1pét 2:9 „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság vagytok…” A levél jelen időben beszél. A címzettek konkrét gyülekezetek kis-Ázsiában. A levél nem mondja, hogy ez minden későbbi hívőre automatikusan igaz,
——————————————————-
A levél jelen ideje az egész “utolsó idők” korszakra vonatkozik, ami a jelenben is tart, és ama pünkösdkor kezdődött.
”…EZ utolsó időkben szólott nékünk Fia által.”(Zsidó 1.1.)
Ne válaszd külön azt, amit Isten nem választ külön!
Péter ama pünkösdkör egy Jóelnél is (Jóel 2.28-29.) Isten által már megígért, teljesen új korszak kezdetét jelentette be:
Apcsel 2.16.Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
17.És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18.És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
Ebben az új korszakban teljesen új emberi faj születik teljesen új születés által, mely új születés a Szent Szellem által valósul meg, akkor is, ha ezt nem értik elsőre Nikodémusok, azaz olyan emberek, akik tanulmányozzák az írásokat, sőt, a saját népük is tanítónak tartja Őket, de valójában nem értik az általuk olvasottak valódi, Isten által átadni akart üzenetét (János 3.1-12.).
János 3.5.Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába.
6.Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az.
7.Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Márpedig teljesen új emberi faj jött létra ama pünkösdkor, a Szent Szellem által születettek, akik Isten Szent Szelleme által vezéreltetett emberek, és nem betű által.
Na, most érek oda, hogy ezek alapján Péter is ugyanerről ír az első levelében, de te nem egyben olvasod az ott írt üzenetét, hanem azt sugallod, hogy Péter nem mindenkire vonatkoztatja a királyi papsággá válást, hanem csak a kortársaira, pedig ez nem így van!
Péter a János 3.1-12-vel összhangban az összes szellemben újjászületett emberről beszél, azaz mindenkiről, aki ezen átesik, és új teremtménnyé (2. Kor. 5.17.) válik ezáltal.
1. Péter 1.3….aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket”
5.Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.”
Márpedig ez a jelenben is tart, mert a jelenben is újjászületnek a Jézus váltságát elfogadó, a bűneiket megvalló és attól elforduló és a keresztségeket felvevő, Krisztushoz megtért emberek tömegei.
Te lekorlátozod ezt Péter jelenére, holott fentebb is írtam pl. a Zsidó 1.1 vagy épp az Apcsel. 2.17 és annak előzménye, a Jóel 2.28-29. alapján, hogy az “utolsó idő” korszaka a jelenben is tart, emiatt Péter “utolsó idő” szóhasználata szintén nem ért véget az Ő saját korszakánál.
2.2.Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
Ezért Péter úgy folytatja ezt, hogy az újonnan született újszövetségi hívek, ezek az új csecsemők a táplálásukra Istentől kapott hamisítatlan tejnek italán kell, hogy növekedjenek, és így válnak Pál megfogalmazása szerint érett férfiúságra, és lesznek királyi papok már szellemben érett emberekként.
Ez a Krisztusban újonnan született hívők “sorsa”, akkor is, ha a jelen Nikodémusai ezt nem értik…
Neked válaszolva, de nem ellened! Nyilván nem értek egyet, de tiszteletben tartom ezt protestáns nézetet, hogy mindenki pap. (legalábbis aki hisz, az rögtön a papság része lesz.)
Egy kis kitérő; A biblia, nekünk embereknek szól, de nem minden része vonatkozik ránk, vagy egyénekre. Nem vagyunk próféták, vagy más isten felkentjei vagy ilyesmi.
Mi is az a papság?
Édenbe nem volt szükséges, nem volt bűn és elválasztottság. A szent, és a profán nem vált szét. A kert maga volt a szentély, ahol Isten járt.
Tehát a papság nem a teremtés része, hanem a bűneset (céltévesztés) következménye. A papság tehát híd. Ember és Isten közt. Ahol nincs szakadék, ott nem kell híd.
A bűneset, maga a szakadék. Kell, és szükségszerű a híd. A szentség és bűn összeegyeztethetetlen. Innentől kezdve szükséges a közvetítő, mint pap.
A választott nép, ekkor még nem létezik, nincs szabály és törvény, ami megszabná, mit és hogyan. Lelkiismereti alapon, a családfő a pap. Ábel, Noé, Ábrahám, Jób, ők mind családjuk papjai akik felismerik az alapvető szükségét az áldozatnak, áldozatokat mutatnak be. Lelkiismereti, egyéni hit alapon. Ez nem törvény. Felismerés.
Melkisédek Sálam királya, és papja. Ő, egy különleges alak, akinek mintája megmarad. És Jézusra illesztik a mintát. Melkisédek, a magasságos Isten papja. Nincs genealógiája, (családfa) nincs kezdete, és vége sem. Nem közli az írás, tehát kezdetnéékül, és vég nélküli pap. Nem lévita, nem családfő, nem törvényi. (örök rendű) Ábrahám Neki ad tizedet, Melkisédek megáldja.
A törvény és a levita papság, Mózestől… Mikor létrejön a szövetség, és Isten népet választ. Torvényt ad a népnek a törvényhez szentély tartozik A swzentélyhe3z papság tartozik. A papság feladata az áldozatok bemutatása. (emlékeztetők, a bűnért.) Feladata a közbenjárás
A szentély őrzése, a törvény tanítása.
Ez a papság ideiglenes, mert emberekből áll. Akik maguk is bűnben születtek, magukért is áldozniuk kell. A szentély csak másolat, az áldozatokat pedig ismételni kell, nem végleges. Tehát egy árnyék papság.
Árnyék, emlékeztető, akárcsak az áldozatok maguk. Arra mutat rá, aki eljön, Aki átveszi szerepüket, akinek papsága Melkisédek rendje szerint való. Nincs kezdete, nincs vége. (Már akkor közben járt az Istennél, mielőtt még Ábel az első bárányt fel áldozta volna.) ez a papság nem öröklődik, ez a pap nem hal meg, nem kell saját bűneiért áldoznia, egyszer mutat be áldozatot, és azt véglegesen. Ez a pap a mennyei szentélyben szolgál.
Most érek el oda, hogy miről is beszél Péter, és János. Valamint ahhoz a részhez, hogy nem minden mondat érvényes ránk.
Hiszem Jézust aki a Krisztus, hiszem az Ő, Atyját. Mégsem gondolok magamra mint választott papság tagja. Még csak reménységben sem. (Miért? Mert nekem a földi lét pont megfelel, szeretem. A főpap a mennyben van, és akikkel megosztja királyságát, ők is a mennyben lesznek vele. ) A főpap tehát a mennyben, Jelenleg ott szolgál, ott jár közben az emberért. Az oltár is ott van.
1pét 2:9 „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság vagytok…” A levél jelen időben beszél. A címzettek konkrét gyülekezetek kis-Ázsiában. A levél nem mondja, hogy ez minden későbbi hívőre automatikusan igaz, A levél nem mondja, hogy ez visszavonhatatlan státusz.
Péter azokra alkalmazza a királyi papság címet, akik akkor és ott, hitben álltak, kitartottak, üldözésben hűségesek voltak. Ők, a kicsiny nyáj részei.
Elhívottak. Ami nem végleges. (bárkit meghívhatsz magadhoz, de nem mindenki megy el. Vagy csak ígéri, oszt mégsem megy.)
János jel 1:6; „papokká és királyokká tett minket”
Jel 5:10 – „királyokká és papokká tetted őket, és uralkodnak a földön”
szintén jelen időben fogalmazva, bár a jövőre vonatkozó képekben. A többes szám nem univerzális. János csoportokról ír. 24, vén, 4 élőlény, a 144 ezer, a nagy sokaság, a mártírok oltár alatt, asszony a pusztában, a két tanú. Ezek megint csak nem jelentik automatikusan, hogy az összes hívőre igazak. Hanem csoportokra. Ahogy a papokká tett minket kifejezés összhangban állhat a 144k. Különleges szerepével. Ahogy a nagy sokaság nem kap királyi-papi funkciót, csak szolgálatot a trón előtt.
Jól látható, hogy van „első zsenge” jel 14:4 szüzek; azaz elkülönítettek. Isten trónja előtt vannak az ő éneküket senki más nem tudja. Ezek valóban papi-királyi közelséget jeleznek.
A nagy sokaság jellemzői. Jel 7:9 A trón előtt állnak a nagy nyomorúságból jöttek. Szolgálnak éjjel, és nappal (Ez az egész földet jelképezi, és nem azt, hogy nem alszanak. ’valahol mindig reggel van.’ )
Két csoport, két kaszt
De, ez nem végleges. Egyik csoportra sem. A hívőből lehet tagadó, vagy akár más hit követője. A tagadóból, lehet hívő. Az elhívott, Krisztus reménységű sem végleges, mert lehet belőle Antikrisztus. Ahogy azt említi is János, hogy sok antisztatikus támadt.
Én így olvasom az írásokat, és állítok fel egy logikát, amit ésszel is felfogok, és érzelmileg sem ver le a lábamról, hogy én miért nem lehetek pap!? Mondjuk nem is vágyok magasabbra. :D de lejjebb se szeretnék menni.
Péternél a királyi papság nem örök státusz, és nem mindenkinek szól. Egy aktuális állapot képe. Ahogy a 144k nem automatikusan lesz valaki, hanem elhívás, kitartás, hűség, tisztaság alapján. Amíg él az ember a státusza változhat, nem végleges.
Jézus a mennyi szentélyben szolgál. A földi papság megszűnt, mert árnyék volt. A valódi papság a mennyben van.
Tehát ahol Jézus, ott kell lennie a papságnak is. A földön nincs többé kultikus papság, nincs szükség rá. Van egy Fő közvetítő.
Mi marad? Az ember, gyülekezet, maga a templom. 1. Péter jelen időben a konkrét gyülekezetet nevezi királyi papságnak. 2. Ez nem jelenti, hogy minden későbbi hívő automatikusan az lenne. 3. A Jelenések könyve külön csoportokat nevez meg, külön szerepekkel. 4. A 144 000 papi-királyi funkciót kap, a nagy sokaság szolgálatit. 5. Az elhívás nem végleges; a státusz elveszíthető. 6. A mennyei papság helye az oltár körül van – ez a 144 000 pozíciója. 7. A hívők többsége reménységben él, nem betöltött státuszban.
És ha papnak tartod magad, nem fogom vitatni. :) még csak nem is gúnyollak, vagy hergellek más mód. Ez a te nézeted
Már csak a kereszténységen kívüli hívőket (vallásos embereket) kell leszedni a hozzád hasonlóan eltökélten benyalt világnézetükről!
:-)
Számuk a világon 2025-ös becslések szerint meghaladja a 4,5-5 milliárdot, a keresztények heterogén csapát kívül.
Ha sikerül, csakugyan cefet jó papok, "istenkirályok" lesztek;-)
Az általatok ateistának definiált normális és korhű gondolkozókkal nem kell foglalkozni, hiszen a fegyvertényt követően a "kereszténység" (vagy valamelyik ága!) lesz a vezér éca!
:-O:-P:-)
A világ végére beáll majd a kereszténység "evolúciója":-)
"aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott", hívattatott el az mindent (is) meg tud, és képes magyarázni!
:-)
Rejtett "papok és királyok" sürgölődnek körülöttem, eszméletlen megvilágosodott dióval.
Nincs veszve ily'mód semmi, már az a kis idő is guggolva kibírható, mikor a "főpap, és főkirály" megérkezik a trónján ülve, körülötte angyalok röpködve!
Ahogyan Jézus, a Fiú, a Vele egy Aty(j)át képviselte a földi szolgálata során mindvégig, úgy az általa megváltottak és el is hívottak ugyanebbe a szolgálatba álltak/álltunk be, és képviselik/képviseljük a Jézust és a váltságát még el nem fogadó, még meg nem tértek, és ezzel Isten útjára még rá nem lepők felé a mi Atyánk akaratát immár mi is fiakként.
Sajnos, a jelenben még nem igaz az, amit írsz, mondván “mindenki pap”.
Sajnos a jelenben még az “az aratnivaló sok, és munkás (azaz királyi-, a Királyt képviselő pap) kevés” állapot van.
azon gondolkodom, ha mindenki pap, vagyis a papsághoz tartozik, akkor kit, kiket képvisel? mert én úgy értem, hogy a pap, főpap, és akivel megosztja. azt a célt szolgálja, hogy közvetitsen, képviselje az embert, Isten elött.
Mit is értesz papság alatt? vagy király, azaz szóösszetételben; királyi pap?
———————————
Ne haragudj, de nem értem a kérdésedet, pontosabban azt nem értem, hogy miért kérdezel engem egy, az Igében Isten által evidenciaként leírt megnevezésről úgy, mintha az függne az én értelmezésemtől, vagy bárki másétól?
1. Péter 2.5.Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
9.Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Jel. 1.5.És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
6.És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának…
Ezt a “királyi pap(ság)” kifejezést nem kell értelmezni egy, az 1. Péter 2.5-ben írt szellemi házzá már bizony felépült, érett, azaz már nem csupán a tejnek italát fogyasztó (1. Kor. 3.2.), még hitben, szellemben, lélekben gyermek érettségének szintjén lévő újszövetségi hívőnek, hanem szimplán csak felfogni, majd el- és befogadni kell.
Jézus, a mi főpapunk király és főpap egyben, és a hitben már érett, a tejnek italát már elhagyó, keményebb eledelt is befogadni képes követőit olyan papságra hívta el, amely papság szellemi szinten felette áll minden más papságnak, azaz királya minden papságnak.
Kirrrrály tehát a krisztusi papság, minden más papság felett álló papság. Akkor is, ha ezt a többi papság nem fogadja el. De a lényeg mindig az, hogy a valódi Király és a valód Főpap kiket fogad el papjaiként (Jel. 1.6.), mert bizony minden az Ő lábai alá vetetett, és nem más személy(ek) lábai alá…
Nem bonyolult tehát ez, csupán fel kell fogni és elfogadni azt, hogy miként tekint a megváltottak szent nemzetségére az, Aki ezt a szent nemzetséget megváltotta az Ő vére által, megszentelte, és az Ő hatalmas dolgainak hirdetésére elhívta!?
Hát így, “királyi papságként” tekint ránk Ő, tekintsünk hát mi is így magunkra!
…úgy gondolom, hogy vakon, sokkos állapotban se nehezebb nem enni, inni, főleg ha nincs mit.
————————————
Hidd el, Pál kísérői kaptak ezerrel kaját, és Pál is kaphatott volna, azaz volt mit enniük.
De a böjt szellemi célú tevékenység volt Pál korában is, Jézus sem véletlenül nem evett 40 napig, mert valóban igei alapelv az, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével.
És ismétlem, amíg Pál nem nyilvánította ki nyilvánosan azt, hogy Jézus követőjévé vált, addig az alatt a 3 nap vaksága alatt mindenki azt hitte még róla, hogy változatlanul Jézus üldözője, mivel a jézusi jelenésekor csak Ő halotta Jézust, a körülötte lévők nem. És e körülötte lévők vezették be az Ige leírása szerint kézenfogva Damaszkuszba az ideiglenes vaksága miatt (“azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba.”)
Ezt is kérdezed:
”Szóval bármit gondolok is, megkeresztelnél?“
Erre már leírtam a választ.
Ha megteszi valaki az általam leírt hitbeli lépéseket (Jézus váltságának elfogadása, megtérés, a bűnök bűnöknek való elismerése és bűnnek megvallása, és bűnbocsánat kérése Istentől) és meghallgatsz tőlem Péterhez hasonlóan “sok egyéb beszédet is, amiben buzgón kérlek és intelek téged, mondván: Szakaszd el magadat e gonosz nemzetségtől” (Apcsel. 2.40.), akkor ki vagyok én, hogy megtagadjam tőled a vízben való alámerítést a bűneid bocsánatára, hiszen ez Isten akarata!
Ismétlem, nem szoktam alámeríteni embereket, de ha ez az egyetlen lehetséges megoldás, akkor tilos ezt megtagadni azoktól, akik az előbb leírt feltételeket megteszik, és más mód nem lenne erre.
De az is tény, hogy bőven van erre más mód is, lévén a HGy-ban tudtommal kb havonta van bemerítés a bűnök bocsánatára, emiatt valszeg azt javallanám, hogy elmegyek oda veled, és megvárom, amíg ott bemerítenek hgy-s szolgálatban álló atyafiaim.
De ismétlem, ha nem lenne más mód, akkor én is megtenném, nincs ezzel semmi gond a részemről.
Persze, akár így is lehetett. Úgy nem lehetett, hogy nem direkt böjtölt?
—————————————
3 napig nem enni és nem inni tevékenységet az ember direkt szokott csinálni, s ezt (és ennek egyéb formáit szintén) nevezi böjtnek már nem csak az Ige, hanem már a mai általános köznyelv is, lévén nem hívők körében is trendik lettek a különböző böjt formák.
Tehát a böjt az full direkt tevékenység, ráadásul ez a páli 3 napnyi totál száraz böjt az egyik legszélsőségesebb formája, lévén a nem ivás sokkal nagyobb megfeszítése a testnek, mint a nem evés. Én egyszer csináltam még a megtérésem után, tényleg nagyon hasznos az emberi lélek, szellem és test számára, mert teljesen kiveszi az embert a megszokott társadalmi közegéből, és valóban érzékelhető lesz számára, hogy Isten országa nem evés, és nem ivás, hanem Szent Szellem általi öröm.
Én nem szoktam másokat keresztelni, de ha arról lenne szó, akkor persze mint Krisztus követője és ezzel mint általa elhívott királyi pap, megtenném, hogy az előző írásomban az Ige alapján leírt lépések (megtérés megvallása, Jézus tanításairól való beszéd, bűnök felismerése és azoktól bűnvallás általi elfordulás) megtétele után hittel alámerítenélek vízben a bűneid bocsánatát kérve Istentől.
Ez néhány óra, ahogyan az Apcsel. 2-ben is annyi volt a 3.000, frissen megtért ember számára.
Pál egyébként nem amiatt nem evett 3 napig, mert nem látott, hanem az élete legnagyobb sokkja után azonnal alázatossá vált Isten irányába a szíve, és ezt azzal is bemutatta Istennek, hogy böjtölt és folytatta imádkozás által a vele továbbra is kommunikáló, e 3 napban vele kapcsolatos tervét neki valszeg elmagyarázó Jézussal (Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni. 9.16.).
Megjegyzem, Pállal vele voltak ezalatt a 3 napja alatt azok az emberek, akik elkísérték Damaszkuszba az útjára, lévén ők kísérték be Damaszkuszba is a vakká válása után, és mindenki értesült az egész városban arról, hogy megérkezett az a keresztényeket üldöző személy Jeruzsálemből, aki a zsidó főpapok személyes küldöttje, inkvizítora.
E 3 nap alatt Pál még ez az ember volt a külvilág számára, emiatt gondoskodtak volna róla, ha kért volna ételt és italt, de nem kért. "
Persze, akár így is lehetett. Úgy nem lehetett, hogy nem direkt böjtölt?
Amennyiben most találkoznánk, és megkérnélek, hogy keresztelj meg, mert azt kéri tőlem Krisztus, hogy keresztelkedjek - mit tennél? Mik lennének a feltételeid, és meddig tartana a vizsgálatod?
(Teljesen csak elképzelés szintjén van ez a kérdés, nem hiszem, hogy ilyesmire sor kerülne.)
Nem vizsgáztatás van a vízben való alámerítés előtt, hanem ezek vannak:
- a bűnökből való megtérés szükségességének hirdetése és annak szükséges cselekedetként való elfogadása, (Máté 3.2.)
- a bűnök bűnökként való szükséges, hitből, meggyőződésből való megvallása (Máté 3.5.)
- tudván, hogy mindennek a célja a bűnök bocsánatának megkapása Istentől (Apcsel. 2.38.),
- a megtéréshez illő gyümölcsöket meg is teremve (Máté 3.8.).
Az is fontos tehát, hogy Isten beszéde alapján ki mit mond és mondat ki a vízkeresztségre várókkal bűnnek?
Péterék, mint írtam neked pár napja, az Apcsel. 2.14-36. között leírt 23 versnyi prédikáció után még “Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!41.Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének,
Tehát Péterék is még mondtak “sok egyéb beszédet” Jézusról és a tanításairól az Őket hallgató, az ószövetségi írásokat és ezáltal elvileg Isten akaratát ismerő zsidó embereknek, de ezt helyre kellett tenni az emberek fejben, ahogyan Keresztelő János is elmagyarázta sokaknak, hogy a megtérésük után milyen gyümölcsöket kell megteremniük ahhoz, hogy valóban feltudják mutatni az Isten akarata szerinti változást az életükben (Lukács 3.8-14.).
Sajnálom, de azt nem tudom neked garantálni, hogy minden felekezet ugyanazokat mondja az Ige alapján bűnnek és mondattatja ki a felekezetében a vízben alámerítés által a bűnök bocsánatát venni kész megtérőkkel, ez valóban nem egzakt téma a jelenben.
Vannak persze egyértelmű bűn felsorolások az újszövetségben az apostolok leveleiben is, azok jó támpontok, de látod, pl. híg ember ezerrel tolna a képedbe és ezzel mások képébe is olyan, általa bűnnek mondott cselekedeteket bűnként megvallani szükségesként (hús-, sajt-, tojásevés, tej-, borivás, szombat be nem tartása, stb,), amiket más felekezetek nem tartanak bűnnek, vagy épp a homoszexualitást ma már sok protestáns és egyes katolikus felekezetek Nyugat-Európában szintén nem tartják megvallani szükséges bűnnek, stb…
Van itt tehát katyvasz a jelenben, és sajnos már az apostolok korában is tele volt az egyház tévtanításokkal és tévtanítókkal, azaz nincsen ezen a téren új a nap alatt.
Pálnak és Kornéliuszéknak egyébként amiatt ment könnyen a megtérés, mert Jézus és az apostolok kortársaiként ismerték Keresztelő János és Jézus tanításait, ezért a megtérésükkor nem kellett nekik “sok egyéb beszédet” az ama pünkösdi hallgatósághoz hasonlóan meghallgatniuk még, hanem kb. egyszerűen csak dönteniük kellett Krisztus mellett számukra Krisztust hitelesen hirdetők hatására, ezzel azonnal elfordulva a korábbi, Istent a hagyományos zsidó hit alapján megközelítő istentiszteleti módjuktól.
Tehát van elvárás a vízkeresztségkor, végig kell menni a bűnök bűnökként való felismerésén, el kell fordulnia attól az azokból való megtérés által és ezt a szíveket vizsgáló Isten azzal szentesíti, hogy megadja a bűnökből való bocsánat érzetét az emberben.
Ezeken én is átmentem, emiatt tapasztalatból beszélek, nem csupán az Ige alapján.
Pál egyébként nem amiatt nem evett 3 napig, mert nem látott, hanem az élete legnagyobb sokkja után azonnal alázatossá vált Isten irányába a szíve, és ezt azzal is bemutatta Istennek, hogy böjtölt és folytatta imádkozás által a vele továbbra is kommunikáló, e 3 napban vele kapcsolatos tervét neki valszeg elmagyarázó Jézussal (Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni. 9.16.).
Megjegyzem, Pállal vele voltak ezalatt a 3 napja alatt azok az emberek, akik elkísérték Damaszkuszba az útjára, lévén ők kísérték be Damaszkuszba is a vakká válása után, és mindenki értesült az egész városban arról, hogy megérkezett az a keresztényeket üldöző személy Jeruzsálemből, aki a zsidó főpapok személyes küldöttje, inkvizítora.
E 3 nap alatt Pál még ez az ember volt a külvilág számára, emiatt gondoskodtak volna róla, ha kért volna ételt és italt, de nem kért.
Kérdezed, hogy az, aki keresztel, az bűntelen?
Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy bízunk abban, hogy az, lévén a nagyobb áldja meg a kisebbet (Zsidó 7.7.) az Ige szerint, azaz a bűntelen(ebb?😀) a bűnöst, emiatt bízzál abban, hogy aki megáld téged, annak nem nagyobb a bűne a jelenben a tiédnél! 😀
Mert ha ez még sincs így, akkor az nagy gond ám! 😀
"Innentől már vehette a keresztségeket, lévén atyafi volt már."
Elolvastam a többit is.
Az nem derül ki, hogy Pál akarata szerint böjtölt, vagy vakon nem talált ennivalót, és azért nem evett, nem ivott.
Azt tudjuk, hogy imádkozott.
Anániás is ennyit tudott Pálról, akihez elküldte Jézus.
- itt jön az, hogy "Innentől már vehette a keresztségeket".
Nem volt vizsgáztatás, nem kérdezte ki senki Pált pl. az étkezési szokásairól. Nem volt érettségi szünet, ítélkezés.
Anániás ment, és testvérének szólította. A nyelveken beszélést se kellett bemutatnia. Ennyi volt, ahogy én olvasom.
Az megnyugtat, hogy így is lehet keresztelni, keresztelkedni. Lehet, majd lehet nekem is.
Nem kell a püspök úr jóváhagyása, nem kell a vezető lelkészé se, hanem van úgy, hogy az ember beéri azzal, amit Krisztus kér tőle.
Lehet, hogy rosszul érzem, de mintha a keresztelendőtől először azt várnák el a felekezetek, hogy bűntelenek legyenek a maguk erejéből, aztán úgy már okés a bemerítés (bemártás). :)
A tanítvány tanuljék! Van tanítója.
Aki keresztel, az bűntelen, nincs bűne? Vagy az övé okés?
Szóval azzal semmiképpen sem értek egyet, hogy a keresztelőnek vizsgáztatnia kell a keresztelkedni vágyót.
Nem látom, hogy az ilyesmi több lenne, mint saját szokás, saját törvény. Tudomásul veszem, hogy van ilyen, de szerintem nem biblikus.
Másként látjuk. :) Semmit nem vitatok abból, amit mondasz. Egyrészt, felesleges, másrészt hasonlóan vélem.
Mit kapnai a választottak? Elhivást. Amit saját emberi jellemük, hitük tesz lehetővé.
Kell, és szükségszerű, hogy hite legyen. Ezt a hitet, Isten vizsgálja, és annak alapján az Ő szelleme munkálkodik, erősiti az elhivást. A meghivót kvázi minden ember megkapja. Van aki él vele, van aki nem.
Miről is beszélek? A tnaulásról. :) nem tudnál ide irni, itt megszólalni, ha iskolában nem tanitanak meg. Tehát megtanulsz irni/olvasni Aztán tovább művelődsz, a kezedbe akad a Biblia, elkezded olvasni, és tanulni, megjegyzel részeket. De, nem csak megjegyzed, hanem értelmezed is. Ezért tudsz véleményt alkotni...
Vissza Pálhoz; Pál, gyerekkorától tanulja az irásokat. Ismeri. De, olyan magyarázatokat kapott hozzá, amik másként magyarázzák. Az irások nem változtak, csak az értelmezés. Pálban kialakul a hit, az a farizeusi hit, amivel üldözte a korai keresztényeket.
Isten, és Jézus látja mi motiválja Pált. A hite. Az amit tévesen tanult. Kap egy kis útbaigazitást, és elhivást. Nem azt kapja, hogy betöltik a fejébe az irásokat. Nem. Egy helyes szemléletmódot kap. Ez történt a damaszkuszi úton. A felismerés
Aztán fogta ezt a felismerését, és viszavonult. 3 évre. Mit csinált ezen időszak alatt? Szerintem tanult. Azt tanulta meg, hogy kell helyesen értelmezni, és mik a szövegek valódi jelentése.
Erre kivántam rámutatni, amikor azt mondod nem kellett tanulnia De, kellett. Ahogy a többi tanitványnak is Jézus mellett kelett tanulni, hogyan is értsék amik le vannak irva.
Ahogy Jézus is mondja menjetek, és tegyetek tanitványokká... Az pedig kérem tanulással, megértéssel jár.
Valamint, az hogy Pál, tanult, vagy a tanitványok, és mások is. Azt tényt erősiti, hogy értelemmel kell felfogni, és az értelem nyit utat az érzéseknek, vagyis a szivnek. Ha csak úgy feltölthetőek lennénk, amit nem zárok ki, csak értelme nincs, főleg hogy van egy vádló is a képben. Az kizárja a szabadakaratot, a választás jogát, lehetőségét.
2Kor 3,6A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
-Nem mindegy: A betű a Törvény, a szellemi látás az élet.
Gal 1:17-18 Pál három év múlva kereste fel pétert. Mis súg nekem ez? Pál leül, és átrendezi magában a korábbi tanulmányait.
a Galata levélben határozottan állítja, hogy az evangéliumot nem emberektől tanulta, hanem közvetlenül Jézustól kapta:
„Mert én nem embertől vettem azt, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által kaptam.” (Galata 1:12)
az evangélium felismerése.... ahhoz, hogy hivatkozni tudjon, nem csak pál, Te, vagy mások akár. elötte olvasni, és érteni kell. pál pedig nagyon sokat hivatkozik korábbi irásokra.
Pál ismerte az Írásokat, de a lényeg nem a tudás mennyiségében, hanem a látás minőségében van. Hiába olvasott évekig a kor legnagyobb tanítóinál, a lényeget nem értette addig, amíg a pikkelyek a szemén voltak. A szellemi hivatkozás nem a tanult ismeretek felmondása.
Pál nem azért hivatkozott az írásokra, mert újrarendezte a fejében a tanultakat, hanem mert Krisztus megvilágította számára a betűt.Megértette a betű mögötti szellemet, ami addig rejtve volt előtte. Ez nem egy tanulási folyamat, hanem felismerés.
Hiába látja valaki a tényeket vagy olvassa a sorokat, ha hiányzik belőle a megkülönböztetés szelleme, nem fogja meglátni az összefüggéseket.
A hivatkozáshoz nem olvasni és érteni kell elsősorban, hanem szellemben lenni. Isten nem a tanult tudást használja fel, hanem a nyitott edényt tölti meg.
Pál a damaszkuszi út után nem egy új teológiát sajátított el, hanem meglátta a Valóságot, ami addig is ott volt a szeme előtt, csak a testi emberi tudása eltakarta előle.
A hivatkozás ereje nem a korábbi tanulmányokban van, hanem abban a szent szellemben, aki emlékeztet és kijelent. Ahogy Pál írja: a betű megöl, a szellem pedig megelevenít.
Aki a tanulást hangsúlyozza, az a betűnél marad, aki a kijelentést, az az Életnél.
Nem érdemes Isten szent szellemét lekicsinyíteni, és kételkedni benne.
Pál azonnal megvilágosodott, pontosan úgy, ahogy a tanítványok i.sz. 33-ban pünkösdkor a felső szobában Jeruzsálemben, amikor a szent szellem kitöltetett rájuk. Nem fokozatos megértés történt, hanem egy pillanat alatt bekövetkező szellemi váltás.
-
A betű mögötti szellem nem más, mint a szövegben rejlő eredeti isteni szándék és frekvencia.
Amíg Pál csak a betűt ismerte, a Törvény számára egy kőbe vésett, halott előírás volt, amivel ölni akart. Amikor azonban Krisztus megnyitotta a szellemét, a betű megelevenedett: rájött, hogy minden sor, amit addig tanult, ugyanarról a személyről és ugyanarról a szeretetről beszél.
-
-A betű olyan, mint egy élettelen test,a szellem pedig a benne lévő élet lehelete. Ha csak a betűt nézed, elvész a lényeg a részletekben, az értelmezésekben és a teológiai vitákban.
-
De ha megkapod a megkülönböztetés ajándékát, a betű mögött meglátod a szoftvert a hardverben: azt az örök igazságot, ami nem változik az évszázadok alatt.
-
Pál azért tudott hivatkozni az írásokra, mert a szellem képessé tette őt arra, hogy ne a szavakon rágódjon, hanem a szent szellem hullámhosszán olvassa azokat. Ezért nem kellett tanulnia: az igazság ott volt a szeme előtt, csak a processzor (a szellem) hiányzott a futtatásához. A betű korlátoz és megoszt, a szellem viszont szabaddá tesz és egységbe foglal.
---
Amíg Pál csak a betűt látta, Jézus szavai és az Írások ígéretei elrejtve maradtak előtte. De a damaszkuszi úton a szellem összekötötte a múltat a jelennel. Pál rájött, hogy az a hang, amely az Írásokból szólt hozzá Gamáliel lábainál, ugyanaz a hang, amely a hegyi beszédben megszólalt, és ugyanaz, amely most őt megszólította.
-
A betű mögötti szellem az a közös nevező, ami miatt Pálnak nem kellett "tanulnia" Jézus tanításait. Amikor a szellem megnyitotta az értelmét, az összes addig olvasott betű hirtelen Jézus hangján kezdett beszélni hozzá.
-
Nem új ismereteket kapott, hanem a már meglévő ismeretei kaptak "szellemet" és életet.
-
Pál nem a könyvekből tudta meg, mit mondott Jézus, hanem a szent szellemközvetítésével tanúja volt a kijelentésnek. Ezért mondhatja, hogy nem embertől tanulta. Ő a betű mögött lakozó örök szellemmel találkozott, aki számára minden térbeli és időbeli távolságot eltörölt. Aki a szellemben él, az minden isteni pillanatnál jelen van, mert a szellem nem ismer időkülönbséget.
-
Ezt írtam le előzőleg is csak másképp, de ugyanezt. Pálnak egy percig sem kellett tanulnia, mert Istentől azonnal megvilágosodott, amikor megkapta a szent szellemet.
-
Lk 24,45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsékazírásokat.
Szellem nélkül nem lehet megérteni az írásokat, de ehhez a Biblia iránti alázat kell, és szellemi függetlenség. A testi embernek nincs alázata.
-
Szellemi vagy Testi. Nem mindegy ki olvassa a betűt. A betű megül az írás megelevenít.
Gal 1:17-18 Pál három év múlva kereste fel pétert. Mis súg nekem ez?
Pál leül, és átrendezi magában a korábbi tanulmányait.
a Galata levélben határozottan állítja, hogy az evangéliumot nem emberektől tanulta, hanem közvetlenül Jézustól kapta:
„Mert én nem embertől vettem azt, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által kaptam.” (Galata 1:12)
az evangélium felismerése....
ahhoz, hogy hivatkozni tudjon, nem csak pál, Te, vagy mások akár. elötte olvasni, és érteni kell. pál pedig nagyon sokat hivatkozik korábbi irásokra.
És kéretik nem félre érteni! Nem vitatkozom veled. :)
azt mondom, hogy pálnak korábban is tanulnia kellett, értelmezni az irásokat. (Csak itt meg volt vezetve kicsit a hite.) De, az irások nem változtak!
Majd a damaszkuszi út után is kelett némi idő, Ha nem is konkrét 3 év, bár a irásokból ez derül ki. amit arra használt fel, hogy újra rendezze a fejében a könyvtárat, és értelmezéseket.
Felismerést. Damaszkuszi úton. a hite megvolt, csak rossz irányba. ezért is neveznek nagy fordulatokat páldordulásnak. :)
-------
-Láthatóan elkerülte a figyelmedet a bibliai szakasz lényege: Pál apostol esete nem egy vallásos tanfolyamról, hanem egy azonnali szellemi fordulatról szól, amelyet Isten szelleme hajtott végre az elméjében. Bár Pál képzett farizeusként, a Törvények tanítója volt, majd később Krisztus és a tanítványok ellen harcolt. Isten számára nem létezik lehetetlen akadály, mert egyetlen pillanat alatt formálta át a testi gondolkodású üldözőt szellemi emberré,aki aztán maga is üldözötté vált az igazságért. Pál nem a saját erejéből vagy tanulmányaiból lett az, aki. Ő Jézus előre választott edénye volt, akinek a története ma is azt üzeni. A valóságot nem a pikkelyek mögül, hanem csak a megnyílt szellem fényében lehet teljes egészében átlátni. Ez a szellemi ember. A testi ezt nem látja.
-
Pál megtérése nem emberi tanulási folyamat, hanem Isten közvetlen szellemi beavatkozása volt, és ebből következik, hogy a valóság megértése is csak szellemi ember számára lehetséges, a testi ember számára nem.
A közlendőddel nincs gond. Mint kiegészités tenném hozzá, mert azt mondod nem kellett tanulnia.
Nos, Pál születésétől fogva farizeus. Gamáliél-nél tanult Jeruzsálemben. (Gamáliél, pedig a jól ismert Hillél unokája aki a Rabban cimet is viselhette 'a mi mseterünk.' ) Pálnak tehát komoly iskolai végzetsége volt. És hitte is! ezért lihegte a keresztények halálát.
Mit kapott? Felismerést. Damaszkuszi úton. a hite megvolt, csak rossz irányba. ezért is neveznek nagy fordulatokat páldordulásnak. :)
Mit kellett tennie Pálnak ahhoz, hogy Anániás megkeresztelje?
-------------
Pál szent szellemben keresztelkedett meg Jézustól, de előtte megvakult stb. le van írva a történet.
-
Apostolok Cselekedetei 9. rész
15. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
16. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.
-
Pál előre kiválasztott edénye volt Jézusnak.
Minden gyalázatot ütést és verést, fogságot elkellett Pálnak szenvednie a hitetlenek előtt, de ezt maga külön is leírta.
-
-
17. Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.
-
Pálnak semmit nem kellett tanulnia, mert Isten szelleme által azonnal a pogányok prófétája lett.
- Pál apostol esete a bizonyíték arra, hogy Isten szelleme nem fokozatos tanulás, hanem egy azonnali gondolkodásmód váltás által nyitja meg a szemet a valóságra. ApCsel 9:17.
-
Ezt testi ember nem értheti meg.
Minden gyalázatot ütést és verést el kellett Pálnak szenvednie, a hitetlenek előtt, de ezt maga külön is leírta.
Itt írja, hogy miken kellett keresztül mennie, hogy az Isten Ígéjét hirdesse.
Ezt egy testi ember nem lett volna képes ezt megtenni.
-
-Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész
23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
-
24. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
25. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
-
26. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
-
-27. Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
-
-A mai nagy babiloni vallásos hívők és pásztoraik kényelemben és luxusban élnek. Ezt a megpróbáltatást az igazságért mint Pál, csak a 144000 elpecsételtek képesek elviselni. Ők az elhívottak, a megpróbáltatottak, és az elpecsételtek, akik áron lettek megvásárolva. Jelenések:14:1-5
-
-Pálnak nem volt szüksége emberi akadémiákra a pogányok közötti szolgálathoz, mert a szent szellem azonnal megnyitotta a szemét a valóságra és azonnal hirdette a Krisztust. A 144000 közé tartozik.
--
Tehát, Pált a szent szellem ereje tette képessé a prédikálásra, nem saját maga erejéből tette. Ő nem egy földi gyülekezetbe keresztelkedett be, ahol elvárások vannak, hogy ne egyél húst.
Pált Isten szelleme vezette. Képességét Isten szellemétől kapta meg, nem az egyházaktól, mint ma fizetős teológiai diplomát.
-------------------------------
Ma is Isten szelleme tanít, nem földi emberek. Ha földi gyülekezetbe bekeresztelkedsz, akkor a szervezetükbe keresztelkedsz be, nem Istenhez fogsz tartozni. Jelenések:18:4 Épp azt írja le a vers, hogy jöjjetek ki nagy Babilonból.
-
Az út, amit Pál járt, és amit a 144000 elpecsételt jár Jelenések: 14:1-5, nem a kényelemről, hanem a békességes tűrésről és az igazság melletti kitartásról szól a hitetlenek gyalázkodása közepette is.
Szóval Énok. i. e. 3140-2770 (kb) élt. Mikor jelent mega könyv? i. e. 300-100 (Nem részletezem, hogy melyik rész mikor, most ez nem releváns) Konkluzió; Énók könyve, cirka 2500 évvel később jelenik meg.
Mikor irta? Akkor írhatta, miután eltűnt?
Ez a gondolat sokakban felmerül, de Jézus kijelentése miatt logikailag kizárható.
Jézus nagyon egyértelműen mondja:
János 3:13
„Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá: az Emberfia.”
„magához vette” (1Móz 5:24) nem azt jelenti, hogy a mennybe ment.
A héber szöveg nem mondja, hogy hova vette magához Isten. A „mennybe vitte” értelmezés későbbi hagyomány.
Ha Énok nem ment a mennybe, akkor nem írhatott onnan könyvet.
--
Amúgy a Biblia könyveinek egymással kontextusban kell lennie. Viszont a biblia sehol nemszámol be angyalok lázadásáról. Kivéve 1mó 6:1-4 nincs olyan rész ahol részletezné. Tehát nincs név, nincs rang, Nincs kozmikus háború, vagy eredet.
Énok könyvében pedig minden van. Mire utal? Nem arra, hogy így lenne, mert ha így lenne a biblia más könyveiben is találkoznánk ezekkel. Arra utal, hogy az emberi elme, nagyon szépen kitalálta, összerendezte, és igyekszik megmagyarázni amit nem ért. Rangokat oszt ki a bukottak közt. Hiearhiát épit fel, háborút vázol, neveket ad. És más egybek.
Mondjuk érdemes elolvasni, nem azért mert tanulságos lenne. Hanem, hogy értsük, mi motiválta az embert azokban az időkben. Erről is szólt a tanulmányom, hogyan alakul ki, és növi ki magát a hagyomány, és hogyan lesz hangos hagyomány, az amit maga az irás, még csak meg se emlit.
