Továbbra is próbálom megfejteni a Danizser vezetéknév eredetét. A Kanischer-Kanizser alakot teljesen el lehet vetni, mert találtam új adatokat, amik szerint a Danicser-Danizser névforma lehet az eredeti. Megtaláltam ugyanis (valószínűleg) Danizser Borbála ősöm testvéreinek születésijét. És innentől érdekes. Ugyanis a szülei házasságijában az apa neve még Danicser (most a "ts" változatot egyszerűsítve "cs"-nek írom). De a 7 testvér nevét sokféleképpen írták. Volt Danicsek, Janitz, Danisa (vagy Danicsa), Danisár és Mukovics. (A maradék kettőt sikerült Danicser-ként írni. Biztos, hogy így írták, amiket írtam, mert többször átolvastam a bejegyzést mindegyiknél.) 90%, hogy ők testvérek voltak. Mindegyikőjük ugyanott született, nem vándoroltak (1818 és 1839 között a Somogy megyei Nemesvidben).
A Mukovics gondolom ez esetben ragadványnév lehet. Ennek mi lehet a hátterében? (hogy a Mukovics-ból itt ragadványnév lett)
Mire utalhat, hogy ennyiféleképpen írták ezt a nevet? Simán csak arra, hogy a bejegyző pap ennyire félrehallhatta a nevet kereszteléskor? (az eredeti Danicser mellett legfeljebb a Janitz tűnik "értelmes" vezetéknévnek) Vagy más is lehet a háttérben?
Másik kérdésem se konkrét névmagyarázós.
Léteznek még olyan vezetéknevek horvát-bosnyák környezetben, amik végső soron török eredetűek lehetnek és a magyar vezetéknévkincsbe is átkerülhettek az 1700-as évek elején?
Sziasztok! A Bördén családnév jelentéséről szeretnék érdeklődni.Általam ismert első előfordulása, az 1715, 1720-as összeírásokban (Berdin alakban), Őrszentvid és Bagonya (ma Szlovénia) környékére vezethető vissza. Előre is köszönöm a megfejtést!
Drégely: Valóban a nógrádi Drégely (ma Drégelypalánk része, Magyarország) településnévhez képzett magyar lakosnév. A településnévvel egyező írásmód elrejti előlünk, hogy vélhetően -i melléknévképzős formáról van szó /drégeli/ vagy /drégeji/ ejtéssel; hasonlóhoz vö. Konkoly Thege /konkoli tege/, ill. Batthyány /battyányi/.
A település neve a korai adatokban mély hangrendű, vö. 1274: Dragul, amelyből a mai forma a XVI. sz.-ra alakult ki hangrendi átcsapással. Ennek megfelelően Kiss Lajos úgy véli, hogy a település neve a szláv Dragul személynévből alakult: kérdés, hogy képző nélkül magyar elnevezéssel vagy a korabeli helyesírás által nem tükrözött szláv -jь birtokos képzővel. A zömmel délszláv forrásokból adatolható Dragul személynév a Dragan, Dragoš személynevek családjába tartozik, azaz a személynévi használatú közszláv dragъ ’drága’ melléknévből alakult szláv -ul kicsinyítő képzővel.
Bár a megfelelő Wikipedia-szócikkek szerint az első említésük későbbi, ez a 1202-1203. évi Villa Homorok a mai bihari Magyar- és/vagy Oláhhomorog (utóbbi ma Homorog, Románia) településekkel, illetve az elődjükkel lehet azonos.
Fehértóiban van: Sopos 1202-1203/cr1500: Villa Humorok ... nomina iobagionum ... Andre cum tribus, Socmos, Sopos cum duobus, Solon, Bucdu (LK 1962: 215).
(LK = Levéltári Közlemények, a Magyar Országos Levéltár folyóirata.)
Ősi székely családnevek egyike, az általam kutatott Szopos családok családfái mind csíkiak, ma is élő családok. Pár család él Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós környékén, de ők is igazolhatóan Csíkból/Alcsíkról származnak.
Hajdú Mihállyal többször is beszéltünk erről a csn-ről (is); ő Kázmérral értett egyet, a Zup személynév származékának tartja; legrégibb adatolása a Zopus
1318
majd erre hivatkozik a GF is, kicsit későbbi évszámmal:
(Genealógiai Füzetek, 1906 május, p.50)
vagy Pór Antal: Nagy Lajos munkájában a 451-es jegyzet:
"... Erre mutat, hogy VI. Kelemen pápa örömmel értesülvén, miszerint az oláh románok (olachi romani), kik Magyarországon, Erdélyben, Havasalföldön és a Szerémségben laknak, kezdenek a katholikus hitre áttérni; ez oláhok lelki üdvösségéről gondoskodván, írt nemcsak Lajos királynak, Erzsébet királynénak, a váradi püspöknek és Bassaratfia Sándornak, hanem más, nemes és nem nemes oláh románoknak is,[451]" :
Ősi székely családnevek egyike, az általam kutatott Szopos családok családfái mind csíkiak, ma is élő családok. Pár család él Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós környékén, de ők is igazolhatóan Csíkból/Alcsíkról származnak.
Hajdú Mihály tanár úrral többször is beszéltünk erről a csn-ről (is); ő Kázmérral értett egyet, a Zup személynév származékának tartja; legrégibb adatolása a Zopus
1318
majd erre hivatkozik a GF is, kicsit későbbi évszámmal:
(Genealógiai Füzetek, 1906 május, p.50)
vagy Pór Antal: Nagy Lajos munkájában a 451-es jegyzet:
"... Erre mutat, hogy VI. Kelemen pápa örömmel értesülvén, miszerint az oláh románok (olachi romani), kik Magyarországon, Erdélyben, Havasalföldön és a Szerémségben laknak, kezdenek a katholikus hitre áttérni; ez oláhok lelki üdvösségéről gondoskodván, írt nemcsak Lajos királynak, Erzsébet királynénak, a váradi püspöknek és Bassaratfia Sándornak, hanem más, nemes és nem nemes oláh románoknak is,[451]" :
Szopos: Kázmér Miklós a családnévszótárába az alábbi összetartozó neveket vette föl: Szopa, Szopó, Szopos. Ezeket a régi magyar Szop (korabeli írásban Zup) személynév származékának tartja különböző régi magyar kicsinyítőképzőkkel. Ő nem tartja helyesnek a szop(ik) igével való kapcsolatot (gondolom, mivel a csupasz igető a magyarban nem szokott személynévvé válni).
Ha etimológiai lehetőségeket keresünk, akkor felvetődik a Szopok toponima, amely Komló nyugati városrészének a neve. Ennek első említése Scupuk (1332–5), és szintén értelmezhető lenne olyan személynév folytatásának, amely a szóban forgó Szop alapnév -k kicsinyítő képzős származékának. Ezt a személynevet a cseh-szlovák Supek családnévvel lehet összekapcsolni, amely a szláv sup ’keselyű’ madárnév kicsinyítő képzős alakja. A magyarba bekerülhetett a személynévi használatú szláv Sup is, amely a fenti névbokor alapjává is válhatott. (Maga a Szopok név magyar képzés is lehet a Szop < szláv Sup névből.)
A magyar Szopos családnév centruma, ha jól értelmezem az adatokat, Csíkban lehet(ett).
Hamár off... ismertem egy hölgyet, a családneve Szopos (mégse off: miféle név lehet ez?).
Külföldi autóbuszkiránduláson a határőr visszaadta az útleveleinket úgy, hogy közben mondta mindenkinek a nevét. Meglepő volt, olyan országban történt, ahol nem várná az ember, hogy a határőr tudjon magyarul. Mikor a hölgy nevéhez ért, nézett egy nagyot és mondta... a hölgy keresztnevét. :)
Volt a középiskolában olyan tanárom, akinek a családneve (pontosabban a férjéé) Buzi volt. Ez évszázadokig semleges vezetéknév volt, amely egy Boz vagy Buza nevű településre utaló lakosnévként keletkezett, amíg a XX. sz.-ban a buzeráns melléknév le nem rövidült. Azóta valóban elkötelezettség szükséges a viseléséhez.
Fun fact: a fraktúra folyóírásos változatában a kis h volt olyan, mint az újkori magyar antikva alapú folyóírás kis f betűje: mint ez az általad hozott Nathan mutatvány is mutatja. Ha a könytáromhoz jutok, akkor kimásolom a XX. sz.-i német iskolai folyó fraktúra mutatványát, ami nekem van. — Az f-szerűség közepén a bumszli viszont szerintem distinktív, mert mind a folyó antikva hosszú ſ-ében, mind a folyó fraktúra h-jában az alsó hurkot egyszerűen a következő betű bevezető vonásában folytatódik, de a folyó antikva f-jében az alsóhuroknak a szárhoz való visszaérkezése egy kis vízszintes balra nyúló hurokban folytatódott (az a bumszli), és ennek a huroknak a jobbra visszavezető szára kötődött a következő betűhöz. Persze az írás kimunkálatlansága, tévesztése mellett a bumszli sem feltétlenül az iskolás minta szerint alakul.
A zsidó Nathan utónév magyarul Nátán. Ezt az ószövetségi prófétát a katolikus egyház nem kanonizálta, és később a protestánsok sem emelték ki. Így a magyar személynévkincsnek nem lett olyan jelentős tagja, hogy magyarítani gondolják.
Az anyakönyvírók nem nyomtatott betűt használtak, tehát nem a Fraktur sajátosságait tartották (vagy nem tartották) számon, hanem a Kurrentschriftét. Tapasztalatom szerint erősen a skála "nem" oldalára tengtek: keverték a latint a némettel, nem csak a szóválasztásban, hanem a betűformákban is. Például a csatolt képen a sárgával jelölt név... (Lakompak izr. születések, 1846.)
(Az indexelő "Nathan"-t látott, és akárhogy fordigatom, kénytelen vagyok egyetérteni, bármennyire egyforma az első betűje a következő sor M-jével.)
Egy kicsit visszanoszogatva a beszélgetést a jelen fórum tárgyához: volt a Nathannak valamilyen "magyarítása"? (Mint például a Max = Miksa?)
Ez hasznos, ezentúl figyelni fogok a "bumszlikra". :) Kíváncsi vagyok, hogy a régi anyakönyvek írói mennyire következetesen használják ezt a megkülönböztetést.
OFF A kiolvasási nehézségek okozta problémák közül leginkább a B hang nevének megváltozása H-ra keserítette az életemet. :) (Már ha igaz, hogy félreolvasásból ered.)
Érdekes adat és név. Mivel LvT már megmagyarázta, ha belefér egy szociográfiai vagy mindennapos viselkedésre vonatkozó kérdés: Hogy viselte a lány a nevét, hogy viselték a tanárok és az osztálytársak. (Ez még "nyelvszociologiai kérdés" is lehet).
Leimeter: Nyilvánvalóan német vezetéknév, amelynek jelenlegi centruma azonban Magyarországra (Pestre és környékére) esik. Az etimológiája azonban a legkevésbé sem nyilvánvaló, és a ritkasága miatt irodalmi adatot sem találtam az eredetére. Adódna, hogy valamilyen *Le[i][h]m[m]et[t] német településnévből származó lakosnévről legyen szó, de ilyet nem sikerült azonosítanom, és a struktúrája miatt sem valószínű a léte.
Ehelyett azt vettem, hogy a -meister utótagú német családnevekhez gyakran találni olyan párokat a FamilySearchön, ahol az előtag ugyanaz (vagy megfeleltethető), de az utótag -meter formájú. Ilyen pl. Backmeister : Backmeter, Hoffmeister : Hofmeter ~ Hoffmeter, Fuhrmeister : Fuhrmeter, Wehrmeister : Wehrmeter ~ Wermeter. Ennek alapján úgy vélem, hogy a sokkal gyakoribb és németországi centrumú Leimeister vezetéknév valamilyen (nyelvjárási?) elváltozásáról lehet szó.
A Leimeister névről sem találtam sok irodalmi adatot, de ez etimológialag enélkül is elemezhetőnek tűnik: vagy a Leihmeister, vagy a Leimmeister névalakok egyszerűsödött írásmódjáról lehet szó. Ilyen formán foglalkozásnévi eredetű, amely az előtaggal megnevezett foglalkozást űző, mestervizsgát tett iparos megkülönböztető neve lehetett. A német Leih- előtag ’zálog, kölcsön’ értelmű (vö. leihen ’kölcsönöz, kölcsönad’), a Leim pedig a mai irodalmi német Lehm ’agyag’ szó régies változata. Mivel az előbbi nem volt mesterség, ezért a második eset szerinti értelmezés a valószínű. Az -er foglalkozásnév-képzős Leimer név az irodalom szerint elsősorban fazekast, mint agyaggal dolgozó iparost jelölt. Ezért szerintem a Leimeister, és ebből következően a Leimeter értelme is ez lehet, csak a névalak azt is hangsúlyozza, hogy az elsőnek elnevezett (céhes) mestervizsgával bírt.
