Keresés

Azt mondod, emberek között sokan lettek felkentekké, például Dávid király is Isten Khrisztosza volt. Ebben nincs vita: a „felkent” kifejezést valóban használták királyokra, papokra, prófétai értelemben kiválasztott személyekre. Dávid felkent volt. Saul is felkent volt. A messiási szóhasználatnak van ószövetségi története."

Örülök, hogy felfogtad. A Szentírásból egyértelmű, hogy nem kell istennek lenni ahhoz, hogy valakit 

Felken névvel illessenek, ami görögül azt jelenti Khrisztosz.

Ez azt jelenti, hogy lehetet attól az Úr Jézus ember, hogy a Khrisztosz nevet viseli, amit Istenétől és Atyjától kapott? Főleg miután ezt Ésaiás által maga a Khrisztosz Isten is kinyilatkoztatta az Isai gyökeréből származó Választottjára utalva. Mert így nevezte Őt az Isten, "Választottam" mielőt neki a Khrisztosz és az Úr neveit ajándékozta.

Ezt Énók Könyve is megerősíti, aki az Emberfiáról prófétált, akit Isten Választottjaként mutatott be.

Soha nem nevezte az Emberfiát a Khrisztosz Isten Istennek.

Szolgájának nevezte őt és ember fiának, aki Isai gyökeréből született.

Már az édeni vétek után úgy utal rá az Isten, mit az asszony magvára.

1.Mózes 3: 14 És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. 15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: Ő neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. 

Gal. 4:4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, 5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerhessük a fiúságot. 6 Minthogy pedig fiak vagytok, Isten kibocsátotta az Ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, aki ezt kiáltja: Abba, Atya! 

Az Istenek az égben nem asszonyemberektől születtek, hanem Atyjuktól az Istentől.

Úgyhogy keressetek magatoknak máshol cégért a római császárok által kiképzelgett, Róma Főpapja által képviselt istenmodelleteknek , mert a Szentírásban nem találtok sehol.

A Khrisztosszá tétetett ember fia Jézus saha nem volt isten. Emeber fiaként, asszonytól született,

és ember fia is maradt, aki emberi lelkét adta engesztelésül sokakért.

Amint látod, a háromságisten teóriája a Szentírás fényében füstté válik, hacsak a Felkent Isten és az asszonytól született ember  Jézus tekintetében derül fény az igazságra.

SEGÍTSÜNK A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁZ TAGJAINAK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT ISTENRŐL,HOGY MEGSZABADULJANAK A BÁLVÁNYIMÁDÁS BŰNÉBŐL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. Most már nem is tagadod: két Krisztust tanítasz

Azzal védekezel, hogy „nem egy Krisztust vágtak ketté”, hanem te csak „az istenek közötti Khrisztoszról” és „az Ember Fiáról, Jézusról” tanúskodsz, akit a Khrisztosz Isten tett Úrrá és Khrisztosszá. "

-----------------------------------

Nos nem én tanítom. Én a Zsoltárok Könyvéből vettem, hogy az Urat, Istene és Atyja felkente társai az istenek fölé. Ez még azelőtt történt, mielőtt a Názáreti Jézus megszületett volna.

A Teremtő Istenek az Úrnak, társai az Istenek fölé való felkenetését Pál apostol idézve a 45. zsoltárt

a zsidókhoz írott levelében megerősítette, mialatt utalt rá, hogy a Felkent(Khrisztosz) Isten a Fiú Isten.

Az istenek közül egynek Felkenetése, tehát a Szentírás által félreérthetetlenül dokumentálva van.

Én semmi másat nem tettem,mint felhívtam a figyelmedet, erre a fontos tényre.

Ami pedig az ember Jézusnak Khrisztosszá való felkenetését illeti,arra akkor került sor, amikor a Názáreti Jézus a az Istene és Atyja szolgálatába állt, miután a Jordán vizébe alámerült, és a vízből való kiemelkedése után a Szent Szent szellem, galambhoz hasonlóan alászállott, hogy rajta megnyugodjon.

Erről az eseményről prófécia hangzott az a Khrisztosz Isten szájából,amit Ésaiás a 42. fejezetként megjelölt írásában dokumentált.

Ésaiás 11:1 És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy hajtás növekedik és gyümölcsöt hoz. 2 Akin az Úrnak Szelleme megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek szelleme, tanácsnak és hatalomnak szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme. 3 És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: 4 Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai leheletével megöli a gonoszt. 

Ésaiás 42:1 Ímé, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Szellememet adtam Őreá, törvényt hirdet a népeknek. 2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. 4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. 5 Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésével a földet, aki leheletet ád a rajta lakó népnek, és szellemet a rajta járóknak: 6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, én fogom a kezedet és megőrizlek, és szövetségül adlak a népeknek, a pogányoknak világosságul. 7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. 

Ésais prófétának az istenek Közül a Khrisztosz beszél egy Isai gyökeréből származó embernek, akit

szolgájának nevez jövőben történő megszületéséről, és felkenetéséről.

Mindezek ismeretében Péter sem tehetett mást, minthogy kijelentse ,hogy a megfeszített Jézust, az Istene és Atyja tette Úrrá és Khrisztosszá.

Apostolok cselekedetei 2:36 Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. 

Egyértelmű különbséget Péter az Úr Jézus és az Isten között, aki Őt Khrisztosszá, és Úrrá tette.

Az ember Jézus Khrisztosszá és Úrrá tételének a tényét nem lehet tagadni, ahogyan az Ember Jézus Istenének és Atyjának Khrisztosszá való felkenetésének a tényét sem, miután az Pál apostol a 45. zsoltárra hivatkozva Héberekhez(Zsidók) levelének első részében kinyilatkozta.

Közvetlenül halála előtt az Úr Jézus Istenéhez és Atyjához való könyörgéseiben kihangsúlyozta,

hogy nevét az Istenétől és Atyjától kapta.

Egyértelmű különbséget tett az Úr Jézus önmaga és Istene között.

János 12:11. és már nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak és én Hozzád megyek, szent Atyám, őrizd (tartsd) meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi, 12. amikor velük voltam, én őriztem meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál és vigyáztam (őrködtem) és senki azokból nem veszett el csak a veszedelem (romlás) fia, hogy az Írás beteljesedjék, 

Habár az Istenek Istene az Úr a nevét az Isai gyökeréből származó ember Jézusnak ajándékul adta,

hogy a néve hallattára az Úr Jézus előtt minden térd meghajoljon, de lehetetlen összekeverni az emberfia Jézusnak a saját nevét adományozó Istent és a Péter által is embernek nevezett Jézust.

Két külön valaki. Egyikük a Fiú Isten, akit Istene és Atyja felkent társai az istenek fölé,a másik

a Felkent Isten választottja, az Isai gyökeréből született ember Jézus, akinek aki szolgája annak az Istennek, aki neki a nevét adta, hogy a név hatalma által neki a tiszteletet úgy égiek, mint földiek, mind föld alatt valók előtt biztosítsa.

Ap.Csel.2:9 Ha e mai napon mi egy magatehetetlen emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez: 10 Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból, Őáltala áll ez tielőttetek épségben. 11 Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé. 12 És nincs senki másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.

Nos így tesz külöbséget a Szentírás a Khrisztosz Isten és a Khrisztosz Isten Khrisztosza az ember Jézus között.

Próbáld időd hátralévő részét a Isten hamisítatlan Szavának a megismerésére fordítani,

ahelyett hogy egyházad írás ellenes dogmáit másolgatod be.

Amint látod, a háromságisten teóriája a Szentírás fényében füstté válik, hacsak a Felkent Isten és az asszonytól született ember  Jézus tekintetében derül fény az igazságra.

SEGÍTSÜNK A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁZ TAGJAINAK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT ISTENRŐL,HOGY MEGSZABADULJANAK A BÁLVÁNYIMÁDÁS BŰNÉBŐL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. Most már nem is tagadod: két Krisztust tanítasz

Azzal védekezel, hogy „nem egy Krisztust vágtak ketté”, hanem te csak „az istenek közötti Khrisztoszról” és „az Ember Fiáról, Jézusról” tanúskodsz, akit a Khrisztosz Isten tett Úrrá és Khrisztosszá. Köszönöm, ennél tisztábban már nem is lehetne beismerni a vádat. Te nem egy Krisztust vallasz, hanem kettőt: egy isteni Khrisztoszt és egy emberi Khrisztoszt.

A keresztény hit szerint Jézus Krisztus nem egy másik Krisztus által felkent második Krisztus. Nem van egy „Khrisztosz Isten”, aki külön létezik, és mellette egy „Emberfia Jézus”, akit ez a Khrisztosz Isten tett Khrisztosszá. Ez már nem keresztény krisztológia, hanem felkentekből álló mennyei láncolat.

Az apostoli hit egyszerűbb és erősebb: Jézus maga a Krisztus. Nem egy másik Krisztus küldötte, nem egy isteni Khrisztosz emberi alvállalkozója, nem egy testben ideiglenesen vendégül látott mennyei Felkent lakótársa. Egy Krisztus van: Jézus, az Isten Fia, az Ige testté lettként.

Te azt mondod: „a kettévágás vádja okafogyott.” Nem. Éppen most tetted tárgytalanná a védekezésedet. Mert nemcsak kettévágod Krisztust, hanem két külön Krisztust nevezel meg, majd kijelented, hogy ez nem kettévágás. Ez olyan, mintha valaki két darabra törné a kardot, majd azt mondaná: nem törtem el, csak külön tanúskodom a markolatról és a pengéről.

2. Az „istenek közötti Khrisztosz” kifejezésed nem bibliai hit, hanem henoteista ranglétra

Azt írod, hogy az istenek közül csak egyet kent fel Istene és Atyja, mégpedig Izrael Istenét, az Urat. Ezzel megint nem a bibliai monoteizmust véded, hanem egy többistenes hierarchiát. Vannak nálad „istenek”, fölöttük van egy felkent Isten, fölötte pedig az ő Istene és Atyja. Ez nem az egyetlen Teremtő hite, hanem mennyei udvari rangsor.

A Szentírás valóban használja az „istenek” szót. De nem úgy, ahogy te. A bibliai „istenek” lehetnek bálványok, angyalok, hatalmasságok, bírák, népek által istennek nevezett lények vagy hamis kultikus tárgyak. Ez nem jelenti azt, hogy több természet szerinti, valóságos, teremtetlen Isten létezik. Aki a bibliai szóhasználat minden árnyalatából valódi istenfajt gyárt, az nem a Szentírást védi, hanem a szótárt fújja fel panteonná.

A katolikus hit nem tagadja a mennyei hatalmasságok, angyalok vagy bálványok nyelvi említését. Azt tagadja, hogy ezek Istenek volnának természet szerint. Egy Isten van. A többiek teremtmények vagy hamis istenek. Te viszont a teremtményi vagy polemikus „istenekből” isteni társaságot építesz, és ezt nevezed hamisítatlan hitnek. Ez inkább teológiai lépcsőház, mint evangélium.

3. Dávid felkentsége nem igazolja a két-Krisztus elméletedet

Azt mondod, emberek között sokan lettek felkentekké, például Dávid király is Isten Khrisztosza volt. Ebben nincs vita: a „felkent” kifejezést valóban használták királyokra, papokra, prófétai értelemben kiválasztott személyekre. Dávid felkent volt. Saul is felkent volt. A messiási szóhasználatnak van ószövetségi története.

De ebből nem következik, hogy Jézus mellett van egy külön „Khrisztosz Isten”, aki őt Khrisztosszá tette. A „felkent” szó többféle használata nem hoz létre két megváltói Krisztust. Dávid előképi, királyi felkentsége Krisztusra mutat, nem pedig egy külön isteni Krisztusra, akinek Jézus csak emberi Krisztusa volna.

Te fogsz egy jogos bibliai megfigyelést — több felkent is volt —, és abból olyan rendszert gyártasz, amelyben Jézus már nem maga az egyetlen Messiás teljes értelemben, hanem egy másik Felkent Isten által felkent ember. Ez nem folytatása a bibliai messiási gondolatnak, hanem annak szétforgácsolása.

4. Az „Úrrá és Krisztussá tette” nem azt jelenti, hogy Jézus korábban nem volt isteni Fiú

Azt állítod, hogy a Khrisztosz Isten tette az Emberfia Jézust Úrrá és Khrisztosszá. Itt nyilván arra a gondolatra támaszkodsz, hogy Jézust Isten Úrrá és Krisztussá tette. Csakhogy ez az apostoli beszédben nem ontológiai gyártást jelent. Nem azt jelenti, hogy egy puszta emberből létrehoztak egy új rangú vallási lényt. Nem azt jelenti, hogy Jézus korábban nem volt a Fiú, majd később hivatalosan Krisztussá nevezték ki.

A feltámadás és felmagasztalás rendjében Jézus emberi természetében, Dávid fiaként, szenvedő Messiásként nyilvánosan Úrrá és Krisztussá tétetik, vagyis messiási uralma kinyilvánul és érvénybe lép. Ez nem tagadja örök fiúi istenségét. Ugyanaz a Jézus, aki test szerint Dávid magvából született, az Isten Fiaként hatalomban nyilváníttatik ki a feltámadás által.

Te a felmagasztalás üdvtörténeti nyelvét lényegi létrejövésnek olvasod. Mintha a koronázás teremtené meg a király emberi természetét. Nem. A koronázás nyilvánítja és beiktatja a királyi uralmat. Jézus felmagasztalása sem azt jelenti, hogy korábban csak egy ember volt, akit egy másik isteni Krisztus előléptetett.

5. „Nem kellett senkit kettévágni” — pedig pontosan két alanyt állítasz

Azt mondod, mivel Jézusban lakozott Isten, és mindkettőnek önmagában van élete, ezért „nem kellett senkit kettévágni”. Csakhogy ez éppen két alany: egy ember, akiben lakik egy másik, és mindkettő külön önélettel rendelkezik. Ez nem egy személy két természetben, hanem két személy egymás mellett vagy egymásban.

A katolikus hit nem azt mondja, hogy Jézusban egy másik isteni személy lakott úgy, hogy Jézus tőle személyesen külön emberi alany maradt. A hit azt vallja, hogy az Ige maga lett emberré. Az emberi természet alanya nem egy külön emberi személy, hanem az örök Fiú. Ezért nem kettő Krisztus van, hanem egy Krisztus.

Nálad viszont van egy ember Jézus, aki hordozza a Khrisztosz Istent; aztán a Khrisztosz Isten elhagyja a testet; Jézus pedig marad hússal és csonttal. Ez már nem megtestesülés, hanem vallási megszálláselmélet. A te Krisztusodban a két valóság nem egyesül egy személyben, hanem átmenetileg együtt lakik. Ez nem evangélium, hanem mennyei albérleti szerződés.

6. A katolikus Krisztus nem „nefilim” és nem római mitológiai félisten

Azt állítod, hogy a római császárok agyából pattant ki, hogy a háromságisten Fiú nevű tagját nefilimként próbálják bemutatni, mint a római mitológiában, ahol istenek asszonyoktól születtek a földre. Ez egyszerűen karikatúra. A katolikus hit nem azt tanítja, hogy egy isten férfias módon nemzett gyermeket egy asszonytól. Nem azt tanítja, hogy Jézus félisten, nefilim, mitológiai keverék, isten és nő biológiai utóda.

A megtestesülés nem pogány nemzésmítosz. Az örök Fiú nem biológiai istenférfiként lép kapcsolatba Máriával. Mária szűzen fogan a Szentlélek erejéből. Az isteni személy emberi természetet vesz fel. Ez nem nefilim-mítosz, nem Héraklész-történet, nem római istenfi-legenda. A keresztény hit pontosan elutasítja a félisten-logikát.

Te úgy próbálod lejáratni a megtestesülést, hogy előbb pogány szörnyképpé torzítod. Csakhogy amit támadsz, az nem a katolikus tanítás. A katolikus tan nem isteni és emberi természet keveredése, nem nemi származás, nem félvér istenség, hanem személyes egység: az örök Ige emberi természetben.

7. A „Fiú Isten az istenek közül lett Khrisztosz” állításod nem a Zsidók 1 tanítása

Azt mondod, a Szentírás tanúskodik egy Fiú Istenről, aki egyedül az istenek közül lett Khrisztosz, mert Istene és Atyja felkente társai, az istenek fölé, és ettől fogva ő lett az Istenek Istene. Ez a mondat szinte minden pontján betoldás.

A Zsidók 1 nem azt mondja, hogy a Fiú „ettől fogva” lett Istenek Istene. Nem azt mondja, hogy társai természet szerinti istenek. Nem azt mondja, hogy a Fiú a sok isten közül egy, akit felkentek főistenné. Nem azt mondja, hogy volt egy nap, amikor ez a Fiú Isten létrejött vagy isteni rangot kapott. A levél éppen azt mondja a Fiúról, hogy ő fölötte áll az angyaloknak, hogy őt imádják Isten angyalai, hogy trónja örök, és hogy ő alapította kezdetben a földet, kezeinek művei az egek.

A „felkent téged az Isten, a te Istened” messiási-királyi nyelv. A Fiú megváltói, királyi küldetését fejezi ki, nem ontológiai istenné-avatását. Te a felkenésből létkezdést, rangemelést és panteonfőnökséget csinálsz. A szöveg viszont a Fiú isteni méltóságát és teremtő uralmát hirdeti.

8. A „Fiam vagy te, ma nemzettelek” nem azt jelenti, hogy az Istenek Istene azon a napon kezdett létezni

Kiemelted a „ma” szót: „Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged.” Majd ebből azt állítod, hogy az Istenek Istenének kezdete van, születésének napja van, és nem örök. Ez ismét nyers, lapos, időbeli olvasás egy királyi-messiási szövegre. A zsoltári „ma” a királyi beiktatás, messiási kihirdetés, isteni fiúság nyilvános kimondásának nyelve. A Zsidókhoz írt levél ezt a Fiú felmagasztalásának, egyedülálló méltóságának és angyalok fölötti rangjának bizonyítására használja, nem arra, hogy a Fiú teremtményként kezdjen létezni.

A levél ugyanabban az egységben mondja a Fiúról: „Te alapítottad kezdetben a földet.” Ha a Fiú alapította kezdetben a földet, akkor nem lehet olyan lény, aki valamikor a teremtés rendjén belül kezdett létezni. A „ma nemzettelek” tehát nem a Fiú isteni személyének időbeli létrejöttét jelenti. Aki ezt így olvassa, az a levél saját érvelését fordítja önmaga ellen.

Te kinagyítod a „ma” szót, és közben nem veszed észre a „kezdetben te alapítottad” mondatot. Ez szövegdaraboló teológia: a neked hasznos szót pirossal aláhúzod, a vele együtt álló cáfolatot pedig átugrod.

9. „Amikor bevezeti az elsőszülöttet a világba” nem Krisztus első létrejöttét jelenti

A Zsidók 1-ben szerepel, hogy amikor Isten bevezeti az elsőszülöttet a lakott földkerekségre, imádják őt Isten angyalai. Ezt is a kezdettel kapcsolod össze. De az „elsőszülött” nem azt jelenti, hogy a Fiú az elsőként létrehozott isten. A bibliai elsőszülöttség rang, örökség, méltóság, uralmi elsőbbség nyelve. Nem puszta időbeli születési sorszám.

A legfontosabb pedig: az angyalok imádják őt. Teremtményt nem illet isteni imádás. Ha a Fiú puszta teremtmény volna, vagy csak egy istenek közül felkent lény, akkor az angyaloknak járó parancs botrány volna. A Zsidók 1 éppen azt akarja kimutatni, hogy a Fiú nem egy az angyalok közül, nem egy mennyei társ, nem egy szellemi lény a többi mellett, hanem fölöttük álló isteni Úr.

A te rendszeredben a Fiú egy istenek közül kiválasztott szereplő. A levélben viszont ő az angyalok imádását fogadó, teremtő Úr.

10. Lukács 2 „ma született” nem az örök Fiú kezdetét jelenti, hanem Krisztus emberi születését

A Lukács 2,11-ben szereplő „ma született néktek az Üdvözítő” mondatot az Emberfia kezdetének bizonyítására használod. A katolikus hit ezt nem tagadja: Jézus emberi természet szerint valóságosan megszületett Betlehemben. Volt születésnapja emberként. Volt anyja. Volt csecsemőkora. Volt növekedése. Valóságos ember.

De ebből nem következik, hogy személy szerint akkor kezdett létezni. Az örök Fiú emberi természetet vett fel, és ebben az emberi természetben megszületett. A „ma született” az emberi születésre vonatkozik, nem az isteni személy kezdetére. Aki ezt összekeveri, az nem érti a személy és természet különbségét.

A katolikus hit tehát nem tagadja Lukács 2-t. Éppen vallja. Csak nem engedi, hogy a betlehemi születésből az Ige örökkévalóságának tagadását gyártsd.

11. Máté 1: „ami benne fogantatott, a Szentlélektől van” nem egy előre megformált emberi szellem elmélete

A Máté 1,20–23-at idézed, és azt mondod, a Felkent Isten formálta meg az Emberfia szellemét, miután Édenben az asszonytól való származására utalt. Csakhogy Máté szövege nem ezt mondja. Azt mondja: ami Máriában fogantatott, a Szentlélektől van; fiút szül; Jézusnak nevezik; ő szabadítja meg népét bűneiből; mindez beteljesíti az Immánuel-próféciát: „Velünk az Isten.”

Nem az áll ott, hogy egy Khrisztosz Isten megformálta egy ember Jézus szellemét. Nem az áll ott, hogy Jézus puszta ember, akinek különleges szellemi eredete van. Nem az áll ott, hogy egy isteni lény később beköltözik a testébe, majd halálakor kiköltözik. Máté ennél sokkal erősebbet mond: a születő gyermek neve és küldetése az isteni jelenlét jele — „Velünk az Isten.”

Te ebből is egy saját szellemformálási elméletet készítesz. De ez nincs a szövegben. A szöveg a szűzi fogantatásról, a megváltói névről és Isten velünk-létéről beszél, nem a te két-Krisztus rendszeredről.

12. „Mindkét Fiúnak van kezdete” — ezzel nyíltan tagadod az apostoli Krisztust

Azt írod: mindkét Fiúnak — az istenek közül a Felkent Istennek és az Emberfiának — van kezdete, mégpedig az a nap, amelyen megszületésük ténye be lett jelentve. Ez az állításod teljesen szembemegy János evangéliumával és a Zsidókhoz írt levéllel.

János nem azt mondja, hogy az Ige egyszer elkezdődött. Azt mondja: kezdetben volt az Ige. Nem „kezdetben lett”, hanem „volt”. A Zsidók 1 nem azt mondja, hogy a Fiú a világ kezdete után létrejött; azt mondja, hogy ő alapította kezdetben a földet. Tehát a Fiú nem része a teremtett kezdők sorának. Ő a teremtés előtt és fölött áll.

Az emberi Jézus születése időbeli. Az örök Fiú születése az Atyától nem időbeli kezdés. A te hibád az, hogy minden fiúságot naptári eseménnyé lapítasz. Isten örök életét úgy kezeled, mintha anyakönyvi bejegyzésre várna.

13. Az „egyikük sem örök” állításod a keresztény hit közepét támadja

Azt mondod: egyikük sem örök. Akkor nálad nincs örök Fiú, nincs örök Ige, nincs örök Krisztus. Van egy kezdettel rendelkező „Istenek Istene”, van egy kezdettel rendelkező ember Jézus, és van fölöttük egy másik Isten, aki nem világos módon az istenek Atyja. Ez nem keresztény hit. Ez nem az apostolok hite. Ez nem a Biblia teljes tanúsága.

A keresztény hit szerint az Ige nem keletkezett. Az Ige kezdetben volt. A Fiú nem teremtmény. Nem egy „ma” napon kezdett létezni időbeli értelemben. Az emberi természet felvétele időbeli, de a személy örök. Ezért lehet Krisztus egyszerre Betlehemben született és Ábrahám előtt létező; Mária fia és Dávid Ura; Emberfia és mennyei Úr.

A te rendszered ezt nem tudja elviselni, ezért kettéosztja: egyik itt kezdődik, másik ott kezdődik, egyik ül, másik áll, egyik visszamegy, másik marad. Ez nem teológiai rend, hanem szereplőlogisztika.

14. „Ráadásul ők ketten vannak” — végre kimondtad, amit eddig is mondtunk rólad

Azt írod: „Ráadásul ők ketten vannak. A Khrisztosz Isten és az Emberfia. Külön-külön.” Ennél több bizonyíték nem kell a krisztológiai kettévágásra. Te két külön alanyt tanítasz. Nem egy Krisztus két természetben, hanem két szereplő: egy isteni Khrisztosz és egy emberi Emberfia.

A keresztény hit szerint Jézus Krisztus egyetlen személy. Nem két „ő”. Nem két alany. Nem két fiúság. Nem két felkent. Az örök Fiú az, aki emberi természetet vett fel. Az Emberfia nem valaki más, mint a Fiú. A Fiú nem valaki más, mint Jézus Krisztus személye szerint. Amit te „külön-különnek” nevezel, az a megtestesülés tagadása.

A „külön-külön” szóval kivégezted a saját védekezésedet. Nem mi találjuk ki, hogy kettévágod Krisztust. Te írod le: ketten vannak, külön-külön. Köszönjük a beismerést.

15. „Egyikük ül, a másik jobbja felől áll” — ez látomásból gyártott istenföldrajz

Azt mondod, egyikük ül az égi trónján, a másik, az Emberfia, a jobbja felől áll. Tehát a mennyei látomást úgy olvasod, mint térbeli szereplőlistát: ott ül az egyik, mellette áll a másik, következésképp külön lények, külön istenrend. De a bibliai „jobb kéz” nem egyszerű ülésrend vagy mennyei színpadi beállás. Hatalom, dicsőség, királyi részvétel, felmagasztalás nyelve.

István látomása nem azt mutatja, hogy két Krisztus van. Azt mutatja, hogy Jézus, az Emberfia, megdicsőült Isten jobbján. A katolikus hit nem tagadja, hogy az Atya és a Fiú személyesen különböznek. Nem tagadja, hogy Jézus emberi természete szerint megdicsőülten jelenik meg. Azt tagadja, hogy ebből két Krisztust vagy több Istent kellene gyártani.

Te a látomásos nyelvet mennyei térképészetre cseréled. Ez nem exegézis, hanem túlvilági ülésrendből készített dogmatika.

16. „Egymás formájában voltak” — ez nem bibliai tan, hanem fogalmi maszatolás

Azt írod, hogy Jézus felkenetésének napjától kezdve „egymás formájában voltak”, mert a Khrisztosz Isten lakozást nyert az Emberfia testében. Ez a megfogalmazás önmagában is zavaros: mit jelent az, hogy „egymás formájában voltak”? Ha a Khrisztosz Isten az Emberfia testében lakott, akkor hogyan volt az Emberfia a Khrisztosz Isten formájában? Ha külön-külön vannak, hogyan vannak egymás formájában? Ha egymás formájában vannak, miért ketten vannak?

A bibliai tan nem ilyen homályos. János azt mondja: az Ige testté lett. Pál azt mondja: Krisztus Isten formájában volt, majd szolgai formát vett fel. A hit azt vallja: az örök Fiú emberi természetet vett fel. Ez világos: egy személy, két természet. Te pedig helyette ezt adod: két külön szereplő, akik valahogy egymás formájában vannak, mert az egyik lakik a másik testében.

Ez nem misztérium, hanem köd. A misztérium a hit fölötti fény; a köd a fogalmi rend hiánya.

17. „A Khrisztosz Isten elhagyta a hústestet” — ez a megváltás szétszerelése

Azt állítod, hogy a Khrisztosz Isten Jézus halála napján elhagyta a hústestet, majd visszatért égi otthonába, Jézus pedig itt maradt a földön. Ez az állítás a keresztény megváltás szívét támadja. A katolikus hit szerint a kereszten nem egy kiürült emberi test maradt, amelyből az isteni személy távozott. A kereszten az örök Fiú szenvedett és halt meg emberi természetében. Nem az istensége halt meg, hanem az emberi test és lélek szétválása történt meg abban az emberi természetben, amelyet a Fiú személye felvett.

A Fiú nem „kiköltözött” Jézusból nagypénteken. A személyes egység nem szűnt meg a halálban. Krisztus teste a sírban is Krisztus teste, lelke az alvilágba leszállva is Krisztus lelke, és mindkettő az örök Fiú személyéhez tartozik. Ezért a feltámadás ugyanannak az egy Krisztusnak a győzelme, nem egy emberi maradvány és egy hazatért isteni lakó külön története.

A te elméletedben a megváltás szétesik: az isteni lakó távozik, az ember Jézus marad, majd bizonygatja, hogy nem Isten. Ez nem evangélium. Ez a megtestesülés és a kereszt kettéfűrészelése.

18. A feltámadt Jézus húsa és csontja nem azt bizonyítja, hogy nem Isten, hanem hogy nem kísértet

Azt mondod, Jézus a feltámadás után azért mutatta húsát és csontjait, hogy bizonyítsa: nem ő az Isten. Nem. A szövegben Jézus azt bizonyítja, hogy nem testetlen szellem, nem kísértet, nem puszta látomás. A tanítványok megijedtek, és azt hitték, szellemet látnak. Erre Jézus megmutatja testének valóságát.

Ez a feltámadás valóságát bizonyítja, nem istenségének tagadását. A katolikus hit örömmel vallja: a feltámadt Krisztusnak valódi teste van. Ez nem cáfolja isteni személyét, mert nem az isteni természetnek vannak csontjai, hanem az Ige által felvett emberi természetnek. A Fiú nem szűnt meg embernek lenni feltámadása után; dicsőséges emberségében él.

Te megint ugyanazt a hamis következtetést vonod le: „test van, tehát nincs istenség”. A megtestesülés lényege éppen az, hogy az isteni személy valódi emberi testben és lélekben cselekszik. Jézus húsa és csontja nem a keresztény hit ellen szól, hanem a doketizmus ellen. Te viszont doketizmus elleni bizonyítékból antiisteni érvet faragsz.

19. Az, hogy az Emberfia asszonytól született, nem cáfolja, hogy az Ige testté lett

Azt mondod, egyikük nem is Isten, hanem ember, mert asszonyembertől született. Megint: a katolikus hit nem tagadja, hogy Jézus asszonytól született. Nem tagadja, hogy Mária fia. Nem tagadja, hogy valóságos ember. De ebből nem következik, hogy nem az örök Fiú személye az alanya ennek az emberségnek.

Az „asszonytól született” az emberi természet valóságát bizonyítja. Nem azt, hogy a személy pusztán emberi. Aki születik Betlehemben, az emberi természet szerint születik. De az alany, aki születik, az örök Fiú, aki emberré lett. Ezért lehet Mária valóban Krisztus anyja emberi természet szerint, és ezért lehet Jézus valóban Isten Fia személy szerint.

Te a születést úgy kezeled, mintha az minden esetben személyes kezdetet jelentene. Emberi személyeknél így tapasztaljuk. De Krisztus esetében éppen a megtestesülés titka az, hogy az örök személy időben emberi természetet vesz fel. Ez nem római mítosz, hanem János evangéliumának állítása: az Ige testté lett.

20. A „közeljövőben bekövetkező megjelenés” nem érv, hanem apokaliptikus nyomásgyakorlás

Azt mondod, az Úr és Krisztusa közeljövőben bekövetkező földi megjelenése előtt inkább megtérésre kellene fordítani az időt. Ez a vitában nem érv. Az, hogy te sürgető végidős hangulatot teremtesz, nem bizonyítja, hogy a Szentháromság hamis, hogy két Krisztus van, vagy hogy az Ige elhagyta Jézus testét a halál napján.

A keresztény ember valóban várja Krisztus visszatérését. De Krisztus visszatérése nem a te két-Krisztus rendszered igazolása. Az apostoli hit szerint ugyanaz a Jézus tér vissza dicsőségben, aki meghalt, feltámadt és felment. Nem egy Istenek Istene és mellette az ő ember-Krisztusa külön párosként. Egy Úr Jézus Krisztus jön el ítélni élőket és holtakat.

Az apokaliptikus sürgetés nálad arra szolgál, hogy a bizonyítás hiányát félelemmel pótolja. Ez régi vitatrükk: ha az érvek gyengék, közeledik a vég. Csakhogy a végidő emlegetése nem oldja meg a szövegértelmezési hibáidat.

21. Róma főpapjának emlegetése megint nem válasz a Zsidók 1-re és az evangéliumokra

Azt mondod, a Khrisztosz Isten Egyházának főpapja nem viseli a Róma Főpapja címet, és egyetlen szentje sem tartotta főpapjának Róma főpapját. Ez most megint mellékvágány. A vita itt arról szól, hogy hány Krisztus van, mit jelent az Ige testté létele, hogyan kell érteni a Zsidók 1-et, Lukács 2-t, Máté 1-et, János kijelentéseit. A pápai címek kérdése külön egyháztani vita.

A katolikus hit szerint Krisztus az egyetlen végső főpap. A földi egyházi szolgálat nem helyettesíti, hanem szolgálja az ő egyetlen papságát. Róma püspökének címei nem bizonyítják, hogy a Szentháromság hamis vagy hogy Jézus puszta ember. Ezt újra és újra bedobod, mert jól hangzik a katolikusellenes vádiratban, de krisztológiai súlya nincs.

Ez olyan, mintha valaki a Napról vitázva folyton a naptár nyomdahibáira mutogatna. Lehet, hogy van miről beszélni, csak nem azt bizonyítja, amit állítasz.

22. A „háromarcú, majd háromszemélyű” gúnyolódás továbbra sem találja el a dogmát

Azt mondod, a katolikusok a háromarcú egy isten egyik arcának, később személyének adták a Fiú nevet. Ez megint karikatúra. A Szentháromság dogmája nem úgy keletkezett, hogy volt egy háromarcú kép, aztán az arcokat átnevezték személyekké. A személyek megkülönböztetése az újszövetségi kinyilatkoztatásból fakad: az Atya küldi a Fiút, a Fiú imádkozik az Atyához, a Szentlélek elküldetik, a keresztség az Atya, Fiú és Szentlélek nevében történik, a Fiú isteni méltósággal jelenik meg, a Lélek isteni módon cselekszik.

A háromarcú ábrázolás egy későbbi, problematikus képi forma. Nem azonos a dogmával, nem forrása a dogmának, nem lényege a dogmának. Te azért ragaszkodsz hozzá mániásan, mert így könnyebb bálványozni a vitát. De a hitvallás nem faragott fejekből születik, hanem az apostoli tanúság értelmezéséből.

A „háromarcú” szó nálad már nem érv, hanem csengő. Megrázod, amikor fogytán a gondolat.

23. A „mindkét Fiú születésnapja” logika testiesíti az isteni fiúságot

Azt állítod, a Felkent Isten akkor született, amikor elhangzott: „Fiam vagy te, ma nemzettelek”, az Emberfia pedig akkor, amikor Betlehemben megszületett. Ez a logika teljesen testiesíti az isteni fiúságot. A Fiú örök születése nem naptári esemény. Nem olyan, mint egy ember születése. Nem azonos a messiási beiktatás nyelvével. Az isteni fiúság nem időbeli kezdetet jelent.

Betlehem az emberi természet szerinti születés. A „ma nemzettelek” a királyi-messiási és felmagasztalási nyelv része. Az örök Fiú viszont nem időben jött létre. Ezért mondhatja a hit: született, de nem teremtmény; az Atyától való, de nem későbbi; Fiú, de örök.

Te minden „születés” szót ugyanabba a földi, naptári dobozba teszel. Ezért nem tudsz mit kezdeni azzal, hogy az Ige kezdetben már volt, és mégis testté lett. A Biblia nagyobb, mint a te anyakönyvi logikád.

24. Az „Istenek Istene soha nem állította, hogy örök Isten lenne” — de a Zsidók 1-ben örök trón és teremtő Úr szerepel

Azt mondod, az Istenek Istene soha nem állította, hogy örök Isten volna. De a Zsidók 1-ben, amelyre hivatkozol, a Fiúhoz szóló mondat így hangzik: trónod örökkön örökké; majd: te alapítottad kezdetben a földet, kezeid művei az egek; ezek elmúlnak, te megmaradsz. Ez nem kezdettel rendelkező alisten képe. Ez maradandó, teremtő Úr képe.

Ha az egek a kezeinek művei, akkor ő nem az egek teremtménye. Ha a földet ő alapította kezdetben, akkor nem a teremtett rend egyik későbbi tagja. Ha ő megmarad, miközben az egek elavulnak, akkor nem olyan lény, akinek létét a teremtett világ hordozza. Te a „ma” szót úgy húzod alá, hogy közben a környező mondatok rád omlanak.

A Zsidók 1 nem azt mondja: íme, egy kezdettel rendelkező Isten. Hanem azt: a Fiú olyan méltóságban áll, amely az angyalok fölött, a teremtés kezdeténél és az elmúló világ fölött van. Ebből nem lesz a te időben született főistened.

25. A „Jézus itt maradt a földön, a Khrisztosz Isten hazament” képed teljesen idegen az apostoli feltámadáshittől

Azt írod, hogy a Khrisztosz Isten elhagyta a hústestet és visszatért égi otthonába, Jézus pedig itt maradt a földön. De az apostoli feltámadáshit nem ezt mondja. A feltámadt Jézus megjelenik tanítványainak, valódi testtel, majd felmegy a mennybe. Nem egy isteni lakó távozik, miközben a puszta ember Jézus marad a földön. Ugyanaz a Jézus támad fel és dicsőül meg.

Ha Jézus „itt maradt a földön”, miközben a Khrisztosz Isten visszament az égbe, akkor ki ment fel? Ki ül az Atya jobbján? Ki tér vissza dicsőségben? Ki az Úr? A te rendszered itt is szétválik: az egyik hazamegy, a másik itt marad, de aztán mégis az Emberfia jobbja felől áll. A történeted saját szereplőit sem tartja következetesen a helyükön.

Az apostoli hitben nincs ilyen kettős mozgás. Egy Krisztus hal meg, egy Krisztus támad fel, egy Krisztus megy fel, egy Krisztus jön el.

26. Összegzés: a te „tisztázásod” most már végleg kettéhasította Krisztust

Összefoglalva: azt mondod, nem vágsz ketté Krisztust, de két külön Krisztust tanítasz: egy isteni Khrisztoszt az istenek között és egy emberi Emberfiát, akit ez a Khrisztosz Isten tett Khrisztosszá. Azt mondod, nem a katolikus dogmát kell védeni, de helyette olyan rendszert állítasz, amelyben van több isten, felkent főisten, két Fiú, két külön alany, isteni lakó és emberi hordozó. Azt mondod, a Zsidók 1 bizonyítja, hogy a Fiúnak kezdete van, pedig ugyanott a Fiú teremtő Úr, akinek keze művei az egek. Azt mondod, a „ma nemzettelek” naptári születés, miközben a szöveg királyi-messiási és felmagasztalási nyelven beszél. Azt mondod, Lukács 2 bizonyítja Jézus személyes kezdetét, pedig az emberi születést bizonyítja. Azt mondod, Máté 1 a megformált emberi szellemedet támogatja, pedig szűzi fogantatásról, Üdvözítőről és Immánuelről beszél. Azt mondod, a feltámadt test bizonyítja, hogy Jézus nem Isten, pedig csak azt bizonyítja, hogy nem kísértet, hanem valóságosan feltámadt.

A legsúlyosabb állításod mégis ez: „ők ketten vannak. A Khrisztosz Isten és az Emberfia. Külön-külön.” Ezzel vége is a vitának arról, hogy kettévágod-e Krisztust. Te magad mondod ki: ketten vannak, külön-külön. A katolikus hit ezzel szemben egy Krisztust vall: az örök Fiút, aki emberré lett. Nem két Krisztust. Nem két Fiút. Nem isteni lakót és emberi bérleményt. Nem „hazatérő Khrisztosz Istent” és „földön maradó Jézust”. Egy Urat.

A te rendszeredben az evangélium egyszerű fensége szétesik: a megtestesülésből beköltözés lesz, a kereszthalálból kiköltözés, a feltámadásból testbizonyíték Krisztus istensége ellen, a Zsidók 1-ből főisten-születés, a „Fiam vagy te” mondatból mennyei születési anyakönyv, a „ma született” örömhíréből pedig az örök Fiú tagadása.

Ez nem a Szentírás hamisítatlan befogadása, hanem versdarabokból összerakott, henoteista-nesztoriánus szerkezet. A katolikus hit nem füstté válik ettől. Ellenkezőleg: minél tovább magyarázod, annál jobban látszik, miért kellett az Egyháznak pontosan kimondania: egyetlen Isten van, és egyetlen Úr Jézus Krisztus; az Ige nem lakást vett egy emberben, hanem testté lett; Krisztus nem kettő, hanem egy személy két természetben; az örök Fiú nem mitológiai nefilim, hanem a teremtő Ige, aki értünk valóságos emberré lett.

Azzal kezded: „Nem vágok én ketté egy Khrisztost sem.” Majd ugyanabban a levegővételben közlöd, hogy tanúskodsz „az Istenek közül a Khrisztosz” és „a Khrisztosz Isten Khrisztosza” külön-külön létezéséről. "

--------------------------------------

Tehát nem egy Krisztust vágtak ketté, hanem tanúskodtam az istenek közötti Khrisztoszról, és tanuskodtam az Emeber Fiáról, Jézusról, akit a Khrisztosz Isten tett Úrrá és Khrisztoszszá.

A kettévágás vádja így okafogyott.

DE mindezt a Szentírásból is megtudhatnád, de készakarva nem akarod.

Nem vagy képes tudomásul venni, hogy az istenek közül csak egyet kent fel Istene és Atyja, mégpedig Izrael Istenét az Urat.

Emberek között azonban  sokan lettek felkentekké, khrisztoszokká.

Isten Khrisztosza, felkentje például Dávid Király.

Dávid Király Istene aki nem más, mint az Khrisztosz Isten az Úr, Khrisztosszá tette az Emberfia Jézust is. És mivel az Emberfia Jézus maga mondotta, hogy a benen lakozó Istennek is, ahogyan neki magának is önmagában van életre nem is kellett senkit kettévágni.

Egyszerűen arról van szó, hogy a Róma Főpapja által vezetett egyház, egy olyan krisztusról papol,

amilyen soha se létezett. A római császárok agyából pattant ki,hogy a háromságisten fiú nevű tagját 

nefilinként próbálják bemutatni. Ilyen nem egy volt a római istenekről szóló mitológiában, ahol

az istenek asszonyoktól születtek a Földre.

DE az Isten Szava ilyenfajta Krisztoszról nem tanúskodik.

Az Isten Szava tanúskodik egy Fiú Istenről, aki úgy lett egyedül az istenek közül Khrisztosz,

hogy felkente Őt Istene és Atyja , társai az istenek fölé.  Ettől fogva Ő lett az Istenek Istene.

Hogy a több mint ezer éven keresztül háromarcúként , majd háromszemélyüként ábrázolt istenmodellje a Róma Főpapja által vezetett tévtanítói a háromarcú egy isten egyik arcának, amit később személyre változtattak a Fiú nevet adták, az nem jelenti azt , hogy bármi köze lenne akár az istenek között a Felkenthez, vagy akár az Emberfiához az Felkenthez.

Egy dologban biztos lehetsz, hogy a Khrisztosz Isten Ekklésziájának a főpapja nem viseli a Róma Főpapja címet. A Khrisztosz Isten Eklésziájának egyetlen szentje sem tartotta főpapjának Róma Főpapját soha.

Azt gondolod, hogy miután nem sikerült 1500 éven keresztül Róma mindenkori főpapjainak és az általuk jóváhagyott teológusoknak a római császárok által kiképzelgett istenmodell eredetét a Szentírásból levezetni, akkor most az Istenek Istenének és Khrisztoszának, az ember Jézusnak a közeljövőben bekövetkezendő Földön való megjelenése előtt netán sikerülni fog.

Én a te helyedben a hátra lévő rövid időt az Úr visszatérése előtt inkább megtérésre irányuló cselekedetekre fordítanám, az Istenek Istenének és Khrisztoszának gyalázása helyett.

Az Istenek Istene soha se állította, hogy Ő örök Isten lenne, ahogyan az emberfia Jézus sem állított ilyet önmagáról soha. Mindkettőjüknek létének, önmagában való életének ugyanis van kezdete, mégpedig a születésök napja. Az Istenek Istene, akkor született, amikor Istene és Atyja, akitől származik kijelentette: " Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged? és ismét: én leszek neki Atyja és ő lesz nekem Fiammá. 6. Amikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földkerekségre, ezt mondja: és imádják Őt Isten minden angyalai 7. és az angyalokról ezt mondja: aki az Ő angyalait szelekké teszi, és az Ő papi szolgáit tűznek lángjává, 8. a Fiúhoz pedig: a trónod, ó Isten a korszakok korszakaiba (az aion, aionaiba) áll, és az egyenesség pálcája a királyságod pálcája, 9. az igazságosságot szereted és gyűlölöd a törvénytelenséget, azért kent fel téged az Isten, a te Istened az ujjongás olajával részestársaid fölé 10. és: Te alapítottad kezdetben Uram a földet, és a Te kezeid munkái az egek, 

Ő formálta meg az Emberfia szellemét, miután édenben az asszonytól való származására utalt,

aminek napját az Isten az anygalok által  ily módon nyilatkoztatta ki:

Máté 1:

 20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé, az Úrnak angyala álomban megjelent néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van. 21 Szül pedig fiat és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből. 22 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott vala a próféta által, aki így szólt:

23 Ímé, a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Lukács 2. 10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé, hirdetek néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lészen: 11 Mert ma született néktek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. 

Tehát mindkét Fiúnak, az istenek közül a Felkent Istennek ,majd az Emberfiának is van kezdete, mégpedig az a nap, amelyen megszületésük ténye be lett jelentve.

Egyikük sem örök, tehát semmi közösségük a római császárok által kiképzelgett istenmodellel, amelynek Róma Főpapja a főpapja.

Ráadásul egyikük nem is Isten, hanem ember, mert asszonyembertől született.

Ráadásul ők ketten vannak. A Khrisztosz Isten és az Emberfia. Külön külön.

Egyikük ül az égi trónján, a másikuk az ember fia pedig jobbja felől áll.

Habár a Jézus felkenetésének napjától kezdve egymás formájában voltak, mert a Khrisztosz Isten

lakozást nyert az Emberfia testében, de az Úr Jézus halála napján elhagyta a hústestet, majd visszatért az Égi otthonába. Az Úr Jézus pedig itt maradt a Földön ,bizonygatván, hogy nem Ő az Isten,hisz neki van húsa és csontjai.

Amint látod, a háromságisten teóriája a Szentírás fényében füstté válik, hacsak a Felkent Isten és az asszonytól született ember  Jézus tekintetében derül fény az igazságra.

SEGÍTSÜNK A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁZ TAGJAINAK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT ISTENRŐL,HOGY MEGSZABADULJANAK A BÁLVÁNYIMÁDÁS BŰNÉBŐL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. „Nem vágok ketté egy Krisztust sem” — majd azonnal kettévágod

Azzal kezded: „Nem vágok én ketté egy Khrisztost sem.” Majd ugyanabban a levegővételben közlöd, hogy tanúskodsz „az Istenek közül a Khrisztosz” és „a Khrisztosz Isten Khrisztosza” külön-külön létezéséről. Vagyis pontosan azt teszed, amit tagadsz: két Krisztust vezetsz be. Egyik nálad valami „Khrisztosz Isten”, a másik annak Khrisztosza, az ember Jézus. Ez nem cáfolat, hanem önleleplezés.

A keresztény hit nem két Krisztust vall. Nem egy mennyei Felkent Istent és annak külön földi ember-Krisztusát. Nem egy isteni lakót és egy emberi hordozót. Nem egy Ige Istent és egy tőle személyesen különálló Jézust. A hitvallás egyetlen Jézus Krisztust vall: az örök Fiút, aki valóságos emberré lett.

Te viszont úgy beszélsz, mintha az üdvtörténetben két felkent szereplő állna egymás mellett: egy isteni Khrisztosz, aki az istenek közül való, és egy emberi Khrisztosz, aki az előbbinek a Khrisztosza. Ez nem apostoli hit, hanem krisztológiai matrjoskababa: kinyitsz egy Krisztust, benne találsz egy másikat, aztán azt mondod, hogy nem vágtad ketté. De bizony kettévágtad, csak még címkéket is ragasztottál a darabokra.

2. János 5,26 nem a te két-Krisztus rendszeredet tanítja

Azt mondod, Jézus maga tanúskodott arról, hogy az Atyának élete van önmagában, és neki is megadta, hogy élete legyen önmagában. Igen, János 5,26 ezt mondja. Csakhogy ebből nem az következik, amit te belemagyarázol. Nem azt mondja, hogy van egy „Khrisztosz Isten”, akinek külön Khrisztosza az ember Jézus. Nem azt mondja, hogy a Fiú egy istenek közül kiemelt lény, aki egy másik emberben lakik. Nem azt mondja, hogy Jézus két alanyból áll: emberi hordozóból és isteni lakóból.

A mondat éppen azt állítja, hogy a Fiúnak olyan módon van élete önmagában, ahogy az Atyának. Ez nem puszta emberi tulajdonság. Egy teremtménynek nincs élete önmagában. Egy prófétának nincs élete önmagában. Egy angyalnak sincs élete önmagában. A teremtmény kapja az életét, fenntartásra szorul, nem önmaga forrása. Ha a Fiúnak élete van önmagában, akkor János nem egy közönséges emberről beszél.

A „megadta” kifejezést te időbeli ajándékozásként érted, mintha az Atya egyszer csak adott volna egy embernek önmagában való életet. A katolikus hit ezt az örök fiúi eredés fényében érti: a Fiú az Atyától van, de nem teremtményként; az Atyától kapja az isteni élet teljességét, öröktől fogva. Ez nem rangemelés, nem szellemi akkumulátor feltöltése, nem isteni jogosítvány kiosztása, hanem az Atya és a Fiú örök viszonya.

3. Az „istenek többsége” nálad nem bibliai nyelv, hanem panteonépítés

Azt mondod, az istenek többségének létezését nem te találtad ki, hanem Isten Szava tanúskodik róluk. Csakhogy itt megint összekevered a bibliai szóhasználatot a saját ontológiai következtetéseddel. A Szentírás valóban használja az „istenek” kifejezést többféle értelemben: bálványokra, hamis istenekre, angyali vagy mennyei hatalmasságokra, földi hatalmasokra, bírókra, démoni erőkre, népek istennek nevezett alakjaira. De ebből nem következik, hogy több természet szerinti, valóságos, teremtetlen Isten létezne.

A Biblia nyelve gazdag és analóg. Te viszont minden „istenek” előfordulást úgy kezelsz, mintha az automatikusan természet szerinti istenségi igazolvány volna. Ez a te alapvető hibád. A „nem emberi”, „mennyei”, „hatalmas”, „szellemi”, „istennek nevezett” kategóriák nem azonosak azzal, hogy „teremtetlen Isten”.

A keresztény hit nem tagadja a mennyei lények, angyalok, démoni hatalmasságok vagy hamis istenek bibliai említését. Csak nem teszi őket Istenekké nagybetűs, természet szerinti értelemben. Te viszont igen, majd monoteizmust kiáltasz. Ez olyan, mintha valaki mindenkit királynak nevezne, akinek koronás jelmez van a farsangon, aztán politikai rendszert alapítana rá.

4. A Zsoltár 95,3 nem istenné avatja az „isteneket”, hanem az Úr fölényét hirdeti

Idézed: „Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felül.” Ebből azt akarod bizonyítani, hogy sok valóságos isten van, fölöttük pedig egy felkent Istenek Istene. De a zsoltár célja nem istennépszámlálás. A cél az Úr abszolút felsőbbségének hirdetése. Az Úr nagy Isten és nagy Király minden istennek nevezett hatalom fölött.

Ha a „istenek” itt a népek isteneire, bálványokra vagy mennyei hatalmasságokra utal, a lényeg ugyanaz: az Úr fölöttük áll. Nem egy kategóriába tartozó „legerősebb isten”, hanem az egyetlen Teremtő, akihez képest minden más alárendelt, teremtményi vagy hamis. A vers nem azt mondja: van sok igazi isten, és az egyikük kapott főisteni rangot. Ezt te olvasod bele.

A „minden istenen felül” nem a panteon alkotmányának első paragrafusa. Ez győzelmi kiáltás minden hamis vagy alárendelt hatalom fölött. Te ebből hivatalos istenlistát gyártasz. A zsoltár viszont imádásra hívja az egyetlen Urat.

5. A Zsoltár 97,7 nem támogatja a henoteizmusodat, hanem bálványellenes ítélet

Idézed: „Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái… meghajolnak előtte mind az istenek.” Éppen ez a vers a legrosszabb hely a te rendszerednek. A szöveg eleje világos: megszégyenülnek a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek. Ez nem az istenek dicső felsorolása, hanem bálványellenes ítélet.

A „meghajolnak előtte mind az istenek” azt jelenti: minden istennek nevezett hatalom alá van vetve az Úrnak. Ha bálványokról van szó, megszégyenülnek. Ha angyali hatalmasságokról, teremtményként hódolnak. Ha démoni erőkről, legyőzetnek. Ha népek isteneiről, hamisságuk lelepleződik. A vers nem azt tanítja, hogy sok természet szerinti isten létezik, hanem azt, hogy az Úr előtt minden más név, hatalom és kultusz meghajlik.

Te a meghajlásból ontológiai elismerést csinálsz. Pedig a szöveg éppen megalázásról beszél. Ez olyan, mintha egy legyőzött lázadó térdre eséséből azt vezetnéd le, hogy királyi rangban vele egyenlő volt.

6. Az 5Mózes 10,17 sem panteont tanít, hanem az egyetlen Úr egyedülálló felségét

Idézed: „az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene és uraknak Ura.” Itt sem kapsz többistenhitre engedélyt. A mondat azt hirdeti, hogy Izrael Istene minden istennek nevezett hatalom és minden úr fölött áll, személyválogatás és megvesztegethetőség nélkül. A kontextus Isten nagyságát, igazságosságát, szövetségi uralmát és pártatlan ítéletét emeli ki.

Az „Istenek Istene” nem azt jelenti, hogy ő a sok valódi isten közül az egyik, akit magasabb pozícióba kentek. Hanem azt, hogy minden úgynevezett isten fölött egyedül ő az Úr. Ahogy az „urak Ura” sem azt jelenti, hogy Isten csak egy nagyobb földi úr az urak kasztjában, hanem azt, hogy minden uralom fölött áll.

A te olvasatodban a felsőfokú cím panteon-rangsorrá válik. A bibliai olvasatban a felsőfokú cím minden rivális hatalom lealacsonyítása az egyetlen Úr előtt. Ez a különbség köztünk: te isteneket szaporítasz, a szöveg pedig az Úr egyedülállóságát hirdeti.

7. Józsué 22,22 nem „istenek közti főisten” formula, hanem ünnepélyes eskü az Úr előtt

A Józsué 22,22-ben szereplő „Istenek Istene az Úr” kifejezést is úgy használod, mintha egy mennyei hierarchia címe volna. Pedig a szöveg eskü- és védekező beszéd része: a megszólalók azt mondják, hogy az Úr tudja, Izrael is tudja meg, nem pártütésből és nem az Úr elleni vétekből cselekedtek. Ez az Úr mindentudó, ítélő tekintélyét hívja tanúul.

Ez nem arról szól, hogy a sok isten közül az egyik főisten lett. Nem arról, hogy az istenek Atyja föléjük kent egy másik Istent. Nem arról, hogy valami Felkent Isten istenkollégiumot vezet. A szöveg az Úr, Izrael Istene előtt tesz komoly hitvallást és esküt. A többszörös isteni cím az ünnepélyességet és az Úr abszolút felségét hangsúlyozza.

Te itt is ugyanazt csinálod: liturgikus és esküformulából mennyei közigazgatási rendszert fabrikálsz.

8. A „felkent minden isten fölé az istenek Atyja által” nincs benne az idézett szövegekben

Azt mondod, az Istenek Istene azért Istenek Istene, mert az istenek Atyja felkente minden isten fölé. Ez a mondat nem az 5Mózes 10,17-ben van. Nem a Józsué 22,22-ben van. Nem a Zsoltár 95,3-ban van. Nem a Zsoltár 97,7-ben van. Ez a te szintézised, amelyet ráhúzol a szövegekre.

A Zsidók 1-ben szereplő „felkent téged az Isten, a te Istened, társaid fölé” messiási zsoltári nyelv. Nem azt mondja, hogy az „Istenek Istene” cím a felkenés után keletkezett. Nem mondja, hogy a társak természet szerinti istenek. Nem mondja, hogy az istenek Atyja egy másik isteni személy a főisten fölött. Ezek mind a te ráépítéseid.

Egy bibliai címet összekötsz egy zsoltári felkenéssel, aztán beleilleszted a saját istenhierarchiádba. Ez nem exegézis, hanem teológiai barkácshegesztés.

9. János 14,28 továbbra sem mondja, hogy Jézus puszta ember

Újra idézed: „az én Atyám nagyobb nálamnál.” És újra ugyanazt a hibát követed el: ebből azt vezeted le, hogy az Emberfia nem lehet Isten. A katolikus hit ezt a mondatot nem tagadja. A megtestesült Fiú emberi természetében, földi küldetésében, szolgai állapotában az Atyához megy, az Atyának engedelmeskedik, az Atyától küldetik, az Atyához imádkozik. Ebben az üdvtörténeti rendben az Atya nagyobb nála.

De János evangéliuma nem áll meg itt. Ugyanez az evangélium mondja, hogy az Ige kezdetben volt, Istennél volt és Isten volt; hogy minden általa lett; hogy az Ige testté lett; hogy Jézus és az Atya egy; hogy aki Jézust látja, látja az Atyát; hogy a Fiút úgy kell tisztelni, ahogy az Atyát. Te János evangéliumából kivágod az egyik sort, felnagyítod, majd a többi jánosi mondatot úgy kezeled, mintha nem létezne.

Az „Atya nagyobb nálamnál” nem a Fiú istenségének tagadása, hanem a megtestesült Fiú alázatos, küldött, emberi állapotának kijelentése. Aki ezt az egész evangélium ellen használja, az nem Jánost követi, hanem Jánosból készít fegyverré reszelt félmondatot.

10. „Embernek fia, tehát nem lehet Isten” — ez a mondatod nem érv, hanem dogmatikai rövidzárlat

Azt írod: „Embernek fia, tehát nem lehet Isten.” Ez a legrövidebb formában mutatja a hibádat. A keresztény hit nem azt mondja, hogy Jézus emberi természetében nem ember. Nem tagadja, hogy Emberfia. Nem tagadja, hogy asszonytól született. Nem tagadja, hogy húsa és vére van. Nem tagadja, hogy valóságos ember. De ebből nem következik, hogy személy szerint ne lenne az örök Fiú.

A megtestesülés éppen azt jelenti, hogy az Isten Fia emberré lett. Ha eleve kimondod, hogy „ember nem lehet Isten”, akkor nem a Szentírást értelmezed, hanem előre kizárod azt a misztériumot, amelyet a Szentírás tanít. Ez nem bizonyítás, hanem előítélet.

Az Emberfia cím különösen nem puszta biológiai címke. Dániel látomásában az Emberfia mennyei alak, aki uralmat, dicsőséget és országot kap, és akinek minden nép szolgál. Jézus saját Emberfia-nyelve ezt a dicsőséges, ítélő, mennyei Messiás-képet is hordozza. Te ebből csak annyit hallasz: „ember”, aztán gyorsan becsapod a Bibliát.

11. A háromarcú ábrázolás megint csak mellékvágány

Megint előhozod, hogy a Szentháromságot háromarcúként ábrázolták, és szerinted amikor élet-halál kérdésévé tették az elfogadását, még ilyen kép állt előtte. Ez továbbra sem dogmatikai érv. A Szentháromság tana nem háromarcú kép. Nem volt az, nem lett az, nem is lesz az. A katolikus hit nem arcok számát tanítja, hanem személyek valóságos különbségét és az isteni lényeg egységét.

A képtörténeti visszaélés vagy szerencsétlen ábrázolás nem hitcikkely. Ha egy képi forma félrevezető, az nem a dogma bizonyítéka, hanem a képi forma problémája. A dogma nem attól igaz vagy hamis, hogy egy barokk, középkori vagy népi művész hogyan próbálta ügyetlenül megjeleníteni.

Te a Szentháromságot nem a hitvallásból cáfolod, hanem egy rémképpé fújt ikonográfiai példából. Ez olyan, mintha egy rosszul rajzolt térkép miatt tagadnád a város létezését.

12. A „nem létező istenmodell” vád mögött a te többistenes modelled áll

Azt mondod, nekünk nem létező istenünk van, amely modellként funkcionál. Csakhogy a te rendszered sokkal inkább modell, méghozzá jóval bonyolultabb és kevésbé biblikus: istenek sokasága, istenek Atyja, föléjük felkent Isten, külön Khrisztosz Isten, külön Khrisztosz Isten Khrisztosza, külön Emberfia, külön Szent Szellem Isten, és mindehhez egy gyermekkeresztségi politikai vádirat.

A katolikus hit nem „modellként” imádja Istent. Az egyetlen Istent imádja, aki az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A dogmatikai nyelv nem kitalált isten, hanem a kinyilatkoztatott valóság pontos védelme az eltorzítások ellen. Te viszont saját elképzelésedet nevezed „hamisítatlan Isten Szavának”, miközben a szövegekhez folyamatosan hozzáteszed a saját rangsoraidat.

Ha valami „modellként” működik, az éppen a te rendszered: bibliai címekből összeállított henoteista szerkezet, amelyben minden szó külön istent szül.

13. A Biblia fordításáról szóló vádiratod nem bizonyítja a Szentháromság hamisságát

Azt mondod, a Biblia nem jelentett problémát az „istentelenek egyháza” teológusainak, amíg le nem fordították a nemzetek nyelveire; addig milliók Bibliát sem láttak; el volt zárva előlük az Isten hamisítatlan Szava; a fordítást sokáig halállal büntették. Ez a szokásos nagy, sötét történelmi vászon, de dogmatikai szempontból nem bizonyítja, amit bizonyítani akarsz.

Először is, még ha voltak is történelmi viták, tilalmak, rossz fegyelmi intézkedések vagy visszaélések bizonyos fordítások körül, ebből nem következik, hogy a Szentháromság hamis. Másodszor, a latin Biblia nem „elzárás” volt a maga korában, hanem hosszú időn át a nyugati Egyház közös szent és tudományos nyelve. Harmadszor, az Egyház nem azért használta a szent szöveget, mert félt tőle, hanem mert olvasta, énekelte, magyarázta, másolta, őrizte, liturgiában alkalmazta.

A fordítások története összetett. Nem lehet belőle azt a primitív plakátot csinálni, hogy Róma elzárta a Bibliát, majd amikor az emberek olvasták, rögtön rájöttek, hogy a Szentháromság nincs benne. Ez propagandaszöveg, nem történelem.

14. A „nincs szükség teológusokra” állításodat éppen a saját zűrzavarod cáfolja

Azt mondod, ma már bárki olvashatja a Bibliát, ezért nincs szükség az Egyház teológusaira, akik hazugságokkal etették az embereket. Csakhogy a te példád tökéletesen mutatja, miért nem elég a nyers idézetgyűjtés. Te olvasod a Bibliát, mégis két Atyát, két Fiút, több Istent, istenfiak sokaságát, egy Felkent Istent, egy külön ember Jézust, egy ideiglenesen benne lakó Istent és egy panteonszerű istenrendet építesz belőle.

A Szentírást olvasni kell, igen. De helyesen kell olvasni: nyelvtannal, összefüggéssel, műfajismerettel, az egész kinyilatkoztatás fényében, az apostoli hit szabálya szerint. A te módszered az, hogy versdarabokat egymás mellé raksz, a neked tetsző szavakat színesen kinagyítod, majd a hiányzó részeket saját rendszereddel kitöltöd.

A teológia nem a Biblia ellensége. A rossz teológia az. A teológia arra való, hogy ne történjen meg az, ami nálad megtörténik: hogy valaki az „istenek” szóból panteont, az „Emberfia” szóból puszta emberséget, a „bennem lakik” kifejezésből isteni albérletet, az „Atya nagyobb” mondatból Krisztus lefokozását faragja.

15. A faragott képeket szolgáló papokról szóló fenyegetésed nem talál célba

Azt írod, hogy meg fognak szégyenülni a faragott képeket szolgáló papok és vezetőik. De a katolikus pap nem faragott képeket szolgál. Nem szobornak mutat be áldozatot. Nem képet imád. Nem kőhöz, fához, festékhez mint istenhez fordul. A katolikus istentisztelet címzettje Isten. A képek és szobrok jelek, emlékeztetők, tanító és áhítati eszközök, nem istenségek.

A Zsoltár 97 faragott képekkel dicsekvő bálványszolgákról beszél. Ezt ráolvasni a katolikus képtiszteletre csak akkor működik, ha előbb bebizonyítod, hogy a katolikusok képeket istenként imádnak. Ezt viszont nem bizonyítod, csak ismétled. A vádiratodban a bizonyítás helyét a szóismétlés tölti be: bálvány, bálvány, bálvány. De a háromszori kiáltás nem változtatja bálvánnyá a jelet.

Az igazi bálványimádás az, amikor a teremtményt Isten helyére teszik. A katolikus tanítás ezt tiltja. Te pedig paradox módon éppen teremtményi vagy alárendelt mennyei lényeket emelsz „istenek” sorába.

16. „Most már nem lakik benne” — ez az állításod teljesen szétveri János 14-et

A végén azt mondod János 14,10-ről: „De pontosan azt mondotta az Úr Jézus, hogy az Istene és Atyja benne lakott. Most már nem lakik. Csak Jézus halála előtti éjszakáig lakott benne.” Ez már különösen súlyos tévedés. Jézus nem mondja, hogy az Atya csak ideiglenesen, halála előtti éjszakáig lakik benne. Ilyen határidő nincs a szövegben. Ezt te írod bele.

Jézus azt mondja: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.” Ez nem lejárati dátumos jelenlét. Nem szolgálati időre szóló beköltözés. Nem olyan, hogy az Atya a nagycsütörtöki éjszakáig Jézusban lakott, aztán kiköltözött. A Fiú és az Atya egysége nem ideiglenes missziós együttlakás, hanem a Fiú örök viszonya az Atyához, amely a megtestesült küldetésben nyilvánul meg.

Ha az Atya csak Jézus halála előtti éjszakáig lakott volna benne, akkor mi történik a kereszten? Mi történik a feltámadásban? Mi történik azzal, hogy Jézus azt mondja: „én és az Atya egy vagyunk”? Mi történik azzal, hogy a feltámadt Krisztus Úrként jelenik meg? A te mondatod nem János 14 magyarázata, hanem János 14 amputálása.

17. János 14-ben a „lakozás” kölcsönös egység, nem időleges megszállás

A János 14-ben szereplő „az Atya énbennem van” nem azt jelenti, hogy Jézus egy tőle különböző Isten testét hordozó emberi edény. A mondat másik fele elválaszthatatlan: „én az Atyában vagyok.” Ha a „bennem lakik” nálad testi belakást jelent, akkor az „én az Atyában vagyok” mit jelent? Jézus is beköltözött az Atyába? Ez az értelmezés saját maga alatt omlik össze.

A jánosi nyelv az Atya és a Fiú egységéről, kölcsönös ismeretéről, cselekvési egységéről és kinyilatkoztatási egységéről beszél. Jézus szavai az Atya szavai, tettei az Atya tettei, mert a Fiú tökéletesen az Atyát nyilatkoztatja ki. Ez nem prófétai inspiráció csúcsfokon, hanem a Fiú egyedülálló isteni viszonya az Atyához.

Te ezt úgy olvasod, mintha Jézus egy vallási mikrofon volna, amelyen át az Atya beszél. De Jézus nem mikrofon. Nem szócső. Nem szent bérlemény. Ő a Fiú.

18. Ha az Atya „kiköltözött” Jézusból, akkor a saját rendszered még sötétebb következményre jut

Azt állítod, az Atya csak Jézus halála előtti éjszakáig lakott benne. Ez nemcsak bibliailag bizonyítatlan, hanem teológiailag is pusztító. Akkor a kereszten már nem az Atyával egységben lévő Fiú adja oda magát, hanem egy magára hagyott ember, akiből előzőleg távozott az isteni lakó. Akkor a megváltás nem Isten Fiának emberi természetben végbevitt önátadása, hanem egy istenelhagyott ember tragédiája.

A keresztény hit a kereszten sem szakítja el a Fiút az Atyától. Krisztus valóban átéli az elhagyatottság mélységét emberi lelkében, valóban szenved és meghal; de személy szerint az örök Fiú marad. Az Atya és a Fiú isteni egysége nem szűnik meg a szenvedésben. A Szentháromság nem omlik össze nagypénteken.

A te rendszered viszont ezt sugallja: Isten jelenléte lejár, Jézus egyedül marad, a lakó távozik. Ez nem evangélium, hanem megváltástani katasztrófa.

19. A „halálbüntetés terhe mellett rájuk kényszerítették” vád nem bizonyít dogmatikailag semmit

Azt mondod, a háromarcú istent és Róma főpapját halálbüntetés terhe mellett kényszerítették rá az emberekre. Már megint történeti erőszakot használsz dogmatikai érv helyett. Ha egy hatalom valamit erővel érvényesít, abból nem következik, hogy maga a tétel hamis. Ha egy igaz tételt rossz módon védenek, attól a tétel nem lesz hazugság. Ha egy hamis tételt üldöznek, attól a hamis tétel nem lesz igaz.

A császári vagy állami kényszer kérdése erkölcsi és történelmi probléma lehet. De a Szentháromság igazsága nem a büntetőjogból, hanem a kinyilatkoztatásból dől el. A te érvelésed azért tér vissza újra meg újra a kényszerhez, mert a szövegeknél gyengébb lábakon állsz. Könnyebb azt mondani: „Róma erőszakolt”, mint végiggondolni János 1, János 5, János 14, Zsidók 1 és az egyistenhit egészét.

A dogmát nem lehet börtönökkel sem bizonyítani, sem cáfolni. A kérdés az: igaz-e, amit állít? A te sokistenes és két-Krisztusos rendszered nem igaz.

20. A „Krisztus Isten Krisztusa” fogalmazásod önmagában mutatja a zűrzavart

A „Krisztosz Isten Khrisztosza” kifejezésed külön figyelmet érdemel. A Krisztus szó felkentet jelent. Tehát nálad van egy Felkent Isten, akinek van egy Felkentje. Ez önmagában még nem lenne lehetetlen nyelvileg, de a rendszeredben ez két külön üdvtörténeti alannyá válik: egy isteni Felkent és egy emberi Felkent. Innen már csak egy lépés, hogy legyen külön Atya az isteneknek, külön Atya Izraelnek, külön Fiú Isten és külön Fiú ember.

A Szentírás azonban nem ilyen láncolatot hirdet. Jézus a Krisztus. Jézus az Isten Fia. Jézus az Emberfia. Jézus az Úr. Ezek nem külön alanyok nevei, hanem ugyanannak az egy Jézus Krisztusnak különböző méltóságai, címei, viszonyai és küldetési szempontjai. Te a címeket személyekké darabolod, majd a darabokból istenrendszert építesz.

Ez olyan, mintha valaki a királyról hallaná, hogy uralkodó, hadvezér, bíró és atya a népének, majd négy külön személyt hozna létre. A cím nem új személy. A viszony nem új Isten.

21. Nem nekünk van problémánk Jézus beszédével, hanem neked János egészével

Azt mondod, nem veled van problémánk, hanem Jézus beszédével. Nem. Nekünk nem Jézus beszédével van problémánk. Nekünk azzal van problémánk, ahogyan Jézus beszédét feldarabolod. János 5,26-ot úgy idézed, hogy a Fiú önmagában való életét látod, de nem látod benne az isteni életet. János 14,28-at úgy idézed, hogy az Atya nagyobb voltát látod, de nem látod a megtestesült küldetés rendjét. János 14,10-et úgy idézed, hogy az Atya bennlakozását látod, de nem látod a kölcsönös egységet. János 1,14-et úgy olvasod, mintha az Ige egy testben lakott volna, nem pedig testté lett volna.

A baj tehát nem Jézus szava. A baj a te olvasatod, amely mindenhol ugyanabba az előre gyártott formába préseli a szöveget: Jézus puszta ember, benne egy másik isteni lény lakik, fölöttük még több isteni szereplő van. Ehhez igazítasz mindent.

Ez nem János evangéliuma. Ez János evangéliumából kicsavart henoteista szerkezet.

22. Összegzés: a saját válaszod bizonyítja, hogy két Krisztust és sok istent tanítasz

Összefoglalva: hiába mondod, hogy nem vágsz ketté Krisztust, amikor azonnal két külön Khrisztoszról beszélsz. Hiába mondod, hogy nem te találtad ki az istenek többségét, amikor a bibliai „istenek” nyelvét természet szerinti istenek sokaságává fújod. Hiába idézed János 5,26-ot, mert a Fiúnak önmagában való élete nem puszta emberséget, hanem isteni méltóságot jelez. Hiába idézed a Zsoltárokat, 5Mózest és Józsuét, mert az „Istenek Istene” cím nem panteont alapít, hanem minden úgynevezett isten fölött az egyetlen Urat magasztalja. Hiába emlegeted a háromarcú képeket, mert a dogma nem kép, a visszaélés nem tanítás, a karikatúra nem cáfolat. Hiába beszélsz bibliafordításról és elzárásról, mert történeti vádiratból nem lesz krisztológiai bizonyítás. Hiába fenyegeted a képeket használó papokat, mert a katolikus hit nem faragott képeket imád.

A legsúlyosabb pedig a végső állításod: szerinted az Atya csak Jézus halála előtti éjszakáig lakott benne. Ez nincs a szövegben. Ez a te betoldásod. János 14 nem ideiglenes isteni bentlakásról beszél, hanem az Atya és a Fiú kölcsönös egységéről. A Fiú nem vallási hordozó, nem prófétai testkonténer, nem szent albérlet. Az Ige nem Jézusban lakott úgy, mint egy külön személy egy emberben, hanem testté lett.

A katolikus hit ezért tisztább, biblikusabb és következetesebb: egy Isten van, nem istenek rangsora; egy Krisztus van, nem két Khrisztosz; egy Fiú van, nem egy isteni Fiú és egy külön emberi Fiú; az Ige testté lett, nem beköltözött; az Atya és a Fiú egysége örök, nem nagycsütörtök éjszakájáig tartó vendégeskedés.

A te rendszered végén a monoteizmusból panteon lesz, a megtestesülésből albérlet, Krisztusból két szereplő, János evangéliumából pedig idézetdaráló. Ez nem az Isten Szavának hamisítatlan befogadása, hanem a szövegdarabokból összefűrészelt antikatolikus mitológia.

"2. János 14,10 nem azt mondja, hogy egy külön isteni személy lakott egy emberi testben"

De pontosan azt mondotta az Úr Jézus, hogy az Istene és Atyja benne lakott.

Most már nem lakik. Csak Jézus halála előtti éjszakáig lakott benne.

1. Most már nemcsak kettévágod Krisztust, hanem megsokszorozod az Istent is

Azt kérdezed a végén: „Remélem érted végre a problémát?” Igen, most már nagyon is érthető a probléma: nem a katolikus hitben van zűrzavar, hanem a te rendszeredben. Te ugyanis most már nyíltan két Atyáról, két Fiúról, több Istenről, istenfiakról, egy Felkent Istenről, egy Szent Szellem Istenről, egy ember Jézusról és egy benne lakozó Ige Istenről beszélsz."

---------------------------------------------

Nem vágok én ketté egy Khrisztost sem. Sem az Istenek közül a Khrisztoszt sem a Khrisztosz Isten Khrisztoszát.  Elelnkezőleg. Mindkettő külön külön létezéséről tanuskjodom, ahogyan az Úr Jézus is tette, aki a Khrisztosz Istenről, Izrael Istenéről és Atyjáról kijelentette, hogy élete van önmagában, és neki is megadta, hogy élete legyen önmagában. 

Nem velem van a problémátok háromságistenetek védelme céljából, hanem az Úr Jézus beszédével,

mert bizony Ő azt mondotta, hogy ahogyan az Atyjának élete van önmagában neki is adta, hogy élete legyen önmagában.János 5:26

Ami pedig az istenek többebsének a létezését illeti, azt se én találtam ki, hanem maga az Istenek Istene tanuskodott Róluk a Szaván keresztül.

Hogy ti háromságisten modellt imádók erről készakarva nem vagytok hajlandóak tudomást szerezni, az nem az én problémám, hanem a ti problémátok, mert olyan istent "választottok" magatoknak amilyen a valóságban nem létezik. A választottatok kifejezést azért tettem idézőjelbe, mert senki se választotta a csecsemőkorában a három az egyben istenmodellt, hanem miután kihasználva cselekvőképességük korlátait belekeresztelték őket a Róma Főpapja által képviselt egyházba, halálbüntetés terhe mellett rájuk kényszerítették Róma Főpapját és háromarcú istenét.

Ezen mit sem változtat, hogy a 18. század óta, már nem háromarcúként ábrázolják Róma Főpapjának és egyházának istenmodelljét, hanem három személyes istenként. Az a lényeges, hogy amikor annak elfogadását élet-halál kérdésévé tették, még háromarcú istenként ábrázolták.

Szóval van egy nem létező istenetek, amely modellként funkcionál, de csak azoknál, akik nem ismerik az Isten Szavát, illetve nem hisznek az Isten Szavában.

Az Isten Szava ugyanis egy az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istenről tesz tanúbizonyságot, akit Mózes és Istennek más szentjei Istenek Istenének neveztek, abból kifolyólag, hogy Ő lett felkenve minden isten fölé, az istenek Atyja által.

Természetesen a háromságistenmodellhez ragaszkodók,ezt nem hajlandóak tudomásul venni, és szembe mennek az Istenek Istenével és Szavával.

Az Isten Szava nem jelentett problémát addig az istentelenek egyháza teológusainak, amíg azt a latin nyelvből, majd a görög és a káldeus arámi nyelvből ,le nem fordították a nemzetek nyelveire.

Addig az emberek milliói bibliát sem láttak. El volt tőlük zárva az Isten hamisítatlan Szava.

Magát a Biblia fordítását is sokáig halállal büntették.

Most, hogy bárki számára hozzáférhető,az igazságot keresőknek nincs szüksége az istentelenek egyházának teológusaira, akik hazugságokkal etették őket.

Elolvashatják és ha hamisítatlanul be is fogadják,rájönnek, hogy a Róma Főpapja által képviselt háromság istenmodell semmi formája nem vezethető le az Isten Szavából.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy az Isten Szava istenek létezéséről tanúskodik, és a föléjük felkent Istenek Istenéről, aki előtt meg is hajolnak, mind az istenek.

Zsoltárok 95: 3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felül.

Zsoltárok 97:7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek. 

Nincsen hely a Szentírásban a római császárok által kiképzelgett háromságisten modelljének.

Ezért meg fognak szégyenülni a faragott képeket szolgáló papok ,és vezetőik,akik papjaikat is a bűnbe vitték.

5. Mózes 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.

Józsué 22: 22 Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr (El Elohim ): Ő tudja, és az Izrael is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!

Szó sincs arról, hogy akár az Ember Fia,akár az Istenek Istene,a Korok Ura, valami háromságistenmodell részei, tagjai lennének. Ábrázadra és dicsőségre is különböznek egymástól.

Ahogyan az Ember Fia, amikor a Földön volt mondotta:

János 14: 28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. 

Nem a három az egyben istenmodellben van élete az Emberfiának, hanem önmagában, ahogyan az Istenének és Atyjának is önmagában van élete.

János 5:26 Mert amiként, akként adta a Fiúnak is, :

Embernek fia, tehát nem lehet Isten. Élete van önmagának, ahogyan az Atyjának és Istenének is élete van önmagában, tehát nem egy az emberek által kiképzelgett háromságisten modelljének a részei.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. Most már nemcsak kettévágod Krisztust, hanem megsokszorozod az Istent is

Azt kérdezed a végén: „Remélem érted végre a problémát?” Igen, most már nagyon is érthető a probléma: nem a katolikus hitben van zűrzavar, hanem a te rendszeredben. Te ugyanis most már nyíltan két Atyáról, két Fiúról, több Istenről, istenfiakról, egy Felkent Istenről, egy Szent Szellem Istenről, egy ember Jézusról és egy benne lakozó Ige Istenről beszélsz. Majd mindezt úgy nevezed: „az Isten Szava”.

Ez nem apostoli hit, hanem mennyei családfa és rangsori táblázat bibliai szavakból összerakva. A katolikus hit egy Istent vall három személyben; te viszont több isteni szereplőt vezetsz be, aztán Rómát vádolod bálványimádással. Ez olyan, mintha valaki egy panteonnal a hóna alatt rohanna be a monoteizmus előadásra, és a többieket vádolná sokistenhittel.

A te rendszeredben van „Istenek Atyja”, van „Izrael Istene és Atyja”, van „Fiú Isten”, van „Felkent Isten”, van „Szent Szellem Isten”, vannak „társai az istenek”, és külön van az ember Jézus. Ez nem tisztább hit, hanem isteni címekből barkácsolt többszintes mennyei társasház.

2. János 14,10 nem azt mondja, hogy egy külön isteni személy lakott egy emberi testben

János 14,10-et idézed: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van”. Majd ebből azt a következtetést vonod le, hogy Jézus testében az Ige Isten, vagy az Atya, vagy valamilyen Felkent Isten lakott, miközben Jézus maga csak ember volt. Csakhogy a szöveg nem ezt mondja.

Jézus nem azt mondja: „én egy ember vagyok, és bennem lakik egy tőlem különböző isteni lény.” Azt mondja: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.” Ez kölcsönös isteni egység, bensőséges személyes egység, nem egyirányú beköltözés. Ha a „bennem van” nálad azt jelenti, hogy az Atya fizikailag vagy személyileg beköltözött Jézus testébe, akkor a mondat másik fele — „én az Atyában vagyok” — mit jelent? Hogy Jézus teste az Atya belsejében tartózkodott? Látod, hová vezet a durván testiesített olvasás?

A katolikus hit értelmezi a mondatot: az Atya és a Fiú elválaszthatatlan egységben cselekszik; a Fiú tökéletesen kinyilatkoztatja az Atyát; a Fiú szavai és tettei az Atya művei, mert a Fiú nem különálló, idegen hatalom, hanem az Atyával egységben élő örök Fiú. Te viszont ezt lakhatási viszonnyá alacsonyítod: mintha az Atya vagy az Ige albérletet vett volna ki az ember Jézus testében. Ez nem János evangéliuma, hanem lakáskiadási krisztológia.

3. János 1,14-ben nem az áll, hogy az Ige „egy testben lakott”, hanem hogy az Ige testté lett

Azt írod, János evangéliumából kiderül, hogy az Ige Isten az, amely testben jelent meg, és az ember fia szája által szólt. Csakhogy János 1,14 súlyosabb ennél: „az Ige testté lett”. Nem azt mondja: az Ige egy már önálló emberi személy testében lakott. Nem azt mondja: az Ige egy emberi hordozót használt. Nem azt mondja: az Ige az ember Jézus szája mögötti másik személy volt. Hanem: az Ige testté lett.

Ez a megtestesülés. Az alany az Ige. Ami történik: testté lesz, vagyis valóságos emberi természetet vesz fel. Az Ige nem megszáll egy embert, nem belakik egy embert, nem prófétai szócsőként használ egy külön emberi alanyt, hanem maga lesz emberré. Az „Ige testté lett” szétrombolja a te kétalanyú rendszeredet.

Te a mondatból kiveszed a „testté lett” erejét, és lecseréled arra, hogy „testben megjelent”. Ez a finomnak látszó csere valójában a megtestesülés szívének kiszerelése. János nem azt tanítja, hogy Isten jelen volt egy emberben, mint a prófétákban erősebben. Azt tanítja, hogy az örök Ige emberré lett. Ezért látták az ő dicsőségét mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.

4. Nem lehet az Igét összekeverni az Atyával, majd a zűrzavart „Isten Szavának” nevezni

Azt írod, hogy az Emberfia Istene és Atyja azonos az Ige Istennel. Ez súlyos zavar. János 1-ben az Ige nem az Atya neve. Az Ige az, aki Istennél van, aki Isten, aki által minden lett, és aki testté lett. Az Atya az, akinek egyszülöttjeként az Ige dicsősége megjelenik. Tehát az Ige nem az Atya, hanem az Atyától különböző isteni személy, a Fiú.

Te egyszer azt mondod, az Ige Isten a Fiú Isten neve. Aztán azt mondod, az Emberfia Istene és Atyja azonos az Ige Istennel. Majd azt mondod, a Fiú Isten Izrael Istene és Atyja. Aztán azt mondod, ez a Fiú Isten maga is az istenek Atyjától született. Ez már nem teológia, hanem címkekeverő. A szavak nálad úgy vándorolnak egyik szereplőről a másikra, mint rosszul kiosztott névtáblák egy zavaros konferencián.

A katolikus hit ebben pontos: az Atya nem a Fiú; a Fiú nem az Atya; az Ige a Fiú; a Fiú testté lett Jézus Krisztusban; az Atya a Fiú Atyja öröktől fogva; Jézus emberi természetében az Atyát Istenének nevezi. Ez a különbségek rendje. Nálad viszont minden név más névre csúszik, majd ebből kijelented, hogy csak te fogadod el „hamisítatlanul” az Isten Szavát.

5. Jézus nem egy ember, aki „hordozta” az Igét

Azt mondod: „Nem lehet összekeverni az Ember Jézus hústestében megjelenő Ige Istent az ember Jézussal, aki őt testében hordozta.” Pontosan itt bukik ki a tévedésed. Szerinted Jézus egy emberi hordozó, az Ige pedig egy tőle különböző isteni lakó. Ez nem az evangélium Krisztusa. Ez egy isteni vendég és egy emberi házigazda rendszere.

A keresztény hitben Jézus nem hordozza az Igét úgy, mint egy próféta Isten szavát, vagy mint egy szent Isten jelenlétét. Jézus maga az Ige testté lettként. Az emberi természetet nem egy külön emberi személy birtokolja, akiben az Ige lakik; az emberi természet az Ige saját emberi természete. Ezért egy Krisztus van, nem kettő.

Ha a te rendszered igaz volna, akkor a kereszten nem Isten Fia szenvedett emberi természetében, hanem egy ember szenvedett, akiben korábban egy isteni lény lakott. Akkor a megváltás személyes alanya kettéválna. Akkor nem mondhatnánk, hogy az Ige testté lett; csak azt, hogy az Ige egy testben tartózkodott. János viszont az előbbit mondja, nem a te változatodat.

6. János 14,28 nem szedi szét Jézust és az Igét

Újra idézed: „az én Atyám nagyobb nálamnál.” Ebből azt akarod bizonyítani, hogy Jézus, az Emberfia, nem azonos az isteni Fiúval. De a katolikus tanítás ezt régóta világosan érti: Krisztus emberi természetében, megalázottságában, küldetésében, földi állapotában az Atya nagyobb nála. Isteni természetében azonban a Fiú egy az Atyával.

A mondatot nem szabad elszakítani János egész evangéliumától. Ugyanott Jézus azt mondja, hogy ő az Atyában van és az Atya őbenne; hogy aki őt látja, látja az Atyát; hogy a Fiút úgy kell tisztelni, ahogy az Atyát; hogy az Ige kezdetben volt és Isten volt; hogy az Ige testté lett. Ha János 14,28-at úgy érted, hogy Jézus puszta ember, akkor János evangéliumának többi kijelentését megtagadtad.

A helyes különbségtétel nem az, hogy van egy ember Jézus és egy külön Ige Isten. Hanem az, hogy egyetlen Jézus Krisztus van: személy szerint az örök Fiú, természet szerint valóságos Isten és valóságos ember. Emberi természetében alárendelt, isteni természetében egylényegű az Atyával.

7. János 5,26 nem ellenedre van, hanem ellened szól

Azt írod: „Nem a három az egyben istenmodellben van élete az Emberfiának, hanem önmagában.” Majd János 5,26-ot idézed, amely szerint ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. De figyeld meg, mit mond ez a vers: a Fiúnak olyan módon van élete önmagában, ahogy az Atyának. Ez nem puszta emberi sajátosság.

Egy teremtménynek nincs élete önmagában. Egy embernek nincs élete önmagában. Egy angyalnak sincs élete önmagában. Minden teremtmény kapja és fenntartva birtokolja életét. Ha a Fiúnak úgy van élete önmagában, ahogy az Atyának, akkor itt isteni életközlésről van szó, nem egy emberi lélek megformálásáról.

A „adta a Fiúnak” nem időbeli gyártást jelent, hanem az örök fiúi eredés titkát: a Fiú az Atyától van, és az Atyától kapja az isteni élet teljességét, nem teremtményi részesedésként, hanem örök isteni közlésként. Te ezt úgy olvasod, mintha az Atya adott volna egy külön embernek önéletet. Ez nem János, hanem a te teológiai átutalási bizonylatod.

8. A Zsidók 1-ben a Fiú nem Izrael Atyja, hanem a Fiú, aki teremtő Úr

Azt mondod, Pál a Zsidókhoz írt levélben az Úr Istenre vonatkozó zsoltári kinyilatkoztatást idézve beazonosítja az istenek között a Felkent Istent Fiú Istenként, majd hozzáteszed: a Fiú Isten azonos Izrael Istenével és Atyjával. Itt megint összecsúsztatod a címeket. A Zsidók 1-ben a megszólított a Fiú. Nem „Izrael Atyja” szerepben jelenik meg, hanem Fiúként, akit Isten szólít meg, és akire teremtő Úrként alkalmazza a zsoltári szavakat.

A szöveg célja az, hogy megmutassa: a Fiú fölötte áll az angyaloknak, Istenként és Úrként méltósága van, örökkévaló királyi trónnal, teremtő hatalommal. De ez nem azt jelenti, hogy a Fiú egy másik Atya volna Izrael számára, miközben fölötte még ott áll „az istenek Atyja”. Ezt te teszed hozzá, mert a rendszerednek szüksége van két Atyára és két Fiúra.

A Zsidók 1 nem támogatja a te két-Atya-két-Fiú istenrendszeredet. A Fiú isteni méltóságát tanítja, nem egy isteni család adminisztratív rendjét.

9. A „Fiú Isten nem azonos az Emberfiával” mondatod szétveri az evangéliumot

Azt írod: „A Fiú Isten nem azonos az Ember Fiával, hanem Istene és Atyja az Ember fiának.” Ez a mondat maga a probléma kristálytiszta formában. A keresztény hit szerint az Emberfia Jézus maga a Fiú megtestesülten. Te viszont az Emberfiát külön emberré teszed, a Fiú Istent pedig az ő Istenévé és Atyjává. Ezzel létrehozol egy olyan rendszert, amelyben Jézus nem maga a Fiú, hanem egy másik Fiú nevű isteni lény teremtményi vagy emberi hordozója.

Ez nem apostoli hit. Az apostolok nem két Fiút hirdettek: egy isteni Fiút és egy emberi Fiút. Nem két Krisztust hirdettek: egy mennyei Felkent Istent és egy földi Emberfiát. Nem azt hirdették, hogy az ember Jézus testében lakott Izrael Fiú Istene. Azt hirdették, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, az Úr.

A te rendszeredben az evangéliumi „Jézus Krisztus, Isten Fia” egysége darabokra hullik: Jézus az ember, Krisztus a felkent emberi cím, Fiú Isten egy másik lény, Atya egy szerepnév, Ige egy lakó. Ez már nem keresztény hit, hanem teológiai szétszerelőműhely.

10. Az, hogy te „nem krisztológiának” nevezed a rendszeredet, nem menti meg attól, hogy az legyen

Azt mondod: „Krisztológiátok csak nektek van, nekem nincs. Én csak elfogadom az Isten Szavát hittel és hamisítatlanul.” Ez nagyon jámborul hangzik, csak nem igaz. Neked is van krisztológiád, sőt igen bonyolult: Jézus ember, akinek szellemét Ádám után formálták; testében lakott az Ige Isten; az Ige Isten azonos Izrael Istenével és Atyjával; ez a Fiú Isten a Felséges Isten egyik fia; vannak társai az istenek; a Szent Szellem külön Isten; létezik két Atya és két Fiú. Ez krisztológia, csak rossz krisztológia.

Aki Jézusról, Fiúról, Istenről, Igéről, Atyáról, megtestesülésről, szellemről, felkenésről és Emberfiáról állításokat tesz, az krisztológiát művel. Attól, hogy ráírod: „én csak a Bibliát olvasom”, még nem lesz értelmezésmentes. A Bibliát te is értelmezed. A baj az, hogy rosszul.

A „nincs krisztológiám” mondatod olyan, mintha valaki egy egész házat építene görbe falakkal, majd azt mondaná: nekem nincs építészetem, én csak téglákat rakok egymásra. De attól még ház lett belőle — csak düledező.

11. A „háromarcú isten” ismételgetése továbbra is szalmabáb

Megint előhozod: szerintünk létezett egy háromarcú isten, amelynek egyik arcát Fiúnak, másikat Atyának, harmadikat Szent Szellemnek hívták. Nem. Ez nem a katolikus krisztológia, nem a katolikus Szentháromság-tan, nem a hitvallás, nem a dogma. Ez a te karikatúrád.

A Szentháromság nem három arc. Nem három testrész. Nem három maszk. Nem három isten egy torz fejben. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három valóságos személy egyetlen isteni lényegben. A személy nem arc. Az isteni lényeg nem test. A képi ábrázolás nem dogmatikai definíció.

Ha voltak rossz vagy félrevezető háromarcú ábrázolások, azok nem a katolikus dogma tartalma. Sőt, éppen azért voltak problematikusak, mert félreérthetővé tették azt, amit a dogma nem így tanít. Te még mindig úgy harcolsz, mint aki a templom faláról letépett egy rossz képet, és azt hiszi, ezzel az egész hitet megcáfolta.

12. A Szentírás nem három külön istent tanít: Fiú Isten, Szent Szellem Isten, Istenek Atyja

Azt mondod, a Szentírás tanúskodik egy Fiú Istenről, egy Szent Szellemnek nevezett Istenről és az asszonytól született Emberfiáról, valamint külön az istenek Atyjáról. Ez már nyílt isten-sokszorozás. Ha a Fiú Isten külön isteni lény, a Szent Szellem Isten külön isteni lény, az istenek Atyja külön isteni lény, Izrael Istene és Atyja külön szereplő, akkor hány Istened van? És közben még te kiáltasz „háromistenhit!”-et?

A katolikus hit legalább tudja, mit mond: az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten, mégsem három Isten, hanem egy Isten, mert egyetlen isteni lényeg van. Te viszont azt mondod: ezek külön-külön Istenek, továbbá vannak társaik az istenek között, aztán mégis monoteizmusnak nevezed. Ez már nem is háromistenhit, hanem istenekkel telehintett mennyei társasjáték.

A bibliai monoteizmus nem azt jelenti, hogy több Isten van, csak mi az egyikhez tartozunk. Az az ószövetségi és újszövetségi hit magva, hogy egyetlen végső Teremtő van. Minden más, bármilyen magas mennyei lény, teremtmény.

13. Az ember szellemét az apjától örökli — ez külön teológiai légvár, nem bibliai bizonyítás

Azt állítod, Ádámon és az Emberfián kívül minden ember az apjától örökölte a szellemét, Jézus viszont a Fiú Istentől kapta. Ez súlyos állítás, de nem bizonyítod a Szentírásból. Az 1Korintus 15 nem ezt mondja. Pál nem embriológiát, nem lélek-öröklési tant, nem apai szellemátadási rendszert tanít, hanem feltámadási és Ádám–Krisztus tipológiát.

Azt, hogy minden ember az apjától örökli a szellemét, egyszerűen bejelented. Majd erre ráépíted Jézus kivételességét. Csakhogy egy bejelentett tételből nem lesz apostoli tan. Ez olyan, mint amikor valaki az asztalra tesz egy saját faragású sakkfigurát, majd kijelenti: mostantól ezzel kell mattot adni.

A keresztény hit szerint Jézus emberi lelke teremtett emberi lélek, amelyet a megtestesülésben a Fiú személye vesz fel. De Jézus személye nem egy utólag megformált emberi szellem. Az alany az örök Fiú. Te ezt elutasítod, majd helyette egy bibliailag bizonyítatlan „apai szellemöröklés” elmélettel próbálod kitömni a lyukat.

14. A feltámadt Jézus húsa és csontja nem cáfolja istenségét

Azt mondod, Jézus feltámadása után sem változott Istenné, mert azt bizonygatta tanítványainak, hogy nem szellem, hiszen húsa és csontja van; az istenek pedig szellemek, nincs húsuk és csontjuk. Ez megint hamis alternatíva. A katolikus hit nem azt tanítja, hogy Jézus feltámadása után „változott Istenné”. Ő személy szerint öröktől fogva Fiú. Emberi természetében valóban feltámadt testben jelent meg. Ezért mondta: nem kísértet, nem testetlen jelenés.

Az, hogy Krisztusnak feltámadt emberi teste van, az emberségét bizonyítja, nem istenségének tagadását. A megtestesült Fiú emberi testet vett fel, és azt dicsőségesen feltámasztva örökre megtartja. A keresztény hit nem szégyelli Krisztus húsát és csontját. Éppen ez a botrány és dicsőség: Isten Fia valódi emberi természetet vett fel, és nem dobta le magáról feltámadás után.

Te megint így érvelsz: ha teste van, nem Isten. A keresztény válasz: isteni személy emberi testben. Nem az isteni természetnek van csontja, hanem a Fiú által felvett emberi természetnek. Ha ezt nem különbözteted meg, akkor minden krisztológiai mondatot félre fogsz olvasni.

15. Az „istenek mindnyájan szellemek” mondatod megint elárulja a panteonodat

Azt írod: „az istenek, akik mindnyájan szellemek”. Köszönöm, ennyire nyíltan ritkán vallja be valaki, hogy nem bibliai monoteizmust beszél. Nálad az „istenek” egy szellemi lénycsoport. Vannak köztük társak, vannak föléjük felkentek, van Atyjuk, van rangjuk. Ez nem az egyetlen Teremtő hite, hanem isteni népesség-nyilvántartás.

A Biblia angyalokat és démonokat ismer, mennyei hatalmasságokat ismer, de ezek teremtmények. Ha szellemek, attól nem istenek természet szerint. A démonok is szellemek, mégsem istenek. Az angyalok is szellemi lények, mégsem teremtetlenek. A „szellemi lény” nem azonos az „Isten” fogalmával.

Te a szellemi létezésből istenséget csinálsz. Ez súlyos kategóriatévesztés. Nem minden nem testi lény Isten. Ez az alap, amit már az első hittanórán sem volna szabad elrontani.

16. Jeremiás 3,19 nem azt jelenti, hogy a Fiú Isten lett Izrael Atyja egy másik Isten alatt

Jeremiás 3,19-et idézed: „Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem.” Ebből azt akarod kihozni, hogy Izrael Istene, a Fiú Isten, Izrael fiainak Atyja lett, de ő maga nem az istenek Atyja, mert ő is az istenek Atyjától született. Ez már a bibliai atyaság teljes szétszabdalása.

Jeremiásnál az Úr Izraellel kötött szövetségi viszonyában nevezi magát Atyának. Ez nem azt jelenti, hogy egy második isteni Atya lép be a mennyei családi rendszerbe. Nem arról van szó, hogy van egy „Istenek Atyja”, aztán egy másik „Izrael Atyja”, aki maga is istenfi, és mellette még egy ember Jézus. Ez a te rendszered, nem Jeremiás.

A Biblia több értelemben beszél Isten atyaságáról: teremtőként, szövetségi Atyaként, Izrael Atyjaként, Krisztus Atyjaként. De ezek nem külön isteneket jelentenek. Ugyanannak az egy Istennek különböző viszonyait fejezik ki. Te a viszonyokból külön isteni szereplőket gyártasz. Ez a hibád újra és újra.

17. „Két Isten, akiket külön-külön Atyának hívnak” — ez nem kereszténység

Azt írod: „A Szentírás két Istenről tanúskodik, akiket külön-külön Atyának hívnak.” Ennél világosabban nem is lehetne kimondani, hogy elhagytad a keresztény monoteizmust. Két Istenről beszélsz. Nem két személyről az egy Istenben, hanem két Istenről, akiket külön-külön Atyának hívnak. Ez nem apostoli hit, hanem kétistenes rendszer.

A keresztény hit szerint egyetlen Isten van. Az Atya valóban Atya a Fiú örök viszonyában, és Isten atyai módon viszonyul Izraelhez és a hívőkhöz. De nem két Isten van, két Atyával. A Fiú sem egy másik Isten, aki Izrael Atyja, miközben fölötte áll az istenek Atyja. Ez a te mennyei genealógiád.

Itt már nem arról van szó, hogy félreértetted a Szentháromságot. Hanem arról, hogy a Szentháromság helyére többistenes rendszert állítottál. És még te nevezed ezt „hamisítatlan” hitnek.

18. „Hasonlóan létezik két Fiú” — ezzel végleg kettéhasítottad Krisztust

Azt is írod: „Hasonlóan létezik két Fiú.” Az egyik a társai fölé felkent Isten, akit Pál Istenként és Fiúként azonosít; a másik az Úr Jézus, aki nem Isten, hanem ember. Ez a mondat végképp leleplező. Te nem a bibliai Jézus Krisztust vallod, hanem két Fiút: egy isteni Fiút és egy emberi Fiút. Ez a keresztény hit szempontjából nem apró eltérés, hanem a Krisztus személyének szétfeszítése.

Az apostoli hit nem két Fiút hirdet. Nem azt mondja, hogy van egy mennyei Fiú Isten, és külön van az ember Jézus, aki tőle kapta szellemét. Azt mondja: Jézus Krisztus az Isten Fia. Aki Máriától született, az a Fiú. Aki szenvedett, az a Fiú emberi természetében. Aki feltámadt, az a Fiú. Aki az Atya jobbján ül, az a Fiú. Nem két Fiú, hanem egy Fiú, aki emberré lett.

A te két-Fiú elméleted nem javítja a katolikus dogmát, hanem szétrobbantja az evangéliumot.

19. Nesztorioszra hivatkozni itt majdnem önfeljelentés

Azt mondod, mindezt röviddel a császári háromságmodell után Nesztoriosz szájbarágósan elmagyarázta Róma főpapjainak és püspökeinek. Ez különösen árulkodó. Nesztoriosz neve éppen a krisztológiai szétválasztás miatt vált jelképpé: azért, mert a Krisztusban való egységet nem megfelelően tartotta össze, és a Fiú megtestesülésének alanyát veszélyesen kettéválasztotta.

Te most büszkén olyan irányra hivatkozol, amely pontosan azt a bajt testesíti meg, amit nálad látunk: a Krisztusban lévő isteni és emberi valóságot nem egy személy egységében, hanem szétválasztva kezeled. Egy ember Jézus, és egy benne lakozó isteni Fiú. Egy emberi alany és egy isteni alany. Ez nem a megtestesülés tisztítása, hanem annak szétszerelése.

Ha valaki a Szentháromság és a megtestesülés ellen vitázva Nesztorioszt hívja tanúnak, az körülbelül olyan, mint amikor valaki a tűzvédelemről gyújtogatóval szakértet.

20. A római császárok tudatlanságára hivatkozás nem oldja meg a saját dogmatikai zűrzavarodat

Azt mondod, a római császárok nem voltak tudatában ezeknek, ezért elhamarkodottan olyan istenmodellt erőltettek rá Krisztus igaz követőire, amelyben nem kapott helyet az Istenek Atyja, Izrael Istene és Atyja, a Fiú Isten, a Szent Szellem Isten és az Emberfia. Vagyis szerinted a baj az, hogy a császári modellben nem volt elég isteni szereplő és cím.

Ez önmagáért beszél. A katolikus hit hibája nálad az, hogy nem fér bele a több-Istenes rendszeredbe. Nem fogad el külön Istenek Atyját, külön Izrael Atyját, külön Fiú Istent, külön emberi Fiút, külön Szent Szellem Istent és isten-társakat. Igen, nem fogadja el. Pontosan azért nem, mert keresztény monoteizmus.

A római császárokra mutogatás itt csak füst. A kérdés nem az, hogy melyik császár mit értett. A kérdés az, hogy a te rendszered hogyan egyeztethető össze az egyetlen Isten hitével és az egy Krisztus apostoli megvallásával. Sehogy.

21. A Máté 28-ban szereplő Atya, Fiú és Szentlélek nem nevek, amelyeket később bálványra ragasztottak

Azt mondod, Jézus bemerítési parancsában elhangzott három nevet a római tévtanítók adták a császári háromarcú modellnek. De a parancsban nem puszta címkék szerepelnek. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek neve az a keresztségi isteni valóság, amelybe a tanítvány belép. Nem utólagos római címkeragasztás, hanem Krisztus saját parancsa.

Ráadásul éppen Máté 28 mutatja, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek együtt áll a keresztény beavatás középpontjában. Nem három külön istenként, nem háromarcú bálványként, hanem egy isteni névben. Te ezt nem tudod elviselni, ezért azt mondod: később császárok és római főpapok ráaggatták ezeket a neveket egy modellre. De a háromságos szerkezet már az evangéliumi parancsban ott van.

Ha Jézus szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek neve a tanítvánnyá tétel pecsétje, akkor nem lehet úgy tenni, mintha ezek csak Róma találmányának címkéi volnának.

22. A gyermekkeresztség ismételt riogatása megint nem válasz a krisztológiai kérdésre

A végén megint előveszed a „cselekvőképességük hiányában belekeresztelt” embereket. Ez a refrén nálad úgy működik, mint a vészcsengő: amikor a dogmatikai rendszered elkezd füstölni, megszólaltatod a gyermekkeresztség elleni riadót. De ez most sem válasz a felvetett kérdésekre.

Nem bizonyítja, hogy János 1-ben az Ige csak lakott egy emberben. Nem bizonyítja, hogy Jézus nem azonos az örök Fiúval. Nem bizonyítja, hogy két Atya és két Fiú létezik. Nem bizonyítja, hogy a Szentlélek külön Isten a többiek mellett. Nem bizonyítja, hogy 1Korintus 15 szerint Jézus szellemét Ádám után formálták.

Ez csak érzelmi zászlólengetés. A krisztológiai kérdéseket nem lehet csecsemőkeresztségi felháborodással megoldani.

23. A „valóságos Isten” és „valóságos Krisztus” nálad nem evangéliumi, hanem megcsonkított

Azt mondod, az embereknek meg kell ismerniük a valóságos Istent és a valóságos Isten Krisztusát. Szép szólam. Csakhogy nálad a „valóságos Krisztus” nem az evangélium Krisztusa, hanem egy puszta ember, akinek testében egy másik isteni lény lakott. Ez csonka Krisztus. Nem az Ige testté lett; nem az örök Fiú emberré lett; hanem egy ember, akit isteni lakóval magyarázol.

A valódi evangéliumi Krisztus nem ilyen. Ő nem csak Isten eszköze, hanem Isten Fia. Nem csak hordozó, hanem az Ige testben. Nem csak emberi Fiú, hanem az Atya egyszülöttje. Nem két Fiú közül az emberi, hanem az egyetlen Fiú megtestesülten.

Aki a Fiút leválasztja Jézusról, az nem mélyebben fogadja be Krisztust, hanem elveszíti az evangélium középpontját.

24. Összegzés: most már világos, hogy nem a Szentháromságot cáfolod, hanem saját többistenes rendszeredet véded

Összefoglalva: János 14,10 nem azt tanítja, hogy az ember Jézus testében egy tőle különböző Ige Isten lakott. János 1,14 nem azt mondja, hogy az Ige egy testben tartózkodott, hanem hogy az Ige testté lett. Az Ige nem az Atya neve, hanem a Fiúra vonatkozik. János 14,28 Krisztus megtestesült, küldött, emberi állapotára vonatkozik, nem az örök Fiú lényegi alacsonyabbrendűségére. János 5,26 nem puszta emberről beszél, mert a Fiúnak úgy van élete önmagában, ahogy az Atyának. Zsidók 1 nem két Fiút tanít, hanem a Fiút Istenként és teremtő Úrként mutatja be. 1Korintus 15 nem Jézus szellemének Ádám utáni megformálását tanítja, hanem Krisztust mint új Ádámot, mennyei Urat és életadót.

A te tanításod viszont ezt állítja: két Atya van; két Fiú van; több Isten van; az egyik Isten a másiktól származott; a Fiú Isten különbözik az Emberfiától; az ember Jézus testében egy másik Isten lakott; a Szent Szellem külön Isten; az istenek társai közül valakit felkentek föléjük. Ez nem az apostoli hit. Ez nem monoteizmus. Ez nem Krisztus helyes megvallása. Ez egy henoteista, nesztoriánus irányba csúszó, bibliai címekből összefércelt vallási rendszer.

A katolikus hit nem azért utasítja ezt el, mert császárok kitaláltak valamit, hanem mert az apostoli hit egy Istent és egy Krisztust vall. Egy Istent: Atyát, Fiút és Szentlelket. Egy Krisztust: Jézus Krisztust, az örök Fiút, aki emberré lett. Nem két Fiút. Nem két Atyát. Nem több Istent. Nem emberi testben lakó felkent alistent. Nem mennyei panteont.

A te rendszered végén már annyi isteni szereplő áll a színpadon, hogy a Szentháromságot vádolni sokistenhittel teológiai kabaré. A katolikus hit megőrzi az egységet: egy Isten, három személy; egy Krisztus, két természet. Te szétszeded: több isten, két Atya, két Fiú, egy emberi hordozó és egy isteni lakó. A különbség ennyi: az Egyház hisz a megtestesülésben; te pedig lakhatási szerződést írsz Jézus testébe.

Azzal kezded, hogy „nem ezt írtam”, majd pontosan leírod ugyanazt még világosabban: szerinted van az Emberfia, a húsvér ember Jézus, és van egy másik, tőle nem azonos „Fiú Isten”, „Ige Isten”, „Felkent Isten”, aki Jézus testében lakozott. Ez már nem félreértett megfogalmazás, hanem nyílt krisztológiai kettévágás."

----------------------------------------

Nos erről szól az Isten szava, az Úr Jézus tanítása és az apostoli hitvallás is.

Hogy az Úr Jézus nem Isten hanem ember, az ő maga jelentette ki, amikor rendszeresen Ember fiának nevezte önmagát. Majd arról tanúskodott, hogy az az Isten, aki a testében lakozik. 

János 14: 10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat. 11 Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem. 

A kérdés az, hogy melyik az az Isten, akinek az Úr Jézus testében kellett lakozni?

János evangéliumából kiderül, hogy az Ige Isten az, amely testben jelent meg, és az ember fia szája által szóllott.

János 1:1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. 11 Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be Őt. 12 Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; 14 És az Ige hústestben jelent meg, és lakozék miközöttünk és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.

Nem lehet összekeverni az Ember Jézus hústestében megjelenő Ige Istent az ember Jézussal, aki őt testében hordozta. Már azért sem, mert maga az Úr Jézus is kölönbséget tett önmaga és a etstében lakozó Istene és Atyja között.

János 14: 28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. 

Nem a három az egyben istenmodellben van élete az Emberfiának, hanem önmagában, ahogyan az Istenének és Atyjának is önmagában van élete.

János 5:26 Mert amiként, akként adta a Fiúnak is, :

Embernek fia, tehát nem lehet Isten. Élete van önmagának, ahogyan az Atyjának és Istenének is élete van önmagában, tehát nem egy az emberek által kiképzelgett háromságisten modelljének a részei.

Majd Pál apostol rátette az i-re a pontot, amikor idézve az Úr Istenre vonatkozó 45. zsoltár kinyilatkoztatását,beazonosítja az istenek között a Felkent Istent Fiú Istenként.

A Fiú Isten, akit felkent Istene társai az istenek fölé azonos Izrael Istenével és Atyjával.

Ezért nevezte az Úr Jézus a testében lakozó Istent Atyjának és Istenének.

Zsid. 1:7. és az angyalokról ezt mondja: aki az Ő angyalait szelekké teszi, és az Ő papi szolgáit tűznek lángjává, 8. a Fiúhoz pedig: a trónod, ó Isten a korszakok korszakaiba (az aion, aionaiba) áll, és az egyenesség pálcája a királyságod pálcája, 9. az igazságosságot szereted és gyűlölöd a törvénytelenséget, azért kent fel téged az Isten, a te Istened az ujjongás olajával részestársaid fölé 10. és: Te alapítottad kezdetben Uram a földet, és a Te kezeid munkái az egek, 11. ezek elmúlnak, Te pedig megmaradsz és mindenek mint a ruha elavulnak, 

Pál apostol szerint, az Isten, akit Felkent Istene a társai ,az istenek fölé, azonos a Teremtő Istennel.

Ő az, akit Mózes az Istenek Istenének nevezett.

A Fiú Isten nem azonos az Ember Fiával, hanem Istene és Atyja az Ember fiának.

Krisztológiátok csak nektek van, nekem nincs. Én csak elfogadom az Isten Szavát hittel és hamisítatlanul.

A krisztológiátok szerint létezett  egy háromarcú isten, amelynek az egyik arcát fiúnak hívták, a másikat Atyának, a harmadikat Szent Szellemnek. Így is ábrázoltatták egyházad mindenkori főpapjai 

ezt a római császárok által kiképzelgett istenmodellt, háromarcú egy istenként.

Ellenben a Szentírás tanúskodik egy Fiú Istenről, és a Fiú Istent ,társai az istenek fölé felkent Istenről.

Tanúskodik egy Istenről, akit Szent Szellemnek nevez az Írás. És nem utolsó sorban tanúskodik az asszonytól született Ember fiáról, akinem a szellemét a Fiú Isten azután formálta meg, miután Ádám vétkezett.

Az Ember fia lett Ádám után a második, aki szellemét az Istentől kapta és nem férfiútól örökölte.

Ádámon és az Ember fián kívül, minden ember az apjától örökölte a szellemét.

1.Kor. 15:45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám életet adó Szellemmé. 46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután a szellemi. 47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, a mennyből való. 

Az apostol nagyon helyesen nevezi embernek az Úr Jézust, hisz ember fiaként is mutatkozott be.

Feltámadása után sem változott Istenné, hisz épp azt bizonygatta tanítványainak, hogy Ő nem 

szellem, hisz csontjai vannak és húsa is van. Az isteneknek, akik mindnyájan szellemek, nincsen se csontjuk, se húsuk.

Ezt is írod:" Az Újszövetségben az Ige nem az Atya neve, hanem a Fiúra vonatkozó megjelölés."

Az Ige, görögül Logosz a Fiú Isten egyik neve. Ugyanezt a Fiú Istent, aki Istene és Atyja által felkenetett ,társai az istenek fölé, nevezte Mózes Istenek Istenének, de Izrael népe Atyjának is.

Így lett a Fiú Isten, Izrael Istenének a neve Atya Izrael fiai számára.

Jeremiás 3:19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem!

Attól, hogy Izrael Istenét a Fiú Istent Izrael fiai ,köztük az Úr Jézus is Atyának hívta, nem jelenti azt,

hogy Ő lenne az istenek Atyja , hisz Ő maga is az istenek Atyjától született, ahogyan társai is mindnyájan az istenek Atyjának a fiai.

Mindezt röviddel azután, hogy a római császárok létrehozták a három az egyben istenmodellt,

szájbarágósan el lett magyarázva Róma mindenkori főpapjainak, és püspökeinek, névszerint Nesztoriosz által. 

A Szentírás két Istenről tanúskodik, akiket külön külön Atyának hívnak. Az egyik az isten fiak, köztük Izrael Istenének is az Atyja, a másik pedig maga Izrael Istene, az Istene által társai az istenek fölé 

felkent Isten, aki nem az istenek atyja, hanem fiakká fogadás jogán, Izrael fiainak Atyja.

Hasonlóan létezik két Fiú. Az egyik a társai ,az istenek fölé felkent Isten,akit Pál apostol a zsidókhoz írott levele első fejezetében Istenként és Fiúként azonosít.  És létezik egy Fiú az Úr Jézus személyében, aki viszont nem Isten, hanem ember, aki a szellemét a Fiú Istentől, Izrael Istenétől és Atyjától kapta, ahogyan Ádám is tőle kapta a szellemét, ellenben hústeste egy asszonyembertől, 

a Mária nevű Izrael leányától született.

Mivel a római császárok nem voltak tudatában mindezeknek, elhamarkodottan egy olyan istenmodellt próbáltak ráerőltetni Khrisztosz igaz követőire, amit nem fogadhattak el, még akkor sem, ha ezért meg kellett halniuk. A római császárok istenmodelljében ugyanis nem kapott helyt sem az Istenek Atyja, sem Izrael Istene és Atyja, társai az istenek fölé felkent Fiú Isten, se a Szent Szellem Isten,

és nem utolsó sorban az Ember fia sem.

Remélem érted végre a problémát, vagy mégsem?

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. Most már nyíltan kimondtad a krisztológiai szétszakítást

Azzal kezded, hogy „nem ezt írtam”, majd pontosan leírod ugyanazt még világosabban: szerinted van az Emberfia, a húsvér ember Jézus, és van egy másik, tőle nem azonos „Fiú Isten”, „Ige Isten”, „Felkent Isten”, aki Jézus testében lakozott. Ez már nem félreértett megfogalmazás, hanem nyílt krisztológiai kettévágás.

A katolikus hit szerint nem egy ember Jézus testében lakott egy tőle különböző isteni személy. Nem arról van szó, hogy volt egy emberi alany, akibe beköltözött az Ige Isten. Nem arról van szó, hogy Jézus teste valami vallási lakás volt, amelyben egy mennyei felkent isten tartózkodott. A hit azt vallja: Jézus Krisztus személye maga az örök Fiú, az Ige, aki valóságos emberi természetet vett fel.

Te viszont két alanyt gyártasz: az egyik az ember Jézus, a másik a benne lakó Felkent Isten. Ez nem megtestesülés, hanem albérleti krisztológia. Isten beköltözik, ember hordozza, majd te azt mondod: íme, ez az igaz Krisztus. Nem. Ez nem az apostoli hit Krisztusa, hanem egy szétszedett, összeragasztott, fogalmi ragasztószalaggal megtákolt Krisztus-kép.

2. Az „Emberfia nem azonos a Fiú Istennel” mondatod maga a probléma

Azt írod: „Az Emberfia tehát nem azonos a Fiú Istennel.” Pontosan ez a baj. A keresztény hit éppen azt vallja, hogy az Emberfia Jézus azonos az örök Fiúval személy szerint. Nem természet szerint azonos az emberség és az istenség, hanem személy szerint ugyanaz az alany: aki emberként született, szenvedett, meghalt és feltámadt, az az örök Fiú megtestesülten.

Te az Emberfiát és a Fiú Istent külön szereplővé teszed. Ezért nálad Jézus nem maga Isten Fia emberré lettként, hanem egy ember, akiben egy másik isteni lény lakott. Ezzel Krisztus egységét szétbontod. A megváltás személyes alanyát kettévágod. A keresztet emberi eseményre redukálod, az istenséget pedig kívülről belakó jelenlétté teszed.

Ez nem az Egyház „római modelljének” cáfolata, hanem a megtestesülés tagadása. Nem az apostoli Krisztust véded, hanem egy kettős Krisztus-rendszert állítasz fel: egy emberi Jézust és egy benne lakó istent. Ez a régi krisztológiai tévedések egyik visszatérő árnyéka.

3. Az Ige Isten nem az Atya, aki egyszerűen „lakozott” Jézusban

Azt állítod, hogy az Emberfia Istene és Atyja azonos az Ige Istennel, aki az Emberfia testében lakozott. Ez teljes fogalmi zűrzavar. Az Újszövetségben az Ige nem az Atya neve, hanem a Fiúra vonatkozó megjelölés. Az Ige Istennél volt, az Ige Isten volt, és az Ige testté lett. Nem az történik, hogy az Atya mint Ige beköltözik egy előre létező ember Jézus testébe. Hanem az Ige, a Fiú, emberré lesz.

Te összekevered az Atyát, az Igét, a Fiút, a Felkent Istent és az Emberfia Istenét. Egyik mondatban a Fiú Isten nem azonos az Emberfiával, másikban az Emberfia Istene az Ige Isten, harmadikban Pál azonosítja őt Fiúként és Istenként, negyedikben ő egy a Felséges Isten fiai közül. Ez nem teológia, hanem címke-kavarás.

A katolikus hit világos: az Atya nem a Fiú; a Fiú nem az Atya; az Ige a Fiú; a Fiú lett emberré Jézus Krisztusban. Nem az Atya lakott ideiglenesen egy emberben, hanem a Fiú vette fel az emberi természetet. Ezt nevezik megtestesülésnek, nem isteni beköltözésnek.

4. A „benne lakozott” nyelvet rossz helyre teszed

Természetesen a Szentírás beszél arról, hogy Isten Lelke lakozik a hívőkben, és hogy az Atya és a Fiú eljönnek és lakást vesznek annál, aki szereti Krisztust. De ez nem azonos a megtestesüléssel. A hívőben való kegyelmi lakozás nem ugyanaz, mint az Ige testté létele. Ha Jézus csak úgy volna Isten lakóhelye, mint egy kiemelt próféta vagy megszentelt ember, akkor nem volna egyedülálló megtestesülés. Akkor csak fokozati különbség volna közte és a többi szent között.

A katolikus hit szerint azonban Krisztus nem pusztán „Isten hordozója”. Nem csak temploma Istennek. Nem csak megszállt, betöltött vagy felkent ember. Ő maga az Ige testté lettként. Ez a különbség ég és föld. Nálad Jézus teste egy szentély, amelyben egy másik isteni lény lakik. A keresztény hitben Jézus embersége annak a személynek az embersége, aki maga az örök Fiú.

Te a kegyelmi lakozást összekevered a személyes egységgel. Ezért lesz nálad Krisztusból vallási hordozóeszköz.

5. A Zsidókhoz írt levél nem a te kettős-Krisztus elméletedet tanítja

Azt mondod, Pál apostol a Zsidókhoz írt levélben azonosítja a Fiút Istenként és az Istene által társai fölé felkent Istenként. Most hagyjuk is azt, hogy a levél szerzőségét a hagyomány és a tudomány különbözőképpen tárgyalja; a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy a Zsidók 1 nem azt tanítja, hogy van egy Felkent Isten, aki különbözik az ember Jézustól, és beköltözött az ember Jézus testébe.

A Zsidók 1 a Fiú felsőbbségét tanítja az angyalok fölött. A Fiút Istennek szólítja: „A te trónod, ó Isten, örökkön örökké.” Majd teremtő Úrként szól róla: „Te alapítottad kezdetben a földet, és a te kezeid művei az egek.” Ez nem egy istenek közül előléptetett alisten leírása, és nem egy emberben lakozó másik isteni lényé. Ez a Fiú isteni méltósága.

A „felkent téged az Isten, a te Istened” messiási-királyi nyelv. Nem ontológiai előléptetés. Nem azt jelenti, hogy a Fiú valamikor istenné lett. Nem azt jelenti, hogy egy magasabb Isten olajjal rangemelte a sok isten között. A felkenés a megtestesült Fiú messiási küldetésének nyelve. Te viszont egyetlen kifejezésből mennyei ranglistát gyártasz.

6. „Egyik Istentől származott Isten, a Felséges Isten fiainak egyike” — ez nyílt henoteizmus

Azt írod: „Ez egyik Istentől származott Isten, a Felséges Isten fiainak egyike.” Itt már nem is takargatod: szerinted több természet szerinti isten van. Van egy Felséges Isten, vannak fiai, ezek közül az egyik Isten, akit felkentek társai fölé. Ez nem keresztény monoteizmus, hanem istencsaládi rangsor.

A Szentírás ismer angyalokat, mennyei seregeket, hatalmasságokat, Isten fiaiként említett teremtményi lényeket. De nem ismer sok teremtetlen, természet szerinti Istent. Egyetlen Teremtő van. Minden más teremtmény. Aki „Isten fia” angyali vagy teremtményi értelemben, az nem természet szerint Isten. Aki pedig természet szerint Isten, az nem egy a Felséges teremtményi fiai közül.

Te a teremtményi mennyei lények nyelvét összekevered az örök Fiú isteni fiúságával. Ez a rendszered mély hibája: a Fiút aláhúzod a teremtmények közé, a teremtményeket pedig felpumpálod istenekké.

7. Az „asszonytól született húsvér ember” nem cáfolja a megtestesült Fiút

Azt írod, a másik — vagyis az Emberfia — nem Isten, hanem húsvér ember, aki asszonytól született. De a katolikus hit pontosan vallja, hogy Jézus húsvér ember, asszonytól született. A különbség az, hogy te ebből kizárást csinálsz: ha ember, akkor nem Isten. A keresztény hit viszont megtestesülést vall: az örök Fiú valóságos emberré lett.

A húsvér emberség nem cáfolja Krisztus istenségét, hanem a megváltás feltétele. Ha Krisztus nem valóságos ember, nem váltja meg az embert. Ha viszont puszta ember, nem tudja végtelen értékű áldozatként kiengesztelni az emberiséget. A katolikus hit ezért tartja együtt a két igazságot: valóságos ember és valóságos Isten.

Te az egyik igazságot fegyverként használod a másik ellen. Ez olyan, mintha azt mondanád: mivel Krisztus meghalt, nem lehet életadó; mivel sírt, nem lehet Úr; mivel született, nem lehet örök személy. De éppen ez a megtestesülés botránya és dicsősége: az örök Fiú valóban belépett az emberi állapotba.

8. Az „Ádám után másodikként megformált szellem” teljesen beolvasott állítás

Azt írod, hogy az Emberfia szellemét Istene és Atyja Ádám után másodikként megformálta. Ezt nem az 1Korintus 15 mondja. Ezt te mondod. Pál nem arról ír, hogy Isten Ádám után megformálta Jézus szellemét. Nem ad kronológiai leírást Jézus személyének keletkezéséről. Nem azt mondja, hogy Ádám előbb létezett, mint Krisztus személye.

Pál Ádámot és Krisztust üdvtörténeti fejekként állítja szembe: Ádám az első emberiség feje, Krisztus az új emberiség feje; Ádámban halál, Krisztusban feltámadás; az első ember földből való, a második ember az Úr a mennyből. Ez nem azt jelenti, hogy Krisztus személye Ádám után készült. Ez azt jelenti, hogy Krisztus a megváltás rendjében az új Ádám.

Te a „második ember” kifejezést úgy kezeled, mintha az időbeli gyártási sorrend volna. Ez nem exegézis, hanem számozásból dogmagyártás. A „második Ádám” nem azt jelenti, hogy Krisztus később lett létező személy, mint Ádám; hanem azt, hogy az emberiség új fejeként áll Ádámmal szemben.

9. 1Korintus 15-ben a „második ember” mellett ott áll: „az Úr, a mennyből való”

Megint kiemeled: „a második ember”. Igen. De ott áll mellette: „az Úr, a mennyből való.” Te ebből csak az első felét szereted. A „második ember” kell, mert Krisztust puszta emberré akarod tenni. Az „Úr, a mennyből való” már kényelmetlen, mert fölemeli Krisztust az Ádámnál mérhetetlenül magasabb mennyei méltóságba.

Pál nem azt mondja: az első ember Ádám, a második ember pedig egy később megformált emberi szellem. Azt mondja: az első ember földi; a második ember mennyei Úr. Ez a szembeállítás nem Krisztus kicsinyítése, hanem felmagasztalása. Krisztus az új teremtés életadó feje. Az „életadó Szellem” sem azt jelenti, hogy Jézus csak egy teremtményi szellemlény, hanem hogy a feltámadt Krisztus az életadó új rend forrása.

A szöveg nálad megint úgy működik, mint egy kifosztott ház: elviszed belőle, ami tetszik, és otthagyod, ami ellened tanúskodik.

10. Pál nem azt állítja, hogy Ádám előbb volt Krisztusnál személy szerint

Azt írod, Pál apostol szerint Ádám előbb volt Jézusnál. Nem. Pál azt mondja: az üdvtörténeti és testi rendben nem a szellemi az első, hanem a természetes, azután a szellemi. Ádám a földi emberiség feje; Krisztus a feltámadott, mennyei, szellemi rend feje. Ez nem Krisztus örök személyének tagadása.

Ha valaki azt mondja: az árnyék előbb van, aztán a beteljesedés, abból nem következik, hogy a beteljesítő isteni személy csak az árnyék után kezd létezni. Az üdvtörténeti megjelenési sorrend nem ontológiai kezdés. Krisztus emberi természet szerint időben Máriától született; de személy szerint az örök Fiú. Pál Ádám és Krisztus viszonyáról beszél az emberiség rendjében, nem az Ige örökkévalósága ellen érvel.

Te a megjelenés rendjét összekevered a létezés rendjével. Ez a zavar nálad mindenhol visszatér.

11. A „római császárok kitalálták” szöveged megint történeti díszlet, nem bibliai érv

Azt állítod, hogy a háromságos hitet római császárok találták ki, nem érdekelte őket az Isten Szavával való egyezés, kötelezővé tették, kínoztak, száműztek, majd halállal büntettek. Ez nagy történeti tabló, sok sötét színnel, de nem válasz arra, mit jelent 1Korintus 15, Zsidók 1 vagy Máté 28.

A Szentháromság hite nem a császári irodában született. A keresztények már a császári rendeletek előtt kereszteltek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében; imádták Krisztust; vallották, hogy az Ige testté lett; Jézust Úrnak nevezték; az apostoli iratokban a Fiú és a Lélek isteni méltósága megjelenik. A zsinati és hitvallási nyelv pontosította, védte, megfogalmazta ezt a hitet a vitákban.

A császári kényszer bírálható. A politikai erőszak bírálható. De egy dogma igazsága nem attól függ, hogy egyes államhatalmak később hogyan éltek vagy éltek vissza vele. Ha egy császár törvénybe írja, hogy ölni bűn, attól a parancs nem lesz császári találmány.

12. A „382-ben Róma főpapja alá helyezett új egyház” állításod történeti mítosz

Azt írod, hogy 382-ben Róma főpapja irányítása alá helyezett új egyház jött létre. Ez egyszerűen történeti mítosz. A római egyház nem 382-ben kezdett létezni. Róma püspöke sem ekkor jelent meg a semmiből. A római keresztény közösség, a vértanúk emlékezete, az apostoli hagyomány, a püspöki szolgálat és Róma tekintélye jóval korábbi történeti valóság.

Lehet vitatkozni a pápai primátus fejlődéséről, határairól, történeti formáiról. De azt állítani, hogy a császárok ekkor valami új erőszakegyházat gyártottak, amelynek élére Róma főpapját tették, túlegyszerűsített összeesküvés-elbeszélés. Ez nem egyháztörténet, hanem antikatolikus mesetérkép.

A dogmatikai vita nem lesz erősebb attól, hogy történeti ködöt fújsz köré.

13. Az 534 utáni halálbüntetés emlegetése nem bizonyítja, hogy a Szentháromság hamis

Még ha elfogadjuk is, hogy egyes császári vagy állami jogrendek súlyos büntetésekkel sújtottak eretnekségeket, ebből nem következik, hogy a Szentháromság hamis. A világi hatalom büntetőjogi túlkapásai nem dogmatikai cáfolatok. Bűnös kényszerből nem következik tanbeli hamisság, ahogy üldözött álláspontból sem következik tanbeli igazság.

Az igazság nem azon mérhető, hogy ki mikor milyen büntetést alkalmazott. Ha egy téves tanítás üldözött volt, attól még téves maradhat. Ha egy igaz tanítás nevében világi hatalom visszaélt, attól az igazság nem válik hazugsággá. A kérdés mindig visszatér: mit tanít az apostoli kinyilatkoztatás Krisztusról?

Te folyton elviszed a vitát a császári erőszakhoz, mert ott könnyebb erkölcsi felháborodást kelteni. De a Zsidók 1 és az 1Korintus 15 nem oldódik meg attól, hogy 534-et emlegetsz.

14. Az Egyház főpapja Krisztus — ez nem zárja ki a földi főpapi vagy püspöki szolgálat analóg használatát

Azt írod, hogy Róma főpapjának státusza vadidegen volt az igaz hívők számára, mert Isten ekklésziájának egyetlen főpapja az Úr Jézus. A katolikus hit is vallja, hogy Krisztus az egyetlen és végső főpap az Újszövetségben. A földi papság nem versenytársa Krisztusnak, hanem részesedés és szolgálat Krisztus egyetlen papságában. Róma püspöke sem Krisztus helyére lép mint új megváltó főpap.

A „főpap” szó különböző szinteken használható. Krisztus főpapsága egyedülálló, megváltói, mennyei és végső. Az egyházi szolgálat ebből él, nem ezt cseréli le. Te úgy teszel, mintha minden földi egyházi szolgálati cím automatikusan Krisztus trónbitorlása volna. Ez megint fogalmi lapítás.

A katolikus álláspont nem az, hogy Krisztust lecseréljük a pápára. Hanem az, hogy Krisztus látható pásztori rendet adott Egyházának. Ezzel lehet vitázni, de nem lehet úgy tenni, mintha a katolikus hit szerint a pápa volna a Megváltó.

15. A máglyahalált választó „igaz krisztusiak” emlegetése bizonyíték nélküli mártírkisajátítás

Azt írod, hogy az igaz krisztusiak inkább választották a máglyahalált, mint hogy lecseréljék Krisztust Róma erőszakegyházára. Kik? Mikor? Mely tanítással? Mely forrás alapján? A mártírretorika itt nagyon ünnepélyes, de konkrétum nélkül csak köd.

Ráadásul az üldözöttség nem automatikus igazságpecsét. Voltak üldözött eretnekek, üldözött szekták, üldözött politikai lázadók, üldözött rajongók és üldözött igazak is. A szenvedés önmagában nem dogmatikai bizonyíték. A kérdés nem az, hogy valaki hajlandó volt-e meghalni valamiért, hanem hogy amit vallott, igaz volt-e.

A katolikus Egyháznak is vannak vértanúi, akik Krisztusért haltak meg. Ha a máglyahalál vagy vértanúság önmagában igazolna minden tanítást, akkor több egymásnak ellentmondó tanítás is egyszerre igaz volna. Ez nyilván képtelenség.

16. Énók könyvének kanonicitását összeesküvéssé alakítod, mert másként nem tudod használni

Azt mondod, Énók könyve nem az evangéliumoknak mond ellent, hanem Róma tanításának, ezért nem lett kanonikus Róma számára. Ez megint összeesküvési magyarázat. A kánon nem úgy alakult, hogy Róma egy asztalnál ült, és kidobott mindent, ami kényelmetlen. A korai egyházi kánoni elismerés szempontjai között ott volt az apostoli eredet, a liturgikus használat, a hit szabályával való egység, az egyetemes egyházi befogadás.

Énók könyve lehet régi, érdekes, vallástörténetileg fontos, bizonyos újszövetségi háttérhez kapcsolódó irat. De ettől még nem lesz kánoni. Nem minden régi zsidó apokaliptikus irat Szentírás. Nem minden idézett vagy ismert mű kánoni. Pál is idéz pogány költőt; attól az nem lesz Szentírás. Júdás levelének Énók-hagyományhoz való kapcsolódása sem teszi az egész Énók könyvét automatikusan kánonná.

Te azért akarod Énóköt kánoni kalapáccsá tenni, mert onnan könnyebb támasztani az Emberfia-képedet. De a kánon nem a te vitastratégiád szerint működik.

17. „Kit érdekel, mi kanonikus?” — téged kellene, ha Szentírásra hivatkozol

Azt kérdezed: kit érdekel, hogy Rómában mi kanonikus? Téged kellene érdekelnie, ha azt állítod, hogy „az Isten Szava” alapján vitázol. Mert ha nincs kánon, akkor mi alapján döntöd el, melyik irat Isten Szava és melyik nem? Azért, mert neked tetszik? Azért, mert illik a rendszeredbe? Azért, mert valamelyik honlapon fent van? Ez nem kánon, hanem válogatott iratkosár.

Ha az Egyház kánoni tekintélyét elutasítod, akkor marad a saját ízlésed: ami támogatja a nézetedet, azt prófétai könyvnek nevezed; ami cáfol, azt római hamisításnak vagy császári istenmodellnek. Ez kényelmes, de körben forgó módszer.

A kánon kérdése nem mellékes. A „Szentírás” nem magától esett le az égből tartalomjegyzékkel. Ha kánonról beszélsz, máris történeti és egyházi kérdésben állsz. Ezt nem lehet egy vállrándítással elintézni.

18. Énók nem mond ellent az evangéliumoknak — de a te használatod igen

Azt mondod, Énók nem mond ellent az evangéliumoknak. Önmagában az Énókban található Emberfia-hagyomány valóban lehet érdekes háttér Dániel és az evangéliumi Emberfia-cím értéséhez. De amit te csinálsz Énókkal, az már szembemegy az evangéliumokkal. Mert az evangéliumok Jézust nem pusztán egy emberként mutatják, akiben egy másik isteni lény lakik. János evangéliuma szerint az Ige testté lett. Nem azt mondja: az Ige egy ember testében lakott úgy, mint egy külön alany.

Az evangéliumokban Jézus saját személyében cselekszik isteni tekintéllyel. Bűnöket bocsát meg. Atyjához egyedülálló viszonyban áll. Az Emberfia a felhőkön jön. A Fiút úgy kell tisztelni, ahogy az Atyát. Tamás „én Uram és én Istenem” vallomással fordul hozzá. Ezeket nem lehet úgy elintézni, hogy „ember Jézus, benne lakó Felkent Isten”.

A te Énók-olvasatod tehát nem az evangéliumokat védi Rómával szemben, hanem az evangéliumokat szűkíti hozzá a saját kétalanyú rendszeredhez.

19. Máté 28 parancsa nem névháromság, amelyet később ráadtak egy császári bálványra

Azt mondod, hogy Jézus parancsában elhangzott három nevet — Atya, Fiú és Szent Szellem — a római tévtanítók adták a császárok háromarcú istenmodelljének. Ez teljesen önkényes. Máté 28-ban Jézus maga adja a keresztségi formulát: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez nem három véletlenül egymás mellé tett vallási cím. Ez a keresztény beavatás isteni neve.

Ráadásul nem azt mondja: „neveiben”, hanem „nevében”. Egyetlen isteni név, amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek szerepel. Ez nem későbbi háromarcú bálványcímkézés, hanem a keresztény keresztség alapformája. Ha ez téged zavar, az nem Róma találmánya miatt van, hanem azért, mert maga az evangéliumi szöveg nem fér bele a henoteista sémádba.

Te el akarod venni a háromságos keresztségi parancs erejét azzal, hogy későbbi római névhasználatnak nevezed. Csakhogy az Atya, Fiú és Szentlélek névkapcsolat nem császári találmány, hanem Krisztus parancsában áll.

20. A „megtanítás után bemerítés” nem cáfolja a háromságos nevet

Azt hangsúlyozod, hogy Jézus tanítás után adott parancsot bemerítésre. Ezzel külön akarsz támadni a gyermekkeresztség ellen, de még ha erről vitáznánk is, ez nem cáfolja az Atya, Fiú és Szentlélek nevének jelentőségét. Máté 28-ban a tanítvánnyá tétel, keresztség és tanítás egy missziós egység. A keresztség nem pusztán emberi nyilatkozat, hanem beavatás az isteni névbe.

A vita most nem a keresztség alanyairól szól, hanem arról, hogy Jézus parancsa milyen isteni valóságot tár fel. A Fiú és a Szentlélek nem mellékesen kerül az Atya mellé. Nem teremtményi névsort kapunk. Nem azt mondja: az Atya nevében, továbbá egy emberi Messiás és egy segítő teremtmény említésével. Egy névben szerepelnek együtt.

Ez éppen a te rendszered ellen szól. Ezért próbálod ráfogni, hogy Róma később adta ezeket a neveket a „háromarcú modellnek”. De a nevek már az evangéliumban ott vannak.

21. A „legnagyobb istenkáromlás” kiáltás nem pótolja az érvelést

Azt mondod, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek neveinek Szentháromságként való megvallása a valaha elkövetett legnagyobb istenkáromlás. Ez nagyon erős mondat, de érv nélkül csak nagy zaj. Az istenkáromlás vádja akkor volna megalapozott, ha bizonyítanád, hogy a Fiú és a Szentlélek teremtmények vagy nem részesek isteni méltóságban, és a keresztények őket jogtalanul emelik Isten mellé.

De a kanonikus újszövetségi szövegek éppen azt mutatják, hogy a Fiú és a Szentlélek nem kezelhetők puszta teremtményként. A Fiú teremtői, életadó, ítélő, imádható és isteni dicsőségben részes. A Szentlélek Isten Lelke, aki megszentel, életet ad, templommá tesz, isteni módon működik. A keresztény hit nem három bálványnevet aggat Istenre, hanem az egy Isten belső személyes valóságát vallja meg.

A „legnagyobb istenkáromlás” kifejezésed tehát inkább a te retorikai kétségbeesésedet mutatja, nem a dogma hamisságát.

22. Az „apostoli hitvallás szerint” kezdetű mondatod nem apostoli hitvallás

Azt írod, az apostoli hitvallás szerint az Úr Jézus Istene az Istene által társai fölé felkent Isten. Ez nem az apostoli hitvallás. Ez a te saját henoteista formulád. Az apostoli hit nem istenek közül felkent Istent vall, akinek megint van Istene, és aki egy ember Jézusban lakik. Az apostoli hit az egyetlen Istent vallja, és Jézus Krisztust úgy hirdeti, mint az Urat, a Fiút, a megtestesült Igét, a feltámadt Megváltót.

A Zsidók 1 idézete nem ad jogot arra, hogy egy saját „felkent Isten az istenek között” hitvallást nevezz apostolinak. A „társaid fölé” messiási zsoltári nyelv. Nem azt jelenti, hogy sok istenből álló mennyei rendben egyet olajjal főistenné tettek. A szövegben a Fiú angyalok fölötti, teremtő Úrként való méltósága a döntő.

Te az apostoli hitvallás nevét használod saját konstrukciódra. Ez nem apostoli, hanem panteonszagú magánhitvallás.

23. A katolikus Egyház nem tagadja Jézus Istenét és Atyját

Azt írod, hogy mi megtagadjuk az Úr Jézust és az Istenét. Ez hamis. A katolikus hit vallja, hogy a megtestesült Fiú emberként az Atyához imádkozik, az Atyát Istenének nevezi, az Atya küldi őt, és ő engedelmes a megváltás rendjében. Ezt nem tagadjuk. Csak nem használjuk arra, hogy Krisztust puszta emberré fokozzuk le.

Az Atya Jézus Istene emberi természete és messiási küldetése szerint. Az Atya Jézus Atyja örök fiúi eredése szerint. A Fiú azonban isteni természetében egy az Atyával. Ezért nem ellentmondás, hogy Jézus imádkozik az Atyához, és közben isteni méltósága van. Ez a megtestesülés misztériuma.

Te viszont minden olyan mondatból, amely Jézus Atyához való viszonyát mutatja, azonnal istenségellenes érvet csinálsz. Ez nem a teljes Szentírás olvasása, hanem egyetlen síkra préselt krisztológia.

24. A te rendszered valójában háromszoros szétszedés

Nézzük, mit állítasz. Először szétszeded Istent: van Felséges Isten, Istenek Istene, Istene által felkent Isten, társai az istenek. Másodszor szétszeded Krisztust: van az ember Jézus, és külön van a benne lakozó Fiú Isten vagy Felkent Isten. Harmadszor szétszeded a keresztény keresztségi nevet: az Atya, Fiú és Szentlélek nevéből nem az egy isteni névbe való beavatást látod, hanem három külön megnevezést, amelyet szerinted Róma ráaggatott egy bálványra.

Ez nem tisztább monoteizmus. Ez darabolás. Ahol a hit egységet vall, te szétszaggatsz. Ahol a hit személyes különbséget vall az egy lényegben, te külön isteneket gyártasz. Ahol a hit egy Krisztust vall két természetben, te két alanyt gyártasz. Ahol a hit egy keresztségi nevet vall, te császári címkeragasztást látsz.

A teológiád olyan, mint egy rossz késsel végzett boncolás: minden darab külön hever, és te azt hiszed, ettől jobban él.

25. A „valóságos Isten Krisztusa, az Emberfia Jézus” megfogalmazásod nem elég, mert elvágja Jézust saját isteni személyétől

Azt írod, hogy a cél a valóságos Isten és a valóságos Isten Krisztusának, az Emberfia Jézusnak befogadása. Önmagában igaz, hogy Jézus az Isten Krisztusa, és igaz, hogy ő Emberfia. De te ezeket úgy használod, hogy kizárd: ő maga az örök Fiú, valóságos Isten. Ezért a megfogalmazásod nem apostoli, hanem csonkított.

Az apostoli hit nem kevesebb, mint hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, az Úr, az Ige testté lettként. Nem csak Isten küldötte. Nem csak Isten által felkent ember. Nem csak egy ember, akiben egy másik isteni lény lakott. Hanem maga a Fiú emberi természetben.

Aki csak „ember Jézust” fogad be, de tagadja az örök Fiút, az nem a teljes Krisztust fogadja be. Aki csak a megtestesült emberséget látja, de az isteni személyt leválasztja róla, az nem mélyíti, hanem szétvágja az evangéliumot.

26. A gyermekkeresztség ismételt becsempészése itt megint nem krisztológiai érv

A végén megint előhozod a „cselekvőképességük hiányában belekeresztelt” embereket. Ez most sem válasz sem Zsidók 1-re, sem 1Korintus 15-re, sem Máté 28-ra, sem Énók kanonicitására. Ez érzelmi kampánybetét. Úgy működik, mint a vitában bedobott füstgránát: ha a krisztológia kezd kellemetlen lenni, jön a csecsemőkeresztség riadója.

A katolikus hit szerint a keresztség kegyelem, nem jogi szerződéskötés. Erről külön lehet vitázni. De a jelen vitában a csecsemőkeresztség emlegetése nem bizonyítja, hogy Jézus nem az örök Fiú. Nem bizonyítja, hogy az Ige az Atya volna. Nem bizonyítja, hogy Énók kanonikus. Nem bizonyítja, hogy Máté 28 három neve császári torzítás.

Ez csak hangulatkeltés. Attól még hangulatkeltés, ha ténymegállapításnak öltözteted.

27. Összegzés: a válaszod nem megoldja, hanem leleplezi a problémát

Összefoglalva: azt mondod, nem azt állítottad, hogy van az ember Jézus és külön egy katolikus Fiú-tag, majd leírod, hogy az Emberfia nem azonos a Fiú Istennel, hanem az ember Jézus testében egy tőle különböző Felkent Isten lakott. Vagyis pontosan két alanyt állítasz: egy húsvér ember Jézust és egy benne lakozó isteni lényt. Ez nem megtestesülés, hanem szétválasztás.

Az Ige nem az Atya, aki beköltözött Jézus testébe; az Ige a Fiú, aki testté lett. A Zsidók 1 nem több isten közül felkent alistent tanít, hanem a Fiút Istenként és teremtő Úrként mutatja be. Az 1Korintus 15 nem azt mondja, hogy Jézus szellemét Ádám után megformálták, hanem Krisztust új Ádámként, mennyei Úrként és életadóként állítja Ádámmal szembe. Az üdvtörténeti sorrend nem ontológiai kezdés. A „második ember” nem „puszta ember”. A „mennyből való Úr” nem fér bele a te lapos ember-Jézus képletedbe.

A császári erőszakra, 382-re, 534-re, Róma főpapjára, máglyákra és Énók kánonon kívüliségére való hivatkozás nem cáfolja Krisztus istenségét. Énók könyve nem kánoni döntőbíró, és még ha vallástörténeti háttérként érdekes is, nem írhatja felül az evangéliumi és apostoli tanúságot. Máté 28-ban az Atya, Fiú és Szentlélek neve nem császári címkeragasztás, hanem Krisztus keresztségi parancsa. Az egy névben szereplő három személy nem háromarcú bálvány, hanem az egy Isten három személyű kinyilatkoztatása.

A te rendszered végül nem megvédi Jézust, hanem szétszedi. Az Emberfiát leválasztod az örök Fiúról. Az Igét összekevered az Atyával. A Fiút egy istenek közül való felkent lénnyé teszed. Jézus testéből lakóhelyet csinálsz. A Szentírásból panteoni rangsort barkácsolsz. A kánont akkor veszed komolyan, amikor kényelmes, és akkor dobod félre, amikor Énókra van szükséged.

Ez nem apostoli hit. Ez nem tiszta monoteizmus. Ez nem Krisztus magasztalása. Ez egy antikatolikus, henoteista, Krisztust kettévágó konstrukció, amelyben a végén több az isten, kevesebb a Krisztus, és nagyobb a zaj, mint az értelem. A katolikus hit ezzel szemben továbbra is világosan vallja: egyetlen Isten van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy Isten; Jézus Krisztus pedig nem egy ember, akiben egy másik isten lakott, hanem maga az örök Fiú, aki értünk és üdvösségünkért valóságos emberré lett.

Hivatkozol Énók könyvére, mintha ezzel végleg eldöntötted volna Jézus személyének kérdését. De Énók könyve nem a katolikus kánon része. "

.....................................

Énók Könyve nem az Evangéliumoknak mond ellent, hanem a Róma Főpapja által vezetett egyház tanításának. Ezért nem lett kanonikus a Róma Főpapja által vezetett egyház számára.

Mellesleg kit érdekel, hogy a Róma Főpapja által vezetett egyházban mi a kanonikus?

Bennünket , akik a Valóságos Istent és annak valóságos Khrisztoszát, az Emberfiát fogadtuk be,

a római császárok háromarcú istenmodelljével szemben egyáltalán nem  érdekel , hogy a Róma Főpapja által vezetett egyház istenmodelljének a definiálását mi módon változtatgatja, illetve 

melyik Isten által ihletett prófétai könyvet fogadja el, vagy veti el.

A probléma nem nálunk van, hanem nálatok, akik a valóságos Isten, Az Úr Jézus Istenének és Atyjának  Eklézsiájához tartozóknak nyilvánítjátok magatokat, miközben megtagadjátok az Úr Jézust is és az Istenét. Az Úr Jézus parancsában az Atya, Fiú és a Szent Szellem nevében történő bemerítésre adott parancsot azután, miután megtanítják a tanítványt mindenre, amit az Úr Jézus tanított.

Az ebben a parancsban elhangzott három nevet, az Atya, a Fiú ás a Szent Szellem neveit adták a Róma Fópapja által vezetett egyház tévtanítói a római császárok által kiképzelgett háromarcú istenmodelljének.

Ez a valaha is elkövetett legnagyobb istenkáromlás.

Az apostoli hitvallás szerint az Úr Jézus Istene nem más, mint az Istene által, társai az istenek fölé felkent Isten.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁZBA BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI A VALÓSÁGISTENT ÉS BEFOGADNI A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁT ,AZ EMBERFIA JÉZUST!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

Azt írod, hogy az Úr Jézusnak semmi közössége nincs a római császárok által kiképzelgett istenmodell Fiúnak elnevezett tagjához. Magyarul: van szerinted az ember Jézus, és külön van egy katolikusok által kitalált „Fiú nevű tag”. 

----------------------------------

Nem ezt írtam.

Azt írtam, hogy a három az egyben istenmodell fiú nevet viselő tagaja nem azonos, sem az Emberfiával, sem az Emberfia Istenével.

Tudniillik az Emberfia Istene és Atyja, azonos az Ige Istennel, aki az Emberfia testében lakozott.

Pál apostol Őt azonosítja Fiúként és Istenként. Sőt az Istene által, társai az Istenek Fölé felkent Istenként.

Az ember Jézus testében tehát az istenek közül a Felkent lakozott, akit Istene és Atyja felkent társai az istenek fölé.

Az Emberfia tehát nem azonos a Fiú Istennel.

Ez egyik Istentől származott Isten, a Felséges Isten fiainak egyike.

A másik pedig nem Isten, hanem húsvér ember, aki asszonytól született, és akinek a szellemét 

az Istene és Atyja Ádám után másodikként megformálta.

1. Kor. 15:45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám életet adó Szellemmé. 46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután a szellemi. 47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, a mennyből való. 

A ti istenmodelletek Fiú nevű tagjáról azt állítjátok, hogy örök Isten.

Pál apostol az Úr Jézusról azt állítja, hogy Ádám előbb volt nála és hogy ember.

Mivel a három az egyben istenmodellt a római császárok a saját elképzelésük szerint találták ki,

nem érdekelte őket , hogy a 382-ben Róma Főpapja irányítása alá helyezett új egyház új istenmodellje kompatibilis lesz-e az Isten Szavával, vagy az Úr Jézus és az apostolai tanításával.

Egyszerűen kötelezővé tették azt elfogadni. Azt,aki nem fogadta el megbüntették. Előbb csak meg- kínozták, majd száműzték, ellenben 534 után már halálbüntetés járt róma háromarcú istenének az elutasításáért.

Egyházadnak soha nem volt és nem is lesz soha köze ahhoz az Istenhez, akit Pál apostol a Zsidókhoz írott levelében úgy azonosít be, mint Fiú Istent, akit Istene és Atyja felkent társai az istenek fölé, kizárva így annak lehetőségét, hogy a három az egyben istenmodell  az Isten Szava illetve az apostoli hitvallás alapján létező istenként létjogosultságot szerezzen.

Már önmagában Róma Főpapjának a státusza is vadidegen volt az igaz hitű Khrisztosziak számára.

Inkább választották a máglyahalát, minthogy az Isten Ekllésziáját, illetve az Isten Ekklésziájának egyetlen főpapját az Úr Jézust lecseréljék a római császárok erőszakegyházára,illetve annak istentelen főpapjára.

Ugyan Józsikácska-3, megint összeírattál az MI-vel egy halom badarságot.

Az Ézs. 48:16-17 és a Csel. 7:55-56 igéket figyelembe véve, MÉGSEM bizonyítottad (az MI-del)  a "szentháromság-három-az-egy-isten" (hamis)tan létjogosultságát. 

Egyszerűen, csak le kellene írnod, hogy az említett igékben leírt tényszerű események, miként történtek meg, ha a három Isten, szerintetek csak egy Isten... Érted?

"  három személy = egy személy.

 A keresztény tanítás azonban nem ezt mondja. Azt mondja:

• - Isten egy az isteni természet tekintetében;
• - Isten három a személyes viszonyok tekintetében. " - No, erre jó lenne ha gombot varrnál, hogy be lehessen gombolni, nehogy szétessen...

Nem mondom, komoly "észjárás" kell ezt kitalálni és megérteni is, hogy: Isten egy isteni természetében, három személyes viszony van. 

Emberek esetében az ilyeneket zárt osztályra teszik...

Hogyan merted ezt az MI-d eszementségét, Istennel kapcsolatban, közzétenni?

Egyre mélyebb állapotba taszítattod magad az MI-vel...

Vagy megtérsz ezekből, vagy menthetetlen maradsz.

Az Igaz, Istenek (és nem a szentháromság) Istene kegyelmezzen neked, Jézus érdeméért, a Szentszellem által...

(A többit nem olvasom és kérlek ne terheld magad ilyenek megíratásával, mert az olvasására nem pazarlom az időmet) 

1. Az „örök Fiú” kifejezés szó szerinti hiányából nem következik az örök Fiú tanának hiánya

Azt írod, hogy a Szentírás nem tartalmazza Jézusra az „örök Fiú” kifejezést, ezért ő mindig is ember volt és az is marad. Ez tipikus szóvadász érvelés: ha a pontos dogmatikai kifejezés nincs betű szerint ott, akkor szerinted a tan sincs ott. Csakhogy a keresztény tanítás nem így működik, és maga a Biblia sem így használja a nyelvet.

A Szentírás nem tankönyvi címszavakba rendezve adja a dogmatikát. Nem mindig a későbbi teológiai szakkifejezéseket használja, hanem kijelentéseket tesz: az Ige kezdetben volt; az Ige Istennél volt; az Ige Isten volt; minden általa lett; a Fiú elküldetett; dicsősége volt az Atyánál a világ léte előtt; általa van a mindenség; ő a mennyből való Úr; őt a Fiúként szólítja meg a Zsidókhoz írt levél, miközben teremtő Úrként beszél róla.

Az „örök Fiú” kifejezés ennek a bibliai tanúságnak a rövid dogmatikai neve. Ahogy a „Szentháromság” szó sincs ilyen alakban a Szentírásban, mégis a Szentírásból következik az Atya, Fiú és Szentlélek egy isteni méltósága. Ahogy a „megtestesülés” szó sem mindenhol így szerepel, mégis a tan ott van: az Ige testté lett. Aki csak a pontos kifejezést keresi, de a bibliai tartalmat nem hajlandó látni, az nem exegézist végez, hanem szavak körül motoz a sötétben.

2. „Ő mindig is ember volt” — ez a mondatod a saját rendszeredet is összezavarja

Azt mondod Jézusról: „ő mindig is ember volt és az is marad.” De utána azt írod, hogy az ő szelleme Ádám után másodikként lett megformálva. Most akkor mindig is ember volt, vagy csak Ádám után formálták meg? Ha „mindig is” ember volt, akkor már Ádám előtt is ember volt. Ha viszont Ádám után formálták meg a szellemét, akkor nem „mindig is” ember volt. A saját mondatod alatt leszakad a padló.

A keresztény hit világosabb: az örök Fiú öröktől fogva Isten; az idő teljességében valóságos emberi természetet vett fel. Emberként kezdete van Mária méhében; isteni személye szerint nincs kezdete. Így egyszerre megmarad Krisztus valóságos embersége és örök istensége. Nálad viszont Jézus valahogy „mindig is ember”, de mégis Ádám után formált szellem. Ez nem apostoli hit, hanem krisztológiai ködfátyol.

A katolikus tanítás nem keveredik ebbe az ellentmondásba, mert megkülönbözteti a személyt és a természetet. Te nem különböztetsz, ezért mindent összekuszálsz.

3. Az 1Korintus 15 nem azt mondja, hogy Jézus szelleme Ádám után lett megformálva

Az 1Korintus 15,45–47-et úgy idézed, mintha Pál azt tanítaná, hogy Jézus szelleme Ádám után másodikként lett megformálva. De Pál nem ezt mondja. Pál Ádámot és Krisztust állítja szembe az üdvtörténetben: az első ember, Ádám, élő lélekké lett; az utolsó Ádám életadó Lélekké; nem a szellemi az első, hanem a természetes, azután a szellemi; az első ember földből való, földi; a második ember az Úr a mennyből.

Ez nem Krisztus teremtett szellemének időbeli legyártási jegyzőkönyve. Ez feltámadási és üdvtörténeti érvelés. Pál arról beszél, hogy Ádám a régi emberiség feje, Krisztus pedig az új emberiség feje; Ádámban halál, Krisztusban élet; Ádám földi eredetű, Krisztus mennyei Úr; az első rend a természetes, a beteljesedett rend a szellemi-feltámadott.

Te a „második ember” kifejezésből azt csinálod, hogy Jézus csak egy Ádám után megformált emberi szellem. Csakhogy Pál ugyanabban a mondatban azt mondja: „az Úr, a mennyből való.” Ezt valahogy mindig sikerül a sarokba söpörnöd. A szöveg nem lefelé húzza Krisztust, hanem Ádám fölé, a mennyei, életadó Úr méltóságába emeli.

4. „Második ember” nem azt jelenti, hogy „puszta ember”

Azt írod, Pál nem örök Istennek, hanem második embernek nevezi Jézust. Ez hamis kizárás. A katolikus hit sem tagadja, hogy Jézus ember. Valóságos ember. Emberi testtel, emberi lélekkel, emberi akarattal, emberi születéssel, szenvedéssel és halállal. De abból, hogy Pál Krisztust embernek nevezi, nem következik, hogy nem Isten.

Ha Pál azt mondja Krisztusról, hogy ember, az Krisztus emberségét bizonyítja, nem istenségének tagadását. Ha ugyanott azt mondja, hogy „az Úr, a mennyből való”, és másutt azt, hogy általa van a mindenség, akkor a teljes pálos tanúságot kell nézni. Te azonban egyetlen szót kiemelsz — „ember” —, és vele agyon akarod ütni az összes többit.

Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: „Jézus sírt, tehát nem lehet Isten.” Igen, emberként sírt. De ez nem cáfolja, hanem éppen megmutatja a megtestesülés valóságát. A „második ember” Krisztus új Ádámként való szerepét jelöli, nem az örök Fiú tagadását.

5. Az „életadó Lélek” kifejezés nem azt jelenti, hogy Jézus egy megformált szellemlény

Az „utolsó Ádám életadó Lélekké lett” mondatot is rossz irányba tolod. Pál nem azt mondja, hogy Jézus pusztán egy szellemi teremtmény, akit Ádám után megformáltak. A feltámadt Krisztusról beszél, aki az új élet forrása, aki a feltámadás rendjében életet ad. Az „életadó” kifejezés különösen erős: teremtmény nem birtokol önmagától életadó hatalmat úgy, ahogy Krisztus az új teremtés fejében megjelenik.

A szöveg nem egy mennyei emberi szellem megalkotását írja le. Nem azt mondja: Isten Ádám után elkészítette Jézus szellemét. Ez nincs a mondatban. Ez a te betoldásod. Pál Ádám és Krisztus tipológiáját fejti ki: az első emberből halandó rend, Krisztusból feltámadott, szellemi, életadó rend.

Te a feltámadási krisztológiát teremtési adminisztrációvá alakítod. Ez nem magyarázat, hanem szövegroncsolás.

6. „Nincs közössége Jézusnak a Fiú nevű taghoz” — ezzel két Krisztust gyártasz

Azt írod, hogy az Úr Jézusnak semmi közössége nincs a római császárok által kiképzelgett istenmodell Fiúnak elnevezett tagjához. Magyarul: van szerinted az ember Jézus, és külön van egy katolikusok által kitalált „Fiú nevű tag”. Ez éppen az a krisztológiai szétszakítás, amely miatt a rendszered nesztoriánus irányba csúszik: Jézust leválasztod az örök Fiúról.

A katolikus hit nem két szereplőt vall. Nem egy ember Jézust és mellette egy külön mennyei Fiút. Nem azt, hogy egy emberre ráakasztottak egy dogmatikai címkét. A hit azt vallja, hogy Jézus Krisztus maga az örök Fiú megtestesülten. Az, aki Máriától született, ugyanaz a személy, aki az Atyától öröktől fogva Fiú. Nem két Krisztus, nem két alany, nem két megváltó.

Te éppen az egységet tagadod. Aztán csodálkozol, hogy a katolikus hit nem fogadja el az általad kettévágott Jézust.

7. Énók könyvét nem használhatod kánoni kalapácsként az evangélium ellen

Hivatkozol Énók könyvére, mintha ezzel végleg eldöntötted volna Jézus személyének kérdését. De Énók könyve nem a katolikus kánon része. Lehet fontos, érdekes, második templomi zsidó hagyományt őrző irat. Lehet benne olyan nyelv, amely segít megérteni bizonyos apokaliptikus képeket. De nem áll a kanonikus evangéliumok és apostoli iratok fölött. Nem lehet vele megdönteni János evangéliumát, Pált, a Zsidókhoz írt levelet vagy az apostoli Krisztus-hit egészét.

Ráadásul még az általad idézett Énók-rész sem azt mondja, hogy a Messiás puszta földi ember volna. Egy mennyei látomásban szereplő Emberfia-alakról beszél, aki az Idők Előtti mellett van, akit a Szellemek Ura kiválasztott, aki igazságossággal bír, aki királyokat és hatalmasokat dönt le. Ez apokaliptikus felmagasztaltság, nem lapos humanizmus.

Te Énók könyvét úgy használod, mint szövegbányát: ami illik a rendszeredhez, kiemeled; ami ellene dolgozik, nem veszed észre.

8. Énók „Emberfia” alakja nem cáfolja, hanem erősíti a mennyei-messiási értelmezést

Az idézett Énók-szakaszban az Emberfia az Idők Előtti mellett jelenik meg, angyal magyarázza kilétét, igazságosság lakozik benne, rejtett kincseket tár fel, és ítéleti hatalma van a királyok és erősek fölött. Ez nem egyszerűen egy közönséges emberi alak. Ez mennyei, választott, eszkatologikus személy.

Ha már Énók könyvét hozod, akkor legalább vedd észre: az Emberfia cím nem azt jelenti, hogy „puszta ember, tehát nem isteni méltóságú”. A Dániel 7-ből és apokaliptikus hagyományból élő Emberfia-kép éppen mennyei felmagasztalást, ítéletet és egyedülálló hatalmat hordoz. Az „emberi kinézet” nem ontológiai lefokozás. Látomásban az alak „olyan, mint emberé”, de mellette az Idők Előttinél áll és kozmikus ítéletet végez.

Te megint csak az „ember” szót hallod meg, és eldugaszolod a füled minden mennyei dicsőség előtt.

9. „Ábrázatra és dicsőségre különböznek” — ez nem cáfolja a Szentháromságot

Azt mondod, Énók látomásában az Emberfia és az Istenek Istene különböznek ábrázatra és dicsőségre, tehát nem lehetnek ugyanazon háromságmodell részei. De a Szentháromság nem azt tanítja, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy, ugyanazzal a látomásos arccal. Éppen ellenkezőleg: az Atya nem a Fiú, a Fiú nem az Atya. A személyek valóban különböznek.

A látomásban megjelenő különbség tehát nem cáfolja a Szentháromságot. Legfeljebb azt cáfolná, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy. De ezt a katolikus hit sem tanítja. Te úgy támadod a Szentháromságot, mintha az személykeverést tanítana. Nem tanít. Az Atya és a Fiú személyesen különböznek, miközben egy az isteni lényegük.

Ráadásul az „ábrázat” látomásos kategória, nem isteni lényegmérő műszer. Nem lehet abból, hogy két látomásos alak különbözően jelenik meg, azt levezetni, hogy az egyik természet szerint Isten, a másik puszta ember. Ez látomásból barkácsolt metafizika.

10. Az „Istenek Istene” és „Korok Istene” címek nem többistentant alapoznak meg

Énók 9,4-et idézed: Urak Ura, Istenek Istene, királyok Királya, Korok Istene. De ezek felsőfokú címek. Nem panteonlisták. Nem azt jelentik, hogy sok természet szerinti úr, sok természet szerinti isten, sok végső király van, és ezek közül az egyik a legnagyobb. A címek Isten abszolút fölényét hirdetik minden úrnak, istennek nevezett hatalomnak, királynak és korszaknak fölötte.

Az „Istenek Istene” kifejezés éppen nem isteneket szaporít, hanem alávet minden istennek nevezett valóságot az egyetlen Úrnak. Ha bálványokról van szó, azok semmik. Ha angyali hatalmasságokról, azok teremtmények. Ha földi urakról és királyokról, azok halandók. Isten mind fölött áll.

Te viszont minden felsőfokú címből mennyei társadalmat csinálsz. Ez olyan, mintha a „királyok Királya” cím alapján azt mondanád: Isten csak egy király a királyfajon belül. Nem. Ő minden király fölött Úr.

11. János 14,28: „az Atya nagyobb nálam” nem cáfolja Krisztus istenségét

Azt idézed: „az én Atyám nagyobb nálamnál.” Ez az egyik leggyakrabban félreolvasott mondat. A katolikus hit nem tagadja. Jézus valóban mondja. A kérdés az, milyen értelemben. A megtestesült Fiú emberi természetében, szolgai alakjában, küldetésében, földi megalázottságában az Atyához megy, és az Atya nagyobb nála ebben az üdvtörténeti rendben. Jézus emberként imádkozik, engedelmeskedik, szenved, küldöttként teljesíti az Atya akaratát.

De ebből nem következik, hogy isteni természetében alacsonyabb rendű lény. Ugyanabban a János-evangéliumban Jézus azt is mondja, hogy ő és az Atya egy; hogy aki őt látja, látja az Atyát; hogy a Fiút úgy kell tisztelni, ahogy az Atyát; hogy a világ előtt dicsősége volt az Atyánál. Nem lehet János evangéliumát egyetlen versre zsugorítani, majd a többit csendben kilapátolni.

Az „Atya nagyobb nálam” a megtestesült Fiú küldetési és emberi alárendeltségéről szól, nem az örök Fiú lényegi istenségének tagadásáról. A hangerő nem pótolja a szöveg egészét.

12. János 5,26 éppen ellened szól: a Fiúnak élete van önmagában

János 5,26-ot úgy idézed, hogy az Atyának élete van önmagában, és „adta a Fiúnak is”. Ebből azt akarod kihozni, hogy a Fiú nem a Szentháromságban él, hanem önmagában, az Atyától külön. De figyeld meg: a vers éppen azt mondja, hogy amiként az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.

Teremtménynek nincs élete önmagában. A teremtmény kapja, fenntartásra szorul, függ. Ha a Fiúnak úgy van élete önmagában, ahogy az Atyának, az nem puszta emberi életet jelent. Ez isteni élet. A „adta” kifejezést a katolikus teológia nem időbeli rangemelésként érti, hanem az örök fiúi eredés nyelvében: a Fiú az Atyától van, de amit kap, az nem részecske, nem kölcsönélet, nem teremtményi energia, hanem az egész isteni élet.

Te a „adta” szót úgy olvasod, mintha Isten valamikor átutalt volna némi önéletet egy külön lénynek. Ez karikatúra. A vers súlya nem az, hogy a Fiú kevesebb, hanem hogy a Fiúnak olyan élete van, amely önmagában való. Ez nem puszta ember jellemzője.

13. Az „önmagában van élete” nem szakítja ki a Fiút az isteni egységből

Azt mondod: nem a három az egyben istenmodellben van élete az Emberfiának, hanem önmagában, ahogy Atyjának is önmagában van élete. Ez félreérti, mit jelent az isteni élet. A Szentháromság nem tartály, amelyben három személy „benne van”. Nem „modell”, amelyből a Fiú ki-be jár. Az Atya és a Fiú egysége nem külső csoporttagság, hanem egyetlen isteni lényeg.

Amikor a Fiúnak élete van önmagában, ez nem azt jelenti, hogy az Atyától független második isten. Azt jelenti, hogy a Fiú valóban részes az isteni élet teljességében, nem teremtményi, kölcsönzött módon. Ugyanakkor a Fiú öröktől az Atyától van: nem teremtve, nem időben kezdve, hanem örök születéssel. Ezért lehet egyszerre igaz, hogy a Fiú az Atyától van, és hogy a Fiúnak élete van önmagában.

Te minden viszonyt szétválasztássá torzítasz. Ha az Atyától kapja, szerinted nem lehet isteni. Ha önmagában van élete, szerinted külön isten. Mindkét irányban félremész, mert nem tudsz különbséget tenni eredés és teremtményi függés között.

14. Az „Emberfia, tehát nem lehet Isten” mondatod továbbra is hamis következtetés

A végén kimondod a régi mantrát: „Embernek fia, tehát nem lehet Isten.” Ez a vitád legmakacsabb, de leggyengébb pontja. A katolikus hit nem tagadja, hogy Jézus Emberfia. Nem tagadja, hogy ember. Nem tagadja, hogy asszonytól született. Nem tagadja, hogy emberi lelke, teste, akarata, szenvedése és halála valóságos. De ebből nem következik, hogy nem Isten.

A megtestesülés éppen azt jelenti, hogy az örök Fiú emberré lett. Nem ember helyett Isten, nem Isten helyett ember, hanem Isten Fia emberi természetben. Az „Emberfia” cím pedig nem pusztán biológiai címke. Dániel látomása és az apokaliptikus hagyomány fényében az Emberfia mennyei hatalommal, ítélettel, dicsőséggel, királyi uralommal kapcsolódik össze.

Te az „Emberfia” szóból csak ennyit tartasz meg: ember. A többit kidobod. Ez nem magyarázat, hanem szövegkopasztás.

15. A „mindig ember” és a mennyei Emberfia-kép között nálad nincs rend

Egyszer azt mondod, Jézus mindig ember volt. Máskor azt mondod, szelleme Ádám után lett megformálva. Megint máskor Énók mennyei Emberfiáját idézed, aki az Idők Előtti mellett van. A rendszered össze-vissza mozog: Jézus egyszer földi ember, máskor előre megformált szellem, máskor mennyei Emberfia, de mégsem örök Fiú, mégsem Isten, mégis önmagában van élete. Ez nem tiszta bibliai krisztológia, hanem kusza fogalmi fonalgombóc.

A katolikus tanítás ennél sokkal következetesebb: az örök Fiú isteni személye öröktől fogva van; az időben emberi természetet vesz fel; emberként valóságosan születik, szenved, meghal és feltámad; megdicsőült emberségében az Atya jobbján van; isteni természetében egy az Atyával. Nem kell ide előre megformált ember-szellem, nem kell külön Emberfia-szellem, nem kell istenek közötti ranglétra.

A te rendszered az egyszerű dogmát elutasítja, majd helyette sokkal zavarosabb mitológiát épít.

16. Énók 46-ban az Emberfia nem a te puszta emberi Messiásodat támogatja

Az általad idézett rész szerint az Emberfia olyan, mint egy ember; orcája kegyességgel teljes, olyan, mint a szent angyaloké; a Szellemek Ura kiválasztotta; igazságosság lakozik benne; hatalmasokat és királyokat dönt le; ítéleti szerepe van. Ez a kép sokkal közelebb áll a mennyei, felmagasztalt, eszkatologikus Emberfia-dicsőséghez, mint a te puszta emberi krisztológiádhoz.

Az „olyan volt, mint egy ember” nem azt jelenti: semmiképpen sem isteni méltóságú. Dánielnél is „mint valami emberfia” jön az ég felhőin, és uralma örök. A látomásos emberi hasonlóság nem ontológiai korlát, hanem a látott alak formája. A mennyei dicsőség és ítéleti szerep viszont nagyon is meghaladja a puszta emberi kategóriát.

Te tehát Énókból is azt akarod kihozni, amit a szöveg nem mond: „emberforma, tehát csak ember.” Ez ugyanaz a laposító módszer.

17. Az „Istenek Istene” zárómondatod megint elárulja a henoteista alapot

A végén ismét ezt mondod: „Dicsőség az Úrnak, az Istenek Istenének, az Istene által társai az istenek fölé felkent Istennek.” Ez a mondat a rendszered sűrítménye: egy Isten, akinek Istene van; társai az istenek; felkenik föléjük; és ő lesz Istenek Istene. Ez nem bibliai monoteizmus. Ez rangsorolt istenvilág.

A katolikus hit szerint az Istenek Istene nem egy isten a sok közül, akit magasabb polcra tettek. Ő az egyetlen Teremtő, aki minden istennek nevezett hatalom fölött áll. A cím nem panteont bizonyít, hanem panteont rombol. Minden bálvány, minden démon, minden angyal, minden király, minden hatalmasság alá van vetve az egyetlen Úrnak.

Te bálványimádást kiáltasz, miközben a szöveged tele van „istenekkel”, „társakkal”, „felkent istennel” és isteni rangsorral. A panteonépítő vádolja a monoteistát bálványimádással. Ez már nem is irónia, hanem teológiai bukfenc parádéöltözetben.

18. A cselekvőképtelenség és belekeresztelés ismételt emlegetése nem tartozik a krisztológiai bizonyításhoz

Megint beleszövöd a „cselekvőképességük hiányában belekeresztelt” embereket. Ez nem válasz arra, hogy Jézus örök Fiú-e, mit jelent 1Korintus 15, mit mond János 5,26, hogyan kell érteni Énók Emberfia-alakját, vagy mit jelent János 14,28. Ez érzelmi kampánybetét.

A gyermekkeresztségről külön lehet vitázni. De itt arra használod, hogy a katolikusokat eleve áldozatként és fogolyként fesd le, akiket ki kell menteni. Így nem a szövegek értelmezése dönt, hanem a lelki pánikhangulat. Ez vitatechnika, nem teológia.

Ha a krisztológiád igaz volna, nem kellene minden második bekezdés végén keresztségi riadóval megtámogatni.

19. A „valóságos Isten” és „valóságos Isten Krisztusa” szembeállításod nem apostoli hit

Azt írod, segíteni kell megismerni a valóságos Istent és a valóságos Isten Krisztusát. A katolikus hit is különbséget tesz az Atya és Krisztus között, de nem úgy, hogy az Atya az egyetlen valóságos Isten, Krisztus pedig puszta emberi megbízott. Az Újszövetség Krisztust nem egyszerűen Isten külső ügynökeként mutatja, hanem az Atya egyedülálló Fiaként, az Igéként, az Úrként, aki által van minden, aki életet ad, aki ítél, akit tisztelni kell, ahogy az Atyát.

A „Krisztus” cím nem puszta emberi hivatal, amely kizárja az isteni személyt. A megtestesült Fiú a Krisztus. Az Atya küldi, a Fiú megtestesül, a Szentlélek felkeni és kinyilatkoztatja. A különbség nem szétválasztás. Az Atya és a Fiú nem ugyanaz a személy, de nem is két külön isten vagy egy Isten és egy puszta ember.

Te ott tévedsz, hogy minden különbségből ontológiai szakadékot csinálsz.

20. János evangéliumát nem lehet János 14,28-ra és 5,26-ra szűkíteni

Különösen feltűnő, hogy Jánosból azokat a helyeket emeled ki, amelyek Jézus küldöttségét, Atyához való viszonyát vagy kapott életét hangsúlyozzák. De ugyanabban az evangéliumban ott van az Ige örökkévalósága, teremtő szerepe, isteni mivolta; ott van, hogy az Ige testté lett; ott van Jézus Ábrahám előtti létezése; ott van, hogy a Fiút úgy kell tisztelni, ahogy az Atyát; ott van Tamás hitvallása: „Én Uram és én Istenem.”

Nem lehet Jánost úgy olvasni, hogy a neked kényelmes verseket kinagyítod, a többit pedig lábjegyzet alá temeted. János egyszerre tanítja a Fiú Atyához való viszonyát és a Fiú isteni méltóságát. A katolikus hit éppen ezért nem választja szét a kettőt: a Fiú az Atyától van, és mégis Isten; a Fiú elküldetik, és mégis örök; a Fiú emberré lesz, és mégis az Ige.

A te olvasatod csak úgy működik, ha János evangéliumát darabokra vágod, és mindegyik darabot külön dobozba zárod.

21. A „Fiú” nem csak időbeli, testi születést jelent

Az „örök Fiú” ellen azért tiltakozol, mert a fiúságot nyilván időbeli keletkezésként képzeled. Ha Fiú, akkor szerinted egyszer létrejött. Ha Atya, akkor időben előbb volt. Ez emberi nemzésből vett biológiai kép, amelyet nyersen ráerőltetsz Istenre. A keresztény hitben az Atya és Fiú viszonya nem időbeli testi szaporodás. Az örök Fiú öröktől fogva az Atyától születik, nem teremtve, nem időben kezdve, nem kevesebb istenséggel.

Az „örök születés” nem azt jelenti, hogy valamikor megtörtént egy isteni esemény a kezdet előtt. Azt jelenti, hogy a Fiú személyes eredése az Atyától örök és időtlen. A Fiú nem az Atya után kezdődik, hanem örökké az Atyától van. Ezért Fiú, és ezért örök.

Te azért utasítod el, mert csak biológiai fiúságot ismersz. Ez olyan, mintha Isten karját is testi izomnak, Isten szemét biológiai szemgolyónak, Isten jobbját pedig mennyei anatómiai oldalnak értenéd. A Biblia analóg nyelvét nem lehet ilyen durván testiesíteni.

22. Az Atya nagyobb volta és a Fiú önélete együtt csak a katolikus megkülönböztetésben érthető

A két kedvenc jánosi érved valójában csak akkor áll össze értelmesen, ha elfogadod a katolikus megkülönböztetést. János 14,28 szerint az Atya nagyobb a megtestesült, küldött, megalázott Krisztusnál az üdvtörténeti rendben. János 5,26 szerint a Fiúnak élete van önmagában, ahogy az Atyának. Az egyik a küldetés és megtestesülés rendjét, a másik az isteni élet mélységét mutatja.

Te az elsőt arra használod, hogy Krisztust lealacsonyítsd; a másodikat arra, hogy külön istenné tedd. A katolikus hit viszont mindkettőt együtt tartja: a Fiú az Atyától van, ezért a Fiú; emberré lett, ezért az Atya nagyobb nála a küldetés rendjében; ugyanakkor a Fiúnak élete van önmagában, ezért nem puszta teremtmény.

A te rendszered szétesik: ha a Fiú önmagában él, nem puszta ember; ha az Atyától kapja, nem független második isten; ha emberré lett, nem szűnik meg örök Fiúnak lenni. Pontosan ez az, amit a katolikus dogma rendez, és amit a te olvasatod összezavar.

23. Összegzés: nem az örök Fiú hiányzik a Szentírásból, hanem a te előre megformált puszta ember-Messiásod

Összefoglalva: az „örök Fiú” kifejezés szó szerinti hiánya nem cáfolja az örök Fiú bibliai tanát. Az 1Korintus 15 nem azt mondja, hogy Jézus szellemét Ádám után formálták meg, hanem Krisztust az új Ádámként, mennyei Úrként, életadóként állítja szembe az első Ádámmal. A „második ember” nem „puszta ember”. Az „életadó Lélek” nem teremtett szellemlényt jelent. Énók könyve nem kánoni döntőbíró, és még az idézett Emberfia-alak sem a te lapos ember-Jézus képedet támogatja, hanem mennyei, eszkatologikus, ítéleti méltóságot hordoz. Az „Istenek Istene” cím nem panteont, hanem Isten abszolút felsőbbségét jelenti. János 14,28 nem Krisztus istenségének tagadása, hanem a megtestesült Fiú küldetési alárendeltsége. János 5,26 pedig kifejezetten isteni mélységű kijelentés: a Fiúnak élete van önmagában.

A te hibád ugyanaz marad: az „Emberfia” szót puszta emberré lapítod, a „Fiú” szót időbeli teremtménnyé torzítod, az „Istenek Istene” címet panteonná fújod, az Énók-féle látomást kanonikus dorongként lengeted, János evangéliumát pedig úgy szeleteled, mintha teológiai felvágott lenne.

A katolikus hit ezzel szemben nem zavaros, hanem pontos: Jézus Krisztus ugyanaz az örök Fiú, aki valóságos emberré lett. Emberként második Ádám, Emberfia, törvény alatt született, szenvedő és feltámadt Úr. Istenként örök Ige, teremtő közvetítő, az Atyával egy, akinek élete van önmagában. Nem két Krisztus, nem félisten, nem emberi szellem utólagos megformálása, nem panteonbeli szereplő. Egy személy, két természet.

A te rendszered nem azért bukik el, mert túl biblikus, hanem mert nem elég biblikus: kiválaszt néhány szót, túlhangosítja őket, majd elhallgattatja a teljes tanúságot. De a Szentírás nem engedi, hogy Krisztust puszta emberré zsugorítsd. Az Emberfia nem a te kis emberi skatulyád rabja. Ő az Úr a mennyből, az életadó, az Atya egyszülöttje, a megtestesült Ige — akár tetszik a panteonodnak, akár nem.

Ézsaiás 48,16 és István látomása nem „istenek családját”, hanem

személyes megkülönböztetést mutat az egyetlen Isten kinyilatkoztatásában

Először egy valódi hibát tisztázok. Az Ézsaiás 48,16-ról korábban idézett A–D megfogalmazások valóban nem voltak egymással következetesek. Nem lehet egyszerre azt állítani, hogy a beszélő egyértelműen Ézsaiás, majd azt, hogy egyértelműen nem Ézsaiás, végül pedig két különböző módon meghatározni, ki kit küldött. Ezek a kategorikus mondatok pontatlanok voltak, ezért nem fogom őket mindenáron védeni.

Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy a te „több természet szerinti Isten” elméleted igaz. Egy hibás magyarázat megcáfolása nem teszi automatikusan igazzá a te magyarázatodat. Most ezért nem korábbi pontatlan mondatokat fogok foltozgatni, hanem magát a bibliai szöveget vizsgálom meg.

1. Ézsaiás 48,16 nyelvtanilag nem olyan egyértelmű, ahogyan állítod

A héber mondat vége így hangzik:

• veʿattá Adonáj JHWH seláḥaní verúḥó

Megközelítően: „És most az Úr, JHWH elküldött engem, és az ő szellemét.”

A tömör héber szerkezetből több nyelvtani kapcsolat is lehetséges:

• - az Úr és az ő Szelleme küldte a beszélőt;
• - az Úr elküldte a beszélőt és az ő Szellemét;
• - az Úr a Szellemével, illetve a Szellemével felruházva küldte a beszélőt.

Ez nem önkényes kibúvó. A bibliafordítások pontosan azért térnek el, mert a héber mondat önmagában nem oldja fel teljes bizonyossággal a szerkezetet. Egyes fordítások szerint „az Úr és az ő Szelleme küldött engem”, mások szerint „az Úr elküldött engem és az ő Szellemét”, ismét mások szerint az Úr „Szellemével felruházva” vagy „Szelleme kíséretében” küldte a beszélőt.

Ezért az az állításod, hogy kizárólag egyetlen olvasat lehetséges — az Atya elküldte a Fiú Istent és egy másik Istent, a Szentszellemet —, egyszerűen nincs benne a héber nyelvtanban. Ez teológiai következtetés, amelyet te olvasol bele a mondatba.

2. A beszélő személye vitatható, de egyik lehetséges azonosítás sem bizonyít több Istent

Az Ézsaiás 48,16 beszélőjének személye valóban nehéz kérdés. A szövegben történhet beszélőváltás; megszólalhat a prófétai küldött, a Szolga alakjához kapcsolódó személy, vagy keresztény tipológiai olvasatban az örök Fiú hangja is felismerhető benne.

A helyes állítás tehát nem az, hogy „biztosan Ézsaiás”, és nem is az, hogy „nyelvtanilag bizonyítottan a Fiú Isten”. A helyes állítás az, hogy a szöveg nem nevezi meg egyértelműen a beszélőt.

De fogadjuk el az érvelés kedvéért a legerősebb krisztológiai olvasatot: a beszélő az örök Fiú, akit az Úr Isten a Szellemmel együtt vagy a Szellem által küldött. Ez valóban megkülönbözteti a küldőt, a küldöttet és a Szellemet. A Szentháromság tana pontosan ezt vallja: az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Szentlélek, a Szentlélek nem az Atya.

Amiről azonban a vers egyetlen szót sem mond:

• - hogy három isteni természet létezik;
• - hogy három egymástól független Isten van;
• - hogy a Fiú egy isteni faj egyik tagja;
• - hogy létezik egy „Istenek Atyja”, aki más isteneket nemzett;
• - hogy az isteni személyek egymástól elkülönült lények vagy istenségek.

Te a személyes megkülönböztetésből több isteni lényt vezetsz le. Ez azonban nem a szöveg kijelentése, hanem a te előzetes metafizikai feltételezésed.

3. Ézsaiás könyvének saját teológiája kizárja az isteni panteont

Az Ézsaiás 40–48 szakasz nem egyszerűen azt állítja, hogy Izrael Istene erősebb a többi valódi istennél. Sokkal radikálisabban fogalmaz:

• - „Rajtam kívül nincs Isten” — Ézs 44,6;
• - „Van-e Isten rajtam kívül? Nincs más kőszál” — Ézs 44,8;
• - „Én vagyok az Úr, és nincs más” — Ézs 45,5;
• - „Nincs más Isten rajtam kívül” — Ézs 45,21;
• - „Én vagyok Isten, és nincs más” — Ézs 46,9.

Az Ézsaiás 48,17 közvetlenül így folytatja: „Így szól az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened.”

Ezek mellé nem lehet következmények nélkül beilleszteni egy felsőbb „Istenek Atyját”, alatta Izrael külön Istenét, annak társait, majd még egy további Szellem-Istent. A te rendszered nem megmagyarázza Ézsaiás monoteista kijelentéseit, hanem átrendezi őket egy olyan mennyei hierarchiává, amelyet a szöveg sehol nem ír le.

Az „Istenek Istene” cím sem bizonyít egy közös természetű isteni fajt. Ahogyan a „királyok Királya” cím nem jelenti, hogy Isten ugyanolyan természetű földi király, úgy az „Istenek Istene” sem teszi Istent egy isteni faj legmagasabb rangú példányává. A cím az egyedülálló főhatalmat hangsúlyozza, nem isteni családfát közöl.

4. Az ApCsel 7,55-ben igenis kifejezetten szerepel a Szentlélek/Szentszellem

Azt írod, hogy az ApCsel 7,55–56-ban nincs „Szentlélek”, csak „Szentszellem”. Ez nem tartalmi különbség, hanem magyar fordítási szóhasználat.

A görög szövegben ez áll:

• plérész pneumatosz hagiú

Jelentése: „Szent Szellemmel/Lélekkel telve”.

A görög pneuma hagion ugyanaz a kifejezés, amelyet az egyik magyar fordítás „Szentléleknek”, a másik „Szent Szellemnek” nevez. A „lélek” és a „szellem” nem két külön bibliai szereplő, és nem két külön görög szó ebben a mondatban. A magyar katolikus szóhasználat „Szentléleknek”, más magyar keresztény hagyományok „Szent Szellemnek” fordítják ugyanazt a görög kifejezést.

A vers tehát szó szerint három mozzanatot kapcsol össze:

1. István Szentlélekkel/Szent Szellemmel telve van;
2. látja Isten dicsőségét;
3. látja Jézust Isten jobbján.

A Szentlélek tehát nem utólag lett „becsempészve” a jelenetbe. Már az 55. vers első tagmondatában kifejezetten jelen van.

5. István nem egy „Istenek Istenét” és mellette egy puszta embert lát

A szöveg nem ezt mondja:

„István látta az Istenek Istenét, Izrael külön Istenét, mellette pedig a puszta ember Jézust.”

Hanem ezt mondja:

• látta Isten dicsőségét;
• és Jézust, illetve az Emberfiát Isten jobbján.

Az „Isten dicsősége” nem egy újabb, különálló isteni személy neve. A dicsőség Isten megnyilvánuló fensége. A szöveg nem jogosít fel arra, hogy ezt átnevezd „Istenek Istenének”, majd az Atyát még efölé helyezd egy ember számára láthatatlan felsőbb istenségként.

István látomása valóban megkülönbözteti Jézust attól, akinek jobbján áll. Ez a modalizmust cáfolja: Jézus nem ugyanaz a személy, mint az Atya. De a személyek megkülönböztetése nem jelenti két isteni természet vagy két külön Isten létezését.

A jobb kéz képe ráadásul nem egyszerűen mennyei földrajzi adat. A látomásnak van képi, térbeli formája, de a bibliai „jobb kéz” az uralkodói hatalom, felmagasztalás és isteni felhatalmazás helye. Jézus nem mennyei alkalmazottként áll ott, hanem a Dániel 7-ből ismert Emberfiaként, akinek örök uralom, dicsőség és ország adatik.

Az „Emberfia” ezért nem azt jelenti: „ő csak ember, tehát nem lehet Isten”. Jézus valóban ember, de a cím ebben a jelenetben a felmagasztalt, mennyei Emberfiára utal.

6. Az ApCsel 7 folytatása éppen Jézus rendkívüli, isteni rangját mutatja

A vitában nem szabad megállni az 56. versnél. Az 59. versben a haldokló István így fohászkodik:

• „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”

A görög elbeszélés kifejezetten azt mondja, hogy István segítségül hívta őt. A következő versben pedig így könyörög:

• „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”

István tehát nemcsak látja Jézust. Jézust szólítja meg, neki ajánlja halálakor a lelkét, és tőle kéri üldözői bűnének elengedését. A jelenet tudatosan párhuzamos Jézus halálával: amit Jézus az Atyának mondott, azt István most Jézusnak mondja.

Ez nem illik ahhoz az elmélethez, amelyben Jézus pusztán egy megdicsőült ember. Egy próféta vagy mártír nem természetes címzettje annak a könyörgésnek, hogy fogadja magához a haldokló lelkét és ne számítsa be az emberek bűnét.

Az ApCsel 7,55–60 teljes képe tehát:

• - a Szentlélek betölti Istvánt;
• - Isten dicsősége megnyílik előtte;
• - Jézus az isteni hatalom jobbján áll;
• - István az Úr Jézust hívja segítségül.

Ez nem a niceai hitvallás teljes fogalmi szövege, de teljesen összeegyeztethető a Szentháromsággal, és semmilyen módon nem bizonyít három külön Istent.

7. A „három személy, egy Isten” nem azt jelenti, hogy három egyenlő eggyel

Folyamatosan „három-az-egy-isten” tanként nevezed meg a Szentháromságot, mintha a keresztény hit matematikai képtelenséget állítana:

• három személy = egy személy.

A keresztény tanítás azonban nem ezt mondja. Azt mondja:

• - Isten egy az isteni természet tekintetében;
• - Isten három a személyes viszonyok tekintetében.

Ez csak akkor volna formális ellentmondás, ha ugyanabban a tekintetben állítanánk Istenről, hogy egy és három. De nem ezt állítjuk. Nem három személy egyetlen személy, és nem három isteni természet egyetlen isteni természet.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem részekből rakják össze Istent. Nem egyharmad részei az istenségnek. Nem három külön példánya ugyanannak az isteni fajnak. A három személy valóságosan különbözik egymástól, miközben az isteni lényeg osztatlan és egy.

A katolikus tanítás ezért kifejezetten elutasítja mind a triteizmust, mind a modalizmust: nem három Istent vall, és az Atyát, Fiút, Szentlelket nem Isten változó szerepeinek vagy működési formáinak tekinti.

8. A korábbi „Atyaként, Fiúként és Szentlélekként nyilatkoztatja ki magát” mondat pontosításra szorul, de nem bizonyít szerepváltó Istent

Az általam korábban használt mondat — „az egyetlen élő Isten, aki Atyaként, Fiúként és Szentlélekként nyilatkoztatja ki magát” — valóban félreérthető. Önmagában úgy is hangozhat, mintha egyetlen személy három különböző szerepben jelenne meg.

A pontos megfogalmazás ez:

• Az egyetlen Isten öröktől fogva Atya, Fiú és Szentlélek: három valóságosan különböző személy egyetlen osztatlan isteni természetben.

Nem arról van szó, hogy ugyanaz a személy hol Atyának, hol Fiúnak, hol Szentléleknek öltözik. Az Atya elküldi a Fiút; a Fiú az Atyához szól; az Atya és a Fiú elküldi a Szentlelket; a Szentlélek megdicsőíti a Fiút. Ezek valóságos személyes viszonyok, nem színházi szerepváltások.

Egy félreérthető mondat pontosítása nem önellentmondás, hanem fogalmi tisztázás.

9. Tertullianusra hivatkozva éppen az ellenkezőjét állítod annak, amit Tertullianus tanított

Tertullianus nem „szentháromság-ellenes” szerepváltó istentant képviselt. Az Adversus Praxean, vagyis a Praxeas ellen című művének éppen az a célja, hogy cáfolja azt a tanítást, amely az Atyát, a Fiút és a Szentlelket ugyanannak a személynek tekinti.

A mű második fejezetében Tertullianus kifejezetten megkülönbözteti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket mint három személyt, miközben egyetlen isteni szubsztanciát és egyetlen Istent vall. Vagyis pontosan azt a modalista értelmezést támadja, amelyet te az ő nevéhez kapcsolsz.

Tertullianusra tehát nem lehet úgy hivatkozni, mint aki szerint az egyetlen isteni személy időnként Atya-, majd Fiú-, majd Szentszellem-szerepet játszik. Ő éppen az Atya és a Fiú valóságos megkülönböztetését védte az egyszemélyű istenfogalommal szemben.

10. A „felkente társai fölé” sem egy isteni panteont bizonyít

A Zsidókhoz írt levél valóban ezt mondja a Fiúról: „felkent téged az Isten, a te Istened, társaid fölé”. De ugyanennek a fejezetnek a közvetlen szövegkörnyezete azt is kijelenti, hogy:

• - a Fiú magasabb az angyaloknál;
• - Isten angyalai hódolnak előtte;
• - a Fiút Istenként szólítja meg;
• - a Fiú alapította kezdetben a földet;
• - az egek az ő keze alkotásai;
• - ő változatlan és örökké megmarad.

A „társak” tehát nem természet szerint vele azonos istenek, akik közül őt előléptették főistenné. A levél egész első fejezete éppen a Fiú egyedülállóságát állítja szembe az angyalok teremtményi rangjával.

Az, hogy a megtestesült és messiási küldetést teljesítő Fiú az Atyát „Istenének” nevezi, nem teszi őt másodrendű istenséggé. A keresztény krisztológia szerint ugyanaz a Fiú valóságos Isten és valóságos ember. Messiásként felkenetik és küldetik; örök Igéként teremtő, változatlan és isteni.

11. A Szentháromság teljes tana nem egyetlen kiválasztott versből származik

Ézsaiás 48,16 önmagában nem tartalmazza a niceai–konstantinápolyi hitvallás teljes fogalmi meghatározását. Az ApCsel 7,55–60 sem rendszeres dogmatikai értekezés. Ezt a Szentháromság tanának védelmezője nem köteles tagadni.

A tan létjogosultsága a teljes bibliai tanúság együtteséből következik:

1. csak egyetlen igaz Isten van;
2. az Atya Isten;
3. a Fiú személyesen különbözik az Atyától, mégis Istennek nevezik, teremtői műveket tulajdonítanak neki, és vallásos segítségül hívás irányul hozzá;
4. a Szentlélek különbözik az Atyától és a Fiútól, mégis isteni módon beszél, küld, vezet, megszentel, ismeri Isten mélységeit, és Istenként lehet hazudni neki;
5. az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt jelenik meg a keresztségi és apostoli formulákban.

A dogma ennek az összetett bibliai tanúságnak a fogalmi összefoglalása. Nem egy későbbi történet ráerőltetése a Bibliára, hanem annak megakadályozása, hogy az egyik bibliai kijelentés megőrzése érdekében a másikat letagadjuk.

12. A két idézett szakasz végkövetkeztetése

Ézsaiás 48,16 személyes megkülönböztetést és isteni küldést tartalmazó, nyelvtanilag és irodalmilag nehéz vers. Keresztény módon olvasható krisztológiai és háromságos előképként. Azt azonban nem mondja, hogy három külön természet szerinti Isten létezik.

Az ApCsel 7,55–60 pedig kifejezetten említi a Szentlelket/Szent Szellemet, Isten dicsőségét, a felmagasztalt Emberfiát és az Úr Jézus segítségül hívását. Megkülönbözteti az Atyát és a Fiút, ezért kizárja a szerepváltó modalizmust. Jézust olyan mennyei rangban és olyan imádság címzettjeként mutatja be, amely kizárja a „puszta ember” értelmezést. De sehol nem beszél „Istenek Atyjáról” vagy több, egymástól független isteni lényről.

Ezért a két szakasz nem cáfolja a Szentháromságot. Éppen ellenkezőleg: azokhoz a bibliai szövegekhez tartoznak, amelyek miatt a keresztény teológiának egyszerre kell vallania az egyetlen Istent és az Atya, a Fiú, valamint a Szentlélek valóságos személyes megkülönböztetését.

A személyes támadások, a „megtévesztő”, „hazug”, „vak vezető” és „képmutató” minősítések ezt az exegetikai kérdést nem döntik el. A vita eredményét nem az határozza meg, ki mond súlyosabb ítéletet a másik hitére, hanem az, hogy melyik értelmezés képes a bibliai szövegek egészét úgy megőrizni, hogy közben ne írja át a személyes különbséget modalizmussá, az isteni egységet pedig mennyei panteonná.

Azt írod: „ilyen lény nem létezik a Szentírás szerint, ami valóságos Isten is és ember is egy személyben.” Ez nem cáfolat, hanem ismétlés. A vita éppen arról szól, hogy a Szentírás tanúsága szerint Jézus Krisztus puszta ember-e, vagy az örök Fiú, aki valóságos emberré lett."

--------------------------------------------

A Szentírás nem tartalmazza az Úr Jézusra az örök Fiú kifejezést. Ő mindig is ember volt és az is marad.

Én olyat soha nem állítottam, hogy az Úr Jézus ne lenne ember.

Az Ő szelleme lett Ádám után a másodiknak megformálva.

Ezért nem lehet örök fiú, hisz csak Ádám engedetlensége után formálta meg a szellemét az Istenek Istene.

1.Kor. 15:45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám életet adó Szellemmé. 46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután a szellemi. 47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, a mennyből való. 

Az Úr Jézust az apostol nem örök Istennek, hanem második embernek nevezte.

Nincs semmi közössége az Úr Jézusnak a római császárok által kiképzelgett és Róma mindenkori főpapjai által képviselt istenmodell Fiúnak elnevezett tagjához.

Énók is Emberfiának nevezte az Úr Isten  Kiválasztottjának a szellemét, amikor látta Őt az Égben.

Az Emberfia Istenét pedig ahogyan később Mózes, úgy már Énók is Istenek Istenének, a Korok Istenének nevezte Istenét.

Énók 9:4. És ezt mondták a korok Urának: „Urak Ura, Istenek Istene, királyok Királya, és a Korok Istene, a Te trónodnak dicsősége minden nemzedékben és minden korban (fennáll), és a Te neved szent, dicsőséges és áldott minden korokban!

Énók Könyve 

46. 1. És ott láttam Őt, aki a Napok Feje [Idők Előtti, Korok Ura, Ősöreg] volt, és az Ő feje fehér volt, mint a gyapjú, s vele volt egy másik lény, kinek kinézete olyan volt, mint egy emberé. Orcája kegyességgel volt teljes, olyan, mint a szent angyaloké.

2. És megkérdeztem az angyalt – aki velem volt és minden titkot megmutatott nekem –, az Emberfiát illetően, hogy ki ő, honnan származik, és miért jár az Idők Előtti mellett?

3. És válaszul ezt mondta nekem: Ez az Emberfia, akié az igazságosság, és akiben az igazságosság lakozik. Ő az, aki feltárja a rejtett kincseket; mert a Szellemek Ura kiválasztotta őt, és győzelemre rendeltetett a Szellemek Ura előtt, örök igazságosságban.

4. És az Emberfia, akit láttál, kiveti majd a királyokat és a hatalmasakat kényelmes székeikből [és az erőseket trónjaikból]. Megszünteti az erősek uralmát, és fogait töri a bűnösöknek.

5. És ő az, aki le fogja majd vetni a királyokat a trónjaikról és országlásukból. Mert azok nem magasztalják fel Őt, és azt sem ismerik el alázattal, hogy honnan kapták a hatalmukat.

6. Elváltozik Előtte az erősek ábrázata, és szégyennel tölti meg őket. A sötétség lesz azok lakhelye, ágyaik pedig férgek lesznek. És nem lesz reményük arra, hogy ágyaikból felkeljenek, mert nem magasztalják fel a Szellemek Urát.

7. Mert ezek azok, akik a mennyek csillagait bírálják [és kezüket a Magasságos ellen emelik], és a földet tapossák, és azon laknak. Minden cselekedetük igazságtalanságról tanúskodik, és erejük a gazdagságukban van. És a hitük pedig olyan istenekben, melyeket saját kezeikkel csináltak, miközben megtagadják a Szellemek Urának nevét.

https://churchofgod.hu/content.php?act=enok1

Szó sincs arról, hogy akár az Ember Fia,akár az Istenek Istene,a Korok Ura, valami háromságistenmodell részei, tagjai lennének. Ábrázadra és dicsőségre is különböznek egymástól.

Ahogyan az Ember Fia, amikor a Földön volt mondotta:

János 14: 28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. 

Nem a három az egyben istenmodellben van élete az Emberfiának, hanem önmagában, ahogyan az Istenének és Atyjának is önmagában van élete.

János 5:26 Mert amiként, akként adta a Fiúnak is, :

Embernek fia, tehát nem lehet Isten. Élete van önmagának, ahogyan az Atyjának és Istenének is élete van önmagában, tehát nem egy az emberek által kiképzelgett háromságisten modelljének a részei.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

Helló, Józsikácska-3.

Látom, hogy mégsem ködöt fogtál, hanem a saját területedre vonultál vissza. Viszont, továbbra is az Isten igaz Szava megmásításán fáradozol, ugye? 

Az MI-del (eddig) teljes káoszba fulladtatok a "szentháromság" jogosultságának bizonyítása közben...

Ezekből ide másolok néhány dolgot, hogy segítségére legyen a katolikusoknak (is) a szemük felnyitásában...  

A monoteizmus sikertelen védelmezése közben ezeket állítottad az Ézs.48:16-17 igékről:

A) Az Izajás 48:16 szövegkörnyezetében Izajás próféta beszél, - Miután az előző hsz-omban rámutattam, hogy ez kitaláció, mert a Szentírásban ilyen nincs, ez következett: 

B) A szövegkörnyezet teljesen egyértelművé teszi, hogy nem Ézsaiás beszél - Mivel ez helyes, reméltem, hogy megtértél a megtévesztetségedből. De mégsem, mert ezekkel folytattad:

C) Ézsaiás próféta nem helyettesíti Isten szerepét. Az Ézsaiás 48:16-ban Isten mondja, hogy ő maga és a Szellem (Szentlélek) küldték *Ézsaiást. - A Szentírásban lévő igeversnek ez is téves magyarázata.

- Ugyanis a BESZÉLŐ - Nem Ézsaiás, hanem az ATY(j)ÁTÓL társai fölé felkent (Krisztus a) Fiú, az Istenek Istene, Izrael Istene és Atyja - mondja, hogy Őt és a Szentszellemet küldte el az Atya Isten,

Akit ember sohasem látott és hallott. Bár megtévesztve, de ismét *Ézsaiást tetted Izrael Istene helyére, mint aki küldve lett. Sőt ezzel a kijelentéseddel: "Isten mondja, hogy ő maga és a Szellem (Szentlélek) küldték Ézsaiást." még egy hazugságot akartál becsempészni az igemagyarázatodba.

A Beszélő nem küld a Szellemmel senkit, Ők küldve vannak az Izrael népéhez, az emberek számára nem látható és nem hallható Atyától...

D) Ez nem jelenti azt, hogy több isten lenne, hanem azt, hogy Isten küldötte Ézsaiást és a Szentlelket, hogy hirdessék az ő üzenetét. - Az előző mondatodban még a Szentszellem is küldte Ézsaiást (ami hazugság), most meg Ő (Szentszellem) is küldve lett - ami igaz, de nem Ézsaiással együtt (ahogy hamisan magyaráztad), hanem a BESZÉLŐvel, Aki az Istenek Istene, meg Izrael Istene és Atyja is. ......

Nemrég viszont a "három-az-egy-isten" hamistantól elforduló (szintén hamis) kijelentést tettél közzé, íme:  "A Szentírás nem istenek családját hirdeti, hanem az egyetlen élő Istent, aki Atyaként, Fiúként és Szentlélekként nyilatkoztatja ki magát." Vagyis az egy isten nem háromból áll össze, hanem szerepváltó, működési formáiból eredendően hol mint Atya, hol mint Fiú vagy mint Szentszellem szerepben jelenik meg. Ez Tertullianus szerinti, "szentháromság" ellenes megállapítás. Eddig csak Isten igaz Szavával fordultál szembe, de az előzőleg idézett kijelentéseddel. saját magaddal is... 

Mivel a Csel. 7:55-56 igékkel kapcsolatos kérdésemre (igazából) nem adtál választ,

itt (most) a Szentszellem, az azzal kapcsolatos (MI) írásodra irányította a figyelmemet:

"14. István látomása nem azt mondja, hogy „egy Istent és egy puszta embert” látott

Azt állítod, István az égben nem két vagy három isteni személyt látott, hanem egy Istent és egy embert: az Emberfiát Isten jobbján. Ez megint félreolvasás. István látomása szerint látja Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. A „jobbján állás” nem egyszerű térbeli pozíció, mintha Jézus egy mennyei alkalmazott volna az isteni trón mellett. A jobb kéz a hatalom, uralom, felmagasztalás és királyi részvétel helye.

Az Emberfia cím pedig nem puszta „ember, tehát nem Isten” címke. Dániel 7 hátterében az Emberfia mennyei alak, aki az Öregkorú elé járul, és uralmat, dicsőséget, országot kap; minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál. Ez nem hétköznapi emberi rang. István látomása a megdicsőült Jézust mutatja, nem egy puszta emberi prófétát.

Ráadásul a Szentlélek szerepét is elhallgatod: István Szentlélekkel telve látja ezt. Tehát nem azért nem lát külön „harmadik alakot”, mert a Szentlélek nincs vagy nem Isten, hanem mert a látomás célja Jézus felmagasztalásának tanúsítása. A menny nem csoportkép, ahol ha valaki nincs a képen, akkor nincs is." - Továbbra is csűrsz-csavarsz, hamisítasz.

Nem csak a Szentszellem ihlette igéket, hanem a leslie fórumtársunk által leírtakat is. Mindezt zűrzavar és a mintha téged igazoló hatáskeltés végett...

Leslie o7-et próbálod (sikertelenül) cáfolni, ilyen módon:

"Azt állítod, István az égben nem két vagy három isteni személyt látott, hanem egy Istent és egy embert: az Emberfiát Isten jobbján. Ez megint félreolvasás." - Hol írt leslie olyat, hogy "két vagy három isteni személy"? Még, hogy leslie félreolvasta volna, ami eképpen meg van írva: 

Csel. 7:56 És monda: Ímé, látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. ... Tehát, a félreolvasás vádja (is) ismét visszahullt a kiötlőre. 

A "Szentlélek szerepét is elhallgatod" - Hát azt tényleg elhallgathatta, mert a tárgyalt igeversekben nincs "Szentlélek" - /Sajnos, továbbra is, az ÚR parancsa ellenére megmásítod az igéjét/.

- Szentszellem van, Aki az első pünkösdkor eljött a földre, a tanítványok és az igazságra vágyó emberek Segítőjének. 

Akkor ez is stimmel, mert István vértanú a földön volt és "nem azért nem lát külön „harmadik alakot” (*az egekben), mert a Szentlélek(*? az eredetiben Szentszellem) nincs vagy nem Isten"(*-tőlem)... 

Sőt "A menny nem csoportkép, ahol ha valaki nincs a képen, akkor nincs is." - Ezen megfogalmazásokkal adott ismét pofont neked az MI-d. 

A Szentírás szerint Leslie o7 és jómagam is azt fogadjuk el ténynek, amit az Isten igaz Szava adott mindenki tudtára, az igékben, amelyek megváltoztatását parancsban tiltotta meg az ÚR.

Tehát, nem nincs, hanem VAN! az emberek számára nem látható Istenek Atyja, Aki a Fiú Istent Felkente a társai fölé, és Őt (Istenek és Izrael Istenét) látta István vértanú a menyílt egekben

és az Emberfiát (Jézust) a jobbja felől állani. 

A Szentszellem, ahogy már írtam: " az első pünkösdkor eljött a földre, a tanítványok és az igazságra vágyó emberek Segítőjének. "

Akkor, ezeket a tényeket (az Ézs.48:16-17 és a Csel. 7:55-56 igéket) figyelembe véve, bizonyíthatod (az MI-del) /ha tudod (ami lehetetlen)/ a "szentháromság-három-az-egy-isten" (hamis)tan létjogosultságát.

Ha (ahogy eddig) most sem teszed ezt meg, akkor bizony (MI-t is használva) megtévesztő tevékenységet folytatsz, Isten igaz Szava ellenében, téves magyarázatokat gyártva.

Jézus ezekre is utalt, ilyenformán: 

Luk. 6,39  Példabeszédet is mondott nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-é?... Ezt még a Máté 13-ban a konkolyról mondott példázattal is megtoldotta. 

A rossz magot hintőknek Jézus ezt mondta:

Mát. 23,13  De jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

A fentieket komolyan fontold meg és vegyél fordulatot a széles úton, megtérve a keskeny útra.

Jó éjt.

1. Nem cáfoltad a katolikus állítást, csak megismételted, hogy szerinted lehetetlen

Azt írod: „ilyen lény nem létezik a Szentírás szerint, ami valóságos Isten is és ember is egy személyben.” Ez nem cáfolat, hanem ismétlés. A vita éppen arról szól, hogy a Szentírás tanúsága szerint Jézus Krisztus puszta ember-e, vagy az örök Fiú, aki valóságos emberré lett. Erre nem válasz, hogy kijelented: ilyen nincs.

A katolikus állítás pontosan ez: Krisztus nem félig Isten és félig ember, hanem egy személyben valóságos Isten és valóságos ember. Nem keverék, nem mitológiai hibrid, nem félisten. A személy az örök Fiú; a természetek: teljes isteni természet és teljes emberi természet. Te ezt nem cáfolod, hanem egyszerűen megtiltod: „ilyen nincs”. Csakhogy a tilalom nem érv.

Ha a Szentírás Jézust egyszerre mutatja valóságos emberként és isteni méltóságú Úrként, akkor nem az a dolgunk, hogy az egyik sorozatot kidobjuk a másik kedvéért. Te viszont pontosan ezt csinálod: ami Jézus emberségét tanúsítja, azt elfogadod; ami istenségét, teremtői méltóságát, imádhatóságát vagy mennyei uralmát mutatja, azt kerülöd, kicsinyíted vagy átértelmezed. Ez nem bibliahűség, hanem válogatott krisztológiai diéta.

2. A 4Mózes 23,19-et továbbra is félreolvasod

Újra előhozod: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék.” Már korábban is elhangzott: ez a vers nem a megtestesülés metafizikai lehetetlenségéről szól. Nem azt mondja, hogy Isten képtelen emberi természetet felvenni. A szöveg arról szól, hogy Isten nem olyan, mint a hazug, szeszélyes, ígéretét visszavonó ember.

A mondat súlya nem az, hogy „ember”, hanem az, hogy „hazudjék” és „megváltozzék”. Isten nem ember abban az értelemben, hogy nem hazudik, nem ingadozik, nem bánja meg szavát úgy, mint egy állhatatlan ember. Ebből te azt gyártod: Isten nem testesülhet meg. Ez olyan, mintha abból, hogy „Isten nem ember, hogy hazudjék”, azt vezetnéd le, hogy Isten nem is szólhat emberi nyelven, nem jelenhet meg, nem tehet szövetségi ígéretet, nem működhet a történelemben.

A vers nem Krisztus ellen íródott, hanem Isten hűsége mellett. Te viszont zászlórúdnak használod egy félreolvasott mondatot, és ráakasztod a megtestesülés tagadását. A szöveg nem bírja el ezt a terhet.

3. A háromarcú ábrázolás kérdését összekevered a dogmával

Azt mondod, a „másik probléma” a Szentháromsággal az, hogy azt egészen a 18. századig három emberi arccal ábrázolták. Itt megint ugyanaz a hibád: képtörténeti jelenségből dogmatikai lényeget csinálsz. A háromarcú Szentháromság-ábrázolás valóban létezett a nyugati művészetben. Ez történeti tény. De nem a Szentháromság dogmája.

A katolikus hit nem azt tanítja, hogy Istennek három emberi arca van. Nem azt, hogy egy fej három orral, három szájjal és négy szemmel az isteni természet képe. Ilyen ábrázolások keletkeztek, vitatottak voltak, és egy idő után éppen egyházi tekintély tiltotta őket. A háromarcú ikonográfia létezése tehát nem azt bizonyítja, hogy ez a dogma, hanem azt, hogy egy képi megoldás félrevezetővé válhatott, és ezért elutasításra került. A háromarcú Szentháromság-ábrázolást a katolikus hagyomány végül problematikusnak és tiltandónak ítélte; XIV. Benedek 1745-ös intézkedését több művészettörténeti forrás is ehhez köti.

Te ebből azt akarod kihozni, hogy „íme, a katolikus hit háromarcú bálványimádás”. Pedig a történeti adat éppen ellenkező irányba mutat: az Egyház nem dogmaként védte ezt a formát, hanem korlátozta és tiltotta.

4. A Quicumque-hitvallás nem háromarcú képet tanít, hanem éppen a háromistenhit ellen beszél

Hivatkozol a Quicumque-hitvallásra, de nem a szövegét cáfolod. Pedig ha elolvasnád, éppen azt találnád benne, amit te folyton tagadsz: egy Istent imádunk a Háromságban, nem keverve össze a személyeket és nem osztva meg a lényeget; az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten, mégsem három Isten, hanem egy Isten. A hitvallás kifejezetten azt is vallja, hogy Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember, értelmes lélekkel és emberi testtel.

Vagyis az a dokumentum, amelyre hivatkozol, nem a te vádiratodat támogatja, hanem a te álláspontodat cáfolja. Nem háromarcú bálványt tanít, hanem az egyetlen isteni lényeg és három személy dogmáját. Nem félig-isten-félig-ember Krisztust tanít, hanem teljes Istent és teljes embert egy személyben.

Te a hitvallás körüli liturgikus és képtörténeti anyagot rángatod elő, mert a hitvallás tartalmával nem tudsz mit kezdeni. Ez olyan, mintha valaki a Hiszekegy betűtípusából akarná cáfolni a feltámadást.

5. A „három személy = három Isten” gondolatod továbbra is primitív számtan Istenre erőltetve

Azt mondod: ha három személyről beszélünk, és mindegyik Isten, akkor három Istenről beszélünk. Ez emberi egyedek számtana, nem isteni lényegtan. Három emberi személy azért három ember, mert az emberi természet sok egyedben sokszorozódik. De az isteni természet nem faj, nem osztható anyag, nem három példányban előállított istenség.

A katolikus tanítás szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három külön isteni lény. Nem három Isten. Nem három központ egymás mellett. Nem három mennyei példány. Egyetlen, osztatlan isteni lényeg van, három valóságos személyben. Ez nem „három arc”, nem „három tag”, nem „három istenmodell”, hanem lényeg és személy megkülönböztetése.

Te nem ezt cáfolod. Te annyit mondasz: „én ezt csak három arccal tudom elképzelni.” Ez nem a dogma cáfolata, hanem a képzeleted szűk keresztmetszete. A képzelet nem zsinati tekintély, és a fantáziád korlátja nem köti meg Istent.

6. István látomását kiforgatod: senki nem mondta, hogy István hazudott vagy nem látta Jézust

Azt kérdezed gúnyosan: akkor a katolikus teológusok szerint István állítása igaztalan? Szerintünk nem látta Jézust Isten jobbján? Netán Istent sem látta? Esetleg senkit sem látott?

Ez szalmabáb a javából. Senki nem mondta, hogy István hazudott. Senki nem mondta, hogy nem látott semmit. Senki nem mondta, hogy Jézus nem jelent meg neki Isten jobbján. A katolikus értelmezés pontosan azt mondja: István valódi mennyei látomást kapott, látta Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. A kérdés az, mit jelent ez.

A „jobb kéz” bibliai nyelven nem pusztán térbeli helymeghatározás, mintha Istennek volna egy nagy mennyei fotelje, mellette pedig egy kisebb szék Jézusnak. A jobb kéz a hatalom, méltóság, uralom, királyi részvétel, felmagasztalás helye. Jézus az Isten jobbján nem mennyei alkalmazott, hanem megdicsőült Úr.

Te szándékosan úgy teszel, mintha a szimbolikus-teológiai értelmezés tagadná a látomást. Nem tagadja. Mélyebben érti.

7. István látomása nem fénykép a Szentháromság „létszámáról”

A látomásban István látja Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Ebből te azt vezeted le, hogy akkor a Szentlélek nincs ott, tehát nem Isten. Csakhogy a szöveg maga mondja, hogy István Szentlélekkel telve látja ezt. Vagyis a Szentlélek nem hiányzik a történetből, hanem éppen ő az, akiben és aki által István látomást kap.

A látomás célja nem az, hogy a három isteni személyt vizuális alakban felsorakoztassa, mint valami mennyei csoportképen. A cél az, hogy a megkövezés előtt álló vértanú lássa: Jézus, akit elutasítottak, megdicsőült az Atyánál. Ez Krisztus felmagasztalásának tanúsága.

A te kérdésed olyan, mintha azt mondanád: ha egy bibliai jelenetben az Atya nincs külön látható alakban, akkor az Atya nincs; ha a Lélek galambként nem jelenik meg, akkor a Lélek nem Isten; ha Jézus áll, akkor nem ül; ha jobbján van, akkor térbeli külön isten. Ez nem exegézis, hanem látomásokból készített gyerekes jelenléti ív.

8. A Szentlélek elküldése nem azt jelenti, hogy a Szentlélek helyileg „a Földön tartózkodik”

Azt mondod, a Szentlélek pünkösd óta a Földön tartózkodik, ezért Teréz és János nem láthatta őt az égben. Ez a Szentlélek térbeli félreértése. A Szentlélek nem test, nem tárgy, nem postacsomag, nem mennyei követ, akit ha leküldenek a Földre, akkor az égben már nincs jelen. A Szentlélek Isten, és mint Isten nem helyileg korlátozott.

A Szentlélek elküldése üdvtörténeti küldés: az Egyházban új módon működik, megszentel, vezet, Krisztus tanúivá tesz, bennünk lakik. De ez nem azt jelenti, hogy a Szentlélek térben elhagyta volna a mennyet. Isten jelenléte nem földrajzi tartózkodási bejelentőn múlik.

A te érved úgy kezeli a Szentlelket, mint aki pünkösdkor „leköltözött”, és azóta nem lehet a mennyben. Ez nem pneumatológia, hanem szentlélektani helyrajz, ráadásul rossz térképpel.

9. Avilai Terézt és Keresztes Jánost hazugnak vagy démonizáltnak nevezni bizonyíték nélküli rágalom

Azt állítod, hogy Avilai Teréz és Keresztes János vagy hazudtak, vagy hitető szellemek becsapták őket. Ez súlyos vád, és semmivel nem támasztod alá. Abból, hogy nem érted a misztikus nyelvet, még nem következik, hogy a misztikus hazug. Abból, hogy egy látomás nem illeszkedik a te térbeli mennyország-térképedhez, még nem következik, hogy démoni.

A misztikus tapasztalatok nem fényképek, nem anatómiai jelentések, nem mennyei látleletek. Képekben, értelmi megvilágosításban, belső szemléletben, szimbolikus formákban fejeznek ki valóságokat. Amikor valaki a Szentháromság titkáról beszél, nem azt állítja, hogy háromarcú bálványt látott az égben. Te mégis ezt olvasod bele, mert kell neked a karikatúra.

Teréz és János szentségét nem döntöd meg azzal, hogy rájuk mondod: hazudtak vagy démonok tévesztették meg őket. Ez nem cáfolat, hanem lelki becsületsértés teológiai öltözetben.

10. A háromarcú ábrázolás betiltása nem ellened, hanem mellettünk szól

Hivatkozol arra, hogy VIII. Orbán 1628-ban, majd XIV. Benedek 1745-ben tiltó intézkedéseket hozott a háromarcú Szentháromság-ábrázolások ellen. Köszönjük, pontosan ez bizonyítja, amit mondunk: a háromarcú ábrázolás nem dogma, hanem problematikus képi forma volt, amelyet az Egyház végül elutasított. Források szerint VIII. Orbán intézkedése a háromarcú Szentháromság képeit tiltotta, XIV. Benedek pedig később a Sollicitudini nostrae-ben különbséget tett elfogadott, tűrt és tiltott Szentháromság-ábrázolások között.

Te ezt úgy adod elő, mintha a tiltás bizonyítaná a bálványimádást. Pedig a tiltás éppen azt bizonyítja, hogy az Egyház felismerte a veszélyt és korlátozta a félrevezető formát. Ha a háromarcú kép volna a katolikus dogma lényege, akkor miért tiltották volna? Ha Róma főpapjai háromarcú istent akartak imádtatni, miért léptek volna fel a háromarcú ábrázolás ellen?

A saját bizonyítékod neked ugrik a torkodnak. Te mutatod be az egyházi korrekciót, majd úgy teszel, mintha az egyházi korrekció az egyházi bűn végső bizonyítéka volna.

11. Az, hogy valami tiltás után is fennmarad, nem bizonyítja, hogy az Egyház tanítása volt

Azt mondod, a tiltásokat nem vették komolyan, mert XIV. Benedeknek újra kellett foglalkoznia a kérdéssel, és egyes helyeken a képek ma is megmaradtak. Igen, egy tiltott vagy kifogásolt gyakorlat fennmaradhat népi vallásosságban, vidéki templomokban, régi műtárgyakon, hagyományos környezetben. Ez történelmileg nem meglepő. De ebből nem következik, hogy az Egyház dogmája volt.

A bűnök, túlzások, félreértések, rossz képek, fegyelmi engedetlenségek létezése nem azonos a tanítással. Ha egy pap rosszat tesz, az nem lesz dogma. Ha egy templomban rossz kép marad, az nem lesz hitcikkely. Ha egy tiltás után valami tovább él, az nem jelenti, hogy a tiltó tekintély valójában támogatta.

Te minden visszaélést dogmává nagyítasz, mert csak így működik a vádiratod. Ez olyan, mintha egy betiltott szokás fennmaradásából azt vezetnéd le, hogy a törvényhozó valójában kötelezővé tette. Logikai bukfenc, mégpedig fejre érkezéssel.

12. A pápák személyes hibái vagy világi politikája nem cáfolják a Szentháromságot

Hosszasan kitérsz VIII. Orbánra, háborúra, erődítésekre, rokonságra, luxusra, dohányzásra, tüsszentésre, későbbi dohánygyárra, Pápai Államra, Itália egyesítésére. Ez látványos mellékvágány, de krisztológiai és trinitárius értelemben semmit nem bizonyít. Ha VIII. Orbán világi politikája rossz volt, attól a Szentháromság nem hamis. Ha egy pápa fegyelmi rendelkezése vitatható volt, attól Krisztus nem válik puszta emberré. Ha a Pápai Államnak volt dohánygyára, attól a Quicumque-hitvallás nem lesz háromarcú bálványtan.

A pápa személyes bűnei, politikai hibái, világi hatalmának visszásságai, nepotizmusa vagy rossz döntései külön téma. Ezeket lehet bírálni. Katolikus szempontból sem minden pápai cselekedet szent, okos vagy védendő. De a dogma igazsága nem azon múlik, hogy egy adott pápa mennyire volt jó államférfi, mennyire volt szerény, vagy milyen fegyelmi szabályt adott ki.

Ez megint a régi csel: amikor a dogmát nem tudod cáfolni, előveszed a pápai állam történeti sárdobálását. Csakhogy a dohánygyár füstje nem cáfolja a Szentháromságot.

13. A tüsszentéses és dohányos kitérő nem érv, hanem szatirikus mellékszál

A szövegedben a tüsszentés, tubák, dohányzás, kiközösítés, dohánygyár külön kis komédiaként jelenik meg. De mi köze ennek ahhoz, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember-e? Mi köze István látomásához? Mi köze a Szentlélek isteni jelenlétéhez? Mi köze a Quicumque tartalmához? Semmi.

Lehet, hogy ezzel nevetségessé akarod tenni a pápaságot. De még ha minden anekdotádat készpénznek vennénk is, akkor sem következne belőlük, hogy a Szentháromság hamis. Egy pápa rossz vagy furcsa fegyelmi rendelkezése nem dogmatikai premissza. A te érvelésed itt úgy működik, mint egy zsibvásári vitapad: bármi előkerülhet, csak katolikusellenes szaga legyen.

Ez nem cáfolat, hanem hangulati ráolvasás.

14. A csecsemőkeresztséget „erőszaknak” nevezni teológiai és fogalmi torzítás

Azt mondod, a cselekvőképtelen gyermekek megkeresztelése erőszak, mert akaratuk ellenére, állapotukat kihasználva tették őket egy gonosz egyház tagjaivá. Ez a mondat szándékosan kriminalizálja a kegyelmet. A katolikus hit szerint a keresztség nem emberi szerződés, amelyhez polgári jogi cselekvőképesség kellene, hanem Isten ingyenes ajándéka, amely eltörli az eredeti bűnt, Krisztushoz kapcsol, és az Egyház testébe olt.

A gyermek nem azért kap keresztséget, mert saját érdeme, döntési érettsége vagy jognyilatkozata van, hanem mert Isten kegyelme megelőzi az ember teljesítményét. A keresztény szülők és az Egyház hite nem erőszak, hanem gondoskodás. Ahogy a gyermek nevét, nyelvét, családját, nevelését, orvosi ellátását sem ő választja csecsemőként, mégsem nevezzük mindezt erőszaknak, úgy a keresztség sem lesz erőszak attól, hogy a gyermek nem tud filozófiai traktátust írni róla.

Te a kegyelmi szentséget világi beleegyezési szerződéssé torzítod, majd felháborodsz, hogy egy csecsemő nem írta alá. Ez nem bibliai keresztségtan, hanem bürokratikus individualizmus vallási maszkban.

15. A gyermekkeresztség ellen itt nem is érvelsz, csak erkölcsi szörnyetegnek fested

Azt mondod: „akaratuk ellenére”, „cselekvőképtelen állapotukat kihasználva”, „gonosz egyház tagjaivá”. Ez érzelmi nyelv. Nem mutatod meg, hogy a Szentírás szerint Isten kegyelme nem érintheti a gyermeket. Nem cáfolod az eredeti bűn tanát. Nem cáfolod a szövetségi gondolkodást. Nem cáfolod a háznép-keresztségek jelentőségét. Nem cáfolod, hogy a keresztség Isten cselekvése, nem pusztán emberi vallomás.

Csak azt mondod: erőszak. Ez a szó arra való, hogy erkölcsi undort keltsen, nem arra, hogy teológiai érvet adjon. De a hangulatkeltés attól még hangulatkeltés marad, ha „ténymegállapításnak” nevezed.

A katolikus hit szerint a gyermekkeresztségben nem egy gonosz szervezet foglyot szerez, hanem Krisztus Egyháza Isten irgalmát közvetíti annak, aki maga még nem tud kérni. Ezt lehet vitatni. De „erőszaknak” nevezni nem cáfolat, hanem szódrámázás.

16. Az „enyhítő körülmény az ítélet napján” mondatoddal bírói székbe ülsz

Azt írod, hogy a katolikusnak keresztelt emberek számára ez enyhítő körülmény lesz az Igaz Bíró előtt. Ez már különösen érdekes: te osztogatod az ítélet napi enyhítő körülményeket. Előbb minden katolikust bálványimádó környezetbe zárt megtévesztettnek minősítesz, majd kegyesen odadobod: talán enyhítő körülményük lesz. Ez a vitában nem alázat, hanem bírói póz.

Az ítélet Istené. Nem a te fórumhozzászólásod dönt arról, hogy ki milyen mértékben felelős, ki milyen világosságot kapott, ki milyen tudatlanságban, kegyelemben, bűnben vagy jóhiszeműségben élt. Lehet figyelmeztetni, lehet vitatkozni, lehet tanítani. De az, hogy teljes közösségeket előre bálványimádóként besorolsz, majd enyhítő körülményről beszélsz, nem prófétai tisztaság, hanem vallási fölényeskedés.

17. A Szentháromság-szobrok felsorolása továbbra sem bizonyít bálványimádást

Újra felsorolod a Szentháromság-szobrokat, Budától Komáromig, Olomouctól Temesvárig. De a lista továbbra sem bizonyítás. Egy Szentháromság-oszlop léte nem bizonyítja, hogy a katolikusok követ imádnak. Egy szoborcsoport léte nem bizonyítja, hogy a dogma háromarcú bálvány. Egy fogadalmi emlékmű nem lesz Baál-szentély attól, hogy te annak nevezed.

A katolikus képhasználat elve továbbra is ugyanaz: a kép nem Isten, a szobor nem Isten, a szent nem Isten, az imádás egyedül Istennek jár. A jel tisztelete nem azonos a jelzett helyettesítésével. Te ezt nem cáfolod, hanem átugrod, mert a vádiratod csak akkor működik, ha minden vallási kép automatikusan bálvány.

A felsorolásod olyan, mintha valaki tíz keresztet mutatna, és azt mondaná: „íme, tíz faisten”. Nem. Tíz jel. Tíz emlék. Tíz vallási tárgy. A bálványvádhoz több kell, mint ujjal mutogatás.

18. A komáromi Szentháromság-szobor pestisfogadalma nem pogány bálványkultusz bizonyítéka

A komáromi szoborral kapcsolatban idézed a pestisjárványt, a fogadalmat, a jezsuita szerepet, a szentek alakjait. És ebből azt akarod kihozni, hogy bálványutálat, bálványimádás, pogány kultusz. Csakhogy egy pestisfogadalmi emlékmű nem azért áll, mert a hívek kőistenhez imádkoznak, hanem mert egy közösség hálát ad, könyörög, emlékezik, és Isten irgalmát kéri.

A szentek alakjai nem kisistenek. Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália, Borromei Szent Károly nem járványügyi istenek. Ők a katolikus értés szerint Krisztusban élő szentek, akiknek közbenjárását kérik. Lehet ezzel vitázni, de nem lehet kisisten-kultusznak hamisítani anélkül, hogy előbb be ne bizonyítanád: a katolikusok őket Istenként imádják.

Te nem bizonyítasz. Csak bálványnak nevezel mindent, ami katolikus. Ez a régi körfűrész újraindítva.

19. A „női alak — valószínűleg pogány istenanya” ismét sejtetés bizonyíték nélkül

A komáromi oszlopnál megint azt írod, hogy Krisztus és az Atya között egy női alak található, „valószínűleg” pogány mitológiából merített istenanya. A „valószínűleg” itt a bizonyíték hiányának kis füstzászlója. Nem ikonográfiai azonosítás. Nem forrás. Nem leírás. Nem bizonyíték. Csak gyanú, amit úgy adsz elő, mintha leleplezés volna.

A barokk művészetben egy női alak lehet Mária, lehet allegorikus figura, lehet erényábrázolás, lehet más ikonográfiai motívum. Ha Mária, akkor sem pogány istenanya, mert a katolikus tanítás szerint Mária teremtmény, nem istennő. Ha allegória, akkor végképp nem személyes istennő. Te azonban női alakot látsz, és rögtön pogány mitológiát kiáltasz.

Ez nem művészettörténet, hanem gyanúteológia.

20. A földrengésből isteni büntetést olvasni felelőtlen katasztrófa-hermeneutika

Azt mondod, a bálványutálat felállítása után 1763-ban Isten földrengéssel pusztította a várost, és a jezsuita templom tornyai ledőltek. Ez megint az a módszer, amikor egy természeti katasztrófát utólag ráolvasol azokra, akiket nem szeretsz. Történt földrengés; volt ott katolikus szobor; tehát Isten a szobor miatt büntetett. Ez nem bizonyítás, hanem utólagos vallási címkézés.

Jézus maga óv attól, hogy katasztrófákból ilyen közvetlen bűnlistát olvassunk ki. A torony ledőlése nem jogosít fel arra, hogy önjelölt prófétaként kijelentsd: ezek bűnösebbek voltak. A katasztrófa mindenkit megtérésre hívhat, de nem ad neked jogot arra, hogy a földrengésre ráírd: „katolikus szobor miatti ítélet”.

Ha földrengések bizonyítanák a tévtant, akkor minden vallási és világi közösség ellen lehetne ilyen érvet gyártani. A természet katasztrófáit nem szabad felekezeti bunkósbottá alakítani.

21. A „pápák alkották meg a bálványokat” állításod túlzó és történetileg elnagyolt

Azt mondod, Róma mindenkori főpapjai háromarcú istenként ábrázoltatták a Szentháromságot, majd később külön választották az Atya-szobrot, a Fiú-szobrot, a Szentlelket pedig galambbal ábrázolták. Ez megint úgy hangzik, mintha a pápák központi művészeti gyártósoron rendelték volna meg az egész ikonográfiát. A valóság ennél sokkal összetettebb: helyi műhelyek, festők, szobrászok, adományozók, népi ájtatosságok, szerzetesi, püspöki, plébániai és városi kezdeményezések sokasága hozta létre ezeket a képi formákat.

A Szentlélek galambként való ábrázolása pedig nem pogány önkény, hanem bibliai motívumhoz kapcsolódik: Jézus keresztségénél a Lélek galambhoz hasonló módon jelenik meg. Ebből nem következik, hogy a galambszobrot imádják. Ahogy a Bárány-ábrázolás sem azt jelenti, hogy a keresztények állatot imádnak, úgy a galamb sem „madáristen”.

Te minden szimbólumot szó szerint bálványként olvasol. Ez olyan, mintha egy térképen látott hegyrajzból azt következtetnéd, hogy a papír domború.

22. A Szentháromság ábrázolhatósága körüli óvatosság nem cáfolja a dogmát

A Szentháromság képi ábrázolása valóban nehéz és veszélyes terület. Az Atya láthatatlan, a Fiú megtestesült, a Szentlélek látható jelekben jelent meg. Ezért az Egyházban mindig volt óvatosság, vita, szabályozás. Egyes képek tanító jelként elfogadhatók, mások félrevezetők, megint mások tilthatók. Ez nem a dogma gyengesége, hanem az isteni misztérium képi kifejezésének nehézsége.

Te ezt úgy érted: ha nehéz ábrázolni, akkor hamis a dogma. De a láthatatlan Istenről való beszéd minden bibliai nyelvben analóg és képszerű. Isten karja, keze, szeme, trónja, jobbja, haragja, megbánása — mind olyan kifejezések, amelyeket nem lehet nyersen testi módon érteni. Ha a képi nyelv önmagában hamisítana, akkor a Biblia saját nyelve is bajban lenne.

A katolikus hagyomány óvatosan különböztet: a képek nem fogják be Istent, hanem utalnak rá. Te viszont minden utalásból bálványt csinálsz.

23. A „Római Egyház nem vette komolyan a tiltásokat” állításod nem teszi dogmává a tiltott képet

Tegyük fel, hogy bizonyos helyeken a háromarcú Szentháromság-ábrázolások a tiltások után is fennmaradtak. Ebből nem az következik, hogy a katolikus dogma háromarcú istent tanít, hanem az, hogy történetileg volt késlekedés, helyi ellenállás, tudatlanság, műtárgyvédelmi tehetetlenség, vagy egyszerűen a központi szabályozás nem jutott el mindenhová azonnal.

Egy tilalom megsértése nem a tiltó tanítás cáfolata, hanem a fegyelmi végrehajtás hiányossága. A te logikáddal bármely közösség tanítását cáfolni lehetne azzal, hogy valaki megszegte a szabályait. Ez abszurd. Ha egy protestáns közösség tilt valamit, és valaki mégis megteszi, akkor a protestáns tanítás bizonyítva volna ellenkezőnek? Nyilván nem.

De Rómánál nálad minden fordítva működik: ha tiltja, bűnös; ha nem tiltja, bűnös; ha tiltja, de fennmarad, akkor még bűnösebb. Ez nem érv, hanem előre beállított ítéletgép.

24. Az „István látta Jézust Isten jobbján” nem ellentétes a Szentháromsággal

Visszatérve Istvánhoz: igen, István látta Jézust Isten jobbján. A katolikus hit ezt elfogadja. De a látomás nem azt jelenti, hogy két külön természet szerinti isten áll egymás mellett, vagy hogy az egyik Isten, a másik csak ember. A megdicsőült Jézus emberi természete szerint látható, felmagasztalt Messiásként jelenik meg. Személy szerint azonban ő az örök Fiú. Az Atya és a Fiú külön személyek, ezért nem baj, hogy megkülönböztetve jelennek meg.

A Szentháromság nem azt tanítja, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy. Éppen ellenkezőleg: az Atya nem a Fiú, a Fiú nem az Atya. Ezért István látomása nem cáfolja, hanem feltételezi a személyek különbségét. Amit tagadunk, az nem a különbség, hanem az, hogy a különbség két istenre vagy egy Isten és egy puszta emberre szakadna szét.

Te azt hiszed, hogy ha különbséget látsz, akkor szétszakítást bizonyítottál. Nem. A különbség nem osztja meg az isteni lényeget.

25. A „háromarcú” mániád azért tér vissza mindig, mert a valódi dogmával nem boldogulsz

Érdemes kimondani: a háromarcú kép emlegetése nálad menekülőút. Amikor a dogmáról kellene beszélni — egy lényeg, három személy; Krisztus egy személy, két természet; megtestesülés; üdvtörténeti küldés; isteni eredés; szentségi jelenlét — akkor visszarántod a vitát egy furcsa képtípushoz. Mert azt könnyű kinevetni. Egy háromarcú kép látványos. Jó vitaplakát. Jó rémkép. Jó „bálvány!”-kiáltás.

Csakhogy a dogma nem azonos a vitaplakátoddal. A katolikus hitet nem egy rossz ikonográfiai megoldásból kell megérteni. A Szentháromság nem három arc, hanem három személy. A személy nem arc. Az isteni lényeg nem test. A kép nem dogma. A tiltott kép végképp nem dogma.

Aki ezt nem érti, az nem a katolikus tanítást cáfolja, hanem egy művészettörténeti torzképpel verekszik.

26. Összegzés: a válaszod nem cáfolat, hanem ismételt szalmabábgyártás

Összefoglalva: 4Mózes 23,19 nem zárja ki a megtestesülést, hanem Isten igazmondását és hűségét állítja szembe az emberi hazugsággal és ingatagsággal. A katolikus hit nem félig Isten, félig ember Krisztust vall, hanem egy személyben valóságos Istent és valóságos embert. A Quicumque-hitvallás nem háromarcú istent tanít, hanem egy Istent a Háromságban, és kifejezetten tagadja a háromistenhitet. István látomását a katolikus hit nem tagadja: István valóban látta Jézust Isten jobbján, de a „jobb kéz” nem puszta térbeli ülésrend, hanem hatalmi és dicsőségi hely. A Szentlélek pünkösdi elküldése nem helyi leköltözés, ezért nem cáfolja a Szentlélek isteni mindenütt-jelenlétét. Terézt és Jánost hazugnak vagy démonoktól becsapottnak nevezni bizonyíték nélküli rágalom.

A háromarcú Szentháromság-ábrázolás történeti létezése nem a dogma bizonyítéka, hanem egy problematikus ikonográfiai forma története. Az, hogy pápák tiltották vagy korlátozták, nem ellened szóló részlet, hanem ellened szóló kalapács: éppen azt mutatja, hogy ez nem a katolikus hit lényege volt. A későbbi fennmaradás nem dogma, hanem fegyelmi, helyi, művészeti vagy népi továbbélés. A pápák politikai hibái, dohánytilalmai, világi állami ügyei, luxusa vagy a Pápai Állam története nem cáfolja a Szentháromságot. Ez csak mellékszálakból font köd.

A csecsemőkeresztség „erőszaknak” nevezése érzelmi hadviselés, nem szentségtani érv. A Szentháromság-szobrok felsorolása nem bizonyít bálványimádást. A komáromi földrengésből isteni büntetést olvasni önkényes katasztrófa-teológia. A női alak pogány istenanyának nevezése bizonyíték nélküli sejtetés.

A te vitád lényege végig ugyanaz: előbb karikatúrát rajzolsz, aztán azt ütöd. A Szentháromságból háromarcú bálványt csinálsz. A megtestesülésből félisten-mítoszt. István látomásából mennyei ülésrendet. A Szentlélek küldéséből földrajzi tartózkodást. A misztikából hazugságot. A gyermekkeresztségből erőszakot. A tiltott ábrázolásból dogmát. A földrengésből felekezeti ítéletet.

Ez nem Szentírás-magyarázat, hanem antikatolikus képregény. Hangos, színes, indulatos — csak éppen a dogmát nem találja el. A katolikus hit továbbra is azt vallja: egyetlen Isten van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három Isten, hanem egy Isten; Jézus Krisztus nem félisten, nem puszta ember, hanem az örök Fiú megtestesülten; a Szentlélek nem helyhez kötött teremtmény, hanem Isten; a képek nem istenek; a tiltott torzképek nem dogmák; és a nagybetűs vádirat nem lesz igazabb attól, hogy a végén még egyszer rákiáltod: bálvány.

Újra mondod: István nem háromarcú istent látott. Ebben legalább nincs vita. A katolikus hit sem tanít háromarcú istent. "

Még a 18. században is háromarcú istenként ábrázoltatták Róma mindenkori főpapjai a háromság istenüket.

A„Quicumque vult” – Szent Atanáz hitvallása  az ún. Quicumque vagy Symbolum Athanasianum/sancti Athanasii. A zsinati dokumentumok stílusában megfogalmazott szöveg a Szentháromság és a megtestesülés misztériumát tárgyalja. Az V. században valószínűleg már létezett, első közvetlen bizonyságunk róla a 633-as Toledói Zsinatról való. A teológiai kontextusnál is nagyobb jelentőséget adott neki, hogy a római zsolozsma reggeli hórájában, a prímában több mint ezer éven át minden vasár- és ünnepnap elénekelték. Éneklése a pszalmódia lezárásaképpen úgy történt, mint a többi zsoltáré, azaz antifóna alatt, zsoltártónuson. Tudunk olyan rítusról (Sarum), amelyben nemcsak különlegesen hosszú és díszes antifónája emelte ki, hanem az is, hogy a Benedictushoz és a Magnificathoz hasonlóan ünnepélyes tónuson énekelték. Az Atanáz-hitvallás annyira alapvetőnek számított, hogy a reformáció idején a protestáns felekezetek is átvették, számos hagyományos fordítása és parafrázisa készült. Az imádság sorsa akkor pecsételődött meg, amikor XXIII. János pápa 1960-as rubrikareformja során kiiktatta a vasárnapi príma szokott rendjéből, és egyedül Szentháromság vasárnapján tartotta meg (vö. Novus Codex Rubricarum 203). Két évvel később a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúciója kifejezetten megszüntette a prímát, így a Quicumque is eltűnt a liturgiából. Kevesen tudják, hogy az Éneklő Egyház római katolikus népénektár, amelynek a közelmúlt nehéz évtizedeiben a katolikus hagyomány annyi értékének nyílt vagy leplezett átmentését köszönhettük, az Atanáz-hitvallást is fönntartotta. A könyv szinte elrejtve, a tartalomjegyzékből és a mutatókból sem azonosítható helyen, az „Imádságok és elmélkedések az egyházi évre és az ünnepekre” című rész évközi szakaszának elején (1132—1135.) közli a hitvallás Pázmány Péter imakönyvéből vett fordítását.

https://tiszta-szivvel.blogspot.com/2021/05/quicumque-vult-szentharomsag.html

„Quicumque vult” - Szent Atanáz hitvallása - Mária százada

A háromarcú istenábrázolás tényét nemcsak a liturgiakönyv igazolja, hanem VIII. Orbán pápa 1628-ban kiadott rendelkezése is,amelyben betiltotta a háromságistennek templomokban való ábrázolását. VIII. Orbán  1623-tól 1644 -ig  töltötte be a Róma Főpapja   tisztséget.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=122137280781165301&set=a.122098100217165301

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=37756311447287327&set=p.37756311447287327&type=3

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=37756316850620120&set=p.37756316850620120&type=3

Főpapsága  alatt végig vezette Olaszországot a harmincéves háborún, amely az európai történelem egyik legpusztítóbb háborúja volt. Miközben hatalmas összegeket ölt abba, hogy Róma-szerte erődítményeket húzasson fel, saját magára és rokonságára is bőségesen költött a Vatikán pénzéből, többek között egy extravagáns, minden korabeli luxussal felszerelt pápai villát is építtetett. Számos intézkedése között pedig egy meglehetősen sajátos tilalmat is bevezetett.Betiltotta a tüsszentést ugyanis úgy ítélte meg, hogy a tüsszentés túlságosan hasonlít a szexuális extázishoz.

Az egyházfő mindezt megelégelve 1624-ben kiadott egy pápai bullát, melyben az egész világon, a katolikus egyház minden birtokán betiltotta a dohányzást és a tubákolást, ezzel együtt pedig az általa oly szemérmetlennek tartott tüsszögést is. A rendeletben kiközösítéssel és kárhozattal fenyegetett meg mindenkit, akit szent helyeken tubákoláson vagy dohányzáson kapnak.

A tilalom több mint egy évszázadon át érvényben maradt, mígnem XIII. Benedek pápa hatályon kívül helyezte azt, majd 1779-ben VI. Piusz pápa  megnyitotta a Vatikán saját dohánygyárát.

A pápai állam (egykori pápai fennhatóságú, illetve a Vatikán elődjének számító Pápai Állam) római dohánygyára, a Piazza Mastai téren álló Manifattura Pontificia dei Tabacchi 1863-ban nyílt meg IX. Pius pápa idején, és a pápai világi hatalom 1870-es bukását, valamint Róma Olaszországhoz csatolását követően is működött még olasz állami monopóliumként/szervezetként, míg végül az épületben ma az Olasz Vám- és Monopóliumhivatal (Agenzia delle Dogane e dei Monopoli) központja működik.

Az Appennin-félsziget a a Római Birodalom bukása után soha nem volt egységes állam. A 19. század elején Itália északon osztrák befolyás alatt állt, középen a Pápai Állam terjeszkedett, délen pedig a Nápoly-Szicíliai Királyság uralkodott. 1870-ben Róma elfoglalásával és a Pápai Állam felszámolásával (a Vatikán kivételével) az egység teljesen beteljesedett.

Ahogy a tüsszögés betiltását úgy a háromságistennek háromarcú istenként való ábrázolásának a betiltását sem vették a Római Egyházban komolyan. Ezt mi sem bizonyítja jobban,hogy VIII.Orbán 1628-ban kiadott rendeletét követő szár év elteltével  XIV. Benedek pápának  1745-ben újból meg kellett ismételni, ugyanis a háromarcú istenképek ,még mindig jelen voltak az egyház épületeiben.

Sőt egyes templomokban még a mai napig megmaradtak.

A végén újra előhozod, hogy katolikus embereket cselekvőképességük hiányában kereszteltek meg, és segíteni kell nekik megszabadulni. Ez a csecsemőkeresztség ellen hangulatkeltő retorika,"

------------------------------------------------------

Ez nem hangulatkeltő retorika, hanem ténymegállapítás.

A Róma Főpapja által vezetett egyházba belekeresztelteken erőszakot követtek el.

Akaratuk ellenére, cselekvőképtelen állapotukat kihasználva, tették őket egy gonosz egyház 

tagjaivá.

Számukra ez a tény enyhítő körülménynek számít az Igaz Bíró előtti ítélet napon.

Azt állítod, István az égben nem két vagy három isteni személyt látott, hanem egy Istent és egy embert: az Emberfiát Isten jobbján. Ez megint félreolvasás. István látomása szerint látja Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. A „jobbján állás” nem egyszerű térbeli pozíció, mintha Jézus egy mennyei alkalmazott volna az isteni trón mellett. A jobb kéz a hatalom, uralom, felmagasztalás és királyi részvétel helye."

-----------------------------------------

Tehát a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai, István  azon állítását ,miszerint  látta Jézust az Isten jobbja felől állani, igaztalannak tartják. Szerintük Jézus nem láthatta az Istennek jobbján állani?

Miért is?

Mit is látott akkor a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai szerint István?

Netán az Istent se látta? Esetleg senkit se látott?

A címed így kérdez: Isten vagy ember a Messiás Jézus, netán félig Isten, félig ember? Ez már az elején rossz keret. A katolikus hit nem azt tanítja, hogy Krisztus félig Isten és félig ember. Nem mitológiai keveréklény. Nem félisten. Nem az isteni és emberi természetből összegyúrt vallási hibrid. A hit azt vallja: Jézus Krisztus egy személy, az örök Fiú, két teljes természetben: valóságos Isten és valóságos ember."

-------------------------------------

Ilyen lény nem létezik a Szentírás szerint, ami valóságis isten is és ember is egy személyben.

Mózes írása kizárja ezt a lehetőséget.

19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é Ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? 

A másik probléma az istentelenek egyházának a háromságisten modelljével, hogy azt egészen a 18. századig úgy ábrázolták, hogy három emberi arca van. 

„Quicumque vult” - Szent Atanáz hitvallása - Mária százada

Egyetlen istent háromság istenként  csak három arccal lehet elképzelni. Úgy ahogyan azt a Róma Főpapja által vezetett egyház ábrázolásaiban megalkotta. Abban a pillanatban, ha három személyről beszélünk, méghozzá úgy, hogy ezek a személyek  mindegyike Isten, akkor három Istenről beszélhetünk, és nem egy Istenről.

Felmerül a kérdés, hogy István miért látta külön az Isten és külön az Úr Jézust az Égben, és miért 

nem látta a Szent Szellemet is velük együtt?

A válasz egyszerű. 

A Szent Szellem ugyanis az Úr Jézus Ígérete szerint el lett küldve a Földre, hogy Khrisztosz tanítványaival legyen az Úr Jézusnak és Istenének az eljöveteléig.

Amikor  Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János azt állította, hogy látta a háromságistent 

az égben, akkor bizony hazudott. Háromarcú istenfélét ugyanis nem láthatott, hisz a Szent Szellem

az Úr Jézus halála utáni pünkösd óta a Földön tartózkodik.

Még van egy másik magyarázat, mégpedig, hogy Avilai Teréz és Keresztes Jánossal hitető szellemek 

láttatták meg a háromarcút.

Akár a szándékos hazugság, akár a hitető szellemek általi megtévesztés volt állításuk motivációja,

szentek ezek ketten semmi esetre sem voltak.

A 18. századtól már nem háromarcú egy istenként kezdték ábrázolni istenmodelljüket a Róma Főpapja által vezetett egyházban, hanem kölön választották az atyaistennek nevezett szobrot, a fiú istennek nevezett szobortól.A szent szellem nevű harmadik tagot pedig galamb szobrával ábrázolják:

A Róma Főpapja által vezetett egyházban, amióta azt a római császárok létrehozták köterlezően bálványkészíttetés és bálványimádás folyik.

Ezek a bálványok itt megtekinthetők:

• Szentháromság-szobor (Baja)
• Szentháromság-szobor (Budai Várnegyed)
• Szentháromság-szobor (Komárom)
• Szentháromság-szobor (Makó)
• Szentháromság-szobor (Óbuda)
• Szentháromság-oszlop (Olomouc)
• Szentháromság-szobor (Sopron)
• Szentháromság-szobor (Szebény)
• Szentháromság-szobor (Szekszárd)
• Szentháromság-oszlop (Temesvár)
• Szentháromság-szobor (Zalaegerszeg)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szenth%C3%A1roms%C3%A1g-szobor_(egy%C3%A9rtelm%C5%B1s%C3%ADt%C5%91_lap)

A komáromi Szentháromság-szobor a város legrégebbi köztéri szobra. A város főterének, a Klapka-térnek nyugati oldalán fekszik, a Zichy-palotával szemben, a volt Kovách-gyógyszertár[1] előtt. 1715-ben állították fel hálaadásul az 1710-1711. évi pestisjárvány után.

A város lakói már 1703 decemberében fogadalmat tettek Szentháromság-szobor felállítására, mivel az osztrák kézen levő várost Rákóczi kurucai ostrommal fenyegették. Az ostrom hosszas alkudozás és tetemes anyagi áldozatok árán elmaradt, a fogadalmat azonban nem tartották be.

1710 januárjában pusztító pestisjárvány vette kezdetét Komáromban. Cserkó János plébánosnak sikerült rávennie a városi tanácsot a szobor felállítására. Kezdetben egy ideiglenes faszobrot állítottak fel, majd 1714. február 2-án a komáromi jezsuita rend főnöke letette a kőszobor alapkövét, melyet 1715. Szentháromság vasárnapján avattak fel. Az oszlop csúcsán a Szentháromságot ábrázoló szoborcsoport áll, a talapzaton pedig öt szentnek a szoboralakja: Páduai Szent Antal, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália, Borromei Szent Károly. A szentekról latin hexaméterekből álló kronogramok emlékeznek meg.

A szobornak az oszlopcsúcsán Krisztust egy nagy kereszttel a vállán, az Atya Istent pedig egy földgöbbel a térdén ábrázolja. Közöttük pedig egy női alak -  valószínüleg a pogány mitológiából merítve - egy istenanya található.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a0/Kom%C3%A1rom%2C_Szenth%C3%A1roms%C3%A1g-oszlop_2023_02.jpg

A bálványútálat felállítását követően 1763-ban az Isten földrengés általi pusztítást hozott a városra.

A földrengésben a jezsuita Szent András-templom mindkét tornya ledőlt.

A 18. századig évszázadokon keresztül használatban volt a háromarcú isten bálványa, ami a római császárok által létrehozott háromság istenmodell ábrázolása volt.

Egyetlen istent háromság istenként  csak három arccal lehet elképzelni. Úgy ahogyan azt a Róma Főpapja által vezetett egyház ábrázolásaiban megalkotta. Abban a pillanatban, ha három személyről beszélünk, méghozzá úgy, hogy ezek a személyek  mindegyike Isten, akkor három Istenről beszélhetünk, és nem egy Istenről.

Felmerül a kérdés, hogy István miért látta külön az Isten és külön az Úr Jézust az Égben, és miért 

nem látta a Szent Szellemet is velük együtt?

A válasz egyszerű. 

A Szent Szellem ugyanis az Úr Jézus Ígérete szerint el lett küldve a Földre, hogy Khrisztosz tanítványaival legyen az Úr Jézusnak és Istenének az eljöveteléig.

Amikor  Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János azt állította, hogy látta a háromságistent 

az égben, akkor bizony hazudott. Háromarcú istenfélét ugyanis nem láthatott, hisz a Szent Szellem

az Úr Jézus halála utáni pünkösd óta a Földön tartózkodik.

Még van egy másik magyarázat, mégpedig, hogy Avilai Teréz és Keresztes Jánossal hitető szellemek 

láttatták meg a háromarcút.

Akár a szándékos hazugság, akár a hitető szellemek általi megtévesztés volt állításuk motivációja,

szentek ezek ketten semmi esetre sem voltak.

„Quicumque vult” - Szent Atanáz hitvallása - Mária százada

SEGÍTSÜNK A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁZ TAGJAINAK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT ISTENRŐL,HOGY MEGSZABADULJANAK A BÁLVÁNYIMÁDÁS BŰNÉBŐL!

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. Már a kérdésed hamis keretet ad: Krisztus nem „félig Isten, félig ember”

A címed így kérdez: Isten vagy ember a Messiás Jézus, netán félig Isten, félig ember? Ez már az elején rossz keret. A katolikus hit nem azt tanítja, hogy Krisztus félig Isten és félig ember. Nem mitológiai keveréklény. Nem félisten. Nem az isteni és emberi természetből összegyúrt vallási hibrid. A hit azt vallja: Jézus Krisztus egy személy, az örök Fiú, két teljes természetben: valóságos Isten és valóságos ember.

Te ezt a tanítást előbb eltorzítod félig-isten-félig-ember mesévé, majd diadalmasan elutasítod. Csakhogy a katolikus hit nem ezt állítja. Nem fél istenséget és fél emberséget vall, hanem teljes istenséget és teljes emberséget egy személyben. A te karikatúráddal könnyű birkózni, csak éppen nem az ellenfél álláspontja.

A megtestesülés nem azt jelenti, hogy Isten megszűnt Istennek lenni, és emberré hígult. Azt jelenti, hogy az örök Fiú valóságos emberi természetet vett fel. Amit te „lehetetlennek” kiáltasz ki, az nem a katolikus tanítás belső ellentmondása, hanem a te leegyszerűsített fogalmi dobozod szűkössége.

2. A 4Mózes 23,19 nem azt mondja, hogy Isten nem testesülhet meg, hanem azt, hogy Isten nem hazug és nem szeszélyes ember

Azt írod: Mózes alapján a válasz egyértelmű, mert „nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék”. Először is: az általad „4Mózes 39,19”-ként idézett hely valójában 4Mózes 23,19. Már ez is jelzi, hogy a nagybetűs bizonyosságod alatt néha recseg a hivatkozási padló.

De a fontosabb gond az, hogy félreolvasod a verset. A szöveg nem a megtestesülés metafizikai lehetetlenségéről beszél. Nem azt mondja: Isten soha semmilyen módon nem vehet fel emberi természetet. A mondat értelme a szövegkörnyezetben az, hogy Isten nem olyan, mint az ember: nem hazudik, nem vonja vissza szeszélyesen ígéretét, nem változtatja meg hűtlenül szavát. Bálám történetében ez Isten igazmondását és hűségét állítja szembe az emberi ingatagsággal.

Te ebből azt csinálod, hogy „Isten nem lehet embernek fia”. De ez nem a vers értelme. A vers nem azt tagadja, hogy Isten képes lenne emberré lenni, hanem azt, hogy Isten emberi hazugságnak, megbánásnak, kapkodásnak volna alávetve. A szöveg erkölcsi és szövetségi megbízhatóságról beszél, te pedig krisztológiai tiltótáblát faragsz belőle.

Ez nem exegézis, hanem szövegkifacsarás. A mondatban a hangsúly nem azon van, hogy „ember”, hanem azon, hogy „hazudjék” és „megváltozzék”. Te a mellékmondatot levágod, a fél verset zászlóra tűzöd, és már menetelsz is vele a megtestesülés ellen.

3. Abból, hogy a Szentírás beszél „Isten fiairól”, nem következik több természet szerinti Isten

Azt állítod, hogy hazugság azt mondani: a Szentírásban az „istenek” vagy „Isten fiai” emberekre is vonatkozhatnak. Szerinted ezek mennyei istenek, akik már az ember előtt léteztek. Itt több dolgot keversz össze. A Szentírás valóban beszél mennyei lényekről, angyalokról, Isten fiairól, mennyei seregekről. Jób könyvében az „Isten fiai” nyilvánvalóan mennyei lények. Ezt nem kell tagadni.

De ebből nem következik, hogy ezek természet szerint istenek. A bibliai nyelv az „elohim”, „istenek”, „fiak”, „hatalmasságok” kifejezéseket többféle értelemben használhatja. Lehet szó angyalokról, mennyei udvartartásról, bírákról, uralkodókról, hamis istenekről, bálványokról, démoni hatalmasságokról vagy egyszerűen olyan lényekről, akik valamiképpen Isten környezetében, ítélete alatt, megbízásában vagy az emberek fölött álló hatalmi rendben jelennek meg.

A döntő különbség: teremtményi hatalmasság és természet szerinti Isten nem ugyanaz. Te minden magasabb rendű mennyei lényből „istent” csinálsz ontológiai értelemben. Ez a hiba. A Biblia ismer mennyei lényeket. De nem ismer sok teremtetlen, örök, természet szerint isteni lényt. Egyetlen Teremtő van. Minden más — bármilyen fényes, hatalmas, régi vagy mennyei — teremtmény.

4. Jób 38,7 nem panteont bizonyít, hanem teremtett mennyei lények jelenlétét

Idézed Jób 38,7-et: amikor Isten a föld alapjait lerakta, együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Isten fiai vigadoztak. Igen. Ez azt mutatja, hogy a Szentírás beszél olyan mennyei lényekről, akik az ember teremtése előtt léteztek. De ebből nem következik, hogy ők természet szerint istenek, még kevésbé az, hogy a bibliai hit henoteista panteont tanít.

A teremtett angyali lények létezhetnek az ember előtt. Lehetnek dicsőségesek, értelmesek, hatalmasak, mennyeiek. De ettől nem lesznek Istenek nagybetűs értelemben. A teremtő és teremtmény közötti szakadékot nem hidalja át az, hogy valaki korábban lett teremtve, mint az ember. Az angyal nem azért nem ember, mert isten volna; hanem azért, mert más természetű teremtmény.

Te a „nem ember” kategóriából egyenesen „isten” kategóriába ugorsz. Ez a logikai bakugrás a rendszered egyik fő motorja. Csakhogy a Szentírásban van harmadik kategória is: teremtményi mennyei lény. Nem ember, de nem is természet szerint Isten.

5. A 82. zsoltárból nem tudsz természet szerinti isteneket faragni

A 82. zsoltárra hivatkozol, és azt állítod, hogy ott az Istenek Istene nem embereket, hanem a Felséges Isten fiait nevezi isteneknek. Először is: a zsoltár értelmezésében több réteg lehetséges. A hagyományos zsidó és keresztény olvasatok között van olyan, amely földi bírákra, uralkodókra, igazságtalan hatalmasokra vonatkoztatja, és van olyan, amely mennyei hatalmasságok ítéleteként érti. De egyikből sem következik az, amit te akarsz: sok természet szerinti isten.

A zsoltár éppen ítéletet mond ezek fölött. A megszólítottak igazságtalanul ítélnek, részrehajlók, nem védik a szegényt és árvát, és a végén ezt hallják: „meghaltok, mint az emberek”. Ez nem teremtetlen istenek dicsőítése, hanem hatalmasságok megalázása Isten ítélete alatt. Akár földi bírákról, akár mennyei hatalmasságokról beszélünk, nem az derül ki, hogy több igazi Isten van, hanem az, hogy minden hatalom az egyetlen Isten ítélete alatt áll.

Te a „ti istenek vagytok” kifejezést kitéped a zsoltár ítéleti szerkezetéből, és panteonigazolványt csinálsz belőle. Pedig a zsoltár nem isteneket avat, hanem hamis és bűnös hatalmasságokat ítél meg.

6. A „Felséges Isten fiai” nem egy másik isten gyermekei természet szerint

Azt állítod, hogy a 82. zsoltárban az Istenek Istene nem saját fiairól beszél, hanem a Felséges Isten fiairól, vagyis „egy másik isten fiairól”. Ez már a szöveg panteonszerű szétszabdalása. A „Felséges” a bibliai Isten egyik címe. Nem egy másik isteni apa a te mennyei családfádban. Nem arról van szó, hogy van az Istenek Istene, mellette a Felséges Isten, annak fiai, amazok társai, és valahol külön az Úr Jézus Istene.

A bibliai címeket te külön személyekké és külön istenekké darabolod. „Felséges”, „Istenek Istene”, „Úr”, „Atya” — mindből külön ranghelyet építesz. Ez olyan, mintha valaki egy király címei alapján több királyt gyártana: felség, uralkodó, hadvezér, atya, bíró — tehát öt személy. Nem. A címek ugyanannak az egy Istennek különböző vonásait jelölhetik.

A „Felséges Isten fiai” nem bizonyítja, hogy van egy külön istennemzetség, amelyből természet szerint istenek származnak. Ez a te mitologikus ráolvasásod.

7. Jób 1-ben a Sátán megjelenése nem bizonyítja, hogy ő „egy isten a sok közül”

Jób 1,6-ot idézed: Isten fiai eljöttek az Úr elé, és a Sátán is közöttük volt. Ebből azt a rendszert építed, hogy itt isteni lények udvarolnak az Istenek Istenének, köztük egy gonosszá lett isten. De a szöveg nem ezt mondja. A Sátán nem természet szerinti istenként jelenik meg, hanem vádlóként, ellenséges, engedéllyel cselekvő lényként, aki még ebben az elbeszélésben is Isten szuverén hatalma alatt áll.

A Sátán nem egy rivális istenség, nem egy másik örök princípium, nem az istenek közül egy gonosszá lett főszereplő. Teremtményi lázadó. Hatalma van, de kapott és korlátozott. Gonosz, de nem isteni természetű. A Jób-könyv éppen azt mutatja, hogy még a Sátán sem független Isten szuverenitásától.

Te a mennyei tanács képi világából istenkatalógust csinálsz. Ez nem a szöveg ereje, hanem a te panteonéhséged.

8. Énók könyvével nem lehet megdönteni a keresztény kánont és dogmát

Énók könyvére hivatkozol, mintha az végleg megcáfolná a katolikus értelmezést. Azt állítod, hogy Róma azért rekesztette ki Énók könyvét a kánonból, mert cáfolta a tévtanításait. Ez összeesküvés-elmélet, nem kánontörténet. Énók könyve fontos második templomi zsidó irodalmi mű, sok érdekes hagyománnyal, és bizonyos újszövetségi kapcsolódásokkal. De attól még a keresztény kánon kérdését nem az dönti el, hogy neked melyik apokaliptikus szöveg illik jobban a rendszeredhez.

Még ha Énók könyvében mennyei szent fiakról van is szó, ebből akkor sem következik sok természet szerinti Isten. Legfeljebb mennyei lényekről, angyalokról, szent hatalmasságokról beszél. A „szent fiak” látomása nem bizonyítja, hogy ők teremtetlen istenek, és főleg nem bizonyítja, hogy Jézus puszta ember.

A kánonból való kimaradás nem automatikus elhallgattatás. Nem minden régi vallásos írás kánoni. Az, hogy egy mű érdekes és régi, nem jelenti, hogy az Egyház köteles Szentírásként olvasni. Te Énók könyvéből is azt veszed ki, ami kell a mennyei istennépesedéshez, majd erre ráírod: „Róma eltüntette”. Ez nem kánontörténet, hanem gyanúgyártás.

9. Az, hogy vannak mennyei lények, nem cáfolja, hogy Krisztus egyedülálló Fiú

A szövegedben folyton azt bizonygatod, hogy Isten fiai már az ember előtt léteztek, tehát nem emberek. Rendben: vannak mennyei lények. De ebből semmi nem következik Krisztus puszta emberségére. Az Újszövetség nem azért nevezi Jézust Fiúnak, mert ő egy lenne a sok mennyei „istenfi” között. Ő az egyszülött Fiú, az örök Ige, aki által minden lett.

A mennyei fiak teremtményi fiúsága és az örök Fiú isteni fiúsága nem ugyanaz. Az egyik teremtett, kapott, szolgai vagy angyali viszony. A másik örök, egyedülálló, isteni viszony az Atyához. Te minden fiúságot egy szintre rántasz, majd ebből azt hozod ki, hogy Jézus csak ember, a mennyei fiak pedig istenek. Ez teljes zűrzavar.

A keresztény hit nem tagadja az angyalokat. Csak nem keveri össze őket az örök Fiúval.

10. 1Korintus 8,5–6 éppen nem a te henoteizmusodat tanítja, hanem az egyistenhitet Krisztussal együtt fogalmazza újra

Idézed Pált: „ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok isten és sok úr; mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség.” Te azt mondod: Pál nem tagadja a többi isten létezését, hanem utal az égben levő sok istenre.

Csakhogy Pál itt nem henoteista hitvallást ír. Éppen ellenkezőleg: a pogány sokistenhit és sokúr-hit közegében megvallja az egyetlen Istent és az egyetlen Urat. A „ha vannak is úgynevezett istenek” kifejezés már önmagában távolságtartó. Lehetnek istennek nevezett hatalmak, lehetnek a népek által istennek tartott lények, lehetnek démoni vagy angyali hatalmasságok, lehetnek bálványok mögötti erők — de a keresztény hitvallás így szól: nekünk egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, Jézus Krisztus.

És éppen itt robban szét a rendszered: Pál Jézust nem a sok úr egyikeként említi, hanem az egyetlen Úrként, aki által van a mindenség. „Aki által van a mindenség” — ez nem puszta emberről szól. A mindenség nem egy földi ember által lett. Pál a teremtés nyelvét kapcsolja Jézushoz. Az Atyától van minden, és Jézus Krisztus által van minden. Ez nem Krisztus lefokozása, hanem bevonása az egyetlen Isten teremtői identitásába.

Te 1Korintus 8-ból sok istent akarsz kiolvasni, miközben Pál éppen az egyetlen Isten és az egyetlen Úr keresztény hitvallását adja. A szöveg ellened dolgozik.

11. A „háromság istenmodell” nem „úgynevezett isten” Pálnál, hanem a te utólagos ráolvasásod

Azt mondod, Pál az „úgynevezett istenekkel” például a háromság istenmodellre is utalhat. Ez képtelenség. Pál saját korának pogány kultuszairól, istennek nevezett hatalmairól és urairól beszél. Nem egy későbbi dogmatikai megfogalmazásra céloz, amelyet te eleve „három az egyben istenmodellnek” gúnyolsz.

Ráadásul Pál mondata éppen háromságos irányba nyit: az egy Isten, az Atya, és az egy Úr, Jézus Krisztus hitvallása úgy alkalmazza Jézusra az „Úr” központi bibliai címét, hogy közben a teremtés közvetítőjének nevezi. Tehát ha Pál szavaiból valami biztosan nem következik, az az, hogy Jézus csak ember.

Az „úgynevezett istenek” pálos kifejezését a Szentháromság ellen fordítani olyan, mintha egy pogány bálványlistát ráolvasnál a keresztény hitvallásra. Ez nem Pál értelmezése, hanem Pál átöltöztetése a te vitaplakátodra.

12. A Zsoltár 97,7 nem istenek egyenrangú létezését, hanem az Úr fölényét hirdeti

Idézed: „meghajolnak előtte mind az istenek.” Ebből azt akarod bizonyítani, hogy vannak égben levő istenek. Csakhogy a vers lényege nem az istenek méltósága, hanem az Úr uralma. Minden istennek nevezett hatalom meghajol előtte. Ha ezek angyalok, akkor teremtményként hódolnak. Ha hamis istenek vagy bálványok, akkor megszégyenülnek. Ha a népek istenei, akkor alá vannak vetve. A vers nem panteont épít, hanem panteont dönt.

A szöveg előtt ott áll: megszégyenülnek a faragott képek szolgái. Ez bálványellenes és Úr-központú zsoltár. Nem azt mondja: létezik sok valóságos isten, és az egyik a legnagyobb. Hanem azt: minden úgynevezett isten az Úr előtt semmi, alávetett, megszégyenített, hódolni kényszerülő hatalom.

Te a meghajlást létezés-igazolásnak olvasod, pedig az alárendelés és megsemmisítő felsőbbség képe. Ez nem a henoteizmus bizonyítéka, hanem annak cáfolata.

13. A „Dávid az istenek előtt énekel” helyét rosszul hivatkozod, és rosszul érted

Azt írod: „Zsoltárok 136: Dávid zsoltára. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldalak az istenek előtt.” Ez a szöveg valójában nem a 136. zsoltár, hanem a 138. zsoltár kezdete a hagyományos számozás szerint. Megint: a nagy teológiai ítéletek mellé nem ártana némi alapvető hivatkozási pontosság.

De a lényeg: az „istenek előtt” kifejezés itt sem bizonyít sok természet szerinti Istent. Jelentheti mennyei lények jelenlétében, uralkodók előtt, hatalmasságok előtt, vagy a hamis istenek fölött diadalmaskodó Úr előtti hitvallást. A zsoltár lényege nem az, hogy Dávid panteon-koncertet ad, hanem hogy teljes szívből magasztalja az Urat.

Te minden „istenek” előfordulásnál úgy ugrasz, mint aki aranyat talált. Csakhogy nem arany, hanem többértelmű bibliai szó, amelyet a szöveg egészében kell érteni. Az Úr imádása az istenek előtt nem az istenek természet szerinti istenségét bizonyítja, hanem az Úr fölényét.

14. István látomása nem azt mondja, hogy „egy Istent és egy puszta embert” látott

Azt állítod, István az égben nem két vagy három isteni személyt látott, hanem egy Istent és egy embert: az Emberfiát Isten jobbján. Ez megint félreolvasás. István látomása szerint látja Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. A „jobbján állás” nem egyszerű térbeli pozíció, mintha Jézus egy mennyei alkalmazott volna az isteni trón mellett. A jobb kéz a hatalom, uralom, felmagasztalás és királyi részvétel helye.

Az Emberfia cím pedig nem puszta „ember, tehát nem Isten” címke. Dániel 7 hátterében az Emberfia mennyei alak, aki az Öregkorú elé járul, és uralmat, dicsőséget, országot kap; minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál. Ez nem hétköznapi emberi rang. István látomása a megdicsőült Jézust mutatja, nem egy puszta emberi prófétát.

Ráadásul a Szentlélek szerepét is elhallgatod: István Szentlélekkel telve látja ezt. Tehát nem azért nem lát külön „harmadik alakot”, mert a Szentlélek nincs vagy nem Isten, hanem mert a látomás célja Jézus felmagasztalásának tanúsítása. A menny nem csoportkép, ahol ha valaki nincs a képen, akkor nincs is.

15. A „háromarcú isten” megint csak a kedvenc szalmabábod

Újra mondod: István nem háromarcú istent látott. Ebben legalább nincs vita. A katolikus hit sem tanít háromarcú istent. A Szentháromság nem három arc egy fejen, nem három maszk, nem háromistenű bálvány, nem torz szobor. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetlen isteni lényeg három személyben.

Te újra és újra úgy teszel, mintha a Szentháromság dogmája egy háromarcú szobor volna. Ez azért kényelmes, mert a szobrot könnyű gúnyolni. De a dogmát nem cáfolod vele. Rossz vagy szerencsétlen ábrázolások lehetnek; a dogma nem azonos velük. A hit nem kőből van kifaragva, hanem a kinyilatkoztatásból van megvallva.

A háromarcú bálványozás emlegetése nálad már nem érv, hanem refrén. Csakhogy egy refrén nem lesz igazabb attól, hogy sokadszor is eléneklik hamisan.

16. Az Eucharisztiát „ostyába varázsolásnak” nevezni nem cáfolat, hanem szentséggyalázó karikatúra

Azt írod, hogy Róma papjai közel kétezer éve próbálják az égben lakozó Jézus testét ostyába, vérét pedig gyűjtőedénybe varázsolni. Ez nem a katolikus tanítás cáfolata, hanem annak durva, gúnyos eltorzítása. A katolikus hit nem varázslást tanít. Nem azt tanítja, hogy a pap mágikus technikával lerángatja Jézus testét az égből, és bezárja egy ostyába. Nem azt tanítja, hogy Krisztus mennyei teste térben elhagyja a mennyet, majd egy edényben lokalizálódik.

A katolikus tanítás szerint Krisztus szava és a Szentlélek ereje által az Eucharisztiában valóságosan jelen van Krisztus teste és vére, szentségi módon. Ez nem fizikai áthelyezés és nem varázslás, hanem szentségi jelenlét. A kenyér és bor színe alatt Krisztus önmagát adja az Egyháznak. A pap nem varázsló, hanem felszentelt szolgája annak a cselekménynek, amelyet Krisztus rendelt.

Lehet ezt nem elfogadni. De „ostyába varázsolásnak” nevezni olyan, mint a keresztséget „vízmágiának”, az imát „levegőbe beszélésnek”, a Szentírás olvasását „papírbabonának” nevezni. Gúnyolódásnak hangos, teológiának sekély.

17. A 4Mózes 23,23 Jákóbra vonatkozó mondata nem cáfolja az Eucharisztiát

Azt mondod: ahogyan Jákóbon nem fog a varázslás, úgy az Emberfián sem fog, ezért a papok hiába próbálják Jézus testét ostyába varázsolni. Ez olyan érvelés, mintha egy bálámi varázslásellenes szöveget ráhúznál a keresztény szentségtanra. A 4Mózes szakasza arról szól, hogy Izraelen nem fog a varázslás, Isten áldását nem lehet mágikus manipulációval visszafordítani. Ennek semmi köze ahhoz, hogy Krisztus az utolsó vacsorán testének és vérének szentségi ajándékát rendelte.

Az Eucharisztia nem varázslás Krisztus ellen. Nem emberi technika, amely Jézust kényszeríti. A szentség Krisztus rendeléséből van. A pap nem Krisztust manipulálja, hanem Krisztus ígéretére és parancsára szolgálja a liturgiát. Ha ezt nem fogadod el, vitatkozz az alapítással és az apostoli szentségi hittel. De Bálám varázslásából nem lehet az Eucharisztia cáfolatát kifacsarni.

A párhuzamod nem talál. Csak csattanósnak szántad, de teológiailag üres.

18. „Emberfia, tehát Isten nem lehet” — ez a visszatérő hibád

Újra azt mondod: a Megváltót asszonytól születettnek és Emberfiának nevezi az Írás, ember fia pedig Isten nem lehet. Ez ugyanaz a hamis kizárás, amelyet újra és újra ismételsz. A katolikus hit nem tagadja, hogy Jézus asszonytól született. Nem tagadja, hogy Emberfia. Nem tagadja, hogy valóságos ember. Éppen ellenkezőleg: ezt dogmatikusan vallja.

A kérdés az, hogy valóságos embersége kizárja-e örök istenségét. A keresztény válasz: nem. Az örök Fiú emberi természetet vett fel. Emberként született asszonytól, emberként szenvedett, emberként halt meg. De személy szerint az örök Ige. Te azt mondod: ha ember, akkor nem Isten. A keresztény hit azt mondja: az Isten Fia lett emberré.

Az „Emberfia” cím nem Jézus lefokozása, hanem a megtestesült és megdicsőült Messiás címe. Te minden alkalommal csak az „ember” szót hallod meg belőle, mint aki harangzúgásból csak a rozsdát képes észrevenni.

19. Ádám és Éva nem lettek istenek — de ebből nem következik, amit te akarsz

Azt mondod, Ádám sem változott istenné, Éva sem istennővé attól, hogy megismerték a jót és rosszat. Ebben igazad van. De ez nem cáfolja Krisztus istenségét, és nem bizonyítja a te istenhierarchiádat. Az 1Mózes 3,22-ben az ember „olyanná lett, mint közülünk egy, jót és gonoszt tudván”. Ez nem azt jelenti, hogy Ádám ontológiailag istenné vált. Inkább azt jelzi, hogy az ember bűnös módon jutott olyan tudáshoz, amelyhez nem engedelmes fiúként, hanem lázadással nyúlt.

A „közülünk” értelmezhető isteni tanács, mennyei udvar, többes beszédmód, vagy a Szentháromság fényében is olvasható. De semmiképpen nem kényszerít arra, hogy sok természet szerinti Istent valljunk. A szöveg nem azt mondja, hogy az ember belépett az istenek fajába, hanem azt, hogy a jó és rossz ismeretében hasonlóvá lett valamiben, miközben a bűn által elbukott.

Te ebből is azt kérdezed: „kik közül?” — majd rögtön beállítod az istenek társaságát. De a szöveg célja nem istennépszámlálás, hanem az ember bukásának leírása.

20. A Sátán „a világ istene” címe nem természet szerinti istenség

Azt írod, hogy egyetlen volt az istenek közül, aki gonosszá lett, a Sátán, és ő kapta a világ istene nevet, mert ő tette rosszá az emberiség világát. Itt megint a „isten” szó analóg, gúnyos vagy leíró használatát összekevered a természet szerinti istenséggel. A Sátán lehet „e világ istene” abban az értelemben, hogy a bűnös világ fölött bitorolt, megtévesztő hatalmat gyakorol. De nem Isten természet szerint. Nem teremtetlen. Nem mindenható. Nem örök. Nem az isteni rend egyik legitim tagja.

A Sátán teremtmény. Bukott angyal. Lázadó. Hatalma valós, de korlátozott. Ha „istennek” nevezik ebben az összefüggésben, az nem ontológiai besorolás, hanem azt jelzi, hogy a bűnös világ úgy enged neki, mintha ura volna. Ez éppen bálványkritikai nyelv: hamis úr, bitorolt hatalom, megtévesztés.

Te ebből is panteont építesz: van egy gonosszá lett isten. A keresztény hit viszont azt mondja: van egy bukott teremtmény, aki istenként akar uralkodni. Ez nagyon más.

21. A „világ istene” és az „Istenek Istene” kifejezéseket nem lehet ugyanazon a szinten kezelni

A te érvelésed egyik nagy hibája, hogy minden „isten” szót azonos szintre teszel. Ha Sátánt „világ istenének” nevezik, akkor szerinted ő egy isten. Ha a zsoltár „isteneket” említ, akkor szerinted természet szerinti istenek. Ha Pál „úgynevezett istenekről” beszél, akkor szerinted tényleges mennyei istenek. Ha az Úr „Istenek Istene”, akkor szerinted egy sokistenes rendszer főistene.

Csakhogy a bibliai nyelv nem így működik. Ugyanaz a szó különböző szinteken és értelemben használható. Isten tulajdonképpeni értelemben egy. Mások lehetnek „istenek” névlegesen, gúnyosan, hatalmi értelemben, bálványként, angyali értelemben, bírói értelemben vagy a népek kultikus nyelvében. A különbséget a szövegkörnyezet dönti el.

Te minden árnyalatot egy vödörbe öntesz, majd azt mondod: lám, tele van istenekkel. Ez nem bibliai monoteizmus, hanem szótári turmix.

22. A „hazudnak a három az egyben istenmodell imádói” vádad újra csak szitok, nem cáfolat

Azt írod, hazudnak a három az egyben istenmodell imádói, amikor a 82. zsoltár kapcsán emberekről beszélnek. Először is: a Szentháromságot nem „három az egyben istenmodellként” imádjuk, hanem az egyetlen Istent imádjuk: Atyát, Fiút és Szentlelket. Másodszor: az, hogy valaki másképp értelmezi a 82. zsoltárt, nem automatikusan hazugság. Lehet vita földi bírák és mennyei hatalmasságok értelmezése között. De még ha a mennyei olvasatot választanád is, az sem ad neked több természet szerinti Istent.

A „hazudnak” szó itt nem érvelés, hanem vitadüh. Olyan, mint amikor valaki nyelvtan helyett ököllel javítja a mondatot. A zsoltár értelmezésének kérdése nem attól dől el, hogy hányszor mondod ki: hazugság.

A katolikus álláspontnak nincs szüksége arra, hogy tagadja a mennyei lények létezését. Csak azt tagadja, hogy belőlük istenek társasága legyen.

23. A mennyei lények lázadása nem cáfolja az egyetlen Istent

Azt írod, más istenek lázadására akkor került sor, amikor a Felséges Isten fiai az emberek őrzőivé lettek rendelve és leszálltak a földre. Itt nyilván Énók és a bukott őrzők hagyományának nyelve dolgozik. De még ha ilyen lázadó mennyei lényekről beszélünk is, ez nem „más istenek” lázadása természet szerinti értelemben. Ez teremtményi lények lázadása.

Az angyalok bukása, a démoni hatalmak, a Sátán lázadása mind ismert keresztény témák. De a keresztény hit nem nevezi őket természet szerint isteneknek. A lázadó angyal nem isten, hanem bukott teremtmény. A mennyei rang nem istenség. A hatalom nem teremtetlenség. Az ősi lét nem örökkévalóság.

Te a lázadó angyalokat istenné emeled, majd katolikusokat vádolsz bálványimádással. Ez különösen különös: te éppen azoknak a teremtményi hatalmasságoknak adsz túl nagy ontológiai rangot, amelyek fölött az egyetlen Isten ítéletet tart.

24. Az „apostoli hitvallás szerint sok isten van az égben” állításod ellentéte az apostoli hitnek

Azt mondod, az apostoli hitvallás szerint habár sok isten van az égben, Izraelnek csak egy Istene van. Ez nem apostoli hitvallás, hanem a te henoteista olvasatod. Pál nem azt mondja: ténylegesen sok természet szerinti isten van, de mi csak egyet választunk Izrael számára. Ez nem keresztény hit, hanem nemzeti monolátria.

Pál szerint a pogányok között sok „istennek” és „úrnak” nevezett hatalom van, de a keresztény hitvallás egy Istent és egy Urat vall. Ráadásul Jézus Krisztust úgy említi, hogy általa van a mindenség. Ez nem fér bele abba, hogy Jézus pusztán ember volna, és az égben sok isten közül egy főisten uralkodna.

Az apostoli hit nem azt mondja: nekünk egy Istenünk van, másoknak más isteneik is lehetnek. Hanem azt: az egyetlen igaz Isten az, akit az Atya és az Úr Jézus Krisztus viszonyában ismerünk meg. Ez a monoteizmus Krisztussal együtt, nem Krisztus ellen.

25. A Deuteronomium népek kiosztásáról szóló gondolatából nem lesz igaz többistenhit

Azt állítod, hogy a Felséges Isten sors által kiosztotta a népek örökségét, más isteneknek más népek jutottak, Izrael pedig az Úré lett. Itt egy valóban ismert bibliai motívumot érintesz: a népek, angyali hatalmasságok, mennyei rend és Izrael kiválasztása kérdését. De ebből sem következik, hogy a népek fölé rendelt hatalmasságok természet szerint istenek volnának, és Izrael Istene csak egy közülük, aki jobb örökrészt kapott.

A bibliai monoteizmusban minden nép fölött végső soron az egyetlen Teremtő áll. Ha vannak népek fölé rendelt angyali hatalmasságok, azok teremtmények és felelősek Isten előtt. Nem országot kapott istenségek panteonja. Izrael kiválasztása nem azt jelenti, hogy az Úr egy isten a nemzeti istenek között, hanem azt, hogy az egyetlen Úr különös szövetségi módon magához veszi Jákob népét.

Te ebből is istenek földosztását csinálod. A Szentírásból viszont Isten szuverén nép-kiválasztása olvasható ki, nem isteni birtokper.

26. A Szentírás „istenek” nyelve polemikus is lehet, nem ontológiai elismerés

Sok idézetedben az „istenek” szó olyan összefüggésben áll, amely éppen megalázza, megszégyeníti vagy aláveti őket. A bálványok megszégyenülnek. Az istenek meghajolnak. A hatalmasságok ítélet alá esnek. A Sátán bukott vádlóként jelenik meg. Ez a nyelv nem azt mondja: ünnepeljük a sok isten létezését. Hanem azt: minden istennek nevezett hatalom semmi az Úr uralmához képest.

A bibliai szerzők gyakran úgy beszélnek a hamis istenekről, hogy közben a népek vallási nyelvét használják ellenük. „Isteneknek” nevezik őket, mert az emberek istenként kezelik, vagy mert hatalommal bíró teremtmények, de a szöveg célja nem elismerésük, hanem leleplezésük.

Te a polemikus nyelvet ontológiai bizonyítvánnyá alakítod. Ez olyan, mintha valakit „kiskirálynak” neveznénk a zsarnokoskodása miatt, te pedig ebből levezetnéd, hogy tényleges koronás uralkodó.

27. Az igazi különbség: katolikus monoteizmus kontra a te istenekkel telezsúfolt rendszertérképed

A katolikus hit egyszerűen és világosan különböztet: egyetlen teremtetlen Isten van. Az Atya, Fiú és Szentlélek nem három isten, hanem egy Isten. Az angyalok teremtmények. A démonok bukott teremtmények. A bálványok hamis istenek. Az uralkodók, bírák, hatalmasságok csak analóg vagy funkcionális értelemben kaphatnak „isten” megnevezést. A Sátán „világ istene” csak bitorolt és hazug értelemben.

Nálad viszont mindenki valahogy isten lesz: a Felséges Isten fiai, a mennyei őrzők, a Sátán, az Istenek Istene, annak Istene, társai, ég istenei. Majd ezzel a zsúfolt mennyei panteonnal a hátad mögött vádolod a katolikusokat bálványimádással. Ez már szinte teológiai kabaré: a panteonépítő kiált bálványt a monoteistára.

A katolikus hit nem azért utasítja el a te rendszeredet, mert tagadná a Szentírást. Hanem azért, mert védi az egyetlen Isten bibliai igazságát a te szétaprózó, isteneket szaporító olvasatoddal szemben.

28. Összegzés: a Messiás Jézus valóságos ember — de nem pusztán ember

Összefoglalva: a 4Mózes 23,19 nem a megtestesülést tiltja, hanem Isten igazmondását és hűségét hirdeti. Jób 38 és Jób 1 mennyei lényekről beszélhet, de nem természet szerinti istenekről. A 82. zsoltár hatalmasságok fölötti ítélet, nem panteonalapító okirat. Énók könyve nem kanonikus dogmatikai döntőbíró, és még saját szöveged szerint is legfeljebb mennyei lényekről beszél, nem teremtetlen istenekről. 1Korintus 8 nem sok isten keresztény elfogadása, hanem az egy Isten és egy Úr hitvallása, ahol Jézus Krisztus a teremtés közvetítőjeként jelenik meg. A Zsoltár 97 és a 138. zsoltár nem istenfajt bizonyít, hanem az Úr felsőbbségét. István látomása nem „egy Isten és egy puszta ember” fényképe, hanem a megdicsőült Emberfia tanúsága Isten jobbján. Az Eucharisztia nem varázslás, hanem Krisztus rendeléséből fakadó szentségi jelenlét. Az 1Mózes 3,22 nem istenné vált Ádámról, hanem a bűnös tudás tragédiájáról beszél. A Sátán „világ istene” címe nem természet szerinti istenség, hanem bitorolt, hamis uralom.

A Messiás Jézus valóban asszonytól született. Valóban Emberfia. Valóban emberi teste és lelke van. Valóban szenvedett és meghalt. De ebből nem következik, hogy puszta ember. A keresztény hit lényege éppen az, hogy az örök Fiú emberré lett. Nem félig Isten, félig ember, hanem valóságos Isten és valóságos ember egy személyben.

A te rendszered azért omlik össze, mert az „istenek” szót mindenütt természet szerinti istenné fújod, az „Emberfia” szót pedig puszta emberré lapítod. Amit nagyítani kellene, kicsinyíted; amit kicsinyíteni kellene, isteníted. A teremtményi angyalokból isteneket csinálsz, Krisztusból pedig csak embert. Ez nem apostoli hit, hanem fordított teológiai látás: a magasat lehúzod, az alacsonyabbat felmagasztalod, majd az így összerakott zűrzavart nevezed Isten Szavának.

A katolikus hit ezzel szemben megőrzi a rendet: egyetlen Isten van; az angyalok teremtmények; a bálványok semmik; a Sátán bukott lény; Jézus Krisztus pedig az örök Fiú megtestesülten, az egyetlen Megváltó. Ez az evangélium. A te panteonszagú, Eucharistiát gúnyoló, Emberfiát lefokozó rendszered pedig nem Mózes hite, nem Pál hite, nem István látomásának értelme, hanem széttördelt igékből összeragasztott antikatolikus mitológia.

Shakespeare William szerint a létezésben nincsen sem jó sem rossz ezeket a GONDOLKODÁS teszi azzá.

ISTEN VAGY EMBER A MESSIÁS JÉZUS, NETÁN FÉLIG ISZEM,FÉLIK EMBER?

Mózes írása alapján a válasz egyértelmű. Az Isten nem lehet embernek fia.

4. Mózes 39:19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék.19 N Mond-é Ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? 20 Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha Ő áld, én azt meg nem fordíthatom. 21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben. Az Úr, az Ő Istene van ővele; és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne. 22 Isten hozta ki őket Egyiptomból, az Ő ereje mint a vad bivalyé. 23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izraelnek: mit művelt Isten! 

Ahogyan Jákóbon nem fog a varázslás, úgy az Emberfián sem fog.

Hiába próbálkoznak közel két évezred óta a Róma Főappja által vezetett egyház papjai az Égben lakozó Jézus testtét ostyába, vérét pedig egy gyűjtő edénybe varázsolni a szertartásaik által a bálványtemlomokban, ez soha se fog nekik sikerülni.

A Megváltót asszonyembertől születettnek nevezi az Írás, és Ember fiának. Ember fia pedig Isten nem lehet.

Ádám sem változott istenné, és Éva sem istennővé attól, hogy a jón kívül a gonoszt is megismerte.

1. Mózes 3:22 És monda az Úr Isten: Ímé, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván.

Kire utalt az Úr, amikor azt mondta, hogy mi közülünk egy?  

Egyetlen egy volt akkor az istenek közül, aki  gonosszá lett ,Sátán.

Akkor még csak egy volt az istenek közül a gonosz tudásának a bírtokában.

Ő kapta a világ istene nevet, hisz az emberiség világát ő tette rosszá.

Más istenek lázadására csak akkor került sor, amikor a a Felséges Istennek a fiai, az emberek őrzőivé lettek rendelve és leszálltak az Égből a Földre. 

Azt állítani, hogy isteneknek csak embereket nevezett az Istenek Istene, az az  Isten Szavának a meghazudtolása.

Az Istenek Istene nem embereknek nevezte a Fenséges Isten fiait a 82. Zsoltárban, hanem isteneknek. valahányszor az Istenek Istene a Felséges Isten fiaira utal a Szentírásban és nem a maga fiaira, akkor ég isteneit értette alatta, akik már akkor léteztek, még mielőtt az Istenek Istene embert alkotott volna.

Jób 38:4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? 

Hazudnak a három az egyben istenmodell imádói, amikor  azt állítják a 82. Zsoltár kapcsán ,hogy

Az Istenek Istene embereket nevez isteneknek.

A 82. Zsoltárban az Istenek Istene nem a saját fiainak nevezi azokat, akiket isteneknek nevez, hanem a Fenséges Isten fiainak. Egy másik isten fiairól tanúskodik, akikről Jóbnak is tanúskodott, akikről azt is kijelentette, hogy már ott voltak, és együtt örvendeztek, amikor a Földnek az Istenek Istene alapot vetett.

Az Édenben elkövetett engedetlenség bűne után az  Istenek Istene megállapította, hogy az ember olyanná lett, mint közülük(mármint az istenek közül) egy.

Jób könyvében ezt az egyet, külön említi meg az Isten fiai közül, amikor udvarolni mennek az Istenek Istenéhez az Úrhoz.

Jób 1:6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttük. 

Énók Könyvének ezen tanúbizonysága a Felséges Isten fiainak az Égbel való jelenlétéről, megcáfolja 

a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusainak azon érvelését, hogy a Felséges Isten fiai ,akiket  az Istenek Istene Istene isteneknek nevez, emberek lennének. Ezért és más, a Róma Főpapja által vezetett egyház tévtanítását cáfoló tartalma miatt, a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai 

kirekesztették az Énók Könyvét az istentelen egyház  bibliája kánonjából.

Az Isten Szavának a meghazudtolása az, amikor a háromság istenmodell imádói azt állítják, hogy a felséges Isten fiaira csakis emberekként utalhat a 82. Zsoltárban az Istenek Istene.

Énók Isten Szent fiait az Égben látta.

Énók Könyve 71. 1. És ezek után történt, hogy szellemem elvitetett és felemelkedett a mennyekbe: és láttam az Isten szent fiait. Tűznek lángjain jártak, öltözetük fehér volt, és arcuk fénylett, akár a hó.

                                                                                                                                           Jóbnak kijelentette Istenek Istene , hogy az Istennek minden fiai ott voltak és örvendeztek, amikor lerakta a Föld alapjait.

Azokra a fiakra utalt, akikről a Jób a Könyvének első fejezetében is tanúskodott.

Isten Fiai, velük együtt a Sátán udvarolni ment az Istenek Istenéhez.

Az apostoli hitvallás szerint habár sok isten van az égben, Izraelnek csak egy Istene

van akit Atyának nevez, mert Izrael Istene fiaivá fogadta Jákób népét, miután amikor a Felséges Isten sors által   kiosztotta a népek örökségét, neki örökrészül Jákób népe jutott, más isteneknek pedig más népek.

1. Kor. 8: 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok isten és sok úr; 6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala. 

Pál apostol itt nem a többi isten létezését tagadja. Ellenkezőleg. Utal az úgynevezett -  azaz nem valóságos -  Istenekre(mint például a háromság istenmodell), majd utal az Égben lévő sok istenre is.

Ezek azok az istenek,akik meghajolnak mindnyájan az  az Istenek Istene előtt.

Zsoltárok 97:  6 Az egek hirdetik az Ő igazságát, és minden nép látja az Ő dicsőségét. 7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek. 

Ezek azok az istenek, akikre Dávid utalt, amikor kijelentette, hogy énekkel áldja az Urat az istenek előtt.

Zsoltárok 136: Dávid zsoltára. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldalak az istenek előtt. 2 Szent hajlékod  felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a Te Igédet.

István az Égben se nem két, se nem három istenszeméylt látott, hanem az Emberfiát látta - aki mivelhogy embernek a fia,a 4. Mózes 39:19-ben kinyilatkoztatott igazság szerint, nem lehet Isten -és

láttott ott egy Istent is, az Emberfia Istenét. Az Ember fia ennek az Istennek a jobbja felől állt István tanúsága szerint.

Egy Istent és egy embert látott István az égben. És nem egy háromarcú istent.

1. Jeromost „istentelennek” nevezni nem érv, hanem dühből odacsapott bélyeg

Azzal kezded, hogy nem a magyar fordítók vezették be az Úr házára a „templom” kifejezést, hanem „az istentelen Jeromos”. Ez már rögtön elárulja a módszeredet: amikor nyelvészeti kérdésről kellene beszélni, te lelki halotti bizonyítványokat osztogatsz. Jeromos lehet vitatható fordító bizonyos helyeken, lehet vele vitázni, lehet fordítási döntéseit bírálni, de egyszerűen „istentelennek” nevezni azért, mert a latin vallási nyelvben a templum szót használta, nem bizonyítás, hanem rágalmazó rövidzárlat.

Jeromos nem pogány jóslóhelyet akart becsempészni a Bibliába, hanem latinul fordított. Latinul pedig a templum szó már alkalmas volt szent épület, szent hely, templom jelölésére. A keresztény latin nyelv nem úgy működött, hogy minden pogány múltú szót örökre karanténba kellett zárni. A kereszténység átvette az emberi nyelvet, megtisztította, pontosította, és a kinyilatkoztatás szolgálatába állította.

Te viszont úgy kezeled a szavakat, mintha etimológiai démonok laknának bennük. Ha egy szónak pogány előélete van, akkor szerinted örökre fertőzött. Ez nem biblikus szentség, hanem nyelvi babona.

2. A „templum” pogány eredete nem teszi pogánnyá a keresztény jelentést

Újra előadod, hogy a templum eredetileg római vallási-jóslási összefüggésben használt szó volt, az augurok kijelölt teréhez, madárjósláshoz, szent körzethez kapcsolódott. Rendben: a szó történeti háttere ilyen irányba is vezethető. És akkor mi következik ebből? Semmi abból, amit te következtetsz.

A szavak jelentése változik. A kereszténység nem a pogány rítust veszi át attól, hogy egy meglévő nyelvi szót használ. A „templom” mai magyar keresztény használatban nem auguri madárlesőhelyet jelent, hanem istentiszteleti szent épületet. A „bazilika” sem pogány császári csarnok marad attól, hogy eredete világi. A „liturgia” sem lesz pogány közszolgálati intézmény attól, hogy eredetileg nem kizárólag keresztény szó. A „püspök”, „presbiter”, „diakónus”, „mártír” szavak is meglévő görög nyelvi anyagból lettek keresztény fogalmak.

Az etimológia nem végzet. Egy szó nem hordoz örök bűnpecsétet. A te érvelésed szerint a keresztényeknek gyakorlatilag új nyelvet kellett volna feltalálniuk, mert a régi szavak mind a bűnös emberi kultúrából jönnek. Ez nem szentség, hanem nyelvészeti túlvilági pánik.

3. A „temenosz” emlegetése nem cáfolja a „templom” magyar fordítást

Azzal érvelsz, hogy a görög τέμενος szent körzetet jelent, ebből ered a latin templum, ezért az Úr házát nem lehet templomnak nevezni. Ez megint etimológiai csapda. Az, hogy egy magyar szó közvetetten milyen régi nyelvi családfába illeszkedik, nem dönti el, hogy alkalmas-e bibliai fogalom fordítására.

A fordítás nem genetikai vizsgálat. Nem az a kérdés, hogy a magyar szó melyik ősének milyen pogány árnyéka volt, hanem hogy a magyar olvasó mit ért rajta. A „templom” magyarul szent istentiszteleti épületet jelent. A Biblia fordításában a „templom” teljesen érthető megfelelője lehet annak a szent helynek, amelyben az istentisztelet zajlik, vagy amely Isten jelenlétéhez kapcsolódik.

A „szentély” bizonyos helyeken pontosabb. A „templom” más helyeken természetesebb. De a „templom” szó használatából pogány bálványkultuszt kiolvasni olyan, mintha valaki a „csillagászat” szó miatt asztrológiával vádolná a csillagászokat. A szó története nem azonos a mai jelentéssel.

4. Az Úr házát nem a szó etimológiája szentségteleníti meg

Azt mondod, sem az Isten prófétái, sem az apostolok nem nevezték az Úr házát temenosznak, ezért a templum és templom használata istentelen. Csakhogy ez hibás következtetés. A próféták héberül, az apostolok görögül írtak; Jeromos latinul fordított; a magyar fordítók magyarul fordítanak. Nem ugyanazt a szót kell hangalak szerint továbbvinni, hanem a jelentést kell a célnyelvben érthetően visszaadni.

A héber, görög, latin és magyar nyelv nem ugyanazokból a hangalakokból épül. Az, hogy az apostolok nem a τέμενος szót használták, nem jelenti azt, hogy a latin templum vagy magyar templom szó tilos. Az apostolok sok latin és magyar szót nem használtak. Ebből nem következik, hogy azok mind istentelenek.

Ez a te nyelvi purizmusod komikus vége: ami nem apostoli hangalakkal szerepel, az gyanús. Így nem bibliafordítást kapunk, hanem szómúzeumot.

5. A „naoszból nem lehet templomot leképezni” állítás fordítástani képtelenség

Azt írod, hogy a ναός-ból sem a latin templum, sem a magyar templom kifejezést nem lehet leképezni. De fordítani nem azt jelenti, hogy a forrásnyelvi szóból etimológiai másolatot faragunk. Fordítani azt jelenti, hogy a forrásnyelvi jelentést a célnyelvben értelmes, bevett, megfelelő szóval adjuk vissza.

A ναός jelentheti a templom belső szentélyét, a tulajdonképpeni templomot, Isten lakóhelyének tekintett szent helyet. Magyarul erre kontextustól függően lehet „szentélyt” mondani, de lehet „templomot” is, különösen ha a szöveg általánosabb templomi képet hordoz. A magyar „templom” nem feltétlenül a ἱερόν kizárólagos megfelelője; tágabb és rugalmasabb szó.

Te úgy beszélsz, mintha minden görög szónak egyetlen szent magyar párja volna, és aki nem azt választja, az hamisító. Ez nem fordítástan, hanem szótári fundamentalizmus.

6. Az, hogy az Úr szentélye egy volt, nem cáfolja a keresztény templomépületek jogosságát

Azt állítod, hogy az Úr szentélye a földön csak egy volt, Jeruzsálemben, és az égben is csak egy van; ezért az egyházak templomainak semmi közük az Úr házához vagy szenthelyéhez. Ez részben igazat érint, de rossz következtetésbe fordítod. Igen, az Ószövetségben a jeruzsálemi templom egyedülálló szentély volt. Igen, az Újszövetségben Krisztusban teljesedik be a templom. Igen, a keresztény templomépület nem ugyanaz, mint az ószövetségi jeruzsálemi szentély.

De ebből nem következik, hogy a keresztény istentiszteleti hely csak bálványtemplom lehet. A keresztény templom nem újabb jeruzsálemi Szentek Szentje akar lenni. Nem azt állítja, hogy Isten földrajzilag oda van bezárva. Nem azt állítja, hogy a Teremtő csak ott hallgatja meg az imát. A keresztény templom megszentelt hely a keresztény közösség imádságára, az ige hallgatására, a szentségi életre, különösen az Eucharisztiára.

A régi szentély egyetlensége nem tiltja, hogy az Egyház felszentelt imádságos helyeket használjon. Különben már az apostoli keresztény gyülekezeti összejövetelek helyeivel is bajban lennél.

7. A keresztény templom nem az ószövetségi szentély másolata, hanem Krisztus köré rendezett liturgikus tér

A katolikus templomot nem azért nevezzük templomnak, mert azt hisszük, hogy Isten úgy lakik benne, mint pogány isten a szobrában. Hanem azért, mert felszentelt hely, ahol az Egyház Krisztus áldozatának szentségi jelenlétében imádja Istent. Az oltár, az ige, a keresztség, az Eucharisztia, az imádság, a szentek emlékezete mind Krisztushoz van rendelve.

Te viszont csak ezt látod: van fal, van kép, van szobor, tehát bálványraktár. Ez olyan, mintha egy könyvtárat papírraktárnak neveznél, mert csak a tárgyakat látod, a jelentést nem. A katolikus templom nem a tárgyak miatt szent, hanem mert Isten imádására van rendelve. A képek és szobrok nem a templom urai, hanem tanító, emlékeztető, áhítati jelek.

Aki a jelet összekeveri a jelzettel, annak valóban minden templom bálványháznak tűnik. De ez nem a templom hibája, hanem a néző fogalmi rövidlátása.

8. A „ha nem Isten szentélye, akkor bálványisten temploma” hamis dilemma

Azt mondod: ha az egyházi templom nem az Élő Isten szentélye, akkor csakis bálványszerű isten temploma lehet. Ez hamis dilemma. Nem csak két lehetőség van: vagy ószövetségi értelemben egyetlen isteni szentély, vagy bálványtemplom. Van harmadik: keresztény istentiszteleti hely, amely nem azonos a jeruzsálemi szentéllyel, mégsem bálványház.

A keresztény templom nem versenyez a jeruzsálemi templommal. Nem állítja, hogy új Szentek Szentje a mózesi rend szerint. Nem állítja, hogy Isten csak ott lakik. Hanem az Egyház imádságának és szentségi életének megszentelt tere. Ezért jogosan nevezhető Isten házának átvitt, liturgikus, szövetségi értelemben.

A te logikád szerint minden gyülekezeti imaterem, minden keresztény kápolna, minden imahely, minden ház, ahol keresztények összejönnek, vagy ószövetségi szentély, vagy bálványtemplom. Ez abszurd. A keresztény istentiszteleti hely fogalmát egyszerűen nem vagy hajlandó elfogadni, mert kell neked a bálványvád.

9. A katolikus templomot „bálványok tárházának” nevezni megint csak címkézés

Azt írod, hogy a római egyház templomai szó szerint bálványok tárházai. Ezt nem bizonyítod, csak ismétled. A katolikus templomokban valóban vannak feszületek, képek, szobrok, ikonok, ereklyék, szent tárgyak. De ezek nem bálványok. Nem istenek. Nem a Teremtő helyettesítői. Nem önálló üdvforrások. Nem azoknak jár az imádás.

A feszület Krisztus keresztáldozatára mutat. A szentkép Isten kegyelmének győzelmére mutat egy ember életében. A Mária-kép a megtestesülés anyjára és Krisztusra mutat. Az oltár Krisztus áldozatának liturgikus középpontja. Ezeket bálványnak nevezni csak akkor lehet, ha előre eldöntöd, hogy minden vallási kép bálvány. De ez megint a bizonyítandó becsempészése.

A tárgy jelenléte nem bálványimádás. A tárgyhoz kapcsolt hamis istenítés volna az. Ilyet a katolikus tanítás nem enged.

10. A plébániák, kápolnák és templomok száma nem bizonyít semmit a bálványimádásról

Azzal érvelsz, hogy világszerte rengeteg plébánia, kápolna, fióktemplom és templom van, Rómában is sok katolikus templom áll. Még ha a számaidat vita nélkül elfogadnánk is, ebből mi következik? Az, hogy a katolikus Egyház nagy és sok istentiszteleti hellyel rendelkezik. Nem az, hogy ezek bálványtemplomok.

A mennyiség nem minőség. Ha egymillió Biblia van raktáron, attól a Biblia nem bálvány. Ha százezer keresztény könyv van könyvesboltokban, attól nem könyvimádás folyik. Ha rengeteg imaház van a világon, attól nem lesz minden imahely bálványház. A számokkal csak hangulatot keltesz: sok templom, sok szobor, tehát nagy bűn. Ez retorikai tömegjelenet, nem bizonyítás.

A kérdés mindig ugyanaz: minek tekintik ezeket a tárgyakat, milyen tisztelet illeti őket, ki az imádás címzettje? A katolikus válasz világos: Isten az imádás címzettje; a képek jelek; a szentek nem istenek. Ezt a válaszugratást nem lehet számháborúval pótolni.

11. Az „egymilliónál is több bálvány” állításod ugyanaz a mennyiségi ráolvasás

Azt mondod, ezekben a templomokban több százezer, sőt egymilliót meghaladó bálványt raktároznak. Ez megint csak szóhasználati csalás. Nem bizonyítottad, hogy bálványok. Csak annak nevezed őket. Ha egy tárgy Krisztust, Máriát, apostolt, szentet vagy bibliai jelenetet ábrázol, attól még nem bálvány. Bálvánnyá akkor válna, ha isteni kultuszt kapna, vagy Isten helyére állna.

A katolikus tanítás szerint a kép tisztelete relatív: nem az anyagnak szól, hanem az ábrázoltra irányul, végső soron pedig Isten dicsőségére. A szentek tisztelete nem latria, nem isteni imádás. Te ezt a különbséget következetesen letagadod, mert a vádiratod csak akkor működik, ha minden tiszteletet imádásnak hamisítasz.

Az „egymillió bálvány” jól hangzik, de ugyanannyit ér, mint a „millió bizonyíték” felirat egy üres dobozon. A darabszám nem dogmatika.

12. A szekrénybe zárt kegytárgyak őrzése nem bizonyítja, hogy istenként kezelik őket

Azt írod, hogy egyes tárgyakat szekrényekbe zárva őriznek, hogy megvédjék rablóktól. Ebből mit akarsz bizonyítani? Hogy ha egy vallási tárgyat őriznek, akkor bálvány? Ez különösen gyenge érv. Értékes könyveket, kéziratokat, kelyheket, ikonokat, ereklyetartókat, műalkotásokat, történeti tárgyakat, liturgikus eszközöket őrizni természetes. Az őrzés nem imádás.

A múzeumok is zárnak vitrineket. Könyvtárak is védenek kódexeket. Zsidó közösségek is tisztelettel és védelemmel bánnak tóratekercsekkel. Protestáns gyülekezetek is óvhatnak régi Bibliákat. Ettől senki nem gondolja, hogy a vitrinben lévő tárgy isten. A védelem oka lehet történeti érték, művészeti érték, liturgikus rendeltetés, anyagi érték vagy egyszerűen tisztelet.

Te azonban még a zárható szekrényből is bálványimádási bizonyítékot csinálsz. Ez már nem exegézis, hanem lakatosipari teológia.

13. A tárgy tisztelete és a tárgy imádása között továbbra sem tudsz különbséget tenni

A szöveged egészében ugyanaz a hiba ismétlődik: ami vallási tárgy, az nálad bálvány; amit tisztelettel kezelnek, azt nálad imádják; amit őriznek, azt istenítik; ami templomban van, az bálványkultusz része. Ez a különbségtétel teljes hiánya.

A katolikus hit világosan megkülönbözteti az imádást, amely egyedül Istennek jár, és a tiszteletet, amely teremtményeknek is járhat alárendelt módon. A szülő tisztelete nem szülőimádás. A király tisztelete nem királyistenítés. A Biblia tiszteletteljes kezelése nem papíristenítés. Egy keresztény sír vagy emlékhely tisztelete nem halottimádás. Ugyanígy a szentkép tisztelete sem képimádás.

Te a tisztelet minden formáját az isteni imádás kategóriájába gyömöszölöd, majd ráolvasod a bálványtilalmat. Ez nem a Szentírás védelme, hanem fogalmi vandalizmus.

14. A katolikus templom képei nem „kiállított bálványok”, hanem tanító és emlékeztető jelek

A templomi képek és szobrok hagyományos szerepe részben tanító jellegű: bibliai történeteket, Krisztus életét, a megváltás eseményeit, a szentek példáját idézik fel. A keresztény nép hosszú századokon át nem tankönyvekből, hanem liturgiából, prédikációból, képekből, ünnepekből, énekekből és szent helyekből is tanult. Ezt lehet bírálni, lehet túlzásait kritizálni, de nem lehet automatikusan bálványimádásnak nevezni.

A kép nem azért van a templomban, hogy Isten helyére lépjen, hanem hogy a hívő emlékezetét, értelmét és imádságát Isten felé irányítsa. Rosszul használható? Igen. Babonássá torzítható? Igen. De minden szent dologgal vissza lehet élni. A Biblia szövegével is vissza lehet élni — te például éppen ezt teszed, amikor minden képre ráütöd a bálványbélyeget.

A visszaélés lehetősége nem cáfolja a helyes használatot. Ez az alapvető különbség, amelyet következetesen nem akarsz látni.

15. A katolikus templom nem azért szent, mert „tárgyakat raktároz”, hanem mert Isten imádására rendelt hely

A „bálványraktár” kifejezésed azt sugallja, mintha a katolikus templom lényege a tárgyak tárolása volna. Ez nevetségesen felszínes. A templom lényege a liturgia: Isten imádása, az Eucharisztia, az ige hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása, a közösség imája. A tárgyak ennek szolgálatában állnak. Nem a tárgyakért van a templom, hanem Istenért.

Ha egy templomban eltávolítanának minden szobrot, attól még templom maradna. Ha egy kápolnában csak oltár, kereszt és gyertya van, attól még templom. Ha katakombában vagy egyszerű házban mutatják be a liturgiát, az is szent cselekmény. Ez bizonyítja, hogy a katolikus templom lényege nem a bálványkép, hanem az istentisztelet.

Te a külső tárgyi világra tapadsz, mert ott könnyebb vádaskodni. De a katolikus istentisztelet szíve nem a szobor, hanem Krisztus.

16. Az Úr házának és az égi szentélynek egyedisége Krisztusban teljesedik be, nem képrombolásban

Az igaz, hogy az ószövetségi szentély egyedülálló volt. Az is igaz, hogy a mennyei szentély képe egyedülálló. De az Újszövetség nem arra jut ebből, hogy tilos keresztény istentiszteleti helyeket templomnak nevezni. Hanem arra, hogy Krisztusban teljesedik be a templom: ő az igazi találkozási pont Isten és ember között; az Egyház az ő teste; a hívők a Szentlélek templomai.

Ezért a keresztény templomépület nem versenytársa Krisztusnak, hanem szolgálati tere Krisztus Egyházának. Nem új bálványház, hanem Krisztus-központú liturgikus hely. Az oltár nem pogány áldozóasztal, hanem Krisztus áldozatának szentségi középpontja. A feszület nem bálvány, hanem a megfeszített Úrra mutató jel.

Te az ószövetségi szentély egyediségéből azt következteted, hogy minden keresztény templom bálványhely. Az apostoli hit viszont Krisztus beteljesítő valóságából érti a szent helyeket.

17. A „Róma főpapja által belekeresztelt emberek” ismét csak érzelmi kampány

A végén újra előveszed a cselekvőképességük hiányában belekeresztelt emberek képét. Ez nem válasz a templum, ναός, τέμενος és szentély kérdésére. Ez hangulati fegyver. Azt akarod sugallni: a katolikusok nem is önként vannak ott, megtévesztett tömegek, akiket ki kell menteni a bálványtemplomokból.

A csecsemőkeresztség külön teológiai kérdés. A katolikus hit szerint a keresztség kegyelem, nem emberi szerződés. A gyermek nem jogi cselekvőképesség alapján kapja Isten kegyelmét, hanem Krisztus ajándékozó irgalmából és az Egyház hitében. Ezzel külön lehet vitázni. De nem lehet minden nyelvészeti vitába belerángatni, mint propagandisztikus könnygázt.

Ez semmit nem bizonyít a „templom” szó ellen. Csak azt mutatja, hogy ha a görög nem viszi el a hátán a vádiratodat, akkor ráülteted a csecsemőkeresztségre.

18. Az „Istenek Istene” zárómondatod megint visszavisz a panteonhoz

A zárásban ismét dicsőíted az „Istene által társai az istenek fölé felkent Istent”. Ezzel visszatérsz az alapvető tévedésedhez: Istenek Istene szerinted egy istensokaságból kiválasztott és felkent főisten. A katolikus hit szerint az Istenek Istene az egyetlen Teremtő, aki minden úgynevezett isten, bálvány, hatalmasság, angyal, király, démon és teremtmény fölött áll. Nem társai között első, hanem minden teremtményi és hamis isteni igény fölött egyedül Úr.

Ez a különbség döntő. Te a bálványimádás ellen beszélsz, közben isteneket szaporítasz. Te Rómát vádolod panteonnal, közben saját szövegedben „társai az istenek” köré szervezett mennyei rangsort állítasz. Ez teológiai irónia: a bálványvadász a végén saját kis istenhierarchiával érkezik.

19. Összegzés: a „templom” szó nem bálvány, a katolikus templom nem bálványraktár, az etimológia nem ítéletnap

Összefoglalva: Jeromost „istentelennek” nevezni nem érv. A templum pogány előtörténete nem teszi pogánnyá a keresztény „templom” szót. A τέμενος, templum és templom etimológiai kapcsolata nem bizonyítja, hogy a magyar „templom” szó istentelen volna. A ναός-ból igenis lehet magyarul „templomot” fordítani, ha a kontextusban Isten szent lakóhelyét, templomi szent helyét, szentélyét jelöli. A „szentély” sok helyen pontosabb lehet, de a „templom” nem hamisítás.

Az, hogy az ószövetségi szentély egy volt, nem jelenti azt, hogy minden keresztény istentiszteleti hely bálványtemplom. A katolikus templom nem auguri jóslótér, nem pogány istenház, nem bálványraktár. A benne lévő képek és szobrok nem istenek, hanem jelek. A tárgyak őrzése nem imádás. A templomok sokasága nem bálványimádás bizonyítéka. A kegytárgyak száma nem dogmatikai érv. A zárható szekrény nem teológiai bizonyíték.

A te módszered megint ugyanaz: előveszel egy szóeredetet, ráolvasol egy pogány múltat, ebből vádat csinálsz, majd a vádat Isten Szavának nevezed. Csakhogy a nyelv nem így működik, a fordítás nem így működik, és a keresztény istentisztelet sem így működik. A „templom” szó nem bálvány. A „naosz” nem Róma elleni titkos fegyver. Jeromos nem attól istentelen, hogy latinul fordított. És a katolikus templom nem azért létezik, hogy bálványokat raktározzon, hanem hogy az Egyház Krisztusban imádja az élő Istent.

A te etimológiai hadjáratod végül csak annyit bizonyít, hogy egy szó eredetéből bármilyen vádiratot lehet fabrikálni, ha valaki elég elszántan nem akar különbséget tenni jelentés, használat, fordítás, szent jel és bálvány között. Ez nem nyelvtudomány, nem bibliaértelmezés, nem prófétai intés, hanem szótári szalmaszálakból épített antikatolikus máglya.

1. A „naosz” köré épített vádiratod nyelvészeti hókuszpókusz, nem bibliaértelmezés

Most a görög ναός szóval próbálod bizonyítani, hogy a magyar bibliafordítók félrevezetik az olvasókat, mert „templomnak” fordítják azt, amit szerinted kizárólag „szentélynek” kellene fordítani."

Nem a magyar fordítók vezették be az Úr Házára a templom kifejezés használatát, hanem az istentelen Jeromos.

A "templom" szó a latin templum szóból ered, ami "felszentelt helyet" vagy "szentélyt" jelent. Ez a latin szó a görög temenosz ("istentiszteletre körülhatárolt hely") szóból származik, amely pedig a temnó ("vág") görög igére vezethető vissza. Eredetileg ez a hely volt az, amit a római augurok botjukkal kijelöltek az égre négyfelé vágva, hogy megfigyeljék a madarak röptét a jósláshoz.

Ezen kívül a  temenosz (ógörögül: τέμενος (többes számban temene) egy (eredetileg görög) szentély zárt körzete. Az elzárást magát peribolosznak nevezték, gyakran az embernél magasabb falak, vagy sztoa (oszlopcsarnok), esetenként kerítés képezték. A szentély bejáratát kapu-épület propülaia valósítja meg építészetileg.

A templom szavunk tehát pogány eredetű. A Rómaiaknál azt a helyet jelentette, amit a római augorok

botjukkal kijelöltek az égre négyfelé vágva , hogy megfigyelják a madarak röptét a jósláshoz.

Nem véletlenül nevezték kezdettől fogva a Róma Főpapja által vezetett egyház épületeit, amelyek

bálványok kiállítására, azok őrzésáre, tiszteletére és imádására szolgáltak templumnak,amelynek átírásából jött létre a templom szavunk.

Sem az Isten szent prófétái, sem az apostolok nem nevezték soha az Úr házát temenosz-nak ,amelyből a latin templum szó és annak nyomán az istentelenek egyházábaan a magyar templom kifejezés keletkezett.

A "naosz"- ból sem a latin templum kifejezést, se a maygar templom kifejezést nem lehet leképezni.

Hogy az egyházak templomainak ,semmi de semmi közük nincs az Úr Házához,illetve az Úr szenthelyéhez a naosz-hoz, azt mi sem igazolja jobban ,mint az a valóság, amit az Isten Szava közvetít, hogy az Úr szentélye csak egy létezett a Földön, mégpedig Jeruzsálemben, és az Égben is csak egy létezik.

Ha nem az Élő Isten szentélye az,amit az istentelen egyházakban templomoknak neveznek, akkor csakis bálványszerű isten templomairól lehet szó.

Ami a római egyház templomait illeti, az szószerint is bálványok tárházának lehet nevezni.

Vatikán hivatalos statisztikái a plébániák számát tartják nyilván (ez világszerte mintegy 220 000-230 000 plébániát jelent), de különálló épületként a kápolnákkal és fióktemplomokkal együtt ez a szám több százezerre rúg, maga Róma városában pedig közel 900 katolikus templom áll. 

Ezekben bálványtemplomokban több százezer, sőt az egy milliót is meghaladó bálványt raktároznak.

Ezek egy részét szekrényekbe zárva őrzik. hogy megoltalmazzák azokat a rablókkal szemben.

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGTÉRNI  A BÁLVÁNYOK IMÁDATA BŰNÉNEK CSELEKMÉNYÉBŐL,ÉS MEGISMWERNI AZ

ISTENE ÁLTAL TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENT, AZ ISTENEK ISTENÉT!

1. A „naosz” köré épített vádiratod nyelvészeti hókuszpókusz, nem bibliaértelmezés

Most a görög ναός szóval próbálod bizonyítani, hogy a magyar bibliafordítók félrevezetik az olvasókat, mert „templomnak” fordítják azt, amit szerinted kizárólag „szentélynek” kellene fordítani. Csakhogy már itt elcsúszik az egész gondolatmeneted. A ναός valóban gyakran a szentélyre, a templom belső, szent magjára, a tulajdonképpeni isteni lakhelynek tekintett részre utal. De ebből nem következik, hogy magyarul soha nem lehet „templomnak” fordítani.

A magyar „templom” szó nem kizárólag a teljes épületegyüttest jelenti udvarokkal, oszlopcsarnokkal, raktárakkal és minden melléktérrel együtt. A magyar nyelvben a „templom” jelentheti az istentiszteleti szent épületet, a szent helyet, sőt bibliafordítási nyelvben a jeruzsálemi templom szent magját is. A „szentély” bizonyos helyeken pontosabb lehet, de a „templom” nem ettől lesz hamisítás.

Te úgy viselkedsz, mintha egy görög szó egyik szűkebb jelentéséből azonnal fordítási bűnvádat, abból pedig Róma-ellenes végidős vádiratot lehetne csinálni. Ez nem nyelvészet. Ez szótári aprópénzből vert teológiai hamis érme.

2. A „templom” szó eredetéből nem következik, hogy keresztény használata pogány

Azt mondod, a „templom” szó pogány eredetű, mert a latin templum és a hozzá kapcsolt római vallási-auguri háttér pogány világba tartozik. Még ha az etimológiai részleteket részben így is fogadnánk el, ebből semmi nem következik a mai magyar keresztény használatra. Ez az úgynevezett etimológiai tévedés: amikor egy szó régi eredetéből akarod meghatározni a mai jelentését vagy erkölcsi minőségét.

Ha egy szó pogány vagy világi közegből származik, attól a későbbi használata nem lesz automatikusan pogány. A „bazilika” eredetileg világi-királyi csarnokot jelölő szó volt. A „mártír” görögül tanút jelentett. A „presbiter” idősebbet jelentett. A „püspök” felügyelőt. A „liturgia” eredetileg közszolgálati, közösségi szolgálati kifejezés. A kereszténység számtalan meglévő nyelvi szót vett át, tisztított meg, töltött meg új jelentéssel.

A szó eredete nem bálványfüst, amely örökre ráragad a használatra. Ha így érvelsz, akkor lassan az egész emberi nyelvet ki kell dobni, mert minden szó mögött találsz pogány, világi, politikai, hétköznapi vagy homályos eredetet. Ez nem teológiai tisztaság, hanem nyelvi babonaság.

3. A „templom” szó pogány eredetéből nem következik, hogy a katolikus templom bálványcsarnok

Azt írod, nem véletlenül nevezték a Róma főpapja által vezetett egyház épületeit templomoknak, mert szerinted azok bálványok kiállítására, őrzésére, tiszteletére és imádására szolgáltak. Ez megint ugyanaz a sablon: előbb pogány eredetűnek nevezel egy szót, aztán ebből pogány kultuszt olvasol ki, végül bálványimádással vádolod az Egyházat.

Csakhogy a keresztény templom nem attól templom, hogy római augurok botjával kijelölt jóslóterület volna. Hanem attól, hogy a keresztény közösség imádságának, igehallgatásának, szentségi életének, Eucharisztiájának és istentiszteletének felszentelt helye. A katolikus templom nem bálványraktár, hanem Isten háza sajátos liturgikus értelemben: az a hely, ahol az Egyház Krisztusban imádja az Atyát a Szentlélekben.

Lehetnek benne képek, szobrok, ikonok, feszületek. Ezek nem istenek. Nem a tárgyakat imádjuk. Nem a márvány, fa, festék vagy bronz kap isteni kultuszt. A templom lényege nem a bálvány, hanem az imádás egyedüli címzettje: az élő Isten. Te a szó eredetéből és a tárgyak jelenlétéből hamis kultuszt gyártasz. Ez nem érvelés, hanem vádirati kollázs.

4. A ἱερόν és ναός különbsége valós, de nem úgy működik, ahogy te használod

Azt helyesen mondod, hogy a görög ἱερόν gyakran a templomterületet, a szent épületegyüttest, a tágabb szent körzetet jelöli, míg a ναός gyakran a tulajdonképpeni szentélyt, a belső templomot. Ez alapvetően jó megkülönböztetés. A baj ott kezdődik, amikor ebből azt vezeted le, hogy a ναός magyarul nem lehet „templom”.

A magyar „templom” nem mindig a görög ἱερόν pontos megfelelője. Néha a tágabb épületegyüttesre utal, néha a szent épületre, néha a kultusz központi helyére. A fordítás nem mechanikus szócsere. Egy görög szónak több magyar megfelelője lehet: szentély, templom, templomépület, belső szent hely. A kontextus dönti el, melyik a legjobb.

Ezért lehet, hogy bizonyos helyeken a „szentély” pontosabb volna. De abból, hogy a „szentély” szűkebben pontos, nem következik, hogy a „templom” hazugság. A fordításban létezik általánosabb és specifikusabb megoldás. Te az általánosabbat azonnal erkölcsi bűnné fokozod. Ez olyan, mintha valaki a „ház” és „lakás” különbségéből eretnekségi pert indítana.

5. A τέμενος emlegetése félrevezető, mert nem ez az újszövetségi alapszó a jeruzsálemi templomra

Azt mondod, ha Pál templomot akart volna írni, akkor nem a ναός szót használta volna, hanem a τέμενος szót. Ez súlyos tévedés. Az Újszövetség nyelvében a jeruzsálemi templom tágabb területére rendszeresen a ἱερόν, a belső szentélyre vagy templomra pedig a ναός szerepel. A τέμενος nem az a szó, amelyet Pálnak „templom” értelemben kötelezően használnia kellett volna.

A τέμενος inkább szent körzet, elkerített szent terület, pogány vagy általános vallási tér jellegű kifejezés lehet. Az, hogy etimológiailag kapcsolatba hozod a latin templum szóval, nem jelenti azt, hogy az újszövetségi görögben Pálnak ezt kellett volna használnia. Ez megint etimológiai barkácsolás: szavakat származástani zsinórral összekötsz, majd ebből dogmatikai ítéletet csinálsz.

Pál azért használja a ναός szót az 1Korintus 3-ban, mert éppen a legszentebb isteni lakóhely képét akarja alkalmazni az Egyházra. Ez nem gyengíti, hanem erősíti a mondatot: ti vagytok Isten szent lakóhelye, Isten szentélye, Isten temploma. Magyarul a „templom” itt teljesen érthető és hagyományosan elfogadható.

6. Jelenések 15,5-ben a „tanúságtétel sátrának temploma” furcsa, de nem értelmetlen és nem csalás

A Jelenések 15,5-öt hozod: „megnyílt az égben a tanúságtétel sátrának temploma.” Szerinted ez ellentmondás, mert sátornak nem lehet temploma, tehát szentélyt kellene fordítani. Itt van némi fordítói érzéked: igen, a „szentély” magyarul gördülékenyebb és pontosabb lehet. A „tanúságtétel sátrának szentélye” világosabb. De ebből még nem következik, hogy a „templom” fordítás értelmetlen vagy szándékos félrevezetés.

Az apokaliptikus nyelv képei nem úgy működnek, mint egy építészeti alaprajz. A Jelenések könyve a mennyei liturgia, a szövetségsátor, a jeruzsálemi templom, az isteni dicsőség és a végítélet képeit egymásba szövi. A ναός itt a mennyei szentélyt jelöli, igen; de magyarul a „templom” a szent hely átfogó megjelöléseként továbbra sem botrányos. Lehet pontosítani, de nem lehet belőle fordítói árulást gyártani.

A te módszered megint ez: ahol egy fordítás lehetne finomabb, ott te már rosszindulatot, szellemi vakságot és Róma-bűnt kiáltasz. Ez nem textuskritika, hanem ideges kiátkozási reflex.

7. A Jelenések 15 füstje nem vet fel semmiféle „evakuálási” problémát

Azt kérdezed, ha a templom megtelt füsttel, és senki nem mehetett be, akkor hová evakuálták azokat, akik az égi sátorban tartózkodtak, beleértve a megszámlálhatatlan nagy sokaságot is. Ez már a szó szerinti térképezés komikus túlkapása. A Jelenések könyve apokaliptikus látomás, nem mennyei tűzvédelmi szabályzat. A „senki nem mehetett be a ναός-ba” nem azt jelenti, hogy az egész mennyet kiürítették és evakuációs folyosót nyitottak a nagy sokaságnak.

A füsttel megtelt szentély képe az Ószövetség dicsőség-teofániáit idézi: Isten dicsősége betölti a szent helyet, és ember nem léphet be önkényesen. Ez nem logisztikai leírás, hanem liturgikus és ítéleti szimbólum. A hét angyal csapásainak idején Isten ítélete hozzáférhetetlen, félelmetes, szuverén módon bontakozik ki. A „senki nem mehetett be” a szent isteni jelenlét megközelíthetetlenségét fejezi ki ebben a látomásos helyzetben.

Te viszont úgy olvasod a Jelenéseket, mintha a mennyei szentély alaprajzát kellene tűzoltósági menekítési tervvel összehangolni. Ez nem exegézis, hanem apokaliptikus épületgépészet.

8. A „nagy sokaság” és a mennyei ναός nem egyszerű térbeli tartózkodási kérdés

A Jelenések könyvében a nagy sokaság Isten trónja előtt áll, és szolgál neki az ő templomában/szentélyében. Ez látomásos liturgikus kép. Nem azt jelenti, hogy a nagy sokaság egy mennyei sátor belsejében ül állandó lakcímmel, majd a füst miatt ideiglenesen át kell helyezni őket egy másik mennyei terembe. A szöveg képekben beszél Isten közelségéről, szolgálatról, oltalomról, dicsőségről.

A Jelenések könyvét nem lehet úgy olvasni, mint lakhatási nyilvántartást. A trón, bárány, pecsétek, csészék, füst, sátor, templom, város, menyasszony — mind szimbolikus, teológiailag sűrített képek. Ezeket nem összekuszált építészeti objektumokként kell kezelni, hanem az üdvtörténeti látomás nyelveként.

A fordítók nem azért nem keresik a „hova evakuálták őket” kérdésre a választ, mert buták vagy rosszhiszeműek, hanem mert a kérdés maga rosszul van feltéve. Olyan, mintha megkérdeznéd, hány liter víz fér az élet vizének folyójába, és hol van a mennyei város csatornarendszere.

9. Az 1Korintus 3-ban a „templom” fordítás nemhogy nem hamis, hanem teológiailag találó

Pál ezt írja: „Nem tudjátok, hogy Isten ναός-a vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?” Te helyesen érzékeled, hogy itt a belső szentély, Isten lakóhelye a kép. De a magyar „Isten temploma vagytok” pontosan ezt a hagyományos bibliai metaforát adja vissza. A „szentélye vagytok” is jó fordítás lehet, sőt magyarázóan pontosabb. De a „temploma vagytok” nem hamisítás.

A magyar keresztény nyelvben az „Isten temploma” nem azt jelenti, hogy pogány augurok jóslóterülete vagy bálványcsarnok. Azt jelenti: Isten szent lakóhelye. Pál éppen azt mondja, hogy a keresztény közösség, és más összefüggésben a hívő teste is, Isten Lelkének lakóhelye. Ezért szent. Ezért nem szabad megrontani.

A te fordítási kifogásod itt abból él, hogy a „templom” szót mesterségesen pogányítod. Előbb bemocskolod a szót, aztán felháborodsz, hogy a fordítók használják. Ez nem görög nyelvtan, hanem szó elleni boszorkányper.

10. Pál nem azért nem használja a τέμενος szót, mert félrefordították, hanem mert a ναός a megfelelő szó

Pálnál a ναός szó pontosan azért erős, mert Isten lakóhelyét, szentélyét, templomát idézi. Ha a keresztény közösség Isten ναός-a, akkor nem egyszerűen „vallási terület”, nem puszta szent körzet, nem külső udvar. Hanem Isten Lelkének lakóhelye. Ezért súlyos a figyelmeztetés: aki Isten templomát megrontja, azt Isten megrontja, mert Isten temploma szent.

Te azt mondod: ha Pál templomot akart volna, τέμενος-t írt volna. Ez nem igaz. Pál azt írta, amit írnia kellett: ναός. A magyar „templom” pedig nem azért áll ott, mert a fordítók nem tudták, mit jelent, hanem mert a magyar bibliai nyelvben az „Isten temploma” bevett és érthető megfelelője annak, amit Pál mond. A magyarázatban lehet hozzátenni: itt a szentély, Isten lakóhelye értendő. De a fordítás nem bűn.

A te gondolatmeneted olyan, mintha egyetlen görög szótári árnyalatból fordítói inkvizíciót akarnál rendezni.

11. A Messiás Jézus „egy időre szentély lett” állításod megint szétszedi Krisztust

Azt írod, hogy a Messiás Jézus volt az egyetlen ember, akiben egy időre, szolgálatának kezdetétől halála előtti utolsó óráig, maga az Istenek Istene lakozott, tehát Jézus nem az Atya Isten temploma, hanem Istene és Atyja szentélye lett egy időre. Ez a mondat nagyon árulkodó. Nálad Jézus egy ember, akiben Isten ideiglenesen lakik. Ez nem keresztény megtestesülés, hanem lakásbérleti krisztológia.

A katolikus hit szerint Jézus nem egy ember, akibe Isten beköltözött egy időre, majd a halál előtt kiköltözött. Az örök Fiú maga lett emberré. Krisztus személye nem emberi személy, akit Isten ideiglenesen megszállt vagy templommá tett, hanem az isteni Fiú személye, aki teljes emberi természetet vett fel: testet, értelmes lelket, emberi akaratot. Ezért Jézus nem pusztán „szentélye” valaki másnak, hanem ő maga a megtestesült Ige.

A te állításod régi eretnekségi szagú: mintha Jézus csak hordozója volna egy nála különböző isteni jelenlétnek. Ez nem apostoli krisztológia, hanem szétválasztó, nesztoriánus irányú barkácsmegoldás.

12. Jézus maga használja a ναός szót saját testére — ezt nem tudod kikerülni

Az egyik legfontosabb újszövetségi helyet furcsamód kihagyod: Jézus a saját testéről beszélve mondja: „Rontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” A szövegben a ναός szerepel, és az evangélista hozzáteszi: ő teste templomáról beszélt. Ez pontosan megmutatja, hogy a ναός nem valami katolikus fordítói csalás, hanem Jézus saját testére alkalmazott mély teológiai kép.

És itt a „templom” magyarul teljesen indokolt. Persze lehet magyarázni: Krisztus teste az igazi szentély, Isten jelenlétének igazi helye. De ettől még a „templom” fordítás nem hamis. Sőt, János teológiájában Jézus az a hely, ahol Isten jelenléte véglegesen megnyilvánul. Nem ideiglenes lakóhely, nem Isten által pár évre használt emberi edény, hanem a megtestesült Fiú.

Ha következetes lennél, itt is tiltakoznod kellene: „ne nevezzük templomnak, csak szentélynek!” De János éppen a ναός mély templomi-szentélyi jelentését alkalmazza Krisztus testére. A magyar „templom” itt nem pogány fertőzés, hanem bevett bibliai szó.

13. Az „igaz hívő soha nem nevezte Isten szentélyét templomnak” állításod egyszerűen hamis

Azt mondod, egy igaz hitű krisztusi ember soha nem nevezte Isten szentélyét templomnak, de háznak sem, amelyben Isten szentélye volt. Ez olyan állítás, amelyet maga a Szentírás cáfol. Jézus a jeruzsálemi szent helyet Atyja házának nevezi. A prófétai hagyomány az Úr házáról beszél. A zsoltárokban és prófétáknál teljesen természetes az Úr háza, Isten háza, szent ház, templom, szentély nyelve.

Az „Isten háza” nem azt jelenti, hogy Isten térben bezárt lakó, aki nem fér ki az épületből. Salamon maga tudta, hogy az egek egei sem fogadhatják be Istent. De ettől még a templom Isten nevének, jelenlétének, kultuszának, szövetségi találkozásának helye volt. A transzcendens Isten nem lakik úgy templomban, mint ember házban, de valóságosan kijelölhet szent helyet, ahol nevét lakoztatja.

Te a „ház” és „templom” szavakat úgy üldözöd, mintha önmagukban káromlások volnának. A Szentírás viszont használja őket. A te szótisztogató buzgalmad így nem bibliaibb a Bibliánál, csak hangosabb.

14. Lukács 2,27-ben a ἱερόν használata nem cáfolja a ναός „templom” fordítását másutt

Azt mondod, Jézust nem a jeruzsálemi templomba vitte a Lélek, hanem abba az épületkomplexumba, amelyet a görög ἱερόν jelent. Igen, Lukács 2,27-ben a ἱερόν szerepel, vagyis a templomterület, a szent hely tágabb értelmében. Ez teljesen rendben van. De ebből nem következik, hogy a ναός másutt nem fordítható templomnak. Ez két külön szó, két árnyalattal; mindkettő kapcsolódhat magyarul a „templom” szóhoz, attól függően, hogy szűkebb vagy tágabb értelemben beszélünk.

A magyar nyelv nem rendelkezik minden görög szóra egyetlen tökéletes, kizárólagos megfelelővel. A fordítás néha magyarázatra szorul. A jó jegyzet megkülönböztetheti: ἱερόν = templomterület, ναός = szentély, templom belső része. De ettől a főszövegben a „templom” nem lesz hazugság.

Te úgy teszel, mintha a fordításnak minden görög árnyalatot egyetlen magyar szóval kellene mechanikusan tükröznie, különben bűn. Ez fordítástani naivitás.

15. „Mintha az igaz Istennek bármi közössége lenne templomokkal” — ezt a Bibliával vitatod, nem Rómával

Azt írod, nagy elvakultság kell ahhoz, hogy valaki Isten szentélyét templomnak nevezze, mintha az igaz Istennek bármi közössége lenne templomokkal. Csakhogy itt nem a katolikus Egyházzal vitázol, hanem a bibliai kinyilatkoztatás egészével. Isten maga kapcsolta nevét a szövetségi szent helyhez. A sátorhoz. A frigyládához. A templomhoz. Az oltárhoz. A szentélyhez. A felhőhöz. A dicsőséghez. A liturgikus jelenléthez.

Igen, Isten nem zárható templomba. Igen, nem lakik úgy emberkéz alkotta házban, mintha szüksége volna rá. Igen, az egek egei sem fogadhatják be. De ez nem jelenti azt, hogy Istennek semmi köze a szent helyekhez. A bibliai hit egyszerre vallja Isten transzcendenciáját és azt, hogy Isten kegyelmesen kijelöl helyeket, jeleket, szentségi és liturgikus találkozási pontokat.

Te az egyik igazsággal agyon akarod verni a másikat. Isten nem bezárható; tehát szerinted nem lehet szent hely. A Biblia szerint Isten nem bezárható, és mégis lehet szövetségi szent hely. Ez a különbség közted és a Szentírás között.

16. A szentély és templom megkülönböztetését te fegyverré alakítod, pedig magyarázó eszköz volna

A ναός és ἱερόν közötti különbség hasznos. Segíthet pontosabban érteni egyes szakaszokat. Segíthet látni, mikor a teljes templomterület, mikor a belső szentély, mikor a metaforikus isteni lakóhely a hangsúly. De te ezt nem magyarázatra használod, hanem vádemelésre. Nem azt mondod: itt talán jobb volna „szentélyt” fordítani. Hanem azt: a fordítók nem értik, vagy szándékosan félrefordítják; a katolikus templom pogány; a keresztény templom bálványház; az igaz hívő nem mond templomot; Róma megtéveszt.

Ez az, amikor egy nyelvi árnyalatból szellemi gépfegyvert próbálsz csinálni. Csakhogy a gépfegyver kartonból van. A fordítási pontosság kérdését nem lehet összekeverni a dogmatikai árulás vádjával.

Aki azt mondja, hogy 1Korintus 3-ban „Isten szentélye vagytok”, az jól magyaráz. Aki azt mondja, hogy „Isten temploma vagytok”, az sem hamisít. A két magyar kifejezés között árnyalat van, nem szakadék a Szentlélek és Sátán között.

17. Az AI-alapú áttekintés nem apostoli tekintély

Érdekes, hogy a szövegedben többször „AI-alapú áttekintésre” hivatkozol, miközben a katolikusokat vádolod azzal, hogy emberi hagyományokra és fordítói döntésekre támaszkodnak. Az AI-alapú áttekintés lehet hasznos kiindulópont, de nem szótár, nem kritikai kommentár, nem nyelvtörténeti tekintély, nem Szentírás. Amit onnan kiszedsz, azt ellenőrizni, értelmezni és a bibliai kontextusba helyezni kellene.

Te viszont úgy használod, mint gyorsan kézhez kapott bunkósbotot: találtál benne különbséget ἱερόν és ναός között, majd máris fordítói összeesküvést hirdetsz. Az ilyen módszer veszélyes. A nyelvészet nem arról szól, hogy egy rövid összefoglalóból kiválasztjuk azt a mondatot, amelyik jól hangzik a vádiratban.

Ha komolyan akarod venni a görögöt, akkor kontextust, használatot, műfajt, fordítási hagyományt és cél nyelvi jelentést is kell nézni. Nem csak azt, hogy az egyik szó szűkebben „belső szentély”, a másik tágabban „templomterület”.

18. A Jelenések könyvének szimbólumait nem lehet szó szerinti építészeti rendbe kényszeríteni

Az egész Jelenések 15-ről szóló érvelésed úgy működik, mintha János mennyei belsőépítészeti riportot írna. „Ha sátor, akkor hogyan lehet temploma? Ha füsttel telik meg, hová mennek az ott levők? Ha senki nem mehet be, akkor hová kerül a nagy sokaság?” Ezek a kérdések nem a szöveg mélységéből fakadnak, hanem abból, hogy rossz műfajban olvasod.

A Jelenések könyve apokaliptikus látomás. Képeket halmoz: mennyei trónterem, Bárány, oltár, tömjén, hárfák, csészék, sátor, szentély, templom, város, menyasszony. Ezek nem egyetlen fizikai épület koherens alaprajzának elemei, hanem teológiai képek. A füst, a dicsőség, a szentély megnyílása és bezáródása Isten jelenlétének, ítéletének és megközelíthetetlen szentségének nyelve.

Te viszont úgy olvasod, mint aki tűzvédelmi ellenőrzést tart a mennyei szentélyben. Ez szellemesnek talán szellemes, de exegézisnek kevés.

19. A „Szentlélek Isten lakozik bennetek” állítással részben igazat mondasz, csak rossz rendszert építesz rá

Az 1Korintus 3 kapcsán azt mondod, hogy a megszentelt újjászületettek Isten szentélyévé lesznek, akikben a Szentlélek Isten lakozik. Ebben van igazság: a hívők valóban Isten temploma/szentélye, mert Isten Lelke lakik bennük. A baj ott van, hogy közben a Szentlelket egy külön isteni lényként illeszted be a saját istenhierarchiádba, miközben tagadod az egy isteni lényeg három személyét.

A katolikus hit szerint a Szentlélek valóban Isten, nem erő, nem tárgy, nem teremtmény. De nem egy harmadik külön isten a több isten között. Egy az Atyával és a Fiúval az isteni lényegben. A hívőkben való lakozása nem azt jelenti, hogy egy külön „Szentlélek Isten” beköltözik, miközben egy másik „Istenek Istene” valahol fölötte áll. Ez megint panteonszerű darabolás.

A jó megállapítást — Isten Lelke lakik a hívőkben — rossz istenrendszerbe rakod. Olyan, mintha igaz téglából ferde falat építenél.

20. A „Jézusban szolgálata kezdetétől halála előtti utolsó óráig lakott Isten” állításod ellentmond a keresztény evangéliumnak

Azt írod, hogy Jézusban az Istenek Istene szolgálatának kezdetétől halála előtti utolsó óráig lakozott. Vagyis szerinted Jézus valamikor kapott isteni lakozást, majd a halál előtt elveszítette azt. Ez a nézet súlyosan eltér az apostoli hittől. Jézus nem a Jordánnál lett Isten hordozója, és nem a kereszten szűnt meg Istenhez kapcsolódni. Ő fogantatásától fogva a megtestesült Fiú. Személye az örök Ige személye.

A kereszten sem egy istenhordozó ember marad magára úgy, hogy az isteni jelenlét kiköltözött belőle. Krisztus valódi elhagyatottságot, szenvedést, halált él át emberi természetében, de személye szerint az örök Fiú marad. A megváltás éppen azért megváltás, mert nem egy ideiglenesen megszentelt ember tragédiája, hanem az Isten Fia emberi természetben végbevitt önátadása.

A te krisztológiádnál Isten bejön, lakik, kimegy. Ez nem megtestesülés, hanem vallási albérlet.

21. A „templom” szó elleni hadjáratod végül Jézus saját beszédmódjával kerül szembe

A legnagyobb irónia az, hogy miközben tiltakozol a „templom” szó ellen, Jézus és az apostoli hagyomány éppen templomi-szentélyi képekkel beszél róla és az Egyházról. Krisztus teste ναός. Az Egyház Isten ναός-a. A hívők teste a Szentlélek ναός-a. A mennyei látomásban megnyílik a ναός. Ezeket lehet szentélynek fordítani, lehet templomnak fordítani, lehet jegyzetben pontosítani. De nem lehet azt mondani, hogy az igaz hívőnek semmi köze a templomnyelvhez.

A kereszténység nem pogányította a szentélyt, hanem beteljesítette. A jeruzsálemi templom előkép. Krisztus az igazi templom. Az Egyház Krisztusban Isten lakóhelye. A hívő teste a Szentlélek temploma. Ez az újszövetségi gondolkodás. Te viszont a „templom” szó latin etimológiájával próbálod elvágni az egész bibliai templomteológiát. Kicsit nagy olló ez egy ennyire vékony érvhez.

22. Összegzés: egy szótári árnyalatból nem lesz Róma-ellenes dogmatikai bomba

Összefoglalva: a ναός valóban gyakran szentélyt, belső templomot, Isten lakóhelyét jelenti. A ἱερόν gyakran a tágabb templomterület. Ezt hasznos tudni. De ebből nem következik, hogy a ναός magyarul soha nem fordítható „templomnak”. A „templom” szó eredete nem teszi pogánnyá a keresztény használatot. A τέμενος nem az az újszövetségi alapszó, amelyet Pálnak használnia kellett volna. Jelenések 15 nem mennyei evakuációs probléma, hanem apokaliptikus szentélylátomás. Az 1Korintus 3 „Isten temploma vagytok” fordítása nem hamisítás, hanem hagyományos és érthető megoldás, amelyet a „szentély” magyarázóan árnyalhat.

A katolikus hit nem azért használ templomot, mert pogány bálványházakat akar építeni. A keresztény templom nem auguri jóslótér. A szentély nem bálványraktár. A feszület nem faisten. A ναός nem bizonyít Róma-ellenes összeesküvést. A fordítói árnyalat nem démoni félrevezetés.

A legnagyobb baj az, hogy te mindenből vádiratot csinálsz: egy latin etimológiából pogányságot, egy görög szóból fordítói csalást, egy apokaliptikus látomásból evakuációs vitát, Pál metaforájából Róma elleni bizonyítékot, Jézus szentélyvoltából pedig ideiglenes istenlakásos krisztológiát. Ez nem görögtudás, hanem szótárból barkácsolt antikatolikus tűzijáték.

A józan keresztény álláspont egyszerű: Isten nem zárható emberi épületbe, mégis kijelölhet szent helyet; a bálványimádás bűn, de a szent hely nem bálvány; a ναός sokszor szentély, de magyarul a „templom” is jogos lehet; Krisztus teste az igazi templom/szentély; az Egyház és a hívő Isten Lelkének temploma; a fordítási árnyalatokat magyarázni kell, nem összeesküvéssé dagasztani.

A te érvelésed pedig itt is ugyanazt bizonyítja, mint eddig: találsz egy szót, ráakasztasz egy gyanút, abból gyártasz egy vádat, majd a vádat nevezed „Isten Szavának”. Csakhogy a görög nyelv nem a te vádirati szolgád, a „templom” szó nem pogány bélyeg, és a ναός nem az a csodafegyver, amellyel le lehet bontani Krisztus Egyházát.