„Az ember ezt, ha egykor ellesi,Vegykonyhájában szintén megteszi. –Te nagy konyhádba helyzéd embered,S elnézed néki, hogy kontárkodik,Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.”
Az abiogenezis a tudományos kutatás egyik frontvonala, és száz meg ezer kutató igyekszik vagy így vagy úgy eredményt elérni. Éppen a minap volt a tudományos-bulvár hír, hogy sikerült majd minden működésében "élő" sejtet mesterségesen előállítani. Persze ezek a kutatók a felülről-lefelé módszert használták. A Gánti-féle Chemoton-hipotézis bizonyítása alulról-felfelé lehetséges, és ebben is vannak részeredmények, csak nem olyan látványosak, mint amikor kidobnak a legegyszerűbb sejtből minden felesleget, majd a maradékot mesterségesen összekombinálják "holt" vegyületekből, és éppen úgy működik, mit az a leegyszerűsített sejt, amiből kivették a fölös részeket.
Mondjuk érzésre az a logika azért sántíthat valamicskét, miszerint ha az ősrobbanást a tudósok a laborban nem tudják megismételni, akkor nem is volt ősrobbanás, vagy volt, de azt éppen Isten csinálta.
Egyes valláskárosult egyedek ilyesmi logika mentén tudnak csak gondolkodni a kérdésekről.
Ugye tudod, hogy ha tudatlanul köpködöd a tudományos ismereteket, azzal nem bizonyítod az istened létezését?
Csak a saját vakhitű ostobaságodat bizonyítod.
Nem mellesleg: éppen a hazánkfia kutató Gánti Tibor vázolta fel azt a kémiai folyamatot, amiben az autokatalitikus ciklusok képesek úgy be-bonyolódni, hogy az már proto-életnek látszik.
A ti darwini mesétek pontosan abból a semmit mondásból áll, miszerint a sár meg a vak véletlen magától döntött úgy, hogy legyen DNS-szoftver és intelligens élet. Teljes szellemi vakság a másikat azzal vádolni, hogy magát veri át, miközben laboratóriumi bizonyíték nélkül hiszitek el, hogy az élettelen anyagból az élet magától való létrejöttét bármilyen méréssel igazolni tudtátok. Ez a vakhit.
A vallások "szent könyvei" az emberről árulnak el sokat, a világról nem, illetve annyit, hogy amikor íródtak, mit gondoltak az emberek a világról.
-------
-A vallások szent könyvei? Olyan egy sincs.
Egyedül csak a Biblia szent könyv és Isten kinyilatkoztatásait írja le.
A Biblia nem a vallások egyike, hanem az egyetlen, téren és időn kívül álló Teremtő közvetlen üzenete az emberiségnek.
-
2Pt 1,21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
-
Az emberek által megírt sok millió könyv egyéni kitalált szubjektív gondolatokat írnak le. Akár a sokezer vallás, akár az ateizmus vagy az evolúciónisták könyvei saját kreálmány és nem Istentől ered.
Az ateisták nagy Bummszerű tankönyvei és a sokezer pogány vallás írásai pontosan ugyanabból a forrásból származnak, az emberi elme korlátolt, szubjektív fantáziálásából.
Az evolúcióbiológusok könyvei pontosan olyan emberi kreálmányok, mint az ókori bálványimádók mítoszai, mindkettő arra szolgál, hogy letagadják a nyilvánvaló Istent. Róma: 1:20
Milyen vallások szerint van ott a végtelen a Planck-hosszon belül?
Nem vallási kérdés ez. Egy tudós is tisztában van azzal, hogy azért mert a Planck-hossz a tudomány jelenlegi állása szerint a legkisebb mérhető távolság, attól még ez a jövőben változhat, újabb és újabb értékeket kaphat. Ahogyan van végtelen nagy, úgy van végtelen kicsi is.
A végtelen a Tejútrendszer mikroezred részében is ott van, még ha emberi szemmel nem is látható.
De mondok még valamit, úgyis a számok rabja vagy. A végtelen bármely két szám/számérték között ott van a maga teljességében. A létezők (akik maguk is számok) általában csak a mellettük álló másik számot látják, tapasztalják és nem a végtelen teljességet. Ahhoz, hogy a létezők magát a teljességet tapasztalják, valamiféle mély, vallásos hit, áhitat és/vagy misztikus érzékenység szükségeltetik. T.i a végtelen semmilyen más módon (agyalással, elmebeli manőverezéssel) teljes biztonsággal nem megközelíthető, noha, ahogy épp egy misztikus mondotta: közelebb van hozzánk, mint a saját nyaki ütőerünk.
Nekem pedig beugrottak Dávid szavai.... Ki is kerestettem a.i.-val
Igen, nagyon jó az asszociációd, Gábor — pontosan Dávidnál találjuk azt a képet, amelyet a hozzászóló leírt: az ember felnéz az éjszakai égboltra, és a csillagok mögött valami fátyolszerű végtelent érzékel.
Ez a motívum Zsolt 8 központi képe. Ez az a hely, ahol Dávid az éjszakai ég szemléléséből indul ki, és ebből a kozmikus tapasztalatból jut el az ember helyzetének felismeréséhez.
---
🌌 Zsolt 8 – Dávid kozmikus szemlélete A zsoltár kulcsmomentuma:
> „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat…” > (Zsolt 8:4)
Ez a mondat a héber eredetiben még erősebb: „ha nézem az égbolt munkádat” — az égbolt (שָׁמַיִם, shamayim, Strong H8064) itt nem pusztán fizikai ég, hanem kozmikus kupola, amelyet Isten „feszített ki”.
Ez a „feszített égbolt” a korai héber gondolkodásban valóban fátyolként jelenik meg:
- a raqia (רָקִיעַ, Strong H7549) „kiterített lepel”, „feszített mennyezet”, - amely mögött a „mélységek” vannak.
Ezért teljesen helyénvaló az a modern megfogalmazás, hogy:
> „a csillagok mögött mintha egy titkos feketeség, egy végtelen fátyol lenne.”
Dávid pontosan ezt a tapasztalatot írja le — csak a saját korának nyelvén.
---
🌠 Miért fontos ez a kép a zsoltárokban? Mert a zsoltárokban az ég szemlélése teológiai felismeréshez vezet:
- az ember kicsi, - a világ nagy, - és a világ mögött nem üresség, hanem Teremtő van.
Ez a felismerés a zsoltár csúcspontja:
> „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla?” > (Zsolt 8:5)
A csillagos ég tehát nem pusztán esztétikai élmény, hanem egzisztenciális kérdésfelvetés.
---
🌌 Más zsoltárokban is megjelenik a „fátyol” motívuma Nem szó szerint, de képi értelemben:
- Zsolt 19 – „Az egek hirdetik Isten dicsőségét.” → Az égbolt mint „kijelentő felület”.
- Zsolt 104 – „Világosságot vettél, mint ruhát, az eget feszítetted ki, mint sátort.” → Itt az égbolt sátorvászon, „fátyol”.
- Zsolt 139 – „Ha a mennybe szállok, ott vagy.” → A menny mint „fátyol mögötti tér”.
Ezek mind ugyanazt a kozmikus érzést hordozzák: a világ mögött Valaki van.
---
🧭 A te asszociációd tehát teljesen biblikus A „csillagok mögötti feketeség” mint végtelen, a „fátyol” mint kozmikus határ, és az ember megrendülése — ez mind Dávid zsoltárnyelve.
A modern ember így mondja: „mintha a végtelent látnám”.
Dávid így mondta: „ha látom az eget, kezed alkotását”.
Van ennél azért fontosabb tennivalóm is! Csak - közismert asszertivitásommal - E.A-nak szerettem volna kedvezni, aki szerint mentális képekkel el tudjuk képzelni a végtelent és a semmit is. Remélem, Ö meggyőzőbb képzeletet fog bemutatni.
Sokszor mosolygok azon, ahogy a szkeptikus látni véli a világot, és próbálja feldolgozni azt amit nem ért. Az, hogy a hivő érti, vagy érteni véli, nem lessz okosabb. Pusztán más szempontból közelit meg dolgokat, kérdéseket, és ezért más válaszokhoz is jut.
– milyen ismerettel rendelkezhet egy hívő, – ki az ima meghallgatója, – miért hozzá intézi az ember a szavait, – és hogyan értelmezhető az ima „hatótávolsága” a Biblia fogalomrendszerében.
A hívő tudása, az ima meghallgatója és az ima „hatótávolsága”
Egy hívő ember tudása nem a természettudományos megfigyelésből fakad, hanem szövetségi ismeretből.
A Biblia szerint a hit nem információk birtoklása, hanem reláció: az ember belép egy olyan viszonyba, amelyet Isten kezdeményezett.
A hívő tudása ezért nem a „hol van Isten?” kérdésre épül, hanem arra, hogy Isten megszólítható, és válaszolni képes.
A hívő tehát nem a transzcendens térbeli helyét ismeri, hanem Isten jellemét, ígéreteit, és a szövetség kereteit.
Ez a tudás nem kevesebb, hanem más természetű: morális, spirituális, relációs ismeret, nem fizikai.
Ki az ima meghallgatója?
A Biblia következetesen úgy mutatja be Istent, mint aki hallja az ember szavát, függetlenül attól, hogy az ember hol tartózkodik.
A „meghallgató” nem egy távoli entitás, hanem szövetségi partner.
(Egy kis éjáj keresgélés)
- „Közel van az Úr mindazokhoz, akik hívják őt” (Zsolt 145:18). - „Nem rövidült meg az Úr keze, hogy meg ne szabadítson” (Ézs 59:1). - „Az igaz ember buzgó imája nagy erővel bír” (Jak 5:16).
A Biblia soha nem térbeli kategóriákban beszél Istenről.
A „közel” és „távol” erkölcsi és szövetségi metafora, nem helymeghatározás.
a hívő nem azért imádkozik, mert tudná, „hol van” Isten, hanem azért, mert tudja, ki Isten:
a szövetség Istene, aki meghallgatja az ember szavát.
Miért hozzá intézi az ember a gondolatait és szavait?
Az ima nem információtovábbítás, hanem odafordulás.
A héber tefilláh (תפלה, Strong H8605) gyöke a „mérlegelni, ítélni” jelentéskörből ered: az ember önmagát helyezi Isten elé.
Az ember azért Istenhez fordul, mert:
- Ő az, aki meghallgat – a Biblia szerint az ima címzettje nem a világ, nem a sors, nem a véletlen. - Ő az, aki válaszolni képes – nem mechanikus módon, hanem szövetségi hűségből. - Ő az, aki kapcsolatot tart fenn – az ima a kapcsolat fenntartása, nem információcsere.
A hívő tehát nem a „hatósugarat” keresi, hanem a kapcsolatot.
Az ima „hatótávolsága” – bibliai értelemben
Isten, nem kényszerithető fizikai kategóriákba, igy nem is vonatkoznak rá, és az imára semmiféle természeti szabályok, mint hatósugár
.
1. Nincs térbeli hatótávolság Isten mindenütt jelenvaló (Zsolt 139). Ezért az ima nem helyhez kötött, és nem távolságfüggő.
2. Van erkölcsi hatótávolság A Biblia szerint az ima hatékonysága az ember erkölcsi állapotához kötött:
- „Az igaz ember imája nagy erővel bír.” - „Ha szívemben gonoszságot néztem, nem hallgatott meg az Úr.” - „A kevélyeket távolról ismeri.”
A „távol” itt nem térbeli, hanem morális távolság.
3. Van szövetségi hatótávolság A szövetségben élő ember imája „közel van” Istenhez. A szövetségen kívüli ember imája „távol van”.
Ez a bibliai nyelv: közel = szövetségi hűség, távol = szövetségi törés.
4. Van közösségi hatótávolság A közbenjáró ima működik távolságtól függetlenül. A közösség imája „megerősíti” az egyéni imát.
A hívő tudása nem térbeli, hanem szövetségi ismeret.
Az ima meghallgatója nem egy távoli entitás, hanem a szövetség Istene, aki kapcsolatot tart fenn az emberrel. Az ima nem információtovábbítás, hanem relációs odafordulás. Az ima „hatótávolsága” nem fizikai, hanem erkölcsi, szövetségi és spirituális kategória.
A Biblia szerint az ima nem azért hatékony, mert „elér” Istenhez, hanem azért, mert Isten közel van azokhoz, akik hívják őt.
Éjáj összegzés
A Biblia több helyen, több műfajban és több teológiai rétegben mondja ki, hogy Isten az ima meghallgatója. Ezek nem fizikai értelemben vett „hallások”, hanem szövetségi, erkölcsi és relációs meghallgatások. Az alábbi összefoglaló a legfontosabb helyeket mutatja, rövid idézettel (egy-egy sor), a te kutatói stílusodhoz igazítva.
---
📜 Hol mondja a Biblia, hogy Isten meghallgatja az imát?
1. Zsoltárok – Isten mint közeli meghallgató A zsoltárok a legközvetlenebb tanúi annak, hogy Isten „hallja” az ember szavát.
- Zsolt 34:18 – „Kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket.” → A meghallgatás nem térbeli, hanem szövetségi közelség.
- Zsolt 145:18 – „Közel van az Úr mindazokhoz, akik hívják őt.” → A „közel” itt erkölcsi állapot, nem helymeghatározás.
- Zsolt 66:19 – „Bizony, meghallgatta Isten; figyelt könyörgésem szavára.” → A meghallgatás figyelmi aktus, nem fizikai érzékelés.
---
2. Próféták – Isten keze nem rövidült meg A próféták az imameghallgatást Isten cselekvő jelenlétéhez kötik.
- Ézs 59:1 – „Nem rövidült meg az Úr keze, hogy meg ne szabadítson; és nem lett süket az ő füle, hogy meg ne hallgasson.” → A „fül” metafora: Isten reagálóképessége.
Ez az egyik legerősebb bibliai kijelentés arról, hogy Isten nem távolságfüggő.
---
3. Törvény és bölcsességi irodalom – az igaz ember imája A bölcsességi könyvek az imameghallgatást erkölcsi feltételhez kötik.
- Péld 15:29 – „Az Úr távol van a gonoszoktól, de az igazak imáját meghallgatja.” → A „távol” itt morális távolság, nem fizikai.
- Jak 5:16 – „Az igaz ember buzgó imája nagy erővel bír.” → Az ima hatékonysága erkölcsi minőséghez kötött.
---
4. Újszövetség – Isten mint Atya, aki hallja a fiakat Az újszövetségi szövegek az imát családi relációként értelmezik.
- Mt 7:11 – „Atyátok, aki a mennyben van, jókat ad azoknak, akik kérik.” → A meghallgatás kapcsolati kategória.
- 1Jn 5:14 – „Ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” → A meghallgatás szövetségi összhanghoz kötött.
---
🧭 Mit jelent ez a bibliai fogalomrendszerben?
✔ Isten az ima meghallgatója, mert szövetségi partner A Biblia soha nem úgy beszél Istenről, mint egy távoli entitásról, akit el kell „érni”. A meghallgatás szövetségi hűségből fakad.
✔ Az ima nem térbeli aktus Nincs „hatósugár”, nincs „távolság”, nincs „csatorna”. A transzcendens nem térbeli létező.
✔ Az ima hatékonysága erkölcsi és relációs kategória A Biblia szerint az ima „közel” vagy „távol” lehet — de ez morális állapot, nem fizikai.
---
🧩 Összegző mondat A Biblia szerint Isten az ima meghallgatója, mert a hívő nem térben szól hozzá, hanem szövetségben, erkölcsi állapotban, kapcsolatban. A meghallgatás nem fizikai, hanem relációs igazság.
Szóval milyen ismeret kell? Vagy meddig jut el a szó és gondolat? Ez kérem nem gyengül mint egy rádiójel, nem befolyásolja háttérzaj. Eljut oda ahova kell. És bőven elegendő, ha a tag hisz is ebben. Nem kell külön ismeret ehhez sem. :)
Agyalva a dolgon kicsit finomítanám ezt a lehetetlen témát: ha éjszaka felnézek a tiszta, csillagos égre és kémlelem a mögöttük lévő titkos feketeséget, akkor mintha a végtelent látnám:-)
mind a "semmit", mind a "végtelent" csak elképzelni tudjuk
De hogyan, milyen egyéni "mentális képpel"? A végtelen esetében még láthatunk egy vonalat, zsinórt, kötelet...ahogy elfut a láthatatlan messzeségbe, az eszünk pedig hozzáteszi, hogy nincs is sehol vége, de magát a végtelent már semmilyen belső kép nem tudja leképezni.
A semmit is csak olyan értelemben vizionáljuk, hogy egy adott közegben nincs ott semmi, pl. hiányzik az asztalról minden, de magát a teljes semmit, azt, hogy semmi se létezik, azt a képzelet se tudja befogi. Az "űr" nem a semmi szinonimája.
Igen. Számtalan eretnekmozgalom nyüzsgött bozsgott, de "csak egy maradhat". Legalábbis a szkizmáig.
Tehát a "Krisztus utolsó megkísértése" az nem is újdonság. A "Jézust nem is feszítették meg" nézetet pedig majdnem kétmilliárd ember vallja ma: a muszlimok.
Az emberi gondolkodás fejlődésének fontos szakasza lehetett az absztrahálás képességének a kifejlődése.
Így az ember megalkothatta a "végesség" fogalmát is.
A "végtelen" fogalmának a megalkotása a következő lépés: a végtelen a véges ellentéte.
Elképzelni magát a "végtelent" nem lehet, de a metódust, ahogyan létrejön, igen.
Valami, aminek nincs határa, vagyis ha bárhová odaképzelünk egy határt, az azon túl is folytatódik, és minden határon túl.
Nem képzelet, egyesek szerint, de mégis az, mert a megfelelő algoritmus alkalmazását el tudjuk képzelni a végtelen esetében is.
Ahogyan azt is el tudjuk képzelni ilyen módon, hogy pl. a végtelen számsorozatok között van különbség, van kisebb végtelen a másikhoz képest, mert van nagyobb végtelen is. Mert el tudom képzelni az algoritmust, ahogyan a végtelen számsorozat egymás után következő tagjai közé sorban beleteszek egy plusz tagot, a végtelen sorozat végtelenségéig mindenhová, így egy kétszer akkora végtelent kapok.
A "semmi" elképzelése keményebb dió, mert az ember csak olyan semmit tud elképzelni, ahonnan az általa már elképzelt véges számú dolgok hiányoznak, és bár definíciót meg lehet próbálni megalkotni (pl. semmi az, amiből minden hiányzik), de ahhoz a "mindent" kellene először elképzelni, ami megint elég nehéz, még absztrakt módon is, bár definíciót megint lehet rá faragni.
Ez a nehézsége a világ mibenlétének az elképzelésének, mert az ember gondolkozása és képzelőereje is korlátozott, csak az "emberi" fogalmakkal tud operálni, tér, idő, mozgás, ilyesmi, ami a közvetlen tapasztalatain túl van, az már meghaladja a képzeletét.
A tudományos eredményeket matematikai modellekbe tudja illeszteni, de ezek ma már messze túl vannak a hétköznapi tapasztalatain,
részben absztrakcióval utánuk tud még nyúlni, de már ez sem mindig segít, marad a matematika... amivel meg az a baj, hogy matematikai modellt sokfélét lehet készíteni, de ennek csak egy része valósul meg az eddigi tapasztalatok szerint a valóságban.
Tehát az, hogy matematikailag lehetséges, még nem bizonyítja, hogy a fizikai valóságban is létező.
Az, hogy mi a "valóság", milyen a világ a maga teljességében (ha létezik egyáltalán ilyen fogalom), a korlátos emberi gondolkodás számára szerintem mindig is felfoghatatlan lesz (hiszen ahol nincs tér és idő és anyag, az ember hogyan képzelné el, hogy akkor mi van?), és már most is olyanokról beszélnek, hogy oksági, kölcsönhatási láncolatok, a "világ" egyetlen kvantumegyenlete, ami tartalma mindent időben és lehetőségekben (a szuperpozíciók teljes halmaza akár teljesen, akár egy részük megvalósulva a lehetőségek ágain?) oda-vissza, időben és ok-okozati láncokban...
De elképzelni, emberi képzelettel...?
Azt, ami ennyire túl van az ember hétköznapi tapasztalásain?
És ami ennyire túl van ezen, az nem a "hogyan", hanem a "miért", mert lehet, hogy ezek a világgal kapcsolatban értelmetlen kérdések,
Isten, teremtés, idealizmus, materializmus, mi hozta létre, mi volt előtte, stb. stb...
Lehet, hogy az ember (és senki entitás, ami a valóság kis, elhanyagolható része csupán) valójában még a helyes kérdéseket sem tudja feltenni, a gondolkodása korlátos volta miatt, és ha nincsnek helyes kérdések, azokra helyes, valid válasz sem adható.
Imádkozik, noha semminemű ismerettel és tudással nem bír, a képzelt főhőse kommunikációjának mikéntjéről, hatósugaráról, vagy egyáltalán hol is leledzene, ha lenne persze.
"Én inkább @j4 mellé állok ebben a kérdésben. Én biztosan nem tudom elképzelni sem a semmit, sem a végtelent."
Akkor átfogalmazom a kedvedért: mind a "semmit", mind a "végtelent" csak elképzelni tudjuk, mert megtapasztalni nem lehetséges.
Hogy aztán az elképzelés miképpen is zajlik egyes emberekben, az már egyéni dolog. De mivel vizuális majmok vagyunk, ezért aztán szinte minden nyelvi fogalomhoz ösztönösen hozzácsapódik egy mentális kép. Na, ezt a képet nevezhetjük "elképzelés"-nek.
