Csupán a zsidók kreálta teória édeskevés holmi istenek, vagy az ő főhősük igazolására.
Okés, hogy téged korod ismeretei ellenére ez az ideológia vakuzott meg, de csak ennyi amit elkövetsz:
Az meg már csak az emberi gyarlóság, hogy szervezett hívők, és magányos megvezetettek, befolyásolt elméjükkel mind, mind egyéni elképzeléseket is dédelgetnek.
Mózes mikor élt a mesétekben?
Hány éve létezett a mesebeli "Éden"?
Mondjuk ehhez képest az emberi beszéd kialakulását a tudományos konszenzus szerint: az összetett emberi beszéd körülbelül 50 000 és 135 000 évvel ezelőtt között alakulhatott ki. A kutatások a mitokondriális DNS vizsgálata és az anatómiai, kognitív képességek alapján úgy vélik, hogy a nyelv már a modern ember (Homo sapiens) földrajzi szétválása előtt, legalább 135 000 évvel ezelőtt létezett.
Ez csak egy példa a millióból amit egy fundi ignorál, ahogy te is.
Mivel mindez érdektelen számodra, csak az önbecsapás útját vagy hajlandó járni, be is fejeztem ezzel.
A Biblia benyalása, hitetek a kitalációkban, a zavaros elképzelések melegágya. Bolondságok terepe.
Mondjuk "Isten" miért "élő", hogyan és miként lehetne, ha definiálni is képtelen vagytok? És hol leledzik... vagy miként lehetne neme... lehetséges lenne vele kommunikálni, ha létezne, és hogyan?
Istennel beszéd által lehet elsősorban értekezni. Ő tanította meg az első embert beszélni.
Az engedetlenség bűne előtt rendszeresen látogatást tett az Édenben.
1. Mózes 3:8 És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. 9 Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? 10 És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. 11 És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? 12 És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. 13 És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. 14 És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. 15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között,a te magod közöttés az ő magva között: Ő neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Az Istenek Istene már Édenben prófétált az első emberpár jelenlétében arról, hogy a Megváltó,
ember lesz. Ezzel előre létezésképtelenné téve a római császárok által kikjépzelgertt, Róma Főpapja ÁLTAL KÉPVISELT háromságistenmodellt, amelynek a Fiú nevű arca, tagja, állításuk szerint örök isten,
egyenrangú a másik két arccal, taggal, amelyeknek az Ata és a Szent Szellem neveket adták.
Az Istenek Istene által megígért Messiás, ellenben asszony magvából való,mivel asszonytól született,
így semmiképen nem létezhet öröktől fogva.
Galáciabeliekhez 4:4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, akiasszonytól lett,akitörvény alatt lett, 5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerhessük a fiúságot.
Azt állítod, hogy egyedi kitalációkat terjesztek, holott én csak idézem azt, ami évezredekkel ezelőtt megiratott.
Egyedi kitaláció az volt ,amikor a római császárok kitalálták a háromarcú isten definícióját.
Igaz az sem volt egyedi, hisz három császár közös kitalációja volt az Ediktum szövege szerint.
Olyan istenmodellt alkottak meg ezek a császárok, amelynek létjogosultságát császári törvény garantálta, amelynek elfogadását halálbüntetés terhe mellett erőszakolták rá az emberiségre.
Embergyilkosnak is lehet nevezni az isten modellt annak ellenére, hogy nem létező ,élő istent ábrázol.
Ellenben a szellem, amelynek akaratából a császárok a törvényt megalkották, az embergyilkos Sátán
ötlete alapján lett megfogalmazva.
Ennek ellenére, ma magukat keresztényeknek valló egyházak vezetői ehhez az istenmodellhez ragaszkodnak, miközben megtagadják az Igaz Istent, az Istenek Istenét és Khrisztoszát, az asszony magvából született emberfiát Jézust, aki igaz emberi lelkét adta váltságul sokakért.
Még mindig itt vergődsz az ember alkotta, emberek által leírt "Isten" fantazmagória okán, ami beszűkült a judeo-keresztény hiedelemi világba. Jó, a többiek is ex-has kitalációk:-)
Könyvnyi anyagot írsz össze az ókori fantazmagória alapján, amik mind tévhiten alapulnak, ráadásul magadat sem vagy képes beintegrálni bele, hisz egyedi elképzeléseket alkottál.
Az önbecsapás olyan szintjén ténykedsz, ami már külön utas, és megjósolhatóan sosem keveredsz ki belőle, hiszen ez a mindennapjaid tevékenysége. (nem is tudhatom, miféle értelemes tevékenység rovására:-/)
Valahogy nagyon eluralkodott rajtad az egész hipotézis rendszer, aminek még az alapjait sem vagy képes tisztázni!
Mondjuk "Isten" miért "élő", hogyan és miként lehetne, ha definiálni is képtelen vagytok? És hol leledzik... vagy miként lehetne neme... lehetséges lenne vele kommunikálni, ha létezne, és hogyan? Miért is lenne hihető, csak mert csupán "meg vagyon írva"...stb???
Valahogy úgy néz ki, hogy Téged, mint bolondságokat vallót használnak arra, más bolondságokat vallók, hogy a saját vélelmeiket elsüthessék, amik persze szintén a bibliai menün, és infantilis elképzeléseken alapulnak.
Ugyanis a H.N.A, a J.T, az összes pünkösdista szekta, de még a Lutheránus, Katolikus, Református...stb...egyház tanai is MIND ÉS MIND TÉVTANÍTÁSOK!
Csak ugye a megvezetett, befolyásolt emberek tömege, akik beleszülettek, beléjük nevelték, követték a tradíciót, a "kész picsa, meleg málé" elven szert tettek a sok sok tévtanításra, képtelen felismerni, csak hiszi ész nélkül az elé lapáttal tolt ostobaságokat.
Amiket ti itt páran, még csúcsra is járattok!
Eszetlenül.
De ez a vallási hit. Ami révén még más kreténségekre is szert tettetek, mint "Sátán, Ördög, Démon, angyalok...stb"
Szellemlények:-)
Itt a XXI.sz.-ban, ókori hiedelmek, és képtelenségek, lehetetlen dolgok tárháza lett a fejetek!
Sokaknak véglegesen, míg a halál le nem építi a kis agyát:-/:-(
Ábrahám, Izsák, Jákób és Mózes azt az Istent ismerte Mindenható Istennek ,akit Istene és Atyja aki a teremtett világon kívül létezik saját követeként beküldött az emberek világába.
A Mindenható Isten erre így emlékezteti Izrael népét:
Ésaiás 48:12 Hallgass rám Jákób és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. 13 Hiszen kezem vetette e föld alapját, és jobbom terjesztette ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. 14 Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: Ki jelentette meg közülük ezeket? Az, akit az Úr szeret, elvégzi akaratját Babilonon, és karja lészen a Káldeusokon. 15 Én, én szóltam, és Őt el is hívtam, elhoztam Őt, és áldott lesz útja. 16 Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az Ő Szellemét. 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell./Károli KSZE/
A Mindenható Isten egy segítő Isten kisírétében érkezett a Földre, hogy tanúskodjon Istenéről és Atyjáről, akit az emberek közül soha senki nem látott és nem is halott, mert soha sem jött be a Teremtett világba, még az Egek sem képesek Őt befogadni.
Jákób Ábrahám és Izsák Istenét nem véletlenül nevezte Angyalnak, ami azt jelenti Hírvivő, Követ.
Mielőtt a Mindenható Isten teremteni kezdett volna, Istene és Atyja felkente Őt mindenható hatalommal, társai az istenek felett. Így lett az Isten fiak közül Ő az Istenek Istene, ahogyan Őt Mózes nevezi.
Az istenek közül csak egy a Mindenható, mégpedig az Istene által, társai az istenek fölé felkent Isten.
A római császárok által kiképzelgett háromságisten, aminek főpapjává Róma püspökét tették,
a római császárok által úgy lett definiálva,
Az elméletileg létrehozott isten egy három tagból álló istenként lett definiálva az Ediktumban:
Nagy Theodosius császár 380.-ban kiadott rendeletének szövegét teszem közzé. A latin nyelvű szöveg,a Codex Theodosianusban (CTh 16,1,2) és – kis rövidítéssel a Codex Iustinianusban (C. 1,1,1) olvasható:
„Imppp. Gratianus, Valentinianus et Theodosius AAA. Edictum ad populum urbis Constantinopolitanae. Cunctos populos, quos clementiae nostrae regit temperamentum, in tali volumus religione versari, quam divinum Petrum apostolum tradidisse Romanis religio usque ad nunc ab ipso insinuata declarat quamque pontificem Damasum sequi claret et Petrum Alexandriae episcopum virum apostolicae sanctitatis, hoc est, ut secundum apostolicam disciplinam evangelicamque doctrinam Patris et Filii et Spiritus Sancti unam deitatem subparili maiestate et sub pia trinitate credamus. Hanc legem sequentes Christianorum catholicorum nomen iubemus amplecti, reliquos vero dementes vesanosque iudicantes haeretici dogmatis infamiam sustinere nec conciliabula eorum ecclesiarum nomen accipere, divina primum vindicta, post etiam motus nostri, quem ex caelesti arbitrio sumpserimus, ultione plectendos. Dat. III. Kal. Mar. Thessalonicae, Gratiano A. V. et heodosio A. I. Conss. (380).”
E szöveget Hahn István a következőképpen fordította magyarra: „Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk,magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.” – Ld. Római történeti chrestomathia (szerk.: Borzsák I.). Budapest, 1963, 281 sk.
Ábrahám Izsák és Jákób Istenét, a Mindenható istent mégcsak elméleti szinten se lehet a római császárok által definiált háromságistennel kapcsolatba hozni. Ugyanis sem a Fiúnak, sem a Szent Szellemnek nincs egyenrangú méltósága az Úr Jézus Istenével és Atyjával. Az Úr Jézus Istene és Atyja minden isten fölé felkenetett, az Istenén és Atyján kívül, aki Őt felkente társai az istenek fölé - beleértve a Szent Szellem Istent is. Az Úr Jézus pedig ráadásul nem Isten,hanem az asszonyember magvából született ember, akit az emberek közül egyedül tett úrrá és Khrisztosszá, az istenek fölé felkent Isten.
Gal. 4: 4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, 5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerhessük a fiúságot.
Mi különbség van az ember Jézus és az Istene és Atyja között?
Nos az Úr Jézus, mint Áron leányának a magva a törvény alatt lett, mint minden izrealitaazemberek közül.
Az Istene és Atyja ellenben nincs és soha sem volt a Törvény alatt, hisz Ő a Törvényt adó Isten.
Nem lehet az Úr Jézusról ,mint Istenről és mindenhatóságáról beszélni, mert asszonyembertől született, mint asszonyember magva ember fiaként. Nem egyenrangú az Istenével és Atyjával,
hisz Istene és Atyja neki feje.
1. Kor. 11: 3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedigaz Isten.
Az Istene által társai az istenek fölé felkent Isten, az Istenek Istene, hamarosan meglátogatja a Földet, tudniillik a kezdettől eltelt 12 ezer éves korszak utolsó évhetének a kezdete előttünk van.
Az Istene által ,társai az istenek fölé felkent Istennek a Földön való megjelenése által nyilvánvalóvá lesz a Róma Főpapja által képviselt három az egyben istenmodell totális bukása és nem létező istenként való megszégyenítése.
SEGÍTSÜNK A H.N: ADVENTISTÁKNAK MESZABADULNI A RÓMAI CSÁSZÁROK ÁLTAL KIKÉPZELGETT HÁROMSÁGISTEN IMÁDÁSÁBÓL,HOGY MEGISMERJÉK AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENT!
MIÉRT NEM LEHET RÉSZE AZ ÚR JÉZUS EGY HÁROMSÁGISTEN MODELLJÉNEK
Miután a római császárok 380-ban megalkották az álkeresztények istenmodelljének a definícióját, a római császárok által fizetett, és őket kiszolgáló püspökök, élükön Róma mindenkori főpapjaival
nagy gondban voltak. A császárok által kitalált istenmodellnek ugyanis kellett, hogy legyen egy
istenember tagja. Ilyen istenember félének a létezéséről azonban Isten Szava nem számol be.
Az Isten Szava tasnuskodik a Felséges Isten fiairól, akikről azt álította az Istenek Istene ,az Úr, hogy mindnyájan istenek.
Akik emberektől születtek, azok emberek, akiket az Istenek Istene ember fiának nevez.
Akik pedig az istenek Atyjától születtek azok istenek.
Az Úr Jézus soha nem tagadta, hogy Ő embernek fia, tehát nem lehet isten.
Léteznek olyan emberek a Földön, akiket az Isten fiaivá fogadott.
Ilyenek Izrael Fiai , akik közé az Úr Jézus is tartozott.
Jeremiás 3: 19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem!
Ezek az izraeliták, mindannyian emberek, akiket az Fiú Isten, az Úr fiaivá fogadott, hogy örököseivé tegye őket.
Az ember fia görög megfelelője a Υἱὸςτοῦἀνθρώπου (hios tú anthrópu).
Az Úr Jézus miután Natánáelnek, akit igaz izraelitának nevezett ezt mondotta:
János 1: 51 És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.
Miért volt szükség arra, hogy az Úr Jézus számtalanszor hagsúlyozza, hogy Ő embernek fia?
Nos éppen azért, hogy még véletlenül se gondolja azt valaki, hogy isten.
De nem is gondolták ezt róla.
Pál apostol emberek közül valónak, nevezte az Úr Jézust, és Ádám után a másodikkként azonosította az emberek közül:
Ap. Csel. 4: 12 És nincs senki másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
1. Kor. 15: 47 Az első ember földből való, földi; a második ember,az Úr, a mennyből való.
Az Evangéliumo és az apostolok írásai is kizárják annak a lehetőségét, hogy az Úr Jézust a római császárok által létrehozott álkeresztény egyház istenévé tegyék.
Az Istenek Istene már az emberek világának megalapozása előtt úgy prófétál az Úr Jézusról, mint
asszonynak magvávról. 1. Mózes 3:15
Dániel próféta is ember fiaként utalt a leemdő Messiás Királyra:
Dániel 7: 13 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve; és méne az Öregkorúhoz, és eleibe vitték Őt.
SEGÍTSÜNK A H.N. ADVENTISTÁKNAK MEGSZABADULNI A RÓMA FŐPAPJA HÁROMSÁGISTENÉTŐL
ÉS MEGTÉRNI AZ ISTENEK ISTENÉHEZ,AZ ÚRHOZ!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
MIÉRT TILTAKOZNAK AZ ELLEN A H.N. ADVENTISTA, TIZED SZEDŐ TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK AZ ELLEN, HOGY A FÖLDRE VISSZATÉRŐ ISTENNEK VÉRWES ÁLDOZATOKAT ÁLDOZZANAK MAJD
A SZENT HELYEN?
A tized szedő H.N. Adventista tévtanítók tisztában vannak azzal, ha Izrael Istenének a Szent Helyen mindennap véres áldozatokat fognak bemutatni, akkor Lévi papi rendjét az Istenek Istene ismét hadrendbe állítja majd.
A Lévita Papok Isten akaratából történő megjelenése Jeruzsálemben veszélyeztetné a H.N. Adventista prédikátorok és tévtanítók tized szedési gyakorlatának legitim voltát.
A H.N. Adventista Egyház, mint megszervezett maradék egyház hivatalosan 1863. május 21-én alakult meg az Amerikai Egyesült Államokban (a Michigan állambeli Battle Creekben). A közösség gyökerei az 1840-es évek millerita mozgalmához, valamint az 1850-es évek adventista "ébredéséhez" nyúlnak vissza.
Az egyház alapítókat nem az Isten Igazságainak a hírdetése, hanem a tized szedés lehetősége motiválta, ami kizárta annak lehetőségét , hogy a H.N. Adventista prédikátorok az Isten Igaz Szavát
közöljék az emberekkel. Az Isten Igaz Szava ugyanis, tized szedésére csakis Lévi fiait jogosította fel és csakis a Szent Helyen lehetett a tizedet elfogadni.
Amikor azt állítják a H.N. Adventista tévtanítók és prédikátorok, hogy őket Izrael Istene jogosította fel
arra, hogy alattvalóiktól, az egyház tagjaitól tizedet szedjenek, akkor a Sátán szellemében hazugságot szólnak.
Ahhoz, hogy a hazugságokat Izrael Istenének igazságaiként lehessen eladni szükség volt a Sátán egy médiumára. Ezt a szerepet vállalta el E.G. White. Ő lett az Isten Szavát hazugságokra változtatók un. szentfazeka, aki állandó kapcsolatban volt a Sátán egyik repülő angyalával. A repólőanygalával együtt megtapasztalt különféle kalandokat írásba foglalta. Ezeket a történeteket aztán Istenre hivatkozva, azoknak Istentől való eredetét hangsúlyozva hiszékeny embereket csábított be az Sátán egyházába,
azoknak az égbe való elragadtatást igérve a közeljövőben és megmenekülést az Isten pusztító tűzétól, amelyet E.G. White H.N. Adventista Egyházhoz nem tartózó emberiségnek szánt.
E.G. White ígéretei az általa megjelölt közeli időben nem teljesedtek, de őt ez abszolut nem zavarta,
amíg a megtévesztett hívei fizették a tizedet E.G. White "jól megvolt" Égbe való elragadtatás nélkül a Földön.
SEGÍTSÜNK A TÉVTANÍTÓIK ÁLTAL MEGTÉVESZTETT H.N. ADVENTISTÁKNAK MEGISMERNI AZ IGAZ ISTENT ÉS IGAZ SZAVÁT, HOGY MEGSZABADULJANAK TIZED SZEDŐ TÉVTANÍTÓIKTÓL,AKIK HAZUGSÁGOKKAL SZEREZTEK ZSÁKMÁNYT LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Hát, kedves leslie testvérem az Úr Jézus Krisztusban, nincsenek szavak az Isten IGAZ Szava ellenében.Tehát, egy fórumozó sem találhat szavakat. Ezért ilyen nagy a csend.
Viszont ez egy lehetőség számukra az Úrtól, mert a csendben alkalmuk van megtérni és megszabadulni a téves "szentháromság" hitükből.
Kérdés, hogy megteszik-e, alázattal elfogadva Isten igaz Szavát?
Vagy, esetleg Józsikácska-3 módjára visszavonulnak és egy idő után minden változás nélkül megjelennek, mintha mi sem történt volna...
Józsikácska ezt kb. 2 éve megtette miután az Ézsaiás 48:16-17 igeversekről össze-vissza magyarázatokat adott...
Amint láttuk, mostanában is megkísérelte a "szentháromságtan" igazolását. Persze, mivel az lehetetlen, ezért ismét kudarcott vallott (az MI-jével együtt),
annak ellenére, hogy az egy istenüket: hol atya, hol fiú, hol meg szentszellem szerepben megjelenőnek akarták elhitetni. .......
Nemrégen, erre figyelmeztetted vm Zolit a 38502 hsz-odban:
"Ráültél a Róma főpapja által vezetett egyház tévtanítóinak a hullámvasutjára, akik átköltötték az Isten Szavát.
Zoli, kérlek gyorsan szálljál le róla."
Az igazság az, hogy én is és te is, az Isten igaz Szavát hamisan hírdetők hullámvasútján ültünk,
addig amíg az Úr kegyelméből "Isten igaz igéje állomásán" a Szentszellem ajtót nem nyitott és alázattal ki nem léptünk,
elfogadva Jézus Krisztus helyettes áldozatát és a Szentszellem minden igazságra való vezetését. ...
Zolira (és másokra is még) ez vár Isten igaz Szava ajtajában...
A különbséget, Józsikácska és közötted (meg az között, aki szintén leszállt a hamisságok hullámvasútjáról) hűen ábrázolják a következők:
A lenti megjegyzésemet olvasva:
"És vajon az Újszöv. okot ad-e a "szentháromságtan" használatára, annak ellenére, hogy ez a fogalom nincs benne, azt a következő igék vizsgálatával igazolhatod, ha tudod:
Csel. 7,55 Mivel pedig teljes volt Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, 56
És monda: Ímé, látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
Ezen esemény "szentháromságtan" szerinti magyarázata közben, két dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni. De most még nem fedem fel, hogy ne befolyásoljam a te vizsgálatodat."
Józsikácska-3 (akinek írtam a fenti idézetet) ezt jegyezte meg:
"István látomására hivatkozol: teljes volt Szentlélekkel, látta Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján állni. Azt mondod, két dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni, de nem feded fel őket.
Ez így nem érv, hanem sejtetés." /- Annak ellenére, hogy az igében "Szent Szellemmel" van, ő mégis "Szentlélekkel"-t ír!.
Semmit nem írt arról, hogy István vértanú miként láthatta amit látott a "szentháromságtan" alapján? Az általam említett két dologról pedig halvány "dunsztja" se volt és van./
Te (akinek nem is szólt a megjegyzésem) ezt vetted észre és így reagáltál:
"Felmerül a kérdés, hogy István miért látta külön az Istent és külön az Úr Jézust az Égben, és miért nem látta a Szent Szellemet is velük együtt?
A válasz egyszerű:
A Szent Szellem ugyanis az Úr Jézus Ígérete szerint el lett küldve a Földre, hogy Khrisztosz tanítványaival legyen az Úr Jézusnak és Istenének az eljöveteléig." /- Igen, ez volna egyik dolog amit nem fedtem fel.
A Csel.7:55-56 igék nem történhettek volna meg Józsikácska "szentháromság" vagy az új "szerepváltó" tana szerint sem.../
A másik dolgot még most sem fedem fel, mert vámmemtesss esetleges (esedékes) válaszait nem szeretném befolyásolni.
Nos István testvérem, nagyon úgy tűnik, hogy nem találnak szavakat a háromságisten imádói.
Egyetlen istent háromság istenként csak három arccal lehet elképzelni. Úgy ahogyan azt a Róma Főpapja által vezetett egyház ábrázolásaiban megalkotta. Abban a pillanatban, ha három személyről beszélünk, méghozzá úgy, hogy ezek a személyek mindegyike Isten, akkor három Istenről beszélhetünk, és nem egy Istenről.
Felmerül a kérdés, hogy István miért látta külön az Isten és külön az Úr Jézust az Égben, és miért
nem látta a Szent Szellemet is velük együtt?
A válasz egyszerű.
A Szent Szellem ugyanis az Úr Jézus Ígérete szerint el lett küldve a Földre, hogy Khrisztosz tanítványaival legyen az Úr Jézusnak és Istenének az eljöveteléig.
Amikor Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János azt állította, hogy látta a háromságistent
az égben, akkor bizony hazudott. Háromarcú istenfélét ugyanis nem láthatott, hisz a Szent Szellem
az Úr Jézus halála utáni pünkösd óta a Földön tartózkodik.
Helló Zé (vagy mi?), még mindig várom az Ézsaiás 48 értelmezését, vagyis olvasatod szerint mi van tudtunkra adva a 16-17 igeversekben.
Addig, hadd reagáljak néhány általad említett dologra, bár ezek csak amolyan elterelő manőverek a részedről. Ez kiérződik a mondataid kialakításából.
Akkor idézem néhány megállapításodat:
1) " Szóval Velem az Ézsaiás 48.12-17 kapcsán érdemi vitád nem lesz, csupán kb. az a különbség, hogy én 3 isteni személynek nevezem az ott írt 3 személyt, míg Te 3 különböző Istennek. " - Vitád velem nem lehet, mert igéket idézek, amelyek érthetőek. Tehát vitád Isten igaz Szavával lehet, ha ferdíteni kisérled meg azokat, de arra figyelmeztetni foglak.
Mond mit takar a 3 "isteni személy"? /Ők az Atya és a Fiú és a Szentszellem, általadi megnevezése, ugye?/ Akkor a 3 "isteni személy" miért csak 3 "személy" és nem Isten?
2) " Remélem jók eddig a következtetéseim, mert ez még csak a felvázolása magának a témának, és még nem maga a válasz. " - Nos le is írtad (az elterelő műveletet), hogy felvázolod először a témát, és nem a választ adod meg, amire várok. Miért van ez, hacsak nem azért, mert nincs "szentháromságos" válaszod, vagy? És ezen mit változtat, ha jó következtetéseid vannak? De azok sem mind jók...
Az ilyemi nagyon félrevezető tud lenni.
3) " Én az Igében azt látom, hogy a mennyben lakozó teremtő, egy igaz Isten az Atyával és az Istenek Istenének hívott személlyel is azonos. " - Nos ez a következtetésed is csak részben jó. Igen, Ő a Teremtő /mert Ádám és Éva Őt látták az Édenben... majd Ábrahám, Jákob, Mózes és többen is, meg István vértanú is az Ő jobbja felől látta az Emberfiát, a megnyílt mennyben.../. Ő viszont az emberek számára nem látható és hallható Aty(j)ának a Fia, Aki Őt a társai fölé felkente /így a Felkent (Krisztus) Fiú Isten/ Istenek Istene lett. Őt nevezted te személynek: "az Istenek Istenének hívott személlyel is azonos", ez viszont helyesen így hangzik: az Istenek Istenének hívott Istennel is azonos.
Ő Izrael Istene is, mert a Magasságos (Istenek Atyja) a föld elosztásakor Neki adta örökrészül Jákob népét, Izraelt. Atya pedig így lett:
Jer. 3,19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém:
Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem! Szóval ezzel a döntésével lett Atya a Felkent (Krisztus) Fiú Isten, Izraelt fiává fogdva. Tehát, nem csak Istene, hanem Atyja is Izraelnek. ....
Azt mondod, Jézus csak idézte a Zsoltár 82-t, és nem állította, hogy mindazok istenek volnának, akikhez Isten beszéde szólt. Csakhogy János 10-ben Jézus éppen érvel: „ha isteneknek mondta azokat, akikhez Isten igéje lett, és az Írás nem bontható fel, akkor miként mondjátok arra, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodsz, mert azt mondtam, Isten Fia vagyok?”
--------------------------------------------
Ebben a kijelentésében az Úr Jézus csak megerősítette, hogy Isten azokat, akikhez beszélt isteneknek nevezte. De azt nem mondta, hogy nem istenekhez, hanem emberekhez beszélt.
Nem is tehette, hisz aki ismerte a Teljes Írást, az tudta, hogy akkor Isten istenekhez beszélt,
akiket ráadásul be is azonosított a Felséges Isten fiaiként.
Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. 2 Meddig ítéltek még hamisan, és tekintitek a gonoszok személyét? Szela. 6 Én mondottam: Istenek (Elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elion) fiai ti mindnyájan:
Az Istenek istene itt nem a saját fiaira, Izraelre utal,hanem a Felséges Isten fiaira. Róluk állítja, hogy mindannyian istenek. Azt hogy emberek csak a Róma Főpapja által vezetett egyház háromarcú istenképet imádó teológusai magyarázták bele a szövegbe, azza a szándékkal ,hogy a egy istennek a háromarcúnak a létezését igazolják az Élő istenek tagadása által.
De,amint látod, lehetetlen az Élő Istenek létezését a Isten Hamisítatlan Szavai által tagadni, amikor épp az Isten Szava által van létezésük igazolva.
Ezzel ellentétben a Róma Főpapja által vezetett egyház háromarcó egy istenéről, csak a Róma mindenkori főpapjai által készítettetett háromarcú istenképek, szobrok tanúskodtak.
A háromság bálványisten lényege, hogy annak egyik arca az Atya nevet, a másik a Szent Szellemet, a harmadig pedig egy Fiú nevet kapta, hogy azt a látszatot kerltsék, mintha az igaz krisztosziak istene lenne.
Trinitás / Szentháromság (állkereszténység): Háromarcú egy isten:
"Avilai Szent Teréz idejében a zsolozsma reggeli órájában ünnepnapokon és vasárnapokon még énekelték a „Quicumque vult” hitvallást, majd 1960 után csak a Szentháromság vasárnapján."
Józsikácska-3, erre még rámutatott a Szentszellem, mert az MI-d kiugró "gyöngyszeme". Megint csőbe huzzadtad vele magadat.
Nézzük mit írtál a hsz-od végén:
" 22 ... " A Szentírás nem istenek családját hirdeti, hanem az egyetlen élő Istent, aki Atyaként, Fiúként és Szentlélekként nyilatkoztatja ki magát.
Aki ezt három istenné bontja szét, az nem „a megírtakat” védi, hanem a megírtak egészét szűkíti bele egy előre gyártott panteonos értelmezésbe." - No, ne már, annyira eltompított a "segítődre" hagyatkozásod, hogy nem veszed észre? Ki(k) az(ok) aki(k) a "megírtak egészét szűkíti(k) bele egy előre gyártott panteonos értelmezésbe."?
A három az egyben az nem a megírtak beszűkítése?
Kiknek van csicsás képekkel, szobrokkak stb. díszített "panteona"?
És ez még nem minden, mert a "szentháromság" (már régebbről létező, de részedről) teljesen más változatával rukkolt elő az MI-d, átejtve téged is (a Szentírásra hívatkozva):
"A Szentírás nem istenek családját hirdeti, hanem az egyetlen élő Istent, aki Atyaként, Fiúként és Szentlélekként nyilatkoztatja ki magát." - ???
Akkor miként vitte véghez az Ézsaiás 48: 16-17 igékben leírtakat?
Meg a Csel. 7:55-56 igeversekben? Amiről eddig semmitmondó hsz-t ír(a)tál.
A fent idézett kijelentésed, amolyan Tertullianusszerinti megállapítás, aki azt vallotta, hogy Isten hol Atyaként, hol Fiúként, vagy mint Szentszellem jelenik meg.
Számomra ez nem új változata a ferdítéseknek, mert több mint egy éve, már találkoztam ilyennel, egy fórumon ahova szintén írogatok, csak "kijelentette" volt írva M fórumozó igeellenes szövegében,
"kinyilatkoztatja" helyett. E két kifejezés (a te idézetedből és a lent következőből) persze ugyan azt jelenti:
" Nekem a Teremtő Isten a Mindenható, Örök, Változatlan. Aki kijelentette magát mint Atya, mint Fiú, és jelenleg mint Szent Szellem itt van a földön, mert a Fiú Őt elküldte.
Meghatározott feladattal küldte el, ezt a FELADATOT végzi. "
A Csel. 7:55-56 igék kapcsán feltett kérdésemre ez volt az M válasza:"Mivel a jobbján látta, ebből nekem az következik, hogy látta azt AKINEK a jobbján látta!"(???)
Egy másik fórumozó (N) kérdésére: "Ez hogy lehet? Ki küldött el kit?Amikor ugyanarról írsz... egyről...", sajnos érdemleges válasz nem érkezett, ezért végül elvégeztem az idézetnek a vizsgálatát, a Szentírás fényében.
Ha valakit érdekel és jelzi, akkor kikeresem és közzéteszem.
Viszont aki nem látja, hogy a napnál világosabb Isten igaz Szava ellenes megfogalmazást tettél, hát az bizony hatalmas megtévesztés és leuraltság alatt van.
Persze, te vagy az első, mint az MI-d képtelen állításának közzétevője...
Az említett M fórumozó a hol Atya, hol Fiú, hol Szellem "jelenséget" úgy is magyarázta mintha azok az "Isten működési formái" lennének.
Ez a hatalmas baromság, amivel előhozakodtál, alapjaiban dönti le a "szentháromságtant", hogy miért azt még nem írom meg, hátha mások is meglátják, a megtérés utjára való első lépésükként.
Kérlek, ha meg nem térsz, ne írj nekem semmi hasonlót, mert ha rátekintve nem tapasztalok változást, nem fogom pazarolni időmet az elolvasássára, és válasz nélkül hagyom.
1. Ézsaiás 48,16-nál továbbra is ugyanazt csinálod: a beszélő azonosításából panteont gyártasz
Azt mondod: „a beszélő maga azonosította önmagát. Izrael Istene beszél.” Rendben, tegyük fel a legerősebb olvasatodat: a szakaszban valóban isteni beszélő szól, Izrael Megváltója, Izrael Szentje, az Úr, aki tanítja és vezeti népét. Ebből még mindig nem következik, hogy több természet szerinti Isten létezne. A vitában nem az a döntő kérdés, hogy a beszélő magas isteni tekintéllyel szól-e. A döntő kérdés az, hogy a küldés tényéből következik-e több isteni lényeg. Nem következik.
A szövegben van küldő, van küldött, és szerepel az Úr Lelke/Szelleme. Ezt nem kell letagadni. De te ebből azonnal három külön isteni lényt csinálsz, mintha a Szentírásban minden személyes megkülönböztetés automatikusan külön istenséget jelentene. Ez a te alapreflexed: ahol viszony van, ott több isten; ahol küldés van, ott alárendeltségi istenhierarchia; ahol Lélek van, ott külön született szellemistenség. Ez nem exegézis, hanem henoteista automatizmus.
A keresztény olvasat éppen azt tudja megtartani, amit te szétszedsz: a beszélő isteni felségét, a küldő és küldött személyes megkülönböztetését, valamint a Lélek isteni működését — mindezt az egyetlen Isten egységében. A Szentháromság nem a szöveg ellensége, hanem az a fogalmi keret, amely megakadályozza, hogy Ézsaiás monoteizmusát panteonná aprítsd.
2. Az, hogy a 17. versben „így szól az Úr” áll, nem teszi érvényessé a három-Isten következtetésedet
A 17. verset idézed: „Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje...” Ezzel azt akarod bizonyítani, hogy a beszélő Izrael Istene. De még ha ezt elfogadjuk is, a te következtetésed továbbra sem áll. A szöveg azt nem mondja, hogy Izrael Istene egy született alisten, akinek van egy fölérendelt Atya-Istene, és hogy a Szent Szellem egy másik, ugyanattól az Atyától született isten. Ezek a te toldalékaid.
Ézsaiás 48 nem ad istennemzési családfát. Nem mondja, hogy az Úr egy a sok istenfi közül. Nem mondja, hogy a Szentlélek természet szerint külön isten az Úr mellett. Nem mondja, hogy Jézus nem a Fiú. Nem mondja, hogy az Atya egy felsőbb, láthatatlan főisten, az Úr pedig alárendelt hírvivő isten. Ezeket te hordod oda a szöveg mellé, mint vásári sátorhoz a ponyvát.
A prófétai szöveg mélységesen titokzatos, de nem henoteista. Az egyetlen Isten kinyilatkoztatásában megjelenő személyes gazdagság nem azonos több természet szerinti Isten létezésével.
3. A háromarcú ábrázolásokkal való hadonászás továbbra sem cáfolja a Szentháromság dogmáját
Megint visszatérsz a háromarcú ábrázolásokhoz, mintha ez volna a végső ütőkártya. Azt mondod: a Szentháromság lényege egy háromarcú bálványisten, amelynek egyik arca Atya, másik Fiú, harmadik Szent Szellem. Ez nem a katolikus dogma, hanem a te karikatúrád. A Szentháromság nem három arc. Nem egy fej három maszkkal. Nem Janus bővített változata. Nem mitológiai képeslap.
Ha egyes korszakokban vagy helyeken előfordultak teológiailag szerencsétlen, háromarcú Szentháromság-ábrázolások, az ikonográfiai probléma. Nem dogmatikai forrás. Egy rossz kép nem azonos a hittel. Egy tiltott vagy vitatott ábrázolás nem bizonyítja, hogy az Egyház azt tanította volna: Isten háromarcú lény. Sőt éppen az ilyen ábrázolások korlátozása mutatja, hogy a kép nem azonos a dogmával.
A dogma ez: egy isteni természet, három személy. A személy nem arc. A természet nem test. A személyes különbség nem képi maszk. Te viszont makacsul a legrosszabb képi félreértést nevezed dogmának, mert a valódi dogmával szemben nincs elég muníciód.
4. A Quicumque-hitvallás nem háromarcú istent tanít
A Quicumque-himnuszra hivatkozol, mintha annak liturgikus használata a háromarcú bálványisten bizonyítéka volna. Ez különösen mulatságos, mert a Quicumque éppen nem háromarcú istent tanít, hanem nagyon pontosan azt, amit te nem tudsz megemészteni: az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten, mégsem három Isten, hanem egy Isten; az Atya Úr, a Fiú Úr, a Szentlélek Úr, mégsem három Úr, hanem egy Úr.
Ha valamelyik szöveg különösen alkalmatlan arra, hogy belőle háromarcú bálványistent fabrikálj, akkor éppen ez az. A Quicumque kifejezetten megkülönbözteti a személyeket, és kifejezetten tagadja a három Isten létét. A te hitvallásod viszont nyíltan három Istent vall. Tehát nem a Quicumque a pogányos. A te rendszered az, amely az isteni egységet három isteni lényre szedi szét.
A liturgikus használat tehát nem téged igazol, hanem ellened tanúskodik.
5. A Reddit-hivatkozás nem dogmatörténet
Egy internetes beszélgetésre hivatkozni háromfejű Jézusról nem dogmatörténeti bizonyítás. Lehetnek templomokban, kéziratokban, népi vallásosságban, művészeti emlékekben teológiailag kifogásolható képek. Ez igaz. De ebből nem következik, hogy a katolikus hit lényege ilyen kép volna. Ha valaki rosszul ábrázol egy hittitkot, attól nem a hittitok lesz hamis, hanem az ábrázolás hibás.
A kereszténység tele van gyenge prédikációkkal, rossz festményekkel, ügyetlen imákkal, túlzó népi formákkal és esendő emberi megnyilvánulásokkal. Ha ezekből akarod levezetni a dogmát, akkor nem teológiát művelsz, hanem bolhapiaci bizonyítékgyűjtést.
6. A képek előtti meghajlás tilalmát megint abszolút módon olvasod, miközben a Szentírás nem így használja a hódolat nyelvét
A 2Mózes 20,5 görög szövegét idézed: „ne hajolj meg előttük, és ne szolgáld őket.” Rendben. A parancs a bálványokra vonatkozik. Ne hajolj meg előttük, ne szolgáld őket. Ezzel a katolikus hit teljesen egyetért. Bálványt imádni, bálványnak szolgálni, képet Isten helyére állítani bűn. Ebben nincs vita.
A vita ott van, hogy te minden vallási képet, szobrot, kegytárgyat és minden előtte végzett tiszteleti gesztust bálványimádásnak minősítesz. Ez már nem a parancs, hanem a te képromboló túlértelmezésed. A parancs nem azt mondja, hogy minden kép minden körülmények között bálvány. Nem azt mondja, hogy minden tárgy előtti testmozdulat isteni imádás. Nem azt mondja, hogy semmilyen szent jel, emlékeztető kép, Krisztus-ábrázolás, szentek képe vagy liturgikus tárgy nem használható.
A Szentírás maga is ismer szent tárgyakat, kerubokat, templomi díszítéseket, frigyládát, rézkígyót, kultikus jeleket. Amikor ezek bálványként kezdik működésüket, akkor el kell őket vetni; de a puszta képi vagy tárgyi létük nem bűn. A bálványosság lényege az istenpótló kultusz, nem a forma önmagában.
7. A proszkünészisz jelentése nem olyan egyszerű, ahogy beállítod
Azt mondod, a görög οὐ προσκυνήσεις jelentése: „meg ne hajolj”, és ebből azt vezeted le, hogy minden kép előtti meghajlás tilos. Csakhogy a proszkünészisz a bibliai használatban kontextusfüggő. Jelenthet isteni imádást, de jelenthet tiszteleti hódolatot, alázatos leborulást, királyi tiszteletadást, könyörgő gesztust is. A kérdés mindig az: kinek, milyen értelemben, milyen vallási végcéllal történik?
A parancsban a proszkünészisz a bálványoknak szóló hódolatot tiltja. Nem minden testi meghajlást tilt minden tárgy előtt. Ha valaki a frigyláda előtt borul le az Úrhoz imádkozva, nem a ládát imádja. Ha valaki egy feszület előtt térdelve Krisztushoz könyörög, nem a fát imádja. Ha valaki egy szentkép előtt imádkozik, és kéri a szent közbenjárását, nem a festéket szolgálja. Ha valaki ténylegesen a tárgynak tulajdonít isteni erőt, az babona és bűn. De a helyes használat nem azonos a visszaéléssel.
Te viszont nem különböztetsz. Nálad minden térdhajlítás automatikusan bálványimádás, ha a látótérben kép van. Ez nem bibliai teológia, hanem gesztusrendészet.
8. A latreia kérdésében is összemosod a katolikus tanítást a saját karikatúráddal
A latreuo valóban szolgálatot jelent, különösen kultikus szolgálatot. A katolikus hit szerint ilyen isteni imádás és kultikus szolgálat kizárólag Istennek jár. Képnek nem. Szobornak nem. Szentnek nem. Máriának sem. A katolikus dogma éppen ezért különbözteti meg az imádást és a tiszteletet, a latriát és a tiszteleti hódolat alacsonyabb formáit.
Azt mondod, hogy képek ide-oda vitele, füstölés, térdelés, felnézés, megszólítás és könyörgés már a képek szolgálata. De ez csak akkor volna igaz, ha a cselekmény végső címzettje maga a tárgy volna, mint önálló isteni erő. A katolikus gyakorlatban a füstölés, tiszteletadás, ünnepi elhelyezés és szimbolikus mozdulat nem a fa, vászon, kő vagy fém istenítése. A liturgia a prototípusra, Krisztusra, illetve a szentekben működő isteni kegyelemre irányul.
A te érvelésed olyan, mintha valaki a zászló előtti tiszteletadásból azt vezetné le, hogy az emberek textildarabot imádnak, vagy a fénykép megcsókolásából azt, hogy valaki papírt szeret a felesége helyett. A jel és a jelzett valóság közti különbség nálad teljesen eltűnik. Ezért lesz minden szent jelből bálvány.
9. A latin liturgia és a bibliafordítások körüli vádad túlzó és történetileg leegyszerűsítő
Azt állítod, hogy a laikusok elől évszázadokon át elzárták az igazságot, mert a latin liturgiát nem értették, Bibliához nem jutottak, majd a fordításokban a „ne hajolj meg” helyett „ne imádd” szerepelt, hogy elrejtsék a tiltást. Ez ismét összeesküvéses egyszerűsítés.
A középkori kereszténységben a Szentírást liturgiában olvasták, prédikációkban magyarázták, képekben tanították, parafrázisokban, zsoltárokban, katekétikai formákban továbbadták. A latin valóban korlátozta a közvetlen hozzáférést sokak számára, de ebből nem következik, hogy az Egyház „elrejtette” volna a bálványtilalmat. A bálványimádás tilalma a katolikus tanításban mindig jelen volt.
A „ne imádd” fordítás pedig nem hamisítás. Magyarul az isteni hódolat tiltását természetes módon adja vissza. A „ne hajolj meg” szó szerinti értelme fontos lehet, de a parancs nem puszta testtartást tilt, hanem bálványoknak adott vallási hódolatot és szolgálatot. Az „imádni” kifejezés ezt teológiailag jól ragadja meg. Nem elrejtés, hanem értelmi fordítás.
10. A katolikus templomban van oltár, és az áldozat nem képeknek szól
Azt mondod, a katolikus templomokban nincs jelen Isten oltára vagy az Úr asztala, csak képek, szobrok és kegytárgyak. Ez egyszerűen hamis. A katolikus templom központja az oltár, amelyen az Eucharisztia szent áldozata jelenvalóvá lesz. A képek és szobrok nem az oltár helyettesítői, nem bálványistenek, nem önálló kultuszközpontok. A katolikus liturgia központja Krisztus áldozata, nem a szobrok mozgatása.
Ha egy templomban képet, szobrot vagy ereklyét tisztelettel kezelnek, az nem jelenti, hogy annak áldoznak mint istennek. A tömjén sem automatikusan isteni imádás. A Szentírásban és az egyházi liturgiában a tömjén tiszteleti, ünnepi, imádságot jelképező cselekmény is lehet. A kontextus dönt. A katolikus oltárnál nem Mária-szobornak, nem szentképnek, nem kegytárgynak mutatnak be isteni áldozatot, hanem az Atyának Krisztusban, a Szentlélek által.
Te azért tudod ezt bálványimádásként leírni, mert előbb minden liturgikus jelet tárgykultusszá fordítasz. De ez nem a katolikus gyakorlat magyarázata, hanem annak torzítása.
11. Az erkölcsi botrányok valóságosak és rettenetesek, de nem bizonyítják a Szentháromság hamisságát
Most jön a szöveged legmérgezőbb része: gyermekbántalmazási botrányokból akarod bizonyítani, hogy a katolikus képtisztelet és a Szentháromság démoni eredetű. Először is: a gyermekek bántalmazása förtelmes bűn. Aki ilyen bűnt követett el, aki fedezte, aki mentegette, aki elmulasztotta megvédeni az áldozatokat, súlyos felelősséget hordoz Isten és emberek előtt. Ezt semmilyen apologetika nem kenheti el, és nem is kell elkennie.
De ebből nem következik, hogy a Szentháromság hamis, hogy a katolikus képtisztelet bálványimádás, vagy hogy Ézsaiás 48 három külön Istent tanít. Az erkölcsi botrány nem dogmatikai bizonyítás. Júdás árulása nem cáfolta Krisztust. Korinthus bűnei nem cáfolták Pál evangéliumát. Papok bűnei nem cáfolják az Eucharisztiát, a Szentháromságot vagy Krisztus istenségét.
Ha bűnökből akarnánk dogmákat cáfolni, akkor minden vallási közösség összeomlana a saját tagjainak bűnei alatt. A bűnt el kell ítélni, a bűnöst felelősségre kell vonni, az áldozatot védeni kell. De a botrányt dogmatikai bunkósbotként használni nem igazságszeretet, hanem lelki hullarablás.
12. A „százmilliók elégetése” és hasonló túlzások nem tesznek erősebbé, csak hiteltelenebbé
Azt írod, hogy a római egyház közel kétezer éves fennállása alatt emberek százmillióit égették el. Ez olyan mértékű túlzás, hogy már önmagát leplezi le. A keresztény történelemben volt erőszak, üldözés, állami kényszer, inkvizíciós túlkapás, vallásháborús borzalom. Ezeket lehet és kell erkölcsileg megítélni. De a „százmilliókat elégettek” típusú állítás nem komoly történeti beszéd, hanem apokaliptikus vádinfláció.
A túlzás nem növeli a vád súlyát. Épp ellenkezőleg: aki mindent a lehető legnagyobbra fúj, annak a pontos állításait is nehezebb komolyan venni. A történelem bűneit nem kell felnagyítani ahhoz, hogy bűnök legyenek. Pontosan kell beszélni róluk. Te viszont történeti elemzés helyett vádló szónoki vihart csinálsz.
13. Róma 1 nem azt mondja, hogy minden képtisztelőből szükségképpen fajtalankodó lesz
Pál Róma 1-ben a pogány bálványimádás és erkölcsi romlás összefüggéséről beszél: a teremtményt szolgálták a Teremtő helyett, ezért Isten átadta őket romlott kívánságaiknak. Ez súlyos tanítás. De te ezt mechanikus démonológiai képletté torzítod: képek előtt meghajolnak, tehát ártó szellemeknek szolgálnak, tehát ezek fajtalankodásra késztetik őket. Ez nem Pál exegézise, hanem sötét pszichológiai-démonológiai rövidzárlat.
Róma 1 a Teremtő és teremtmény felcserélését ítéli el. A katolikus tanítás ugyanezt elítéli. Ha valaki a képet szolgálja a Teremtő helyett, bűnt követ el. De a katolikus képtisztelet nem a teremtmény Teremtő helyére állítása. A szentkép nem Isten pótléka. Krisztus képe Krisztusra mutat. A szentek képei Isten kegyelmének tanúira mutatnak. Az áldozat nem nekik, hanem Istennek szól.
A gyermekbántalmazást Róma 1 alapján automatikusan a képtisztelet következményének nevezni nem bibliai érv, hanem vad oksági fantázia. A bűn oka az emberi romlottság, a hatalommal való visszaélés, a felelősség hiánya, a bűn eltussolása, a személyes és intézményi mulasztás. Ezt összefogni egyetlen „képek miatt démonok fajtalankodásra késztetik őket” mondatba nem prófétai látás, hanem leegyszerűsítő sötétség.
14. A Zsoltár 82 körül továbbra is elhallgatod a döntő sort: „meghaltok, mint az emberek”
Térjünk vissza a Zsoltár 82-höz. Te azt mondod: Isten az istenek gyülekezetében áll, istenek között ítél, tehát ezek természet szerint valódi istenek. Csakhogy ugyanaz a zsoltár mondja róluk: „mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.” Ez a mondat nem díszlet. Ez a te értelmezésed torkán akadt csont.
Ha ezek természet szerint valódi, Felségestől született istenek volnának, akik ontológiai értelemben istenek, akkor hogyan halnak meg, mint emberek? Ha pedig meghalnak, ítélet alatt állnak, igazságtalanul ítélkeznek, sötétségben járnak, akkor a szöveg nem a természet szerinti istenségük ünneplése, hanem tekintélyük megítélése.
Lehet vitatni, hogy emberi bírákról, angyali hatalmasságokról, mennyei tanács képi jelenetéről vagy ezek valamiféle összetett ókori hátteréről van-e szó. De egy biztos: a zsoltár ítéleti szöveg, nem istennemzési családfa. Te a hatodik verset kiragadod, a hetediket lenyeled, az egészet pedig panteonná alakítod.
15. János 10-ben Jézus nem a te istenpanteonodat tanítja
Azt mondod, Jézus csak idézte a Zsoltár 82-t, és nem állította, hogy mindazok istenek volnának, akikhez Isten beszéde szólt. Csakhogy János 10-ben Jézus éppen érvel: „ha isteneknek mondta azokat, akikhez Isten igéje lett, és az Írás nem bontható fel, akkor miként mondjátok arra, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodsz, mert azt mondtam, Isten Fia vagyok?”
Az érvelés célja nem az, hogy Jézus bemutassa a mennyei istenek családfáját. Nem azt mondja: „igen, sok isten van, én is egy vagyok a rendszerben.” Hanem a bibliai szóhasználatból indul ki, hogy a vádlók káromlásvádját visszaverje. Ha az Írás bizonyos alárendelt vagy képviseleti értelemben „isteneknek” nevezhet másokat, akkor mennyivel inkább jogos, hogy ő, akit az Atya megszentelt és elküldött, Isten Fiának mondja magát. De János evangéliuma egészében Jézus nem ezek közül az „istenek” közül egy. Ő az Ige, aki Istennél volt és Isten volt; ő és az Atya egy; aki őt látja, látja az Atyát; Tamás őt Urának és Istenének vallja.
Te János 10-et a teljes jánosi krisztológia ellen fordítod. Ez nem János olvasása, hanem János kifacsarása.
16. Jób 38 „Isten fiai” nem természet szerinti isteneket bizonyít, hanem mennyei teremtményeket
Jób 38-ban Isten fiai örvendeznek a föld alapjainak lerakásakor. Ebből azt mondod, nem emberekről van szó, tehát Isten fiai istenek, és az Úr maga is egy közülük. Az első lépés helyes: itt nyilván nem emberekről van szó, hanem mennyei lényekről. A második lépés hamis: mennyei lényekből nem következik természet szerint valódi istenek sokasága.
Az angyalok, mennyei seregek, hajnalcsillagok, Isten fiai teremtmények. Léteztek az ember előtt, de nem léteztek Isten mellett isteni természetben. Az, hogy valami nem ember, még nem Isten. Ez az egyik legegyszerűbb kategóriakülönbség, amelyet a rendszered folyamatosan elront: nem ember = szerinted isten. Nem. Lehet angyal, szellem, teremtményi hatalmasság, mennyei lény. A Teremtő és teremtmény közötti szakadékot nem töltheted fel „istenfiak” címkével.
17. 5Mózes 32-t továbbra is területi istenkiosztásnak olvasod, pedig az Úr nem népi alisten
Az 5Mózes 32-re hivatkozol: a Felséges örökséget osztott a népeknek, az Úr része Jákob. Ebből megint azt következteted, hogy az Úr egy a Felséges fiai közül, akinek sorsvetéssel Jákob jutott. Ez az olvasat a szöveget a teljes mózesi monoteizmus ellen fordítja.
A szakasz valóban beszél a népek elrendezéséről és Izrael kiválasztásáról. De Mózes könyveinek egészében az Úr nem egy népi isten a sok közül. Ő az ég és föld Ura. A mózesi hit nem azt mondja Izraelnek: „nekünk ez az isten jutott, nektek ez legyen elég.” Hanem azt: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, és nincs más. Az Úr nem területi kirendeltségvezető a Felséges birodalmában.
A „Jákob az Úr örökrésze” nem az Úr lefokozása, hanem Izrael kiválasztásának nyelve. Te a választottságot istenelosztássá torzítod.
18. Az „Istenek Istene” cím nem panteonigazolás, hanem felsőfokú és polemikus bibliai nyelv
Újra kérdezed: ha csak egy Isten van, kik azok az istenek, akiknek az Istene az Úr? A válasz változatlan: a bibliai nyelvben az „istenek” lehetnek bálványok, hamis istenek, angyali hatalmasságok, uralkodók, bírák, népek által istennek nevezett alakok. Az „Istenek Istene” cím azt jelenti: az Úr minden úgynevezett isten, minden teremtményi hatalom, minden bálvány és minden mennyei sereg fölött áll.
A „királyok Királya” sem azt jelenti, hogy minden király egyenrangú isteni természetben áll a végső Királlyal. Az „urak Ura” sem azt jelenti, hogy sok végső Úr van. A felsőfokú szerkezetek a szuverenitást fejezik ki. A Biblia az Úr abszolút felségét mondja ki az összes úgynevezett isten fölött. Te ebből a panteon főnökét akarod csinálni.
Ez a különbség: a Biblia azt mondja, minden „istennek” nevezett hatalom alatt áll az Úrnak; te azt mondod, ezek mind természet szerint istenek. A Biblia monoteista diadalt hirdet; te henoteista rangsort építesz.
19. A Zsoltár 45 nem mondja, hogy egy istenfi „így lett” az Istenek Istene
Azt állítod, hogy az 50. zsoltár előtt a 45. zsoltár beszámol arról, hogyan lett egy az isten fiai közül az Istenek Istene. Csakhogy a 45. zsoltár nem ezt mondja. Királyi-messiási zsoltár, amelyet a Zsidókhoz írt levél Krisztusra alkalmaz. A „trónod, ó Isten” és „felkent téged Isten, a te Istened” különleges és magas krisztológiai jelentőséggel bír. De nem azt tanítja, hogy egy istenfaj egyik tagját főistenné avatták.
A Zsidókhoz írt levélben a Fiú nem azért nagy, mert a többi isten fölé léptették elő. Azért nagy, mert ő a Fiú, az Atya dicsőségének kisugárzása, lényegének képmása, a világok alkotója, akit az angyalok imádnak, és akire az Úr teremtői szavai vonatkoznak. Ez nem alisten-promóció, hanem isteni Fiúság.
A „felkenés” Krisztus messiási királyi küldetésének nyelve. Nem isteni természetének kezdete, és nem panteonbeli rangemelés.
20. Zsoltár 50, 97 és 138 nem a te istenfajtádat bizonyítják
A Zsoltár 50 „Istenek Istene” címét, a Zsoltár 97 „meghajolnak előtte mind az istenek” sorát és a Zsoltár 138 „az istenek előtt” kifejezését hozod. Ezek mind az Úr felsőbbségét hirdetik. De egyik sem tanítja, hogy az Úr természet szerint sok isten társaságának egyik tagja volna.
Zsoltár 97 különösen világos, mert bálványellenes összefüggésben beszél: megszégyenülnek a faragott képek szolgái. Az „istenek” meghajlása az Úr egyetemes uralmát jelzi minden hamis isten, bálvány, angyali vagy mennyei hatalmasság fölött. Nem azt, hogy a Felséges sok született istenfiának családi istentisztelete zajlik.
Zsoltár 138-ban Dávid az Úr dicséretét minden hatalmasság, mennyei lény vagy úgynevezett isten előtt megvallja. Ez nem azt jelenti, hogy Dávid a panteon dísztermében énekel egy főistennek. A zsoltári költészetet nem szabad istenkatalógussá lapítani.
21. A Jelenések 16-tal való fenyegetésed lelki zsarolás, nem érv
Azt mondod, a megtérés elengedhetetlen, és a csapások miatt sem térnek meg azok, akik az Istenek Istenét káromolják és az igaz Szót meghamisítják. Ezzel azt sugallod, hogy aki nem fogadja el a te többistenes olvasatodat, az a végidős káromlók táborába tartozik. Ez nem prófétai bátorság, hanem lelki zsarolás.
A Jelenések könyve komoly, félelmetes, szent szöveg. Nem arra való, hogy fórumvitában a másik fejéhez vágd: „ha nem fogadod el a panteonomat, rád jönnek a csapások”. A megtérés valóban szükséges mindenkinek. De a megtérés nem a te henoteista rendszered befogadását jelenti. A keresztény megtérés Krisztushoz, az egyetlen Úrhoz, az Atyához és a Szentlélekhez vezet, nem három külön istenhez és egy Jézustól különválasztott Fiú-Istenhez.
A fenyegető apokaliptikus retorika nem oldja meg az exegetikai kérdést. Csak hangosabbá teszi a tévedést.
22. VIII. Orbán és a háromarcú képek létezése legfeljebb visszaélést bizonyít, nem a dogma hamisságát
Azt mondod, VIII. Orbán rendelete bizonyítja, hogy a háromarcú ábrázolás létezett. Tegyük fel. Ezt senki nem kénytelen tagadni. Létezhettek problémás képek. De ebből még mindig nem következik, hogy a katolikus dogma háromarcú bálványisten volna. Egy gyakorlat létezése nem azonos annak dogmatikai helyességével. Egy tiltott vagy korlátozott gyakorlat pedig különösen nem azonos a hitvallás magjával.
A keresztény dogma nem képekből született. A Szentháromság nem azért Szentháromság, mert valaki háromarcú képet festett. Hanem azért, mert a Szentírás egyszerre tanítja az egyetlen Istent, az Atya istenségét, a Fiú istenségét, a Szentlélek isteni működését és személyes megkülönböztetését. Ha egy kép ezt rosszul ábrázolja, a kép hibás. Nem a dogma.
Te a visszaélést teszed meg normává, majd a normát támadod a visszaéléssel. Ez a szokásos módszered: a torz példát dogmává nagyítod, aztán hősiesen legyőzöd.
23. A gyermekbántalmazási adatokkal való érvelés erkölcsileg súlyos, de dogmatikailag irreleváns
Az idézett botrányok, ha és ahol megtörténtek, rettenetes bűnök. A gyermekbántalmazás, annak eltussolása, az áldozatok elhallgattatása és az intézményi mulasztás Isten előtt kiáltó bűn. Ezt nem kell szépíteni. A bűnösöknek felelniük kell. Az áldozatoknak igazság és védelem jár.
De te ebből azt akarod levezetni, hogy a Szentháromság hamis, a képtisztelet démoni, a katolikus Egyház egész tanítása sátáni, és Róma 1 mechanikusan beteljesedett a papokon. Ez logikailag tarthatatlan. Bűnös papok bűnei nem cáfolják Isten hármas személyes életét. Bűnös püspökök mulasztásai nem bizonyítják, hogy Jézus nem az örök Fiú. Intézményi botrányok nem bizonyítják, hogy Zsoltár 82 természet szerinti isteneket tanít.
Ha a tagok bűneiből automatikusan a tanítás hamisságára következtetnénk, akkor az apostoli közösséget is el kellett volna vetni Júdás miatt, Korinthust a botrányai miatt, Galáciát a tévelygései miatt, és minden keresztény közösséget az emberi bűnök miatt. Ez nem igazságos érvelés. Ez botrányból épített bunkósbot.
24. Róma 1-et nem lehet gyermekbántalmazási statisztikák magyarázó kulcsává egyszerűsíteni
Pál Róma 1-ben a teremtmény Teremtő helyére állításának, a bálványimádásnak és az erkölcsi romlásnak összefüggéséről beszél. De te ezt úgy használod, mintha minden katolikus kép előtt végzett tiszteleti gesztus automatikusan démoni fajtalanságot okozna. Ez nem Pál értelmezése, hanem a te démonológiai rövidzárlatod.
Pál nem azt mondja, hogy minden kép, minden vallási művészet, minden szent jel és minden liturgikus tárgyhasználat fajtalansághoz vezet. Azt mondja, hogy amikor az emberek a Teremtő helyett teremtményt szolgálnak, akkor az egész erkölcsi rend felbomlik. A katolikus tanítás ezt elítéli. A képtisztelet helyes értelme nem a teremtmény Teremtő helyére állítása, hanem az ábrázolt valóságra való utalás. A kép nem végpont, hanem jel.
A bántalmazások oka nem az, hogy valaki feszület előtt térdelt. Az ok bűn, hatalommal való visszaélés, felelőtlenség, eltussolás, személyes romlottság és intézményi kudarc. Ezeket keményen meg kell nevezni. De a dogmát és a képtisztelet elvét nem cáfolják.
25. Összegzés: a válaszod nem cáfolat, hanem témák közötti vágtató vádirat
Összefoglalva: Ézsaiás 48,16 nem a te három-Isten rendszeredet tanítja. A beszélő isteni azonosítása, a küldés és a Lélek említése nem jelent három külön isteni természetet. A Szentháromság pontosan azt tartja meg, amit te szétszedsz: a személyes különbséget és az isteni egységet.
A háromarcú ábrázolások létezése, tiltása vagy fennmaradása nem a Szentháromság dogmájának lényege. A Quicumque-hitvallás nem háromarcú istent tanít, hanem egy Istent három személyben. A 2Mózes 20 tiltja a bálványok előtti hódolatot és szolgálatot, de nem tilt minden szent jelet, minden képet, minden liturgikus tárgyat és minden relatív tiszteletet. A proszkünészisz és latreia jelentését nem lehet egyetlen képromboló jelszóvá lapítani.
A Zsoltár 82 nem természet szerinti istenek családfája, hanem ítéleti szöveg. János 10-ben Jézus nem panteont tanít, hanem saját Fiúságának védelmében használja a zsoltárt. Jób 38 mennyei teremtményekről beszél, nem teremtetlen istenekről. 5Mózes 32 Izrael kiválasztását tanítja, nem azt, hogy az Úr egy sorshúzással kapott nemzeti alisten. Az „Istenek Istene” felsőfokú és polemikus bibliai cím, nem a panteon főnökének rangjelzése. A Zsoltár 45 Krisztus királyi és isteni méltóságára mutat, nem arra, hogy egy istenfi főistenné léptetődött elő. A Zsoltár 50, 97 és 138 az Úr egyetemes felségét hirdeti, nem a te mennyei istenfajtádat.
A gyermekbántalmazási botrányok rettenetes bűnök, de nem dogmatikai bizonyítékok. A bűnt el kell ítélni, az áldozatokat védeni kell, a felelősöket számon kell kérni. De a botrányból nem következik, hogy a Szentháromság hamis, hogy Jézus nem az örök Fiú, vagy hogy a katolikus képtisztelet szükségképpen bálványimádás.
A szöveged végső formája ugyanaz, mint eddig: Ézsaiásból három Istent, zsoltárokból panteont, képekből bálványimádást, történelmi bűnökből dogmacáfolatot, Jelenésekből vitafenyegetést csinálsz. Ez nem a Szentírás hamisítatlan befogadása, hanem antikatolikus indulatból, képromboló reflexből és henoteista előfeltevésből felépített vallási vádirat.
A keresztény hit viszont megmarad annál, amit az apostoli tanúság követel: egy Isten van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek valóságosan különböznek; Jézus Krisztus az örök Fiú megtestesülten; a Lélek Isten Lelke; a képek tisztelete nem azonos a bálványimádással; a bűn botránya nem semmisíti meg az igaz dogmát. A te rendszered minden ponton szétszed, amit a Szentírás egyben tart.
Arra hivatkozol, hogy VIII. Orbán pápa 1628-ban megtiltotta a Szentháromság háromarcú ábrázolását. Mit bizonyít ez?"
Azt, hogy ez a gyakorlat 1628-ig bizonyítottan létezett.
Ezt maga VIII. Orbán pápa rendelete tanúsítja.
Hogy még a 18. században is létezett, azt pedig további tények igazolják.
Természetesen az emberek többsége nem volt hajlandó meghajolni a háromarcú isten képmása előtt.
Ezért nem maradt más hátra a római császároknak, mint törvény által kötelezően előírni a háromság istenmodell imádását és az álkeresztény egyházba csecsemőkorban való belekeresztelést.
Így jött létre a Sátán szellemében a római császárok közreműködésével egy embergyilkos erőszakegyház és annak háromarcúként ábrázolt istenmodellje, amelyre hivatkozva égették el az emberek százmillióit az erőszakegyház közel kétezer éves fennállása alatt.
Amióta az Föld országainak uralkodó hatalmai nem teszik lehetővé a Róma Főpapja által vezetett
egyház számára az egyház tanításával szembeforduló emberek legyilkoltatását, az egyház papjai ,apácái, gyermekek erőszakolása által szadista hajlamukat démonszellemeik örömére.
Egy 2014-es statisztikája szerint 2004 óta 848 papot zárt ki a szolgálatból, 2 ezer 572 vádlott esetében enyhébben büntetett.
Ferenc pápa azonban nem tartotta elég meggyőzőnek ezeket a jelentéseket és egy átfogó, egész világra kiterjedő vizsgálatot rendelt el az 1950 és 2017 közötti esetek feltárására.
Az eredmény lesújtó volt. Csak amerikai egyházmegyék irataiban összesen 4.392 katolikus pap ellen találtak olyan szexuális zaklatási vádat, amelyet nem vontak vissza.
Pál apostol figyelmeztette a rómaiakat, hogy a képek és szobrok tisztelete fajtalankodást eredményez.
Az Istenek Istene a képeket szobrokat, tárgyakat tisztelő papokat és püspököket kiszolgáltatja azoknak az ártó szellemeknek, akiknek a képek ,szobrok, tárgyak előtti meghajlássaé és egyébb cselekményekkel a szolgálatukba álltak. Ezek az ártó szellemek aztán fajtalankodásra késztetik
ezeket a bálványtisztelőket.
Róma 1:21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. 22 Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; 23 És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszómászó állatoknak képmásával. 24 Annakokáért adta is őket az Isten szívük kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; 25 Mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat imádták, és azokat szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen. 26 Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: 27 Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvették önmagukban. 28 És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; 29 Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; telve irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel;
Ha végig olvasod az egész gondolatmenetemet, akkor Jézus azon kijelentését elemzem mélyebben, s abból indulok ki, hogy Ő Isteneknek nevezi mindazokat, akikhez a jó és rossz tudását közvetítő beszéde Istennek elérkezik:
33.Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34.Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35.Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn."
Nem , Nem. Te az engedetleség bűnét követően az Istenek Istene részéről, társaihoz az istenekhez indézett beszédére hivatkozol, amelybe belemagyaráztad azt,ami abban nincs - tudniillik hogy az Isten arról beszélt volna, hogy az első emberpár a gonosz megismerését követően istenné változott volna - majd erre a nyilvánvaló téves állításodra akarod ezen hozzászólásodban ráépíteni az Úr Jézusnak a János 10. fejezetében feljegyzett nyilvánvalóan a 82. zsoltárban feljegyzett az Istenek Istenének az engedetlen istenekhez idézett egyetlen tőmondatát,amely így hangzik: "Én mondám:
istenek vagytok."
Majd anélkül, hogy tudomásul vennéd, hogy ez az Istentől származó kijelenték, ott és akkor amikor elhagzott az istenekhez, a Felséges Isten fiaihoz szólt, és azt a tényt, hogy ezet az Úr Jézus is hangsúlyozta, te önkényesen megállapítottad, hogy nem, hanem az Úr Jézsus azt állította,hogy
az Isten beszéde, amikor azt mondta, Istenek vagytok, azokra az emberekre utalt, akikhez csak az Isten beszéde bármikor szólt.
Az Istentől származó, a 82. zsoltárban feljegyzett kijelentést úgy hazudtoltad meg, hogy előbb az Úr Jézus szájába adtad azt a hazugságot, mintha az Istenek Istene emberekhez beszélt volna.
Majd az ily módon felépített nyilvánvaló hazugságot az istentelen és Khrisztosz nélkül való zsidók reakciójával akarod igazolni.
Nem tudsz te Zoli megszabadulni a hitető szellemektől, mindaddig, amig mások hazugságait helyezed az Isten Szava elébe.
Mert az számomra nyilvánvaló, hogy az ötlet nem tőled származik, hanem azt már a múltban valaki előtted előadta.
Megéri ez neked, jobban mondva a lelkednek és a szellemednek, hogy az Isten igaz beszédét meghazudtolók oldalán állj?
Mert az Úrtól tudjuk, hogy lesznek olyanok, akik csak a csapások miatt térnek majd meg,
de lesznek, akiket a csapások megtapasztalása sem vezet megtérésre, mert ők az Istenek Istene káromlására, igaz Szavának a meghamisítására szövetkeztek.
Jelenések 16: 8 A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkassza tűzzel. 9 És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy néki dicsőséget adjanak.
Áldjon meg az Úr István testvérem! Őrizzen meg az Úr az Ő eljöveteléig az Ő szolgálatában, és azután is!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK,ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL, TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Nézd, az én Isten-képembe nem fér bele olyan személy Istennek nevezése, aki nem igazságosan ítél.
Aki nem képes igazságosan ítélni, aki emiatt nem azonos az Igazsággal, Aki egy személy, egy szubjektum, mert Isten része, az a személy számomra nem számít Istennek.
Mert aki nem igazságosan ítél, az bűnt követ el. Az én Isten-képembe nem fér bele bűnt elkövető, nem igazságosan ítélő isten. Se kis betűvel írva, se nagy betűvel írva."
-----------------------------------------------
Nem mi emberek döntük kell, hogy kik az Istenek.
Az Istenek Istene nem aszerint azonosította istennekként azokat,akikhez szólott, hogy nem biztosítottak igazságos ítéletet a szegényekkel szemben, hanem aszerint, hogy kik születtek a Felséges Istentől,és kik a fiai.
Az igazsághoz tartozik az is,hogy az isten fiai közül, akik mindnyájan istenek sokan a gonosz oldalra álltak. Az, hogy az Istenek Istene ezt az tényt az emberekkel közölte és nem hallgatta el az emberek előtt, nem tette őt alábbvalónál a Róma Főpapja által képviselt háromságistennél.
Akik Róma háromságistenét fogadták be, gyakran tagadják le a nyilvánvaló igazságot , és terjesztenek hazugságot.
Egyik ilyen nyilvánvaló hazugság, amikor azt állítják, hogy az Istenek Istene a 82. zsoltárban nem istenekhez beszélt hanem emberekhez.
Hogy ez nyilvánvaló hazugság ,abból derül ki, hogy a Isten az istenek gyülekezetében áll, és istenek között mond ítéletet.
Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között.
Majd az istenek között beszélő , ítélő Isten azt állítja, hogy azok, akik ott jelen vannak, a Felséges Isten fiai,és mindannyian istenek.
6 Én mondottam: Istenek (Elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elion) fiai ti mindnyájan:
Az Istenek Istenének ezt a kijelentését idézte az Úr Jézus a János Evangéliuma 10. fejezetében feljegyzettek szerint.
TE korábbi hozzászólásodban azt állítottad, hogy az Úr Jézus szerint minden ember, akihez az Isten beszéde szólt isten, kétségbe vonva ez által, hogy az Úr Jézus Istene , az Istenek Istene lenne,
és hogy valaha is istenekhez szólt.
Csakhogy az Úr Jézus semmi ilyet nem állított. Ő csak idézte azt,ami a 82. zsoltárban van feljegyezve.
És mivel ott nyilvánvaló az istenekhez szólt Izrael Istene, nem gondolta az Úr Jézus, hogy a közeli időben való visszatérése előtt, valaki megpróbálja egy háromságisten védelmében azt a nyilvánvaló hazugságot a szájába adni,hogy az Ő (Jézus) minden emberre vonatkoztatta Zsoltárok 82. fejezetében tett kijelentést, akikhez Atyja valaha is beszélt az emberek közül.
Mert szerintetek háromságisten imádói szerint, Istennek a Fiai csakis emberek lehetnek.
Ennek azonban ellent mond az Isten Szava , amikor arról tanúskodik hogy Istennek a fiai már ott voltak a Föld alapjainak a lerakása idején, amikor ember még a Földön nem is létezett.
Jób 38:4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennekminden fiai vigadozának?
Itt Izael Istene Jóbbbal való beszéldében, nem a saját fiaira utal,hanem egyes szám harmadik személyében egy másik Isten fiaira, akinek ő maga s fia.
Arra az Istenre, aki sors által a saját fiai ,közöttük az Úr Istent is értve szétosztotta a népek örökségét sorsolás által,amikor is az Úr Istennek Jákób népe jutott örökrészül.
5. Mózes 32:7 Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked! 8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint, 9 Mert az Úrnak része az Ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
Mózes és Józsué az Istenek Istenének nevezte az Urat.
Szerinted , ha csak egy isten létezik, a három az egyben isten - amit a római császárok képzelegtek ki
a képimádó álkeresztények számára - akkor kik azok az istenek, akiknek az Istene az Úr?
Mielőtt az 50 zsoltár tartalma szerint Aszáf Istenek az Istenek Istenét dicsőíti, a 45. zsoltár beszámol
arról, hogy hogyan lett egy az isten fiai közül az istenek Istene.
Zsoltárok 45: 7 Trónod, oh Isten, örökkévaló; igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a Te Istened öröm olajával a te társaid fölé.
Egyértelmű, hogy azok az istenek hajolnak meg mindnyájan az Istenek Istene, előtt, akik hozzá hasonlóan mindnyájan egy Istentől születtek, tehát annak az Istennek a fiai.
Zsoltárok 50:1 Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az Istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig, 2 felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.
Dávid sem bálványistenek előtt dicsérte az Istenek Istenét az Urat.
Zsoltárok 138:1 Dávid zsoltára. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldalak az istenek előtt.
Nem a faragott képek hajolnak meg előtte, és a faragott képek készítői, hanem az istenek mindnyájan.
Zsoltárok 97: 6 Az egek hirdetik az Ő igazságát, és minden nép látja az Ő dicsőségét. 7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnakelőttemindaz istenek. 8 Hallotta és örvendezett Sion, és örülének Júdának leányai a Te ítéleteidnek Uram! 9 Mert Te Felséges (Elion) Úr vagy az egész földön, és igen felmagasztaltattál mindenistenfelett! 10 Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. 11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenes szívűekre öröm. 12 Örüljetek, ti igazak az Úrban, és adjatok hálát az Ő szentségéért!
Amint látod, a római császárok által kiképzelgett három az egyben istenmodell létezéséről a Szentírás nem tanúskodik, ellenben az Istenek Istenének és társainak, az isteneknek a létezéséről számos helyen tanúskodik.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Először is tisztázni kell: az, hogy korábbi megfogalmazásokban Ézsaiás 48,16 beszélőjének azonosítása nem mindig ugyanazzal a pontossággal történt, még nem bizonyítja a te henoteista olvasatodat. Legfeljebb azt bizonyítaná, hogy egy nehéz prófétai szakasz értelmezésekor pontosabban kell fogalmazni."
A beszélő maga azonosította önmagát. Izrael Istene beszél.
Ésaiás 48: Az, akit az Úr szeret, elvégzi akaratját Babilonon, és karja lészen a Káldeusokon. 15 Én, én szóltam, és Őt el is hívtam, elhoztam Őt, és áldott lesz útja. 16 Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az Ő Szellemét. 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.
Egyértelmű, hogy ki beszél és kihez.
Természetesen ,a Róma Főpaja által vezetett egyház teológusainak nincs kedvére,hogy Izrael Istene
ezzel és más kijelentésével,kizárja annak lehetőségét, hogy bármi köze lenne a római császárok által kiképzelgett és törvényi rendelet által definiált háromságistenéhez, amely egyetlen isten létezéséről regél, amelyet háromarcú istenként ábrázoltak egészen a 18. századig.
A háromság bálványisten lényege, hogy annak egyik arca az Atya nevet, a másik a Szent Szellemet, a harmadig pedig egy Fiú nevet kapta, hogy azt a látszatot kerltsék, mintha az igaz krisztosziak istene lenne.
Trinitás / Szentháromság (állkereszténység): Háromarcú egy isten:
"Avilai Szent Teréz idejében a zsolozsma reggeli órájában ünnepnapokon és vasárnapokon még énekelték a „Quicumque vult” hitvallást, majd 1960 után csak a Szentháromság vasárnapján."
Ez előtt a bálványisten előtt és más férfiakat vagy nőket ábrázoló képek szobrok előtti leborulásukkal, és az azokhoz való könyörgéseikkel, és az azok előtti áldozással a Róma Főpapja által vezetett egyház lett a világ megrontója.
2. Mózes 20: 5 Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem!/Káldi Neovulgáta/
Erre a megtévesztés képességeire kiképzett teológusok azt az érvet szokták felhozni megtévesztésként, hogy az Isten Szava beszámol olyan esetekről, ahol nem csak az Élő Isten előtt hajoltak meg az emberek, hanem emberek előtt is.
Igen, csakhogy Mózes Istene nem az élő emberek, illetve az ég követei előtti meghajlást tiltotta meg,
hanem az éllettelen képek, szobrok, tárgyak előtti meghajlást.
A Róma főpapja által vezetett egyházba csecsemőkorban belekeresztelt tagoktól azért volt évszázadokon keresztül elzárva az igazság az Isten eme tiltó parancsát illetően, mert a liturgia nyelvét, a latin nyelvet a laikus egyháztagok nem értették. Az Isten Szava amúgy is el volt zárva tőlük. Nem jutott hozzá egy latin nyelvű Bibliához sem a laikus ember, még ha értette volna is a latin nyelvet.
Amikor pedig rákényszerültek a nemzet nyelvére lefordítani a Bibliát, akkor azért nem tudhatták meg
a laikus egyháztagok , hogy Isten megtiltotta a képek, szobrok tárgyak előtt a meghajlást, mert az egyház parancsára a bibliafordítók ezt a lehetőséget nem adták meg nekik, hisz a "Ne hajolj meg előttük" parancs helyett azt fordították, hogy ne imádd azokat.
Most pedig rátérünk a parancsban szereplő másik kifejezés a görög λατρεύω(latreuó) jelentésére.
Ezt a kifejezést legpontosabban a magyar szolgálni szavunkra lehet lefordítani.
Ezt ez esetben a Neovulgata fordítói helyesen fordították, hisz a céljuk az előtte lévő, proszküneo kifejezés valós jelentésének az elrejtése volt, ami azt jelenti meghajolni.
DE honnan tudhatná egy laikus egyháztag, hogy hogyan is lehet egy képet, szobrot vagy kegytárgyat szolgálni, ha azt valaki el ne magyarázná neki - megint csak az Isten Szava által?
Hogy a Róma Főpapja által vezetett egyházban megsértik a tiltó parancsot, és meghajolnak., letérdelnek leborulnak képek szobrok, kegytárgyak előtt az minden igaz hitű ember számára köztudott.
DE azt, hogy szolgálnak is ezeknek a képeknek, szobroknak, kegytárgyaknak, azt csak azok tudják,
akik az Isten hamisítatlan Igéit kutatják.
Elsősorban azt a kérdést kell feltenni , hogy hogyan szolgálták az Istent, akiről Mózes és a többi próféták könyvei tanúskodnak.
Nos elsősorban azzal, hogy áldozatot vittek az Isten oltárára, akár engesztelő, akár ételáldozat formájában, és jóillatú füsttel járultak a papok ott az Isten elé, ahol az Élő Isten jelen is volt akár személyesen, az Istenek Istene, akit a szolgálat megilletett, akár a jelenlét Istene képviseletében
és természetesen, ahol az Isten által elfogadott oltár is ott volt.
Ezzel ellentétben a Róma Főpapja által vezetett egyház templomaiban elsősorban azok a képek, szobrok és kegytárgyak vannak jelen, akik előtt az Istenek Istene megtiltotta még azt is, hogy tiszteletből meghajoljanak előttük. Nincs jelen az Isten oltára, vagy az Úr asztala.
Ehelyett ott vannak a bálványképek és bálványszobrok az oltáron, vagy asztalon mégpedig úgy, hogy ezeket előszedik egy szekrényből és oda viszik. Nos az bálványképek és szobrok, kegytárgyak ide oda hurcolása már önmagában is azoknak való szolgálatot jelent. Aki ezek előtt a bálványok előtt füstölve vagy más módon áldozik , miközben letérdel és felnéz a bálványra, sőt szólongatja a bálványokat, illetve könyörög hozzájuk, beteljesíti a Ne is szolgálj azoknak tiltó parancs ellen elkövetett bűneset tényállását.
SEGÍTSÜNK A PÁPÁK ,PÜSPÖKÖK, PAPOK ÁLTAL BÁLVÁNYKÉPEK TISZTELÉSÉRE CSÁBÍTOTT MEGTÉVESZTETT KATOLIKUSOKNAK MEGISMERNI AZ IGAZ ISTENT ÉS IGAZ KHRISZTOSZÁT,
HOGY MEGBÉKÉLJENEK ISTENNEL ELHAGYVÁN A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT ÁLLKERESZTÉNY EGYHÁZAT!
Ézsaiás 48,16 nem henoteista menlevél, és a Fiú nem választható le Jézusról
1. Az ellentmondás-vád nem oldja meg Ézsaiás 48,16 exegetikai kérdését
Először is tisztázni kell: az, hogy korábbi megfogalmazásokban Ézsaiás 48,16 beszélőjének azonosítása nem mindig ugyanazzal a pontossággal történt, még nem bizonyítja a te henoteista olvasatodat. Legfeljebb azt bizonyítaná, hogy egy nehéz prófétai szakasz értelmezésekor pontosabban kell fogalmazni. Ebből azonban nem következik sem az, hogy „hazugság” történt, sem az, hogy a szöveg több természet szerinti istent tanítana. Az exegetikai kérdés nem az, hogy egy korábbi hozzászólás melyik mondata volt szerencsétlenebb, hanem az, hogy Ézsaiás 48,12–17 szövegének egészében mi állítható biztosan.
A prófétai irodalomban gyakori, hogy a beszélői szintek egymásba fonódnak: megszólalhat maga az Úr, megszólalhat a próféta, megszólalhat az Úr szolgája, és a próféta olykor úgy közvetíti az isteni beszédet, hogy az emberi közvetítő hangja szinte eltűnik az isteni küldetés mögött. Ez nem „ködösítés”, hanem a prófétai könyvek irodalmi sajátossága. Te viszont úgy teszel, mintha minden ilyen beszélőváltás csak két lehetőséget engedne: vagy Ézsaiás a Teremtő helyére van téve, vagy a szöveg több istenről beszél. Ez hamis választási kényszer. A szöveg ennél összetettebb, és éppen ezért nem szabad belőle olyan durva következtetést levonni, hogy az Ószövetség henoteizmust tanít.
Ha valaki korábban úgy fogalmazott, hogy „Ézsaiás próféta beszél”, azt lehet pontosítani. De ebből nem következik, hogy Ézsaiás lenne „a Teremtő helyére téve”. A próféta Isten küldötteként beszélhet, az isteni szó hordozójaként, vagy a szövegben megszólalhat egy olyan isteni küldött-alak, akit a keresztény olvasat az örök Ige fényében ért meg. A döntő pont azonban ez: egyik olvasatból sem következik több természet szerinti Isten. A te vitád tehát nem az állítólagos ellentmondást oldja meg, hanem egy újabb, súlyosabb ellentmondást vezet be: Ézsaiás könyvének radikális monoteizmusát próbálod szétbontani egy mennyei istenhierarchiává.
2. Ézsaiás 48,16-ban a küldés ténye nem bizonyít több istent
Ézsaiás 48,16 kulcsmondata nagyjából így adható vissza: „És most az Úr Isten küldött engem, és az ő Lelke.” A vers kétségtelenül nehéz. Van benne küldő, van küldött, és szerepel benne az Úr Lelke. Ezt kár volna letagadni. De a te következtetésed ott siklik félre, hogy a személyes megkülönböztetésből azonnal több istent csinálsz.
A Szentírásban a küldés nem azt jelenti, hogy két vagy három külön isteni lény létezik egymás mellett, mint egy mennyei udvartartás tagjai. A küldés üdvtörténeti kategória: Isten elküldi prófétáit, elküldi angyalait, elküldi Igéjét, elküldi Lelkét, és az Újszövetségben az Atya elküldi a Fiút, majd az Atya és a Fiú elküldi a Szentlelket. A küldés tehát viszonyt fejez ki, nem isteni fajon belüli többedséget.
Te azt mondod: ha a beszélő nem Ézsaiás, hanem isteni küldött, akkor ő egy másik Isten; ha a Lélek is szerepel, akkor legalább két vagy három Isten van. Ez nem exegetikai következtetés, hanem előre felállított henoteista sablon. A keresztény hit éppen azért beszél Szentháromságról, mert egyszerre akarja komolyan venni a személyes különbséget és az isteni egységet. Az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Lélek, a Lélek nem az Atya; de nem három isteni természet van, hanem egyetlen osztatlan, teremtetlen, végtelen isteni lényeg.
A te hibád az, hogy az „egy Isten” tanát olyan lapos egyalakúságnak képzeled, amelyben minden személyes különbség lehetetlen. Ezért amikor különbséget látsz, rögtön több istent olvasol ki belőle. Csakhogy ez nem a katolikus tan cáfolata, hanem annak bizonyítéka, hogy a Szentháromság-tant karikatúrából támadod.
3. Az, hogy a beszélő nem egyszerűen Ézsaiás, még nem jelenti azt, hogy a te „Fiú-Isten, aki nem Jézus” rendszered igaz
A szövegben azt állítod, hogy a beszélő „nem Ézsaiás”, hanem az Atyától társai fölé felkent Fiú, „az Istenek Istene, Izrael Istene és Atyja”, aki nem Jézus. Itt már nem egyszerűen Ézsaiás 48,16 magyarázatáról van szó, hanem egy egész külön teológiai rendszert húzol rá a szövegre. A gond az, hogy ezt a rendszert nem maga a vers mondja ki.
Ézsaiás 48,16 nem mondja, hogy a beszélő „az Istenek Istene”. Nem mondja, hogy a beszélő „Izrael Istene és Atyja” olyan értelemben, ahogy te használod. Nem mondja, hogy a beszélő egy Fiú-Isten, aki nem azonos Jézussal. Nem mondja, hogy az Atya egy fölérendelt, láthatatlan főisten, a Fiú pedig egy alárendelt, látható isten. Ezek a te rendszered állításai, nem a vers szavai.
A keresztény olvasat igenis el tudja ismerni, hogy Ézsaiás 48,16-ban a beszélő kiléte több értelmezési lehetőséget hordoz. Lehet prófétai küldöttként, az Úr szolgájának vonalán, vagy keresztény beteljesedésben az örök Ige előképi hangjaként olvasni. De egyik keresztény értelmezés sem engedi meg, hogy az isteni küldöttet az Atya melletti második, külön természet szerinti Istenként értsük. Az Újszövetség fényében az örök Fiú nem második isten, hanem ugyanannak az egy Istennek örök Igéje, aki az Atyától különbözik személy szerint, de nem különül el tőle isteni lényeg szerint.
Ezért az Ézsaiás 48,16 körüli vita nem azt bizonyítja, hogy „mégis több Isten van”, hanem azt, hogy a bibliai kinyilatkoztatásban megjelenik egy olyan személyes gazdagság, amelyet sem a puszta unitarizmus, sem a henoteizmus nem képes helyesen kezelni. A Szentháromság-tan pontosan ezért szükséges: nem azért, hogy a Szentírás fölé írjon valamit, hanem hogy megőrizze mindazt, amit a Szentírás egyszerre tanít.
4. A „még akkor is két Isten van” következtetés logikailag hibás
Azt írod, hogy még ha Ézsaiás lenne is a küldött, akkor is „két Isten van az igében”: a láthatatlan Atya és a Szentszellem. Ez a következtetés már önmagában is mutatja a módszertani hibát. Abból, hogy a Lélek szerepel a szövegben, nem következik, hogy a Lélek az Atyától különálló második Isten volna. A katolikus hit szerint a Szentlélek valóban személy, valóban Isten, de nem külön isteni lény, nem második vagy harmadik isten, hanem az egy isteni természetben fennálló isteni személy.
Te úgy kezeled az „Isten” szót, mintha egy fajnév volna, amelynek több példánya lehet: Atya-Isten, Fiú-Isten, Szellem-Isten, esetleg további isteni társak. Ez azonban nem bibliai monoteizmus, hanem isteni többes szám. A klasszikus keresztény istenfogalom szerint Isten nem olyan, mint az emberi természet, amely sok egyedben valósul meg. Az isteni természet végtelen, osztatlan, egyszerű és teremtetlen. Ha több természet szerinti Isten volna, akkor vagy különböznének egymástól, vagy nem. Ha különböznének, akkor egyikben volna valami, ami a másikban nincs, vagyis egyik sem volna a teljes isteni tökéletesség. Ha pedig semmiben sem különböznének, akkor nem lennének többen. Ezért a több természet szerinti Isten fogalma önellentmondásos.
A Szentháromság-tan nem azt mondja, hogy három isteni egyed van, hanem azt, hogy egyetlen isteni lényeg áll fenn három személyben. Ez nem a Szentírás átírása, hanem annak a megőrzése, hogy az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten, mégsem három Isten van, hanem egy Isten.
5. A Fiú és Jézus szétválasztása nem apostoli krisztológia, hanem krisztológiai törés
A válaszod legsúlyosabb pontja az, amikor azt mondod, hogy Ézsaiás 48,16-ban „nem Jézusról” van szó, mert különbség van a Fiú Isten és az Emberfia között. Itt már nem pusztán egy ószövetségi verset értelmezel vitathatóan, hanem magát az apostoli krisztológia alapját bontod meg.
A keresztény hit szerint Jézus nem egy ember, aki mellett vagy mögött van egy másik mennyei Fiú-Isten. Jézus maga az örök Fiú megtestesülten. Az Ige testté lett. Nem arról van szó, hogy előbb létezik egy mennyei Fiú, majd tőle külön egy földi Jézus, aki később valamilyen értelemben Úrrá és Krisztussá lesz téve. Hanem arról, hogy az örök Fiú, aki az Atyától születik öröktől fogva, az idők teljességében emberi természetet vesz fel, és így Jézus Krisztusként jelenik meg a történelemben.
Természetesen különbséget kell tenni az örök Fiú isteni természete és Jézus Krisztus felvett emberi természete között. De ez nem személyi szétválasztás. A Fiú és Jézus nem két alany. A Fiú az, aki emberré lett. Jézus Krisztus egyetlen személy: az örök Fiú személye, két természetben, valóságos Istenként és valóságos emberként.
Amikor azt mondod, hogy a Fiú „nem Jézus”, akkor nem a katolikus dogmatikát cáfolod, hanem az Újszövetség központi tanúságával mész szembe. Péter nem azt vallja, hogy Jézus mellett létezik egy másik Fiú, hanem ezt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” János nem azt írja, hogy az Ige egyvalaki, Jézus pedig másvalaki, hanem azt, hogy az Ige testté lett. Pál nem két alanyt különít el, hanem ugyanarról a Krisztusról beszél, aki test szerint Dávid magvából való, ugyanakkor Isten Fia hatalomban. A te szétválasztásod tehát nem bibliai, hanem a bibliai Krisztus egységét megbontó konstrukció.
6. János 1,1 kérdésére a válasz: az örök Ige volt, és ez az Ige lett emberré Jézus Krisztusban
Azt kérdezed János 1,1 kapcsán: „Vajon akkor már volt Jézus?” A kérdés csak akkor tűnik nehéznek, ha összekevered a személy örök létét az emberi természet történeti kezdetével. Jézus Krisztus emberi természete valóban az időben kezdődött: fogantatott Szűz Máriától, megszületett Betlehemben, növekedett, szenvedett, meghalt és feltámadt. De az a személy, aki ezt az emberi természetet felvette, nem akkor kezdett létezni. Ő az örök Ige, aki „kezdetben volt”, aki „Istennél volt”, és aki „Isten volt”.
Ezért a helyes válasz: az ember Jézus történeti emberi élete nem volt jelen a teremtés előtt, de az örök Fiú, aki később Jézus Krisztusként testet öltött, öröktől fogva létezik. A „Jézus” név a megtestesült Fiú történeti neve, de a név történeti adása nem jelenti azt, hogy a személy korábban nem létezett. Ugyanaz a személy, aki öröktől fogva Ige, az idők teljességében Jézusnak neveztetik.
A te érvelésed ott hibázik, hogy az örök Fiú és a megtestesült Jézus közé személyi választófalat húzol. Ez nem szükséges és nem biblikus. A keresztény hit nem azt állítja, hogy „az emberi természet öröktől fogva létezett”, hanem azt, hogy az örök isteni személy valóságos emberi természetet vett fel. Ez a megtestesülés lényege.
7. Az 1Mózes 3,15 nem bizonyít egy Jézustól különálló Fiú-Istent
Az asszony magváról szóló ígéret valóban messiási jelentőségű. Az Egyház mindig is Krisztus győzelmének előképeként olvasta: az asszony utóda legyőzi a kígyót. De ebből nem következik az, amit te ráépítesz. Az 1Mózes 3,15 nem tanítja, hogy az Édenben megjelenő Úr egy Jézustól különálló Fiú-Isten volna, akit az Atya később felkent. A szöveg nem ad ilyen isteni személytani rendszert.
Az Ószövetségben valóban vannak isteni megjelenések. A keresztény hagyomány ezek egy részét az örök Ige előképi vagy előzetes megjelenéseként is értelmezheti. De ez megint nem henoteizmus. Ha az örök Ige jelenik meg, akkor nem egy másik Isten jelenik meg az Atya mellett, hanem az egyetlen Isten örök Igéje nyilatkoztatja ki Istent. A megjelenés nem bontja fel az isteni egységet.
Te az Atyát úgy állítod be, mint akit senki sem láthat és hallhat, a Fiút pedig úgy, mint látható és hallható külön Istent. Ez nem a Szentírás egyensúlya. Az Atyát valóban senki sem látta a maga isteni lényegében. De a Fiú nem azért látható, mert egy alacsonyabb, külön isten, hanem mert ő az Atya tökéletes képmása, aki a megtestesülésben valóban láthatóvá lett. A láthatóság tehát nem isteni alacsonyabbrendűséget bizonyít, hanem a kinyilatkoztatás rendjét.
8. A Zsoltár 45 nem tanít istenek rangsoráról
A Zsoltár 45,7–8 valóban különleges szöveg: a királyt „Istenként” szólítja meg, majd azt mondja, hogy „Isten, a te Istened” felkente őt öröm olajával társai fölé. A Zsidókhoz írt levél ezt a szakaszt Krisztusra alkalmazza. De a szöveg keresztény értelme nem az, hogy van egy főisten és alatta egy másik, felkent isten, körülötte pedig isteni társak. Ez a te henoteista olvasatod, nem az apostoli értelmezés.
A Zsidókhoz írt levél egész első fejezete éppen azt bizonyítja, hogy a Fiú nem angyal, nem teremtmény, nem mennyei közbülső lény, hanem az Atya dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása. A szerző a Fiúra alkalmazza a teremtő Úrra vonatkozó szavakat: „Te, Uram, kezdetben alapítottad a földet.” Ez nem egy alárendelt isten képe. Ha a Fiú a teremtő Úr, akkor nem tartozik a teremtett mennyei lények sorába, és nem egy istenek közötti rangsor egyik tagja.
A felkenés pedig nem azt jelenti, hogy a Fiú isteni természete akkor vagy attól lesz isteni. A felkenés messiási, királyi, üdvtörténeti mozzanat. A Fiú öröktől fogva Isten; emberi természetében, messiási küldetésében, feltámadásában és megdicsőülésében nyilvánul ki az, hogy ő az Úr és Krisztus. A „társak” nem természet szerinti istenek társaságát jelentik, hanem a királyi-messiási kontextusban értendő alárendelt társakat, illetve a Zsidókhoz írt levél összefüggésében azokat, akikhez képest a Fiú felsőbbrendű. A szöveg nem panteont épít, hanem Krisztus királyi és isteni méltóságát hirdeti.
9. A Cselekedetek 2,36 nem azt jelenti, hogy Jézus korábban nem volt Úr
A Cselekedetek 2,36 szerint Isten „Úrrá és Krisztussá tette” azt a Jézust, akit megfeszítettek. Te ebből azt olvasod ki, hogy Jézus különbözik a korábban létező Fiú-Istentől, illetve hogy Jézus valamiképpen csak később lett azzá, amivé Isten tette. Ez félreértés.
Péter pünkösdi beszéde nem azt mondja, hogy Jézus ontológiailag ekkor kezdett Úr lenni, mintha előtte nem lett volna isteni méltósága. Azt mondja, hogy a megfeszített Jézust Isten feltámasztotta és nyilvánosan igazolta mint Urat és Messiást. Az „Úrrá és Krisztussá tette” üdvtörténeti kijelentés: a feltámadás és felmagasztalás eseményében Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy a keresztre feszített Jézus az Úr és a Krisztus.
Ugyanez a logika működik más újszövetségi helyeken is. Krisztus engedelmessége után Isten felmagasztalja őt, és minden név fölötti nevet ad neki. Ez nem azt jelenti, hogy az örök Fiú korábban nem volt isteni, hanem azt, hogy az emberré lett Fiú engedelmes szenvedése után emberi természetében is belép a megdicsőült királyi állapotba. A felmagasztalás nem az istenség megszerzése, hanem a megtestesült Fiú messiási uralmának történeti kinyilvánítása.
10. A Szentháromság nem azt jelenti, hogy „az Atya megy el magában hordozva a Fiút és a Lelket”
A válaszod egyik visszatérő karikatúrája az, hogy ha az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy isteni természetben vannak, akkor a küldés végső soron azt jelentené, hogy „az Atya megy el”, magában hordozva a Fiút és a Lelket. Ez nem a Szentháromság tana, hanem annak félreértése.
A katolikus tanítás szerint az isteni személyek nem az Atya belső darabjai. A Fiú nem az Atya egy része. A Szentlélek nem az Atya és a Fiú egy belső alkatrésze. Az isteni természet osztatlan, a személyek pedig valóságos relációk szerint különböznek. Az Atya szül, a Fiú születik, a Szentlélek származik. Ez az örök belső isteni rend. Az időbeli küldés pedig ennek az örök rendnek üdvtörténeti megjelenése: a Fiú elküldetik, amikor emberré lesz; a Szentlélek elküldetik, amikor az Egyházban láthatóan és hatékonyan működik.
A küldés tehát nem helyváltoztatás. Isten nem úgy küldi a Fiút, mint ahogy egy ember elküld valakit egyik városból a másikba. A Fiú mint Isten mindenütt jelen van az Atyával és a Szentlélekkel együtt. De mint megtestesült Fiú belép a történelembe, emberi természetet vesz fel, láthatóvá és hallhatóvá válik. Ugyanígy a Szentlélek sem úgy jön el, mintha korábban térben távol lett volna, hanem új üdvtörténeti módon működik és nyilatkozik meg. Ha ezt helyváltoztató, testi küldésként képzeled el, akkor nem a Szentháromságot cáfolod, hanem egy leegyszerűsített, anyagiasított torzképet támadsz.
11. Az Atya láthatatlanságából nem következik két vagy három isten
Azt hangsúlyozod, hogy az Atyát ember soha nem látta és nem hallotta. Ez igaz, ha Isten láthatatlan isteni lényegére vonatkozik. De ebből nem következik, hogy aki Istent kinyilatkoztatja, az egy másik, külön isten volna. Az Újszövetség éppen azt tanítja, hogy az Atyát a Fiú nyilatkoztatja ki. A Fiú nem azért mutatja meg az Atyát, mert külön isteni lény volna mellette, hanem mert ő az Atya örök Igéje és képmása.
A megtestesülésben az örök Fiú emberi természetet vesz fel. Ezért Jézus látható, hallható, érinthető. Ez nem cáfolja az Atya láthatatlanságát, és nem bizonyít több istent. Inkább azt mutatja, hogy az egyetlen Isten önkinyilatkoztatása a Fiúban teljesedik be. Aki a Fiút látja, az nem egy másik istent lát az Atya mellett, hanem az Atya tökéletes kinyilatkoztatását látja a megtestesült Igében.
Te azonban az Atya láthatatlanságát és a Fiú láthatóságát úgy állítod szembe, mintha két isteni lényről volna szó. Ez a különbség félreértése. A keresztény hit nem tagadja a különbséget, hanem helyesen nevezi meg: személyes különbség van, nem lényegi különisteniség.
12. Az „Istenek Istene” nyelvezet nem henoteizmust bizonyít
Amikor a Szentírás olyan kifejezéseket használ, mint „istenek Istene” vagy „urak Ura”, abból nem következik, hogy a Biblia természet szerinti istenek sokaságát tanítja. A bibliai nyelv gyakran nevezi „isteneknek” a bálványokat, a hamis isteneket, az angyali vagy mennyei lényeket, illetve olykor földi bírákat vagy hatalmasokat. De ez a szóhasználat nem jelenti azt, hogy ezek az egy igaz Istennel azonos rendű, természet szerinti istenek volnának.
A „minden istenek Istene” típusú nyelv Isten abszolút felsőbbségét fejezi ki mindazzal szemben, amit a népek istennek neveznek, vagy amit teremtményi hatalomként tisztelnek. Ez nem gyengíti a monoteizmust, hanem éppen megerősíti. Az Ószövetség nem úgy beszél az Úrról, mint egy törzsi főistenről a sok valódi isten között, hanem mint a teremtő Úrról, aki mellett nincs más Isten. Ézsaiás könyve különösen világosan mondja: „Én vagyok az Úr, és nincs más.” Ezt nem lehet úgy semlegesíteni, hogy ahol az „istenek” szó többes számban áll, ott rögtön természet szerinti isteneket képzelünk mögé.
A te rendszered azért hibás, mert a bibliai nyelv polemikus, költői és hatalmi kifejezéseiből ontológiai többistenhitet gyárt. A Biblia viszont éppen az ellenkező irányba visz: az Úr minden állítólagos isten fölött áll, mert egyedül ő a Teremtő, egyedül ő az első és utolsó, egyedül ő a szabadító.
13. A Szentírás „átírásának” vádja félremegy
Azzal zárod, hogy nem lehet „átírni” a Szentírást, és hogy a Szentháromság-tan valamiképpen hozzáadás volna Isten igéjéhez. Ez az érv csak akkor működne, ha a Szentháromság-tan új isteni szereplőket vezetne be a Biblia mellé. De nem ezt teszi. A Szentháromság-tan nem hozzátesz a kinyilatkoztatáshoz, hanem összefoglalja annak adatait.
A Szentírás tanítja, hogy egy Isten van. Tanítja, hogy az Atya Isten. Tanítja, hogy a Fiú isteni módon létezik, teremtő, örök, Úr, imádható, és az Atya dicsőségében részesedik. Tanítja, hogy a Szentlélek személyesen cselekszik, megszentel, tanít, vezet, küld, és Isten Lelke. Tanítja azt is, hogy az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Szentlélek, és a Szentlélek nem az Atya. A Szentháromság-tan ennek a teljes bibliai tanúságnak a fogalmi őrzése.
A te henoteizmusod viszont nem őrzi meg ezt az egészet. Te megtartod a személyes különbségeket, de elveszíted az isteni egységet. Mások megtartanák az egységet, de eltörölnék a személyes különbségeket. A katolikus hit mindkettőt megtartja: valóságos személyes különbség, osztatlan isteni egység. Ez nem átírás, hanem a teljes bibliai tanúság következetes megvallása.
14. A te olvasatod előre adott rendszerből jön, nem Ézsaiás 48,16-ból
Végül érdemes világosan kimondani: te nem egyszerűen Ézsaiás 48,16-ot magyarázod. Te egy egész rendszert viszel bele a versbe. Ebben a rendszerben van egy láthatatlan és hallhatatlan Atya-Isten, van egy külön Fiú-Isten, aki szerinted nem Jézus, van a Szentszellem, és vannak „társak”, akik fölé a Fiú felkentetett. Ez a rendszer azonban nincs benne Ézsaiás 48,16-ban. Ezt te építed a vers köré.
A keresztény értelmezés ezzel szemben Ézsaiás könyvének egészét nézi. Ugyanaz a könyv, amelyben a küldött és a Lélek motívuma megjelenik, újra meg újra kizárja, hogy az Úr mellett más természet szerinti istenek léteznének. Ezért az Ézsaiás 48,16-ban megjelenő küldést nem szabad Ézsaiás 43–45 monoteizmusának ellenében olvasni. Ha egy értelmezés oda vezet, hogy Ézsaiás radikális „rajtam kívül nincs Isten” kijelentéseit egy isteni többes rendszerrel kell felpuhítani, akkor az értelmezés rossz.
A helyes keresztény olvasat nem tagadja a vers gazdagságát. Elismeri, hogy van benne küldés, isteni beszéd, Lélek, és olyan mélység, amely az Újszövetség fényében a Fiú és a Szentlélek küldetésének irányába mutathat. De ezt nem bontja több istenre. Éppen ellenkezőleg: az egyetlen Isten belső személyes gazdagságát látja benne elővételezve.
15. Összegzés: Ézsaiás 48,16 nem a Szentháromság ellen, hanem a henoteizmus ellen szól
Összefoglalva: a válaszod nem cáfolja a katolikus álláspontot. A múltbeli megfogalmazások körüli számonkérésed legfeljebb pontosabb fogalmazást indokol, de nem bizonyít több istent. Ézsaiás 48,16 küldésről beszél, de a küldés nem ontológiai többistenhit. A Lélek szereplése nem teszi a Lelket külön istenné az Atya mellett. A Fiú isteni küldetése nem jelenti azt, hogy a Fiú egy második természet szerinti Isten. A Fiú pedig nem választható le Jézusról: Jézus Krisztus az örök Fiú megtestesülten.
A te olvasatod legnagyobb gyengesége az, hogy a személyes különbséget csak több istenként tudod elképzelni. Ezért ahol a Szentírás küldésről, Igéről, Lélekről, Fiúról, felkenésről vagy isteni megjelenésről beszél, ott rögtön egy mennyei istenrendszert állítasz fel. De ezzel szembekerülsz Ézsaiás könyvének, a Shemának, az apostoli krisztológiának és az egész keresztény monoteizmusnak a tengelyével.
A katolikus válasz egyszerűbb és mélyebb: egyetlen Isten van. Az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten. Az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Lélek, a Lélek nem az Atya. De nem három Isten van, hanem egy Isten. Az örök Fiú pedig nem egy Jézustól különálló mennyei lény, hanem ő maga lett emberré Jézus Krisztusban. Ez az apostoli hit, nem a te henoteista szétszerelésed.
Izrael Istene maga azonosította be azokat, akikhez ily módon szólott. Nem emberekhez szólott, hanem istenekhez, társaihoz, akik vele együtt a Felséges Isten fiai,azok között is csak azokhoz szólt az ítélet, akik nem igazságosan ítélték az embereket, és nem minden emberhez akikhez az Istenek Istene a történelem alatt beszélt.
—————————————————————————-
Nézd, az én Isten-képembe nem fér bele olyan személy Istennek nevezése, aki nem igazságosan ítél.
Aki nem képes igazságosan ítélni, aki emiatt nem azonos az Igazsággal, Aki egy személy, egy szubjektum, mert Isten része, az a személy számomra nem számít Istennek.
Mert aki nem igazságosan ítél, az bűnt követ el. Az én Isten-képembe nem fér bele bűnt elkövető, nem igazságosan ítélő isten. Se kis betűvel írva, se nagy betűvel írva.
Józsikácska-3, ha bármely pont alatti (MI) érvelésedet olvasom, egyszerűen hamis elméleti, fenkölt, néha idegen szavakkal tarkított magyarázatokat látok, melyeknek közük nincs a tárgyalt igéhez, Isten igaz Szavához. Ugyan az a helyzet mint amilyenre rámutattam az előző 38490 hsz-omban, ott is az A)-tól D) pontokban idézett hamisságról-hazugságra pattanó kijelentéseidben...
Bár ezt: "21. A te végkövetkeztetésed nem a szövegből jön, hanem előre adott rendszerből" - nekem fogalmazta meg a bőlcs MI-d, de pontosabb megállapítást nem írhatott volna a te (vele karöltve végzett) tevékenységedről...
Nézzünk még egy-két írománytokat, hogy mi a helyzet az azokban lévő kijelentésekkel, mert ha konkoly van azokban is, akkor a többi mitől lenne konkolymentes?:
"18. A Fiú és Jézus szétválasztása szembemegy az apostoli hittel
A szövegedben megjelenik az az állítás, hogy „a Fiú nem Jézus”. Ez súlyos krisztológiai törés. Az Újszövetség központi hitvallása éppen az, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia." - Hát zárójelbe azért tettem azt,
hogy nem Jézuról van szó a tárgyalt Ézsaiás 48:16-17-ben, mert ott nem lehetett szó Jézusról.
Különbség van a Fiú Isten és az Emberfia között.
Ja, hogy a "szentháromság" kitalálói és hívői a Jn.1:1-ben Jézust vélik felfedezni, mint az Ige? ...
Nézzük akkor:
Jn 1,1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
A "Kezdetben" a Teremtés kezdetére vonatkozik, ugye?
Vajon akkor már volt Jézus?
Az emberpár bűnesete után, a Teremtő így utal az "asszony" gyermekére (Fiúra):
1Móz 3,15 Ellenségeskedést támasztok közted (ősi kigyó) és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod. (Jel.12,4-5. 13-14).
Aki az Édenben sétált az emberpárt keresve, Ő az Akit te küldetéssel példálózva Fiúnak neveztél. Mert az is, és Őt az emberek számára nem látható és hallható Aty(j)a így tett Krisztussá (Krisztus=Felkent, Messiás):
Zsolt. 45,6 Trónod, oh Isten, örökkévaló; igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. 7 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a Te Istened öröm olajával a te társaid fölé.
Jézus viszont így lett Úr és Krisztus (a társai fölé Felkent) az Istenek Istene* által:
Csel. 2,36 Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten*, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
Érted már?
Hol és miként tettem a megjegyzést, amibe bele próbáltál kötni, idemásolom kierősítve:
" És ez sem semmi mellébeszéd: "A keresztény hit pontosan ezt mondja: az Atya küld, a Fiú küldetik, a Lélek küldetik; mégsem három isten, mert egy az isteni természet." - Akkor ez, hogy is van? A nem látható Atya küldi a Fiút (Aki nem Jézus) és a Szentszellemet, ahogy a tárgyalt igékben van. És mivel a nem látható Atyában van "három személyes viszony az egy isteni életben" és "mert egy az isteni természet.", akkor végül is az Atya megy el(?) magában hordozva a Fiút és a Szellemet, Akiket küldött /belső "három személyes viszonyként, az egy isteni életben"(?)/. Igen? ... De senki sem fogja látni és hallani, ugye? Akkor bizony át kellene írnod, vagy az MI-vel átírnatnod a teljes Szentírást! Érted? ... Nem lehet össze-vissza elmefutattásokkal a Szentírást félremagyarázni, mert az Úr megtiltotta, amire fittyet hányni sem lehet, a cselekedet zsoldja nélkül..."
1. Az ediktumot megint úgy használod, mintha császári rendelet volna az apostoli hit szülőanyja
Az egész érvelésed ott siklik félre, hogy a 380-as császári ediktumot úgy kezeled, mintha abban „találták volna fel” a Szentháromságot. Ez történetileg és teológiailag is tévedés. Egy állami rendelet nem a hit forrása, hanem legfeljebb egy már létező hitállapot jogi elismerése vagy politikai érvényesítése. A keresztények nem azért vallották az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, mert Theodosius, Gratianus és Valentinianus ezt parancsolta. A császárok azért hivatkoztak erre a hitre, mert az Egyházban ez a hit már létezett.
Máté 28,19 nem 380-ban keletkezett. János evangéliuma nem 380-ban mondta, hogy az Ige Istennél volt és Isten volt. Pál nem 380-ban írta, hogy Krisztus által és érte teremtetett minden. A Zsidókhoz írt levél nem 380-ban alkalmazta a Fiúra a teremtő Úr szavait. A Szentlélek nem 380-ban kezdett az apostoli Egyházban szólni, küldeni, megszentelni, vezetni. A Szentháromság hite nem császári csecsemő, hanem apostoli gyökerű dogmatikai hitvallás, amelyet a császári politika később jogilag is védett vagy felhasznált.
Te az ediktumot úgy lengeted, mintha az volna a kereszténység anyakönyvi kivonata. Nem az. Legfeljebb államjogi dokumentum. A hit mélyebb, régebbi és apostolibb nála.
2. Az, hogy az ediktum nem használja a „három személy” szót, nem bizonyít semmit a dogma ellen
Azt mondod: „egy szó nincs a hitvallásban arról, hogy az egy Istenben három személy lenne.” És? Egy császári rendelet nem dogmatikai tankönyv. Nem az volt a célja, hogy minden fogalmi megkülönböztetést katekizmus-szerűen kifejtsen. A szöveg azt mondja, hogy az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni volta, egyenrangú méltósága és szent hármassága vallandó. Ez nem teljes szentháromságtani traktátus, de világosan trinitárius és niceai irányú állítás.
A „személy” szó hiánya nem azt jelenti, hogy a korabeliek háromarcú bálványt értettek alatta. A dogmatikai nyelv fejlődése nem úgy működik, hogy minden dokumentumban minden kifejezés egyszerre és teljes tankönyvi pontossággal szerepel. Nikaia a Fiú egylényegűségét tisztázta. Konstantinápoly a Szentlélek istenségét vallotta világosabban. A teológiai nyelv pontosodott. Ez nem a hit megváltoztatása, hanem a hit védelme a félreértésekkel szemben.
A te érved olyan, mintha azt mondanád: ha egy orvosi leleten nem szerepel az összes anatómiai kifejezés, akkor az orvos bizonyára nem tudta, hány szerve van az embernek. Ez gyerekes. Egy rövid jogi formula nem köteles kimeríteni a teljes dogmatikai rendszert.
3. A „szent hármasság” nem háromarcú Janus-isten, hanem az Atya, Fiú és Szentlélek egy isteni méltóságának megvallása
Azt állítod, hogy a „szent hármasság” kifejezést akkor még nem úgy értették, mint később, hanem egy háromarcú istent képzeltek el. Ez egyszerűen ráolvasás. Abból, hogy bizonyos későbbi ikonográfiai formákban megjelentek problematikus háromarcú ábrázolások, nem következik, hogy a dogma eredetileg háromarcú istenmodell volt. A kép nem a dogma forrása. A rossz kép nem a hit definíciója.
A keresztény Szentháromság nem „egy isten három arccal”. Nem Janus háromra bővített változata. Nem mitológiai maszkos színpad. A dogma szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek valóságosan különböző személyek, ugyanazon egy isteni természetben. Az arc, maszk, képi forma legfeljebb ügyetlen, sőt félrevezető emberi ábrázolási kísérlet lehet. De a hit nem abból áll.
Te az ikonográfiai visszaélésből dogmatikai eredetet gyártasz. Ez olyan, mintha egy rossz templomi freskóból akarnád megírni az Egyház hitvallását. A módszered nem történetírás, hanem képből főzött összeesküvésleves.
4. VIII. Orbán állítólagos tilalma nem bizonyítja, hogy a Szentháromság dogmája háromarcú bálvány lett volna
Arra hivatkozol, hogy VIII. Orbán pápa 1628-ban megtiltotta a Szentháromság háromarcú ábrázolását. Mit bizonyít ez? Azt, hogy egyes ábrázolások problémásak voltak, és az egyházi tekintély éppen ezért korlátozta őket. Nem azt, hogy a dogma azonos lett volna velük.
Ha az Egyház egy félrevezető képi formát tilt vagy korlátoz, az nem a dogma megcáfolása, hanem a dogma védelme. A Szentháromság nem háromarcú fej. Nem egy test három arccal. Nem Janus bővített kiadása. Ha egy kép ezt sugallja, a kép rossz. De a rossz kép tiltása nem azt jelenti, hogy a Szentháromság-tan eredetileg ilyen volt. Pont ellenkezőleg: azt mutatja, hogy az Egyház képes különbséget tenni a dogma és annak szerencsétlen ábrázolása között.
Te azonban ezt is kifordítod: ha volt hibás ábrázolás, akkor szerinted az a dogma igazi arca; ha tiltják, akkor beismerés; ha nem tiltják elég korán, akkor bálványimádás. Így minden adat ugyanabba a darálóba megy. Ez nem érvelés, hanem ítélet előre, bizonyíték utólag.
5. Janus emlegetése látványos, de semmit nem bizonyít
Janus kétarcú római istenét előhúzod, mintha ezzel leleplezted volna a Szentháromság pogány eredetét. Csakhogy a formai hasonlóság-vadászat nem történeti bizonyítás. Attól, hogy valahol a pogány világban kétarcú istent ábrázoltak, még nem következik, hogy a keresztény Szentháromság dogmája onnan származik. A világ vallástörténete tele van háromságokkal, kettősségekkel, családistenségekkel, hármas csoportokkal, de ettől még minden hármas keresztény megfogalmazás nem pogány átvétel.
A keresztény Szentháromság nem a „három” szám misztikus bálványozása. Nem mitológiai istenhármas. Nem három arc. Nem isteni család. Nem Atya-anya-fiú triád. A keresztény dogma a bibliai adatokból indul: az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Lélek, a Lélek nem az Atya; és mégis egy Isten van. Ez a probléma a Szentírásból jön, nem Janus templomából.
A Janus-hasonlat retorikai konfetti. Színes, hullik, de nem tart meg semmit.
6. Péter római hitátadása nem azt jelenti, hogy Péter jegyzőkönyvben lediktálta a 380-as ediktumot
Azt mondod, az ediktum valótlanságot állít, amikor azt mondja, hogy a hitet Péter apostol adta át Róma népének, mert az apostolok írásai nem említik, hogy Péter ilyen hitvallást adott volna át Rómának. Itt megint túlságosan mechanikusan olvasol. Az ediktum nem azt állítja, hogy Péter szó szerint lediktálta a későbbi jogi formulát. Azt állítja, hogy az a hit, amelyet a római egyház őriz, apostoli eredetű, és a római hagyomány Péterhez kapcsolja.
A katolikus álláspont szerint a hit nem csak úgy él, hogy minden átadási mozzanatról külön bibliai jegyzőkönyv készül. Az apostoli hagyomány élő átadás, liturgia, hitvallás, püspöki tanítás, vértanúság, közösségi hit. Péter és Pál római tanúsága a római egyház apostoli rangjának alapja. Ezt lehet vitatni, de nem lehet úgy kezelni, mintha az ediktum azt állítaná: Péter saját kezével írta le a „szent hármasság” későbbi jogi kifejezését.
Te megint olyan állítást cáfolsz, amelyet a katolikus oldal nem is így állít.
7. A „kit értettek Fiú alatt?” kérdésed azért zavaros, mert előbb te szakítottad szét a Fiút Jézustól
Felteszed a kérdést: ki a Fiú az ediktumban? Ez szerinted nem mindegy, mert Pál a Zsidókhoz írt levélben Fiúként azt az Istent azonosította, akit Istene társai fölé felkent. Csakhogy a keresztény hagyományban, Nikaia hitvallásában és az Újszövetség egészében a Fiú Jézus Krisztus. Nem egy Jézustól különálló „Izrael Istene és Atyja”, aki Jézusban lakott. Ez a te rendszered.
A niceai hitvallás világosan beszél „egy Úr Jézus Krisztusról”, Isten Fiáról. Tehát nem homályos, hogy kit értettek Fiú alatt. Jézust. Aki ezt nem látja, az nem a niceai szöveget olvassa, hanem saját két-Fiú-elméletét vetíti rá.
A Zsidókhoz írt levél Fiúja is Jézus Krisztus. Ugyanaz a Fiú, aki által Isten szólt, aki által a világokat alkotta, aki megtisztítást szerzett a bűnöktől, aki leült a Fölség jobbjára, aki testben és vérben részesedett, aki szenvedett, aki főpap lett. Egyetlen alany. Nem mennyei Fiú-Isten plusz ember Jézus. A te szétdarabolásod nem Pál, hanem magánkrisztológiai fűrésztelep.
8. A niceai zsinat nem felejtette el Zsidók 1-et; te felejted el, hogy Zsidók 1 Jézusról beszél
Azt mondod, a niceai zsinat figyelmét elkerülte, hogy Pál szerint a Fiú nem Jézus, hanem az Istene által felkent Izrael-Isten. Nem. Nem a zsinat figyelmét kerülte el valami, hanem te kerülsz el minden olyan újszövetségi mondatot, amely Jézust Isten Fiaként azonosítja.
Az evangéliumokban Jézus a Fiú. A keresztségnél az Atya őt nevezi szeretett Fiának. A színeváltozásnál ő a szeretett Fiú. Péter őt vallja a Krisztusnak, az élő Isten Fiának. János azért ír, hogy higgyük: Jézus a Krisztus, Isten Fia. Pál Isten Fiáról beszél, aki asszonytól született, Dávid magvából való test szerint, és feltámadás által Isten Fiának bizonyult hatalomban. A Zsidókhoz írt levél Fiúja ugyanez a Krisztus.
A niceai atyák nem félreértették a Fiút. Te szakítod le a Fiú címet Jézusról, majd csodálkozol, hogy az Egyház nem követ ebben.
9. A „melyik Atyával egylényegű?” kérdésed két Atyát feltételez, amelyet a Szentírás nem tanít
Megkérdezed: melyik Atya-Istennel kellene egylényegűnek lennie Jézusnak? Izrael Istenével, aki Fiú az istenek között, vagy azzal az Atyával, akitől Izrael Istene született? A kérdésed már eleve hamis rendszerben mozog. Nincs két Atya-Isten. Nincs egy születetlen istenek Atyja és egy született Izrael-Atya mint külön Isten. Ez a te konstrukciód, nem a bibliai kinyilatkoztatás.
Jézus Atyja az az egyetlen Isten, akit ő egyedülálló módon kinyilatkoztat. Az Atya nem egy magasabb istenfaj nemzője, amelyből külön istenek származnak. Az Atya az egy Isten első személye. A Fiú öröktől születik tőle, nem időben, nem testi nemzéssel, nem istenfaj-szaporulatként. A Szentlélek ugyanazon egy isteni életben származik. Ez nem három isten, hanem egy isteni természet személyes relációkban.
A két Atya-kérdés tehát nem probléma, hanem a te rendszered által előállított álprobléma.
10. János 14 nem „benne lakó alistenről”, hanem az Atya és Fiú egységéről szól
Azt állítod, Jézus azt az Istent nevezte Atyjának, aki testében lakozott, és akinek formájában ő is lakozott. Ebből következtetsz arra, hogy Jézus csak akkor lehetne egylényegű vele, ha ugyanattól az Istentől született volna, mint a benne lakozó Isten. Ez annyira összekuszált, hogy szinte külön térképet igényel.
János 14-ben Jézus azt mondja: „én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van”. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus testében egy másik isten lakik, mint bérlő a házban. Ez nem megszállás, nem isteni beköltözés, nem szellemi albérlet. Ez a Fiú és az Atya kölcsönös isteni egységének és küldetésének nyelve.
Az Atya a Fiúban cselekszik, mert a Fiú tökéletesen kinyilatkoztatja az Atyát. A Fiú nem önálló, Atyától elszakadt isteni versenytárs. De nem is puszta emberi csatorna. János evangéliuma elején az Ige Isten; a végén Tamás Jézushoz fordul: „én Uram és én Istenem.” János 14-et nem lehet ebből kiszakítva „Jézusban lakó másik Isten” elméletté torzítani.
11. Ézsaiás 48,16 megint nem három külön Istent tanít
Ézsaiás 48,16-ot újra úgy számozod: az Úr Isten egy, engem kettő, az ő Szellemét három. Majd ebből következtetsz: három Isten. Ez továbbra is ugyanaz a számtani reflex. Három megkülönböztetett személyes mozzanat nem jelent három isteni természetet.
A szövegben a beszélő isteni felséggel szól: „én vagyok az első és én az utolsó”; „kezem vetette a föld alapját”; „jobbom terjesztette ki az egeket”. Majd a küldés nyelve jelenik meg. A keresztény olvasat pontosan ezt tartja együtt: az isteni beszélő teremtői méltósága és a küldés személyes különbsége. Ez a Szentháromság felé mutat, nem a te három-Isten rendszered felé.
Te a személyes különbséget mindig külön istenné fordítod. Ez a módszered alaphibája. A Szentháromság-tan viszont éppen azt mondja: valódi különbség van a személyek között, de az isteni természet egy.
12. Az „egylényegűség” nem testi vagy faj szerinti származást jelent
Azt mondod, Jézus csak akkor lehetne egylényegű az Atyával, ha belőle született volna úgy, ahogyan Izrael Istene az ő Atyjából született. Ez megint fajfogalmi és testi gondolkodás. Az isteni egylényegűség nem azt jelenti, hogy egyik isteni egyed egy másikból időben születik, mint egy faj példánya. Az isteni természet nem sokszorozható faj. Az Atya és a Fiú egylényegűsége azt jelenti, hogy a Fiú ugyanazt az osztatlan isteni természetet bírja, mint az Atya.
Az örök születés nem testi születés. Nem időbeli létrejövetel. Nem isteni biológia. Nem „égi testtel” való származás. A Fiú öröktől az Atyától van, de nem teremtményként és nem kezdettel. Ezért a Szentírásban Jézus emberi születése nem cáfolja örök Fiúságát. Aki test szerint Ábrahám magva és Dávid fia, személy szerint az örök Fiú.
Te azért nem tudod ezt befogadni, mert minden születést testi, időbeli, fajon belüli szaporodásként képzelsz el. Ezért lesz nálad az isteni Fiúság is istenfajtan, a megtestesülés pedig nefilim-fantázia.
13. A szűzi fogantatás nem bizonyítja, hogy Jézus csak ember és nem Isten
Azt mondod, az evangéliumokból az derül ki, hogy Jézus Mária testében, Izrael Istene és a Szent Szellem közreműködésével fogant, majd húsvér emberként, nem Istenként született. A katolikus hit első fele teljesen igazat ad: Jézus valóban Máriától, valóságos emberként született. A második felét viszont tagadja: ez nem zárja ki, hogy aki emberként megszületett, személy szerint az örök Fiú.
A keresztény dogma nem azt mondja, hogy Jézus emberi teste az istenségből készült. Nem azt mondja, hogy Mária az isteni természetet hozta létre. Nem azt mondja, hogy Isten testi nemzéssel nemzett. Hanem azt mondja: az örök Fiú emberi természetet vett fel Máriától. Ezért Jézus egyszerre valóságos ember és valóságos Isten.
Te a „húsvér emberként született” igazságát úgy használod, hogy letagadod vele a személy isteni azonosságát. Ez nem bibliai hűség, hanem krisztológiai csonkítás.
14. Jeremiás 3,19 nem magyarázza meg Jézus Fiúságát, mert ott Izrael fogadott szövetségi fiúságáról van szó
Jeremiás 3,19-et megint úgy használod, mintha Jézus azért nevezte volna Istent Atyjának, mert zsidóként ugyanúgy szövetségi Atyának nevezte Izrael Istenét, mint a tanítványok. Ez súlyos leegyszerűsítés. A hívők valóban Atyának nevezhetik Istent. Izrael valóban Isten fiaként jelenik meg szövetségi értelemben. De Jézus Fiúsága nem azonos ezzel.
Jézus nem csak egyik istenfélő zsidó a sok közül, aki a szövetségi nép tagjaként Atyának szólítja Istent. Ő az egyszülött Fiú, aki ismeri az Atyát úgy, ahogy senki más. Ő az, aki által mi is fiakká leszünk. A mi fiúságunk kegyelmi és fogadott; az övé természet szerinti és örök. Jézus ezért különbözteti meg: „az én Atyám és a ti Atyátok”. Nem mondja ugyanabban az értelemben, hogy „a mi Atyánk”, mintha ő is pusztán fogadott fiú volna.
Jeremiás 3,19 tehát nem Jézus isteni Fiúságának lefokozása, hanem Izrael szövetségi atyaságának szövege. Te rossz polcra teszed.
15. Galata 3,16 nem cáfolja Krisztus istenségét, hanem megerősíti megtestesült messiási azonosságát
Pál szerint az ígéretek Ábrahámnak és az ő magvának adattak, aki Krisztus. Ebből te azt vezeted le, hogy Jézus testileg Ábrahám magva, tehát nem lehet Isten. Ez megint hamis következtetés. A katolikus hit nem tagadja, hogy Jézus Ábrahám magva. Ellenkezőleg: vallja. Jézus valóban Ábrahám utóda, Dávid fia, Izrael Messiása, asszonytól született, törvény alatt született.
De ebből nem következik, hogy személy szerint ne volna az örök Fiú. A megtestesülés éppen azt jelenti, hogy az örök Fiú belép Ábrahám és Dávid vonalába, felveszi az emberi természetet, és a történelemben valóságos emberként jelenik meg. Ábrahám magva szerint való embersége nem cáfolja istenségét, hanem a megváltás történeti valóságát biztosítja.
Te úgy érvelsz, mintha a „valódi ember” és a „valódi Isten” kizárná egymást. A keresztény hit lényege éppen az, hogy Krisztusban nem zárja ki.
16. A saját „három Isten” hitvallásod végre nyíltan kimondja, hogy nem keresztény monoteizmust vallasz
Azt írod: „én ugyanis három Istenről tanúskodok”. Ez legalább őszinte. Itt végre nincs ködösítés. Te nem a Szentháromságot véded más megfogalmazásban, nem is egyszerű bibliai monoteizmust. Három Istent vallasz: az Istenek Atyját, a tőle született Fiú Istent, és a Szent Szellem Istent. Ehhez hozzáteszed az ember Jézust, akinek szintén élete van önmagában. Ez már nem apostoli kereszténység, hanem sajátos többistenes rendszer.
A keresztény hit nem három Istent vall. Az Atya, Fiú és Szentlélek nem három isteni lény. Nem három isten, akik közül kettő született. Nem istennemzetség. Egy Isten van. A személyek valóságosan különböznek, de az isteni természet egy. A te rendszered pontosan az, amit az Egyház mindig elutasított: az isteni egység szétszaggatása.
És különösen zavaros, hogy közben Jézust, akiről az Újszövetség azt mondja, hogy benne van az élet, hogy ő az út, igazság és élet, hogy általa van minden, puszta emberré fokozod le, majd külön „élete van önmagában” formulával próbálod valahogy kiemelni. Ez már nem dogmatika, hanem hittani kirakós, amelyből több doboz darabjait keverted össze.
17. „Élete van önmagában” — ezt Jézusra is mondja az evangélium, és ezzel a te rendszeredet zavarba hozza
Azt mondod, az Istenek Atyjának élete van önmagában, a Fiú Istennek is élete van önmagában, a Szent Szellem Istennek is, sőt az ember Jézusnak is. Csakhogy János evangéliumában az Atya megadta a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában. Ez nem egy puszta emberi adottság, és nem is a te három-Isten rendszered bizonyítéka. János egész evangéliumában a Fiú életadó hatalma, ítélő hatalma és isteni méltósága az Atyával való egységben jelenik meg.
Ha Jézusnak olyan módon van élete, hogy ő ad életet, feltámaszt, ítél, és úgy kell tisztelni a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik, akkor a puszta emberi Jézus-elméleted nem áll meg. János nem egy emberről beszél, akinek valami különleges, előre gyártott szelleme van. Az örök Fiúról beszél, aki emberré lett.
18. Jézus „előre formált szelleme” továbbra is bibliaidegen elmélet
Azt ismétled, hogy Jézus nem Istenként született, hanem emberi szelleme, lelke és teste volt, azzal a különbséggel, hogy szellemét nem Ádámtól örökölte, hanem Isten külön előre formálta neki. Ez nincs benne a Szentírásban. Ez saját antropológiai spekulációd. Sem Lukács, sem Pál, sem János, sem a Zsidókhoz írt levél nem tanítja, hogy Jézus emberi szellemét előre elkészítették és mennyei raktárban őrizték.
A keresztény hit szerint Jézus valóságos emberi lelket és testet vett fel a megtestesülésben. Nem előre legyártott emberi szellem testesült be, hanem az örök Fiú vette fel az emberi természetet. A bűntelensége nem egy Ádámtól független szellemtechnológia eredménye, hanem a szűzi fogantatás és a megtestesülés szent titka: a Fiú bűn nélkül veszi fel emberségünket.
A „Jézus szelleme Ádám után másodikként készült” elméleted a Szentírásban nem gyökerezik. Ez nem apostoli tanítás, hanem saját gyártású mennyei pszichológia.
19. A Theotokos nem azt jelenti, hogy Mária istenséget gyártott
Megint azt mondod: a Szentháromság egyik alappillére, hogy Mária Istenszülő, és ez abból indul ki, hogy Jézus születése előtt már Isten volt. Igen, Jézus személye születése előtt is az örök Fiú. De a Theotokos nem azt jelenti, hogy Mária az istenség forrása. Nem azt jelenti, hogy Mária „isteni természetet szült”. Nem azt jelenti, hogy Isten Máriából kezdett létezni.
A cím azt védi, hogy akit Mária szült, az egyetlen személy szerint az örök Fiú. Az anya személyt szül, nem elvont természetet. Mária Jézust szülte; Jézus személye pedig az örök Ige. Ezért Mária Istenszülő. Ha ezt tagadod, akkor Jézust két alanyra szakítod: egy Máriától született emberre és egy benne vagy mellette működő isteni lényre. Pont ez az, amit a katolikus hit elutasít.
A Theotokos tehát nem pogány túlzás, hanem Krisztus egységének védőfala.
20. A nefilim-érv ismét kategóriatévesztés
Azt kérdezed, ha istenek és asszonyok kapcsolatából nefilimek születtek, akkor nem lenne-e Jézus is ilyen. Nem, mert a megtestesülés nem istenfiak és emberlányok testi kapcsolata. Nem tiltott szexuális kapcsolat. Nem félisten-nemzés. Nem mitológiai hibrid. A Szentlélek erejéből történő szűzi fogantatás nem ugyanaz, mint a Teremtés könyvében szereplő lázadó istenfiak története.
Ezt összekeverni olyan, mintha a teremtést összekevernéd a nemzéssel, a kegyelmet a testi vággyal, a megtestesülést a pogány hérosz-mítosszal. A különbség akkora, hogy csak az nem látja, aki látni sem akarja.
21. „Az Atya nagyobb nálam” nem cáfolja a Fiú istenségét
János 14-re és arra hivatkozol, hogy Jézus mindent az Atyához köt, az Atya benne lakik, az Atya nagyobb nála, Jézus könyörög. Ebből szerinted nincs egyenrangú méltóság. Itt megint nem különbözteted meg Krisztus isteni és emberi természetét, valamint üdvtörténeti küldetését.
A Fiú megtestesülve valóban engedelmes, imádkozik, küldöttként cselekszik, az Atya akaratát teljesíti. Emberi természetében és üdvtörténeti állapotában aláveti magát. Ez nem cáfolja örök istenségét. Ugyanaz a János evangélium, amelyben Jézus azt mondja, hogy az Atya nagyobb nála, azt is mondja, hogy az Ige Isten volt, minden általa lett, aki őt látja, látja az Atyát, ő és az Atya egyek, Tamás pedig őt Urának és Istenének vallja.
Ha csak az alávetettségi, küldöttségi és imádsági szövegeket idézed, és levágod a magas krisztológiai szövegeket, akkor nem Jánost magyarázod, hanem Jánost félbevágod.
22. „Krisztus feje az Isten” nem jelent természet szerinti alacsonyabb istenséget
Hivatkozol arra, hogy az apostol Istent Krisztus fejének nevezi. Ez igaz. De a „fej” bibliai nyelve rendet, forrást, tekintélyi viszonyt, üdvtörténeti alávetettséget fejezhet ki. Nem bizonyítja, hogy Krisztus természet szerint nem Isten. A megtestesült Fiú mint Krisztus aláveti magát az Atyának, teljesíti küldetését, közvetítőként áll Isten és ember között. Ez nem azt jelenti, hogy teremtmény vagy alisten.
A Szentháromságban személyes rend van: az Atya nem a Fiútól van, a Fiú az Atyától születik, a Lélek származik. Ez rend, nem alacsonyabb istenség. Az üdvtörténetben pedig a Fiú emberként engedelmes. Ez küldetés, nem isteni természetbeli kisebbség.
Te minden rendből rangcsökkenést, minden küldésből alacsonyabb istent, minden imából puszta emberséget olvasol ki. Ez a te módszered. Csakhogy a Szentírás nem ilyen lapos.
23. Teremtés 3,22 nem azt jelenti, hogy az ember istenné változott — de nem is bizonyítja a te istenpanteonodat
A szöveg végén arról beszélsz, hogy az ember nem lett istenné a bűneset után, csak megismerte a gonoszt; Isten nem mondta, hogy az emberek istenek. Ebben részben igazad van: a bűneset nem változtatta az embert természet szerint Istenné. De ez nem bizonyítja, hogy azok a „mi” vagy „istenek” nyelvű helyek sok természet szerinti istenre utalnak.
A Teremtés 3 többféleképpen értelmezhető: isteni többes, mennyei udvartartás nyelve, felségi többes, tanácsnyelv. De ebből sem lesz sok teremtetlen Isten. Az, hogy az ember bizonyos értelemben „olyan lett, mint mi”, nem az ember istenné válása, hanem a jó és rossz megismerésének tragikus tapasztalata. Ez nem a te panteonod bizonyítéka, és nem is a katolikus álláspont ellen szól.
Itt megint az történik, hogy egy részletben jogos megjegyzést összekeversz a saját nagy rendszered igazolásával. Attól, hogy az ember nem lett istenné, még nem következik, hogy a Zsoltár 82-ben természet szerinti istenek vannak.
24. János 10 és Zsoltár 82: Jézus érve nem a te őrző-isten rendszeredet támogatja
Azt mondod, Jézus csak annyit állított: „Én mondám, istenek vagytok”, és hogy a Zsoltár 82-ben Isten nem emberekhez, hanem társaihoz, az istenekhez, őrzőkhöz beszél, akik igazságtalanul ítéltek. Csakhogy Jézus János 10-ben ezt az érvet arra használja, hogy megvédje saját Fiúságának és isteni küldetésének állítását a káromlás vádja ellen. Az érvelés lényege: ha az Írás „isteneknek” nevezi azokat, akikhez Isten igéje szólt, akkor hogyan vádolhatják káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, amikor azt mondja: Isten Fia vagyok?
Jézus érve nem azt mondja: „tényleg sok természet szerinti isten van, én pedig közülük egy vagyok.” Ha ezt mondaná, az egész jánosi krisztológia összeomlana. Jánosnál Jézus nem egy mennyei őrző a sok közül, hanem az egyszülött Fiú, az Ige, aki Istennél volt és Isten volt. Jézus a Zsoltár 82-t érvként használja a szavak törvényes bibliai használatáról, nem panteonteológiai hitvallásként.
Ráadásul a Zsoltár 82-ben ezek az „istenek” ítélet alatt állnak és meghalnak, mint az emberek. Ez éppen nem természet szerinti istenségük bizonyítéka. Ha meghalnak, mint a közember, akkor nem teremtetlen istenek. Akár emberi bírákról, akár angyali hatalmasságokról, akár költői isteni tanácsjelenetről beszélünk, a szöveg ítéletet mond felettük. Nem istenfajtát alapít.
25. Az „őrzők” beemelése nem oldja meg a problémát, csak újabb apokrif-szerű réteget tesz rá
Azt mondod, a Zsoltár 82 szereplői az Őrzők, akiknek a nekik sors által jutott nemzetek felett kellett volna őrködniük. Ez megint a 5Mózes 32-ből, apokaliptikus hagyományokból és saját rendszeredből összeépített magyarázat. Lehet beszélni mennyei hatalmasságokról, angyalokról, népek mögötti szellemi rendről. De ez nem bizonyítja, hogy ezek természet szerint valódi istenek.
Az angyalok teremtmények. A hatalmasságok teremtmények. Ha bűnös őrzők vagy szellemi lények vannak, azok sem istenek az Úr értelmében. Isten ítélete alá tartoznak. Nem a Teremtővel azonos isteni természet birtokosai. A te „őrzők = istenek = Felséges fiai = természet szerinti istenek” láncod több lépésben ugrik, és mindegyik lépésnél becsempészed a saját előfeltevésedet.
A Szentírásban lehet mennyei udvartartás. Lehet angyali kormányzás. Lehet bukott hatalmasság. De nincs sok teremtetlen Isten.
26. A „Róma hullámvasútja” helyett nézz szembe azzal, hogy a saját rendszered darabokra vágja az apostoli hitet
Azzal zárod, hogy a másik „ráült Róma tévtanítóinak hullámvasútjára”. Ez jó csattanónak szánt kép, de valójában te ülsz egy olyan teológiai hullámvasúton, amelyben minden kanyar után új isten, új Atya, új Fiú, új Jézus, új Szellem és új apokaliptikus szereplő bukkan elő.
Van nálad születetlen Istenek Atyja. Van született Fiú Isten, Izrael Istene és Atyja. Van Szent Szellem Isten. Van külön ember Jézus. Van benne lakó Logosz. Van előre megformált Jézus-szellem. Van több istenfi, őrzők, társak, nemzetekhez rendelt istenek. Van Mária, aki szerinted ha Istenszülő volna, nefilimet szült volna. Van Janus, császár, ediktum, máglya, Róma, bálvány, csecsemőkeresztség. Ez nem apostoli hit, hanem vallási labirintus.
A katolikus hit ehhez képest egyszerű és mély: egy Isten; három személy; egy Krisztus; két természet; egy megváltás.
29. Összegzés: az ediktumra, Janusra, Nesztorioszra és a Zsoltár 82-re épített vádad nem áll meg
Összefoglalva: a 380-as ediktum nem kitalálta, hanem jogilag támogatta a már létező niceai irányú hitet. Az, hogy nem használja a „három személy” kifejezést, nem bizonyítja, hogy háromarcú bálványt tanított. A háromarcú ábrázolások esetleges történeti jelenléte és későbbi tiltása nem a dogma forrása, hanem legfeljebb hibás ikonográfia problémája. Janus nem a Szentháromság atyja, bármennyire szeretnéd is ezt a római mitológiai bohóckártyát kijátszani.
A Fiú Nikaia, az ediktum, az evangéliumok, Pál, János és a Zsidókhoz írt levél szerint Jézus Krisztus, nem tőle különálló Izrael-Isten. Nincs két Atya-Isten. Nincs két Fiú. János 14 nem isteni lakóbérleti viszony, hanem az Atya és Fiú egységének kinyilatkoztatása. Ézsaiás 48,16 nem három külön Istent tanít, hanem olyan személyes isteni megkülönböztetést, amelyet a keresztény hit a Szentháromság fényében ért meg. Jeremiás 3,19 Izrael szövetségi fiúságáról beszél, nem Jézus örök Fiúságának lefokozásáról. Galata 3,16 Jézus valóságos messiási emberségét tanúsítja, nem istenségének tagadását. Mária Istenszülő volta nem nefilim-elmélet, hanem Krisztus személyes egységének védelme. János 14, „az Atya nagyobb nálam”, és „Krisztus feje az Isten” az üdvtörténeti küldés és megtestesült engedelmesség rendjébe tartozik, nem Jézus isteni természetének cáfolatába. A Zsoltár 82 pedig nem természet szerinti istenek gyűlésének jegyzőkönyve, amelyből a te őrző-panteonod következik, hanem ítéleti szöveg, amelyet Jézus saját Fiúságának védelmében használ, nem többistenhit tanítására.
A te hitvallásod végre nyílt: három Istent vallasz, plusz egy külön ember Jézust, akit leválasztasz az örök Fiúról. Ez nem katolikus hit, nem niceai hit, nem apostoli hit, és nem bibliai monoteizmus. Ez henoteista, nesztoriánus irányba szétesett, apokaliptikus magánrendszer, amely a Szentírás szavait használja, de a Szentírás egészét nem tudja egyben tartani.
A keresztény hit nem római császári fantázia, hanem az apostoli tanúság hű megőrzése: az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; mégsem három Isten, hanem egy Isten. Jézus Krisztus pedig nem egy ember, akiben egy másik isten lakott, hanem az örök Fiú, aki valóságos emberré lett, valóságos emberi lélekkel és testtel, hogy minket megváltson. Ez az a hit, amelyet te nem cáfolsz, hanem újra meg újra karikatúrává torzítasz, mert a valódi dogmával szemben a panteonodnak nincs esélye.
Annak az írásomnak az volt a címe, hogy “kik és miért nevezhetőek az Istennek fiainak, és ezen az alapon akár Istennek is“, holott valójában nem Istenek.
Ha végig olvasod az egész gondolatmenetemet, akkor Jézus azon kijelentését elemzem mélyebben, s abból indulok ki, hogy Ő Isteneknek nevezi mindazokat, akikhez a jó és rossz tudását közvetítő beszéde Istennek elérkezik:
33.Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34.Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35.Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn.
Ez Jézus olyan kijelentése, amit káromlásnak minősítettek első hallásra a zsidók, holott Ő csak visszautalt egy ezzel kapcsolatos zsoltárra, a 82. Zsoltárra, ahol szintén az Isten fiainak neveztetnek mindazok, akikhez “Isten beszéde lőn”.
Akikhez tehát “Isten beszéde lőn“, azok Istennek a fiai, és ezáltal Jézus szerint nevezhetőek Istennek, mert részesei Isten erkölcsiségének, az Ő jó és rossz fogalmának ismerőivé válva.
Azaz Jézus szerint akik az Isten által elénk adott jót és rosszat megismerhették jóként és rosszként, azok onnantól képesek erkölcsi rendszert közvetíteni erkölcsi lényként, és vagy azt hitelesen átadva Isten küldötteivé és részeseivé válnak, mint a szintén küldött szóval leírt szellemi lények, az angyalok, vagy hiteltelen módon, elferdítve adják azt át, és az ördög atyának lesznek így a küldöttei.
Ezért mondja a zsoltáros az emberről, hogy csak kevéssel van kisebbé téve Istennél:
8. Zsoltár 6.Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
Jézus belement ebbe a vitába, megvédve azt, hogy az ember csak kevéssel van kisebbé téve Istennél, és emiatt minimum Isten fiainak nevezhetőek az Isten beszédét és ezzel az akaratát, erkölcsiségét megismerő és megkapó emberek.
A gond ott kezdődik, amikor e kevéssel kisebb Isten létet Luciferhez hasonlóan gonosz célokra, önimádatra, hitető szellemekkel együttesen a teremtő egy igaz Istennel szemben álló hamis kultuszok és vallások megalkotására használja az erkölcsi lénnyé vált ember.
Mert az is erkölcsi lény, aki nem az egy igaz teremtő Isten beszédét tartja be, hanem önmaga és gonosz szellemek által közösen kitalált hamis Isten fogalmakat, izmusokat, erkölcsiségeket gyárt le akár szellemi lényekre hivatkozva (mint Mohamed anno), akár a saját, isteni sugallatúnak mondott elképzeléseire hivatkozva.
Példabeszédek könyve 11:5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
Nincs új a nap alatt ezen a területen, ennek ellenére Jézus belement ebbe a vitába, mert valóban Istennek a fiainak neveztetnek azok, akikhez az Isten beszéde lőn, és ebbe mindazok bele tartoznak, akik hallották Isten beszédét nekik hitelesen elmondva.
7.Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Ezért Aszáf tételesen beszél arról a 82. zsoltárban az Isten beszédét megismerő hiteltelen, gonosz módon ítélő, tehát főembereknek is, hogy ugyanúgy meghalnak Ők is életük végén, de a felelősségük az életük során mindvégig megmarad.
Itt Aszáf emberekről beszél, hiszen meghalni Isten(ek) nem képes(ek).
Jézus emiatt nem csak azokat nevezte “Isteneknek”, “Isten fiainak”, azaz a teremtő Istentől erkölcsiséget megérteni, felfogni és befogadni képes szellemmel rendelkező lényeknek a 82. zsoltárra utalva a János 10.34-35-ben, akik Isten beszédét betartották, hanem mindenkit, akihez Isten beszéde elérkezett, “akikhez Isten beszéde lőn”, akik ismerik Isten beszédét, és erkölcsi rendjét.
János 10.34.Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35.Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn…
Egy szóval sem állította az Úr Jézus, hogy mindenki,akihez Isten beszéde szól ,Isten lenne.
Az Úr Jézus csak annyit állított, hogy Isten azt állította: "Én mondám Istenek vagytok."
A kérdés, hogy kiknek mondta az Istenek Istene, hogy mindnyájan istenek? Te azt állítod, hogy mindenkinek, akivel csak az Isten beszélt, azoknak is,akik engedelmeskedtek a beszédének és azoknak is, akik nem.
Ellenben Izrael Istene, csak egyetlen alkalommal tett ilyen kijelentést, hogy "istenek vagytok ti mindnyájan, mégpedig akkor ,amikor az istenek gyülekezetében, ,mint az Istenek Istene elítélte azokat az isteneket,akik igazságtalanul ítélkeztek a reájuk bízott, a nekik sors által jutott nemzet
ebereit.
Azokat ,akikhez ez alkalommal az Isten beszéde szólt, Ő maga azonosította be, de te erről a háromságisten védelmében nem vagy hajlandó tudomást venni.
Ezt mondotta:
Zsoltárok 82:
1.Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
2.Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
3.Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
4.Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
5.Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
6.Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
7.Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
8.Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
SEnki máshoz nem szólt ily módon az Istenek istene, csak társai az istenek közül azokhoz, akik igazságtalanul ítélék az őrzésükre bízott embereket. Őket nevezi a Szentírás Őrzőknek,akiknek őrködnie kellett volna a nekik sors által rendelt nép fiai felett ,de azuk hasznára és nem kárára.
Izrael Istene maga azonosította be azokat, akikhez ily módon szólott. Nem emberekhez szólott, hanem istenekhez , társaihoz, akik vele együtt a Felséges Isten fiai,azok között is csak azokhoz szólt az ítélet, akik nem igazságosan ítélték az embereket, és nem minden emberhez akikhez az Istenek Istene a történelem alatt beszélt.
Ráültél a Róma főpapja által vezetett egyház tévtanítóinak a hullámvasutjára, akik átköltötték az Isten Szavát.
Az evidens, hogy erről beszél itt az Ige, de épp ez a lényege ennek, az erkölcsiséget, a jót és a rosszat közölni való képesség megszerzése, megkapása miatt számíttattak az Istenek közé az emberek."
Soha nem hangzott el az Isten szájából, hogy az emberek istenek. Ellenben az IGEN, hogy nem ember az Isten hogy hazudjék.
Ugyanis tudott már ekkor az emberpár arról, hogy létezik rossz, hiszen ismerte a fa elnevezését, de nem tudta azt, hogy annak az egyik neve - “a jó és a rossz tudásának a fája” - fogalmilag mit jelent?"
Ezért is nem Ádám csalattatott meg a gonosz által, hanem Éva.
DE miért is kanyarodtál el az istenek létezésének a kérdésétől Ádám engedetlenségének a bűnéhez?
Nem azt akartad bizonyítani, hogy Isten az embert nevezte isteneknek,és nem önmagát és társait?
Megjegyzem, véleményem szerint Istennek az lehetett az eredeti terve, hogy az embert fokozatosan személyesen tanítja, és így tanítva eljuttatja a gyermek neveléséhez és értelemben való “felnevekedéséhez” (Zsid. 5.12-14.; 1. Kor. 3.2.) hasonlóan folyamatos felismerésekhez, és így összeáll majd az ember számára az erkölcsiség összképe, melynek az alapja az Isten akaratának való engedelmesség, és a saját, teremtményi akaratnak ezen alárendelés által az Isten akaratával összhangba való hozása.
Ugyanis tudott már ekkor az emberpár arról, hogy létezik rossz, hiszen ismerte a fa elnevezését, de nem tudta azt, hogy annak az egyik neve - “a jó és a rossz tudásának a fája” - fogalmilag mit jelent?
Voltak már eléjük adva megtenni szükséges cselekedetek, parancsok, pl. kötelező volt uralkodniuk az egész teremtett Föld felett, és kötelező volt nem enniük erről a fáról, tehát voltak már számukra keretek, tiltások is szabva a létezésük során.
Én úgy vélem, hogy ez lehetett Isten eredeti terve, eljuttatni a látásban ekkor a fizikailag felnőtt, de lelki és szellemi értelemben még gyermek embereket a mélyebb igazságokra, nehezebben, csak az értelemben és szellemben is már éretté, már felnőtté vált ember számára megemészthető szintekre eljuttatni, ahogyan a megtérés után is így szükséges hitről hitre, ismeretről ismeretre eljutniuk a fizikailag akár már felnőtt embereknek is.
Az evidens, hogy erről beszél itt az Ige, de épp ez a lényege ennek, az erkölcsiséget, a jót és a rosszat közölni való képesség megszerzése, megkapása miatt számíttattak az Istenek közé az emberek.
Ilyen alapon bármelyik ember alkothatott a saját erkölcsisége alapján isteni rendszereket, válhattak önmaguk erkölcsiségét másokra erőltetve önmaguk és mások istenévé gonosz szellemek, démonok segítségével rámutatva bármire, amit a szemük látott az ég alatt.
Ezen az alapon gyártották le az összes bálványt, adtak nekik a saját és a démonok által sugallt “erkölcsi“ rendszert, neveztek valamely dolgokat, cselekedeteket jónak vagy épp rossznak.
Minden istenség ezen a felismerésen alapult ezután, az igaz Isten ismerete is, és a saját emberi én és démonok, gonosz szellemek által közösen kiagyalt mindenfele egyéb istenségek és azok “erkölcsi” rendszerénej legyártása is, azaz az összes hamis vallásé is.
De ehhez először meg kellett szereznie az embernek a jó és a rossz tudását, s azt, hogy egyáltalán létezik rossz is, s nem csak az addig megismert egyedül jó.
Az 1. Mózes 3.22-ben Isten maga mondja azt, hogy “az ember is olyanná lett, mint egy közülünk”, mert erkölcsi lénynek vagyunk teremtve emberként, és van a bűneset utántól tudomásunk Isten beszédéről, és benne jóról és rosszról, emiatt aki erről tud, az az Istenek közé számíttatik ez alapján:
És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.
Ádámék nem a bűneset előtt számíttattak az Istenek közé, hanem pont a bűnük elkövetése után, mert akkor ismerték meg a jó és a rossz, a bűn közti különbségtételt valóságos szinten a jó és a rossz tudását gyümölcsként hordozó fa gyümölcséből fogyasztva.
Érdekes ez, tehát nem csak azok számítanak csak az Istenek közé, akik jók, hanem mindazok, akik a jót és a gonoszt tudják, azt ismerik."
-----------------------------------------------
Sem a bűneset előtt sem a bűneset után számíttattak az emberek az istenek közé.
Isten nem azt mondja társainak az isteneknek, hogy az emberek is istenekké változtak, mint mi,
hanem azt, hogy az ember is megismerkedett a Gonosszal, aki Évát megkisérette.
Korábban az ember még nem ismerte a Gonoszt ,csak az istenek ismerték.
Szó nincs arról, hogy az ember a gonosz megismerésétől istenné változott.
Áruld már el Zoli, hogy kitől vetted azt az ötletet, hogy az ember nemcsak abban lett hasonló az
istenekhez, hogy immár megismerte a gonoszt is, hanem egyszerűen átváltozott az ember istenné?
Mert ott valóban mindhárom isteni személy van említve, ez számomra nem volt eddig sem kérdés, kb nem is értettem azt, hogy ez miért nem evidens mindenkinek? Ja, azon lehet vitatkozni, hogy e 3 isteni személy 3 különálló Isten, vagy sem, de azon nem lehet, hogy itt valóban 3 isteni személy van leírva, Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem."
Zoli, ha elolvasod a I. Theodosius (Nagy Theodosius), Gratianus és II. Valentinianus római császárok által 380-ban kiadott Ediktumot, amelyben definiálják a háromságistent,
Az edictum szövegét Hahn István a következőképpen fordította magyarra: „Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.
Egy szó nincs a hitvallásban arról, hogy az egy Istenben három személy enne.
A szent hármasság kifejezést,a római császárok akkor nem úgy értelmezték, ahogyan azt a reformáció megjelenésekor kezdték el értelmezni, miután a reformátorok támadni kezdték a Róma Főpapja által vezetett egyházat, hogy a szentháromságot háromarcú istenként ábrázolják.
VIII. Orbán pápa volt az első ,aki 1628-ban kénytelen volt a szentháromság ily módon való ábrázolása miatt rendeletet kiadni, amely megtiltotta a a szentháromság istennek háromarcú ábrázolását.
Tudniillik a római császárok így képzelték a szentháromságot, egy isten három arccal, amelynek egyik arca az Atya, a másik a Fiú, a harmadik a Szent Szellem nevet viselte.
Ianus (erasmida átírásban Janus) a római mitológiában az átjárások és kapuk, így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme. Hozzá imádkoztak a rómaiak minden fontos tettük előtt. Az ősidőkben az istenek apjának is őt tartották. Róla kapta nevét január hónap."
Az Ediktum szövege egységes szent hármasságra utal és nem három személyre.
Miben tér el, az Ediktum szövege a valóságtól?
Azt állítja, hogy ezt a hitvallást, Péter apostol adta át Róma népének.
Az apostolok írásai sehol nem említik, hogy Péter apostol egy ilyen hitvallást átadott volna Róma népének.
A következő kérdés, hogy a hitvallásban nincs meghatározva , kit értettek a római császárok Fiú alatt?
Ez nem mindegy. Tudniillik Pál apostol Fiúként azt az Istent azonosította be, akit felkent Istene a társai fölé , és tette Őt az Istenek Istenévé. Ez esetben a Fiú nem más , mint Izrael Istene és Atyja, akit Jákób Angyalnak , Mózes pedig Istenek Istenének nevezett.
Mivel az Ediktum hivatkozik a Niceai hitvallásra, arra lehet következtetni,hogy a Fiú név az Ediktumban az Úr Jézusra utal. Ellenben Pál apostol Fiúként egyértelműen az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istent azonosítja, aki azonos Izrael Istenével és Atyjával.
Ez elkerülte a római császár által összehívott niceai zsinat figyelmét. ott ugyanis ha hinni lehet a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai állításának Áriusz teljesen érthető okokból vitatta azt, hogy Jézus isten, ezért egylényegű az Atyával.
A másik kérdés, amit a niceai zsinat és azóta se tisztázott a Római Egyház, hogy melyik Atya Istennel kéne egylényegűnek lennie Jézusnak?
Izrael Istenével és Atyjával, aki Fiú az istenek között, vagy azzal az Atya Istennel, akitől Izrael Istene és Atyja, a Fiú Isten született.
Az Úr Jézus kijelentéseiből,tudjuk, hogy Ő azt az Isten nevezte Atyjának, aki a testében lakozott,
és akinek a formájában ő is lakozott. Egylényegű a benne lakozó Istennel ,akit Atyjának is hívott, csak akkor lehetett volna az Úr Jézus, ha ugyanattól az Istentől született(származott) volna, akitől a benne lakozó Istene és Atyja. Annak a lehetőségét azonban, hogy Izrael Istene és Atyja, valamint az Úr Jézus egy azon Istentől származtak, ki van zárva. Ő ugyanis Istenének és Atyjának azt az Istent nevezte, aki egy ideig benne lakozott. Ez azt jelenti, hogy az Ú Jézus soha se nevezte azt az Istent Atyjának, akitől
Izrael Istene és Atyja származott. Ez alapból kizárja annak a lehetőségét, hogy az Úr Jézus Isten lenne, hisz nem ugyanaz az Atyja, aki Izrael Istenének ,az Istenek Istenének az Atyja.
Így a Szent Szellem sem lehet egy lényegű az Úr Jézussal, hisz a Szent Szellem Ugyanattól, az Atya Istentől született,akitől Izrael Istene és Atyja született.
Hogy a Szent Szellem, nem volt Izrael Istenének és Atyjának a szülöttje, azt magától Izrael Istenétől és Atyjától tudjuk, aki az Ésaiás 48:16-ban feljegyzett,az Izrael Istenének a szájából elhangzott kijelentés szerint, annak az Istennek a Szelleme, aki elküldte őket kettőjüket Izrael fiaihoz:
Ésaiás 48:16 Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten(1) engem(2) küldött, és az Ő Szellemét(3).
A kérdés, hogy attól, hogy az Úr Jézus, Atyjának nevezte Izrael Istenét, a Fiú Istent,
egylényegűnek tekinthető-e vele.
Habár a Szentírás az istenekkel kapcsolatban azt a kifejezést, hogy egylényegűség sehol nem tartalmazza, ez akkor lehetne igaz, ha az Úr Jézus Izrael Istenéből és Atyjából született volna,
ahogyan Izrael Istene is, az Istenéből és Atyjából született.
Sehol nem találunk olyan kinyilatkoztatást a Szentírásban, hogy az Úr Jézus égi testtel Istenéből és Atyjából született volna.
Az Evangéliumi beszámolókból az derül ki, hogy az Úr Jézus fogantatására szűz Mária testében
az Izrael Istene és Atyja valamint a Szent Szellem közreműködése által került sor, miután emberként, húsvér emberként, és nem Istenkét született.
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nevezte az Úr Jézus a Fiú Istent, Izrael Istenét és Atyját,Atyjának?
Erre a kérdésre a válasz egyszerű. Ugyanabból az okból, amiért zsidó tanítványai si Atyjuknak nevezték Izrael Istenét és Atyját, a Fiú Istent, amire a választ maga Izrael Istene adja meg a Szaván keresztül:
Jeremiás 3:19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem.
Az Úr Jézust Ábrahám magvaként azonosította Pál apostol az Isten Szavát idézve:
Gal. 3:16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.
Egyértelmű, hogy az Úr Jézus testileg nem Izrael Istenének és Atyjának a magva, hanem Ábrahám magva, így nem lehet Isten, mert testileg nem Izrael Istenéből és Atyjából született, hanem Ábrahám magvaként egy zsidó szűz méhéből született.
Ez a nagy különbség Zoli, hogy a Róma Főpapja háromság istenmodelljének definiálása szerint Mária istent szült , akit Jézusnak neveznek.
Ezért különbség van az én hitvallásom és a te hitvallásod között.
Én ugyanis három Istenről tanúskodok ,ahogyan az Isten Szava is, de ez a három isten az én hitvallásom szerint nem azonos a szentháromság három személyével.
Én ugyanis hiszek az Istenek Atyjának létezésében, akit soha senki a Földön nem látott, és nem is hallott, akinek élete van önmagában.
Hiszek az Istenek Atyjától született, társai az istenek fölé felkent Fiú Isten létezésében, aki az Istenek Istene és Izrael Istene és Atyja, akinek szintén önmagában van élete.
Hiszek a Szent Szellem Isten létezésében, aki ugyanattól, az Istenek Atyjától született, akitől az Istenek Istene , Izrael Atyja , a Fiú Isten is született, akinek élete van önmagában.
És hiszek Az ember Jézus létezésében, Ábrahám Isten által megígért magvának a létezésében,
aki emberi lelkét adta váltságul sokakért, akinek szintén élete van önmagában.
Te egyenlőre ezek közül egyik létezésében sem hiszel, mert elhitted,hogy csak egy isten létezik
a Róma Főpapja által képviselt három az egyben istenmodell.
Ahogy írtad is a gyülekezet, amelyhez tartozol, soha se foglakozott mélyrehatóan a háromságisten
kérdésével. Mondhatjuk, hogy ebben a kérdésben tudatlanságban voltál mostanáig.
A kérdés, hogy ezek után mit fogsz cselekedni?
Vajon befogadod -e Istenedként az Istene által, társai az Istenek fölé felkent Istent, az Istenek Istenét, aki Izrael szentjeivel a 12. évezred végén, az utolsó évhétben alászáll a Földre , hogy
hogy harcoljon népéért Izraelért és a Földre visszatérő Bárányért ellenségeivel, majd átadja a nemezetek feletti uralmat az Úr Jézusnak és a feltámadott szentjeinek ezer évre?
Elfogadod-e, az ember Jézus igaz lelkét, amely Ábrahám magvából származik elégséges váltságáldozatként, vagy továbbra is a Róma Főpapja által képviselt ,nem létező isten Jézus nevű istenét fogadod csak el Megváltódnak, megtagadva Jézus Krisztus emberi lekének létezését?
Ami a megtestesült istenre tett megjegyzésedet illeti szeretném megjegyezni, hogy az Úr Jézus
nem istenkét született. Emberi szelleme és lelke és teste van, azzal a különbséggel, hogy a szellemét nem Ádámtól örökölte,miután az vétkezett, hanem az Isten külön szellemet formált előre a számára,
ahogyan Ádámnak is formált annak idején, amikor a föld anyagából a testét felépítette.
Elgondolkodtál már azon, hogy a háromság istenről szóló tan egyik alappíllére, hogy Mária istenszülő?
A misztérium ugyanis abból indul ki, hogy Jézus gyermekként való megszületése előtt már isten volt,
sőt örök isten.
Csakhogy, akik istenektől és asszonyoktól születtek, azok nem istenek voltak, hanem nefilimek.
Ha a vízözön előtt az Úr Jézus Istene nem csatlakozott a lázadó isteneket, hogy az emberek leányaival tiltott kapcsolatba lépjen, eltudod képzelni, hogy később Ő maga vitte volna végre ugyanazt a cselekedetet?
Mert azt ugye te sem gondolod, hogy Jézusnak nem Mária volt a szülőanyja?
Ha viszont Mária nem embert szült volna, hanem egy istent , akkor isten anyjának kellett volna nevezni, ahogyan a Róma Főpapja által vezetett egyházban nevezik.
Az Úr Jézus örök istenségét a Szentírás sehol nem támasztja alá. Sőt az Istenével és Atyjával, de még a Szent Szellemmel való egyenrangú méltóságát sem.
Az Úr Jézus mindenért az Atyjához könyörgött és minden, amit tett, és mondott azt ben lakozó Istene és Atyja akaratából történt. Azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az Atyja nagyobb(hatalmasabb) nála.
János 14:10. Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól szólom.Az Atya pedig, aki bennem lakik ,teszi a munkáit. 11. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában (vagyok), és az Atya bennem (van). Ha (netán) nem, magukért a munkákért higgyetek.
Nem beszélve arról, hogy az apostol az Istent Khrisztosz fejének nevezi.
Szó sincs egyenrangú méltóságról.
Az Úr Jézus az,aki az Istenéhez és Atyjához könyörög. Fordítva ez nem igaz.
Annak kell elfogadni az Úr Jézust,aki. És annak kell elfogyadni az Úr Jézus Istenét és Atyját , a Fiú Istent és a Szent Szellemet is,aki.
Ez az igaz hit lényege, nem az,amit a római császárok kiképzelegtek a keresztények számára,amihez Róma álkeresztény Főpapja aszisztált nekik.
