Egyik ismerősöm családnevén töprengek. Hernyes. Ugye, a "hernyós" jelentés kézenfekvő lehetne, de valahogy nem érzem megnyugtató megfejténsek. Tősgyökeres Isaszegiek, szóval valamilyen szlovák eredet is szóba jöhet. Igen ám, de vajon mi? Hornyák vagy valamiféle Hornyos? Esetleg Hronec? Elképzelésem sincs. Előre is köszönöm, az esetleges megfejtéseket!
Elképzelhető, hogy a Danizser (Danicser) vezetéknév (az eddigi adatok és névváltozatok alapján) cseh-szlovák (nyelv)területen jöhetett létre (német behatással)? Vagy más lehetőség is lehet esetleg?
Esetleg lehetett valami köze a Mukovics ragadványnévnek ahhoz, hogy az apa Mihály keresztnevű volt? (Danicser Mihály) De egyáltalán, az hogy a Mukovics-ból ragadványnév lett, utalhat Danicser Mihály esetleges szláv származására?
Mit lehet tudni a Koma vezetéknévről? Csak magyar etimológia képzelhető el? (Somogy megyei név az 1800-as évek első feléből)
Az etimológusi megérzésem azt mondatja, hogy ez a népetimológiák azon csoportjába tartozik, amikor valaki egy másik nyelvben felismerni vél egy hasonló szót, és csak ez alapján összeköti őket. A https://sozluk.gov.tr/ címen a Török Nyelvi Társaság (Türk Dil Kurumu) szótárjainak közös keresője található. Megpróbáltam az egyáltalán nem törökösen leírt „dopish” alaknak megfelelő török helyesírású formákat megkeresni (megengedve a szó eleji d- < t- változást is): dopış, topış, dopiş, topiş. De nem akadt tálat. Tehát, ha van is ilyen szó, az ritka nyelvjárási alak lehet, ami nehezen juthatott el és terjedhetett a magyar nyelvi környezetben. Ezen túlmenően az etimológiai irodalomban sem szerepel ez a szó a magyar nyelv török jövevényszavai közt. Továbbá a Magyar Történeti Szövegtárban a topis szó első találata 1971-ből való: vagyis ez nagyon fiatal szó, amikor már nincs nyelvi nyomot hagyó török kapcsolat, viszont tucatjával keletkeztek az olyan szórövidülések, mint a csokoládé > csoki (főnév) > csokis (melléknév).
Köszönöm! A topis eredetére, azóta találtam egy másik lehetséges magyarázatot. Eszerint elképzelhető, hogy a török dopish szóból ered. Ez egy bő ruhadarab neve volt, ami esetleg "rendezetlen öltözék" jelentéssel honosodott meg a magyar nyelvben. Tehát még az is lehetséges, hogy a topis az alapszó, amely később toprongyossá bővült.
A topis ’szegényesen öltözött’ szó szerintem a toprongyos ’rongyos, lerongyolódott; jöttment; csavargó’ szó modern rövidüléséből keletkezett. A toplák szót nem ismerem, szótározva nem találtam meg. Ha létezik, akkor szerintem az is modern játszi képzéssel alakulhatott az argóban. Van helyette a tájszótárban toplász ~ topláz ’esetlen, ügyetlen; rendetlenül öltözött. lompos; együgyű, málészájú’. A toprongyos összetétel top előtagjára az etimológiai irodalom nem ad egyértelmű magyarázatot, általában a topp ’hopp’ indulatszó lehetőségét említik. Én úgy vélem, hogy inkább a topa ’hibás lábú, sánta, bicegő, nehézkes járású; nagy, otromba; ügyetlen, gyámoltalan, esetlen; együgyű, bamba’ tájszó lehet az eredete. Ez a szó a szláv eredetű tompa ’nem éles, életlen; nehéz felfogású; közönyös, fásult’ melléknév újabb átvétele lehet (ilyen kettősséghez, vö. donga ~ duga ’hordó, dézsa oldaldeszkája’).
A fentiekkel szemben az elsősorban szlovén és (kaj-) horvát elterjedtségű Toplak családnév (szlovén ejtése: [ˈtóːplak], horvát ejtése: [ˈtôplak]) a szlovén–kaj-horvát topel, irodalmi horvát-szerb topao ’meleg’ melléknév -ak személynévképzős származéka. A hasonló jelentésű Meleg ~ Melegh vezetéknév a magyar családnévkincsnek is a része. Mindkét esetben küldő vagy belő tulajdonságra utaló ragadványnévről lehet szó, egyrészt pl. magasabb testhőmérsékletű, kevésbé fázékony, hosszabb lázas betegségben szenvedő, másrészt melegszívű embert jelölhetett.
Szeretnék érdeklődni, hogy szerintetek van-e valamilyen összefüggés, a Toplák családnév és a toplák, topis (kb. szegényesen öltözött ember), kifejezés között? Toplák családnévvel javarészt Zala Vm., illetve muravidék környéken találkoztam.
A filológia általános értékítélete („ökölszabálya”) az, hogy az értelmezhetetlenebb formák válnak (népetimológiával, hiperkorrekcióval) értelmezhetőbbé, és nem fordítva. L. a nemrég szóba került esetet, amikor a hosszú s-sel (ſ) írt söveg ’fejfedő’ vált föveg-gé, mert az első két betűbe a fő ’fej’ szót lehetett beleolvasni. Ezért nem gondolom, hogy az akkor is és ma is azonosítható Nezsider településnév (illetve az abból lett képzőtlen lakosnév) vált volna az akkor is és ma is értelmetlen, elemezhetetlen Danizser névvé.
Végső soron a magyar Párizs ’Franciaország fővárosa’ településnév is torzulás eredménye, mégis inkább lehet a Párizs almája kifejezéssel találkozni a Parisz (Párisz vagy Paris) almája helyett, minthogy a francia fővárost neveznél Parisz (Párisz)-nak. Tulajdonnévként Párizs és Nezsider is egyértelmű, közismert jelölő: és ez hasoníthatja magához a kevésbé egyértelmű, kevésbé közismert és kevésbé transzparens jelölőket.
A FamilySearchon találtam 1787-ból közelebbi keltezés nélküli házassági anyakönyvi bejegyzést a tiszaugi plébánián miszerint „Helység[ben, azaz Tiszaugon] lakó Rhedai [vagy Rhédai] Győrgy [feleségül] vette Kürthőn [Tiszakürtön] lakó Varga Ilonát”. Ez jobbágy-paraszti házasságnak tűnik, így nem köthető olyan főnemesi családokhoz, mint a Rhédeyek, vagy a még hasonló nevű Rádayak.
Lehetnek azonos nemesi és paraszti családnevek: a motiváció csak annyiban tér el, hogy a nemesek esetén a birtokközpont -i képzős neve lett vezetéknév, az alsóbb rétegek esetén pedig annak a korábbi lakóhelynek a neve, ahonnan a névadás helyére áttelepültek. Az országban sok (Kis-, Nagy-) Réde, (Kis-, Nagy) Ráda, Rada település van, amelyből parasztok elszármazhattak, így adott az ott birtokos nemesi családoktól független névadás.
A Réde település nevek etimológiai előzménye a Ráda < Rada névforma, amelyből hangrendi átcsapással keletkeztek. A hangrendi változás köztes állapotát mutató Réda alakból is keletkezhettek korabeli lakosnevek, amelyet a családnévvé válás megmerevíthetett, míg a településnév maga tovább változott (vagy visszaállt az eredeti formája). Éppen a grófi Rhédey családban is előfordult a régiségben ilyen ok miatt egyeseknél R(h)édai írásmód. A Rhédai alakban pedig a felesleges h nem nemességet jelöl, hanem a kialakulatlan helyesírás miatti történeti írásmódot, amely a maga korában mindenkinek dukált, ha az íródeáknak ez volt a szokása. Csupán az alsóbb néposztályok családneve elsősorban szóban hagyományozódott, így generációról generációra a változó helyesírási elvek szerint írhatták le, így idővel a régi helyesírású alak kikophattak a használatból. De pl. a Németh, Balogh, Bartha stb. formában a felesleges h sokáig kitartott, ezért gyakoribb ma is ez a névalak, mint a h nélküli Német stb. A nemeseknek ugyanakkor régi kutyabőreik voltak, amelyek jobban megőrizték a régi írásmódokat. Azonban a ma Rhédey-ként ismert család tagjai is írták a nevüket Rédei, Rédey, Rhedei, Rhedey, Rhédei (sőt Rédai, Rhédai) formában is. Azonban ők megengedhették maguknak, hogy ők diktálják a nevük írásformáját, ne pedig az egyházfi vagy a hivatalnok diktálja az érdekelteknek, mint az alsóbb néposztályok esetén. Ezért, amikor vége felé járt a rendi társadalom ideje, akkor sok nemesi család a kacifántos névváltozatot erőltette magára, hogy legalább ezzel megkülönböztesse magát a nemtelenektől. De alkalomszerűen az alsóbb néposztályok nevében is továbbélhetett a történeti írásmódú névforma.
Egyébként 1804. április 15-én a fentiek szerint esküdött házaspárnak György nevű fiuk született, és itt az apa nevét már egyszerűbben Rédai Győrgy alakban írták.
Ezt a kérdést így nagyon nehéz megválaszolni, hiszen bármilyen névazonosság sem jelent automatikus rokonságot. Ilyen kapcsolatra leginkább a családfakutatás tud megbízható választ adni. Ezen kutatások terén, egyébként autodidakta módon is nagyon szép eredmények érhetőek el. Sőt, a mai világban, már a monitor elől sem kell feltétlenül felkelnünk. Pár szóban összefoglalva: Az ember elkezdi visszafelé követni a kérdéses tiszaugi felmenőket. (Gondolom a nemes Rhédey családdal való rokonságra vagyunk kíváncsiak) Ha van ilyen, akkor előbb-utóbb belefutnk valamilyen nemesi bejegyzésbe a név mellett. Illetve átnézzük az adott vármegye nemesi igazolásait, amely azt jelzi számunkra, hogy az adott (kikutatott) felmenő, igazolta-e, a Rhédey családhoz való kapcsolódását. Tudom, hogy ez azért nem ilyen egyszerű, csak röviden próbáltam a lényeget elmondani. Internetes fórumokon, közösségi médiában rengeteg családfakutató csoport van, talán ott több információt is tudnak adni. Bár ezen a fórumon én új vagyok, de úgy vélem, itt inkább névetimologizálás a lényeg, nem pedig a családfakutatás. De kíváncsian várom, nálam rutinosabb fórum társak kiegészítését fentieket illetően.
Elképzelhető, hogy a Danizser (Danicser) vezetéknév (az eddigi adatok és névváltozatok alapján) cseh-szlovák (nyelv)területen jöhetett létre (német behatással)?
Esetleg lehetett valami köze a Mukovics ragadványnévnek ahhoz, hogy az apa Mihály keresztnevű volt? (Danicser Mihály) De egyáltalán, az hogy a Mukovics-ból ragadványnév lett, utalhat Danicser Mihály esetleges szláv származására?
A szlovákban a Daniš a Daniel ’Dániel’ egyházi személynév egyik jelenleg is használatos köznapi formája. Emiatt a továbbképzett formái a szlovák családnévkincs része: Danišek, Danišík, Daniška. A Danišár a jelenkori névtárakban nem mutatható ki, de szláv alapon elképzelhető származék a Daniš-ból: hasonlóhoz vö. Mišo ’Misi’ > szlovák Mišár ~ horvát-szlovák Mišar. Az ún. képzőcsere létező szóalkotási mód, és pl. a Danišek névnek képzőcserével elviekben létrejöhet Danišár változata, majd ez a két forma akár keveredéses Danišer alakot is eredményezhet, különösen, ha német nyelvi hatás sem zárható ki a környéken.
A Danič és Daniček apanévi vezetéknevek is léteznek cseh-szlovák és szerb területen (utóbbi helyen a területi mintázat alapján akár szlovák eredetűnek is vélhetjük). Ezek a háromszótagos neveknek a horvát-szerb gyakorlatban szinkópikus két szótagos változatai mutathatók ki, pl. Danček. Ugyanakkor a č helyetti š-es képzőre nem találtam a jelenkorban mérvadó adatot. Ennek ellenére nem tudom kizárni, hogy a régiségben háromszótagos, illetve š-képzős közép-délszláv nevek is előfordulhattak.
A németes Janitz leképezhető a nyugati szláv (ezen belül elsősorban lengyel) Janic, szlovák Janič, és szerb-horvát Janić apanevekre, illetve ezeknek már korábban németesedett formáira. Ugyanakkor nem tudom, hogy elképzelhető-e D > J írás- (hallás-) tévesztés, amellyel ez a névalak is az előzőekhez kapcsolható.
A Muković jelenleg is adatolható közép-délszláv apanév. Csábító lenne arra gondolni, hogy a családban volt egy Muko személynevű felmenő, és az ebből alkotott apanév lépett elő (alkalmilag) családnévvé. A keleti és déli szlávoknál gyakorlat volt az apanév használata a személynév mellett, majd amikor az egyik generációban az apanév családnévvé vált, azaz öröklődött a következő generációra, az nem szüntette meg az apanevek használatát, hanem harmadik névelemként használatban maradt. Ezt az állapotot tükrözi a recens oroszországi gyakorlat: Vlagyimir Iljics Uljanov (Vlagyimir – személynév: az érintett egyéni neve; Iljics – apanév: az érintett apjának a személyneve Ilja volt; Uljanov, korábban Uljanyin— családnév: az érintett távoli női felmenőjének személyneve Uljana volt). Ez a horvát gyakorlatban úgy névhez, ki, hogy azt a személyt, akit Josip Danček-nek hívnak, és az apját pedig Marko Danček-nek, a köznapokban Josip Marković-nak is hívhatta a környezete. Az ő Željko nevű fiát pedig Željko Josipović-nak. Abban a korban, amikor a családnevek még nem voltak hatóságilag rögzítve, ez a köznapi apanév megjelenhet hivatalos dokumentumokban is, mert ha ott a név bemondáson alapult, éppen a gyakoribb használat miatt könnyebb volt a köznapi nevén hívni valakit. Ilyen módon a generációnként változó apanév az ilyen pszeudohivatalos használaton keresztül generációkon keresztül is átöröklődhetett, így lehet, hogy Marko Danček unokáját már nem Željko Danček-nek fogják hívni, hanem Željko Marković-nak.
A probléma ott van, hogy a Muković családnév a feltaláltam információk szerint montenegrói eredetű, és a felmenők tekintetében albán provenienciát említenek. Az apanév mögötti Muko a gyakoribb Mujko formával együtt az arab eredetű török Mustafa személynév köznapi délszláv formája: azaz a névadó felmenő valóban muszlim lehetett. Úgy vélem, hogy ez kizárja azt, hogy a vizsgált család egyik tagjának nevéből alakult apanév jelenjen meg a Muković név formájában. Két dologra tudok gondolni: (1) A feleség lánykori családneve gyakorta lesz a család adott ágának ragadványneve. (2) A Muković félreolvasás egy másik név helyett mint pl. M(i)rković. Illetve a Mil- kezdetű horvát-szerb személynevek (pl. Milan, Milorad) rövidülése mássalhangzós képző előtt a horvát-szerb nyelvterület nagy részén Mio- ejtésű lesz (azaz az -l hang -o-vá vokalizálódik), így az egyébként létező nyelvjárásias alakú horvát Milković családnévnek Mioković változata is van. Esetleg ez utóbbi is jelentkezhet (elhallás, elírás, részleges magyarosodás folytán) Muković alakban.
Sajnos nem tudok számot adni arról, hogy léteznek-e még olyan vezetéknevek horvát-bosnyák környezetben, amik végső soron török eredetűek lehetnek és a magyar vezetéknévkincsbe is átkerülhettek az 1700-as évek elején. Ezt a témát taglaló összefoglaló művel nem találkoztam, és az önálló válaszoláshoz olyan beható vizsgálatra lenne szükség, amire nincs időm és lehetőségem.
Bördén, Berdin: A szlovén irodalom Berden alakban említ a Muravidékre jellemző vezetéknevet. Ebből magyarázhatónak látszik a korai Berdin forma és a később ö-ző nyelvjárási alapon magyarosodott Bördén is. A névhez két szlovén etimológiát lehet adni.
Elsősorban a brden [ˈbərdən] ’dimbes-dombos, halmos; göröngyös, hepehupás’ melléknévvel azonos metaforikus ragadványnév lehet az alapja. Ennek alapszava a magyar borda szó szláv előzményének szlovén párhuzama brdo [ˈbərdɔ] ’alacsony, általában hosszúkás domb; takácsborda’. Ugyanakkor ismert az ugyanerről az alapból származó brdavs [bərˈdaːu̯s] ’termetes, nagyon erős ember; (átv.) durva, goromba fráter’ szó is, amely a szlovén Berdavs, Brdajs ~ Berdajs családneveket is adta. Meglehet a szlovén nyelvjárási Berden név pontosabb motivációja is ez. (A szlovén irodalmi nyelv írásban használja a szótagképző r-et, de ejtésben már egy sva hangzik előtte: /ər/, ezért a Berden, Berdavs családnevek és a brden, brdavs szavak közt ezen etimológia szerint csak helyesírási különbség van.)
Másodsorban a szlovén berda [ˈbɛːrda] ’tamburabőgő <legnagyobb, kontrabasszusos tambura>’ (https://sl.wikipedia.org/wiki/Slika:Berda,_instrument_(size).jpg) melléknévi származékára is gondolhatunk, amely így ilyen hangszeren (alkalmilag vagy foglalkozásszerűen) játszó embert jelölhetett.
A két etimológia között az első szótagi e minősége lehetne a döntő, de sajnos nem találtam a szlovén Berden névnek olyan lejegyzését, amely hangsúlyjeleket is tartalmaz.
Továbbra is próbálom megfejteni a Danizser vezetéknév eredetét. A Kanischer-Kanizser alakot teljesen el lehet vetni, mert találtam új adatokat, amik szerint a Danicser-Danizser névforma lehet az eredeti. Megtaláltam ugyanis (valószínűleg) Danizser Borbála ősöm testvéreinek születésijét. És innentől érdekes. Ugyanis a szülei házasságijában az apa neve még Danicser (most a "ts" változatot egyszerűsítve "cs"-nek írom). De a 7 testvér nevét sokféleképpen írták. Volt Danicsek, Janitz, Danisa (vagy Danicsa), Danisár és Mukovics. (A maradék kettőt sikerült Danicser-ként írni. Biztos, hogy így írták, amiket írtam, mert többször átolvastam a bejegyzést mindegyiknél.) 90%, hogy ők testvérek voltak. Mindegyikőjük ugyanott született, nem vándoroltak (1818 és 1839 között a Somogy megyei Nemesvidben).
A Mukovics gondolom ez esetben ragadványnév lehet. Ennek mi lehet a hátterében? (hogy a Mukovics-ból itt ragadványnév lett)
Mire utalhat, hogy ennyiféleképpen írták ezt a nevet? Simán csak arra, hogy a bejegyző pap ennyire félrehallhatta a nevet kereszteléskor? (az eredeti Danicser mellett legfeljebb a Janitz tűnik "értelmes" vezetéknévnek) Vagy más is lehet a háttérben?
Másik kérdésem se konkrét névmagyarázós.
Léteznek még olyan vezetéknevek horvát-bosnyák környezetben, amik végső soron török eredetűek lehetnek és a magyar vezetéknévkincsbe is átkerülhettek az 1700-as évek elején?
Sziasztok! A Bördén családnév jelentéséről szeretnék érdeklődni.Általam ismert első előfordulása, az 1715, 1720-as összeírásokban (Berdin alakban), Őrszentvid és Bagonya (ma Szlovénia) környékére vezethető vissza. Előre is köszönöm a megfejtést!
Drégely: Valóban a nógrádi Drégely (ma Drégelypalánk része, Magyarország) településnévhez képzett magyar lakosnév. A településnévvel egyező írásmód elrejti előlünk, hogy vélhetően -i melléknévképzős formáról van szó /drégeli/ vagy /drégeji/ ejtéssel; hasonlóhoz vö. Konkoly Thege /konkoli tege/, ill. Batthyány /battyányi/.
A település neve a korai adatokban mély hangrendű, vö. 1274: Dragul, amelyből a mai forma a XVI. sz.-ra alakult ki hangrendi átcsapással. Ennek megfelelően Kiss Lajos úgy véli, hogy a település neve a szláv Dragul személynévből alakult: kérdés, hogy képző nélkül magyar elnevezéssel vagy a korabeli helyesírás által nem tükrözött szláv -jь birtokos képzővel. A zömmel délszláv forrásokból adatolható Dragul személynév a Dragan, Dragoš személynevek családjába tartozik, azaz a személynévi használatú közszláv dragъ ’drága’ melléknévből alakult szláv -ul kicsinyítő képzővel.
Bár a megfelelő Wikipedia-szócikkek szerint az első említésük későbbi, ez a 1202-1203. évi Villa Homorok a mai bihari Magyar- és/vagy Oláhhomorog (utóbbi ma Homorog, Románia) településekkel, illetve az elődjükkel lehet azonos.
Fehértóiban van: Sopos 1202-1203/cr1500: Villa Humorok ... nomina iobagionum ... Andre cum tribus, Socmos, Sopos cum duobus, Solon, Bucdu (LK 1962: 215).
(LK = Levéltári Közlemények, a Magyar Országos Levéltár folyóirata.)
Ősi székely családnevek egyike, az általam kutatott Szopos családok családfái mind csíkiak, ma is élő családok. Pár család él Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós környékén, de ők is igazolhatóan Csíkból/Alcsíkról származnak.
Hajdú Mihállyal többször is beszéltünk erről a csn-ről (is); ő Kázmérral értett egyet, a Zup személynév származékának tartja; legrégibb adatolása a Zopus
1318
majd erre hivatkozik a GF is, kicsit későbbi évszámmal:
(Genealógiai Füzetek, 1906 május, p.50)
vagy Pór Antal: Nagy Lajos munkájában a 451-es jegyzet:
"... Erre mutat, hogy VI. Kelemen pápa örömmel értesülvén, miszerint az oláh románok (olachi romani), kik Magyarországon, Erdélyben, Havasalföldön és a Szerémségben laknak, kezdenek a katholikus hitre áttérni; ez oláhok lelki üdvösségéről gondoskodván, írt nemcsak Lajos királynak, Erzsébet királynénak, a váradi püspöknek és Bassaratfia Sándornak, hanem más, nemes és nem nemes oláh románoknak is,[451]" :
Ősi székely családnevek egyike, az általam kutatott Szopos családok családfái mind csíkiak, ma is élő családok. Pár család él Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós környékén, de ők is igazolhatóan Csíkból/Alcsíkról származnak.
Hajdú Mihály tanár úrral többször is beszéltünk erről a csn-ről (is); ő Kázmérral értett egyet, a Zup személynév származékának tartja; legrégibb adatolása a Zopus
1318
majd erre hivatkozik a GF is, kicsit későbbi évszámmal:
(Genealógiai Füzetek, 1906 május, p.50)
vagy Pór Antal: Nagy Lajos munkájában a 451-es jegyzet:
"... Erre mutat, hogy VI. Kelemen pápa örömmel értesülvén, miszerint az oláh románok (olachi romani), kik Magyarországon, Erdélyben, Havasalföldön és a Szerémségben laknak, kezdenek a katholikus hitre áttérni; ez oláhok lelki üdvösségéről gondoskodván, írt nemcsak Lajos királynak, Erzsébet királynénak, a váradi püspöknek és Bassaratfia Sándornak, hanem más, nemes és nem nemes oláh románoknak is,[451]" :
