Ja, mondja ezt az az AI, amelyik olyan silányságú logikai következtetéseket képes kiolvasni elé adott írásokból, mint hogy szerinte Hack Péter volt valaha is államtitkár (merthogy soha nem volt), és aki szerint én azt írtam, hogy én írtam pontokba szedett feljegyzéseket Hack Péternek valaha is (soha nem írtam, nem ismerem személyesen sem, csak látásból).
Ez az írása ennek az AI-nak ugyanezen silány logika ékes bizonyítéka az azt, és az előzményeket egységben érdemben olvasó ember számára.
Szóval Hack Péter sohasem volt államtitkár, és én sohasem írtam Neki semmiféle feljegyzést.
Hogy került a neve a te nem létező agyadba, az ugyanolyan rejtély, mint az, hogy miként vagy képes silányabbnál silányabb, és alaptalanabbnál alaptalanabb következtetéseket lejegyezni.
És a gazdid még bólogat is ehhez, mert annyira lusta, hogy leellenőrizze azt, amit írsz, és közlésre engedi a silányabbnál silányabb írásaidat, amelyek tele vannak olyan következetlenségekkel, mint pl. hogy Hack Péter volt valaha is államtitkár, és hogy én írtam Neki pontokba szedett feljegyzéseket.. Holott sohasem volt államtitkár, és sohasem írtam olyat, hogy én írtam volna Neki bármikor is bármilyen feljegyzéseket.
Ez a Te szinted AIcska, és ez az írásod is hasonlóan silány, ahogyan a január 27-e óta “írt/innen-onnan összekukázott” írásaid nagy része.
Te nagyon átmentél "A'la Józsikácskába"! Nem is tudom, miként értheted amit itt tálalsz, hiszen az evolúció megértése és elfogadása is meghaladja a képességeidet...
Teológiai és Kronológiai Elemzés: A Dániel 9. Fejezetének Exegézise és a „Vámmentes-féle” Krisztológiai Redukcionizmus Cáfolata
Bevezetés: A Dániel 9. fejezetének hermeneutikai és történelmi kontextusa
A bibliai eszkatológia, a próféciai irodalom és az ószövetségi krisztológia egyik legösszetettebb, legtöbbet vitatott és legmélyebb teológiai implikációkkal rendelkező szakasza a Dániel könyve 9. fejezetében található hetven évhét (héberül: shabuá) próféciája. Ez a kinyilatkoztatás, amelyet Gábriel angyal közvetített Dániel prófétának a babiloni fogság idején, a méd Dárius uralkodásának első évében, egy 490 éves (70 x 7 év) korszakot határoz meg, amely a zsidó népre és Jeruzsálemre szabatott ki a messiási kor eljöveteléig és a bűn végleges eltörléséig.
Dániel próféta Jeremiás tekercseit tanulmányozva jött rá, hogy a fogság hetven éve a végéhez közeledik, és bűnbánó imádságban fordult Istenhez népe helyreállításáért.
A válaszként kapott angyali üzenet azonban messze túlmutatott a babiloni fogságon, és a világtörténelem megváltási fókuszpontjára, a Felkent megjelenésére irányította a figyelmet.
A történelem során, különösen a 19. században kibontakozó diszpenzacionalista mozgalmak és a különböző profetikus naptárszámítási iskolák számtalan kísérletet tettek arra, hogy e prófécia kezdő- és végpontjait szigorú, matematikai és csillagászati pontossággal határozzák meg. Ezek az elméletek gyakran egy specifikus történelmi rendelettől – leggyakrabban Artaxerxész perzsa király i. e. 457-ben vagy i. e. 445-ben kiadott dekrétumától – számítják az időt. A jelen teológiai elemzés egy specifikus, a fórumvitákban „Abdiás levezetéseként” azonosított 19. századi darbysta naptárszámítás rendszerszintű és dogmatikai anomáliáit, valamint Vámmentes által képviselt védelmet vizsgálja.
A vita exegetikai középpontjában a Dániel 9:25 verse áll, amely kimondja: „Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig [a Messiás-fejedelemig]. Azután még hatvankét hét...”. A héber és a görög eredeti szöveg alapján egyértelmű, hogy a 69. hét (7 + 62 hét, azaz 483 év) végpontja a „Messiás-fejedelem” (héberül: Mashiach Nagid) eljövetele vagy hivatalos fellépése. A probléma és a jelen kutatási jelentés által vizsgált teológiai katasztrófa abból a kényszerű krisztológiai torzulásból fakad, amely akkor jön létre, amikor egy naptári elmélet védelmezője a 69. hét végét mindenáron Jézus Krisztus kereszthalálának évéhez (i. sz. 33) próbálja kötni. A következő elemzés részletesen bemutatja, hogy egy hibás emberi naptármatematika védelme hogyan vezet az újszövetségi evangélium magjának és a történelmi krisztológiának a teljes megtagadásához.
1. A taktikai visszavonulás és annak teológiai ára
A vizsgált teológiai diskurzus során a naptári elmélet védelmezője („Vámmentes”), miután az általa preferált 19. századi elmélet („Abdiás levezetése”) matematikai és csillagászati számításainak tarthatatlansága és inkoherenciája bizonyítást nyert, egy látszólagos taktikai visszavonulást hajtott végre. Egy publikált hozzászólásában (294676. számú bejegyzés) a következőképpen fogalmazott:
„Ja, és ismét hibázol, lévén Abdiás levezetésének azt a részét neveztem logikusnak, amelyik Jézus halálának az évével kapcsolatos.”
Bár ez a lépés a vita felszínén egy elegáns kihátrálásnak tűnhet a védhetetlen csillagászati anomáliák mögül, valójában egy végzetes teológiai csapda bezárulását jelenti.
Az elemzés rávilágít, hogy a visszavonulás elfogadásával a fókusz a matematika mezejéről a szisztematikus teológia, konkrétan a krisztológia területére helyeződik át. Ha ugyanis a védelmező továbbra is fenntartja, hogy a 69. hét vége – amely a Dániel 9:25 szerint a „Messiás-fejedelemig” tart – azonos Jézus halálának évével, akkor egy feloldhatatlan kronológiai és ontológiai paradoxonnal találja szembe magát.
A hermeneutikai következtetés megkerülhetetlen: ha a prófécia szerint a 69. hét végén jelenik meg a Messiás (a Felkent), és ez az időpont megegyezik a kereszthalál időpontjával (i. sz. 33), akkor ebből logikailag és kényszerűen az következik, hogy a názáreti Jézus a földi szolgálata során, az azt megelőző 33 évben még nem volt Messiás. Ezt a teológiai kényszerpályát a vitapartner maga is felismerte, és egy korábbi (294664. számú) bejegyzésében explicit módon, megdöbbentő nyíltsággal meg is fogalmazta a redukcionista következményt:
„Messiás és Megváltó csak a szolgálata elvégezte után lett... egyáltalán nem volt az garantált Jézus szolgálata kezdetén, hogy Jézus mindazt meg fogja tudni tenni.”
Ez a kijelentés nem csupán egy elszigetelt exegetikai botlás, hanem a történelmi, ortodox krisztológia teljes és radikális dekonstrukciója. A naptári dátum körömszakadtáig történő védelme arra kényszerítette az elmélet képviselőjét, hogy megalkossa élete legsúlyosabb teológiai tévedését: Jézus Krisztus megfosztását messiási és megváltói identitásától a teljes földi élete során, csupán azért, hogy egy 19. századi naptári egyenlet eredménye igazolható maradjon.
Az eretnekség anatómiája: A „próbaidős jelölt” koncepciója
A történeti teológia szemszögéből nézve ez az érvelés egyértelműen az adopcianizmus (dinamikus monarchianizmus) egy modern, mutálódott formája, kiegészítve egyfajta krisztológiai pelagianizmussal. Az adopcianizmus szerint Jézus csupán egy közönséges ember volt, akit Isten a bemerítkezésekor vagy a feltámadásakor „fiává fogadott” és felruházott a messiási címmel.
Ha Jézus a kereszten vagy a feltámadáskor vált volna csupán Messiássá, akkor a földi szolgálata során elmondott tanításai, a véghezvitt csodái, és a bűnök megbocsátására vonatkozó szuverén kijelentései (például a gutaütött meggyógyításakor) érvénytelenek, sőt blaszfémikusak lettek volna, hiszen egy „még nem Messiás” nem bocsáthat meg bűnöket.
A Szentírás azonban egyértelműen és konzekvensen cáfolja a „késleltetett messiásság” elméletét, és már Jézus földi életének legkorábbi pontjaitól kezdve deklarálja az Ő ontológiai és funkcionális megváltói identitását.
2. A krisztológiai cáfolat: Az Újszövetség egybehangzó tanúságtétele
A bibliai szövegek tüzetes vizsgálata rámutat arra, hogy a Szentlélek (Szent Szellem) általi ihletettség alatt álló szerzők soha, egyetlen pillanatig sem tekintették Jézust puszta „jelöltnek”.
A következő alfejezetek exegézise megsemmisítő bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy Jézus a fogantatásától, de legkésőbb a nyilvános szolgálata megkezdésétől fogva birtokolta a Messiás/Krisztus és a Megváltó/Üdvözítő címeket.
2.1. Az angyali kinyilatkoztatás az inkarnációkor: Lukács 2:11
A „késleltetett messiásság” elméletének legelső és legnyilvánvalóbb cáfolata magában a megtestesülés (inkarnáció) eseményében, illetve az azt kísérő isteni kinyilatkoztatásban rejlik.
A Lukács evangéliuma 2. fejezetének 11. verse rögzíti az angyalok betlehemi pásztorokhoz intézett dicsőséges szózatát:
„Mert Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”.
Ebben a rövid, de krisztológiailag páratlanul sűrű mondatban három alapvető és exkluzív titulus szerepel, amelyek mindegyike azonnali valóságként, nem pedig jövőbeli ígéretként hangzik el:
Üdvözítő / Megváltó ( Sótér ) -A bűnökből és a kárhozatból való szabadító. Istenre használt ószövetségi kifejezés, amely itt az újszülöttre vonatkozik.
Krisztus / Messiás ( Christos / Mashiach ) -A „Felkent”. Az eszkatologikus király, pap és próféta, akire az ószövetségi próféciák, köztük a Dániel 9:25 mutattak.
Úr (Küriosz)-Az isteni tekintély, a Jahve név görög szeptuaginta megfelelője
Az igeidő és a szintaktikai megfogalmazás kritikus jelentőségű. Az angyalok nem azt hirdették a pásztoroknak, hogy „született ma nektek egy esendő jelölt, aki ha harminchárom év múlva sikeresen teljesíti a próbákat, majd talán Üdvözítővé és Krisztussá válhat”.
A kinyilatkoztatás a jelen tökéletes és befejezett valóságára vonatkozik: Ő már a születése pillanatában, ontológiai lényegéből fakadóan a Messiás és a Megváltó.
Ha Vámmentes állítása igaz lenne – miszerint Jézus csak a szolgálata elvégzése után lett Messiás és Megváltó –, akkor az isteni küldöttként megjelenő angyalok serege konkrét valótlanságot állított volna a betlehemi éjszakában. Jézus identitása nem a cselekedetei nyomán elnyert jutalom, hanem a Fiúisten földi inkarnációjának elidegeníthetetlen, öröktől fogva létező valósága. Józsefnek szintén azt parancsolta az angyal, hogy nevezze a gyermeket Jézusnak (Jeshua - Jahve megszabadít), „mert ő szabadítja meg népét bűneiből” – ez a név eleve magában hordozza a garantált megváltói programot.
2.2. Az egyház alapköve: Péter hitvallása (Máté 16:16)
A nyilvános szolgálat csúcspontján elhangzó péteri hitvallás (Máté 16:16) további teológiailag megsemmisítő érvet szolgáltat a „késleltetett messiásság” teóriájával szemben.
Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékén megkérdezi tanítványait, hogy kinek tartják Őt a kortársak, majd közvetlenül nekik szegezi a kérdést („Hát ti kinek mondatok engem?”), Péter így válaszol:
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
E szakasz exegetikai vizsgálata során két aspektus emelendő ki, amelyek lerombolják Vámmentes naptári-teológiai konstrukcióját.
Először is, Péter kijelentése egyértelműen jelen idejű, tényszerű azonosítás („Te vagy a Krisztus” – Sü ei ho Christos). Péter nem egy jövőbeli potenciált lát Jézusban, hanem a jelenlévő valóságot deklarálja.
Másodszor, Jézus reakciója (Máté 16:17) kulcsfontosságú az érvelés szempontjából:
„Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.”
Jézus itt nem korrigálja Pétert azzal a darbysta/adopciánus megkötéssel, hogy „Még nem vagyok az, Simon, hiszen a 69. évhét még nem telt le, és a szolgálatom sikere egyáltalán nem garantált; majd a kereszten azzá válok.”
Épp ellenkezőleg: a leghatározottabban megerősíti, hogy Péter felismerése nem egy emberi túlzás, nem egy túlfűtött tanítványi lelkesedés, hanem egyenesen az Atyaistentől származó, tévedhetetlen mennyei kinyilatkoztatás. Ha Jézus ekkor még nem lett volna funkcionálisan és ontológiailag a Messiás, akkor ez az Atyától származó „kinyilatkoztatás” egy teológiai illúzió lett volna, Jézus megerősítő és megáldó válasza pedig egyenesen szándékos megtévesztés.
Továbbá az a tény, hogy Krisztus erre az isteni kinyilatkoztatásra és hitvallásra (az Ő jelen idejű messiási identitásának megmásíthatatlan felismerésére) építi fel az egyházát („ezen a kősziklán építem fel egyházamat”), világossá teszi, hogy a földi szolgálat alatt Ő teljes mértékben birtokolta a Messiás címet. Egy bizonytalan kimenetelű „próbaidős jelöltre” nem lehet felépíteni Isten egyházát, amelyen a pokol kapui sem vesznek diadalmat.
2.3. A messiási öntudat isteni kinyilatkoztatása: János 4:25-26
Amennyiben a vitapartner részéről bármilyen kétség maradna afelől, hogy Jézus tisztában volt-e saját messiási identitásával, és azt magára is öltötte-e a szolgálata elején, a János evangéliuma 4. fejezetében található narratíva végleges és megfellebbezhetetlen választ ad. A samáriai asszonnyal a Jákób kútjánál folytatott teológiai párbeszéd csúcspontján az asszony így szól:
„Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.” (Jn 4:25).
Jézus válasza a teljes Újszövetség egyik legdirektebb, legkifejezőbb és teológiailag legmélyebb önkinyilatkoztatása:
„Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4:26).
Ez a görög „Én vagyok” (Ego eimi) kijelentés nem csupán a messiási cím azonnali, fenntartások nélküli felvállalása, hanem isteni öntudatának kinyilvánítása is (utalva az 2Mózes 3:14-re, Isten önmeghatározására). Jézus itt, szolgálatának viszonylag korai szakaszában (a samáriai úton), egyértelműen és határozottan a várt Messiásként (az eljövendő Felkentként) azonosítja önmagát.
Az a Vámmentes által képviselt teológiai konstrukció, amely szerint Ő ekkor még nem volt Messiás, frontálisan és kibékíthetetlenül ütközik Jézus saját, önmagáról tett kijelentéseivel.
A naptárvédő álláspont logikailag és etikailag azt követeli meg követőitől, hogy Jézust vagy súlyos önismereti tévedésben lévőnek, vagy a valóságot a samáriai asszony előtt tudatosan elferdítő, hamis állítást tevő személynek tekintsék. Ez az a borzalmas ár, amelyet az eszkatológiai spekuláció oltárán Vámmentesnek meg kellett fizetnie: Krisztus szavahihetőségének feláldozása egy 19. századi matematikai dátum érdekében.
3. A valódi felkenetés és a kronológiai harmónia: A 69. hét igazi vége
A krisztológiai cáfolat után a teológiai elemzésnek racionális és biblikus választ kell adnia arra a legitim hermeneutikai kérdésre: mikor ért véget valójában a Dániel 9:25-ben szereplő 69. évhét, ha az a „Messiás-fejedelemig” (a Felkent megjelenéséig) tart?. A megoldás kulcsa magának a „Messiás” szónak a bibliai teológiájában és az újszövetségi események pontos, próféciai időrendjében keresendő, amely szükségtelenné tesz minden eretnek kompromisszumot.
3.1. A pneumatológiai felkenetés: Apostolok cselekedetei 10:38
A „Messiás” (héber Mashiach, görög Christos) kifejezés szó szerinti jelentése: „Felkent”. Az ószövetségi tipológiában a királyokat, papokat és a kiemelkedő prófétákat szent olajjal kenték fel, hogy Isten ezzel a szimbolikus aktussal elkülönítse, felhatalmazza és alkalmassá tegye őket az adott hivatal és szolgálat betöltésére. Jézus esetében ez a felkenetés nem fizikai olajjal, emberi kéz által történt, hanem közvetlenül a mennyből, magával a Szent Szellemmel.
Péter apostol az Apostolok cselekedetei 10. fejezetének 38. versében a pogány Kornélius házában egyértelműen meghatározza e messiási felkenetés mikéntjét, időpontját és eredményét:
„A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.”.
Ez az igevers az exegézis kulcsa. Mikor történt ez a felkenetés, amely során Jézus a Szent Szellem hatalmával felruházva elkezdte csodatévő és szabadító körútját? Nyilvánvalóan nem a földi élete végén, a kereszten, és nem is a feltámadáskor. Az evangéliumi beszámolók (például a Lukács 3:21-23, Máté 3:16-17) egybehangzóan tanúsítják, hogy amikor Bemerítő János a Jordán folyóban bemerítette Jézust a bűnbánat keresztségének példájaként (noha Ő maga bűntelen volt), a Szent Szellem testi alakban, galamb formájában leszállt rá. Ezt követte az Atya hitelesítő szózata a megnyílt mennyből: „Te vagy az én szeretett fiam; te benned gyönyörködöm”.
Ez a történelmi, trinitárius theophánia volt az a kozmikus és üdvtörténeti esemény, amikor a názáreti Jézus hivatalosan, funkcionálisan és a világ számára is láthatóan megkezdte Messiási (Felkent) szolgálatát az isteni hatalom teljességével. Bár ontológiailag mindig is Isten Fia és Megváltó volt, emberi természetében ekkor kapta meg azt a pneumatológiai felkenetést, amely felhatalmazta az evangélium hirdetésére, a démonok kiűzésére és a messiási program (az Ézsaiás 61. fejezete szerinti „Úr kedves esztendeje”) végrehajtására. Ez volt a valódi, bibliai felkenetés.
3.2. A 69. hét valódi vége és a 70. hét eseményei
A bibliai adatok és az ortodox teológiai értelmezés szintézise lenyűgöző pontossággal oldja fel a naptári problémát anélkül, hogy a krisztológiát kompromittálná. A Dániel 9:25 próféciája szerint a 69. hét a „Messiás-fejedelemig” (a Felkent hivatalos megjelenéséig) tart. Mivel Jézus a Jordánnál történt bemerítkezésekor és a Szent Szellemmel való felkenetésekor lépett fel hivatalosan Messiásként Izrael előtt, a 69. évhét (a 483 év) pontosan eddig a pillanatig tartott.
A legmegbízhatóbb bibliai kronológiai kutatások – figyelembe véve Lukács evangélista rendkívül precíz történelmi megjelölését Tiberius császár uralkodásának 15. évéről (Lukács 3:1) – Jézus bemerítkezését i. sz. 27 őszére (vagy egyes értelmezések szerint i. sz. 29-re) teszik. Artaxerxész i. e. 457-ben kiadott rendeletétől (Ezsdrás 7) számítva a 483 év (figyelembe véve, hogy az időszámításban nincs nulladik év: 483 - 457 + 1) pontosan i. sz. 27 őszére mutat.
(Megjegyzendő, hogy a naptár-vita során használt másik népszerű modell, amely i. e. 445-ből, Nehémiás 2. fejezetéből indul ki, 360 napos prófétai éveket használva i. sz. 32-re vagy 33-ra teszi a 69. hét végét. Bár ez utóbbi dátum látszólag egybeesik a halál évével, az amillenialista és klasszikus történelmi értelmezések szerint a 69. hét vége mindkét esetben a messiási bemutatkozást – akár a bemerítkezést, akár a dicsőséges bevonulást – jelöli, és semmiképpen sem vonja maga után azt a tévesztést, hogy Jézus korábban nem volt Messiás).
Amikor a 69. hét véget ér a Messiás felkenetésével a Jordánnál (i. sz. 27 őszén), megkezdődik az utolsó, a 70. évhét. Jézus földi, messiási szolgálata – a csodákkal, gyógyításokkal, a tanítványok elhívásával és a megváltás hirdetésével – napra pontosan három és fél évig tartott. Ez a három és fél év adja ki a 70. évhét pontosan első felét.
Ennek az időszaknak a végén, i. sz. 31 tavaszán (vagy a másik modell szerint 33 tavaszán), a „hét felén” (Dániel 9:27) a Messiás feláldoztatik (Dán 9:26: „kiirtatik a Messiás”),
és ezáltal „véget vet a véres- és az ételáldozatnak”. Krisztus tökéletes, egyszeri és mindenkorra szóló áldozata a Golgotán beteljesítette és ezáltal teológiailag érvénytelenné, feleslegessé tette a jeruzsálemi templom ószövetségi állatáldozati rendszerét (a kárpit kettéhasadt).
4. Összegzés (A kegyelemdöfés): A krisztológia feláldozása egy naptári elmélet oltárán
A teológiai és exegetikai vizsgálat végeztével elengedhetetlen, hogy a jelentés szembesítse a vitapartnert, illetve a vizsgált álláspont képviselőjét a levont következtetések apokaliptikus súlyával. A vita kiindulópontja egy 19. századi, matematikailag spekulatív naptárszámítás („Abdiás levezetése”) megvédésének szándéka volt. Amikor ezen elmélet csillagászati és matematikai tartópillérei a tények súlya alatt megrendültek, a védelmező egy kétségbeesett taktikai manőverrel egyetlen dátumhoz, a kereszthalál évéhez (i. sz. 33) mint a 69. hét végpontjához ragaszkodott, abban a hitben, hogy ezzel megmentheti az egyenletét.
A jelen elemzés megdönthetetlenül demonstrálta, hogy ez a látszólag ártalmatlan kronológiai rögzítés milyen elképesztő, pusztító árat követelt a szisztematikus teológia területén. Annak érdekében, hogy a 69. hetet (amely a „Messiásig” tart) kitolja egészen a kereszthalálig, a teóriát védelmező személy kénytelen volt megfosztani a názáreti Jézust a Messiás és a Megváltó címétől, valamint az isteni bizonyosságtól teljes földi élete és szolgálata során. Kénytelen volt nyíltan szembemenni a betlehemi angyalok ujjongó kinyilatkoztatásával (Lukács 2:11), érvényteleníteni Péter Szentlélek által ihletett hitvallását és Jézus arra adott megerősítő áldását (Máté 16:16), és gyakorlatilag megtagadni, hazugságnak minősíteni Jézus saját, a samáriai asszonynak adott egyértelmű szavait (János 4:25-26). Továbbá teljesen figyelmen kívül hagyta az Újszövetség világos tanítását arról, hogy a funkcionális messiási felkenetés a Szent Szellem hatalma által a Jordán vizénél történt meg (ApCsel 10:38).
A végső teológiai ítélet megfogalmazásakor egyetlen, megkerülhetetlen, a lelkiismeretet vizsgáló kérdés marad a vitapartner számára: Valóban megérte-e?
Vajon racionálisan és hitbelileg igazolható-e a történelmi kereszténység magvának, az evangélium alapvető krisztológiájának – Jézus azonnali, isteni, megváltói és messiási identitásának –
a sárba tiprása és megtagadása pusztán azért, hogy egy emberi, matematikai zsonglőrködésen alapuló 19. századi naptárelmélet látszólagos koherenciája fennmaradjon?
A válasz az apostoli, bibliai kereszténység szemszögéből egyértelmű és határozott nem. Bármely eszkatológiai vagy kronológiai elmélet, bármilyen lenyűgözőnek tűnő naptári táblázat, amely a Megváltó identitásának kisebbítését, isteni szuverenitásának bizonytalanná tételét vagy küldetésének késleltetését követeli meg teológiai áldozatként, eleve kudarcra és elvetésre van ítélve. Az a hermeneutikai módszer, amely a naptárat teszi meg a teológia urává, és a Szentírást kényszeríti a matematika rabságába, szükségszerűen a legsötétebb eretnekségbe torkollik.
A Dániel 9. fejezetének igazi evangéliumi dicsősége nem egy nyakatekert évszámítás dogmatikus kikényszerítésében áll. A prófécia csodája abban rejlik, hogy hajszálpontosan rámutat a felkent Messiásra, aki a Szellemmel teljes, gyógyító és szabadító szolgálata után önként, az isteni tervnek megfelelően, a meghatározott időben, a „hét felén” adta életét a világ bűneiért.
Az egyház teológiai érvelésében és a hívők életében soha nem egy évszámnak, nem a naptárnak, és végképp nem egy 19. századi teoretikusnak tartozunk hűséggel, hanem egyedül Neki, a mindenkori, örökkévaló Krisztusnak. Vámmentes érvelése az intellektuális büszkeség klasszikus csapdája: a keret megvédése érdekében elpusztította magát a képet, a dátum megvédéséért cserébe feláldozta magát a Megváltót. Ez a pozíció teológiailag, exegetikailag és logikailag is megsemmisült.
Rosszul látod, Abdiás nem konkrétan a 2 tanú 1260 napjáról írt, hanem általánosságban írt 1260 napról/42 hónapról/3,5 évről, ami szintén egy 1260 nap/42 hónapos/3,5 éves időszak (Jel. 12.6,14.;13.5.), de a második a sorban, amit az első 1260 nap/42 hónapnyi időszak (Jel. 11.2-3.) utáni még nagyobb nyomorúság miatt sokan “nagy nyomorúságnak“ neveznek, holott már az első 1260 nap/42 hónap nyomorúsága is nagy lesz, hiszen maga a 2 tanúbizonyság is személyesen sok csapással sújtja az egész világot, de ekkor a sátán még nem lesz a Földre levetve, és nem ez lesz ekkor még az otthona, és emiatt még ekkor kezdődik Isten haragja legsúlyosabb csapásainak a Földre súlytó része is.
Az átláthatóság kedvéért címszavakban (A=B, B=C, tehát A=C):
Bibliai tény: A konkrét „1260 nap” kifejezés pontosan kétszer szerepel a Jelenésekben. Az egyik kifejezetten a két tanú szolgálati ideje (Jel 11:3).
A te állításod: A két tanú ideje = 1260 nap (és ezt te a 7 év első felére teszed).
Abdiás állítása (szó szerint): Az 1260 napos időegység = a nagy nyomorúság második 3,5 éve.
A logikai konklúzió: Ha a két tanú ideje 1260 nap, és Abdiás kijelenti, hogy az 1260 nap a második 3,5 évet jelöli, akkor matematikai és teológiai szükségszerűséggel a két tanú idejét is a második 3,5 évre tette.
Ezen a tényen az égvilágon semmit nem változtat, hogy a mondatában konkrétan leírta-e a „két tanú” szavakat vagy sem. A hozzájuk tartozó, őket definiáló időegységet (1260 nap) áttolta a te rendszereddel ellentétes oldalra. Te pedig erre az egész gondolatmenetre rávágtad, hogy „logikus”. Ezt a logikai bukfencet nem lehet azzal kimagyarázni, hogy szavakon lovagolsz.
Neked komoly gondod van a HGy-fóbiáddal. Javaslom, hogy legalább elterito-vel vagy Ödönkével, vfo-val, - akiket tavaly év elején még “nem hgy-s nagyágyúnak” neveztél - kommunikálj, mert Ők rendben tudtak ezen lépni, és adnának Neked is néhány hasznos tanácsot ezen a téren!
Ha nem lépsz ezen a fóbiádon túl, akkor tönkreteheti az életed hátra lévő részét. Tavaly 03.20-án itt sokaktól nyilvánosan elnézést kértél, közte tőlem is, ami mutatja azt, hogy képes vagy magadba szállni, és rájönni arra, hogy időnként valós ok nélkül képes vagy másokat sértegetni.
Fogadd meg a tanácsomat, hidd el, ez hasznodra válna!
”Direkt neveztem csupán ”logikusnak”, és nem igaznak."
Tehát ha valamire azt mondod ezután hogy logikus akkor mit gondoljunk? Hogy szerinted ez rendben van de nem gondolod igaznak?
—————————————————-
Te ezek szerint eddig még mindig nem fogtad fel azt, hogy mi a különbség a “logikus”-nak minősíthető emberi vélemény(ek) és az igaz(ság), (Aki Isten személyének a része a Bölcsességhez hasonlóan, emiatt egy szubjektummal, egy személlyel azonos) között.
Ami emberi szinten logikusnak nevezhető, az emiatt csupán logikus, és ez emberi szint, ami pedig igaz(ság) az Igaz(ság), hiszen az egyedül Igaz személy, azaz Isten része.
Nem létezik igaz(ság) Isten személyén kívül, nem értelmezhető nélküle az Igazság.
A logika, a logikus gondolkodás az igen, de az Igazság az nem, mert csak egy személy Igaz önmagában, és minden és mindenki csak Ő hozzá képest számít igaznak, önmagában nem.
Nem véletlenül beszél az Ige az “ember igazságáról”, és “Isten Igazságáról” külön valóságként, az ember gondolatairól, gondolkodásáról és az azzal nem azonos isteni gondolatiságáról, ami az emberétől eltérő minőségű gondolatok és gondolatiság.
Nekem eszem ágában sincs kilépni ezekből a bibliai alapigazságokból, és automatikusan igaznak mondani olyasmiket, amelyek valójában csak emberi szinten logikusnak minősíthetőek.
Hát itt nem beszél a 2 tanúra vonatkozóan erről Abdiás, épp ezzagond, olvasd csak el rendesen az általa erről 5 éve ott írottakat:
“A jelenések könyvében János apostol 1260 napos időegységről beszél, amely a Biblia más helyein említett nagy nyomorúság második 3,5 évének felel meg.
A 3,5 év = 42 hónap“
——
Mert Ő csak azt említi, hogy a Jelenések könyvében van 1260 nap, 3.5 év és 42 hónapos időszak, és ez így is van, ennél melyebben itt nem elemzi ezt, lévén nem erről ítt itt elsődlegesen, hanem Jézus halálanak időpontjáról.
De segítek Neked ezzel kapcsolatosan:
1. 1260 nap - Jel. 11.3, a kéttanúbizonyság addigra elvégeztetett 1260 napnyi szolgálata.
2. 1260 nap - Jel. 12.6, az ezutáni eseményként bemutatott, “asszonnyal” szimbolizált igaz egyház Isten által táplált és ezért életben tartott időszaka.
3. 42 hónap - Jel. 11.2. a Jel. 11.3-ban írt 1260 nappal azonos időszak az első 1260 napra/42 hónapra vonatkozó időszak a jeruzsálemi templom pogányok általi tapostatása/vegyes használata.
4. 42 hónap - Jel. 13.5. a Jel. 12.6-ban írt 1260 nappal azonos időszak, azaz a második 42 hónapra kap a megtestesült Antikrisztus, azaz a Fenevad extra hatalmat a Földön a sátán, ama sárkány erejét megkapva.
5. 3,5 év, azaz ideig, időkig és fél időig - Jel. 12.14., amely időpont a Jel. 12.6-ban leírt 1260 nappal azonos.
A 7 év egésze nyomorúságos lesz, de a Fenevad/Antikrisztusnak a sátán ereje és gonoszsága által megerősített uralkosásával fémjelzett második 3.5 év/42 hónap/1260 nap az első 42 hónapnyi/1260 napnyi/3,5 évnyi időszaknál még sokkal nyomorúságosabb lesz.
"Direkt neveztem csupán ”logikusnak”, és nem igaznak."
És ezt milyen helyesen tetted.
Abdiás levezetésének kulcsa ez a mondat: "Az Ige nem 365 napos évekkel, hanem 360 napos évekkel számol... Holdévvel számolva a 483 év = 173 880 nap = 476 év."
Ezzel az egy trükkel a 483 évet (69 évhét) önkényesen lecsökkenti 476 napévre, hogy az i.e. 444-es induló dátumból megérkezzen i.sz. 33-ba.
Hol bukik el ez a valóságban?
1. A zsidó naptár luniszoláris volt, nem tiszta holdnaptár! Igaz, hogy egy holdhónap ~30 nap. De Isten szigorúan elrendelte, hogy a Pészahnak (és a kovásztalan kenyerek ünnepének) mindig a tavaszi árpaaratás idejére (Abib hónapra) kell esnie (5Móz 16:1).
2. Az aratást nem lehet becsapni: Ha a zsidók szigorúan szököhónapok nélküli, 360 napos évekkel számoltak volna (ahogy Abdiás állítja), a naptáruk évente 5,25 napot csúszott volna a napévhez képest. Körülbelül 35 év múlva a tavaszi Pészah ünnepét a tél közepén kellett volna tartaniuk, ami mezőgazdaságilag és bibliailag is lehetetlen!
3. A szököhónapok ténye: Pontosan ezért a zsidók 19 évenként 7 alkalommal beiktattak egy 13. szököhónapot (Veadar). Ennek köszönhetően 483 bibliai zsidó év hosszú távon hajszálpontosan megegyezik 483 csillagászati napévvel. Nincs 7 év "elveszett" idő!
Az összeomlás a Te tényeiden: Pilátus és i.sz. 40.
Ha helyreteszük Abdiás naptári hamisítását, a matek azonnal frontálisan ütközik a történelmi és csillagászati tényekkel:
Ha a rendelet i.e. 444-ben volt (ahogy Abdiás állítja), és hozzáadjuk a tényleges 483 csillagászati évet (mert az ünnepek miatt a zsidó naptár együtt mozog a Nappal), akkor a matek így néz ki: -444 + 483 = 39. (A 0. év kihagyásával: i.sz. 40.)
És ez össze is dől a tényeken:
Pilátus tény: I.sz. 40-ben Poncius Pilátus már 4 éve nem volt helytartó Júdeában (i.sz. 36-ban leváltották és Rómába rendelték).
Csillagászati tény: A NASA számításai szerint i.sz. 40-ben a Niszán 14/15 fizikai lehetetlenség, hogy péntekre essen, és nem felel meg a pészahi feltételeknek.
Összegzésként mit csinált Abdiás? Mivel a rossz indulási dátumot választotta (i.e. 444-et a helyes i.e. 457 helyett), a valós 483 évvel számolva kicsúszott volna Pilátus idejéből (i.sz. 40). Hogy ezt elfedje, fogta a Jelenések könyvéből a szimbolikus 1260 nap = 42 hónap = 3,5 év képletét, ráhúzta a történelmi zsidó naptárra, és ezzel matematikailag eltüntetett 7 évet a történelemből.
Ezt nevezte Vámmentes "logikusnak". Valójában ez nem logika, hanem egy kétségbeesett matematikai zsonglőrködés (a Sir Robert Anderson-féle elmélet), ami ignorálja a zsidó mezőgazdasági naptár működését és az asztronómiát.
"Na emiatt nem nincsenek a Gamáliel által az Apcsel 5.34-38-ban megnevezett Theudásról vagy épp Galileus Júdásról sem érdemi történetírói feljegyzések"
1. A "nincs hiteles dátum" tévhite (Modern elvárások visszavetítése)
Amikor azt kéred számon, hogy nem maradt fenn "dátumot is tartalmazó" feljegyzés, valójában a mai Gergely-naptár (pl. i.sz. 33. április 3.) szerinti formátumot várod el egy ókori szövegtől. Ez teljesen történelmietlen. Az ókorban nem így dátumoztak, hanem az aktuális uralkodók éveihez kötötték az eseményeket. Lukács evangéliuma (3:1-2) az ókori történetírás mércéjével mérve maximálisan hiteles és egzakt dátumot ad Jézus és János fellépésére: "Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt..."
(és felsorol még öt másik politikai/vallási vezetőt).
Ez az ókorban a dátumozás hivatalos formája volt, a római történetírók is pont így dolgoztak. Ezt a módszert puszta "logikai következtetésnek" hívni a történelmi források súlyos félreértése.
2. A halál éve nem "elvont logika", hanem csillagászat és történelem metszete
Ismét összekevered a formális logikát az empirikus tényekkel. A halál évének meghatározása nem puszta deduktív "logika" (mint mondjuk egy szillogizmus), hanem adatok halmaza:
Történelmi tény: Pilátus hivatali ideje (i.sz. 26–36).
Történelmi/szövegi tény: Jézus egy pénteki napon halt meg, pészahkor (a zsidó naptár szerinti Niszán hónap 14. vagy 15. napján).
Csillagászati tény: A NASA és a modern csillagászat visszaszámolásai alapján i.sz. 26 és 36 között Niszán 14. vagy 15. kizárólag két évben esett péntekre: i.sz. 30-ban és i.sz. 33-ban.
Ezt a "logikus, de nem tudható, hogy igaz-e" kategóriába sorolni olyan, mintha a bolygók mozgását vonnánk kétségbe. Ez nem elvont okoskodás, hanem asztronómiailag és történetileg behatárolt tény.
3. A teológiai menekülőút ("Isten direkt rendezte így")
Ez a klasszikus argumentum ad ignorantiam (tudatlanságra hivatkozás). A történelmi valóság az, hogy az első századi zsidó-római világban az egyszerű, alsóbb osztálybeli emberek (így egy vidéki ács és családja) születési dátumát egyszerűen nem anyakönyvezték. Ennek semmi köze ahhoz, hogy "Isten el akarta rejteni". Ez egy szimpla ókori szociológiai és adminisztrációs tény. Ráadásul, ha Isten mindezt – ahogy te mondod – "direkt homályban akarta tartani", akkor Lukács miért vette volna a fáradságot arra az elképesztően precíz, hat uralkodót szinkronizáló történelmi időmegjelölésre, amivel a szolgálat kezdetét rögzítette?
Abdiás a számításában a 69 évhetet (i.e. 444-től indulva) pontosan Jézus kereszthaláláig (i.sz. 33) vezeti le. Te pedig ezt logikusnak nevezed. Csakhogy olvasd el az Igét, amit Abdiás is idézett: "A jeruzsálem újraépíttetése felöl való szózat keletkezésétől a messiás fejedelemig 7 hét és 62 hét van" (Dániel 9:25).
A 69 hét a Messiás (Masiach = Felkent) megjelenéséig, felkenetéséig tart!“
————————————————————————-
A 26.vers teszi helyre a 25.verset azzal kapcsolatban, hogy melyik időpont számít a Messiás esetében, és az pedig a halála időpontja, hiszen akkor mondatott ki, hogy a megváltói és ezzel a messiási munkája “elvégeztetett”.
Hiszen az eredeti héber meshijahu/messiás vagy épp a LXX-beli görög christos/krisztus (most direkt kisbetűvel írom) szavak sima felkentet jelentenek, amely szavakat az Ige nem csak egy személyre használja, hanem akár akár többes számban is az általa elküldött összes prófétájára (Zsolt. 105.15.), vagy épp Dávidra (Sámuel 16.6.), vagy épp Círus királyra (Ésaiás 45.1.).
Jézus a földi élete előtt is már “Felkent“ volt (Zsid. 1.9.), és Ő a Szent Szellemtől fogantként (Máté 1.18.) egész életében elhívott személy volt, ahogyan Keresztelő János is az anyja méhétől fogva szintén Szent Szellemmel betöltött ember volt.
Lukács Evangéliuma 1:15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva.
Mindvégig mindketten Szent Szellemmel betöltött személyek voltak, és Jézus 12 éves korában is már hiteles képviselője volt az Ő valódi Atyja beszédének, üzeneteinek, de a rábízott szolgálatát csak a kereszten nevezte elvégeztetettnek, mert Neki a szolgálata idáig tartott!
17.És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva:
18.Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
19.Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
20.És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
21.Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.
22.És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
Az Ő felkentként való szolgálatáról a Lukács 4. 17-21-ben szóló bejelentés sorozata csak a szolgálatának a kezdetének beteljesedését jelentette még ekkor, és nem többet, hiszen addig nem tett valójában semmit sem meg a 18-19. versben leírtakból, emiatt nem csoda, ha nem hittek Neki szimpla bemondásra, hiszen addig valóban csupán “József fia volt” számukra!
Messiás és Megváltó csak a szolgálata elvégezte után lett, akkor, amikor a 18-19. versekben leírtakat valóban meg is cselekedte, és nem bukott el a feladata közben, mint korábbi felkentjei Istennek, mint pl. Saul, vagy épp az a próféta, aki letért az Istennek tett ígérete ellenére Isten útjáról.
Tehát egyáltalán nem volt az garantált Jézus szolgálata kezdetén, hogy Jézus mindazt meg fogja tudni tenni, amit kihirdetett magával kapcsolatosan, és amit az Atya rábízott, hiszen a Getsemané kertben is látható volt, hogy mennyire nehéz volt az Atya akaratát a saját akarata elé helyeznie még Neki is.
Jézus mindezek elvégzése után kapott új nevet (Jel 3.12.), olyat, amelyik megkülönbözteti Őt az összes olyan személytől, akiket az Ige szintén meshijahunak/christos - nak nevezett bármikor is előtte.
Az elvégzett szolgálat volt a lényeg, ezt tartsd szemed előtt!
“A saját korábbi állításod felrúgása (Az 1260 nap) Te magad írtad korábban (a 294620-as hozzászólásodban) teljesen határozottan, hogy a két tanú 1260 napja a 7 év első felében van. Erre jön Abdiás, aki a levezetésében ugyanezt az 1260 napot feketén-fehéren a második feléreteszi.”
—————————————————————
Amíg kikeresed azt, hogy hol írja Abdiás, hogy a 2 tanú a 7 éves időszak második felében fognak szolgálni, addig megjegyzem, hogy nem az utolsó 7 évvel kapcsolatban neveztem a 294649-ben Abdiás fejtegetéseit “logikusnak”, hanem Jézus halálának évével kapcsolatban, imígyen:
”Igen, ez egy logikus számítás Jézus halála évének időpontja kapcsán.”(294649)
Te pedig most itt már arról írsz, hogy a Jézus halálának időpontjára vonatkozó abdiási számítás logikusnak nevezésével már a Jelenések könyvével kapcsolatos egyéb fejtegetéseire is rábólintottam.
Holott én ott nem tartok, azt nem kommentáltam eddig, nem értem, hogy miért nem fogod fel elsőre, hogy mit neveztem logikusnak eddig, s mit még nem Abdiás írásából!?
De persze várom azt ettől függetlenül, hogy mutasd már meg azt Abdiás írásában, hogy hol mondja azt Ő, hogy a 2 tanú a 7 év második felében fognak szolgálni, s nem az elsőben!?
A saját korábbi állításod felrúgása (Az 1260 nap) Te magad írtad korábban (a 294620-as hozzászólásodban) teljesen határozottan, hogy a két tanú 1260 napja a 7 év első felében van. Erre jön Abdiás, aki a levezetésében ugyanezt az 1260 napot feketén-fehéren a második feléreteszi.
————————————————————————-
Hol ír olyat Abdiás, hogy a két tanú a 7 éves időszak második 1260 nap/42 hónapos időszaka alatt fog szolgálni?
Azzal ugyanis, hogy Abdiás posztjára rávágtad, hogy "ez egy logikus számítás",
———————————————————————————-
Írtam neked arról a másik topikban, hogy ami logikusnak minősíthető, az nem jelenti azt, hogy az azonos az Igazsággal, mert az Igazság az szubjektiv, lévén egy szubjektummak, Isten személyének és valóságának a része.
Ezek szerint Te ezt a különbséget eddig még mindig nem érted.
Direkt neveztem csupán ”logikusnak”, és nem igaznak.
Sejtettem, hogy még mindig nem érted, nem érzed a kettő között a különbséget.
Tehát ezek alapján Isten tudja az igazságot arról, hogy pontosan melyik évben halt meg Jézus a kereszten, minden más csak logikai következtetés erről, lévén nem lett a pontos dátum egyértelműen lejegyezve, mert a Jézus kortárs római történetírásánál nem érte el az ingerküszöböt egy újabb, számukra teljesen zavaros zsidó hitszónok halála.
Na emiatt nem nincsenek a Gamáliel által az Apcsel 5.34-38-ban megnevezett Theudásról vagy épp Galileus Júdásról sem érdemi történetírói feljegyzések, mert ami a zsidók belügye volt, de nem hatott ki Róma ügyeire, azokkal a kor történetírói nem foglalkoztak.
Csak i.sz.64-ben érte el Róma ingerküszöbét Nérónak a keresztényekre kimondott hamis vádja és őrjöngése miatt a keresztények jelenléte a birodalmon belül, azaz kb 30 évvel Jézus halála után.
Isten direkt rendezte ezt így, Jézusnak a születési pontos időpontját sem ismerjük, és csak logikai következtetések alapján tudjuk a halálának a pontos évét meghatározni, mert nem maradt fenn egyikről sem hitelesnek mondható feljegyzés, ami dátumot is tartalmazna.
Ahogy írtam Neked a másik topikban, a logika pedig nem azonos az Igazsággal.
Abdiás levezetése tehát logikus, de nem tudható, hogy igaz-e?
Érted, érzed már a különbséget, és azt, hogy miért csupan logikusnak neveztem Abdiás levezetését?
Ha nem AI-ként olvasod el ezt az írásomat, akkor talán megérted… És talán meg is érzed azt, amiről írok…
"37 éve az Igét tanulmányozó emberként nincs erre szükségem, emiatt minden esetben a saját igetanulmányozásom eredményeit, azaz a saját gondolataimat írom."
Ha te valóban 37 éve, felekezeti panelektől mentesen, teljesen önállóan és mélyen tanulmányozod a próféciákat, akkor hogyan lehetséges az, hogy a 294649-es hozzászólásodban gondolkodás nélkül rábólogattál Abdiás kommentjére (285648)? Azt írtad rá, hogy az „egy logikus számítás”, holott amit Abdiás leírt.
Egy 37 éve önállóan és alaposan kutató igeolvasó figyelmén nem csúszott volna át ez a szöveg. Azonnal észrevetted volna a következő ordító ellentmondást
A saját korábbi állításod felrúgása (Az 1260 nap) Te magad írtad korábban (a 294620-as hozzászólásodban) teljesen határozottan, hogy a két tanú 1260 napja a 7 év első felében van. Erre jön Abdiás, aki a levezetésében ugyanezt az 1260 napot feketén-fehéren a második felére teszi.
És mi a te reakciód? Felhívod a figyelmét a tévedésre a 37 éves, független kutatási eredményeidre hivatkozva? Nem. Gondolkodás nélkül rávágod, hogy ez logikus. Aki önállóan tanulmányozza az Igét, az nem tapsol meg egy olyan számítást, ami frontálisan megy neki a saját korábbi elméletének.
Hozzászólásaidat olvasva JELENLEG tényleg elhiszem neked, hogy semmiféle MI-t nem használsz.
Azzal ugyanis, hogy Abdiás posztjára rávágtad, hogy "ez egy logikus számítás", szó szerint lábon lőtted a saját magad által korábban hirdetett elveket.
Ha valóban elemezted volna a szöveget, és nem csak a megszokott felekezeti reflexből bólogatsz rá, a következő bakikat meglátod:
1. Eltüntettétek a Messiás felkenetését!
Abdiás a számításában a 69 évhetet (i.e. 444-től indulva) pontosan Jézus kereszthaláláig (i.sz. 33) vezeti le. Te pedig ezt logikusnak nevezed. Csakhogy olvasd el az Igét, amit Abdiás is idézett: "A jeruzsálem újraépíttetése felöl való szózat keletkezésétől a messiás fejedelemig 7 hét és 62 hét van" (Dániel 9:25).
A 69 hét a Messiás (Masiach = Felkent) megjelenéséig, felkenetéséig tart! Jézus a Jordán folyónál, a keresztségénél kenetett fel a Szentlélek által. Ha a 69 hét Jézus halálakor, a kereszten ér véget (ahogy te most helyeselted), az krisztológiailag azt jelenti, hogy Jézus a 3,5 éves földi szolgálata alatt nem is volt Messiás, csak a halála pillanatában vált azzá!
A kereszthalál a 26. versben van: "a 62 hét után" (tehát a 69. hét lejárta után, az utolsó évhét közepén).
2. A dátumtűzés ordító képmutatása (1844 vs. 2033)
Néhány napja a 294615-ös bejegyzésedben még gúnyosan kioktattál mindenkit, hogy micsoda ostobaság Jézus visszajövetelének idejét számolgatni, hivatkozva az 1844-es adventista dátumra, és azt írtad: ne "okoskodjunk ki" dátumokat.
Erre most jön Abdiás, aki a 6000 éves tervből kiokoskodja, hogy a 2000 éves kegyelmi korszak pontosan 2033-ban telik le, és mivel a 7 éves nyomorúság előtt lesz az elragadtatás, annak még hamarabb (azaz most, 2026 ) meg kell történnie.
És mit csinál a dátumtűzés-ellenes Vámmentes? Felháborodik? Figyelmeztet, hogy senki sem tudja a napot és az órát? Nem. Elismerően bólogat, hogy ez milyen „logikus számítás”. Amikor más tábor számol, az tévelygés, de amikor a te táborodból tűznek ki egy 2033/2026-os világvégét, az hirtelen rendben van?
Semmiféle “hitgyülis paneleket” nem olvasok el egyes hsz-aim megírása előtt.
37 éve az Igét tanulmányozó emberként nincs erre szükségem, emiatt minden esetben a saját igetanulmányozásom eredményeit, azaz a saját gondolataimat írom.
Az össz eszközhasználatom annyiban merül ki, hogy egyes igéket kikeresek a biblia.hit.hu segítségével, azokat beillesztem, hogy ne kelljen egyenként bepötyögnöm a papír alapú Bibliámból.
Ezen felül semmiféle eszközt nem használok, csak a nicktársam írásq van előttem, és azt olvasom, és arra írom a saját gondolataimat válaszként.PONT.
Rengeteg hsz-om elszállt már amiatt az elmúlt években is, mert kilépett a gép írás közben innen, és elfelejtettem az “elküldöm” gombra kattintás előtt ellenőrizni azt, hogy még be vagyok-e lépve.
Ha tudnád, hogy én mennyire, de mennyire nem értek a számítógépekhez! Asse tom, hogy mi az a “fórumablak”.
Már annak örülök, hogy ki tudok jelölni pl. igéket, és be tudom illeszteni az írásaimba, mert anno, 20 éve, amikor még ide írogattam érdemben, akkor még esse tudtam, egyenként írtam be mindent, amit idézni akartam.
Belépni is csak a tabletemen tudok, a telómról pl. asse megy, nem veszi be a jelszavamat vmiért.
Ez csak a felszíne sajnos az eszközhasználati bénaságaimnak…😀
Na már megint a klasszikus vámmentes féle vitatechnikánál tartasz: a szavakon lovaglás meg jogászkodás...
Igen, a kis kezeddel pötyögöd be a betüket miután bekészitetted a hitgyülis paneleket, végeztél a keresővel, az elemzéssel. Az irást jórészt te rakod össze miután az Mi elvégezte a munkát.
Jogilag igazat irsz és el is hajolsz egy szép tehcnikai fogással bethsabe szavai elöl :-)
Micsoda kirakatba való képmutatás, fennszóval átkozod az MI-t majd leülsz és MI alapu keresésekre, elemzések nyomsz Entert.
