A 'paroláz' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben egyfajta közösségi beszélgetést, fecsegést jelöl. Általában baráti vagy ismerős körben történik, és nem feltétlenül van előre meghatározott téma. A parolázás során az emberek egymás társaságát élvezik, és információkat cserélnek ki egymással.
A szó kialakulása valószínűleg a francia 'parler' (beszélni) szóból származik. Az első írásos említése a 19. századból származik, és a magyar nyelvbe a francia hatásra került.
Szívélyes, kedélyes közvetlenséggel kezet fog, szorít vkivel; kezel. A régi ismerősök vígan paroláztak.
Mihály sorra parolázott. (Móricz Zsigmond) (népies, régies)
Erőteljes lendülettel kezet szorít vkivel, kezével a tenyerébe csap - rendsz. vmely ígéret, egyezség, megállapodás megerősítéséül, az adott szó nyomatékául; kezet, parolát ad vmire.
Nem hiszem, hogy a komplett magyar nyelvtudományra rá lehetne aggatni a "tudatlanság" kategóriáját, hasonlóképpen a rendszerváltás előtti Kosztolányit nyelvileg tudatlannak tekinteni. Úgy vélem, téged idegesíthet a védőgázas szóalak, ez mindenkinek egyéni joga és lehetősége. Azonban, különösen a laikusoktól elvárt az önkritikus hozzáállás az egyéni szempontú véleményük igazságértékét illetően.
Ezzel csak az a baj, hogy az o is annyira nyílt (félig nyílt) hang, mint az a.
A védőgázos esetében pedig szép a magyarázat, csak kár, hogy a valósághoz semmi köze. A szavak az összetételekben is megtartják az önálló ragozásukat.
A védőgáz nem új szótári egység, hanem csak egy állandósult jelzős szószerkezet.
Az, hogy egyesek a védőgázast hibásan használják, semmi más, mint hibás használat, a tudatlanság jele. Nem véletlen, hogy mindkét idézeted a rendszerváltás utáni. Nézz utána rendszerváltás előtti szakkönyvekben, ott védőgázos. Akkor még létezett olyan, hogy korrektor, és értett is a szakmájához, követelmény volt. Ahogy mondjuk újságírót sem vettek fel, ha nem tudott rendesen magyarul, és nem ismerte a nyelvtant és a helyesírást.
Az -o vagy -a kötőhang választásával kapcsolatos kérdések a magyar leíró nyelvtan egy külön kis fejezetét alkotják, az ún. „nyitótövek” problémáját. Vö. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyit%C3%B3t%C5%91
Nyitótöve van annak a szónak, amely után nyílt kötőhangzó járul, tehát -o helyett -a, zárt -ë vagy -ö helyett nyílt -e. (Ez a ritkább eset, ezért ennek van neve.) A kutatás arra jutott, hogy ezt nem lehet szabályba foglalni, hanem ez „szótári kérdés”, azaz minden egyes szónál külön meg kell tanulni, és a szótárakban külön jelezni. Ugyanakkor a tő nyitójellege ugyanannál a szónál változhat is, ha az adott szó különböző funkcióban használatos. Ilyen pl. a szófajváltás: azok a melléknevek, amelyek melléknévként nyitótövűek, főnévi használatban ezt a jellegzetességüket elveszthetik („zárótövűek” lesznek). Pl. Az ismerősök (főnév) azok, akik ismerősek (melléknév).
Mivel a nyitótő a ritkább, a „szabálytalanabb” eset, ezért az eredetileg nyitótövű szavak idővel átléphetnek a nem nyitótövű osztályba, illetve az átváltás alatt kettős toldalékolás lehetséges, akár egyéni szóhasználatban is. Ilyen a gáz szó is. Kosztolányi Dezső Fejtörő felnőtteknek c. versében így szerepel: „És csönget az ajtón / az orvos, a lázas / szerelmes, a postás, / a koldus, a gázas.”
A védőgáz szó megalkotásával új szótári egység keletkezett (ezt jelzi az egybeírása is), amelynek szótári tulajdonságai elválhat az utótag tulajdonságaitól. Ez vonatkozhat a nyitótövűségre is: a ritkább használatú, specializáltabb összetett szó jobban őrizheti az eredetibb ragozási típust. A Magyar Történeti Szovegtárban nem is szerepel a *védőgázos szólak, de a védőgázas forma előfordul szakmunkában is (Tőkés Béla--Dónáth-Nagy Gabriella: Kémiai előadások és laboratóriumi gyakorlatok, 2002 – „Nagy mennyiségű argont használ a hegesztőipar : az argon védőgázas hegesztéssel a nemkívánatos gázok távol tarthatók”) és a szépirodalmi korpuszban is (Parti Nagy Lajos: A hullámzó Balaton, 1994 – „Az első kosztümkabátot K. János védőgázas lemezhegesztő vitte haza”).
Egyébként azon is mindig elgondolkodom, hogy épeszű ember hogy írhatja le azt, hogy védőgázas. Mert olyat azért még nem ír senki, hogy gázas, csak hogy gázos, és a másik csak annyiban tér el, hogy van egy védő- jelzője a gáznak.
Igen, tolódik el a kötőhang az utóbbi 100 évben o-ból az a-felé, de azért itt még nem tartunk.
Bár mondjuk már a mézesmázost is olvastam egyes hülye firkászoktól mézesmázasként, de ez már egy önállóan meghonosodott szó, annak ellenére, hogy a ma már mázasként mondott szó az egyik alkotóeleme, de még abból a korból, amikor azt is mázosként mondták. A baj az, hogy a magyarban az -áz végű egytagú szavak -s képzője elé hol -o- kötőhang jár (gázos), hol -a- (házas, ez sosem volt házos), és egyesek nem ismerik annyira az anyanyelvüket, hogy ezt fel bírják dolgozni aggyal.
Nem ez az egyetlen ilyen, az egytagú -ó végű szavak közt is elég szép a szórás: ló - lovas, hó - havas, só - sós (a savas egészen mást jelent, ugye) stb., és van még néhány ilyen trükk a nyelvben.
Ezért baj az, hogy műveletlen idióták lehetnek ma újságírók, akik nem beszélik rendesen az anyanyelvüket, és terjesztik a baromságokat. Tök mindegy, jobb- vagy baloldal, mindkét oldalra ez a jellemző, a popszakma mellett az újságírás is senkiháziak kezébe került az utóbbi 35 évben.
Esetleg ha azt írja, hogy odavágó (az első meccs helyett). Ez magyarul konkrétan értelmetlen baromság.
De mondjuk a minutum szó is csak a leghülyébb sportújságírók szótárában létezik, más magyar ember az "abban a minutumban" kifejezést kivéve nem használja.
Ugyanez a kontraktus a szerződés helyett. Csak azt még meggyökeresedett kifejezésben sem.
Nem tudom, a sportújságíró szakon van valami, a végzettség megszerzéséhez kötelező nyelvi lehülyítő képzés is?
A felsorolás helyenként túlságosan leegyszerűsítő, ugyanis nem minden esetben pontosan azonos a tartalom. Például a "kivánni valót hagy maga után" nem feltétlenül rossz, hanem csak vannak hiányosságai. Vagy hogyan lehet másképp mondani azt, hogy "olyan felfedezést tett, ami alapjaiban változtatja meg a..." kezdetű mondatot? Az "olyan dolgot fedezett fel" nem feltétlenül fedi a mondanivalót, amennyiben például nem dologi természetű a felfedezés. Az "ülj le" nem azonos az udvariasabb, tiszteletteljesebb "foglalj helyet" kifejezéssel, főleg, ha magázó formában kell használni.
Szóval lehet, hogy jópofának tűnik a felsorolás, de nem minden példája "ül"...
Ezt nem a nyelvhelyesség kérdéskörébe utalnám, hanem a helyesíráséba. Valójában a magyar nyelv az a : á, e : é, o : ó, ö : ő kettősökkel ellentétben a felső állású magánhangzóknál nem létezik rövid-hosszú kontraszt, azaz az i : í, u : ú, ü : ű különbséghez nem társul jelentésbeli különbség. Ezek megkülönböztetésének nyelvjárási háttere sincs (a nyelvjárások egy része ezeket a hangokat csak röviden ismeri, míg mások hosszan), az irodalmi nyelv összeállításánál szinte véletlenszerűen alakult, hogy melyik szó melyik alakja esetén írunk rövid, melyik esetén hosszú változatot. És ez is csak az írásra vonatkozik, mert ejteni a művelt köznyelvet használók is a helyesírási konvenciótól eltérően ejtik.
Szerintem ennek nincs magyarabb megfelelője. Az alábbi meghatározást találtam: „a natív cikkek olyan reklámcéllal készült tartalmak, amelyekhez újságírói teljesítmény párosul”.
