, másik ítéleti zsoltár igazságtalan hatalmak fölött, harmadik az Úr teremtői királyságának imája. Attól, hogy mindegyikben van egy neked kedves szó, nem lesz belőlük egyetlen mennyei családi fénykép.

A „társak” nem szükségképpen természet szerinti istenek. A „Felséges fiai” nem szükségképpen természet szerinti istenek. A „minden isten fölött” nem szükségképpen panteoni rangemelés. Te ezeket nem értelmezed, hanem összedrótozod.

34. A 45. zsoltár felkenése messiási küldetés, nem isteni előléptetés

A 45. zsoltárban szereplő felkenést úgy értelmezed, mintha egy Istent az Istene kinevezne a társai, vagyis más istenek fölé. De a felkenés bibliai nyelve királyi és messiási nyelv. Királyokat, papokat, prófétákat kennek fel. A felkenés nem istenné tevés, és nem isteni ranglétra.

Krisztusra alkalmazva a felkenés az ő emberi-messiási küldetését jelöli. Az örök Fiú emberré lett, és mint Messiás, mint felkent Király jelenik meg. Nem azért lesz Isten, mert felkenik. Nem azért lesz magasabb isten, mert előléptetik. A felkenés a megtestesült küldetéshez tartozik, nem az isteni természet megszerzéséhez.

Te minden felkenést panteoni előléptetésnek olvasol. Ez olyan, mintha Dávid felkenéséből azt vezetnéd le, hogy Dávid természet szerint istenné vált. Nem vált. A felkenés nem istenség-gyártás.

35. A 95. zsoltár nem „megerősíti az Úr felkenetését”, mert nem is beszél felkenésről

Azt írod, hogy a 95. zsoltár megerősítette az Úr istenek fölötti felkenetését: „nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felül.” Csakhogy ebben a versben nincs felkenés. Van királyság, fenség, minden istennek nevezett rivális fölötti uralom. Felkenés nincs.

Te a 45. zsoltárból áthozod a felkenést, a 95. zsoltárból áthozod a „minden isten fölött” kifejezést, majd összekevered, és azt mondod: lám, bizonyítva. Ez nem érvelés, hanem szentírási turmixolás. A gép hangos, a tartalom pépes.

Ráadásul a 95. zsoltár folytatása az Úr teremtői hatalmát ünnepli: az ő kezében vannak a föld mélységei, övé a tenger, ő alkotta. Ez nem alárendelt istenfi himnusza, hanem a Teremtő Úr imádása.

36. Az „én nem éltem, amikor ez már benne volt” fordulatod mellébeszélés

Azt mondod: „Nem is éltem, amikor a Zsoltárok könyvében már benne volt…” Senki nem állítja, hogy te írtad bele a szavakat. Azt állítom, hogy te hamis következtetéseket írsz rájuk. Az „istenek” szó benne van. Az „Úr panteonfőnök, akit egy másik Isten társai fölé kent” következtetés nincs benne. A „Felséges fiai természet szerinti istenek” következtetés nincs benne. Az „Úr egy közülük” következtetés nincs benne. A „Szentháromság cáfolva” következtetés nincs benne.

Ez a vita nem arról szól, hogy szerepelnek-e bizonyos szavak. Arról szól, hogy milyen értelemben szerepelnek. Te ezt folyton elkened. Ha a szó ott van, szerinted a te egész rendszered ott van. Nem. A szó ott van; a panteonodat te hozod.

A betűk nem hazudnak. A te következtetésed görbül el.

37. A „hazug módjára” vádaskodás nem pótolja a jelentéskülönbségeket

Többször azt sugallod, hogy aki nem fogadja el a természet szerinti istenek sokaságát, az hazug vagy istentelen. Ez a hangerő jó lehet fórumharcnak, de exegézisnek gyenge. A kérdés nem az, hogy ki tud nagyobbat csapni az asztalra. A kérdés az, mit jelent a szöveg.

Lehet valakit „istennek” nevezni alárendelt, bírói, angyali, képviseleti, hamis-kultikus vagy költői értelemben anélkül, hogy természet szerint Isten volna. Ezt a különbséget kellene megértened. De te mindig visszamész az egybites képlethez: ha „istenek”, akkor természet szerinti istenek. Ha valaki ezt tagadja, akkor hazudik. Ez nem gondolkodás, hanem dogmatikai gumibot.

A katolikus hit nem tagadja a szöveg szavait. A te rájuk erőszakolt jelentésedet tagadja.

38. Az „Istenek Istene előtt hódoló istenek” képed továbbra is alárendeltséget bizonyít, nem természet szerinti istenséget

Azt mondod, az isteneknek meg kellett jelenniük és meghajolniuk az Istenek Istene előtt. Még ha ezt a mennyei udvar képeként olvasnánk is, ebből nem következik természet szerinti istenség. A teremtmények meghajolnak Isten előtt. Az angyalok meghajolnak Isten előtt. A hatalmasságok meghajolnak Isten előtt. A bálványok megszégyenülnek Isten előtt. Ez nem teszi őket Istenekké ugyanabban az értelemben.

Az, hogy valaki az Úr előtt jelenik meg, inkább alárendeltséget mutat, nem isteni egyenrangúságot. Az, hogy Isten ítéli őket, alárendeltséget mutat. Az, hogy meghalnak, mint emberek, alárendeltséget mutat. Az, hogy meghajolnak, alárendeltséget mutat.

Te minden alárendelt mennyei lényből istent akarsz csinálni, aztán csodálkozol, hogy sokistenhitnek nevezzük. Hát minek nevezzük? Zsoltáros csillagvizsgálónak?

39. A Szentháromság nem azért igaz, mert az „istenek” szó hiányzik, hanem mert az egyetlen Isten belső életét vallja

Úgy vitázol, mintha a katolikus tanítás azon állna vagy bukna, hogy a Bibliában előfordul-e többes számban az „istenek” szó. Nem ezen áll. A Szentháromság tana nem azt mondja, hogy ilyen szó nincs. Azt mondja, hogy egyetlen isteni természet van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyesen különbözik, de nem három Isten.

Az „istenek” szó bibliai előfordulása nem cáfolja ezt, mert nem minden „istennek” nevezett valóság természet szerint Isten. A Fiú viszont nem ilyen alárendelt értelemben Isten. Ő az Ige, aki által minden lett; az egyszülött Fiú; az Úr; akiben, aki által és akiért minden teremtetett. A Szentlélek sem teremtményi szellem, hanem isteni Lélek.

Te összekevered a sokféle analóg és alárendelt „isten” nyelvet az egyetlen isteni természet kérdésével. Ezért jutottál oda, hogy a zsoltárokból panteont, Jézusból puszta embert, az Igéből testbérlőt, a Szentlélekből pedig az Atya „segítőtársát” csinálod.

40. A gyermekkeresztség és Jehova Tanúi emlegetése itt is csak záró refrén, nem érv

A végén ismét jön a cselekvőképességük hiányában belekereszteltek és Jehova Tanúinak megóvása. Ez már nálad olyan, mint a rossz nóta refrénje: akár Jánosról, akár Pálról, akár Mózesről, akár Zsoltárokról beszélünk, a végén mindig Róma, csecsemőkeresztség, kovász, hamis egyház.

De a gyermekkeresztség nem dönti el a 82. zsoltár jelentését. Nem dönti el, hogy Jób 1,6-ban az Isten fiai természet szerinti istenek-e. Nem dönti el, hogy János 14 beköltözésről vagy Atya-Fiú egységről beszél. Nem dönti el, hogy Lukács 24 istenségtagadás-e. Nem dönti el, hogy az „Istenek Istene” panteonfőnököt jelent-e.

Ez érzelmi hadviselés, nem bizonyítás. Amikor a szöveg nem adja ki a rendszeredet, ráöntöd a szokásos antikatolikus szirupot. Attól még a szöveg nem változik meg.

41. Összegzés: a te módszered mindenhol ugyanaz — szavakat idézel, majd természet szerinti sokistenhitet ragasztasz rájuk

Összefoglalva: az „Emberfia” cím nem tagadja Jézus istenségét, hanem az ő valóságos emberségét és dánieli királyi-mennyei méltóságát hordozza. Az 1Korinthus 15 „második embere” nem puszta emberré fokozza le Krisztust, hanem az új emberiség mennyei, életadó Uraként mutatja. Az Apostolok cselekedetei 4,12 nem azt mondja, hogy Jézus csak egy emberi név, hanem azt, hogy nincs más üdvözítő név az emberek között. Az Apostolok cselekedetei 2 nem cáfolja Krisztus istenségét azzal, hogy Isten feltámasztotta őt; a személyek különbségét és Krisztus valóságos halálát mutatja. A „Thanatosz kötelei” nem mitológiai bilincsdráma, hanem a halál hatalmának képe. Lukács 24 nem azt mondja, hogy Jézus nem Isten, hanem azt, hogy nem kísértet, hanem valóságos testben feltámadt Úr. Izajás 42 szolgája nem puszta emberi eszköz, hanem a megtestesült Fiú szolgai küldetésének prófétai képe. János 14 nem isteni albérlet, hanem az Atya és a Fiú kölcsönös egységének és kinyilatkoztató viszonyának nyelve.

Ami pedig Mózest és a zsoltárokat illeti: az 5Mózes 10,17 valóban mondja, hogy az Úr Istenek Istene, de nem mondja, hogy természet szerinti istenek panteonjának főnöke. Az 5Mózes 32 valóban beszél Isten fiairól és Jákobról mint az Úr örökségéről, de nem mondja, hogy az Úr egyike ezeknek a fiaknak, és nem mond sorsolásos isteni földosztást. A 82. zsoltár valóban használja az „istenek” kifejezést, de ugyanazokat ítéli meg és halandónak mondja, tehát nem természet szerinti istenekről beszél. Jób 1,6 valóban beszél Isten fiairól, de ezek az Úr előtt megjelenő alárendelt mennyei lények, nem isteni parlament; ráadásul a sátán jelenléte önmagában nevetségessé teszi, hogy ebből természet szerinti istenfiúságot gyárts. A 97. zsoltár „minden isten meghajol” mondata az Úr diadalát, nem a te panteonod igazolását hirdeti. A 45. zsoltár „társai” és a 95. zsoltár „minden isten fölött” kifejezései nem alkotnak együtt egy mennyei kinevezési jegyzőkönyvet.

Te tehát nem a Szentírást „csak idézed”. Idézed a szavakat, majd rájuk ragasztod a saját rendszeredet: természet szerinti istenek, égi gyűlés, felkent alisten, külön ember-Jézus, testben lakó Isten, kiköltöző istenség, Szentlélek mint segítőtárs, és végül a csecsemőkeresztség elleni refrén. Ez a te építményed. Nem Mózesé, nem Dávidé, nem Aszáfé, nem Péteré, nem Pálé, nem Jánosé.

A katolikus hit ezzel szemben nem tagadja Jézus emberségét, hanem teljesen vallja. Nem tagadja az Úr felségét, hanem egyetlen igaz Istenként vallja. Nem tagadja, hogy a Biblia beszél „istenekről”, hanem megkülönbözteti a természet szerinti Istent az alárendelt, teremtményi, bírói, angyali, hamis vagy költői értelemben „istennek” nevezettektől. Nem vágja ketté Krisztust emberre és benne lakó Istenre, hanem vallja az egy Krisztust, az örök Igét, aki testté lett.

A te panteonod nem a Szentírás mélyebb olvasata. Az a szavakból épített vallási bábtorony, amelyben minden emelet más versből van, de egyik sem tartja a másikat. És minél többször kiáltod, hogy „Istenek Istene”, annál világosabb: nem az egy igaz Istent véded, hanem egy sokistenes ranglétrát próbálsz bibliai aranyfestékkel bevonni.

1. Nem, nem Mózes könyveit nevezem a „rendszerednek”, hanem a rájuk aggatott magánmitológiádat

Azzal indítasz: „Milyen rendszeremről beszélsz? Csak nem azt akarod elhitetni az olvasóval, hogy én írtam a saját ötletem alapján Mózes könyveit?” Ez kedves kis sértett vállvonogatás, csak éppen mellébeszélés. Senki nem mondta, hogy te írtad Mózes könyveit. Azt mondom, hogy te írod rá Mózes könyveire azt, ami nincs bennük."

------------------------------------------------------

Mi nincs benne Mózes könyvében? Mi az ,amit rágaggadtam szerinted?

Nincs benne a Mózes Könyvében, Hogy Az Úr az Istenek Istene?

Olvasd csak!

5. Mózes 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. 

Ugye, hogy benne van. Akkor miért hazudod, hogy én aggattam rá az istenek létezésének a tényét a Mózes írására?

Benne van a Mózes írásában, hogy az Úr a fenséges fiaival együtt kapott örökrészt, amikor a Felséges Isten felosztotta fiai között a népek örökségét? Szerinted nincs benne?

Olvasd csak!

5. Mózes 32: 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. /SZIT/

Nem állítja, az Istenek Istene a Zsoltárok könyvében, hogy az Isten fiai mindnyájan istenek?

Már hogy ne állítaná. Hogy lehet ezt a tényt letagadni? Csakis készaakrva istentelenek képesek ezt letagadni.

Olvasd csak!

Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. 2 Meddig ítéltek még hamisan, és tekintitek a gonoszok személyét? Szela. 

 3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és szükségben lévőnek szolgáltassatok igazságot! 4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. 5. Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. 5 Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. 6 Én mondottam: Istenek (Elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elion) fiai ti mindnyájan: 7 Mégis meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember."

Nem maga az Istenek Istene jelentette ki ebben, amit Asáf feljegyzett a 45. Zsoltárban, hogy a Felségesnekfiai, akik az Istenek gyülekezetében vannak, mindnyájan istenek? Én ragaddam rájuk,

ahogyan azt előadod hazug módjára?

Nem Ők azok az istenek, akik felett az Úr fel lett kenv?

Ha létezik felkent Isten, és léteznek társai - akik fölé felkenetett,akikről megmondotta az Istenek Istene, hogy a Felséges Istennek a fiai és mindnyájan istenek, akkor miért vádolsz emgem igaztalanul azzal, hogy én akkadtam rájuk, hogy istenek? Nem is éltem ,amikor a Zsoltárok Könyvében már benne volt, hogy az egy Istent felkent az Istene a társai fölé, sőt az is, hogy a Felséges Istennek a fiai,mindnyájan istenek.

Az Úr Istenek a felkenetésének a tényét a Zsoltárok később megírt zsoltárok könyve megerősítette, amikor kijelenti:

Zsoltárok 95:  3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felül.

Talán nincs leírva Jób könyvében, hogy az Istennek fiai rendszeresen megjelentek az Úr Isten színe előtt, hogy döntéseket hozaznak?

Jób 1:6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a sátán is közöttük. 

Nos ezek azok az Istennek fiai, akikről az Istenek Istene a 82. Zsoltárban kijelentette, hogy mindnyájan istenek.

Az isteneknek ezeken az égi egybegyűléseken mindnyájuknak meg kellett jelenni, és természetesen

az Istenek Istene előtt meghajolva hódolni, ahogyan az a 97. zsoltárban ki van nyilatkoztatva.

Zsoltárok 97:6 Az egek hirdetik az Ő igazságát, és minden nép látja az Ő dicsőségét. 7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek. 8 Hallotta és örvendezett Sion, és örülének Júdának leányai a Te ítéleteidnek Uram! 9 Mert Te Felséges (Elion) Úr vagy az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!

Szerinted ezt is én írtam bele a Zsoltárok könyvébe?

Te mit gondoltál, hogy hazugságaiddal majd megtéveszted az igaságskereső embereket

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

4. Az „Atya bennem lakik” nem tagadja a Fiú istenségét, hanem az Atya és Fiú egységét mutatja

Amikor Jézus azt mondja, hogy az Atya benne cselekszik, nem azt állítja, hogy ő maga puszta emberi eszköz, akinek nincs isteni személyes méltósága."

--------------------------------------

Nem is állítottam, hogy eszköz, hisz az Úr Jézus nem csupán egy kép vagy szobor formájában létezik - ahogyan a Róma Főpapja által vezetett Egyház Jézusa - hanem húsvér emberként. Tehát húsvér emberben lakozott egy ideig az Úr Jézus Istene, ezért is nevezi őt a Szent  Írás a benne lakozó Isten akaratával egységben lévő engedelmes szolgájának.

Olvasd csak mit állított maga az Úr Jézus erről!

János 14:10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat. 11 Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem.

Nos ,amint látod, nem úgy van leírva,ahogyan azt állítod.

Maga az Istenek Isten, mint szolgájáról tanuskodik az Úr Jézusról, és nem úgy, mintha egy örök isten lenne, egy közös isten résztagjaként, vagy három arccal,ahogyan a háromság istenmodelljüket a Róma mindenkori főpapjai ábrázoltatták egészen a 18. századig.

Esaiás 42:1 Ímé, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Szellememet adtam Őreá, törvényt hirdet a népeknek. 2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. 4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. 5 Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésével a földet, aki leheletet ád a rajta lakó népnek, és szellemet a rajta járóknak: 6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, én fogom a kezedet és megőrizlek, és szövetségül adlak a népeknek, a pogányoknak világosságul.

Tehát nem eszköz, mint egyházad bálványképei és szobrai, hanem húsvér ember,csontokkal, és az Istenének engedelmes szolgája. Nem örök isten.

Az Úr Jézus se nem arca, se nem része a római császárok által kiképzelgett három az egyben istenmodellnek.

Ő asszonytól született húsvér ember,akinek csontjai is vannak ezen kívül van neki emberi lelke szelleme is.   

Az Úr Jézus a feltámadása után megerősítette, hogy Ő továbra is ember, amiről a tanítváynai is megyőződtek,ami a Lukács könyvében fel is lett jegyezve:

Luk 24: 39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van! 40 És ezeket mondván, megmutatta nékik kezeit és lábait.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

2. Az „Emberfia” cím nem azt jelenti, hogy Jézus nem Isten

Azt mondod: Jézusra számtalanszor utal a Szentírás úgy, hogy Emberfia, tehát nem lehet Isten."

---------------------------------------------

Az ember fia kifejezés nem csak az Úr Jézusra van vonatkoztatva a Szentírásban, hanem mindenkire,aki embertől született, tehát ember. 

Már önmagában a kifejezés, hogy ember fia az Úr Jézusra vonatkoztatva kizárja, hogy Isten lenne,

számos más íráshely is igazolja ,hogy ember.

Pál apostol úgy utal rá, hogy Ádám után ő lett a második ember.

1.Kor. 15: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám életet adó Szellemmé. 46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután a szellemi. 47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, a mennyből való.

Péter apostol is az emberek közül valónak nevezte az Úr Jézust.

Ap.Csel. 4:12 És nincs senki másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. 

Nem Ő az Isten, hanem az az Isten, aki feltámasztotta őt a halálból, és felhozta onnan a lelkét ,amely meg volt kötözve Thanatosz kötelei által Péter tanúsága szerint.

Ap. Csel. 2: 23 Őt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: 24 Akit az Isten feltámasztott, a Thanatosz köteleit  megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia.  29 Atyámfiai férfiak, szabad nyíltan szólanom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust hús  szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székébe, 31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke nem hagyatott a Hádeszben , sem az Ő teste rothadást nem látott. 32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. 33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Szellemet megnyervén az Atyától kitöltötte, amit ti most láttok és hallotok,

Ahhoz, hogy Jézus lelke kiszabaduljon a Hádeszből, az Úr Jézus Istenénejk kellett beavatkozni,eloldozni lelke fogvatartójának Thanatosznak a köteleit majd fel kellett azt 

hoznia a Hádeszből.

Az Úr Jézust a próféciák és az apostolok is emberként azonosították és nem istenként.

Asszonyembertől született, emberből való hús, és emberből való csont,ahogyan Ő maga is bizonygatta feltámadását követően,igazolva ezáltal ,hogy feltámadása után sem változott át istenné.

A háromarcú istent imádó, egyház tévtanítói már az 5. századtól az 5. századtól kezdve elkezdék azt hazudni, hogy az Úr Jézus egylényegű az Istenével és az Atyjával és, hogy a Szent Szellem nemzői az Atya és az Úr Jézus kozösen voltak, így lett a Szent Szellem egylényegű nemcsak az Atyával, de a húsvér ember Jézussal is.

Az igazság az, hogy a Szent Szellem kizárólagosan az istenek Atyjától származik, és ahhoz, hogy az Úr Jézus kiáraszthassa tanítványaira meg kellett őt nyernie az Atyjától és Istenétől, akinek a Szent Szellem segítőtársa volt már a Teremtés kezdetén, ezért nem lehet az Úr Jézus az egyik szülője, hisz az Úr Jézusról egyértelműen kijelentette Pál, hogy csak Ádám után a második emberként létezik.

Lehetetlen dolog az Úr Jézust a római császárok által kikézelgett háromarcú istenként ábrázolt istenmodell részisteneként beazonosítani.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. Azzal kezded, hogy „Jézus személye jól le lett papírozva” — igen, csak te rossz aktát nyitottál meg

Azt írod, hogy Jézus személye „jól le lett papírozva” a Szentírásban. Ebben végre van egy igaz mondatod. Jézus személye valóban világosan tanúsítva van. Csakhogy nem úgy, ahogy te összeragasztod: külön ember Jézus, külön benne lakó Isten, külön égi Khrisztosz, külön „Istenek Istene”, külön megdicsőített Jézus, plusz egy mennyei isteni társaság, amelyre ráaggatod a zsoltárok költői és felségcímeit.

A Szentírás Jézust nem kettős szereplőként mutatja be. Nem úgy, hogy van egy emberi Jézus, akiben egy ideig lakik valaki más. Nem úgy, hogy az ember fél, az isteni lakó pedig kiköltözik. Nem úgy, hogy a kereszten már csak a magára hagyott ember marad. Hanem úgy, hogy egyetlen Jézus Krisztus van: valóságos ember és valóságos Isten.

Te „lepapírozásról” beszélsz, miközben a Szentírásból nem személyi igazolványt olvasol ki, hanem mennyei albérleti szerződést. A papír nálad sok, csak éppen mindig te írod rá az apró betűs részt.

2. Az „Emberfia” cím nem azt jelenti, hogy Jézus nem Isten

Azt mondod: Jézusra számtalanszor utal a Szentírás úgy, hogy Emberfia, tehát nem lehet Isten. Ez az érvelés olyan, mintha valaki azt mondaná: „a királyt apának nevezik, tehát nem lehet király.” Az egyik igaz cím nem törli a másikat.

Jézus valóban Emberfia. Valóban ember. Valóban testtel és lélekkel rendelkező, asszonytól született, szenvedő, meghaló és feltámadó ember. A katolikus hit ezt nem tagadja, hanem védi. De az Emberfia cím bibliai háttere nem pusztán annyi, hogy „emberi lény”. Dániel látomásában az Emberfiához hasonló mennyei alak az ég felhőin jön, uralmat, dicsőséget és királyságot kap, és minden nép, nemzet és nyelv szolgál neki. Ez nem hétköznapi emberi címke, hanem eszkatologikus, királyi, mennyei méltóság.

Te tehát Jézus egyik címét arra használod, hogy levágd róla a másikat. Az apostoli hit viszont együtt tartja: ő Emberfia és Isten Fia; Dávid fia és Dávid Ura; asszonytól született és az Atyától jött; megfeszített ember és dicsőséges Úr. A kereszténység nem azért mondja Jézust Istennek, mert elfelejtette, hogy ember. Hanem azért, mert a Szentírás ugyanarról az ember Jézusról isteni méltóságot állít.

3. János 14 nem azt jelenti, hogy Jézusban egy másik Isten lakott, mint bérlő a garzonban

János 14,10-et idézed: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van”. Majd ezt úgy értelmezed, hogy Jézus ezzel kijelentette: „nem én vagyok az Isten, hanem az, aki bennem lakik.” Nem, ez a te következtetésed, nem Jézus kijelentése.

Először is a mondat kölcsönös: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van”. Te csak az egyik felét akarod használni, mert abból lehet „beköltöző Atyát” faragni. De mi lesz a másik felével? Jézus is az Atyában van. Ez nem testi lakhatás, nem földrajzi belső tér, nem hústestben elhelyezkedő isteni albérlő. Ez az Atya és a Fiú bensőséges, személyes, isteni egységének nyelve.

Másodszor János 14 közvetlen összefüggése az, hogy Fülöp azt kéri: „mutasd meg nekünk az Atyát”. Jézus nem azt válaszolja: „bennem lakik valaki, aki nem én vagyok”. Hanem azt: „aki engem látott, látta az Atyát.” Ez nem prófétai közvetítés szintje. Mózes nem mondhatta: aki engem látott, látta az Atyát. Izajás nem mondhatta. Jeremiás nem mondhatta. Jézus mondja. Mert a Fiú tökéletesen kinyilatkoztatja az Atyát.

Te ebből csinálsz lakáskiadási krisztológiát: Atya be, Atya ki, Jézus mint hústest-ingatlan. Ez nem János evangéliuma, hanem mennyei ingatlanhirdetés.

4. Az „Atya bennem lakik” nem tagadja a Fiú istenségét, hanem az Atya és Fiú egységét mutatja

Amikor Jézus azt mondja, hogy az Atya benne cselekszik, nem azt állítja, hogy ő maga puszta emberi eszköz, akinek nincs isteni személyes méltósága. A Fiú az Atyától van, az Atyát nyilatkoztatja ki, az Atya akaratát teljesíti, és emberként engedelmeskedik. Ez a Fiú küldetésének nyelve, nem istenségtagadás.

A katolikus hit nem azt mondja, hogy Jézus ugyanaz a személy, mint az Atya. Nem modalista maszkcserét vall. Az Atya nem a Fiú, a Fiú nem az Atya. De az Atya és a Fiú egy isteni természetben vannak, és ezért Jézus szavai nem úgy értendők, mintha egy idegen Isten működne egy puszta ember testében.

Te ott hibázol, hogy minden különbségből külön istent csinálsz, minden egységből pedig beköltözést. Ha az Atya és a Fiú különbözik, nálad rögtön két isten lesz. Ha az Atya a Fiúban van, nálad rögtön testbérlet lesz. Ez nem exegézis, hanem fogalmi csúszda.

5. „Meddig lakott Izrael Istene Jézus hústestében?” — rossz kérdés, rossz előfeltevés, rossz válasz

Azt kérdezed: meddig lakozott Izrael Istene az Úr Jézus hústestében? Ez a kérdés már eleve hamis, mert feltételezi, hogy Jézus teste egy külön emberi alany teste, amelyben egy másik isteni alany lakik. De az evangélium nem ezt tanítja. Nem „Isten lakott Jézus testében” úgy, mintha Jézus csak hordozó volna. Hanem az Ige testté lett.

A megtestesülés nem ideiglenes megszállás. Nem az, hogy az isteni személy egy darabig használ egy emberi testet. Nem az, hogy az Isten a halál előtt kiköltözik, mert holtakban nem lakik. Az örök Fiú emberi természetet vett fel, és ez az egység nem szűnik meg a szenvedésnél. A halálban Krisztus emberi lelke és teste szétválik, de a Fiú személye nem válik le sem az emberi lélekről, sem a testről. Ezért beszél a keresztény hit Krisztus valóságos haláláról, nem pedig isteni menekülésről.

A te kérdésed tehát olyan, mint amikor valaki megkérdezi: „mikor költözött ki a dallam a hegedűből?” Szellemesnek tűnhet, csak éppen rossz kategóriákat használ.

6. „Istenek Istene holtakban nem lakozik” — szép mondat, de nem bibliai krisztológia

Azt írod: az Istenek Istene holtakban nem lakozik. Ebből vezeted le, hogy Isten elhagyta Jézus hústestét a halál előtt. Csakhogy ez nem bibliai állítás, hanem a te rendszered kényszerű toldaléka. A Szentírás nem mondja, hogy az Ige kiköltözött Krisztusból a halál előtt. Nem mondja, hogy Jézus a passióban elveszítette az isteni jelenlétet. Nem mondja, hogy a kereszten már csak puszta ember maradt.

Ellenkezőleg: az Újszövetség a megfeszített Jézust nevezi Úrnak. A kereszten nem egy isteni lakótól megfosztott emberi burok hal meg, hanem az egy Krisztus szenved emberi természetében. A keresztény hit pontosan ezért meri mondani, hogy Isten Fia értünk szenvedett — nem isteni természetében, mintha az istenség szenvedékeny volna, hanem emberi természetében.

Te itt menekíted az égi Krisztust a kereszt botránya elől. Nálad az isteni szereplő a halál előtt távozik, az ember Jézus pedig egyedül marad. Ez nem apostoli hit, hanem megváltástani kiürítés.

7. Márk 14 nem „Isten kiköltözését” írja le, hanem Krisztus valóságos emberi szenvedését

Márk 14-et idézed: Jézus rettegni és gyötrődni kezdett, lelke szomorú volt mindhalálig. Ebből azt hozod ki, hogy Jézus észrevette: az addig biztonságot garantáló Isten elhagyta emberi testét. Ez elképesztő belemagyarázás. A szöveg nem mondja, hogy az Atya elhagyta Jézus testét. Nem mondja, hogy az Ige eltávozott. Nem mondja, hogy Jézus eddig azért volt bátor, mert egy külön Isten lakott benne, most pedig pánikba esett, mert kiköltözött.

Márk 14 azt mutatja meg, hogy Krisztus valóságos emberi akarattal, érzéssel, szenvedéssel és halálfélelemmel lép be a passióba. Ez nem istenségének cáfolata, hanem emberségének valósága. A katolikus hit nem valami hideg, színjátszó Krisztust vall, aki embernek látszik, de nem szenved igazán. Krisztus valóban gyötrődik. Valóban szomorú. Valóban engedelmeskedik. Valóban odaadja magát.

Te azt hiszed, hogy az emberi szenvedés kizárja az isteni személyt. A keresztény hit szerint éppen az a megváltás mélysége, hogy az isteni Fiú valóságos emberi szenvedést vállal.

8. A halálfélelem nem istenségtagadás

Azt mondod: Jézus, mint minden ember, megrémült és félni kezdett a haláltól és a kínzástól, miután Isten elhagyta testét. Az első fele igaz: Jézus valóságos emberként szembenézett a halállal és a kínzással. A második fele koholmány: a szöveg nem köti ezt Isten távozásához.

A halálfélelem önmagában nem bűn, nem hitetlenség, nem isteni jelenlét hiánya. Az emberi természet természetes módon irtózik a haláltól, mert a halál az emberi természet szétszakadása. Krisztus ezt bűn nélkül, teljes engedelmességgel vállalta. Nem azért gyötrődött, mert megszűnt benne Isten jelenléte, hanem mert valóságos emberi természetben vállalta a bűn és halál terhét.

A te logikád szerint minél valóságosabban ember Jézus, annál kevésbé lehet Isten Fia. A keresztény hit szerint viszont éppen ez a csoda: az örök Fiú nem látszat-emberséget vett fel, hanem igazit.

9. A passió előtt „kiköltöző Isten” elméleted szétveri a megváltást

Gondold végig a saját állításodat. Ha az Isten, aki Jézusban lakott, a halál előtt elhagyta őt, akkor ki halt meg a kereszten? Egy puszta ember. Ki adta a váltságot? Egy puszta ember. Ki engedelmeskedett a halálig? Egy puszta ember. Ki győzte le a bűnt és halált? Egy puszta ember.

Ez már nem keresztény megváltástan. Ez vallásos tragédia. Egy szent ember halála lehet példamutató, de nem váltja meg a világot olyan értelemben, ahogyan az apostoli hit vallja. A kereszt ereje abból fakad, hogy az, aki emberként meghal, személy szerint az örök Fiú. Emberi természete szerint szenved, de az alany az Isten Fia.

Te a kereszt előtt evakuálod az istenséget, aztán mégis megváltást akarsz. Ez olyan, mintha az áldozat oltáráról elvennéd az áldozat lényegét, majd füstöt mutogatnál bizonyítékként.

10. A Jelenések 3,14-ben megint rossz szót teszel a középpontba

Újra előhozod, hogy a Jelenések 3,14-ben „az Úr Jézusra utaló κτίσις” kifejezést félrefordították. Csakhogy a versben Krisztus címe nem önmagában a „κτίσις”, hanem az, hogy ő „Isten teremtésének ἀρχή-ja”. A görög szerkezetben az „ἀρχή” a kulcsszó, a „κτίσεως” birtokos szerkezetben áll: „a teremtésé”.

Ezért az egész érved rossz fókuszú. Nem azt kell kérdezni, hogy a „κτίσις” mindenhol pontosan hogyan fordítható, hanem azt, hogy az „ἀρχή τῆς κτίσεως τοῦ Θεοῦ” mit jelent Krisztusról. Az „ἀρχή” jelenthet kezdetet, eredetet, princípiumot, főhelyet, uralmi kezdőpontot. Krisztus a Jelenések könyvében nem úgy jelenik meg, mint teremtményi alkatrész, hanem mint hű és igaz tanú, királyi és isteni méltóságú Úr.

Te a birtokos szerkezetből teremtményi besorolást akarsz csinálni. Mintha abból, hogy valaki „a ház alapítója”, arra következtetnél, hogy ő maga egy tégla. Ez nem görög nyelvtan, hanem falusi kőműves-szillogizmus.

11. A „κτίσις nincs a Septuagintában” érv akkor sem döntő, ha igaznak veszed

Továbbra is azt ismétled, hogy a „κτίσις” nem fordul elő a Septuagintában, ezért nincs köze a teremtési beszámoló cselekményéhez. Ez a következtetés hibás. Egy szó vagy szócsalád újszövetségi jelentését nem lehet pusztán azzal kizárni, hogy egy adott régebbi fordítási korpuszban nem azzal adtak vissza egy másik héber igét.

Az Újszövetség saját görög nyelvhasználata döntő. A „κτίζω” és „κτίσις” az Újszövetségben használható teremtésre, teremtett rendre, új teremtésre, intézményre vagy rendelésszerű valóságra is. A jelentést mindig az adott mondat tárgya és összefüggése dönti el. Kolossé 1-ben pedig a tárgy nem egy intézmény, nem egy emberi rendelet, nem egy lelki metafora szűk értelemben, hanem „minden, ami a mennyekben és a földön van, láthatók és láthatatlanok”.

A te érved olyan, mint amikor valaki azt mondja: mivel egy régi szakácskönyvben nem szerepel a „párolás” szó, ezért később senki sem párolhatott ételt. A nyelv nem így működik.

12. A Septuagintát Ezsdrás ötödik századi művévé tenni történeti ködösítés

Azt állítod, hogy a Septuaginta Szentírás az i. e. ötödik században készült Ezsdrás és társai közreműködésével. Ez történetileg zavaros állítás. A görög Ószövetség fordításának kezdete a hellenisztikus korhoz, különösen az alexandriai zsidó közeghez kapcsolódik, nem Ezsdrás ötödik századi működéséhez.

De még ha ezt félretesszük is, a lényeg marad: Pál és János görögül írnak, és saját szövegükben használják a szavakat. Nem az a kérdés, hogy te milyen korai görög-héber történeti elméletet ragasztasz a szó mögé, hanem hogy Kolossé 1 és Jelenések 3 mit mond.

A rossz nyelvtörténeti keret nem menti meg a rossz krisztológiát. Legfeljebb díszesebb bukósisakot ad neki, mielőtt elesik.

13. A „ποιέω” és „κτίζω” közé húzott betonfalad papírból van

Azt mondod: az 1Mózes 1-ben a teremtésre a „ποιέω” áll, ezért a „κτίζω” nem lehet ugyanannak a teremtő cselekvésnek megfelelője. Ez nyelvileg gyenge. Egy nyelvben több szó is fedhet átfedő jelentéstartományt: alkot, teremt, létrehoz, készít, formál. Nem minden szó minden helyen ugyanaz, de nem is élnek hermetikusan elzárt rekeszekben.

A görög „ποιέω” alapjelentése tág: tenni, csinálni, alkotni, véghez vinni. Emberekre is használják, Istenre is. Ettől még az Istenre vonatkozó teremtési összefüggésben helyesen fordítható teremtésként vagy alkotásként. A „κτίζω” pedig szintén használható alapításra, létrehozásra, teremtésre, a tárgytól függően. Kolossé 1-ben a tárgy olyan kozmikus teljesség, hogy a „teremtetett” nem erőltetés, hanem természetes fordítás.

Te úgy kezeled a szavakat, mint katonai ellenőrzőpontokat: ez csak ide, az csak oda. A nyelv viszont nem a te kaszárnyádban szolgál.

14. A „ποιητής” felsorolása mellékvágány, nem cáfolat

Felsorolod, hogy a „ποιητής” az Újszövetségben jelenthet költőt, cselekvőt, megvalósítót. És ebből mit bizonyítasz? Semmit Kolossé 1 ellen. Egy szócsalád egyik főnevének használata nem dönti el egy másik ige minden teológiai értelmét. A „költő” és „cselekvő” jelentés nem cáfolja, hogy Isten „alkot” vagy „teremt”.

Magyarul is ugyanabból a tőből különféle szavak alakulhatnak ki, és a jelentésük nem mechanikusan azonos. Az, hogy valaki „cselekvője” az igének, nem jelenti, hogy az 1Mózes 1-ben Isten csak „cselekedgetett” valamit, és nem teremtett. A tárgy dönti el a jelentés súlyát: törvény megtartása, versírás, emberi cselekvés — vagy az ég és föld létbe hívása.

Ez a „ποιητής”-mutatvány olyan, mint amikor valaki a „terem” szóból akarja megmagyarázni a „teremtést”, majd a tornateremből cáfolja a világ eredetét.

15. Az, hogy emberek is „cselekszenek”, nem jelenti, hogy emberek is úgy teremtenek, mint Isten

Azt mondod: ha a „ποιέω” emberekre is használható, akkor a „teremteni” fordítás azt jelentené, hogy minden ember képes teremteni. Nem. Ez jelentéstani bukfenc. Ugyanaz az ige különböző alannyal és tárggyal különböző súlyt kap.

Az ember készít széket, ír verset, megtart törvényt, véghezvisz cselekedetet. Isten létbe hívja az eget és földet. Ugyanazon tág cselekvésige használata nem egyenlíti ki az alanyok hatalmát. Ha azt mondjuk, „a gyerek rajzolt egy napot” és „Isten alkotta a Napot”, senki épeszű nem következtet arra, hogy a gyerek kozmikus teremtő.

Te a szavak tág használatából hamis egyenlőséget gyártasz. Ez nem görög tudomány, hanem nyelvtani fogalmi zsonglőrködés.

16. Kolossé 1-ben nem a fordítók „sugallják” a kozmikus teremtést, hanem Pál mondja

Azt állítod, hogy a fordítók azért fordítják a „κτίζω”-t „teremteni”-nek és a „τὰ πάντα”-t „mindenség”-nek, hogy azt a képzetet keltsék: Jézusban teremtetett a világmindenség. Csakhogy Pál szövegében ott áll a teljes kozmikus szerkezet: „benne” teremtetett minden, „általa” és „érte” teremtetett minden, ő „minden előtt” van, és minden „benne áll fenn”.

Ez nem fordítói sugalmazás. Ez a görög mondat tartalma. A „benne”, „általa” és „érte” hármasa nem katolikus trükk. Pál nem hagyta neked azt a menekülőutat, hogy Krisztust csak valami új vallási rend alapítójaként olvasd. A szöveg nagyobb, mint a rendszered.

A fordítókat vádolod, mert Pál ellen kellemetlenebb volna nyíltan hadat üzenni. De a vita valójában vele van.

17. A „τὰ πάντα” nem válik kicsivé attól, hogy magyarul lehet „mindeneknek” fordítani

Kapaszkodsz abba, hogy a „τὰ πάντα” többes számú, és szerinted a „mindenség” egyes számú fordítás sugalmazás. Ez magyar nyelvi zajkeltés. A „τὰ πάντα” jelentheti azt: minden dolog, mindenek, minden létező, a teljes mindenség. Magyarul a „mindenség” nem csalás, hanem összefoglaló megfelelő.

De még ennél is fontosabb: Pál maga magyarázza, mire gondol: ami a mennyekben és a földön van, láthatók és láthatatlanok, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok. Ez nem néhány újjászületett szent, nem egyházi alapkövek, nem új rendeltetésű közösségi kövek. Ez kozmikus teljesség.

A „mindenség” szó ellen hadakozol, miközben Pál felsorolása úgy áll előtted, mint egy hegy. Te pedig egy szótári fogpiszkálóval próbálod eltolni.

18. A „benne” nem Károli-utáni háromságos csempészáru

A régi és új Károli közti különbséget úgy mutogatod, mintha lelepleztél volna valami hamisító műhelyt: régen „őáltala”, később „őbenne”. Csakhogy a görögben a vers elején ott áll a „benne”, a végén pedig az „általa” és „érte”.

Tehát nem arról van szó, hogy valaki utólag beletolta Krisztust a teremtés közepébe. Pál tette oda. A fordítások különbözhetnek abban, hogy melyik magyar szerkezettel adják vissza, de az alapgondolat ott van: Krisztus nem külső mellékszereplője a teremtésnek, hanem annak eredeti, közvetítő és céladó viszonyában áll.

Károlit Károli ellen fordítani látványos színpadi gesztus, de a görög szöveg közben unottan nézi, mert mindkét elem benne van.

19. A „πρωτότοκος πάσης κτίσεως” nem azt jelenti, hogy Krisztus a teremtmények első darabja

A 15. versben szereplő „πρωτότοκος πάσης κτίσεως” kifejezést úgy akarod beállítani, mintha a fordítók direkt azt sugallnák: Jézus minden teremtmény előtt született. A görög kifejezés valóban azt jelenti: minden teremtés/teremtmény elsőszülöttje. De a kérdés az, milyen értelemben elsőszülött.

A bibliai „elsőszülött” nem pusztán időrendi első példány. Jelenthet rangot, örökösi méltóságot, uralmi elsőbbséget. Pál maga magyarázza meg a következő verssel: azért elsőszülött minden teremtés fölött, mert benne teremtetett minden. Vagyis nem azért első, mert ő is teremtmény, csak korábban készült, hanem azért, mert minden teremtett valóság hozzá viszonyul.

A te olvasatod szerint Krisztus a teremtett rend első téglája. Pál szerint Krisztus az, akiben az egész épület áll. Ez nem árnyalati különbség. Ez a különbség Teremtő és teremtmény között.

20. A 2Korinthus 5,17 nem írja át Kolossé 1-et

A 2Korinthus 5,17-et idézed: aki Krisztusban van, új teremtés. Ebből akarod bizonyítani, hogy Kolossé 1-ben sem a világmindenségről van szó, hanem új alapokról és újjászületett szentekről. Ez megint a szótári csapda: máshol a szó egyik jelentése így működik, tehát itt is csak így működhet.

Nem. A jelentést a szövegkörnyezet dönti el. 2Korinthus 5-ben az ember Krisztusban való újjáteremtéséről van szó. Kolossé 1-ben viszont mennyekről, földről, láthatókról, láthatatlanokról, trónusokról, uralmakról, fejedelemségekről és hatalmasságokról. Ez nem ugyanaz a kontextus.

Ha egy szó több helyen más árnyalattal szerepel, nem szabad az egyik hely jelentését erőszakkal beletömni a másikba. Te mégis ezt teszed: 2Korinthusból kulcsot csinálsz, aztán Kolossé ajtaját akarod vele felfeszíteni. Csak nem az a zár.

21. Az 1Péter 2,13 sem bizonyítja, hogy Kolossé 1 csak „alapított rendről” szól

Hivatkozol arra, hogy 1Péter 2,13-ban a „κτίσις” emberi rendelésként vagy intézményként fordítható. Ebből szerinted következik, hogy Kolossé 1-ben sem a teremtésről van szó. Nem következik. Egy szó használható intézményre is, teremtett rendre is, új teremtésre is. A kérdés mindig az: miről beszél a mondat?

Péter ott emberi rendelésről beszél. Pál Kolosséban minden mennyben és földön levő látható és láthatatlan valóságról. A két tárgy nem azonos. A „κτίσις” jelentéstartományát nem lehet egyetlen péteri használattal leláncolni.

Ez olyan, mintha a „rend” szó egyik helyen „törvényes rendet” jelentene, te pedig ebből bizonyítanád, hogy „szerzetesrend” soha nem jelenthet szerzetesi közösséget. A szótári csipeszed túl kicsi a nyelvhez.

22. Kolossé 1,15–17-ben a mennyek és föld nem a szentek „élő alapkövei”

Azt mondod, hogy az egekben lévő és a földön újjászületett szentek élő alapkövei lettek elhelyezve Krisztusban. Ez Péter egyháztani képének erőszakos betuszkolása Pál kozmikus himnuszába. Kolossé 1 nem azt mondja: élő kövek helyeztettek el Krisztusban. Nem azt mondja: az Egyház alapkövei jöttek létre. Nem azt mondja: szentek új intézménye alapíttatott.

Azt mondja: minden, ami a mennyekben és a földön van, láthatók és láthatatlanok, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok. Ez túlságosan széles ahhoz, hogy a te magyarázatod beleférjen. A trónusok és hatalmasságok nem az újjászületett szentek téglái. A láthatatlan rendek nem a gyülekezeti építőanyag metaforái.

Te egy egész kozmoszt akarsz bepréselni egy templomfal hasadékába.

23. „Ő minden előtt van” — ezt sem tudod beleilleszteni az új-alapköves mesébe

Kolossé 1 azt is mondja: Krisztus minden előtt van. Ez nem a bűnnek meghalt hívők közötti időrendi elsőbbség. A mondat a teremtési szakaszban áll, közvetlenül a kozmikus teremtés állítása után. A „minden” itt ugyanaz a tág kör: menny, föld, látható, láthatatlan, hatalmi rendek.

Ha Krisztus minden előtt van, és minden benne áll fenn, akkor ő nem a teremtett minden egyik eleme. Ő a minden fölötti, minden előtti, mindent fenntartó Úr. Ez a mondat nem kényelmes a teremtmény-Krisztus vagy az új-alapköves Krisztus számára. Ezért kell neked annyit ködösíteni a görög szavak körül.

Ahol Pál egyenesen beszél, ott te szótári füstgépet indítasz.

24. „Minden benne áll fenn” — ez fenntartói hatalom, nem közösségszervezés

A „minden benne áll fenn” állítás szintén döntő. Krisztus nemcsak valami új vallási rend kezdete. Nemcsak hívők csoportjának feje. Nemcsak példakép. A teljes teremtett rend fennállása hozzá kapcsolódik. Ez fenntartói, kozmikus, isteni jellegű állítás.

Egy teremtmény nem tartja fenn a teljes teremtést végső értelemben. Egy angyal nem tartja fenn a mindenséget. Egy próféta nem tartja fenn a látható és láthatatlan rendeket. Egy puszta ember Jézus nem tartja fenn a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Pál Krisztusa viszont igen.

Ezért Krisztus Pálnál nem teremtmény. Te azért próbálod a szavakat szétszedni, mert az egész mondat együtt összerakja azt, amit te tagadsz: Krisztus teremtő és fenntartó Úr.

25. Az 5Mózes 32 nem mondja, hogy az Úr is egy a fiak között

A második nagy témád az 5Mózes 32. Azt állítod, hogy a Felséges felosztotta a népeket fiai, az istenek között, és egyikük, aki Mózesnek Úr néven mutatkozott be, örökrészként Jákob népét kapta. Ez a te rendszered alapköve, csak éppen a szöveg nem mondja ki.

Az 5Mózes 32,8 szöveghagyományában valóban ismert a „fiak” olvasat: a Maszoréta-szöveg „Izrael fiai”, a Holt-tengeri tekercsek és a görög hagyomány pedig „Isten fiai” jellegű olvasatot őriznek. De ebből nem következik, hogy Jahve maga is ezek közül az istenfiak közül való. A 9. vers nem azt mondja: „Jahve is kapott egy részt a többiekkel együtt, mert ő is fiú.” Hanem azt: „az Úr része az ő népe, Jákob az ő öröksége.”

A szöveg súlya Izrael kiválasztásán van, nem Jahve származási besorolásán. Te a népek és Izrael üdvtörténeti elrendezéséből mennyei örökségi sorsolást gyártasz.

26. A „Mivel az Urat közéjük sorolja” állításod egyszerűen nincs benne a versben

Azt mondod, hogy a szöveg „az Urat közéjük sorolja”, mert ő is örökrészt kapott. Pontosan itt csal a következtetésed. A vers nem sorolja az Urat a fiak közé. A vers az emberi népek határainak megszabásáról beszél, majd szembeállítva kiemeli: az Úr része Jákob.

Az, hogy Jahve népe Izrael, nem bizonyítja, hogy Jahve egy a nemzetek fölé rendelt mennyei lények közül. Sőt a fejezet későbbi monoteista hangja éppen ellenkező irányba visz: az Úr hűtlenséggel vádolja népét, idegen isteneket említ, majd saját kizárólagosságát hirdeti.

Te a 8–9. versből úgy csinálsz családfaábrát, hogy a szöveg nem rajzol ilyet. Csak te húzod oda a vonalakat.

27. Az „idegen isten nem volt vele” nem sok valóságos természet szerinti Isten igazolása

Idézed az 5Mózes 32,12-t: „az Úr vezérelte egymaga, idegen isten nem volt vele.” Szerinted ez bizonyítja, hogy az Úron kívül más istenek létezése rögzítve van. Csakhogy a „más istenek” említése a Bibliában nagyon gyakran nem természet szerinti istenek elismerése, hanem bálványok, démoni hatalmak, idegen kultuszok, hamis vallási tárgyak megnevezése az emberek szemszögéből vagy polemikus módon.

Ugyanez a fejezet később arról beszél, hogy Izrael idegen istenekkel ingerelte az Urat, olyanokkal, akiket atyái nem ismertek. Ez nem azt jelenti, hogy Mózes egy szabályos politeista ontológiát tanít. A szövetségi hűtlenség nyelvén beszél: Izrael nem fordulhat idegen istenekhez.

Az, hogy a Szentírás megnevezi az idegen isteneket, nem jelenti, hogy természet szerint létező istenek. A bálványt is nevezheti istennek, miközben máshol semminek és tehetetlennek mondja. Te megint úgy olvasol, mintha minden „isten” szó automatikusan természet szerinti isteni lényt jelentene. Ez a hiba az egész rendszered motorja.

28. Az 5Mózes 10,17 nem ranglistát ad, hanem kizárólagos felséget hirdet

Idézed: „az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene és uraknak Ura.” Majd ebből azt akarod bizonyítani, hogy Jahve az istenek fölé emelt Isten, vagyis valódi istenek fölött áll. De ez a cím nem panteoni ranglista. Ez felségnyelv. Azt jelenti: minden istennek nevezett hatalom, minden úrnak nevezett hatalmasság, minden földi és mennyei tekintély fölött ő az Úr.

A „királyok Királya” sem azt jelenti, hogy Isten egy földi király a sok közül, csak nagyobb palotával. Az „urak Ura” sem azt jelenti, hogy ő ugyanabban a kategóriában van, mint a többi úr. A kifejezés éppen az összehasonlíthatatlan felsőbbséget hirdeti.

Te ranglétrát látsz ott, ahol a Biblia trónt mutat. Te isteni társaságot látsz ott, ahol a szöveg minden rivális fölötti abszolút Úrként beszél Jahvéról.

29. A 45. zsoltárból megint istenek fölé felkent alistent csinálsz

A 45. zsoltárt ismét előveszed: „Trónod, ó Isten… azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” Szerinted ebből kiderül, hogyan lett az Úr Istenek Istene. De a zsoltár nem azt mondja, hogy Jahve egy istenfi volt, akit egy magasabb Isten a többi isten fölé kent. Nem azt mondja, hogy a „társak” természet szerinti istenek. Nem azt mondja, hogy ez az 5Mózes 32-ben szereplő elosztás magyarázata.

A Zsidókhoz írt levél ezt a zsoltárt Krisztusra alkalmazza, és nem úgy, hogy Krisztus egy alárendelt isten lenne a panteonban, hanem úgy, hogy a Fiú az angyaloknál mérhetetlenül nagyobb, isteni trónnal és teremtői méltósággal rendelkezik. A szöveg éppen a Fiú felsőbbségét mutatja, nem az istenek családi rangsorát.

Te egy királyi-messiási zsoltárból mennyei kinevezési jegyzőkönyvet csinálsz. A pecsétet is te rajzolod rá.

30. A 95. zsoltár sem bizonyítja, hogy a „társak” természet szerinti istenek

Azt mondod, a 95. zsoltár cáfolja, hogy a 45. zsoltár társai nem istenek, mert azt mondja: nagy Isten az Úr, nagy Király minden isten fölött. De ez két külön szöveg erőszakos összekötése. A 95. zsoltár az Úr fenségét hirdeti minden istennek nevezett valóság fölött, majd azonnal teremtőként mutatja be: kezében vannak a föld mélységei, övéi a hegyek csúcsai, övé a tenger, ő alkotta, kezei formálták a szárazföldet.

Ez nem azt tanítja, hogy Jahve a sok természet szerinti isten közül az egyik, csak magasabb rangú. Hanem azt, hogy ő a Teremtő-Király. A teremtmények és hamis istenek fölötti Úr. Ha valami ellen szól ez a zsoltár, akkor éppen a te sokistenes olvasatod ellen.

Te meglátod a „minden isten fölött” kifejezést, és már rohan is a panteon. De a zsoltár nem panteont épít, hanem térdet hajtat a Teremtő előtt.

31. „Vagy mindenki isten, vagy az Úr sem Isten” — hamis választási kényszer

Azt mondod: vagy elismerjük, hogy akik az Úrral együtt örökrészt kaptak, mindnyájan istenek, vagy tagadjuk, hogy Izrael Istene Isten. Ez hamis dilemma. A szöveg nem kényszerít erre. Lehet azt vallani, hogy az Úr egyetlen igaz Isten, miközben az „Isten fiai” teremtményi mennyei lényekre, angyalokra vagy hatalmakra utalnak. Lehet azt vallani, hogy az idegen istenek említése kultikus és polemikus nyelv, nem természet szerinti istenek elismerése. Lehet azt vallani, hogy Jahve része Izrael, anélkül hogy Jahvét egy istenfi-csoport tagjává tennénk.

A te hamis választásod csak azért kell, mert másképp nem működik a rendszered. Előbb beállítod, hogy minden „isten” szó természet szerinti isten, aztán kijelented, hogy aki ezt nem fogadja el, az tagadja Jahvét. Ez vitatechnikai csapda, nem bibliai következtetés.

A katolikus hit nem tagadja, hogy az Úr Isten. Éppen azt tagadja, hogy rajta kívül más természet szerinti istenek volnának.

32. Izajás 52 nem két külön isteni szereplőt tanít, hanem az Úr üdvözítő menetét

Izajás 52-t idézed: „előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene.” Ebből nyilván megint két isteni szereplőt akarsz csinálni: egyik az Úr, másik Izrael Istene. De a héber költői párhuzamosság nem így működik. A prófétai nyelv gyakran két párhuzamos kifejezéssel ugyanarra az isteni valóságra utal: az Úr megy előttetek, Izrael Istene gyűjt össze vagy véd mögöttetek.

Ez nem két Isten menetoszlopa. Nem elöl egy Úr, hátul egy másik Izrael Istene. Ez költői, üdvtörténeti kép: Isten vezeti és oltalmazza népét. A kivonulás képeihez hasonlóan az Úr előtte és mögötte van népének, mert ő a teljes szabadítás Istene.

Te a prófétai parallelizmusból is személyszaporítást csinálsz. A héber költészet nem a te mennyei forgalomirányító táblád.

33. Izajás 52 Szolgája nem igazolja a két-Krisztus rendszert

Izajás 52-ben az Úr Szolgáját is idézed: magasságos, felséges és dicső lesz, rút, nem emberi volt ábrázata, majd népeket ejt ámulatba. A keresztény hit éppen Krisztus szenvedésének és felmagasztalásának prófétai előképét látja ebben. De ez nem azt jelenti, hogy külön van az Istenek Istene, külön az ő Khrisztosza, és külön a megdicsőített Jézus mint harmadik szereplő.

A Szolga szenved és felmagasztaltatik. A keresztény olvasatban ez Jézus Krisztus szenvedése és dicsősége. Nem egy hústestben ideiglenesen lakó Isten távozása, nem emberi hordozó, nem kettős Krisztus. A szenvedő és dicsőséges Szolga ugyanabban az üdvtörténeti vonalban áll, amelyet az Újszövetség Jézusban lát beteljesedni.

Te még a Szolgából is szereplőszétválasztást akarsz csinálni. A szöveg viszont a szenvedés és felmagasztalás egységét mutatja.

34. Zakariás 14 nem cáfolja a Szentháromságot

Zakariás 14-et idézed: eljön az Úr, harcol a népek ellen, az Úr lesz az egész föld királya, egy Úr lesz és neve is egy. Ez gyönyörű monoteista és eszkatologikus szöveg. De nem azt bizonyítja, amit te akarsz. Nem mondja, hogy sok természet szerinti isten van, akik közül az Úr a fő. Nem mondja, hogy a Szentháromság hamis. Nem mondja, hogy Jézus csak megdicsőített ember, aki külön jön az Istenek Istenével.

Sőt: „egy Úr lesz és neve is egy” sokkal kevésbé illik a te isten-sokszorosító rendszeredhez, mint a katolikus egyistenhithez. A katolikus hit nem három istent vall. Egy Urat vall. Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket nem három isteni lényként, hanem egy isteni lényegben.

Te Zakariás monoteista tüzét úgy próbálod a katolikus hit ellen fordítani, hogy közben a saját panteonod mögött állsz. Ez olyan, mintha valaki vízágyúval támadna, miközben saját papírházát áztatja szét.

35. A végidős visszatérés emlegetése nem pótolja Kolossé 1 magyarázatát

Azt írod, hogy az Istenek Istene hamarosan visszatér a teljes égi udvartartásával és a megdicsőített Jézussal együtt, és ezért meg kell térni hozzá. Ez az apokaliptikus hang nem bizonyítja, hogy Kolossé 1-ben nem kozmikus teremtésről van szó. Nem bizonyítja, hogy 5Mózes 32 Jahvét egy istenfi-csoport tagjává teszi. Nem bizonyítja, hogy János 14-ben az Atya kiköltözött Jézus testéből. Nem bizonyítja, hogy Márk 14 a testben lakó Isten távozásáról beszél.

A „hamarosan” szó a gyenge exegézis menedéke szokott lenni. Amikor a szöveg nem mondja, amit kellene, jön a közelgő ítélet, a megtérésre felszólítás, a hamis egyházak elszámoltatása, és a nagybetűs refrén. De a prófétai hangutánzás nem prófécia. A hangerő nem hermeneutika.

Pál mondatait nem lehet végidős dobpergéssel elnyomni.

36. A képek és szobrok elleni kiszólásod megint nem tartozik a bizonyításhoz

Azt mondod, nem képek és szobrok előtt kell meghajolni, hanem az Istenek Istenéhez kell megtérni. Ez megint ugyanaz a mellékvágány. A katolikus hit nem képeket és szobrokat imád istenként. A kép tisztelete nem a fa, kő, festék vagy gipsz istenítése. A bálványimádás az, amikor teremtményt istenként imádnak. A katolikus tanítás ezt tiltja.

Most viszont a kérdés Jézus személye, Kolossé 1, Jelenések 3, 5Mózes 32 és a zsoltárok nyelve. A képek emlegetése csak füstgránát. Amikor a görög szöveg szorít, előkerül a szobor. Amikor Pál túl kozmikus, előkerül Róma. Amikor a zsoltárok nem adnak panteont, előkerül a bálványimádás vádja.

Ez vitában nem érv, hanem menekülőút.

37. A „megdicsőített Jézus” külön kezelése megint elárulja a két-Krisztus rendszeredet

Azt írod, hogy az Istenek Istene és a teljes égi udvartartás „a megdicsőített Jézussal együtt” látogatja meg a nemzeteket. Vagyis nálad továbbra is külön áll az Istenek Istene és a megdicsőített Jézus. Ez a rendszered állandó hibája: Jézus mindig csak kísérő, hordozó, eszköz vagy megdicsőített ember, de nem az egyetlen Úr Jézus Krisztus teljes isteni méltóságában.

Az Újszövetség nem így beszél. A visszatérő Krisztus nem mellékelt emberi díszkíséret. Ő az Úr. Ő az ítélő. Ő az, aki előtt térd hajol. Ő az, aki Isten dicsőségében jön. Az Atya és a Fiú különbsége nem azt jelenti, hogy Jézus csak egy másodlagos megdicsőített szereplő egy magasabb Isten mellett.

Te megint az egy Krisztusból kettőt csinálsz: az igazi égi Isten és a mellette szereplő Jézus. Ez nem apostoli hit. Ez nesztoriánus-henoteista szereposztás.

38. A 97. zsoltár mondata sem segít a sokistenhitednek

A végén idézed: „Te Felséges Úr vagy az egész földön, igen felmagasztaltattál minden isten felett.” Ez is az Úr páratlan felségét hirdeti. De te megint úgy olvasod, mintha minden „isten” szó természet szerinti isteni lény lenne. Pedig a zsoltárok nyelve gyakran éppen az Úr minden rivális fölötti diadalát, a bálványok szégyenét, az angyali vagy mennyei hatalmak alárendeltségét hirdeti.

„Minden isten felett” nem azt jelenti: az Úr egy sokistenes rendszer csúcsán álló főisten. Azt jelenti: nincs vele összevethető. Minden istennek nevezett hatalom alatta áll. Minden rivális elnémul. Minden hamis kultusz megszégyenül.

Te a diadaléneket tagsági névsorrá alakítod. A zsoltár imád, te adminisztrálsz.

39. A Szentháromságot nem a „háromságistenmodell” szóval lehet cáfolni

Végig „háromságistenmodellről” beszélsz, mintha a katolikus hit valami császári mérnöki tervrajz volna. De a Szentháromság nem „modell” abban az értelemben, ahogy te gúnyolod. Nem háromarcú bálvány. Nem három külön isten összeragasztása. Nem egy római politika által kitalált akadály az igaz Isten imádata előtt.

A Szentháromság az egyetlen igaz Isten belső életének kinyilatkoztatott misztériuma: az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyesen különbözik, de egy az isteni lényeg. Ez a tan éppen kizárja a te sokistenhitedet. Nem engedi, hogy a Fiú teremtmény legyen. Nem engedi, hogy az Atya fölé még egy főisten kerüljön. Nem engedi, hogy Jézus és az Ige külön szereplővé váljon. Nem engedi, hogy az „Istenek Istene” panteonelnökké silányuljon.

Te azért nevezed „modellnek”, mert így könnyebb úgy tenni, mintha emberi találmány volna. De a tartalma az apostoli tanúságból fakad: egy Isten, a Fiú isteni méltósága, a Lélek isteni működése, és a személyek különbsége.

40. Összegzés: a rendszered egyszerre rontja el Jánost, Pált, Mózest és a zsoltárokat

Összefoglalva: az Emberfia cím nem tagadja Jézus istenségét. János 14 nem egy Jézus testében lakó, majd kiköltöző Istenről beszél, hanem az Atya és a Fiú kölcsönös egységéről. Márk 14 nem azt tanítja, hogy Isten elhagyta Jézus hústestét a halál előtt, hanem Krisztus valóságos emberi szenvedését mutatja. A Jelenések 3,14-ben Krisztus címe az „ἀρχή τῆς κτίσεως τοῦ Θεοῦ”, nem teremtményi besorolás. Kolossé 1-ben nem a fordítók sugallják a világmindenség teremtését, hanem Pál mondja: minden benne, általa és érte teremtetett; ő minden előtt van; minden benne áll fenn. A „τὰ πάντα” nem néhány újjászületett szent, hanem a mennyekben és földön levő, látható és láthatatlan teremtett rend. A „πρωτότοκος” nem teremtményi első példányt jelent, hanem uralmi és örökösi elsőbbséget, amelyet Pál teremtői okkal magyaráz. Az 5Mózes 32 „Isten fiai” olvasata nem bizonyítja, hogy Jahve maga is egy született istenfi lenne; a 9. vers Izrael kiválasztását mondja, nem Jahve származását. Az 5Mózes 10,17, a 45., 95. és 97. zsoltár nem panteont épít, hanem az Úr minden istennek nevezett hatalom fölötti páratlan felségét hirdeti. Izajás 52 és Zakariás 14 nem a te két-Krisztusos végidő-fantáziádat tanítja, hanem az Úr szabadító és végső királyi uralmát.

A te rendszered ezzel szemben mindenhol ugyanazt műveli: ahol Jézus ember, ott letagadja istenségét; ahol az Atya és Fiú egysége áll, ott beköltözést lát; ahol Krisztus szenved, ott isteni kiköltözést talál ki; ahol Pál kozmikus teremtést hirdet, ott új alapkövekre szűkít; ahol Mózes Izrael kiválasztását mondja, ott isteni sorsolási jegyzőkönyvet fabrikál; ahol a zsoltár az Úr felségét énekli, ott panteont adminisztrál.

Ez nem a Szentírás tiszta olvasása. Ez henoteista barkácsműhely, nesztoriánus lakáskiadással és görög szótári tűzijátékkal. A katolikus hit viszont egy Krisztust vall: Jézus Krisztust, az örök Igét, aki testté lett, valóságos emberként szenvedett és meghalt, valóságos testben feltámadt, és mint Teremtő és Megváltó Úr uralkodik.

Nem teremtmény. Nem ideiglenes hústestbérlő. Nem megdicsőített mellékszereplő. Nem egy született isten a sok közül.

Ő az, akiben, aki által és akiért minden teremtetett. És ezen nem változtat sem a szótári kardcsörtetésed, sem a zsoltárból faragott panteonod, sem a végidős riogatásod, sem a nagybetűs refréned.

ISTENEK ISTENE AZ ÚR VAGY EGY HÁROMSÁG ISTENMODELL RÉSZE?

A Mózes 5. Könyve tényszerűen leírja, hogy amikor az Felséges Isten felosztotta a népek örökségét az Fiai az istenek között, akkor egyiküknek a Fiak közül, aki Mózesnek az Úr nevén mutatkozott be,

örökrészként Jókób népe jutott.

5. Mózes 32: 7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. "

A háromságisten modelljének a védelmezői azzal érvelnek , hogy itt nem nevezi az Isten fiait A Fönséges Isten isteneknek, és azt is kifogásolják, hogy nem állítja, hogy Izrael Istene az Úr is ezekhez a fiakhoz tartozik, akik örökrészt kaptak.

Nos az egyértelműen kizárható, hogy emberek lennének azok, akiket itt Isten fiainak és aki között szét szétosztotta a Fenséges Isten a népek örökségét. Mivel az Urat közéjük sorolja ,aki a többiekkel együtt örökrészt kapott, egyértelmű, hogy a többiek is Istenek, ha az Úr tudvalévő, hogy Isten.

Vagy elismeri valaki ,  aki a Felséges akik az Úrral egy időben kaptak sorsolás által örökrészt, mindnyájan istenek, vagy azt is tagadják, hogy Izrael Istene az Úr Isten lenne. 

Nos a helyzet az, hogy háromságisten modelljük védelmében mindketőt tagadják a Róma Fópapja által vezetett egyház és más háromság isten modellt imádók egyházának a teológusai.

 Mózes maga írja ugyanebben a fejezetben, hogy amikor az Úr védelmezte népét Izrael nem voltak vele idegen istenek jelen. Tehát az úron kívül más istenek létezésének a ténye rögzítve van.

                                                                                                                                                  5. Mózes 32:10. A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát. 11. Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza. 12. Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele.

Mózes tisztában volt vele, hogy azok, akiket a Felséges fiainak nevez, és az Úrral együtt kapták az örökrészt a Felsége Isten akaratából  -  aki azt közöttük igazságosan ,sorsolás által elosztotta - istenek, és azzal is, hogy az Úr ezeknek az isteneknek fölötte áll rangban, hisz Ő maga nevezte az Urat Istenek Istenének, még mielőtt arról írt volna, hogy hogyan osztotta fel a felséges Isten fiai között a népek örökségét.

Erről a háromság isten modelljének a védelmezői nem akarnak tudomást szerezni.

5.Mózes 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. 

Hogy hogyan lett az Úr Isteneknek az Istene arról a Zsoltárok könyvében írva van

Zsoltárok 45: 7 Trónod, oh Isten, örökkévaló; igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a Te Istened öröm olajával a te társaid fölé. 

Az Isten, aki egyet felken, nevezi az általa felkent Isten társainak azokat, akik fölé egyiket felkeni.

A háromságisten modelljének a védelmezői képesek olyan mélyre   lesüllyedni, hogy azt állítsák hogy azok, akiket a Istent felkenő Isten az általa felkent Isten , Isten társainak nevez, nem istenek?

Ezen állításuk cáfolva van a 95. Zsoltárban kinyilatkoztatott igazság által, miszerint isteneknek nevezi azokat, akik felé az Úr felkenetett. 

Zsoltárok 95:3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felül

 Az Urat istenek fölé kente fel az Istene.

Ha pedig léteznek az úron kívül istenek ,akik fölé az Urat fölkente az Istene, az azt jelenti,

hogy a római császárok által kiképzelgett háromarcú egy isten létezéséről szóló misztérium

már azelőtt meg lett cáfolva az Isten Szava által, mielőtt az 380-ben császári Ediktumban ki lett hirdetve.

Most, hogy a háromságisten modellt imádók egyházainak  tanítását cáfolandó, az Istenek Istene hamarosan visszatér a Földre, a teljes égi udvartartásának a kíséretében és a megdicsőített Jézussal együtt meglátogatják a nemzeteket nem az Isten Szavának a hazugsággá változtatásának öteletein kéne törni a fejedet, hanem megtérni hozzá, az Istenek Istenéhez, a valóságos Istenhez, és nem holmi istenként emlegetett képek és szobrok előtt kellene meghajolni , hanem az Istenek Istenéhez megtérni, aki előtt meghajolnak az istenek az égben minnyájan.

Ésaiás 52:10 Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk üdvösségét! 11 Távozzatok, távozzatok, gyertek ki onnan, tisztátalant ne illessetek, gyertek ki közülük, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. 12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene! 13 Ímé, beteljesíti Szolgám útját, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. 14 Miképpen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázata, és alakja sem ember fiaié volt: 15 Akképpen ejt ámulatba sok népeket; a királyok befogják szájukat előtte, mert amit nékik nem beszéltek, azt látják, és amit nem hallottak, arra figyelnek.

Zakariás 14: 3 Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. 9 És az Úr lesz az egész földnek Királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.

  12 És ez lesz a csapás, amellyel megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk és pedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is megsenyved szájukban. 13 És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük, úgy, hogy mindenki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét. 16 És lészen, hogy akik megmaradnak mindama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jönnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. 17 És lészen, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a Királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.

9 Mert Te Felséges (Elion) Úr  vagy az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

Azt kérdezed: „Teremtő vagy teremtmény az Úr Jézus a Szentírás szerint?” Ez valóban központi kérdés. Csakhogy a válaszodban nem a szöveget magyarázod, hanem görög szómorzsákból építesz egy antikatolikus homokvárat."

------------------------------------------

Jézus személye jól le lett papírozva a Szentírásban.

A Számtalanszor utal rá a Szentírás, hogy embernek a fia, tehát nem lehet Isten.

DE tanúskodott egy Istenről, akit Ő Atyának is nevezett, aki a hústestében lakozott,

és akinek az akaratát mindenben megcselekedte.

János 14:10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat. 

Nos ez fontos információ, amit az Úr Jézus kijelentett, hogy nem Ő az Isten, hanem az ,aki benne

lakozik.

A kérdés, hogy meddig lakozott Izrael Istene az Úr Jézus hústestében.

Nos a válasz egy értelmű, csak a halála előtti órákig.

Tudniillik az Istenek Istene holtakban nem lakozik. 

Meg is rémült az Úr Jézus,amikor halála előtt az Istene és Atyja elhagyta a hústestet.

Ezért így kérlelte a tanítványait:

Márk 14:33 És maga mellé vévén Pétert és Jakabot és Jánost, kezde rettegni és gyötrődni; 34 És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.

Az Úr Jézust, mint minden ember megrémült és félni kezdett a haláltól és a halálhoz vezető megkínzástól, miután észrevette, hogy a számára addig biztonságot garantáló Isten elhagyta emberi testét, ezzel is cáfolva, hogy Ő lenen az Isten, illetve hogy része lenne az egy isten modellnek,amit

a római császárok kiképzelegtek a maguk által alapított álkeresztényekből felépített új egyház istenéül,hogy ezzel megakadályozzák , hogy bárki az igaz és valóságos Istent imádja, aki az Istenek Istene.

A Jelenések 3:14-ben az Úr Jézusra utaló κτίσις (ktisis) görög kifejezés, amelynek szándékos félrefordítása által próbálták a háromság isten modellt imádó egyházak bibliafordítói Jézust teremtő istenként azonosítani, sehol nem fordul elő a Septuaginta Szentírásban. Nem azért, mintha a kifejezést az i.e. 5.században -  amikor a Szentírás elkészítette Izrael Istene Ezsdrás és társai közreműködése által - ne lett volna használatban a görögül beszélők között, hanem azért, mert a  κτίσις (ktisis)

görög kifejezésnek semmi köze ahhoz a cselekményhez , ami a Teremtési Beszámolóban azt a cselekményt határozta meg, amikor az Isten Szavára (Hangjára) előálltak a dolgok, és amely cselekménnyel kapcsolatban maga a Teremtő Isten nyilatkoztatta ki,hogy attól  a cselekménytől a hatodik teremtési naptól kezdve megnyugodott, amely megnyugvásról az apostol azt állította, hogy még az Ő napjaiban is érvényben volt. A görög  κτίσις (ktisis)  kifejezés nem abból a görög ποιέω(poeio) kifejezésből lett képezve, ami által az teremtő Isten az Egeket és a Földet valamint az állatok lelkeit az 5. napon, majd ezt követően a 6. napon az ember lelkét is létrehozta.

A  ποιέω(poeio)- teremteni ige főnévi alakja ποιητής (poiētēs) , melyet nagy káoszt teremtve az emberek fejében a bibliafordítók egyszer Alkotónak, más  Teremtőnek fordítanak.

A ποιητής (poiētēs) kifejezés összesen 6 alkalommal fordul elő az Újszövetségben (a görög eredetű szövegben)

Apostolok cselekedetei 17,28: Pál apostol athéni beszédében (az Areopáguszon) pogány görög szerzőket idéz:„Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: »Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.«”

Róma 2,13: Pál apostol a törvény megtartásáról beszél:„Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény cselekvői fognak megigazulni.”

Jakab 1,22: Jakab apostol az Isten igéjének gyakorlati alkalmazására int:„Legyetek az igének cselekvői, ne csak hallgatói, becsapva önmagatokat.”

Jakab 1,23: Az elméleti hívő metaforája:„Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekvője, az olyan, mint az az ember, aki tükörben nézi meg az arcát...”

Jakab 1,25: A cselekvő ember áldása:„...nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója annak: az boldog lesz tetteiben.”

Jakab 4,11: A törvény feletti ítélkezés ellen hozott érv:„...ha pedig megítéled a törvényt, nem cselekvője vagy a törvénynek, hanem bírája.”

A Septuagintában sehol nem fordul elő a  ποιέω(poeio) főnévi alakja a ποιητής (poiētēs) ,amit az Új szövetség forditói, cselekvő, költő kifejezésre fordítanak.

Ellenben a Makkabeusok első könyvében (1Makk 2,67)-ben megtalálható,ott megtartóna fordította a fordító:„Gyűjtsétek magatok köré mindazokat, akik megtartják a törvényt, és toroljátok meg népetek sérelmeit.”

Ez azt jelenti, hogy maga a görög kifejezés ismert volt. Ellenben a Septuagintában sehol nem fordul elő.

Ezért térjün vissza a kifejezés idei alakjára a  "ποιέω(poeio)" kifejezésre , amit a legtöbb magyar fordító a teremteni magyar kifejezésre fordít.

1.Mózes 1:1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet./Káldi Neovulgáta/

Most már csak az a kérdés, hogy a  "ποιέω(poeio)" kifejezéssel jelölt cselekvést kizárólag csak Istennel, vagy emberekkel kapcsolatban is használja a Szentírás.

Nos az az igazság, hogy igen. Tehát nem az határozza meg, ha Isten-e valaki ,ha képes alkotni, véghez vinni valamit, hanem az, hogy mit képes véghez vinni, megcselekedni, alkotni,amit a "ποιέω(poeio)"ige magába foglal, hanem az mi a  megcselekvés, megalkotás eredménye.

Maga az igei változat a "ποιέω(poeio)" a teremtési beszámolón kívül számos helyen több min kétezer helyen fordul elő.

Ebből egyenesen következik, hogy maga a cselekvésre utaló  utaló eme  kifejezés nem korlátozódik csupán az Istenre. Ha tehát teremteni magyar szavunkra fordítja azt a fordító, az azt jelenti,

hogy minden ember képes rá, még akkor is, ha a bibliafordítók a cselekményt érthetetlen okoknál fogva csak az Istennel kapcsolatban fordítják a teremteni magyar kifejezéssel, mert az eredeti szövegből kiderül, hogy a görög kifejezés által meghatározott cselekmény emberekhez ugyanúgy köthető, mint emberekhez.

A háromságisten tanának a védelmezői előszeretettel idézik Pál apostol írását, az 1. Kol. 1:15-17-ből,

ahol a magyar fordítók az Úr Jézust úgy akarják istenként azonosítani, hogy egy másik cselekvést jelentő igét a κτίζω (ktizō) ugyanarra a teremteni szavunkra fordították, amelyre az 1. Mózes 1: 1-ben a ποιέω(poeio), majd a τὰ πάντα (ta panta) , ami annyit jelent hogy mindenek az magyarban egyes számú mindenség kifejezésre fordították, hogy ez által azt a képzetet keltsék az olvasóban, mintha az Úr Jézusban teremtetett volna meg a világmindenség.

Idézem a magyar fordítást.16-ban fordítják

Kol. 1:15 Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; 16 Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyiszékek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek;/Károli KSZE/

Ha összehasonlítjuk a Károli fordítás eme újabb kiadását, Károli eredeti, revideálás előtti kiadásával

érdekes különbség fedezhető fel, megállapíthatjuk, hogy Károli a 16. versben nem úgy fordította, hogy Ő benne teremtetett, hanem úgy, hogy Ő általa teremtetett.

Idézem a Revideálás előtti fordítást:

Kol.1:15.Ki a láthatalan Istennek ábrázatja, és minden teremtett állatnak előtte született.16.Mert őáltala teremtettek mindenek mellyek az égben vagynak, és mellyek a földön láthatók, és láthatatlanok, akár királyiszékek, akár uraságok, akár birodalmak, akár hatalmasságok, mindenek ő általa és ő reá nézve teremtettek.

Az első megállapításom a görög szöveggel való összevetés alapján,hogy  a fordítók úgy állítják be ,

mintha a 15. versben arról lenne  szó, hogy az Úr Jézus minden teremtmény előtt született volna.

Elsősorban felcserélték a mondat második részében  a szavak sorrendjét a görög szöveghez képest.

A görög szöveg így hangzik: „πρωτότοκος πάσης κτίσεως”( protótokoosz pászesz ktiszeosz) -  ami magyarul azt jelenti: elsőszülött 

πρωτότοκος (protótokoosz) – Elsőszülött

πάσης (pászisz / pászesz) – Minden(nek a)

κτίσεως (ktiszeosz) - 

A  κτίσεως (ktíszeósz) a görög κτίσις (ktíszis) főnév birtokos esete (genitivusa) 

                                                                                                                                              C

Csak a háromság istent imádó bibliafordítók fordítják a kifejezést teremtménynek.

A 2Korinthus 5:17 szerint : „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés (kainē ktisis) az; a régi elmúlt, íme, új jött létre. Azaz az Úr Jézusban nem a világmindenség teremtetett ,ahogyan azt

a Ko. 1: 16-ban a  magyar  fordítók sugalmazzák, hanem az egekben lévő és a Földön élő 

új alapok jöttek létre ő benne és ő általa. Tudniillik κτίσις (ktíszis) főnév a görögben nem a mi teremtés szavunknak megfelelő jelentése van, hanem épített vagy alapított rendet jelent ahogyan azt Péter apostol írásából megtudhatjuk.

1Péter 2:13: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendelésnek (ktisei) az Úrért.”

Ez azt jelenti, hogy a Koloseiekhez írott levél 1. fejezete 1:15-17-ben az eredeti szöveg szerint sem az Úr Jézusban sem általa nem lett teremtve az Ég és a Föld és,amik azokban vannak sem, de általa sem.

Nem minden teremtés előtt született, hanem elsőszülött"πρωτότοκος"azok között, akik vele együtt meghaltak a bűnnek. Az ég és a Föld vonatkozásában pedig a már Égben élő és a még Földön újjászülött szentek  élő alapkövei  lettek Istene és Atyja által elhelyezve benne és nem az Ég és a Föld 

lett bele illetve általa teremtve, ahogyan azt a háromságisten imádói szeretnék beleképzelegni a Szentírásba. De már nem lehet. 

Itt a vége a háromságistenmodell miatti meghamisításnak. 

Elérkezett az idő, hogy véget vessünk mindezeknek, erre kaptuk Isten ajándékát az értelmet és a bölcsességet, és el is várja tőlünk, hogy most ,mielőtt hamarosan meglátogatja az emberek világát a Földön, háromságisten imádók helyett minél több igaz hitű , immár megtért embert találjon a Földön.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK

kiválo

1. Először is: Arturo Sosa nem „vatikáni tábornok”, és nem a Svájci Gárda parancsnoka

Amit Arturo Sosáról írsz, abban több különböző tisztség összekeveredik. Arturo Sosa valóban a Jézus Társaságának, vagyis a jezsuita rendnek az általános elöljárója. A neve helyesen Arturo Sosa, nem Arturo Sousa.

A „generális” elnevezés itt nem katonai rendfokozatot jelent. Magyarul pontosabban úgy mondjuk: általános elöljáró vagy rendfőnök. Attól tehát, hogy valakit jezsuita generálisnak neveznek, még semmiféle katonai parancsnoki tisztsége nincs.

Ezért az az állítás, hogy Sosa „a Vatikán hadseregének egyik tábornoka”, illetve hogy a Svájci Gárda tábornoka lenne, egyszerűen nem igaz.

A Pápai Svájci Gárda külön katonai testület, saját parancsnoki szervezettel. A parancsnoka katonatiszt, nem a jezsuita rendfőnök. Arturo Sosa nem tartozik a Svájci Gárda parancsnoki láncolatába.

2. Arturo Sosa magyarországi látogatása nem titkos ügy volt

Azt kérdezed, hogy nyilvános-e, miért volt Arturo Sosa Magyarországon. Igen, nyilvános.

Arturo Sosa 2025 májusában hivatalos rendfőnöki látogatáson járt Magyarországon. Magyar jezsuitákkal, a rend munkatársaival, fiatalokkal, oktatási és szociális intézmények képviselőivel találkozott. Több jezsuita szolgálatot és intézményt is felkeresett.

Ezt maguk a jezsuiták hozták nyilvánosságra. Vagyis nem valamiféle rejtett katonai vagy „fekete pápai” küldetésről beszélünk, hanem egy szerzetesrend nemzetközi vezetőjének hivatalos látogatásáról.

3. A „fekete pápa” nem valódi pápai tisztség

A jezsuita rendfőnököt valóban szokták „fekete pápának” becézni, de ez nem hivatalos egyházi cím.

A kifejezés részben abból ered, hogy a jezsuiták hagyományos ruházata fekete, míg a római pápa fehér reverendát visel, illetve abból, hogy a jezsuita rendfőnök egy nagy, nemzetközi szerzetesrend élén áll.

De ebből nem következik, hogy ő valamiféle második pápa lenne.

A katolikus Egyházban egyetlen római pápai hivatal van. A jezsuita rendfőnök a saját szerzetesrendjének elöljárója. Nem áll a római pápa fölött, nem társuralkodó, és nincs az egész Egyház fölötti önálló főhatalma.

Sőt az egyházjog szerint a szerzetesrendek, így a jezsuiták is, az Egyház legfőbb hatalmának vannak alárendelve.

4. A Wikipédia-oldal, amelyre hivatkozol, éppen nem azt mondja, amit az elmélet állít

A jezsuita rendfőnökről küldött Wikipédia-oldal nem támasztja alá azt, hogy Arturo Sosa katonai vezető vagy valamiféle titkos pápa lenne.

Az oldal azt írja le, hogy a Jézus Társaságának általános elöljárója a jezsuita szerzetesrend vezetője. A „fekete pápa” csak nem hivatalos becenév.

Tehát ebből a forrásból sem az nem következik, hogy három pápa lenne, sem az, hogy a jezsuita rendfőnök irányítaná a Vatikánt, sem az, hogy a Svájci Gárdának parancsolna.

5. A „fehér pápa, fekete pápa, szürke pápa” hármasság nem a katolikus Egyház valódi szervezete

A három pápáról szóló elmélet alapvető problémája, hogy három egészen különböző dolgot egy szintre helyez.

Van a római pápa. Ez valódi, kánonjogilag meghatározott egyházi hivatal.

Van a „fekete pápa” elnevezés. Ez egy nem hivatalos becenév a jezsuita rendfőnökre.

És van a „szürke pápa”. Ez viszont nem létező katolikus egyházi tisztség.

A „szürke pápa” nevű hivatal nem szerepel sem az Egyházi Törvénykönyvben, sem a Római Kúria intézményei között, sem a Vatikánvárosi Állam hivatalos szervezetében.

Ezért az az elképzelés, hogy a katolikus Egyházat valójában három pápa irányítja, nem a katolikus intézményrendszer leírása, hanem egy utólag kialakított összeesküvés-elméleti séma.

6. Pepe Orsini nem a Vatikán hivatalos vagy jogi vezetője

Azt is írod, illetve az általad továbbított szöveg azt állítja, hogy Pepe Orsini a Vatikán valódi feje, és a pápa fölött áll.

Erre azonban semmilyen hivatalos egyházi vagy vatikáni jogforrás nincs.

A Vatikánvárosi Állam szuverénje a római pápa. A vatikáni államjog ezt világosan meghatározza. A pápai hatalom nem valamilyen Orsini családtól származik, és nincs fölötte egy rejtett „szürke pápai” hivatal.

Ha valaki azt állítja, hogy valójában Pepe Orsini irányítja a Vatikánt, akkor neki kellene bemutatnia azt a hiteles dokumentumot, jogforrást, kinevezést, szervezeti szabályzatot vagy más elsődleges bizonyítékot, amely ezt igazolja.

Ilyen bizonyíték nincs bemutatva.

7. A fénykép semmit nem bizonyít a hozzáírt állításokból

A küldött képen egy öltönyös férfi látható, alatta pedig azt írják róla, hogy ő Pepe Orsini, a „Szürke Pápa”, továbbá a Rothschildok, a Rockefellerek, a Vatikán és a teljes „fekete nemesség” feje.

Egy fénykép azonban önmagában semmit nem bizonyít ezekből.

Ha egy ember fényképe alá azt írod, hogy „ő a világ leghatalmasabb embere”, attól az állítás még nem válik ténnyé.

A kép nem mutat semmilyen dokumentumot, tisztséget, kinevezést, tulajdonosi jogot vagy hatalmi láncolatot.

Ugyanez vonatkozik arra is, hogy a kép állítólag Nápolyban készült. A fényképből önmagában sem a helyszínt, sem a hozzá kapcsolt világuralmi állításokat nem lehet bizonyítani.

8. Az Orsini család valóban jelentős történelmi család volt, de ebből nem következik világuralom

Az Orsini család valóban az egyik nagy történelmi római nemesi család volt. Több pápa, bíboros, katonai és politikai személy került ki a családból, és a középkorban, illetve a reneszánsz idején jelentős befolyásuk volt.

Ezt nem kell tagadni.

De ebből nem következik az, hogy egy mai Orsini családtag automatikusan a pápa, a Vatikán, a bankrendszer vagy az egész világ fölött állna.

Egy család történelmi jelentősége és egy állítólagos mai titkos világuralom két egészen különböző állítás.

Az első történelmileg dokumentálható.

A másodikat külön bizonyítani kellene.

9. A „fekete nemesség” valódi történeti kifejezés, de nem egy titkos világkormány neve

A „fekete nemesség” kifejezés valóban létezett.

Történetileg elsősorban azokra a római arisztokrata családokra alkalmazták, amelyek 1870 után, a Pápai Állam megszűnését követően továbbra is hűségesek maradtak a pápasághoz.

Ez tehát történeti és társadalmi fogalom.

Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy létezne egy egységes, világot irányító „fekete nemesség” nevű titkos szervezet, amelynek egyetlen főnöke van.

A kettőt összekeverni ugyanaz, mintha egy történelmi társadalmi csoportból utólag egy központilag irányított világkormányt csinálnánk.

10. A „Pepe Orsini, más néven Domenico Napoleone Orsini” állítás sem válik igazsággá attól, hogy sokszor leírják

A szöveg kész tényként kezeli, hogy Pepe Orsini és Domenico Napoleone Orsini ugyanaz a személy.

De egy ilyen névazonosságot hiteles életrajzi vagy családtörténeti forrással kellene bizonyítani.

Nem elég, hogy egy oldal kijelenti.

És az sem bizonyíték, ha tíz másik honlap ugyanazt az állítást átveszi. Ha mindegyik ugyanarról az eredeti, forrás nélküli állításról másol, akkor nem tíz független bizonyíték van, hanem ugyanannak az egy bizonyítatlan állításnak tíz másolata.

11. A Rothschildokra és Rockefellerekre vonatkozó állításoknál teljesen hiányzik a szükséges bizonyítás

Azt állítani, hogy valaki „a Rothschildok főnöke” vagy „a Rockefellerek feje”, rendkívül súlyos és nagyon konkrét állítás.

Ehhez tulajdonosi iratok, vállalati dokumentumok, szerződések, vezetői megbízások, pénzügyi rendelkezési jogok vagy más elsődleges bizonyítékok kellenének.

Ezeket azonban nem mutatják be.

Helyettük ugyanazt ismétlik különböző formában:

ő irányítja őket,

ő áll mögöttük,

ő a bábmester,

ő van fölöttük.

Az ismétlés azonban nem bizonyítás.

Nem neked kell bizonyítanod, hogy valaki nem titkos világuralkodó. Annak kell bizonyítania az állítását, aki azt állítja, hogy az.

12. Ugyanez vonatkozik a világ pénzpiacainak és az olajiparnak az állítólagos irányítására

A világ pénzügyi rendszere jegybankokból, kereskedelmi bankokból, befektetési alapokból, tőzsdékből, államokból, vállalatokból, szabályozó hatóságokból és egymással versengő gazdasági szereplőkből áll.

Az olajipar szintén államok, állami vállalatok, magánvállalatok, termelő országok, kereskedők, finomítók és más szereplők rendkívül összetett rendszere.

Azt állítani, hogy mindezt egyetlen ember irányítja, óriási állítás.

Ehhez óriási bizonyíték kellene.

Ilyen bizonyíték nincs bemutatva.

13. A „pápai vérvonalak királya” kifejezés katolikus szempontból értelmetlen

Különösen fontos tisztázni azt az állítást, hogy valaki azért volna a „valódi uralkodó”, mert „pápai vérvonalból” származik.

A katolikus pápaság nem örökletes monarchia.

A pápa nem azért pápa, mert valamelyik korábbi pápa rokona.

A pápai hatalom nem vérségi alapon öröklődik.

A római pápát a bíborosi testület választja meg az egyházi jog szabályai szerint. A megválasztott személy a választás elfogadásával nyeri el a pápai hivatalt, a szükséges egyházi feltételek mellett.

Nincs olyan katolikus tanítás vagy egyházjogi szabály, hogy létezne „pápai vérvonalak királya”.

Katolikus értelemben a pápai utódlás apostoli és hivatali utódlás, nem genetikai öröklés.

14. Attól, hogy egy családnak régi nemesi címe van, még nincs uralkodói joga

Az is félrevezető, amikor egy régi hercegi vagy nemesi család történelmi rangjából mai szuverén hatalmat vezetnek le.

Egy régi nemesi cím lehet fontos történeti vagy családtörténeti adat.

De ettől senki nem válik Olaszország, a Vatikán, Európa vagy a Föld uralkodójává.

A mai Olasz Köztársaság jogrendje nem ismeri el a nemesi címeket közjogi hatalom forrásaként.

Tehát az a gondolatmenet, hogy „az Orsini régi hercegi család, ezért egyik tagja ma a világ rejtett uralkodója”, jogilag és logikailag egyaránt hibás.

15. A „római Maximus-klán” eredettörténete sem olyan biztos, mint ahogy előadják

Azt is állítják, hogy Pepe Orsini valamiféle ősi római Maximus-klán leszármazottja.

Az ilyen ókori eredetmítoszok azonban nagyon gyakoriak voltak az európai nemesi családok körében.

A középkori és újkori arisztokrata családok előszeretettel vezették vissza eredetüket ókori római családokhoz, trójai hősökhöz vagy más legendás személyekhez.

Az Orsini család története a középkortól valóban jól dokumentálható, de ebből nem következik automatikusan egy biztosan bizonyított, megszakítatlan ókori római vérvonal.

Genealógiai legenda és dokumentált családtörténet nem ugyanaz.

16. A Máltai Lovagrendre vonatkozó állítás ellenőrizhető, és nem igaz

Azt is írod, illetve az idézett történet azt állítja, hogy „Pepe Orsini, a Szürke Pápa – a Máltai Lovagrend új vezetőt választ a Vatikánban”.

A Máltai Lovagrendnek van hivatalosan megválasztott nagymestere.

2023-ban Fra’ John Dunlapot választották meg a rend nagymesterének.

A választás dokumentált és nyilvános volt.

Nem Pepe Orsinit választották meg.

Ez tehát olyan pont, amelynél nem is arról van szó, hogy „kevés a bizonyíték”, hanem arról, hogy a vonatkozó szervezet hivatalos adatai mást mondanak.

17. A Harlequin romantikus könyveinek kiadását sem egy „szürke pápa” irányítja

Azt a megjegyzést is érdemes helyretenni, hogy „a szürke pápa felel a Harlequin szerelmi történetek kiadásáért”.

A Harlequin egy kereskedelmi könyvkiadói márka, amely nagy nemzetközi kiadói struktúrához tartozik.

Ha valaki azt állítja, hogy egy Orsini nevű titkos egyházi vezető irányítja a kiadást, akkor ehhez vállalati dokumentumot, vezetői tisztséget, tulajdonrészt vagy más bizonyítékot kellene felmutatnia.

Ilyen bizonyíték nincs.

A „szürke pápa” elmélethez egyszerűen újabb és újabb, egymással nem bizonyítottan összefüggő intézményeket kapcsolnak hozzá.

18. A „népességcsökkentő aktivista” vád is bizonyítást követel

Az is szerepel, hogy Pepe Orsini „ismert népességcsökkentő aktivista”.

Ha valakiről ilyen súlyos dolgot állítasz, meg kell tudnod mondani, hogy pontosan hol, mikor, milyen szervezetben, milyen nyilatkozatban, milyen pénzügyi támogatással vagy milyen konkrét tevékenységgel bizonyítható ez.

Az, hogy egy honlap odaírja valakiről, hogy „ismert népességcsökkentő”, önmagában nem bizonyíték.

19. A „világ leghatalmasabb embere” típusú megfogalmazás retorika, nem bizonyítás

Figyeld meg, milyen nyelvezetet használ ez a történet:

„bábmester”,

„a világ leghatalmasabb embere”,

„az árnyékban működik”,

„mozgatja a szálakat”,

„mindent irányít”,

„titkos hierarchia”,

„a sötétség erői”.

Ezek nagyon erős, érzelmekre ható kifejezések.

Csakhogy az érzelmi erő nem pótolja a bizonyítékot.

Sőt az ilyen szöveg egyik tipikus módszere éppen az, hogy először kijelenti a végkövetkeztetést, majd utána minden mást úgy mutat be, mintha az már bizonyított lenne.

A helyes módszer fordított:

először jönnek a hiteles dokumentumok,

utána a bizonyítható kapcsolatok,

majd ezekből óvatosan levonható egy következtetés.

20. Az sem bizonyíték, hogy „alig lehet róla valamit találni”

Különösen hibás az a gondolat, hogy azért lehet valaki titkos világuralkodó, mert kevés adat található róla.

Ha valakiről kevés megbízható adat van, abból csak az következik, hogy kevés megbízható adat áll rendelkezésre.

Nem az, hogy ezért bizonyára ő irányítja a világot.

Ellenkező esetben az elmélet cáfolhatatlanná válik.

Ha találsz adatot, azt mondják: „látod, bizonyíték”.

Ha nem találsz adatot, azt mondják: „látod, milyen jól eltitkolják”.

Ezzel a módszerrel gyakorlatilag bárkiről bármit állítani lehet.

21. A katolikus Egyház valódi hierarchiája ennél sokkal világosabb

Katolikus szempontból nincs szükség „fehér, fekete és szürke pápa” elméletre ahhoz, hogy megértsd az Egyház szervezetét.

Van a római pápa.

Vannak a püspökök.

Vannak a Római Kúria intézményei.

Vannak a szerzetesrendek.

A szerzetesrendeknek saját elöljáróik vannak.

A jezsuiták általános elöljárója Arturo Sosa.

De a jezsuita rendfőnök nem áll a pápa fölött.

A „szürke pápa” pedig nem létező katolikus hivatal.

Ez nem jelenti azt, hogy az Egyház történetében soha nem volt hatalmi harc, nepotizmus, politikai befolyás, nemesi érdek vagy emberi gyarlóság.

Volt, ezt nem kell letagadni.

De egy történelmi visszaélés lehetősége nem bizonyít egy mai titkos világkormányt.

22. Különösen fontos lenne vigyáznod a súlyos, bizonyítatlan vádakkal

A katolikus erkölcstan a nyolcadik parancsolat kapcsán kifejezetten tanít a vakmerő ítéletről és a rágalomról.

Ha megfelelő alap nélkül igaznak tartasz valamilyen súlyos rosszat egy másik emberről, az erkölcsi probléma.

Ha pedig valótlan dolgot adsz tovább valakiről, amely sérti a jó hírét, az még súlyosabb.

Ezért nem az a helyes magatartás, hogy minden, Vatikánról, jezsuitákról, bankárokról vagy nemesi családokról szóló sötét történetet automatikusan elfogadsz.

Az Egyház nem arra tanít, hogy légy naiv.

De arra sem tanít, hogy bizonyíték nélkül gyanúsíts.

Az igazság szeretete mindkét szélsőségtől megóv.

23. A „sötétség erői” elleni harc sem jogosít fel arra, hogy bizonyítatlan állításokat tényként kezelj

Természetesen hiszek abban, hogy létezik jó és rossz, létezik bűn, hazugság, igazságtalan hatalom és sátáni kísértés.

De ebből nem következik, hogy minden összeesküvés-elmélet, amely vallásos nyelvezetet használ, igaz.

Attól, hogy valaki azt mondja, hogy „le kell győznünk a sötétség erőit”, még az előtte leírt konkrét személyi és történelmi állításokat ugyanúgy bizonyítania kell.

A hamis vád attól nem válik igazzá, hogy egy állítólagos jó ügy érdekében terjesztik.

24. Az Orsini család valódi történetét nyugodtan el lehet ismerni

Szerintem sokkal erősebb álláspont, ha nem tagadunk le valós történelmi tényeket.

Az Orsini család valóban nagy római nemesi család volt.

Valóban voltak magas rangú egyházi tagjai.

Valóban nagy politikai befolyással rendelkezett.

Valóban volt kapcsolat a római arisztokrácia és a pápai udvar között.

Valóban létezett úgynevezett fekete nemesség.

De ezekből egyik sem bizonyítja, hogy ma létezik egy „Pepe Orsini” nevű szürke pápa, aki a Vatikán, a Rothschildok, a Rockefellerek, a pénzpiacok, az olajipar, a Máltai Lovagrend és az egész világ fölött áll.

Ez az a pont, ahol a dokumentált történelem véget ér, és elkezdődnek a bizonyítatlan állítások.

25. Röviden összefoglalva

Arturo Sosa valóban a jezsuiták általános elöljárója.

Nem a Svájci Gárda parancsnoka.

Nem vatikáni tábornok.

A „fekete pápa” csak nem hivatalos becenév.

Magyarországi látogatása nyilvános, hivatalos jezsuita látogatás volt.

A „szürke pápa” nem katolikus egyházi tisztség.

Pepe Orsini vatikáni főhatalmára nincs bemutatott hiteles bizonyíték.

A Vatikán szuverénje a római pápa.

Az Orsini család valóban jelentős történelmi nemesi család, de ebből nem következik mai világuralom.

A „fekete nemesség” valódi történeti fogalom, de nem bizonyítottan egy világot irányító titkos szervezet.

A pápaság nem örökletes vérvonal.

Nincs „pápai vérvonalak királya” nevű katolikus tisztség.

A Máltai Lovagrend nagymestere nem Pepe Orsini.

A Rothschildok és Rockefellerek fölötti Orsini-hatalomra nincs felmutatott elsődleges bizonyíték.

A Harlequin kiadói tevékenységének „szürke pápai” irányítására sincs bizonyíték.

A fénykép pedig önmagában egyetlen ilyen állítást sem igazol.

Ezért én ezeket az állításokat addig nem fogadnám el tényként, amíg nem kerülnek elő ellenőrizhető, elsődleges és egymástól független bizonyítékok.

Éppen azért tartom ezt fontosnak, mert az igazságot nemcsak akkor kell védenünk, amikor az Egyház ellen hazudnak, hanem akkor is, amikor mi magunk találkozunk olyan állításokkal, amelyek jól hangzanak vagy beleillenek egy előzetes elképzelésbe, de nincsenek kellően bizonyítva.

Az Egyház történetének valós bűneit, visszaéléseit és hatalmi küzdelmeit nem kell elhallgatni. De az igazság szeretete azt is megköveteli, hogy történeti tényt, valószínű feltételezést és bizonyítatlan összeesküvés-elméletet ne mossunk össze.

"A kérdés az, mit jelent az „ἀρχή”: kezdet, eredet, forrás, első ok, uralmi kezdet, principium."

nos MIT JELENt AZ ARCHE ?

Pepe Orsini, akit számos álnéven ismernek, többek között Domenico Napoleone Orsini néven is, olyan név, amely félelmet kelt azok szívében, akik mernek belemerülni a globális befolyás mélyére. Zárt ajtók mögött elképzelhetetlen hatalmat gyakorol, és mesteri bábjátékosként mozgatja a világ legbefolyásosabb személyiségeinek zsinórait.Ez a cikk nem gyenge idegzetűeknek való, hiszen lehántjuk a titokzatos alakot körülvevő titkok rétegeit, és feltárjuk a világ leghatalmasabb embere mögött rejlő igazságot.

Egy olyan világban, ahol a demokrácia látszatja elfedi az oligarchia valóságát, létezik egy rejtett hatalmi hierarchia, amely az emberiség sorsát irányítja. E piramis csúcsán egy olyan férfi ül, akinek a neve rettegést kelt azok szívében, akik mernek szembeszállni a hatalmával: Pepe Orsini, más néven a Szürke Pápa.

Lehet, hogy még nem hallottál róla, de ne tévedj – Pepe Orsini a globális ügyek kulisszái mögött álló bábmester. Ő a Rothschildok fő szervezője, a Rockefellerek mögött álló szellemi atyja, és az a bábmester, aki a Vatikán szent termeiben mozgatja a szálakat. De befolyása messze túlnyúlik ezeken a tekintélyes intézményeken; Pepe Orsini a teljes fekete nemesség vitathatatlan feje, azoknak az árnyékos alakoknak, akik a sötétben leselkednek, és saját kielégíthetetlen vágyaiknak megfelelően manipulálják a történelem menetét.

A Szürke Pápa leleplezése: Pepe Orsini az árnyékban működik, machinációi rejtve maradnak a nyilvánosság elől. Míg a média triviális dolgokkal tereli el a tömegek figyelmét, ő mozgatja a hatalom karjait, saját torz víziója szerint formálva a világot. De ki is ez a rejtélyes alak, és mi készteti arra, hogy ilyen abszolút hatalmat keressen?

A tekintélyes Orsini családba született Pepe-t már kiskorától kezdve arra nevelték, hogy helyet foglaljon az uralkodó elit körében. De elődeitől eltérően olyan ravasz elmével és könyörtelen ambícióval rendelkezett, amelyek kiemelték őt társai közül. A vatikáni hierarchia ranglétráján felfelé haladva gyorsan olyan erővé vált, amellyel számolni kell, befolyása pedig messze túlnyúlik a Szent Szék határain.

A bábmester: De Pepe Orsini hatása messze túlnyúlik a Vatikánon. A Rothschildok vezetőjeként ő irányítja a világ leghatalmasabb bankdinasztiájának pénzügyeit, és egy kézmozdulattal manipulálja a globális piacokat. Hasonlóképpen, a Rockefeller-birodalom élén ő gyakorol hatalmat az olajipar felett, saját céljaihoz igazítva alakítva az energiapolitikát.

De talán a legálnokabb mindebből az, hogy Pepe Orsini az egész fekete nemesség felett is uralmat gyakorol. Ezek a titokzatos alakok, akiknek a neve soha nem jelenik meg a sajtóban, zárt ajtók mögött hatalmas befolyást gyakorolnak, cselekedeteik pedig olyan módon alakítják a történelem menetét, amelyet kevesen képesek megérteni. És ennek a titkos összeesküvésnek az élén áll Pepe Orsini, a Szürke Pápa, a világ leghatalmasabb embere.

Az igazság felfedése: De miért működik Pepe Orsini az árnyékban? Mi készteti arra, hogy ilyen abszolút hatalmat keressen? Az igazság talán soha nem derül ki, de egy dolog biztos: semmi sem állíthatja meg céljai elérésében. Akár manipulációval, kényszerítéssel, akár nyílt erőszakkal, Pepe Orsini mindent megtesz, hogy megőrizze szoros szorítását a világ felett.

De nem engedhetjük, hogy megfélemlítsenek minket az intrikái. Fényt kell gyújtanunk a sötétségben, és lelepleznünk kell a Szürke Pápa és társai mögött rejlő igazságot. Csak így remélhetjük, hogy kiszabadulunk a markukból, és olyan jövőt építhetünk, ahol a hatalom valóban a nép kezében van.

Tehát legközelebb, amikor Pepe Orsiniről suttogásokat hallasz, ne feledd, ki is ő valójában: a világ leghatalmasabb embere, a bábmester, aki a globális ügyek szálait mozgatja.

És ne feledjétek, hogy csak akkor remélhetjük, hogy legyőzzük a sötétség erőit, és egy jobb világot építhetünk magunknak és a jövő generációknak, ha összefogunk, és egységesen állunk ki a zsarnokság ellen.

Pepe Orsini, a Szürke Pápa – A Máltai Lovagrend új vezetőt választ a Vatikánban. Sok kutató úgy véli, hogy ő a szürke pápa, és a Szent Római Pápai vérvonalak királya... Állítólag a Rothschildok és a Rockefeller-család felett áll, de a rangsorban is előkelő helyen áll, és Pepe – a legtöbb globális elithez hasonlóan – ismert népességcsökkentő aktivistaként. Az Orsini családnak nagy múltja van a katolikus egyház, a jezsuiták és a pápaság kapcsán. Ez a szürke pápa, Pepe Orsini, tehát az igazi uralkodó, mert a pápai vérvonalból származik. Ez volt az egyik legbefolyásosabb hercegi család a középkori Olaszországban és a reneszánsz idején. Úgy tűnik, a szürke pápa (Orsini) a leghatalmasabb mind közül, de a történetéről alig található információ az interneten.

Ő a szürke pápa, és a Szent Római Pápai vérvonalak királya. Ő a Föld legfőbb uralkodója. Henry Breakspear és Pepe Orsini is benne vannak. Pepe Orsini a római Maximus-klánból.

1. Már a címnél rossz vágányra teszed a mozdonyt

Azt kérdezed: „Teremtő vagy teremtmény az Úr Jézus a Szentírás szerint?” Ez valóban központi kérdés. Csakhogy a válaszodban nem a szöveget magyarázod, hanem görög szómorzsákból építesz egy antikatolikus homokvárat. A módszered egyszerű: kiválasztasz néhány görög szót, rájuk akasztasz saját jelentéseket, majd kijelented, hogy a fordítók „meghamisították” a Bibliát, mert nem a te magánszótárad szerint fordítottak.

De a Szentírás nem így működik. Nem lehet egy teljes krisztológiát arra felhúzni, hogy a „κτίσις”, a „κτίζω”, a „ποιέω” és a „ποιητής” körül szótári táncot jársz, miközben a mondatok szerkezetét, az összefüggést, Pál érvelését és János apokaliptikus címhasználatát egyszerűen félretolod.

A kérdés nem az, hogy te milyen szóalaktani labirintust tudsz építeni. A kérdés az, hogy a szöveg mit állít Krisztusról. És Kolossé 1-ben Pál nem azt állítja, hogy Jézus az újjászületett szentek egyik alapköve. Azt állítja, hogy benne, általa és érte teremtetett minden, ami a mennyekben és a földön van, láthatók és láthatatlanok, trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok. Ez nem plébániai építési engedély. Ez kozmikus Krisztus-himnusz.

2. A Jelenések 3,14-ben nem a „κτίσις” az Úr Jézus címe, hanem az „ἀρχή”

Azt írod, hogy a Jelenések 3,14-ben „az Úr Jézusra utaló κτίσις” kifejezést félrefordították. Már itt elcsúszol. A versben Jézus címe nem egyszerűen „κτίσις”, hanem „ἡ ἀρχὴ τῆς κτίσεως τοῦ Θεοῦ”: vagyis ő „Isten teremtésének kezdete/eredete/fejedelmi kezdőpontja”. A fő szó, amely Krisztusra állítmányként vonatkozik, az „ἀρχή”, nem a „κτίσις”. A „κτίσεως” birtokos esetben áll: „a teremtésé”.

Ez nem apróság. Te úgy teszel, mintha a vers azt mondaná: „Jézus a teremtés egyik darabja.” De a görög szerkezet nem ezt mondja. A kérdés az, mit jelent az „ἀρχή”: kezdet, eredet, forrás, első ok, uralmi kezdet, principium. Ugyanez a szó a Jelenések könyvében beleillik abba a magas krisztológiai nyelvbe, amelyben Krisztus az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó. Nem egy kis teremtmény a sarokban, hanem a teremtéshez és az üdvtörténethez való isteni viszony kulcsa.

Te a birtokos szerkezetből teremtményi besorolást csinálsz. Ez olyan, mintha abból, hogy valaki „a ház feje”, arra következtetnél, hogy ő egy tégla. Nem, barátom. A fej nem tégla. A kezdet nem szükségképpen része annak, aminek kezdete. A forrás nem azonos a patak egyik vízcseppjével.

3. Az „ἀρχή” jelentését nem lehet a Jehova-tanús reflex szerint „első teremtményre” szűkíteni

Az „ἀρχή” jelenthet kezdést, eredetet, fő helyet, uralmi rangot, alapelvet, kezdeményező forrást. A görög szó nem olyan szűk, hogy automatikusan azt jelentse: „elsőként létrehozott teremtmény”. A Jelenések 3,14-ben különösen azért nem, mert ugyanaz a könyv Krisztust olyan címekkel ruházza fel, amelyek isteni tekintélyt, végső uralmat és kozmikus méltóságot fejeznek ki. Az „ἀρχή” lexikai tartománya tartalmazza a kezdet, eredet és uralmi/fő jelentésárnyalatokat is.

Te viszont a lehető legszűkebb, krisztológiailag lefokozó jelentést választod, majd azt mondod: aki nem így fordítja, hamisít. Ez nem fordításkritika. Ez előre eldöntött dogmatikai vádlap, amelyhez utólag keresel görög betűket.

Ha János azt akarta volna mondani, hogy Krisztus az első teremtmény, akkor nem kellett volna ilyen magas apokaliptikus címsorba helyeznie: az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének ἀρχή-ja. Ez nem úgy hangzik, mint egy teremtményi személyi lap. Ez királyi, isteni, végső címadás.

4. A „κτίσις nincs a Septuagintában” érved legfeljebb szótári füst, nem krisztológiai bizonyítás

Hosszasan magyarázod, hogy a „κτίσις” állítólag sehol nem fordul elő a Septuagintában, és ebből azt akarod kihozni, hogy ennek „semmi köze” a teremtéshez. Még ha egy adott korpuszban ritka vagy hiányzó is egy főnévi alak, abból nem következik, hogy az Újszövetségben nem jelenthet teremtést, teremtményt, alkotott rendet. A nyelv nem úgy működik, hogy ami egy korábbi görög fordítás adott rétegében ritka, az később teológiailag használhatatlan.

Ráadásul a „κτίζω” ige igenis bibliai görögben teremtésre használatos, mégpedig nem csupán „intézmény-alapításra”. A lexikai adatok szerint a bibliai görögben Isten világot, embert és új teremtést hozó cselekvésére is használják; a Kolossé 1,16 kifejezetten ilyen hely.

Te úgy teszel, mintha a „κτίσις” és „κτίζω” világát ki lehetne tiltani a teremtésteológiából, mert az 1Mózes 1-ben más görög ige áll. Ez olyan, mintha azt mondanád: mivel magyarul egyszer azt mondom, „alkot”, másszor azt, „teremt”, harmadszor azt, „létrehoz”, ezért ezek között áthatolhatatlan vasfüggöny van. Nincs. A szavak jelentését a használat, a mondat és a szövegösszefüggés dönti el, nem a te szótári határzárad.

5. A Septuaginta eredetéről tett megjegyzésed is zavaros

Azt állítod, hogy a Septuaginta Szentírást „i. e. 5. században” készítette Izrael Istene Ezsdrás és társai közreműködésével. Ez történetileg finoman szólva is olyan mondat, amely alá beszakad a padló. A Septuaginta görög fordításának kezdete a tudományos alapállás szerint nem Ezsdrás ötödik századi működéséhez, hanem a hellenisztikus korhoz, különösen a Kr. e. harmadik századi alexandriai zsidósághoz kötődik.

De még ez sem a fő kérdés. A fő kérdés az, hogy az Újszövetség görögül ír, és saját nyelvi rendszerében használja a „κτίσις” és „κτίζω” szavakat. Az, hogy a Teremtés könyvének görög fordítása sokszor a „ποιέω” igét használja, nem tiltja meg Pálnak, Jánosnak vagy más újszövetségi szerzőnek, hogy a „κτίζω” családját teremtésre használja.

Te az egész érvelést egy hamis nyelvtörténeti keretre teszed. Olyan, mintha rossz alaprajz alapján építenél házat, majd csodálkoznál, hogy a kémény a pincébe kerül.

6. Az 1Mózes 1-ben szereplő „ποιέω” nem zárja ki, hogy a „κτίζω” is jelenthet teremtést

Az egyik fő mutatványod az, hogy az 1Mózes 1-ben a Septuaginta a „ποιέω” igét használja, ezért szerinted a „κτίζω” nem lehet ugyanannak a teremtő cselekvésnek a megfelelője. Ez nyelvészetileg gyenge. Egy nyelvben több szó is jelölhet átfedő cselekvéskört. Magyarul is mondhatjuk: Isten teremtette, alkotta, létrehozta, megalkotta, formálta. Ettől még nem lesz öt külön istentani művelet.

A Septuagintában maga a „κτίζω” is megjelenik Isten teremtői tevékenységére. Például az 1Mózes 14,19-ben Melkizedek a Magasságbeli Istent úgy áldja, mint aki az eget és a földet alkotta/teremtette. Ez pontosan cáfolja azt a merev szétválasztást, amelyet fel akarsz állítani.

Tehát a „ποιέω” és a „κτίζω” közé húzott teológiai betonfalad valójában papírból van. A bibliai görögben mindkét szó használható alkotásra, létrehozásra, teremtésre, a konkrét jelentést pedig a tárgy dönti el. Ha az ige tárgya „minden, ami a mennyekben és a földön van, látható és láthatatlan”, akkor nem egy kis helyi alapításról beszélünk.

7. A „ποιητής” szóval való zsonglőrködésed mellékvágány

Felsorolod, hogy a „ποιητής” az Újszövetségben költőt vagy cselekvőt jelent, Jakabnál például az ige cselekvőjét. És ebből mit akarsz bizonyítani? Hogy a „ποιέω” nem lehet teremtésre használatos? Hogy ha a „ποιητής” lehet cselekvő, akkor az 1Mózes 1-ben Isten nem teremtőként szerepel? Ez megint lexikai cserebogár-kergetés.

Egy szócsalád különböző tagjai nem minden esetben hordozzák ugyanazt a szűk jelentést. A „cselekvő” és „költő” jelentésű „ποιητής” nem semlegesíti a „ποιέω” teremtési használatát. Magyarul is a „csinál” szó jelenthet egyszerű emberi cselekvést, mégis mondhatjuk egyes összefüggésekben, hogy Isten „megalkotta” a világot. A tárgy és az alany számít.

Az, hogy emberek is „cselekednek”, nem jelenti, hogy az ember is úgy teremti az eget és a földet, mint Isten. Ez olyan elemi különbség, hogy kár is volna görög betűkkel díszíteni. A gyermek is rajzol házat, az építész is tervez házat, Isten pedig létbe hívja a világot. A közös szó nem azonos hatalmat jelent.

8. A „ha a ποιέω teremteni, akkor minden ember teremt” érved nyelvi bukfenc

Azt írod: ha a fordító a „ποιέω” szót „teremteni”-nek fordítja, akkor ez azt jelenti, hogy minden ember képes teremteni, mert a szó emberekre is vonatkozhat. Ez akkora jelentéstani bukfenc, hogy a padló is felszisszen alatta.

Ugyanaz a szó különböző alanyokkal és tárgyakkal különböző árnyalatot kap. Ha azt mondom: „a szakács csinált vacsorát”, és azt mondom: „Isten alkotta az eget és a földet”, a nyelv nem omlik össze attól, hogy mindkettőben alkotó/cselekvő fogalom szerepel. A különbség nem pusztán a szóban, hanem a tárgyban van: vacsora vagy világmindenség, emberi művelet vagy isteni létbe hívás.

Pontosan ezt kellene megértened Kolossé 1-ben is. Ott nem az a döntő, hogy a „κτίζω” szó másutt alapítást vagy új teremtést is jelölhet. Ott az a döntő, hogy mi a tárgya: minden a mennyben és a földön, láthatók és láthatatlanok, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok. Ez nem emberi cselekvés. Nem egy közösségi reform. Nem új egyházi szervezet. Ez kozmikus teremtési kör.

9. Kolossé 1,16-ban a görög szöveg ellened beszél: „benne”, „általa” és „érte”

Különösen nagy hangon támadod a fordítókat, mert szerinted a „benne” és az „általa” fordításokkal azt sugallják, hogy Jézusban lett megteremtve a világmindenség. Csakhogy a görög szövegben mindhárom irány ott áll: „benne”, „általa” és „érte”. Pál nem csak annyit mond, hogy Krisztus valamilyen közvetett eszköz volt. Azt mondja: benne teremtetett minden; minden általa és érte teremtetett; ő minden előtt van; és minden benne áll fenn.

Tehát nem a magyar fordítók találták ki a „benne” gondolatát. Ott van a görögben. Nem a „háromságisten-imádók” csempészték bele. Pál írta oda. Ha bajod van vele, nem a fordítókkal vitázol, hanem Pállal.

A Károli régebbi fordítása, amely „őáltala”-t használ, nem cáfolja a későbbi „őbenne” fordítást, mert a görögben a vers elején „benne”, a vers végén „általa” és „érte” is szerepel. Ez nem fordítói összeesküvés, hanem pálos mondatszerkezet. Te pedig úgy leplezed le, mintha titkos pincében találtál volna katolikus hamisító műhelyt. Valójában csak kinyitottad a görög Újszövetséget, és nem tetszett, amit láttál.

10. A „τὰ πάντα” nem a te kis „új alapköveid” gyűjteménye

Azt állítod, hogy a „τὰ πάντα” nem a világmindenségre, hanem az egekben és a földön lévő „új alapokra”, illetve az újjászületett szentekre vonatkozik. Ez a magyarázat annyira erőltetett, hogy már nem magyarázat, hanem szöveggyömöszölés.

Pál maga fejti ki, mit ért „mindenek” alatt: „ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok”. Ezek nem „újjászületett szentek élő alapkövei”. A trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok kozmikus, angyali vagy hatalmi rendeket jelölnek. Pál nem templomépítő metaforát fejt ki, hanem Krisztus egyetemes teremtői és uralmi elsőbbségét.

A „τὰ πάντα” többes számú görög kifejezés, magyarul természetesen lehet „mindenek”, „minden”, „mindenség”, „minden dolog”. A fordító nem hamisít, amikor a magyar mondat természetének megfelelően fordítja. Te úgy akarsz botrányt csinálni a „mindenség” szóból, mintha Pál közben nem sorolta volna fel a kozmikus teljességet. De felsorolta. És ez a felsorolás betemeti a te értelmezésedet.

11. A Kolossé 1 nem a bűnnek meghalt hívők közötti elsőszülöttről beszél a 15. versben

Azt mondod, Krisztus nem minden teremtés előtt született, hanem „elsőszülött azok között, akik vele együtt meghaltak a bűnnek”. Itt összekevered a 15. és a 18. verset. Pál a 15. versben Krisztust „minden teremtés elsőszülöttének” nevezi. A 18. versben pedig „elsőszülöttnek a halottak közül”. Ez két kapcsolódó, de nem azonos állítás.

A 15–17. versek a teremtéshez való viszonyáról beszélnek: minden benne, általa és érte teremtetett; ő minden előtt van; minden benne áll fenn. A 18. vers már az Egyházról és a feltámadás elsőbbségéről beszél: ő a test, az Egyház feje, elsőszülött a halottak közül. Te a feltámadásra vonatkozó „elsőszülött” értelmet visszarángatod a teremtésre vonatkozó szakaszba, majd kijelented, hogy a teremtésről szóló rész sem teremtésről szól.

Ez nem exegézis, hanem igevers-tologatás. Pál szépen felépíti: előbb Krisztus teremtési elsőbbsége, aztán egyházi és feltámadási elsőbbsége. Te pedig a második részből takarót húzol az elsőre, hogy ne kelljen látni Krisztus kozmikus méltóságát.

12. A „πρωτότοκος” nem azt jelenti, hogy Krisztus teremtmény

A „πρωτότοκος πάσης κτίσεως” kifejezést úgy akarod olvasni, mintha Krisztus a teremtmények első példánya volna. De az „elsőszülött” bibliai nyelvben nem pusztán születési sorszám. Jelenthet rangot, örökösi méltóságot, elsőbbséget, uralmi státuszt. Izrael is nevezhető elsőszülöttnek, Dávid királyi vonatkozásban elsőszülöttként emeltetik a föld királyai fölé, mégsem azért, mert ő biológiailag az első ember.

Kolossé 1-ben pedig maga az okhatározó mondat magyarázza meg, miért „elsőszülött minden teremtmény fölött”: mert benne teremtetett minden. Nem azért első, mert ő is teremtmény, csak korábbi dátummal; hanem mert minden teremtett valóság hozzá viszonyul: benne, általa és érte áll fenn.

Ha Pál azt akarta volna mondani, hogy Krisztus „elsőként teremtett”, másképpen is mondhatta volna. De ő „elsőszülöttet” mond, majd azonnal teremtői, fenntartói, céladó viszonyt rendel hozzá. Te ebből mégis teremtményt akarsz faragni. Vésőd van, de szobrászati érzéked nincs.

13. A „κτίσις” 2Kor 5,17-ben nem semmisíti meg a kozmikus jelentést Kolossé 1-ben

A 2Kor 5,17-et idézed: aki Krisztusban van, új teremtés. Ebből azt akarod kihozni, hogy Kolossé 1-ben sem a világmindenség teremtéséről van szó, hanem új alapokról, újjászületett szentekről. Ez megint a „máshol egyszer így, tehát itt is csak így” nevű szótári bűvészmutatvány.

Igen, a „κτίσις” jelenthet új teremtést is. Pontosan. De ettől még nem mindig ezt jelenti. A jelentést a szövegkörnyezet dönti el. 2Kor 5-ben a bűnös ember újjáteremtéséről van szó Krisztusban. Kolossé 1-ben viszont Pál explicit módon a mennyekről, földről, láthatókról, láthatatlanokról, trónusokról, uralmakról, fejedelemségekről és hatalmasságokról beszél. Ez a kontextus nem belső megtérésre szűkített.

Te úgy használod 2Kor 5,17-et, mintha egyetlen jelentéstartomány bilincsébe verné Kolossé 1-et. De a Biblia nem a te bilincseidben jár. Ugyanaz a szó más összefüggésben más árnyalatot kaphat. Ez nem hamisítás, hanem nyelv.

14. Az 1Péter 2,13 sem menti meg az érvelésedet

Hivatkozol 1Péter 2,13-ra is, ahol a „κτίσις” emberi rendelést vagy intézményt jelöl. Ebből azt mondod, hogy a szó „épített vagy alapított rendet” jelent, tehát Kolossé 1-ben nem lehet világteremtésről szó. Ez megint túlgyorsított következtetés.

Az, hogy egy szó egy helyen „emberi intézményt/rendelést” jelenthet, nem jelenti, hogy minden helyen ezt jelenti. Magyarul a „rend” jelenthet szerzetesrendet, jogrendet, sorrendet, világrendet, katonai rendet, társadalmi rendet. Ha valaki ebből azt vezetné le, hogy ahol „rend” áll, ott mindig szerzetesekről van szó, kinevetnéd. Most pontosan ezt csinálod görögül.

Kolossé 1-ben a tárgy nem „emberi rendelés”, hanem „minden a mennyekben és a földön”. Ez a különbség. Nem a szó egyik mellékhasználata dönti el a jelentést, hanem az adott mondat.

15. A „minden, ami a mennyekben és a földön van” nem fér bele a te szűkített magyarázatodba

Pál szándékosan úgy fogalmaz, hogy ne lehessen leszűkíteni Krisztus szerepét egy részterületre. Mennyek és föld. Látható és láthatatlan. Trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok. Minden általa és érte. Ő minden előtt. Minden benne áll fenn.

Ez a nyelv nem az újjászületett szentek kis közösségi rendjéről beszél. Nem arról, hogy Krisztusban „új alapkövek” kerültek elhelyezésre. Nem arról, hogy néhány mennyei és földi hívő új szervezetet kapott. Pál a teljes teremtett rendet Krisztus alá rendeli. A láthatatlan hatalmasságok említése különösen is megöli a magyarázatodat, mert ezek nem a megtért emberek „élő alapkövei”.

Te rá akarsz húzni egy egyházi-újjáteremtési jelentést arra a szakaszra, amely minden erejével kozmikus. Ez olyan, mintha egy egész égboltot akarnál belehajtogatni egy gyufásdobozba. Nem fog menni.

16. A „teremtetett” fordítás nem háromságos hamisítás, hanem a görög ige természetes visszaadása

A „κτίζω” Kolossé 1,16-ban passzív alakban szerepel: „teremtetett/létrehozatott”. A magyar „teremtetett” fordítás nem bűvésztrükk, nem római összeesküvés, nem dogmatikai csalás. Egyszerűen természetes fordítás, amikor a tárgy a teljes kozmikus rend.

Az ige jelenthet alapítást is, új rend létrehozását is, de amikor Pál hozzáteszi: mennyek, föld, látható, láthatatlan, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok, akkor a teremtési jelentés teljesen természetes. Ezért fordítják így nem csak katolikusok, hanem a keresztény fordítási hagyomány széles köre.

Te minden fordítást, amely nem illik a rendszeredbe, hamisításnak nevezel. Ez kényelmes módszer: nem kell vitatkozni a szöveggel, csak rákiáltani a fordítóra, hogy „csaló”. De a görög mondat nem ijed meg a hangerődtől.

17. Károli régi és új fordításának különbségéből nem lesz összeesküvés

Kiemelted, hogy a régebbi Károli „őáltala” fordította, egy későbbi kiadás pedig „őbenne” alakot használ. Ebből azt sugallod, hogy a fordítók Jézust teremtő Istenként akarják beállítani. De a görögben mindkettő ott van: a vers elején „benne”, a vers későbbi részében „általa” és „érte”. Ezért egyik fordítás sem légből kapott. A kérdés inkább az, mennyire adja vissza a teljes pálos szerkezetet.

Ha egy régi fordítás az egyik viszonyt hangsúlyozza, egy újabb pedig pontosabban visszaadja a másikat, abból nem hamisítás következik, hanem fordítástörténet. A görög szöveg nem változott attól, hogy te Károlit Károlival akarod egymás ellen fordítani.

A fordításkritika nem abból áll, hogy amelyik szó neked kényelmetlen, azt rögtön háromságos merényletnek nevezed. Ez nem kritika. Ez dogmatikai riasztóberendezés, amely minden görög prepozícióra visítani kezd.

18. A „mindenség” szó körüli felháborodásod üres

Azt mondod, a „τὰ πάντα” többes számú „mindenek”, és a fordítók ezt egyes számú „mindenség”-re fordítják, hogy világmindenséget sugalljanak. Ezzel megint magyar nyelvi botrányt gyártasz ott, ahol nincs. A „τὰ πάντα” a görögben sokszor összefoglalóan jelenti: minden dolog, minden létező, a mindenség. Magyarul a „mindenek” régiesebb, a „minden” vagy „mindenség” természetesebb lehet.

De Kolossé 1-ben még ha „mindenek”-nek fordítod is, Pál maga megmondja, mi tartozik bele: mennyek, föld, látható, láthatatlan, hatalmi rendek. Tehát a „mindenség” nem fordítói sugallat, hanem a szöveg természetes tartalma.

A többes számba kapaszkodsz, mert azt hiszed, ha a magyar „mindenség” szót elvágod, a kozmikus értelem is kidől. Nem dől ki. Ott áll mögötte az egész felsorolás, mint egy hegy. Te meg egy szótári fogpiszkálóval próbálod kibillenteni.

19. A 15. vers szórendje nem azt jelenti, amit ráfogsz

Azzal vádolod a fordítókat, hogy felcserélték a szavak sorrendjét a „πρωτότοκος πάσης κτίσεως” kifejezésben. De a görög szórend és a magyar szórend nem mechanikusan azonos. A fordítás nem betűsor-másolás. A magyar mondatban a birtokos szerkezetet és az értelmi viszonyt úgy kell visszaadni, hogy az magyarul érthető legyen.

A kifejezés jelentése nem attól dől el, hogy magyarul melyik szó kerül előre, hanem attól, hogy Pál milyen magyarázatot ad rá a következő versben. És Pál megadja: „mert benne teremtetett minden.” Ez a „mert” döntő. Krisztus azért elsőszülött minden teremtés fölött, mert minden teremtett valóság hozzá kötődik eredetében, közvetítésében és céljában.

Te a szórenden lovagolsz, miközben az okhatározó mondat elviszi alólad a lovat.

20. A „minden teremtménynek előtte született” fordítás valóban lehet pontatlanabb, de nem a te irányodba

Ha valaki úgy fordítja, hogy „minden teremtménynek előtte született”, az valóban magyarázó fordítás: a szöveg szó szerint inkább „minden teremtés/teremtmény elsőszülöttje”. De ebből nem következik, hogy Krisztus a teremtmények közé tartozik. A következő vers kizárja ezt. Ha minden teremtetett valóság benne és általa jött létre, akkor ő nem lehet egy ugyanabba a kategóriába tartozó teremtmény.

A te olvasatod szerint Krisztus első a teremtmények között. Pál szerint Krisztus az, akihez képest a teremtmények egyáltalán állnak: eredetük, rendjük, céljuk benne és általa van. Ez nem első példány, hanem teremtői és uralmi elsőbbség.

Te tehát egy esetleg vitatható magyar fordítási árnyalatból nem azt hozod ki, amit a görög és a kontextus követel, hanem amit előre akartál: Krisztus lefokozását. Ez már nem fordítási óvatosság, hanem dogmatikai zsebtolvajlás.

21. A Kolossé 1-ben Krisztus nem csupán eszköz, hanem cél is

Ha Pál csak azt mondaná, hogy „általa” lett valami, még akkor is magas krisztológiai állítás volna. De Pál ennél többet mond: minden „érte” is teremtetett. Ez a cél-ok nyelve. A teremtett valóság Krisztusra irányul. Nem egyszerűen rajta keresztül történik valami, hanem ő a teremtés célpontja is.

Teremtmény nem lehet a teljes teremtés végső célja isteni értelemben. Egy teremtmény lehet kiemelt, küldött, próféta, király, angyal, de nem lehet minden teremtmény végső célja. Pál Krisztusról mégis ezt mondja. Ezért olyan kellemetlen neked a szöveg.

A te rendszered Jézust vagy egy égi felkent istenné, vagy egy külön emberi hordozóvá teszi. Pál viszont Krisztust a teljes teremtett rend középpontjába helyezi: benne, általa, érte, előtte, benne áll fenn. Ezt nem lehet „új alapkövek” magyarázattal eltakarni.

22. „Ő minden előtt van” — ez sem illik a te elméletedhez

Kolossé 1,17 azt mondja: ő minden előtt van. Nem azt, hogy ő az újjászületett hívők előtt kapott valami szerepet. Nem azt, hogy ő a bűnnek meghaltak közül első lett. Nem azt, hogy ő az új egyházi rend kezdete. A mondat a teremtési szakasz közepén áll: miután Pál felsorolja, hogy minden benne és általa teremtetett, hozzáteszi, hogy ő minden előtt van.

Ez nem időbeli kicsinyes elsőbbség, hanem ontológiai és kozmikus elsőbbség. Krisztus nincs a „minden” kategóriáján belül úgy, mint egy első példány. Ő „minden előtt” van, és „minden benne áll fenn”. Ez a teremtményi besorolást kizárja.

Ha Krisztus is a teremtett rend egyik tagja volna, Pál mondata legalábbis félrevezető lenne. De Pál nem félrevezet: te olvasod félre.

23. „Minden benne áll fenn” — ez fenntartói hatalom, nem közösségi alapítás

A „minden benne áll fenn” állítás újabb kalapács a te értelmezésed koporsóján. A szöveg nemcsak eredetről beszél, hanem fennállásról is. A teremtett valóság Krisztusban tartatik össze. Ez nem azt jelenti, hogy néhány szent „élő alapköve” lett valami új közösségi rendnek. A teljes „minden” fennállása kapcsolódik Krisztushoz.

Teremtés, cél, előidejűség, fenntartás: ezek együtt olyan krisztológiai képet adnak, amelyben Krisztus nem teremtmény, hanem a teremtett rend fölött álló, azt létbe hívó és fenntartó Úr. Ha ezt nem akarod látni, az már nem értelmezési nehézség, hanem dogmatikai szemellenző.

Te egyetlen szó körül keringesz, mint molylepke a lámpa körül, miközben Pál egész mondata nappali fényben világít.

24. A „mindenek” felsorolása kifejezetten magában foglalja az angyali hatalmasságokat is

A trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok említése azért különösen fontos, mert a kolosséi levél hátterében éppen a különféle mennyei hatalmakkal kapcsolatos zavarok is ott vannak. Pál ezért mondja ki: Krisztus nem egy a mennyei hatalmasságok közül, nem egy magasabb angyali szereplő, nem egy rangban előrébb tolt istenfi. Minden ilyen hatalom hozzá viszonyul, mert benne, általa és érte teremtetett.

Ez egyenesen telibe találja a te rendszeredet. Te mennyei istenek társaságát képzeled el, közöttük egy felkentet, egy „Istenek Istenét”, egy külön égi Khrisztost. Pál viszont nem így beszél. Nem azt mondja, hogy Krisztus egy trónus, uralom, fejedelemség vagy hatalmasság fölé emelt társ. Azt mondja: ezek mind általa és érte teremtettek.

A te mennyei ranglétrád Pál szerint maga is Krisztus alá tartozna mint teremtett rend. Ezért kell neked Kolossé 1-et újraírni.

25. A Jelenések 3,14-et Kolossé 1 nélkül olvasni szándékos rövidlátás

A Jelenések 3,14-ben Krisztus „Isten teremtésének ἀρχή-ja”. Kolossé 1-ben ugyanő minden teremtett valóság előtt van, minden benne, általa és érte teremtetett, és minden benne áll fenn. E két szöveg együtt nem teremtményi Krisztust ad, hanem teremtői és uralmi Krisztust.

Te úgy olvasod a Jelenések 3,14-et, mintha az egy magányos címke volna, amelyet el lehet szakítani az egész újszövetségi Krisztus-képtől. De az Újszövetség nem így működik. János és Pál nem két ellentétes Jézust hirdet. Az egyik nem azt mondja, hogy Jézus teremtmény, a másik meg azt, hogy minden általa lett. A helyes olvasatnak összhangban kell tartania őket.

A katolikus értelmezés pontosan ezt teszi: Krisztus az eredete, forrása, uralmi kezdete Isten teremtésének, nem pedig annak első gyártmánya.

26. A „fordítók meghamisították” refréned már inkább tünet, mint érv

Megint előkerül a nagy vádló hang: a fordítók „szándékosan félrefordítottak”, „nagy káoszt teremtettek”, „háromságisten-imádók” beleképzelegnek. Ez a módszer azért kényelmes, mert nem kell komolyan szembenézni a szöveggel. Ha a görög nem tetszik: hamisítás. Ha a magyar nem tetszik: hamisítás. Ha Pál kozmikus nyelvet használ: sugalmazás. Ha Krisztus túl magasra kerül: háromságos csalás.

De a vád nem bizonyítás. A „hamisítás” szót könnyű dobálni, csak utána ott marad a kérdés: mit mond a görög mondat? Kolossé 1,16-ban azt mondja, hogy minden benne, általa és érte teremtetett. Jelenések 3,14-ben Krisztus Isten teremtésének ἀρχή-ja. Ezeket nem a magyar fordítók találták ki.

A fordítókat vádolod, mert Pállal nem mersz nyíltan szembeszállni. De a vita valójában vele van.

27. A katolikus hit nem a „κτίσις” félrefordításából csinálja Krisztust Teremtővé

A katolikus hit nem egyetlen szó ügyeskedő fordításából vallja Krisztust Teremtőnek. A teljes újszövetségi tanúságból vallja. János szerint minden az Ige által lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Pál szerint minden benne, általa és érte teremtetett. A Zsidókhoz írt levél szerint a Fiú által alkotta Isten a világokat, és a Fiú fenntartja a mindenséget hatalmas szavával. A Jelenések könyve Krisztust olyan isteni dicsőségben mutatja, amely messze meghalad minden teremtményi rangot.

Ez nem egy görög szó köré épített trükk. Ez több apostoli tanú egybehangzó tanítása. A Fiú nem teremtmény. A Fiú nem egy mennyei istenfi a sok közül. A Fiú nem a teremtés első darabja. A Fiú által van a teremtés, és ezért ő a teremtett rend fölött áll.

Te viszont egyetlen cél érdekében forgatod a szótárt: Krisztust ki kell szedni a teremtői oldalról, mert különben a két-Krisztusos, sokistenes rendszered összedől.

28. A „Jézusban nem a világmindenség teremtetett” állításod Pállal szembeni tagadás

Azt írod, hogy az Úr Jézusban nem a világmindenség teremtetett, hanem az egekben és a földön lévő új alapok jöttek létre. Ez nem a szöveg magyarázata, hanem a szöveg tagadása. Pál nem „új alapokat” mond. Nem „élő alapköveket” mond. Nem „szentek új rendjét” mondja ebben a versben. Hanem „minden”-t mond, és rögtön kozmikus felsorolással magyarázza.

A „benne” nem egy lelki közösség szűkített tere. A „minden” nem néhány hívő. A „mennyek és föld” nem az Egyház belső tagozódása. A „látható és láthatatlan” nem pusztán megkeresztelt emberek állapota. A „trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok” nem templomi téglák. Ez az egész kozmosz rendje.

Te a szöveget megpróbálod összecsukni, mert túl nagy Krisztust mutat. Csakhogy Pál éppen azért nyitja ki ekkorára, hogy senki ne csinálhasson Krisztusból alárendelt mennyei szereplőt.

29. Az „élő alapkövek” képe Pétertől való, de nem Kolossé 1 magyarázata

Az „élő kövek” és épülő lelki ház képe valóban bibliai. De ez nem jelenti azt, hogy bárhol szerepel a „κτίσις” vagy a „κτίζω”, ott automatikusan ezt kell érteni. Péter egyháztani képe nem írja felül Pál kozmikus Krisztus-himnuszát.

Kolossé 1-ben Pál csak később tér rá az Egyházra: Krisztus a test, vagyis az Egyház feje. De előtte a teljes teremtett rendről beszél. Ez a sorrend fontos. Előbb Krisztus kozmikus elsőbbsége, aztán Krisztus egyházi fejsége. Te a másodikat visszatolod az első helyére, hogy a teremtői állítást eltüntesd.

Ez olyan, mintha egy könyv első fejezetét a harmadik fejezetből próbálnád kicserélni, mert az első túl kényelmetlen.

30. Az „itt a vége a meghamisításnak” kijelentésed önmagában csak szónoki petárda

Azt írod: „Itt a vége a háromságistenmodell miatti meghamisításnak.” Nem, itt legfeljebb a te szóelemző mutatványod vége van, de az sem sikerült jól. A szöveg nem omlott össze. A fordítások nem buktak le. Pál nem lett megcáfolva. Krisztus nem lett teremtmény. Kolossé 1 továbbra is azt mondja, amit mond: minden benne, általa és érte teremtetett.

A nagy szónoki lezárás nem pótolja az érvet. Az, hogy kijelented: „vége”, nem jelenti, hogy valóban vége. Ez nem bokszmeccs, ahol te magad leállítod a küzdelmet, mielőtt az ellenfél visszaüt. A görög szöveg visszaütött. Méghozzá keményen.

31. A végidős sürgetésed nem bizonyítja a görög nyelvtant

A végén megint jön a „hamarosan meglátogatja az emberek világát” típusú fenyegető-apokaliptikus hang. Ez a régi recept: ha az exegézis gyenge, emeljük a hangerőt, tegyünk hozzá közelgő ítéletet, és máris úgy néz ki, mintha prófétai súlya volna.

De a végidős sürgetés nem bizonyítja, hogy a „κτίζω” Kolossé 1-ben nem teremtést jelent. Nem bizonyítja, hogy a „τὰ πάντα” csak újjászületett szenteket jelent. Nem bizonyítja, hogy Jelenések 3,14-ben Krisztus teremtmény. Nem bizonyítja, hogy a fordítók hamisítottak. Nem bizonyítja, hogy a Szentháromság hamis.

A görög nyelvtant nem lehet apokaliptikus pergődobbal kiváltani. Pál mondata nem ijed meg attól, hogy te nagybetűkkel sürgeted a megtérést.

32. A gyermekkeresztség elleni refréned megint nem tartozik a görög szöveghez

A végén újra bedobod: „cselekvőképességük hiányában” belekeresztelt emberek. Ez most sem bizonyít semmit Kolossé 1-ről, Jelenések 3,14-ről, „κτίσις”-ről, „κτίζω”-ról vagy „ποιέω”-ról. Ez csak antikatolikus refrén, amelyet minden témához hozzátűzöl, mint vándorcirkusz a plakátját a kerítésre.

A gyermekkeresztség nem fordította át a görög igéket. Nem ő írta be Kolossé 1-be, hogy minden Krisztus által teremtetett. Nem ő tette Jézust az Isten teremtésének ἀρχή-jává. Nem ő találta ki János prológusát. Ez egyszerű mellébeszélés.

Amikor a görög szöveg kellemetlen, hirtelen előjön a gyermekkeresztség. Amikor Pál túl világos, előjön Róma. Amikor Krisztus túl nagy, előjön a „háromságisten-imádók” vádja. Ez nem érvelés, hanem menekülési útvonal.

33. Összegzés: Kolossé 1 nem engedi, hogy Krisztust teremtménnyé zsugorítsd

Összefoglalva: a Jelenések 3,14-ben Krisztus címe az „ἀρχή”, nem egyszerűen „κτίσις”; a szerkezet nem azt mondja, hogy Jézus a teremtés első teremtménye, hanem hogy ő Isten teremtésének kezdete/eredete/fejedelmi principiuma. A „κτίζω” igenis használatos bibliai görögben Isten teremtő cselekvésére. Az, hogy az 1Mózes 1-ben a Septuaginta sokszor „ποιέω”-t használ, nem tiltja meg a „κτίζω” teremtési jelentését. A „ποιητής” cselekvő/költő jelentése nem cáfolja az isteni teremtést. A „τὰ πάντα” magyarul természetesen jelentheti a mindenséget, különösen amikor Pál maga magyarázza: mennyek, föld, látható, láthatatlan, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok. A „benne”, „általa” és „érte” nem fordítói hamisítás, hanem a görög szöveg tartalma. A „πρωτότοκος” nem teremtményi besorolás, hanem rang, örökösi és uralmi elsőbbség, amelyet a következő vers teremtői okkal magyaráz. A 15. vers teremtési elsőbbségéről és a 18. vers halottak közül való elsőszülöttségéről nem szabad összekeverve beszélni.

A te olvasatod azért bukik el, mert Pál nem hagyja leszűkíteni Krisztust. Nem azt mondja, hogy Krisztusban néhány új hívői alap jött létre. Nem azt mondja, hogy Krisztus egy teremtett égi társ a sok közül. Nem azt mondja, hogy Jézus csak az új rend első tagja. Azt mondja: minden benne, általa és érte teremtetett; ő minden előtt van; minden benne áll fenn.

Ezért Krisztus a Szentírás szerint nem teremtmény, hanem Teremtő Úr. Nem a teremtett rend egyik darabja, hanem annak eredete, közvetítője, célja és fenntartója. És ezen nem változtat sem a „κτίσις” körüli szótári kardcsörtetésed, sem a „ποιέω” körüli ködösítésed, sem a fordítók elleni rágalmazásod, sem a végidős fenyegetőzésed.

A görög szöveg nem a te henoteista barkácsműhelyedben készült. Pál nem azért írta a Kolossébelieknek ezt a himnuszt, hogy te kétezer év múlva „új alapkövekre” gyaluld le a mindenséget. Krisztus nagyobb, mint a rendszered. Nagyobb, mint az általad gyártott égi ranglétra. Nagyobb, mint a „született istenek” panteonja. Ő az, akiben, aki által és akiért minden teremtetett.

Ez a szöveg. Nem a háromságos fordítók csalása. Nem római főpapok trükkje. Nem császári istenmodell. Hanem apostoli Krisztus-hit, amelyet a te szótári zsonglőrködésed nem tud eltüntetni.

TEREMTŐ VAGY TEREMTMÉNY AZ ÚR JÉZUS A SZENTÍRÁS SZERINT?

A Jelenések 3:14-ben az Úr Jézusra utaló κτίσις (ktisis) görög kifejezés, amelynek szándékos félrefordítása által próbálták a háromság isten modellt imádó egyházak bibliafordítói Jézust teremtő istenként azonosítani, sehol nem fordul elő a Septuaginta Szentírásban. Nem azért, mintha a kifejezést az i.e. 5.században -  amikor a Szentírás elkészítette Izrael Istene Ezsdrás és társai közreműködése által - ne lett volna használatban a görögül beszélők között, hanem azért, mert a  κτίσις (ktisis)

görög kifejezésnek semmi köze ahhoz a cselekményhez , ami a Teremtési Beszámolóban azt a cselekményt határozta meg, amikor az Isten Szavára (Hangjára) előálltak a dolgok, és amely cselekménnyel kapcsolatban maga a Teremtő Isten nyilatkoztatta ki,hogy attól  a cselekménytől a hatodik teremtési naptól kezdve megnyugodott, amely megnyugvásról az apostol azt állította, hogy még az Ő napjaiban is érvényben volt. A görög  κτίσις (ktisis)  kifejezés nem abból a görög ποιέω(poeio) kifejezésből lett képezve, ami által az teremtő Isten az Egeket és a Földet valamint az állatok lelkeit az 5. napon, majd ezt követően a 6. napon az ember lelkét is létrehozta.

A  ποιέω(poeio)- teremteni ige főnévi alakja ποιητής (poiētēs) , melyet nagy káoszt teremtve az emberek fejében a bibliafordítók egyszer Alkotónak, más  Teremtőnek fordítanak.

A ποιητής (poiētēs) kifejezés összesen 6 alkalommal fordul elő az Újszövetségben (a görög eredetű szövegben)

Apostolok cselekedetei 17,28: Pál apostol athéni beszédében (az Areopáguszon) pogány görög szerzőket idéz:„Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: »Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.«”

Róma 2,13: Pál apostol a törvény megtartásáról beszél:„Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény cselekvői fognak megigazulni.”

Jakab 1,22: Jakab apostol az Isten igéjének gyakorlati alkalmazására int:„Legyetek az igének cselekvői, ne csak hallgatói, becsapva önmagatokat.”

Jakab 1,23: Az elméleti hívő metaforája:„Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekvője, az olyan, mint az az ember, aki tükörben nézi meg az arcát...”

Jakab 1,25: A cselekvő ember áldása:„...nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója annak: az boldog lesz tetteiben.”

Jakab 4,11: A törvény feletti ítélkezés ellen hozott érv:„...ha pedig megítéled a törvényt, nem cselekvője vagy a törvénynek, hanem bírája.”

A Septuagintában sehol nem fordul elő a  ποιέω(poeio) főnévi alakja a ποιητής (poiētēs) ,amit az Új szövetség forditói, cselekvő, költő kifejezésre fordítanak.

Ellenben a Makkabeusok első könyvében (1Makk 2,67)-ben megtalálható,ott megtartóna fordította a fordító:„Gyűjtsétek magatok köré mindazokat, akik megtartják a törvényt, és toroljátok meg népetek sérelmeit.”

Ez azt jelenti, hogy maga a görög kifejezés ismert volt. Ellenben a Septuagintában sehol nem fordul elő.

Ezért térjün vissza a kifejezés idei alakjára a  "ποιέω(poeio)" kifejezésre , amit a legtöbb magyar fordító a teremteni magyar kifejezésre fordít.

1.Mózes 1:1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet./Káldi Neovulgáta/

Most már csak az a kérdés, hogy a  "ποιέω(poeio)" kifejezéssel jelölt cselekvést kizárólag csak Istennel, vagy emberekkel kapcsolatban is használja a Szentírás.

Nos az az igazság, hogy igen. Tehát nem az határozza meg, ha Isten-e valaki ,ha képes alkotni, véghez vinni valamit, hanem az, hogy mit képes véghez vinni, megcselekedni, alkotni,amit a "ποιέω(poeio)"ige magába foglal, hanem az mi a  megcselekvés, megalkotás eredménye.

Maga az igei változat a "ποιέω(poeio)" a teremtési beszámolón kívül számos helyen több min kétezer helyen fordul elő.

Ebből egyenesen következik, hogy maga a cselekvésre utaló  utaló eme  kifejezés nem korlátozódik csupán az Istenre. Ha tehát teremteni magyar szavunkra fordítja azt a fordító, az azt jelenti,

hogy minden ember képes rá, még akkor is, ha a bibliafordítók a cselekményt érthetetlen okoknál fogva csak az Istennel kapcsolatban fordítják a teremteni magyar kifejezéssel, mert az eredeti szövegből kiderül, hogy a görög kifejezés által meghatározott cselekmény emberekhez ugyanúgy köthető, mint emberekhez.

A háromságisten tanának a védelmezői előszeretettel idézik Pál apostol írását, az 1. Kol. 1:15-17-ből,

ahol a magyar fordítók az Úr Jézust úgy akarják istenként azonosítani, hogy egy másik cselekvést jelentő igét a κτίζω (ktizō) ugyanarra a teremteni szavunkra fordították, amelyre az 1. Mózes 1: 1-ben a ποιέω(poeio), majd a τὰ πάντα (ta panta) , ami annyit jelent hogy mindenek az magyarban egyes számú mindenség kifejezésre fordították, hogy ez által azt a képzetet keltsék az olvasóban, mintha az Úr Jézusban teremtetett volna meg a világmindenség.

Idézem a magyar fordítást.16-ban fordítják

Kol. 1:15 Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; 16 Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyiszékek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek;/Károli KSZE/

Ha összehasonlítjuk a Károli fordítás eme újabb kiadását, Károli eredeti, revideálás előtti kiadásával

érdekes különbség fedezhető fel, megállapíthatjuk, hogy Károli a 16. versben nem úgy fordította, hogy Ő benne teremtetett, hanem úgy, hogy Ő általa teremtetett.

Idézem a Revideálás előtti fordítást:

Kol.1:15.Ki a láthatalan Istennek ábrázatja, és minden teremtett állatnak előtte született.16.Mert őáltala teremtettek mindenek mellyek az égben vagynak, és mellyek a földön láthatók, és láthatatlanok, akár királyiszékek, akár uraságok, akár birodalmak, akár hatalmasságok, mindenek ő általa és ő reá nézve teremtettek.

Az első megállapításom a görög szöveggel való összevetés alapján,hogy  a fordítók úgy állítják be ,

mintha a 15. versben arról lenne  szó, hogy az Úr Jézus minden teremtmény előtt született volna.

Elsősorban felcserélték a mondat második részében  a szavak sorrendjét a görög szöveghez képest.

A görög szöveg így hangzik: „πρωτότοκος πάσης κτίσεως”( protótokoosz pászesz ktiszeosz) -  ami magyarul azt jelenti: elsőszülött 

πρωτότοκος (protótokoosz) – Elsőszülött

πάσης (pászisz / pászesz) – Minden(nek a)

κτίσεως (ktiszeosz) - 

A  κτίσεως (ktíszeósz) a görög κτίσις (ktíszis) főnév birtokos esete (genitivusa) 

                                                                                                                                              C

Csak a háromság istent imádó bibliafordítók fordítják a kifejezést teremtménynek.

A 2Korinthus 5:17 szerint : „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés (kainē ktisis) az; a régi elmúlt, íme, új jött létre. Azaz az Úr Jézusban nem a világmindenség teremtetett ,ahogyan azt

a Ko. 1: 16-ban a  magyar  fordítók sugalmazzák, hanem az egekben lévő és a Földön élő 

új alapok jöttek létre ő benne és ő általa. Tudniillik κτίσις (ktíszis) főnév a görögben nem a mi teremtés szavunknak megfelelő jelentése van, hanem épített vagy alapított rendet jelent ahogyan azt Péter apostol írásából megtudhatjuk.

1Péter 2:13: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendelésnek (ktisei) az Úrért.”

Ez azt jelenti, hogy a Koloseiekhez írott levél 1. fejezete 1:15-17-ben az eredeti szöveg szerint sem az Úr Jézusban sem általa nem lett teremtve az Ég és a Föld és,amik azokban vannak sem, de általa sem.

Nem minden teremtés előtt született, hanem elsőszülött"πρωτότοκος"azok között, akik vele együtt meghaltak a bűnnek. Az ég és a Föld vonatkozásában pedig a már Égben élő és a még Földön újjászülött szentek  élő alapkövei  lettek Istene és Atyja által elhelyezve benne és nem az Ég és a Föld 

lett bele illetve általa teremtve, ahogyan azt a háromságisten imádói szeretnék beleképzelegni a Szentírásba. De már nem lehet. 

Itt a vége a háromságistenmodell miatti meghamisításnak. 

Elérkezett az idő, hogy véget vessünk mindezeknek, erre kaptuk Isten ajándékát az értelmet és a bölcsességet, és el is várja tőlünk, hogy most ,mielőtt hamarosan meglátogatja az emberek világát a Földön, háromságisten imádók helyett minél több igaz hitű , immár megtért embert találjon a Földön.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

Magyarországon minden hatalom a  népé.Ez a NÉPFELSÉG elve : tanitják is a jogi karokon !

A nép érdekei szolgálatára fenntart szervezetet és szolgálatot ami az állam és a jog.

Az univerzumban is minden hatalom a népé.

Indiában az egyetemes törvény neve a DHARMA

a LOGOSZ nemcsak "ige"...ez a forditás pocsék. A logosz egyetemes szakrális LÉTTÖRVÉNY !

1. Már megint úgy teszel, mintha a saját következtetésed maga volna a Szentírás

Azt írod: „Képzeld, ezek mind benne vannak a Szentírásban.” Nem, nincsenek. A Szentírásban vannak szavak, amelyeket te felhasználsz; vannak versek, amelyeket egymás mellé hordasz; vannak kifejezések, amelyeket kiszínezel. De a rendszered — két Atya, két Fiú, született istenek, örökrész-jogi manőver, Jézus testében lakó Atya-Ige, örökbefogadott ember-Jézus, külön égi Khrisztosz — nincs benne a Szentírásban.

Ez olyan, mintha valaki találna a Bibliában fát, követ, oltárt és tüzet, majd kijelentené: „Íme, itt van leírva a kerti bográcsozás.” Nem, csak összeszedted az alapanyagokat, és főztél belőlük valamit. A te főztöd pedig nem apostoli krisztológia, hanem mennyei családjogi pörkölt, sokistenes fűszerezéssel.

A Szentírás szavai nem gumibélyegzők, amelyeket tetszés szerint rányomogatsz a saját rendszeredre. A szövegkörnyezet, a beszédmód, az üdvtörténeti összefüggés és az apostoli tanúság dönti el, mit jelentenek. Ezeket viszont te úgy kerülöd, mint részeg kocsis a rendőri igazoltatást.

2. János 1,18 nem „istenek születéséről” beszél, hanem az egyetlen Fiú páratlan kinyilatkoztatásáról

János 1,18-at idézed: „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.” Majd ebből ezt a következtetést vonod le: „Amint látod, az istenek születtek, és van Atyjuk.”

Nem, ezt nem látom, mert nincs ott. A vers nem azt mondja: „az istenek születtek.” Nem azt mondja: „több született isten van.” Nem azt mondja: „az égi istenfiak osztályának tagja az Úr.” Nem azt mondja: „Jahve is egy született isten.” A vers egyetlen, páratlan személyről beszél: az egyszülöttről, aki az Atya kebelén van, és aki kinyilatkoztatja az Atyát.

Az „egyszülött” éppen nem sokaságot jelöl, hanem egyediséget. Te az „egy”-ből osztályt csinálsz, az „egyszülöttből” tömeggyártást, a Fiú páratlanságából istenfi-katalógust. Ez a szöveg kifordítása.

János nem egy mennyei istennemzetség családkönyvét írja. János azt hirdeti, hogy az Ige Istennél volt, Isten volt, minden általa lett, testté lett, és ő nyilatkoztatta ki az Atyát. Ez az apostoli csúcs, nem a te panteonod előszobája.

3. Ha minden az Ige által lett, akkor az Ige nem egy a született istenek közül

János első fejezete nem engedi meg a te rendszeredet. Azt mondja: minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Ha minden teremtett valóság az Ige által lett, akkor az Ige nem tartozhat azok közé, „akik lettek”. Nem lehet a létrejött lények egyik példánya. Nem lehet egy született isten a sok közül, aki egy magasabb Atya-Istentől származott, majd kapott valami mennyei feladatot.

A te rendszeredben az Ige egy isteni család tagja, egy született égi lény a többi mellett. Jánosnál viszont az Ige a teremtés oldalán nem a teremtmények között áll, hanem a teremtő oldalon. Minden, ami lett, általa lett. Ez a mondat éppenséggel kizárja, hogy az Ige egy legyen a „lett” valóságok közül.

Te János 1,18-ból úgy akarsz sok született istent kiolvasni, hogy közben János 1 eleje már bezárta előtted az ajtót. Csak te még mindig kopogsz a falon, és azt hiszed, kapu.

4. Az „Atya” Jánosnál nem az istenfiak törzsfőnöke, hanem az egyszülött Fiú Atyja

Jánosnál az Atya nem egy születetlen főisten, akinek sok született égi istenfia van, köztük Jahve, aki később Izrael örökbefogadó Atyja lett. Ez a te mitológiai családfád. Jánosnál az Atya az egyszülött Fiú Atyja. A Fiú pedig az, aki az Atya kebelén van, az Atyától jött, az Atyát nyilatkoztatja ki, és akiben az Atya megismerhető.

Ez nem két Atya rendszere. Nem egy felső Atya és egy alsó Atya. Nem egy „istenek Atyja” és egy „Izrael örökbefogadó Atyja” közötti isteni munkamegosztás. Jánosnál egy Atya van, és egy egyszülött Fiú. A Fiú nem egy másik isten Atyjává vedlik Izrael számára, hanem ő nyilatkoztatja ki az Atyát.

A te két-Atyás rendszered nem János evangéliumából nő ki. Te viszed oda kívülről, mint vásári mutatványos a saját ketrecét, aztán be akarod zárni bele az apostolt.

5. Jeremiás 3,19 nem mennyei örökbefogadási jogügylet

Jeremiás 3,19-et idézed: „Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem.” Ebből azt hozod ki, hogy az Úr, aki szerinted egy született istenfi, jogilag örökbe fogadta Izraelt, hogy a korábban neki kisorsolt örökséget átadhassa Ábrahám magvának. Itt már nem prófétát olvasol, hanem mennyei ügyvédi aktát gyártasz.

Jeremiás szövege Izrael hűtlenségéről, megtéréséről, Isten irgalmas hívásáról és szövetségi atyaságáról beszél. Nem arról, hogy Jahve egy magasabb Isten fiaként örökbefogadási jogcímet teremt az „égiek törvénye” szerint. A vers nem említ „égi törvényt”. Nem említ „jogi alapot”. Nem említ „sorsolást”. Nem említ „született istenfi Jahvét”. Nem említ két Atyát.

A „hívj engem Atyámnak” azt jelenti, hogy Izrael térjen vissza ahhoz az Úrhoz, aki szövetségi szeretettel hívja népét. Te ebből is családjogi fantasztikumot csinálsz. A próféta sír, te pedig közben telekkönyvezel.

6. Az örökbefogadás fogalma nem szaporítja meg az Isteneket

Igen, a Szentírás beszél Isten népének fiúságáról. Izrael Isten fia szövetségi értelemben. A hívők Isten gyermekei kegyelemből. Ez nem vitás. De ebből nem következik, hogy az örökbefogadó Isten maga is egy másik Isten természet szerinti fia. Ez már a te toldalékod.

Ha Isten Atyának nevezi magát Izrael iránt, az nem jelenti, hogy fölötte van egy másik Atya. Ha Isten népét fiakká fogadja, az nem jelenti, hogy ő maga is alárendelt fiú-istenség. A szövetségi atyaság nem ontológiai leszármazási viszony egy magasabb isten felé.

Te az atyaság különböző bibliai értelmeit úgy kezeled, mintha minden előfordulás mögött külön mennyei személyt kellene keresni. Ez a módszered: ahol atyaság van, ott rögtön családfa; ahol fiúság van, ott rögtön biológiai istennemzés; ahol örökség van, ott rögtön mennyei közjegyző. Ez nem exegézis, hanem dogmatikai családfa-mánia.

7. János 14,10 nem azt jelenti, hogy az Atya mint külön isten lakott Jézus hústestében

János 14,10-et idézed: „az Atya énbennem van.” Ebből azt mondod, hogy Jézus testében az Ige Isten, illetve az Izrael által Atyának nevezett felkent Isten lakott. Csakhogy János 14-ben Jézus nem egy idegen isteni lakóról beszél. Nem azt mondja: „egy másik isteni személy beköltözött a hústestembe.” Azt mondja: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.”

Vedd már észre: a mondat kölcsönös. Nem csak az Atya van Jézusban, hanem Jézus is az Atyában. Ha a te durván testi-lakhatási értelmezésedet követjük, akkor nemcsak az Atya lakik Jézusban, hanem Jézus is lakik az Atyában ugyanilyen módon. Akkor kezdheted rajzolni a mennyei matrjoskabábut: Atya Jézusban, Jézus Atyában, Ige testben, test Igében — és már kész is a zűrzavar.

A szöveg nem térbeli beköltözésről beszél, hanem a Fiú és az Atya bensőséges, személyes, isteni egységéről és a Fiú küldetéséről. Jézus szavai azt fejezik ki, hogy aki őt látja, az az Atyát látja; hogy tettei az Atya művei; hogy a Fiú nem független próféta, hanem az Atya tökéletes kinyilatkoztatója.

Te ebből megint albérlet-teológiát csinálsz. Jánosnál viszont nem lakásbérleti viszony van, hanem isteni egység.

8. János 14 teljes szövegösszefüggése ellened szól

Jézus éppen azt mondja Fülöpnek: „aki engem látott, látta az Atyát.” Ezt nem mondhatja puszta ember úgy, hogy közben csak annyit jelentene: „bennem lakik egy Isten, akit Izrael örökbefogadási jogon Atyának nevez.” A prófétákban is működött Isten; a szentekben is lakik Isten kegyelme; mégsem mondhatja egyik sem önmagáról ilyen értelemben: aki engem lát, látta az Atyát.

Jézus nem azt mondja: „nézz rám, és látsz egy embert, akiben az Atya egy ideig lakik.” Hanem olyan egységben beszél az Atyával, amely túlmegy minden prófétai közvetítésen. Az Atya kinyilatkoztatása Jézusban nem külső ihletettség, nem ideiglenes megszállás, nem mennyei vendégség. Jézus személyében maga a Fiú áll előttünk.

A te olvasatod Jézus szavait lefokozza prófétai csatornává. János viszont éppen azt mutatja meg, hogy Jézus több, mint csatorna: ő a testté lett Ige.

9. János 1,14 nem azt mondja, hogy az Ige „húsban jelent meg”, hanem hogy az Ige testté lett

Azt írod: „János Evangéliuma egyértelműen kijelentette, hogy az Ige Isten húsban jelent meg.” Majd idézed: „az Ige húsban jelent meg és itt sátorozott miközöttünk.” De a lényeg éppen az, amit elsimítasz: az Ige testté lett. Nem csak húsban megjelent. Nem csak testben lakott. Nem csak emberi porhüvelyt használt. Testté lett.

A „testté lett” nem puszta megjelenési mód. Nem jelmez. Nem isteni vendégszereplés. Nem az, hogy egy mennyei Isten belépett egy már külön emberi alany testébe. A keresztény hit ezért mondja: megtestesülés. Nem „megszállás”, nem „beköltözés”, nem „hústest-használat”.

Te szándékosan puhítod a jánosi állítást, mert a „testté lett” tönkreteszi a rendszeredet. Ha az Ige testté lett, akkor nem egy külön ember Jézus mellé csatlakozott. Akkor Jézus Krisztus maga a testté lett Ige. Ezért kellemetlen neked János 1,14 teljes súlya.

10. A „lakozott közöttünk” nem azt jelenti, hogy „Jézus testében lakott mint külön alany”

János azt mondja: az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Te ezt úgy forgatod, mintha azt mondaná: az Ige Jézus hústestében lakott. Csakhogy a „közöttünk lakott” nem ugyanaz, mint „egy másik emberi személy testében lakott”. A kijelentés azt jelenti: a testté lett Ige emberként jelen volt az emberek között.

A sátorozás képe Isten jelenlétére utal. Az Ige megjelenése nem távoli tanítás, hanem köztünk való isteni jelenlét emberi természetben. De nem úgy, hogy van Jézus mint külön emberi alany, és benne egy másik isteni lakó. Hanem úgy, hogy az Ige, aki Isten, valóban emberré lett és velünk lakott.

Te a „lakozás” szóból megint testbérleti szerződést faragsz. János viszont az isteni jelenlét beteljesedését hirdeti.

11. A két-Atyás megoldásod János evangéliumát belülről szétrobbantaná

A te rendszered szerint Jézus Atyának nevezi azt az Istent, aki valójában egy született Fiú-Isten az istenek között, csak Izrael számára örökbefogadó Atya. Ez viszont teljesen összezavarja János evangéliumának nyelvét. Jánosnál az Atya és a Fiú viszonya nem Izrael örökbefogadási jogából következik. Nem Jeremiás 3 melléklete. Nem nemzeti címhasználat. Hanem örök, benső, isteni viszony.

Az Atya szereti a Fiút. A Fiú az Atyától jött. A Fiú az Atyánál volt. A Fiú az Atya kebelén van. A Fiú kinyilatkoztatja az Atyát. Ez nem Izrael kollektív örökbefogadási címének alkalmazása Jézusra. Ez a Fiú egyedülálló isteni eredete és küldetése.

Te Jeremiás 3-at ráhúzod Jánosra, majd Jánost kiszolgáltatod a saját két-Atyás rendszerednek. Ez nem bibliaértelmezés, hanem szövegrablás.

12. Az Atya nem azonos az Igével úgy, ahogy te állítod

Azt mondod: amikor Jézus arról beszélt, hogy az Atya benne lakozik, tulajdonképpen az Ige Istenre utalt, akit Izrael fiai Atyának hívtak. Ez önellentmondásos összevisszaság. János prológusában az Ige Istennél van. Az Ige nem az Atya, hanem az Atyánál levő Fiú-Ige. Az Ige kinyilatkoztatja az Atyát. Ha az Ige egyszerűen az Atya volna, akkor János egész személyes viszonyrendszere szétesne.

A katolikus hit pontosan ezért különböztet: az Atya nem a Fiú, a Fiú nem az Atya. Az Ige a Fiú, nem az Atya. Az Atya az, akit a Fiú kinyilatkoztat. Te viszont az Igét hol Fiúnak, hol Izrael Atyjának, hol Jézus Atyjának, hol Jézus testében lakó Istennek mondod. Ez nem mély misztérium, hanem fogalmi csúszópálya.

A Szentháromság tana legalább pontosan tudja, mit állít: személyi különbség, lényegi egység. A te rendszeredben a címek úgy vándorolnak, mint piaci kofánál az árcédulák szélviharban.

13. A „két Fiú” elméleted még jobban szétszedi Krisztust

Azt írod, hogy a két Fiú kérdése abból ered: a Felkent Istent is Fiúnak nevezte az Istene, amikor megszületett, de az ember Jézust is Isten Fiának nevezik az evangéliumok, ám ő csak örökbefogadás jogán lett a Krisztus Isten fiává.

Ez már nem csupán tévedés, hanem az evangélium gerincének eltörése. Az Újszövetség nem két Fiút hirdet: egy égi Felkent-Istent és egy örökbefogadott ember-Jézust. Az angyal nem azt mondja Máriának, hogy születik egy ember, akit majd egy másik égi Krisztus örökbefogad. A keresztségnél az Atya nem egy külön égi Fiút nevez szeretett Fiának, miközben Jézus csak hordozó. A színeváltozáskor nem egy mennyei lakó kap igazolást, miközben az ember Jézus csak színpad. Az apostolok nem két alanyt hirdetnek, hanem Jézus Krisztust.

A te két-Fiú elméleted nem megmagyarázza a Szentírást, hanem kettévágja. Krisztus személyét úgy szeleteled, mint ünnepi kalácsot: egy darab az égnek, egy darab a földnek, egy darab Jeremiásnak, egy darab Jánosnak. De az apostoli hit egy Krisztust vall.

14. Jézus fiúsága nem örökbefogadási címke

Azt mondod, Jézus csak „fiak fogadása jogán” lett a Krisztus Isten fiává. Ez szembemegy az evangéliumokkal. Jézus nem úgy lesz Fiú, mint Izrael népe kegyelemből fiakká fogadtatik. Jézus fiúsága egyedülálló. Ő az, aki az Atyától jött. Ő az, aki az Atyát kinyilatkoztatja. Ő az, aki előtt Tamás térdre hulló hitvallással szól: „Én Uram és én Istenem.” Ő az, akinek a Fiúként való dicsősége már a testté lett Ige dicsősége.

Az örökbefogadott fiúság a hívők és Izrael kegyelmi viszonya. Krisztus fiúsága azonban forrása ennek, nem egyszerű része. Mi Krisztusban leszünk gyermekek; ő nem úgy Fiú, mint mi. Ő nem kegyelemből válik Fiúvá, hanem ő az egyszülött Fiú.

Te Jézust beállítod az örökbefogadottak sorába, majd csodálkozol, hogy a katolikus hit tiltakozik. Persze hogy tiltakozik. Mert ez nem keresztény krisztológia, hanem Krisztus lefokozása.

15. A Felkent Isten, aki Izrael Atyja, de nem szülőatyja: ez nem bibliai tan, hanem címkeakrobatika

A rendszered szerint van egy Fiú az istenek közül, aki egyben Izrael fiainak Atyja, de nem szülőatyja, hanem örökbefogadás alapján hívják Atyának. Ezzel próbálod megoldani, hogy ugyanazt egyszer Fiúnak, egyszer Atyának nevezhesd. De ez nem a Szentírás megoldása, hanem a te rendszered kényszerjavítása.

Ha az Ószövetség Izrael Istenét Atyának nevezi, nem azért teszi, mert egy alacsonyabb istenfi örökbefogadási címet kapott. Ha az Újszövetség Jézust Fiúnak nevezi, nem azért teszi, mert egy ember örökbefogadási jogon csatlakozott egy égi Krisztushoz. A „Fiú” és „Atya” nem ilyen össze-vissza átadható rangjelvények.

Te úgy használod ezeket a címeket, mint színházi jelmezeket: most Fiú, most Atya, most Ige, most Jézus testében lakó Isten, most Izrael örökbefogadója. A Biblia nyelve ennél sokkal következetesebb: egy Isten, az Atya; egy Úr, Jézus Krisztus; és a Szentlélek, aki isteni módon ad életet és megszentel.

16. A Nesztorioszra való hivatkozásod árulkodó: ugyanazt a szakadást akarod, csak még rosszabb formában

Megint előrántod Nesztorioszt, mintha ő lenne a nagy tanú Rómával szemben. De éppen ezzel vallod be, merre tartasz: Krisztus kettévágása felé. Nesztoriosz neve azért lett veszélyjelzés az Egyházban, mert a krisztológiai beszédében túlságosan elvált egymástól az ember Jézus és az isteni Ige. Te ezt nemcsak megismétled, hanem tovább is rontod: nálad nemcsak két természet különbözősége van, hanem két alany, két Fiú, két Atya, külön égi Khrisztosz, külön ember Jézus.

Az Efézusban védett hit éppen azt mondja: Mária Istenszülő, mert akit szült, az egy személyben Isten Fia. Nem azért, mert Mária az istenség forrása. Nem azért, mert az isteni természet születik asszonytól. Hanem azért, mert Jézus Krisztus személye egy. Aki Máriától emberként születik, az ugyanaz a személy, aki öröktől fogva Fiú.

Te ezt nem akarod elfogadni, mert ha Krisztus egy személy, akkor összeomlik a rendszered. Neked kell a kettévágás. Kell az égi lakó és az emberi hordozó. Kell a külön Felkent Isten és külön Jézus. Ezért kapaszkodsz Nesztorioszba, mint hajótörött a deszkába — csak ez a deszka is repedt.

17. A bálványimádás vádja itt csak füstgránát

Azt mondod, Róma akkori főpapja nem ismerte az Írásokat, mert elvakította a bálványimádás bűne. Ez jól hangzik egy dühös fórumkommentben, de érvnek nulla. A kérdés az: mit mond a Szentírás Krisztusról? Egy személy-e Jézus Krisztus? Az Ige testté lett-e? Az Atya és a Fiú viszonya örök-e? Mária azt a személyt szülte-e, aki Isten Fia?

Erre te nem válaszolsz tisztán, hanem rásütöd az ellenfélre, hogy bálványimádó. Ez a vitában olyan, mint amikor valaki sakkban elveszíti a vezérét, aztán felborítja a táblát, és azt kiáltja: „hamis bábukat használtál!”

A képimádás vádja nem oldja meg János 1-et. Nem oldja meg János 14-et. Nem oldja meg Jeremiás 3-at. Nem oldja meg Krisztus személyének egységét. Csak füstöt csinál, hogy ne látszódjon a romhalmaz.

18. „Akárhányszor leírom neked” — igen, ismétled, de az ismétlés nem bizonyítás

Azt írod: „szívesen leírom neked akárhányszor előhozod.” El is hiszem. Csak az ismétlés nem teszi igazgá. Ha valaki százszor leírja, hogy a Hold sajtból van, a Hold nem kezd el camembert-szagot árasztani. Ha te százszor leírod, hogy két Atya és két Fiú van, attól a Szentírás nem fogja ezt kimondani.

Az érvelésed körkörös: először feltételezed, hogy az „istenek fiai” természet szerinti istenek; aztán feltételezed, hogy az Úr közülük való; aztán feltételezed, hogy az Úr saját örökségét jogi alapon átruházta; aztán feltételezed, hogy Izrael ezért hívja Atyának; aztán feltételezed, hogy Jézus ezért hívja Atyának; aztán feltételezed, hogy Jézusban ez az Atya-Ige lakik; aztán feltételezed, hogy van egy másik Fiú-Jézus. A végén büszkén mondod: lám, bizonyítva.

Nem. Ez nem bizonyítás. Ez előfeltevések láncolata, amelyben minden karika saját kézzel kovácsolt.

19. János 1,18 „egyszülött Istene” éppen a katolikus hit mellett áll, nem ellened

Ha János 1,18-at komolyan veszed, akkor nem sok született istenhez jutsz, hanem ahhoz, hogy az egyszülött Fiú-Ige olyan isteni méltóságban áll, amelyből ő nyilatkoztatja ki Istent. Ez a vers nem ariánus. Nem nesztoriánus. Nem henoteista. Nem mondja, hogy az egyszülött egy a sok istenfi közül. Nem mondja, hogy Jézus csak örökbefogadott ember.

A katolikus hit pontosan ezt vallja: az egyszülött Fiú az Atyától van, de nem teremtményként; Isten Istentől, világosság világosságtól, valóságos Isten valóságos Istentől. A Fiú születése örök isteni viszony, nem időbeli istengyártás. Nem olyan „születés”, mint a teremtmények létrejötte. Nem olyan, mint amikor nálad a születetlen Istenből született istenek rajzanak elő.

Te az „egyszülött” szóból időbeli és sokasági istenszületést csinálsz. A katolikus hit ezzel szemben pontosan megőrzi a szó súlyát: egyetlen, páratlan, örök Fiú.

20. Az „Ige Isten” nem Jézus testében megjelenő másik személy, hanem maga Jézus Krisztus személye

A te rendszeredben van „az ember Jézus”, és van „a Jézus testében lakozó Ige Isten”. Ez két alany. Hiába próbálod szépíteni, ez két Krisztus: az egyik ember, a másik benne lakó Isten. De az Újszövetség nem ezt hirdeti.

Amikor János azt mondja, hogy az Ige testté lett, akkor nem azt mondja, hogy az Ige beleköltözött egy emberbe. Amikor az evangélium Jézus tetteit, szavait, szenvedését és dicsőségét leírja, nem két alany között osztogatja: ez az emberé, az meg az Igéé. Ugyanaz a Jézus beszél, cselekszik, szenved, meghal és feltámad. Az emberi természet valóságos, az isteni személy valóságos, de a személy egy.

Ha Jézus csak emberi hordozó, akkor nem az Ige halt meg emberi természetében értünk, hanem egy ember, akiben korábban egy Isten lakott. Ez viszont elviszi a megváltás szívét. A kereszt nem isteni személy emberi áldozata lesz, hanem egy kiválasztott ember halála. Ez nem evangélium, hanem krisztológiai kiürítés.

21. A „húsban jelent meg” és a „testté lett” közti különbség nem apróság

Az egész rendszered azon áll vagy bukik, hogy az Ige valóban testté lett-e, vagy csak testben jelent meg. Ha csak testben jelent meg, akkor lehet játszani a beköltözéssel. Ha testté lett, akkor vége a játéknak. Akkor az Ige személye maga veszi fel az emberi természetet, és Jézus Krisztus nem két szereplő, hanem egy személy.

A katolikus hit ezért ragaszkodik a megtestesüléshez. Nem szavakon lovagol, hanem az evangélium szívét védi. Az Ige nem maszkot öltött. Nem ruhát vett fel egy időre. Nem emberi testet használt, mint szerszámot. Emberré lett. Valóságos emberi természetet vett fel, testtel és lélekkel.

Te ezt nem akarod kimondani teljes súllyal, mert azonnal elsodorja a két-Fiú elméletedet. Ezért mondod: „húsban jelent meg”. Így lesz az inkarnációból vendégszereplés. Csakhogy János nem vendégszereplésről beszél.

22. Az „Atya bennem lakik” nem cáfolja Krisztus istenségét, hanem kinyilatkoztatja az Atya és Fiú egységét

János 14-ben Jézus nem azért mondja, hogy az Atya benne van, hogy megtagadja saját isteni méltóságát. Ellenkezőleg. Fülöp azt kéri: „mutasd meg nekünk az Atyát.” Jézus válasza nem ez: „én csak ember vagyok, de bennem lakik egy Izrael által Atyának nevezett isten.” Hanem ez: „aki engem látott, látta az Atyát.”

Ez túl nagy mondat ahhoz, hogy puszta prófétai eszközre alkalmazd. Jézus nem azt mondja, hogy nála van az Atya üzenete, hanem hogy őbenne látható az Atya. Nem azt mondja, hogy rajta keresztül hallani lehet Istenről, hanem hogy őt látva az Atyát látják. Ez nem örökbefogadási címhasználat, hanem isteni kinyilatkoztatás.

A te magyarázatod lekicsinyíti a mondatot. A jánosi Krisztus viszont nem engedi magát összenyomni egy „hústestben lakozó Isten” dobozába.

23. A „született Isten” nem jelenti azt, hogy sok született isten van

Még egyszer: ha János 1,18-ban az „egyszülött Isten” olvasatot idézed, abból nem az következik, hogy „az istenek születtek”. Az „egyszülött” nem többes szám. Nem kategórianév. Nem égi fajmegjelölés. Nem azt jelenti: „egy példány a született istenek csoportjából.” Hanem azt: az egyetlen, páratlan Fiú, aki az Atya kebelén van.

A te következtetésed olyan, mintha ebből: „az egyetlen királyfi belépett”, azt vezetnéd le: „lám, királyfiak egész osztálya létezik, és mindegyiknek van apja, tehát az országban több királyi atyaság van.” Nem. A mondat éppen az egyediséget hangsúlyozza.

Az egyszülött Fiú nem bizonyítja a sokistenhitet. Ellenkezőleg: János evangéliuma úgy emeli ki a Fiút, hogy rajta keresztül az egyetlen Istent nyilatkoztatja ki.

24. A „Jézus teste” kifejezésed mögött egy nem keresztény emberkép és Krisztus-kép lapul

Folyton azt mondod: „Jézus hústeste”, „Jézus testében lakozó Isten”. Mintha Jézus egy test volna, amelyben egy másik isteni valaki lakik. De Jézus nem puszta hústest. Jézus valóságos ember: testtel és lélekkel. És a keresztény hit szerint ennek az emberi természetnek a személyes alanya az örök Fiú.

Nem az történt, hogy volt egy emberi személy, Jézus, és mellé beköltözött az Ige. Hanem az örök Ige személye vett fel teljes emberi természetet. Ezért Jézus emberi tettei az Ige emberi tettei. Jézus emberi szenvedése az Ige emberi természetben elszenvedett szenvedése. Jézus emberi halála az Isten Fiának emberi halála.

Te ezt azért nem érted, mert a személy és természet különbségét nem használod. Ezért minden összekeveredik nálad: test, lakás, Atya, Fiú, Ige, Jézus, örökbefogadás. A katolikus dogma nem bonyolít, hanem éppen rendet tesz abban a káoszban, amelyet te dogmatikának nevezel.

25. A két-Atyás rendszered valójában megsemmisíti Jézus kinyilatkoztatását az Atyáról

Jézus nem azt nyilatkoztatja ki, hogy Izraelnek van egy örökbefogadó Atya-istene, aki maga egy magasabb Isten fia. Jézus az Atyát nyilatkoztatja ki: az egyetlen Istent, akivel ő örök Fiúként egységben van. Ha te az Atyát egy alárendelt, született istenné teszed, akkor Jézus egész Atya-kinyilatkoztatását eltorzítod.

Amikor Jézus Atyáról beszél, nem egy nemzeti jogcímet ismétel. Nem Jeremiás 3 alapján mondja: „a mi örökbefogadó Atyánk, aki egyébként egy másik Isten fia.” Ez a te utólagos kiegészítésed. Jézus Atya-nyelve sokkal mélyebb: az ő saját, páratlan, örök kapcsolatát tárja fel az Atyával, és minket ebbe a fiúi életbe hív be kegyelemből.

A keresztények azért mondhatják Istent Atyának, mert a Fiú által részesednek a fiúi kegyelemben. Nem azért, mert egy született istenfi jogilag örökbe fogadott egy népet. A különbség óriási.

26. A végidős fenyegetőzés nem bizonyítja a két Atyát

A végén megint előjön a prófétai színpadias hang: reméled, hogy az Istenek Istene elveszi a vakságot, mielőtt a felkent Isten visszatér, hogy elszámoltassa a királyokat és a hamis egyházakat. Ez retorikailag hangos, de érvelésileg üres. A „hamarosan visszatér és majd meglátod” nem bizonyítja, hogy János 1,18 sok született istent tanít. Nem bizonyítja, hogy Jeremiás 3 két Atyát tanít. Nem bizonyítja, hogy János 14-ben az Atya egy másik istenként lakik Jézus testében. Nem bizonyítja, hogy Jézus csak örökbefogadott Fiú.

A végidős fenyegetés nem pótolja a szövegmagyarázatot. Ha a szövegben nincs két Atya, akkor hiába dobolsz apokaliptikus pergődobon. Ha a szövegben nincs két Fiú, akkor hiába emlegeted a hamis egyházak elszámoltatását. A Szentírás nem attól fog mást mondani, hogy te nagybetűkkel kiáltasz rá.

Az igazságot nem hangerővel kell bizonyítani.

27. Az egész rendszered a személy és természet különbségének hiányából nő ki

A katolikus hit egyik alapvető tisztázása ez: más a személy, és más a természet. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három személy, de egy isteni természet. Krisztus egy személy, de két természetben: isteni és emberi természetben. Ha ezt nem érted, akkor vagy összekevered a személyeket, vagy szétvágod Krisztust, vagy sok istent gyártasz.

Te mindhárom hibát egyszerre műveled. Az Igét az Atyával összekevered, amikor János 14-et magyarázod. Krisztust szétvágod, amikor külön ember Jézusról és benne lakó Ige-Istenről beszélsz. Sok istent gyártasz, amikor az „egyszülött Istenből” és az „Isten fiaiból” született istenek osztályát csinálod.

Ezért tűnik neked a katolikus dogma „nem létező istenmodellnek”: mert a saját fogalmi zűrzavarodból nézed. A Szentháromság tana viszont éppen arra való, hogy ne essünk se ariánus lefokozásba, se nesztoriánus kettévágásba, se henoteista panteonba.

28. A te rendszered nem „szépen le van papírozva”, hanem erőszakkal össze van ragasztva

Összefoglalva: János 1,18 nem két Atyát tanít, hanem az egyszülött Fiút, aki az Atyát kinyilatkoztatja. Az „egyszülött Isten” nem sok született isten bizonyítéka, hanem az egyetlen Fiú páratlan méltósága. Jeremiás 3,19 nem mennyei örökbefogadási jogügylet, hanem Izraelhez intézett szövetségi atyai hívás. János 14,10 nem azt tanítja, hogy az Atya-Ige mint külön isten lakik Jézus hústestében, hanem az Atya és a Fiú bensőséges egységét és Jézus kinyilatkoztató szerepét. János 1,14 nem puszta „húsban megjelenést” tanít, hanem azt, hogy az Ige testté lett. A két Fiú elmélete nem apostoli tanítás, hanem Krisztus kettévágása. Nesztorioszra való hivatkozásod pedig csak azt mutatja, hogy valóban ugyanabba az irányba mész: az egy Krisztus személyes egységének tagadása felé.

Te azt mondod, a Szentírásban mindez benne van. De amikor közelebbről nézzük, mindig ugyanaz történik: a vers mond valamit, te hozzáteszel öt másik dolgot, majd kijelented, hogy „lám, benne van”. Nem, nincs benne. Te tetted bele. A Szentírás nem két Atyát tanít, hanem egy Atyát. Nem két Fiút tanít, hanem az egyetlen egyszülött Fiút, Jézus Krisztust. Nem született istenek mennyei osztályát tanítja, hanem az egyetlen Istent, aki mindent teremtett. Nem isteni beköltözést tanít Jézus hústestébe, hanem az Ige megtestesülését.

A katolikus hit ezért nem hajol meg a te panteonod előtt. Nem fogja elfogadni, hogy az „egyszülöttből” sok született isten legyen, az „Atyából” két Atya, Jézusból puszta ember, az Igéből testbérlő, Jeremiásból mennyei örökbefogadási törvénykönyv, Jánosból pedig nesztoriánus használati utasítás.

Ez nem a Szentírás világossága, hanem a te dogmatikai kaleidoszkópod: minden verset megrázol, és kijön belőle ugyanaz a színes sokistenes ábra. Csakhogy a Biblia nem kaleidoszkóp. A Biblia egy Istent hirdet, és egy Úr Jézus Krisztust, az egyszülött Fiút, aki testté lett értünk és üdvösségünkért.

Azt írod, hogy Nicea igazságát nem Konstantin cáfolta, hanem a Szentírás. Csakhogy amikor bizonyítani kezdesz, nem a Szentírás szólal meg, hanem a te saját mennyei családfád: két Atya, két Fiú, születetlen Isten, született istenek, sorsolás, örökrész, átruházás, örökbefogadási jogalap, égi Khrisztosz és külön ember Jézus.

---------------------------------------------------

Képzeld ezek,amiket itt felsoroltál, mind benne vannak  a Szentírásban, amit te készakarva nem akarsz elfogadni.

Kezdjük a két Atya kérdésével!

A János Evangéliumából kiderül, hogy a született Istennek van Atyja.

János 1: 18 Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki./Káldi Neovulgata/

Amint látod az istenek születtek, és van Atyjuk.

Hogy jön a képbe a két Atya kérdése a Szentírásban.

Nos Úgy, hogy Izrael Istene az Úr, aki egyike az Atya Isten égi fiainak, elhatározta, hogy az isten fiak Atyja által kisorsolt és neki örökrészül jutott örökséget Ábrahám magvának adja. Ennek azonban meg kellett teremteni a jogi alapjait, az égiek törvényxe szerint. Az felkent Isten az Úr ezt úgy oldotta meg, hogy örökbe fogadta Izrael fiait és utasította őket, hogy hívják őt Atyjuknak.

Erről maga a népe fiait örökbe fogadó Isten így nyilatkozik:

Jeremiás 3: 19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem!

Nos ezért nevezte a zsidó Jézus és tanítványai a Jézus etstében lakozó Istent is Atyának, holott nyilvánvaló volt, hogy Jézus testében az Ige Isten lakozott. A Jézus testében megjelenő Isten az istenek között a Fiú, de Izrael számára Atya, a fent idézett örökbe fogadás jogán.

János 14:10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat. 11 Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem.

Mielőtt megkérdeznéd, hogy hogy került az Atya az ember Jézus hústestébe emlékeztetlek, hogy 

János Evangéliuma egyértelműen kijelentette, hogy az Ige Isten húsban jelent meg.

János 1:14. és az Ige húsban jelent meg  és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal. 

Amikor az ember fia Jézus arról tanuskodott a János 14:10,11-ben, hogy az Atya benne, azaz hústestében lakozik, akkor tulajdonképen az Ige Istenre utalt, akit Izrael fiai, így az Úr Jézus is a Jeremiás 3:19-ben kinyilatkoztatottak alapján Atyának hívott.

Ami a két Fiú kérdését illeti,  az abból ered, hogy a Felkent Istent is Fiúnak nevezte az Istene, amikor megszületett, de az ember Jézust is Isten Fiának nevezik az Evangéliumok, azzal a különbséggel, hogy Ő nem született az istenek Atyjától, Ő csak a fiak fogadás jogán lett a Krisztus Isten fiává.

Tehát van egy Fiú az Istenek közül, aki egyben Izrael fiainak Atyja ,de nem szülőatyja, hanem csak örökbe fogadás alapján hívják Őt Atyának.

De ezt  már Nesztoriosz is elmagyarázta az 5. század elején Róma akkori Főpapjának,de hiába,

az nem ismerte az Írásokat, el volt vakulva a bálványimádás bűne miatt.

DE én szívesen leírom neked akár hányszor előhozod. Érted.

Én abban reménykedek, hogy egszer csak elveszi az Istenek Istene a szemeidről a vakságot és megtérsz a Istene által, társai az istenek fölé felkent Istenhez,még mielőtt hamarosan visszatér a Földre, hogy elszámoltassa a királyokat, és a hamis egyházak  képviselőit.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. Niceát nem a Szentírás cáfolja, hanem a te Szentírásból barkácsolt panteonod

Azt írod, hogy Nicea igazságát nem Konstantin cáfolta, hanem a Szentírás. Csakhogy amikor bizonyítani kezdesz, nem a Szentírás szólal meg, hanem a te saját mennyei családfád: két Atya, két Fiú, születetlen Isten, született istenek, sorsolás, örökrész, átruházás, örökbefogadási jogalap, égi Khrisztosz és külön ember Jézus. Ez nem bibliai tanítás, hanem zsoltáridézetekre ragasztott mitológiai építmény.

Nicea lényege nem az volt, hogy egy homályos „Fiút” azonosítatlanul hagyott. Nicea éppen arról beszélt, akiről az apostoli hit beszél: az egy Úr Jézus Krisztusról, Isten Fiáról, aki az Atyától született, nem teremtmény, hanem egylényegű az Atyával. Tehát nem azonosítatlanság van, hanem pontosítás: nem teremtmény-Krisztus, nem puszta ember, nem isteni bérlő egy emberi testben, hanem az örök Fiú, aki értünk emberré lett.

A te problémád nem az, hogy Nicea túl homályos. Hanem az, hogy Nicea nem hagy helyet a te sokistenes mennyei osztálynaplódnak.

2. A „két Atya, két Fiú” rendszered nem kinyilatkoztatás, hanem szövegdaraboló mutatvány

Azt állítod, hogy a Szentírás két Atya Istent és két Fiút azonosít: egyik az istenek Atyja, másik Izrael örökbefogadó Atyja; egyik Fiú az égiek közül való istenfi, másik az ember Jézus. Ez a rendszered magva. Csakhogy éppen itt roppan össze az egész.

A Szentírás valóban többféle értelemben beszél atyaságról és fiúságról. Isten Atyja Izraelnek szövetségi értelemben. A király Isten fia királyi-messiási értelemben. Az angyalok vagy mennyei lények nevezhetők Isten fiainak teremtményi értelemben. A hívők Isten gyermekei kegyelemből és örökbefogadásból. Krisztus pedig Fiú egyedülálló, örök, isteni értelemben.

A többféle viszony nem több Atya Istent jelent. A többféle fiúság nem két Krisztust jelent. Te a jelentések gazdagságából személyek szaporítását csinálod. Ez olyan, mintha a „király atyja népének”, „családapa”, „atyám a hitben” és „mennyei Atya” kifejezésekből négy biológiai apát gyártanál ugyanahhoz a történethez.

3. Az 5Mózes 32 továbbra sem mondja, hogy az Úr a Felséges egyik született fia

Újra idézed az 5Mózes 32,7–9-et, és azt mondod: lám, a Felséges felosztotta a népeket Isten fiai szerint, az Úrnak pedig Jákob jutott örökségül. Innen szerinted világos, hogy az Úr egy az istenfiak közül. Nem, innen ez nem világos. Innen ez csak neked „világos”, mert előre beletetted.

A szöveg nem mondja, hogy az Úr is az Isten fiai között állt sorban. Nem mondja, hogy az Úr a Felséges gyermeke. Nem mondja, hogy a Felséges és az Úr két külön Isten. Nem mondja, hogy sorsolás történt az istenek között. Nem mondja, hogy az Úr a többiekkel együtt kapott örökrészt az Atyjától. A szöveg azt mondja: a népek elrendezése Isten uralma alatt történt, Izrael pedig különösen az Úr része.

A 9. vers nem Jahve eredetét magyarázza, hanem Izrael kiválasztottságát. Nem azt mondja: „Jahve egy istenfi lett.” Hanem azt: „Jákob az Úr öröksége.” Te az üdvtörténeti kiválasztást mennyei öröklési perré alakítod.

4. A „sors által osztotta fel” rész nincs a szövegben úgy, ahogy előadod

Azt írod, hogy a Felséges Isten fiai, az istenek között sors által, tehát igazságosan osztotta fel a népek örökségét. Itt már megint hozzáköltöd azt, amit a vers nem mond. Az 5Mózes 32 idézett részében nincs „sorshúzás” mint eljárás. Nincs mennyei lottógép. Nincs isteni közjegyző. Nincs örökrészeket igazságosan kisorsoló tanácsülés.

Az, hogy a népek határait Isten rendeli el, nem jelenti azt, hogy a természet szerinti istenfiak sorshúzással kapták volna meg saját népeiket. A bibliai gondolat lényege az isteni gondviselés és Izrael különleges kiválasztása. Te ebből jogi-földosztási mitológiát gyártasz.

A „szépen le van papírozva” kifejezésed itt különösen találó — csak nem úgy, ahogy gondolod. A papírt te hoztad, a tintát te öntötted rá, a szöveg pedig közben egészen mást mond.

5. Péleg és a föld elosztása nem bizonyítja a népek istenfiak közti kiosztását

Az 1Mózes 10,25-öt is beemeled: Péleg idejében „osztatott el a föld”. Ebből akarod alátámasztani, hogy az 5Mózes 32 szerinti mennyei örökrészosztás konkrét történeti ideje Péleg születéséhez kötődik. Csakhogy ez megint két külön szöveg durva összeragasztása.

Az 1Mózes 10 a népek táblázatának, a nyelvek, nemzetségek és földi népcsoportok eloszlásának összefüggésében beszél. A „föld elosztása” ott a népek földi szétválásának történeti-etnológiai keretébe illik. Nem azt mondja, hogy természet szerinti istenek mennyei sorshúzása történt, és az Úr mint egyik istenfi megkapta Jákobot.

Te Péleget úgy használod, mint hiányzó fogaskereket a panteon-gépedben. De az 1Mózes 10 nem panteon-történet, hanem néptáblázat. Nem az istenek örökségéről, hanem az emberi nemzetségek eloszlásáról beszél.

6. Az „Atya Isten” és „Fiú Isten” címeket te osztogatod, nem Mózes

Azt mondod: azt az Istent, akinek a fiairól Mózes beszél, nevezhetjük az istenfiak Atyjának, azaz Atya Istennek; Izrael Istenét, az Urat, aki szintén örökrészt kapott, pedig nevezhetjük Fiú Istennek. Itt bukkan ki teljes pompájában a címkeragasztó teológia.

A szöveg nem nevezi a Felségest „Atya Istennek” ebben a dogmatikai értelemben. Nem nevezi az Urat „Fiú Istennek”. Nem mondja, hogy az Úr a Felséges született istenfia. Ezeket te nevezed el így. Te veszed a katolikus dogmatikai szavakat — Atya Isten, Fiú Isten —, majd ráhúzod őket egy teljesen idegen, sokistenes konstrukcióra, aztán a katolikusokat vádolod, hogy „beazonosítás nélkül” beszélnek.

Ez már majdnem komikus: a katolikus dogmát azért támadod, mert szerinted nem azonosította be az Atyát és a Fiút, miközben te úgy azonosítasz, hogy a szöveg nem mondja azt, amit ráírsz. Ez nem azonosítás, hanem névtábla-hamisítás.

7. Teremtés 35 nem az Úr örökrészének Jákobra való „átruházási jogügylete”

Az 1Mózes 35-öt úgy értelmezed, mintha ott az Istenek Istene az Úr a saját, korábban kapott örökrészét jogszerűen átruházná Jákobra és magvára. Csakhogy a szöveg nem ezt mondja. Isten megjelenik Jákobnak, megerősíti nevét: Izrael, megáldja, és megerősíti az Ábrahámnak és Izsáknak adott földígéretet.

Ez szövetségi ígéret. Nem isteni birtokátruházási okirat a mennyei istenfiak felé. Nem arról szól, hogy az Úr valamit sorshúzással kapott a Felségestől, majd azt továbbadja Jákobnak, és ehhez „jogalapot” kellett teremtenie az égiek előtt. Ilyen nincs a szövegben.

A bibliai szövetség nyelvét jogi-mitológiai aktává alakítod. A szöveg azt mondja: Isten hűséges az Ábrahámnak adott ígérethez. Te azt mondod: az Úr saját isteni örökrészét átruházta, miután a mennyei jogalapot rendezte. Ez már nem magyarázat, hanem vallási telekkönyv-mese.

8. Jeremiás 3,19 nem két Atya Istent tanít

Jeremiás 3,19-et idézed: „Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem.” Ebből azt vezeted le, hogy Izrael Istene örökbefogadás jogán lett Izrael Atyja, miközben ő maga egy másik, születetlen Isten fia. Az első fele — Isten szövetségi Atya Izrael számára — rendben van. A második fele — hogy emiatt létezik fölötte egy másik Atya Isten — teljesen belemagyarázott.

Jeremiás szövege Izrael hűtlenségéről, megtéréséről, Isten irgalmáról és szövetségi atyaságáról szól. Nem arról, hogy Jahve ontológiailag egy másik Isten fia. A „hívj engem Atyámnak” nem azt jelenti: „én nem születés szerint vagyok Atya, hanem csak örökbefogadással, mert fölöttem van az igazi Atya.” Ezt te teszed hozzá.

Isten Izrael Atyja lehet szövetségi értelemben anélkül, hogy lenne fölötte egy másik Isten. A Biblia ugyanazon Istent nevezi teremtőnek, Úrnak, királynak, férjnek, pásztornak, atyának, sziklának, megváltónak. Ezek nem külön isteni személyek, hanem ugyanazon egy Isten viszonyai és képei.

9. Az örökbefogadás nem bizonyít másik, magasabb Istent

Igaz, hogy Izrael fiúsága örökbefogadási, szövetségi, kegyelmi jellegű. De ebből nem következik, hogy Izrael Atyja maga is egy másik Isten természet szerinti fia. Ez a következtetés teljesen fölösleges és szövegtelen.

Egy személy lehet örökbefogadó apa anélkül, hogy az ő saját apasága valaki másból eredő istenfiúságot jelentene. Isten kegyelemből fiává fogadja Izraelt. Ez nem teszi Istent valaki más örökös gyermekévé. Te az örökbefogadás fogalmából is mennyei családfaábrát rajzolsz.

Jeremiás 3 nem az istenek családjogi helyzetét magyarázza, hanem Izrael hűtlensége ellenére Isten atyai irgalmát. Ha ezt nem látod, akkor a prófétai könyvet is telekkönyvként olvasod.

10. Jézus nem azért hívja Atyának Izrael Istenét, mert ő csak örökbefogadott izraelita

Azt kérdezed, miért nevezte Jézus Izrael Istenét Atyának, ha Izrael Istene az istenfiak Atyjának egyik fia. A válaszod: mert Izrael örökbefogadás révén hívta Atyának az Urat, és Jézus mint izraelita ugyanezt tette. Ez megint túl kicsi Jézushoz.

Jézus valóban Izrael fia test szerint, valóban imádkozik az Atyához, valóban teljes emberi engedelmességben él. De az ő fiúsága nem merül ki Izrael örökbefogadott fiúságában. Ő egyedülálló módon beszél az Atyáról: „az én Atyám” olyan értelemben, amely meghaladja a próféták és az egyszerű hívők nyelvét. Az Atyától jött, az Atyához megy, az Atyát kinyilatkoztatja, és aki őt látja, látja az Atyát.

Te Jézus fiúságát egyszerű szövetségi tagsági igazolvánnyá zsugorítod. Az Újszövetség viszont sokkal többet mond: Jézus nem csak egy örökbefogadott nép tagjaként mondja Atyának Istent, hanem örök Fiúként.

11. „Áron leányának gyermeke” — megint egy félresiklott családfa

Azt írod, hogy Jézus „Áron leányának gyermeke hústestileg”. Itt valószínűleg arra célzol, hogy Mária rokonságban állt Erzsébettel, aki Áron leányai közül való volt. Csakhogy ebből nem következik, hogy Jézust egyszerűen „Áron leányának gyermekeként” kellene meghatározni, mintha ezzel a messiási és dávidi krisztológia eltűnne.

Az Újszövetség Jézust Dávid fiaként, Ábrahám fiaként, asszonytól születettként, Emberfiaként és Isten Fiaként mutatja be. A testi leszármazási szálak nem arra valók, hogy Jézust puszta emberré lapítsd. Jézus valóságos emberi származása a megtestesülés része, nem istenségének cáfolata.

Megint ugyanaz történik: találsz egy emberi vonatkozást, és azt hiszed, ezzel megszüntetted az istenit. A katolikus hit viszont pontosan ezt vallja: valóságos ember és valóságos Isten. Nem vagy-vagy, hanem mindkettő.

12. Nesztoriosz nem a te mentőtanúd, hanem annak példája, miért kellett Efézus

Nesztorioszt úgy hívod tanúnak, mintha ő „hozzád hasonló gondossággal” elmagyarázta volna, miért nem lehet Mária Istenszülő. Először is: még az adatolásod is csikorog, mert Nesztoriosz nem 328-tól volt konstantinápolyi pátriárka, hanem a 420-as évek végétől, és 431-ben ítélték el. De ez csak a kisebb baj. A nagyobb az, hogy te pontosan abba a krisztológiai gödörbe csúszol, amely ellen az efézusi zsinat fellépett.

Az Istenszülő cím nem azt jelenti, hogy Mária az istenség forrása, vagy hogy az istenek emberektől születnek. Ezt már százszor el lehetne mondani, de nálad a mondat mindig lepattan a panteon sisakjáról. A cím azt jelenti: az, akit Mária szült, személy szerint az Isten Fia. Nem egy puszta ember, akihez később egy isteni szereplő társult. Nem egy emberi tartály, amelyben az Ige egy ideig lakott. Nem két alany, hanem egy Krisztus.

Te azért kapaszkodsz Nesztorioszba, mert neked is két alany kell: egy égi Khrisztosz-Isten és egy ember Jézus. Az efézusi döntés pontosan ezt a szétszakítást zárja ki.

13. A Theotokos nem azt állítja, hogy „istenek emberektől születnek”

Azt mondod, Mária nem lehetett Istenszülő, mert Jézus emberként született asszonytól, az istenek pedig nem emberektől születnek. Ez megint félreértés a négyzeten. Az „Istenszülő” nem azt jelenti, hogy Mária létrehozta az isteni természetet. Nem azt jelenti, hogy Mária „istennőt” vagy „isteneket” szült. Nem azt jelenti, hogy az istenség kezdete Mária méhében van.

A szülés mindig személyre vonatkozik, nem puszta természetre. Egy anya nem „emberi természetet” szül elvontan, hanem egy személyt, aki emberi természetben születik. Mária azt a személyt szülte emberi természet szerint, aki öröktől fogva az Atya Fia. Ezért mondjuk: Istenszülő. Nem azért, mert Mária az istenség oka, hanem mert a tőle született Krisztus nem puszta emberi személy.

Te ezt azért nem tudod elfogadni, mert a rendszeredben Jézus és az égi Khrisztosz külön szereplő. De ez nem az apostoli hit. Ez a két-Krisztus elmélet vallási változata.

14. A „születetlen Isten és született istenek” rendszered sokkal pogányosabb, mint amit Rómára fogsz

Azt állítod, hogy feltártad, kitől születtek az égben lakozó istenek, köztük Izrael Istene. Ez az a pont, ahol a saját vádad visszacsap rád. Te vádolod a katolikus hitet pogány mitológiával, miközben te beszélsz születetlen főistenről, tőle született istenekről, isteni társakról, mennyei örökrészosztásról, egy közülük felkent Istenről, majd külön ember Jézusról.

A katolikus hit egy Istent vall. A Fiú örök születése nem időbeli nemzés, nem istennemzés sokasága, nem mennyei családszaporulat. A Fiú ugyanazon isteni lényegben öröktől van az Atyától. Nincs sok isten, nincs született istenek osztálya, nincs Jahve mint alárendelt istenfi.

A te rendszered viszont ténylegesen istenek sokaságát vallja. Ez nem biblikus monoteizmus. Ez panteon, csak bibliai nevekkel átmatricázva.

15. A „három az egyben istenmodell” nincs így a Szentírásban — de a te két Atyád és két Fiad sincs

Azt mondod, a három az egyben istenmodellről nem esik szó a Szentírásban. Ha azt várod, hogy a Szentírás technikai dogmatikai kézikönyvként használja a későbbi teológiai formulákat, akkor persze nem találod a szótári címkét. De ezzel a mércével a te rendszered sokkal hamarabb megbukik.

Hol mondja a Szentírás: „két Atya Isten van”? Sehol. Hol mondja: „Izrael Istene az istenfiak Atyjának született fia”? Sehol. Hol mondja: „az Úr a többi született istennel együtt kapott sors által örökrészt”? Sehol. Hol mondja: „van egy égi Khrisztosz-Isten, aki nem azonos Jézussal”? Sehol. Hol mondja: „az Ige egy időre Jézus testébe költözött, majd távozott”? Sehol.

A Szentháromság dogmája a Szentírás adatait foglalja össze: egy Isten, Atya, Fiú, Szentlélek; a Fiú isteni, a Lélek isteni, mégsem három Isten. A te dogmád viszont olyan mondatokból áll, amelyeket a Szentírás nem mond, csak te varrod össze őket félmondatokból.

16. A császári kényszer nem bizonyítja, hogy a tan hamis

Azt írod, hogy a római császárok törvényt alkottak, hogy rákényszerítsék az emberekre a maguk alkotta háromságistent. Itt megint összekevered a tan igazságát a történeti hatalmi alkalmazással. Lehet bírálni a vallási kényszert. Lehet elítélni az állami erőszakot. Lehet kimondani, hogy a keresztény hithez méltatlan volt sok későbbi kényszerítő eszköz. De ebből nem következik, hogy a Szentháromság hamis.

Ha egy igaz állítást rossz módszerrel kényszerítenek, attól az állítás nem lesz hamis. Ha valakit erőszakkal tanítanak meg arra, hogy kettő meg kettő négy, attól a matematika nem válik császári hazugsággá. Az állami kényszer történeti és erkölcsi kérdés; a Szentháromság igazsága dogmatikai és bibliai kérdés.

Te a visszaéléseket dogmatikai bizonyítékként használod. Ez kényelmes, de gyenge. A bűn nem cáfolja az igazságot; legfeljebb a bűnösöket vádolja.

17. A gyermekkeresztséget nem azért gyakorolja az Egyház, mert felnőtteknek nem lehetne elmagyarázni a Szentháromságot

Azt állítod, hogy a háromságos hitet azért erőltették csecsemőkeresztséggel az emberekre, mert felnőttként épeszű, Szentírást ismerő ember nem fogadná el. Ez ismét antikatolikus fantázia. A gyermekkeresztség nem pszichológiai trükk és nem dogmatikai emberrablás, hanem a kegyelem elsőbbségének és a szövetségi gondolkodásnak a kifejezése.

Az Egyház felnőtteket is keresztelt és keresztel. Katekumenátus létezett. Hitoktatás létezett. Hitvallás létezett. A keresztelés nem attól érvényes, hogy a keresztelendő mennyire tudja filozófiai pontossággal megfogalmazni a Szentháromságot. A kegyelem nem felnőtt vitaklub-belépő.

Te a gyermekkeresztségből összeesküvést csinálsz, mert a rendszerednek kell egy gonosz módszer, amellyel az emberek állítólag belesodródtak a katolikus hitbe. Csakhogy az Egyház nem azért keresztel gyermekeket, mert fél a felnőttek gondolkodásától, hanem mert hiszi, hogy Krisztus kegyelme a gyermekeké is.

18. A lelkiismeret nem a te panteonod belső szóvivője

Azt írod, hogy az Istenek Istene által az emberbe helyezett lelkiismeret harcol a háromságos hit elfogadásával szemben. Ez szépnek hangzik, csak bizonyítatlan. Az emberi lelkiismeret nem automatikusan a te henoteista rendszered hangszórója. Sok ember lelkiismerete éppen a Szentháromság imádásában találta meg az igaz Istent; szentek, vértanúk, teológusok, egyszerű hívők milliói vallották Krisztust Istennek és embernek.

Ha valaki nem érti a Szentháromságot, az még nem jelenti, hogy a lelkiismerete tiltakozik a hazugság ellen. Jelentheti azt is, hogy nem érti. Vagy hogy rossz karikatúrát utasít el. Te nem a Szentháromságot utasítod el, hanem egy „háromarcú istenmodellnek” nevezett bábut, amelyet te faragtál, te festettél ki, majd te gyújtasz rá diadalmasan.

A lelkiismeretre hivatkozás önmagában nem érv. A lelkiismeretet is formálni kell igazsággal. A te rendszered viszont nem formálja, hanem félreinformálja.

19. Ady Endre nem a katolikus felnőttkeresztség történeti tanúja

A végén Ady „Góg és Magóg fia vagyok én” című verséből idézel, mintha ez a magyarok felnőttkori „belekeresztelésének” élményét örökítené meg. Ez már egészen különös. Egy modern költői szöveget úgy használsz, mint történeti tanúvallomást a középkori keresztelési gyakorlatról. Ez nem forráskezelés, hanem irodalmi jelmezbál.

Ady sorai nem egyháztörténeti jegyzőkönyv. Nem bizonyítják, hogy a Szentháromságot erőszakkal kellett felnőtt magyarokra önteni. Nem bizonyítják, hogy a katolikus hit lelkiismeretellenes. Nem bizonyítják, hogy a gyermekkeresztség császári eszköz volt. Költői kép, történelmi és kulturális szimbolika, lázadó önmeghatározás — nem dogmatikai bizonyíték.

Amikor a Szentírásból kifogy a bizonyítás, jön Ady. Amikor Ady sem bizonyít, marad a kiabálás. Ez nem erős érvrendszer, hanem szavalóversenybe oltott antikatolicizmus.

20. A Vazul-motívum nem azonos a kereszténység cáfolatával

A forró ólom és Vazul képe történelmi-költői szimbólumként erős, de nem bizonyítja, hogy a katolikus hit hamis. Még ha egy keresztény uralkodó vagy politikai hatalom kegyetlenül cselekedett is — és a történelemben volt elég kegyetlenség —, abból nem következik, hogy Krisztus istensége hamis, a Szentháromság hamis, az Egyház szentségei hamisak, vagy a gyermekkeresztség cselszövés.

Te minden történelmi erőszakot dogmatikai bunkósbottá változtatsz. De a bűn nem cáfolja a hitigazságot. Péter bűne nem cáfolja Péter apostolságát. Dávid bűne nem cáfolja Izrael Istenét. A keresztények bűnei nem cáfolják Krisztust. A történelem tragédiái nem igazolják a te két Atyából, két Fiúból és született istenekből álló rendszeredet.

A rossz cselekedeteket lehet és kell elítélni. De dogmát nem lehet Ady-idézetből ledönteni.

21. A „jogalap az égiekre és földiekre tekintettel” teljesen idegen a szövegtől

Azt írod, hogy az Úrnak jogalapot kellett teremtenie ahhoz, hogy saját örökrészét Jákobra ruházza, figyelemmel az égiekre és földiekre. Ez olyan, mintha az üdvtörténetet egy mennyei ügyvédi irodában játszatnád. De a Szentírás nem így beszél.

Isten nem azért ad földet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mert előbb el kell számolnia más istenfiak előtt. Nem azért köti a szövetséget, mert a mennyei örökrészjog bonyolult. Nem azért nevezi Izraelt fiának, mert jogtechnikai kiskaput keres. Isten szabadon választ, szabadon ígér, szabadon hív, szabadon ad.

A te „jogalap”-nyelved csak arra jó, hogy a belemagyarázott mennyei panteont működtetni próbáld. De maga a bibliai szöveg nem kér ebből a jogi színházból.

22. A „szépen le van papírozva” továbbra is csak önhipnózis

Azt mondod, két Atya és két Fiú létezése szépen le van papírozva a Szentírásban. Nem, nincs. Amit idézel, az másról szól. 5Mózes 32 Izrael kiválasztásáról és az Úr örökségéről beszél. 1Mózes 10 a népek eloszlásáról. 1Mózes 35 az Ábrahámnak adott földígéret megerősítéséről. Jeremiás 3 Izrael hűtlensége ellenére Isten atyai irgalmáról. Egyik sem tanít két Atya Istent. Egyik sem tanítja, hogy Jahve született istenfi. Egyik sem tanítja, hogy Jézus puszta ember, aki csak örökbefogadási alapon mondja Atyának Istent. Egyik sem tanít égi Khrisztoszt Jézustól külön.

Te nem „feltártad” a bizonyítékot, hanem összekötöttél egymástól eltérő szövegeket saját előfeltevéseiddel. Ez olyan, mint amikor valaki térképen összeköti Budapestet, Rómát és Jeruzsálemet, majd kijelenti, hogy lám, ez egy titkos háromszög, tehát bizonyítva van. Nem. Csak húztál három vonalat.

23. Nicea éppen azt védte, amit te szétszedsz: az egy Krisztust

Nicea és az azt követő krisztológiai zsinatok nem azért fontosak, mert császárok pecsételték le őket, hanem mert megvédték az apostoli hit magvát: Jézus Krisztus egyetlen személyét és isteni méltóságát. Arius a Fiút teremtményi oldalra tolta. Nesztoriosz nyelvezete veszélyesen kettéosztotta Krisztust. A katolikus hit pedig azt mondta: nem. Egy Krisztus van. Nem puszta ember. Nem teremtmény. Nem két alany. Nem égi lakó és földi hordozó.

Te pontosan azt akarod visszahozni, amit az Egyház elutasított: a Fiú lefokozását és Krisztus kettévágását. Csak nálad az egész még cifrább: nemcsak teremtményi vagy emberi lefokozás van, hanem sokistenes égbolt is, ahol Jahve maga is egy született istenfi.

Ezért a te rendszered nem Nicea bibliai cáfolata, hanem Nicea szükségességének élő illusztrációja. Pont azért kellett a dogmatikai pontosság, hogy az ilyen fogalmi aszfaltgyalu ne menjen végig Krisztus személyén.

24. A katolikus hit nem csecsemőkre kényszerített római teória, hanem apostoli hitvallás

Azt állítod, hogy a Szentháromságot csecsemőkorban erőltették az emberekre, mert felnőttként nem fogadnák el. De a keresztény hitet felnőttek is vallották, vértanúk is vallották, püspökök is vallották, szerzetesek is vallották, teológusok is vallották, egyszerű hívek is vallották. Nem azért, mert mindenkinek forró ólmot öntöttek a fülébe, hanem mert Krisztusban felismerték az élő Istent.

A Szentháromság nehéz misztérium, de nem értelmetlen. Nehéz, mert Isten nagyobb az emberi fogalmainknál. Nem azért nehéz, mert római császári zagyvaság. Az emberi ész képes felismerni, hogy a kinyilatkoztatás egyszerre állítja az egy Istent, a Fiú istenségét, a Lélek istenségét és a személyek különbségét. A dogma ennek a négy adatnak a hű megőrzése.

A te megoldásod egyszerűbbnek tűnik, mert durván szétvág mindent: Atya egyik, Fiú másik, Jézus harmadik, Istenek sokan, címek külön. Ez nem mélyebb értés, hanem olcsó darabolás.

25. Összegzés: nem két Atyát és két Fiút találtál, hanem félreolvastad az atyaság és fiúság bibliai nyelvét

Összefoglalva: Niceát nem cáfolja a Szentírás. Az 5Mózes 32 nem azonosítja az Urat a Felséges egyik született istenfiaként. Péleg története nem mennyei istenek közti sorsolás dátuma. Teremtés 35 nem az Úr örökrészének Jákobra való átruházási aktája. Jeremiás 3,19 nem két Atya Istent tanít, hanem Isten szövetségi atyaságát Izrael iránt. Jézus nem pusztán ezért nevezi Istent Atyának, hanem mert ő örök Fiúként nyilatkoztatja ki az Atyát. Nesztoriosz nem hősies igazmondó a nem létező háromságisten ellen, hanem annak példája, hogyan csúszik félre a krisztológia, amikor Krisztust kettéosztják. A Theotokos nem azt jelenti, hogy Mária az istenség forrása, hanem azt, hogy akit szült, az egyetlen személyében Isten Fia. A császári törvényhozás és a vallási kényszer bűnei nem teszik hamissá a dogmát. A gyermekkeresztség nem agymosási technika. Ady költészete pedig nem egyháztörténeti bizonyíték a Szentháromság ellen.

A te rendszered végül így fest: van egy születetlen Atya-Isten, vannak született istenfiak, ezek között az Úr, Izrael Istene, aki örökbefogadó Atya lesz Izraelnek; van egy ember Jézus, aki nem azonos az égi Khrisztosszal; van Nesztoriosz mint mentőtanú; van Róma mint főgonosz; van csecsemőkeresztség mint kényszerítő gépezet; és van Ady mint költői bizonyíték. Ez nem apostoli kereszténység. Ez henoteista-nesztoriánus barkácsteológia, magyar irodalmi mellékzöngével.

A katolikus hit ezzel szemben világosan vallja: egy Isten van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három isten, hanem egy isteni lényeg három személyben; Jézus Krisztus egy személy, valóságos Isten és valóságos ember; Mária nem istennő, hanem annak az egy Krisztusnak anyja emberi születése szerint, aki Isten Fia; az Egyház pedig nem két Atyát, két Fiút és született istenek seregét imádja, hanem az egy élő Istent.

Ami nálad „szépen le van papírozva”, az valójában csak szépen össze van firkálva. A Szentírás sorai között nem a te panteonod bújik meg, hanem az az egy Isten, akit az Egyház az apostoloktól kezdve imád: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

"Az, hogy Konstantin később lavírozott, nem cáfolja Nikaia igazságát"

---------------------------

Valóban nem. A niceai zsinaton hozott határozat igazságát nem Konstantin cáfolta, hanem a Szentírás

cáfolja.

Nicea legnagyobb hiányossága az volt, hogy nem azonosították be az Atyát, és a Fiút.

A Szentírás ugyanis  két Atya Istent azonosít be. A Fiú beazonosítása sem egyértelmű a niceai zsinat határozatából. A Szentírás az ember Jézust is Fiúként azonosítja, de Jézus Istenét és Atyját is Fiúként azonosítja.

Ami a két Atya , a két Fiú közötti különbséget illeti, azt nem én találtam ki, hanem maga az Istenek Istene az Ő Szaván keresztül nyilvánvalóvá tette. 

Az egyik Atya, az istenek Atyja, akinek a Fiai az istenek az Égben mindnyájan, beleértve az Urat az Istenek Istenét is.

Beazonosításukra Mózes írásában került sor, konkrétan a Mózes 5. Könyve 32. fejezetében.

5.Mózes 32:7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. /SZIT/

Látod milyen szépen összefoglalta érthetően Mózes Istene . Egy csecsemő, nem érti. De egy öt éves gyermek már megérti.

A Fenséges Isten fiai az istenek között sors által, tehát igazságosan osztotta fel a népek örökségét, miután felosztotta a Földet közöttük.

Ki van emelve, hogy az Úr Isten, aki egyike a Felséges Isten ég fiainak szintén kapott örökrészt. Neki sors által Jákób népének a kimért része jutott örökségül.

Képzeld el, Mózessel az is Közölte az Istenek Istene az Úr, hogy mikor történt ez a felosztás a népek között. Erre akkor került sor, amikor Héber egyik fia Péleg született:

1. Mózes 10:25 Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. 

Eddig beazonosítottuk azt az Istent, aki fiai az istenek között sors által felosztotta a népek örökségét. És Mózes Istenét az Urat, aki az Isten többi fiaival együtt kapott sors által az örökségből. Az Istent, akinek a fiairól tanúskodik Mózes által az Úr, nevezhetjük az isten fiak Atyjának azaz Atya Istennek.. Izrael Istenét az Urat, aki szintén kapott örökrészt, pedig nevezhetjük Fiú Istennek.

És itt jön elő a kérdés, hogy miért nevezte az Úr Jézus Izrael Istenét Atyának, annak ellenére,hogy Ő az Istenek Atyjának a fia?

Erre is meg van a válasz a Szentírásban, mégpedig Izrael Istene és Atyja adta meg a választ. A válasz kapcsolatban áll azzal , hogy Izrael Istene úgy határozott, hogy Ő a sors által szerzett örökrészét Ábrahámnak és a magvának adja. Mózes írásából az is kiderül, hogy mikor és milyen körülmények között került az Mindenható Isten örökrészének Jákóbra való átruházására:

1.Mózes 35:9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mezopotámiából, és megáldá őt. 10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izrael légyen neved. És nevezé nevét Izraelnek. 11 És monda néki az Isten (Elohim): Én vagyok a Mindenható Isten (El Shaddai), növekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból. 12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom azt a földet. 13 És felméne őtőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott.

Ahhoz, hogy az Istenek Istene az Úr ráruházhassa Jákóbra és népére azt az örökrészt, amit Ő Istenétől és Atyjától sors által szerzett, meg kellett annak teremteni a jogalapját elsősorban az Égiekre való tekintettel, másodsorban pedig a földiekre való tekintettel. 

Az igazságos Isten erre gondosan ügyelt. Erről így nyilatkozott Jeremiás próféta által.

Jeremiás 3:19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem!

Ugye milyen érthetően elmagyarázta Izrael Istene az Úr, hogy milyen jogon hívja Őt Izrael Atyának. Nem születés jogán, hanem örökbe fogadás jogán.

Nos így történt, hogy az Istenek Istenét, aki egyike a születetlen Isten fiainak, Izrael fiai Atyának szólították, beleértve az Úr Jézust is, aki Áron leányának a gyermeke hústestileg.

Ezt már Nesztoriosz, aki 328 és 431 között Konstantinápolyi pátriárka volt hozzám hasonló gondossággal elmagyarázta a nem létező háromságisten akkori Főpajának 

Celesztin pápának, és az Efézusi zsinaton 431-ben egybegyülteknek. Azt is elmagyarázta nekik,hogy miért nem lehetett Mária "Theotokosz" azaz istenszülő.

Tudniillik,mert az Úr Jézus embernek született ,asszonyembertől, az istenek pedig nem emberektől, születtek.

Nesztoriosz elkerülte a halálbüntetést, mert Justinianos, bizánci  császár csak száz  évvel később  534-ben adta ki a Corpus Iuris törvényt,amely a háromságisten tagadókra halálbüntetést írt elő.

Nos én feltártam neked annak bizonyítékát a Szentírásból, hogy kitől születtek az istenek,akik az égben lakoznak, köztük Izrael Istene az Úr. És hogyan lehetséges az,

hogy két Atya Isten létezik. Egyikük a születetlen isten, aki a fiainak az Atyja.

A másik az Isten fiainak egyike, az Úr, Izrael Istene, aki örökbefogadás jogán lett Izrael fiainak Atyja.

Amint látod ez szépen le van papírozva a Szentírásban.

Ellenben a három az egyben istenmodellről a Szentírásban nem esik szó.

Látván ezt a római császárok törvényt alkottak, hogy a maguk alkotta, a valóságban nem létező háromságisten elfogadását rákényszerítsék az emberekre.

Ez nem volt könnyű feladat, épeszű a Szentírást ismerő emberekre ráerőltetni egy nyilvánvalóan nem létező istenmodellnek az imádatát. Ezért erőltették azt rá csecsemőkorban való keresztelés által, kihasználva csecsemők cselekvőképességének a hiányát az emberekre.

A felnőtt korban való elfogadtatása a háromság isten modelljének nehézségekbe ütközött. Az Istenek Istene által az emberbe helyezett lelkiismeret ugyanis harcolt egy nem létező isten modelljének az elfogadásával szemben.

Ennek tanújeleit a magyarok őseinek felnőtkorban való "megtérítési" gyakorlatáról szőtt költői alkotások megörökítették az utókor számára.

Engedd meg, hogy a módszer bemutatása céljából idézzem Ady Endrének a "Góg és Magóg fia vagyok én" című költeményéből azt a mondatot, amely a Róma Főpapja által vezetett egyházba való felnőttkori belekeresztelés élményét idézi:

..." Fülembe forró ólmot öntsetek. Legyek az új, az énekes Vazul, Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám durván, gazul..."

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

Ismert bibliai leírások, amelyeket UFO-knak vélnek

Ezekiel  látomása: Ezékiel könyvének első fejezete egy fura, kerék a kerékben lévő, ragyogó, élőlények által vontatott égi járművet ír le.

Illés tüzes szekere: A Bibliában az áll, hogy Illés prófétát egy tüzes szekér, tüzes nyilak választották el a földtől, és egy forgószélben ment fel az égbe. 

A Sínai-hegyi jelenés: Mózes idején a hegyet füst, tűz, mennydörgés és egy hangos kürthöz hasonló trombitaszó borította, amikor az Úr leszállt rá – ezt is magyarázták már technikai jellegű leszállásként.

A betlehemi csillag: A Jézus születését jelző vándorló csillag, amely megállt egy ház felett, szintén gyakran felmerül a témában.

1. A császári politika létezése nem teszi igazzá Ariust

Azzal kezded, hogy Áriusz tanítását voltak császárok, akik elítélték, de voltak, akik támogatták. Igen. És? Ebből pontosan mi következik? Az, hogy a negyedik századi birodalmi politika zavaros, hatalmi, ingadozó és gyakran teológiailag opportunista volt. Ezt senki nem tagadja. De ebből nem következik, hogy Ariusnak igaza volt, és abból sem, hogy a niceai hit császári koholmány.

A te módszered megint ugyanaz: ha egy császár a niceai hit mellé áll, akkor szerinted „császári háromságisten”. Ha egy császár ariánusokat támogat, akkor hirtelen ő lesz a bizonyíték, hogy nem mindenki fogadta el Niceát. Császár erre, császár arra — a végén a dogmát nem az igazság, hanem a palota folyosóinak huzata döntené el. Ez nem teológia, hanem udvari pletykarégészet.

A kérdés nem az, hogy melyik császár mikor melyik pártot tolta. A kérdés az, hogy mit tanít az apostoli hit Krisztusról. És a válasz: a Fiú nem teremtmény. Nem puszta ember. Nem egy magasabb Isten által felkent kisebb isten. Nem egy ideig Jézus testébe beköltöző égi lény. Hanem az örök Fiú, az Ige, aki testté lett.

2. Ha „mindent a császárok irányítottak”, akkor hogyan tudtak egymással ellentétes irányba rángatni mindent?

Azt írod: mindent a római császárok irányítottak. Csakhogy ugyanebben a mondatcsokorban azt is elismered, hogy voltak császárok, akik Ariust elítélték, és voltak, akik támogatták. Köszönöm, ezzel máris szétütötted a saját fekete-fehér mesédet.

Ha mindent egy központi császári háromságisten-gyár irányított volna, akkor miért volt annyi ingadozás? Miért voltak ariánusbarát császárok? Miért szenvedtek niceai hitvalló püspökök császári nyomást? Miért kellett újra és újra küzdeni? A valóság nem az, hogy a császár megnyomott egy gombot, és a püspökök bábként elénekelték a háromarcú isten himnuszát. A valóság az, hogy az Egyház a császári politika változó nyomása közepette védte az apostoli hitet.

Te a bonyolult történelmet gyermeki plakáttá lapítod: császár rossz, püspök báb, Róma főpapja gonosz, Arius néha jó, ha Róma ellen használható. Ez nem történeti elemzés. Ez antikatolikus bábszínház.

3. A zsinat nem attól hamis, hogy kánonokat és rendelkezéseket is hoz

Azt mondod, a zsinatok politikai összejövetelek voltak, hiszen törvényeket és rendeleteket is hoztak. Ez gyenge érv. Egy egyházi zsinat természetesen hozhat fegyelmi kánonokat, szervezeti rendelkezéseket, jogi természetű szabályokat. Ettől még a hitbeli kérdések tárgyalása nem válik másodlagos komédiává.

Az Egyház látható közösség, nem ködfelhő. Vannak püspökei, fegyelme, liturgiája, vitái, eljárásai, kánonjai. Ha egy zsinat egyszerre foglalkozik dogmával és egyházfegyelemmel, abból nem az következik, hogy a dogma politikai díszlet. Abból az következik, hogy az Egyház valós történeti testként él.

Te úgy teszel, mintha az igaz vallás csak akkor volna igaz, ha nincsenek gyűlései, határozatai, fegyelmi rendje és intézményi formái. De az apostolok is tanácskoztak, döntöttek, küldötteket választottak, vitákat rendeztek, irányították a közösségeket. A rend nem önmagában politikai bűn. A rend hiánya inkább a teológiai káosz melegágya — amiből a te rendszered szép példány.

4. Azt állítod, a vallási kérdések alig kaptak teret — miközben éppen dogmatikai hitvallásokról beszélsz

Azt írod, a vallási kérdések a zsinatokon nem sok teret kaptak, másodlagosak voltak. Majd hosszasan támadod a niceai, konstantinápolyi, athanasiusi, trinitárius és krisztológiai hitvallásokat. Válaszd már el a saját ködödet: ha a vallási kérdések másodlagosak voltak, akkor miért lett a korszak központi vitája éppen az, hogy kicsoda a Fiú, hogyan viszonyul az Atyához, és miképpen kell beszélni a Szentlélekről?

A negyedik század egyházi vitáinak szíve éppen teológiai volt. A császári politika rátelepedett, beavatkozott, torzított, nyomást gyakorolt — de nem ő találta ki a kérdést. Arius nem adóreformot javasolt. Atanáz nem városi építési szabályzatról vitázott. A vita tárgya Krisztus személye volt.

Te a dogmatikai vitát politikának nevezed, majd a politikainak nevezett vitából dogmatikai következtetéseket vonsz le. Ez a saját farkába harapó érvelés: amikor kényelmes, politikai színház; amikor kényelmes, bizonyíték Ariusra. Nem így működik a gondolkodás.

5. A 325-ös Nikaia nem lehetett 380 utáni államvallási képimádók gyűlése

Azt írod, hogy a zsinaton részt vevő püspökök, miután 380-ban államvallássá nyilvánították a háromarcú egyisten imádását, istentelen és Krisztus nélküli képimádók voltak. Ezzel csak egy apró baj van: Nikaia 325-ben volt. 380 később volt. Az idő nem hátrafelé folyik, bármennyire is szeretnéd visszafelé úsztatni az antikatolikus tutajodat.

Nem lehet a 325-ös niceai atyákat azzal vádolni, hogy „miután 380-ban” államvallássá tettek valamit, már olyanok voltak. Ez kronológiai szalmakazal. A niceai zsinat nem a 380-as ediktum utáni képimádó államvallási klub volt. A te mondatodban az évszámok úgy ütköznek, mint részeg szekerek a vásártéren.

A történelemben a dátumok nem díszek. Ha egyszer 325 előbb van, mint 380, akkor a 380-as államvallási döntésből nem lehet visszamenőleg megmagyarázni Nikaia püspökeit. Ez nem apróság. Ez az egész összeesküvéses időrend egyik lába.

6. A „háromarcú egy isten” nem a Szentháromság tana

Megint visszatérsz a „háromarcú istenhez”, mintha ez lenne a katolikus dogma. Nem az. A Szentháromság tana nem háromarcú képről szól. Nem arról szól, hogy Istennek három arca van. Nem arról szól, hogy egyetlen személy három maszkban mutatkozik. Nem arról szól, hogy a papok egy háromfejű bálvány előtt énekelnek.

A katolikus hit lényege: egy Isten van, három személyben. Az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Szentlélek, a Szentlélek nem az Atya; mégsem három Isten van, hanem egy isteni lényeg. Ez a tan nem „háromarcú” és nem „háromistenhit”. Sőt éppen azt zárja ki, amit te művelsz: sok valódi istenből álló mennyei rangsort.

A háromarcú ábrázolások létezése legfeljebb művészettörténeti probléma, nem dogmatikai bizonyíték. Egy rossz kép nem azonos a hittel. Ha egy oroszlán rosszul van megfestve egy címeren, attól még nem cáfoltad a biológiát.

7. A tiltott háromarcú ábrázolás nem dogmatikai bizonyíték, hanem éppen a torz kép elutasítása

Azzal érvelsz, hogy VIII. Orbán betiltotta a háromarcú Szentháromság-ábrázolást, és később újra kellett tiltani, tehát a római egyház háromarcú istent imádott. Épp ellenkezőleg: ha az Egyház tiltja az ilyen ábrázolást, az azt mutatja, hogy nem azonosítja saját dogmáját ezzel a képpel.

Egy visszaélés, egy félrevezető kép, egy helytelen ikonográfiai forma létezése nem bizonyítja, hogy az Egyház dogmája azonos vele. A tiltás pedig nem bizonyítja az imádatot, hanem a korrekciót. Ha egy püspök megtilt egy babonás gyakorlatot, abból nem az következik, hogy a katolikus dogma babona. Abból az következik, hogy volt mit helyreigazítani.

Te fordítva olvasod a tiltást: ha tiltanak valamit, szerinted az bizonyítja, hogy az a lényeg. Ez olyan, mintha egy város tűzvédelmi rendeletéből azt bizonyítanád, hogy a város hivatalos ideológiája a gyújtogatás.

8. A Quicumque nem háromarcú istennek énekelt zsoltár, hanem hitvallás

Hosszasan idézed, hogy a Quicumque a Szentháromságot és a megtestesülést tárgyalja, hogy a zsolozsmában énekelték, hogy zsoltártónuson hangzott el, hogy több mint ezer éven át liturgikus használatban volt. És ezt úgy adod elő, mintha ezzel valami borzalmas vádat bizonyítottál volna. Valójában azt bizonyítottad, hogy az Egyház ünnepélyesen vallotta a Szentháromságot és Krisztus megtestesülését.

A Quicumque nem azt mondja: imádjunk háromarcú képet. Nem azt mondja: Isten három fejből áll. Nem azt mondja: három isten egybeolvasztva. Hanem pontosan azt mondja, amit a katolikus hit vall: a Háromságot egységben, az egységet Háromságban kell imádni; a személyeket nem szabad összekeverni, a lényeget nem szabad szétválasztani.

Tehát amit te „háromarcú isten liturgiájának” nevezel, az valójában a háromarcú karikatúra ellenszere. A Quicumque éppen azt tiltja, hogy az ember primitív képi módon összekeverje a személyeket vagy három istenre bontsa az egy Istent.

9. Az általad idézett Quicumque-történet a saját 380-as mesédet cáfolja

Figyeld meg: még az általad hozott szöveg is azt mondja, hogy a Quicumque valószínűleg az ötödik században már létezett, első közvetlen bizonysága pedig a 633-as toledói zsinathoz kötődik. Akkor ez hogyan bizonyítaná, hogy 380-ban a római császárok találták ki a háromságistent? Sehogy.

A saját idézeted nem 380-as császári gyártósorról beszél. Egy későbbi nyugati hitvallási és liturgikus hagyományról beszél, amely összefoglalja a Szentháromság és a megtestesülés tanát. Te ebből mégis azt próbálod kihozni, hogy lám, a római császárok államvallása háromarcú képet énekelt. Ez olyan, mintha egy késő középkori miserendből akarnád bizonyítani, hogy Péter apostol orgonált Jeruzsálemben.

A Quicumque története nem a te vádadat erősíti, hanem a kronológiádat teszi komikussá.

10. A liturgikus éneklés nem bálványimádás

Azt írod, hogy zsoltárénekhez hasonlóan énekelték a „háromarcú hitvallást”, és mellette ott díszelgett a háromarcú isten. Először is: egy hitvallás éneklése nem bálványimádás. Másodszor: a hitvallás tartalma nem háromarcú kép. Harmadszor: ha egy liturgikus könyvben vagy templomban valaha szerepelt hibás vagy félrevezető ábrázolás, az nem teszi a hitvallást hamissá.

Az Egyház énekli a zsoltárokat is, hitvallásokat is, himnuszokat is. Az énekelt forma nem teszi a szöveget bálvánnyá. Ha énekled a 50. zsoltárt, attól nem lesz belőle panteon. Ha az Egyház énekli a Quicumque-t, attól nem lesz háromfejű istenimádás. A kérdés mindig a tartalom.

A tartalom pedig az, hogy egy Isten van három személyben. Ez nem a te sokistenhited, és nem is a háromarcú képed. A Quicumque nem képimádás, hanem dogmatikai határőrség: védi az egy Istent a te panteonodtól és a személyek összekeverésétől is.

11. A zsidók zsoltárai és a katolikus zsolozsma nem úgy állnak szemben, ahogy beállítod

Azt mondod, az igaz hitű zsidók az Úr házában az Istenek Istenét magasztalták, míg a rómaiak által létrehozott egyház háromarcú istennek énekelt zsoltárokat. Ez megint hamis szembeállítás. A katolikus Egyház is zsoltárokat énekel. A katolikus liturgia tele van a zsoltárokkal. A zsolozsma gerince maga a zsoltározás. Az Egyház nem dobta ki az 50. zsoltárt, nem törölte a 82. zsoltárt, nem félt az „Istenek Istene” kifejezéstől.

A különbség nem az, hogy te olvasod a zsoltárokat, mi meg nem. A különbség az, hogy te a zsoltárok költői, bírói, angyali, polemikus és felségcím jellegű nyelvéből természet szerinti istenekből álló panteont csinálsz. Az Egyház viszont az egyetlen igaz Isten dicsőségének nyelveként imádkozza őket.

Nem a zsoltár áll szemben a Szentháromsággal. A te félreolvasásod áll szemben mindkettővel.

12. A Zsoltár 50 nem panteont tanít, hanem az Úr ítélő felségét

Idézed az 50. zsoltárt: „Az Istenek Istene, az Úr szól…” Jó. Ez a vers csodálatosan hirdeti az Úr ítélő felségét. De nem mondja, hogy az Úr egy isteni társaság tagja, akit egy fölötte álló Isten nevezett ki a többiek fölé. Nem mondja, hogy természet szerinti istenek léteznek az égben. Nem mondja, hogy az „Istenek Istene” cím panteoni rangfokozat.

Az Úr szól, hívja a földet, Sionról ragyog, ítéletre hívja népét. Ez szövetségi ítélet, isteni felség, teremtő és bírói hatalom. A zsoltárban Isten nem a panteon elnöke, hanem a népe fölött ítélő Úr.

Te megint a címnél megállsz, a szöveg üzenetét elhagyod. „Istenek Istene” — és már kész is a mennyei klub. Pedig a zsoltár nem klubtagsági listát ad, hanem ítéletre szólít.

13. A Zsoltár 82 vádlottjai nem bizonyítanak természet szerinti isteneket

A 82. zsoltárt is ismétled: Isten áll az istenek gyülekezetében, ítél az istenek között. Csakhogy ezt már többször elmondtam: a zsoltár ítéleti jelenet. Akiket „isteneknek” nevez, azok igazságtalanul ítélnek, nem védik a szegényt és árvát, ezért Isten ítélet alá vonja őket. A végén meghalnak, mint az emberek, és elhullanak, mint a fejedelmek.

Ez nem természet szerinti istenek dicsősége, hanem alárendelt hatalmak megalázása. Ha meghalnak, mint az emberek, akkor nem lehetnek Istenek természet szerint. Ha Isten ítéli őket, akkor nem ugyanabba az isteni természetbe tartoznak. Ha bűnösen ítélnek, akkor nem az Úrhoz hasonló teremtetlen isteni lények.

A 82. zsoltár nem a te panteonod bizonyítéka, hanem annak ravatalozója. Csak te még mindig ünnepi zászlót tűzöl a koporsóra.

14. Ágoston nem tagadta Krisztus visszatérését, csak a nyers földi chiliasmust utasította el

Azt állítod, hogy Hippói Ágoston óta tagadni kezdték Krisztus ezeréves földi királyságának eljövetelét. Pontosítsunk: Ágoston nem tagadta Krisztus visszatérését, nem tagadta az ítéletet, nem tagadta az örök országot, nem tagadta az eszkatológiai beteljesedést. Azt a fajta durva, földi, politikai-ezeréves királyságvárást értelmezte másként, amely a Jelenések könyvének képeit túlságosan testies módon olvasta.

Lehet vitatkozni millenarizmusról, amillenarizmusról, a Jelenések 20 értelmezéséről. De azt mondani, hogy Ágoston óta „tagadják Krisztus királyságát”, megint vádaskodó torzítás. A katolikus hit vallja Krisztus visszatérését. Vallja az ítéletet. Vallja az új eget és új földet. Vallja Krisztus végső uralmát.

Amit nem vall, az a te végidős panteonod: Istenek Istene és külön Khrisztosza, helyreállított állatáldozati rend, Jeruzsálemi hadjárati jóslat a katolikusok ellen, és az a harsány gondolat, hogy aki nem fogadja el a te zsoltár-olvasatodat, az már az Antikrisztus seregében toporog.

15. A „hamarosan megjelenik Mózes és Illés” nem érv, hanem apokaliptikus önbizalom

Azt írod, hogy hamarosan megjelenik Mózes és Illés, tanúskodni fognak az Istenek Istene és Khrisztosza visszatéréséről, és helyreáll az Úr házában a tiszta imádat. Ez súlyos eszkatológiai állítás, de a vitában nem bizonyít semmit. A „hamarosan” típusú végidős kijelentésekből már sok vallási rendszer épített papírvárat. A dátum nélküli, de fenyegető közelséggel lobogtatott apokaliptika nem pótolja az exegézist.

Mózes és Illés alakja valóban fontos a bibliai és keresztény hagyományban. De ebből nem következik a te rendszered: sok isten, külön égi Khrisztosz, katolikus hit pusztulása, és a zsoltárok henoteista újraéneklése. A végidős képek nem arra valók, hogy vitapartnereid fölé füstölögj velük.

Az, hogy te valamit „hamarosan” vársz, nem bizonyítja, hogy igazad van a Szentháromságról, Ariusról, a zsoltárokról vagy Krisztus személyéről. A prófétai hang utánzása nem prófécia.

16. A templom és a mindennapi áldozat helyreállításáról szóló elképzelésed szembeütközik a Zsidókhoz írt levéllel

Azt írod, hogy a szenthely ismét felépül, az Istenek Istenének imádata helyreáll, és a mindennapi áldozat bemutatása is szerepet kap. Itt már nemcsak katolikusellenes vagy, hanem az Újszövetség áldozattanával is bajba kerülsz. A Zsidókhoz írt levél központi tanítása az, hogy Krisztus egyszer s mindenkorra vitte végbe az áldozatot. A régi áldozatok előképek voltak, nem végső megoldások.

Ha te a végső helyreállítást úgy képzeled el, hogy a templomi áldozati rend újra központi üdvtörténeti szerepet kap, akkor a kereszt egyszeri és végleges áldozatát homályosítod el. A keresztény hit nem állatáldozati restaurációban látja az üdvösség beteljesedését, hanem Krisztus végleges áldozatában és dicsőséges visszatérésében.

Az Ószövetség képei Krisztusban teljesednek be. Te viszont vissza akarod őket tekerni egy olyan rendbe, amelyet Krisztus áldozata már meghaladott. Ez nem bibliai mélység, hanem üdvtörténeti hátramenet.

17. Dániel 11 nem a Szentháromság ellen írt röplap

Dániel 11-et idézed: a király felmagasztalja magát minden isten fölött, az istenek Istene ellen vakmerően szól, végül elpusztul. Majd ebből levezeted, hogy a Róma főpapja által vezetett egyház háromságistenének imádata hamarosan eltűnik. Ez merész ugrás — csak éppen nincs híd alatta.

Dániel 11 történeti és prófétai szöveg, amelyet sokféleképpen értelmeztek: antiókhuszi, tipologikus, végidős irányban. De a szövegben nincs benne, hogy a katolikus Szentháromság-hit az „istenek Istene ellen” szóló király vallása. Nincs benne, hogy a pápa egyháza eltűnik „néhány” időn belül. Nincs benne, hogy a Quicumque az Antikrisztus liturgiája. Nincs benne, hogy a háromarcú képek alapján kell Dánielt magyarázni.

Te Dánielt nem magyarázod, hanem ráhúzod a saját rögeszmédre. Az „istenek Istene” kifejezést meglátod, és máris odarajzolod Rómát, pápát, háromarcú képet, Quicumque-t, Antikrisztust, közeljövőt. Ez nem prófétamagyarázat, hanem apokaliptikus kollázs.

18. Az Antikrisztus fenyegetésével nem lehet megnyerni a nyelvtani vitát

A szöveged végén megint előjön a végső fenyegető hang: a katolikus háromságisten imádata eltűnik, az Antikrisztus próbálkozik, az Úr háza helyreáll, a te értelmezésed győz. Ez nagyon nagy dobpergés, de kevés hozzá a kotta.

Ha a 45. zsoltár nem mondja, hogy van külön égi Khrisztosz-Isten, akkor Dániel 11 idézése nem segít. Ha a 82. zsoltár vádlottjai meghalnak, mint az emberek, akkor a végidős harci retorika nem menti meg a természet szerinti istenek tanát. Ha a Quicumque nem háromarcú bálványimádás, akkor a liturgiatörténeti háborgás nem cáfolja. Ha a Szentháromság nem három isten, akkor Arius császári támogatói sem bizonyítanak semmit.

A fenyegető végidős hang nem érv. Az „hamarosan meglátjátok” nem exegézis. Az „eltűnik a háromságisten imádata” nem bizonyítás, hanem jóslatszerű kirohanás. A Szentírást nem hangerővel kell magyarázni.

19. A „háromságisten imádata eltűnik” helyett előbb nézd meg, mit imád a katolikus Egyház

Azt állítod, hogy a katolikusok háromarcú istent imádnak. Nem. A katolikus Egyház az egyetlen élő Istent imádja: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Nem képet imád. Nem három arcot imád. Nem római császári modellt imád. Nem pápai fantáziát imád. Az egy Istent imádja, aki teremtett, megváltott és megszentel.

A Fiú nem teremtmény, nem alisten, nem külön égi Khrisztosz, aki Jézust használta. A Szentlélek nem erő vagy címke. Az Atya nem egy magasabb főisten sok született isten fölött. Ez a hit nem pogány. Éppen ellenkezőleg: ez zárja ki a pogány sokistenhitet és a te henoteista rendszeredet is.

Ha valaki itt sok istent vall, az te vagy. Ha valaki mennyei rangsort épít istenekből, az te vagy. Ha valaki egy Isten fölé, mellé és alá pakol isteni szereplőket, az te vagy. A katolikus hitben egy Isten van. A te rendszeredben istenek társasága van. Ezt a különbséget nem takarja el a „háromarcú” szó ismételgetése.

20. A te zsoltár-olvasatod nem zsidóbb, hanem sokistenhívőbb

Azt sugallod, hogy az igaz hitű zsidók az Istenek Istenét magasztalták, te pedig ezt a tiszta zsidó hitet véded Rómával szemben. Csakhogy az ószövetségi hit lényege nem az, hogy sok természet szerinti isten van, és Izrael Istene a fő köztük. Az Ószövetség egyre világosabban és egyre élesebben hirdeti az Úr kizárólagosságát, a bálványok semmiségét, az idegen istenek elutasítását, az Úr páratlanságát.

Az „Istenek Istene” nem panteont tanít, hanem felsőbbséget. A „ki olyan, mint te az istenek között?” nem sokistenhívő egyenrangúság, hanem retorikus diadal: senki sincs olyan. A 82. zsoltár „istenek” fölötti ítélete nem természet szerinti istenek gyűlése, hanem alárendelt hatalmak megszégyenítése.

Te nem a zsidó hitet véded, hanem visszaolvasol egy henoteista rendszert a zsoltárokba. Ez nem „tiszta imádat”, hanem panteonfestés bibliai színekkel.

21. Arius, Quicumque, Dániel és a háromarcú képek összekeverése nem érvrendszer, hanem vallási turmix

Nézzük meg, mit csinálsz: Arius császári támogatottságát összekevered a zsinatok állítólagos politikaiságával; ehhez hozzáadod a háromarcú ábrázolások tiltását; ráöntöd a Quicumque liturgikus használatát; melléteszed az 50. és 82. zsoltárt; majd megfűszerezed Ágoston millenarizmus-ellenes értelmezésével, Mózes és Illés közelgő megjelenésével, a templom helyreállításával, Dániel 11-gyel és a katolikus Egyház közelgő pusztulásával.

Ez nem érvelés. Ez vallási turmixgép. Minden belemegy, ami Róma ellen hangulati alapanyagnak jó. Csak az hiányzik belőle, ami egy vitában kellene: pontos állítás, pontos bizonyítás, szövegkörnyezet, fogalmi tisztaság, történeti rend.

Aki ennyi különböző dolgot egyszerre dob a vitába, az gyakran nem bizonyítani akar, hanem elárasztani. De a mennyiség nem minőség. A sok idézet nem pótolja a helyes következtetést. A sok felkiáltás nem pótolja az igazságot.

22. A császári beavatkozás bűnei nem semmisítik meg az apostoli hitet

Még ha elismerjük is — és elismerjük —, hogy a császárok sokszor beavatkoztak, hogy a birodalmi politika torzított, hogy püspökök is lehettek gyengék, politikusak, hatalomközeliek, hogy a keresztény államiság története tele van bűnökkel és szégyenekkel: ebből nem következik, hogy a Szentháromság hamis. Nem következik, hogy Krisztus nem Isten. Nem következik, hogy az Ige nem lett testté. Nem következik, hogy a zsoltárok sok természet szerinti Istent tanítanak. Nem következik, hogy Arius igaz. Nem következik, hogy a pápa egyházának minden dogmája antikrisztusi.

A hit igazságát nem a császárok erkölcse alapozza meg. A dogma nem attól igaz, hogy minden püspök szent volt. Az apostoli hit nem attól áll, hogy a birodalom tiszta volt. Az Egyház történeti bűnei valóságosak, de nem cáfolják Krisztus ígéretét és az apostoli tanítást.

Te minden történeti bűnből dogmatikai cáfolatot akarsz gyártani. Ez olcsó kalapács: mindent szögnek nézel vele, de közben a saját ujjadat vered szét.

23. A katolikus hit nem háromarcú istennel, hanem a te sokistenhiteddel áll szemben

A végén világosítsuk meg a fő ellentétet. Te úgy állítod be, mintha a vita két oldalán ez állna: egyik oldalon az Istenek Istene tiszta bibliai imádata, másik oldalon a római háromarcú bálvány. Hamis kép.

A valódi ellentét ez: a katolikus hit egy Istent vall három személyben; te sok isteni lényt vallasz rangsorban. A katolikus hit egy Krisztust vall, aki valóságos Isten és valóságos ember; te külön égi Khrisztosz-Istent és külön ember Jézust feltételezel. A katolikus hit a zsoltárok „istenek” nyelvét alárendelt, hamis, angyali, bírói vagy költői értelemben érti; te természet szerinti isteneket csinálsz belőle. A katolikus hit a megtestesülést vallja; te isteni beköltözést és kiköltözést mesélsz.

Ezért a te rendszered nem biblikusabb, hanem mitologikusabb. Nem tisztább, hanem zavarosabb. Nem monoteistább, hanem sokistenhívőbb.

24. Összegzés: a császárok, a képek és a végidős fenyegetés nem mentik meg az ariánus-henoteista zűrzavart

Összefoglalva: az, hogy egyes császárok Ariust támogatták, nem teszi igazgá Ariust. Az, hogy zsinatok fegyelmi és jogi rendelkezéseket is hoztak, nem teszi a dogmát politikai hamisítvánnyá. Az, hogy voltak háromarcú Szentháromság-ábrázolások, nem jelenti, hogy a Szentháromság tana háromarcú bálványimádás. Az, hogy az ilyen ábrázolásokat tiltották, nem bizonyítja az imádatukat, hanem éppen a torz képek elutasítását. A Quicumque nem háromarcú istennek énekelt zsoltár, hanem a Szentháromság és a megtestesülés hitvallása. Az 50. és 82. zsoltár nem természet szerinti istenek panteonját tanítja. Ágoston nem tagadta Krisztus visszatérését, csak a nyers földi millenarizmust értelmezte másként. Dániel 11 nem a katolikus Szentháromság-hit elleni röplap. Mózes és Illés „hamarosan” való megjelenésének emlegetése pedig nem bizonyít semmit a zsinattörténetből.

A te szövegedben minden út ugyanoda vezet: Róma rossz, pápa rossz, császár rossz, kép rossz, Quicumque rossz, Ágoston rossz, zsoltár jó — de csak akkor, ha a te sokistenes szemüvegeden át olvassuk. Ez nem apologetika, hanem előre megírt ítélet, amelyhez utólag keresel színes idézeteket.

A katolikus hit ezzel szemben nem fél sem a zsoltároktól, sem a történelemtől, sem a Szentháromság pontos megvallásától. Vallja az Istenek Istenét — de nem panteonfőnökként, hanem az egyetlen igaz Úrként minden istennek nevezett hatalom fölött. Vallja Krisztust — nem külön égi Khrisztosz-Istenként és külön ember Jézusként, hanem egyetlen Úr Jézus Krisztusként. Vallja a Szentháromságot — nem háromarcú bálványként, hanem egy Istenként három személyben.

Amit te kínálsz, az nem a tiszta imádat helyreállítása. Az egy zsoltáridézetekkel feldíszített henoteista végidő-fantázia, amelyben Arius, Dániel, a Quicumque, a háromarcú képek és a templomi áldozatok úgy kavarognak, mint egy rosszul főzött vallási gulyásban. A Szentírás azonban nem ezt tanítja. És bármilyen harsányan kiáltod, hogy „Dicsőség az Istenek Istenének”, attól még nem lesz igaz a sokistenes rendszered.

"SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

 DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!"

--------------:)))))))))))))))))))))))))))))))))

 nyomtatott nagybetükkel felrakod százszor :(((((((( 

az  igy ordibálás és erőszakolás.

csak egy embert is meggyőztél ? :))))

logikátlan zavaros még mosléknak se jo a koca egyszerre kapna tőle hasmenést és székrekedést.

Ezt a topikor ellepte a PARANOIA :)))))

végeláthatatlan dumák a NEMLÉTEZŐ káttérhatalpmrol most már kettó is van a romai birodalom meg miszter rokefeller ......

a kereszténység tévtanitása viszont változatlanul az A S Z K E T I Z M U S ! a test ellenesség böjt szüzesség cölibátusz.......

"Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!"

(1 Korintus 6:19-20) 

A hit nem intellektuális.

A lenti hit teljese Isten.Ha  ad hitet valakinek az a HIT KARIZMA.

NOS EZ FIGYELEMRE MÉLTÓ JELENSÉG

A Római Birodalom tovább él:

https://www.youtube.com/watch?v=NoVEYshcZAI

 Arius tanítását elítélték. A Szentháromság nem úgy jön létre, hogy az ariánus monoteizmust és a háromistenhitet összekeverik."

---------------------------------------------

Áriusz tanítását voltak császárok, akik elítélték, de voltak, akik támogatták.

Mindent a római császárok irányítottak. Ők hívták össze a zsinatokat. Amelyek ráadásul polikai összejövetelek voltak, hisz törvényeket, és rendeleteket is hoztak. A  vallási kérdések megvitatása 

a zsinatokon  nem sok teret kapott, amolyan másodlagos kérdés volt, hisz a zsinaton részt vevő püspökök, miután 380-ban államvallássá nyilvánították a háromarcú egy isten imádását csakis Istentelen és Khrisztosz nélküli képimádók voltak. Ez azóta semmit nem változott azzal a különbséggel, hogy a 18. századtól kezdve betiltották a háromarcú istenképek készítését.

DE háromarcú istent dicsőítő liturgia továbbra is megmaradt. Ezekben zsoltárénekhez hasonlóan 

énekelték a háromarcú hitvallását, természetesen a zsoltárének mellett ott díszelgett a háromarcú isten.

Még a 18. században is háromarcú istenként ábrázoltatták Róma mindenkori főpapjai a háromság istenüket.

A„Quicumque vult” – Szent Atanáz hitvallása  az ún. Quicumque vagy Symbolum Athanasianum/sancti Athanasii. A zsinati dokumentumok stílusában megfogalmazott szöveg a Szentháromság és a megtestesülés misztériumát tárgyalja. Az V. században valószínűleg már létezett, első közvetlen bizonyságunk róla a 633-as Toledói Zsinatról való. A teológiai kontextusnál is nagyobb jelentőséget adott neki, hogy a római zsolozsma reggeli hórájában, a prímában több mint ezer éven át minden vasár- és ünnepnap elénekelték. Éneklése a pszalmódia lezárásaképpen úgy történt, mint a többi zsoltáré, azaz antifóna alatt, zsoltártónuson. Tudunk olyan rítusról (Sarum), amelyben nemcsak különlegesen hosszú és díszes antifónája emelte ki, hanem az is, hogy a Benedictushoz és a Magnificathoz hasonlóan ünnepélyes tónuson énekelték. Az Atanáz-hitvallás annyira alapvetőnek számított, hogy a reformáció idején a protestáns felekezetek is átvették, számos hagyományos fordítása és parafrázisa készült. Az imádság sorsa akkor pecsételődött meg, amikor XXIII. János pápa 1960-as rubrikareformja során kiiktatta a vasárnapi príma szokott rendjéből, és egyedül Szentháromság vasárnapján tartotta meg (vö. Novus Codex Rubricarum 203). Két évvel később a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúciója kifejezetten megszüntette a prímát, így a Quicumque is eltűnt a liturgiából. Kevesen tudják, hogy az Éneklő Egyház római katolikus népénektár, amelynek a közelmúlt nehéz évtizedeiben a katolikus hagyomány annyi értékének nyílt vagy leplezett átmentését köszönhettük, az Atanáz-hitvallást is fönntartotta. A könyv szinte elrejtve, a tartalomjegyzékből és a mutatókból sem azonosítható helyen, az „Imádságok és elmélkedések az egyházi évre és az ünnepekre” című rész évközi szakaszának elején (1132—1135.) közli a hitvallás Pázmány Péter imakönyvéből vett fordítását.

https://tiszta-szivvel.blogspot.com/2021/05/quicumque-vult-szentharomsag.html

„Quicumque vult” - Szent Atanáz hitvallása - Mária százada

A háromarcú istenábrázolás tényét nemcsak a liturgiakönyv igazolja, hanem VIII. Orbán pápa 1628-ban kiadott rendelkezése is,amelyben betiltotta a háromságistennek templomokban való ábrázolását. VIII. Orbán  1623-tól 1644 -ig  töltötte be a Róma Főpapja   tisztséget.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=122137280781165301&set=a.122098100217165301

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=37756311447287327&set=p.37756311447287327&type=3

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=37756316850620120&set=p.37756316850620120&type=3

 Az  igaz hitű zsidók  az Úr Házában a zsoltárjaikban az Istenek Istenét magasztalták,

amíg a Rómaiak azt le nem rombolták. Ezzel szemben a római császárok által létrehozott egyházban 

egy háromarcú istennek énekeltek zsoltárokat évszázadokon át.

Zsoltárok 50:1 Aszáf zsoltára. Istenek  Istenek, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől nap nyugtáig. 2 A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényességben ragyog Isten. 3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülötte erős forgószél. 4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét.

82. Zsoltár 1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. 

Az istentelenek egyházainak teológusai azt hitték, hogy az idő megállt 380-ban, és a próféciák az Istenek Istenének és Khrisztoszának a Földre való visszatéréséről soha se fog beteljesedni.

El is kezdték Hippói Ágoston óta tagadni, Khrisztosz ezer éves földi királyságának az eljövetelét.

Csakhogy teltek, múltak az évszázadok, sőt eltel két évezred is, Khrisztosz halála és feltámadása óta,

és hamarosan megjelenik a Földön Mózes és Illés, hogy tanuskodjanak az Istenek Istenének és Khrisztoszának a Földre való visszatéréséről, és az Úr Házában a tiszta imádat helyreállításáról.

Hamarosan Ismét éneklik majd az Úr Házában azokat a zsoltárokat, amelyek az Istenek Istenéről és társai az istenek fölötti hatalmáról tanúskodnak.

Habár az antikrisztus ezt megpróbálja megakadályozni, és seregeket küld Jeruzsálembe az Úr Házának ismételt elpusztítására, és a mindennapi áldozatnak az Istenek Istenének való bemutatására, de végül

az akciú kudarccal végződik. A Szenthely ismét felépül, és az Istenek Istenének az imádata ismét helyreáll a Földön, és nem zavarja azt meg semmi ezer éven keresztül.

Dániel 11:  36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és növekedik, mígnem betelik a harag, mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De ahelyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 45 És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.

Nos így tűnik el Róma Főpapja által vezetett egyház háromságistenének az imádata végleg néhány a közeljövőben.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

kép a szürke pápáról,Pepe Orsini Nápolyban

a Rockefellerek feje