Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Neked indokolt, mert ezt a gej giccses vallási badarságot tanítják pár ezer éve, de gondolj bele, mi értelme ennek? Mi értelme a feltámadásnak, az égi seregeknek, Istennek az emberek ömlengése csúszása mászása és olyan szabályok általi élet, amit emberek találtak ki és követelnek meg a betérített hiszékenyeknek?
" "Amikor pedig eljön az Emberfia az Ő dicsőségében, és vele mind az angyalok, akkor dicsősége trónjára ül;" "
ez komoly?
Milyen dicsőségben jön el és kiknek fényesíti a glóriáját? Ennyi az a " tudás " amit a vallásfelekezetek ismerni vélnek? Egyetlen hívője sem ismeri Jézust, nem tud róla semmit, és amit tudni vél csupán feltételezések, fantázia, képzet, és vallási sémák valamelyike, ettől kell most elájulnia bárkinek is?
Hány generáció született a 30-as évelktúl? Hány ember halt meg, főleg keresztények által erőszakosan, térítések mellett, vagy éppen légbőlkapott gonoszságra utalva, ördögűzés és társai boszorkányperekben, vagy istenkáromlás címén kivégeztetve?
Hulladék egy keresztény múlt és ebben totyognak magukat tisztrára értelmezve, mosdatva a múltat és a jövőbe lengetve a dicsőséges megjelenést?:
Kit érdelkel ez, mond? Ott semlesz senki, mert ezek egyáltalán nem lesznek, ahogyan Jézus papkirályi méltósága sem, sem angyalsereg és trón, aki ilyeneket kitalál talán attól kellene számonkérni azon bibliai igéreteket, amik ezóta sem teljesedtek be!
A Máté 25,31-46 versekben új környezetben idézi az Isaiás 58,6-11 verseket; és ebben az új környezetben kiderül, hogy az irgalmasság cselekedetei nemcsak kedvesek Isten előtt, hanem annak alapján leszünk megítéltetve is. A Fil 2,5-8 versek szerint az egyik Isteni személy ember formában Jézus; aki önmagát úgy említi, hogy Emberfia; és a Máté 25,31-46 versekben arról beszél, hogy mi fog akkor történni, amikor a múlandó ember formája után ismét Isten formája lesz.
"Amikor pedig eljön az Emberfia az Ő dicsőségében, és vele mind az angyalok, akkor dicsősége trónjára ül;"
Az idézett rész arról szól, hogy milyen lesz az, amikor az Emberfiának ismét Isten formája lesz, és megdicsőül; és ennek a megdicsőülésnek az egyik jele a trón, és a másik jele körülötte lévő angyalok. Kérdezed, hogy ennek mi az értelme. Azért gondolom, hogy ennek van értelme, mert én magam is megtapasztaltam az elismerésből fakadó jóleső érzést. Ha pedig ezzel így vagyok én, akkor okkal feltételezhetem azt, hogy ezzel mások is így vannak; és ezért mindenképpen indokoltnak látom Jézus megdicsőítését is.
Nézd, amiket küldtem könyv, vagy oldal, vagy videók, azokban konkrét helyek vannak, minek spilázzak olyanokra időt, energiát szó szót követve megcáfolni, majd kiforgatni a szavak ilyen és olyan értelmére utalva, hogy a szógyök innen-onnan eredezhető és ez meg az azt jelenti a héber-arámi nyelvben és így meg amúgy fejlődött...
DE, fejlődött a görög koine nyelven is, főleg a Septuaginta fordítás, abba aztán hemzsegnek a görög mitológiai alakra húzható szavak.... a köznyelvi értelmeket felváltotta az irodalmi hasonlatok, irodalmi misztikus fogalémak, hát nem szerethetőek, azt olvashatunk ki, amit csak akarunk!
Van konkordanciád?
Olvasd hasznosan, ott versben lévő szavak fordításai megfelelői is jócskán hemzsegnek, pl. van olyan görög szó, amire húsz magyar fordítható szó is alkalmazható, akkor mire ez a negyedszeri kérés hogy konkrétam melyik vers?
Mint említettem az Ósdzövetsgben nem személynévként szerepel a HA SATAN, az újnban már egy beazonosítható angyal, entitás, teremtményként vanm jelen, ahogyan a démonok, stb... Nagyon alantas keresztény csúsztatásokkal van tele az újszövetség!
Mond meg nekem Jézus az emberfia dicsőségben jön angyalhadsereggel? Mi ÉRTELME ENNEK?
Az embernek csak a természetes dolgok érzékelésére vannak érzékszervei; aminek a jósága összhangban van azzal, hogy Mózes első könyvének első fejezete szerint Isten minden teremtését jónak találta. Emellett az embernek a természetes jelenségektől eltérő tapasztalatából vagy valamilyen következtetéséből fakadóan lehetnek személyes jellegű elképzelései a természetfelettiekről. A lényeget viszont a Máté 25,31-46 versekben találom.
Máté 25,31-46: Amikor pedig eljön az Emberfia az Ő dicsőségében, és vele mind az angyalok, akkor dicsősége trónjára ül; és eléje gyűjtenek minden népet, és szétválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor szétválasztja a juhokat a kecskéktől; és állítja a juhokat a jobbjára, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király a jobbján állóknak mondja - Gyertek Atyám áldottjai, örököljétek a világ teremtésétől nektek készíttetett országot! Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám. Erre az igazak így szólnak - Uram, mikor láttunk téged éhezőként és megetettünk, vagy szomjazóként és megitattunk, mikor láttunk téged idegenként és befogadtunk, vagy ruhátlanként és felruháztunk, mikor láttunk betegként vagy börtönben és meglátogattunk? Amire a király így válaszol nekik - Bizony mondom nektek, amit csak a legkisebb testvéreim egyikével tettetek, nekem tettétek. Akkor a balján állóknak is mondja - Menjetek tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az angyalainak készült! Éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, ruhátlan voltam és nem ruháztatok fel, betegségben és börtönben voltam és nem látogattatok meg. Erre azok is mondják - Uram, mikor láttunk téged éhezőként, vagy szomjazóként, vagy idegenként, vagy ruhátlanként, vagy betegként, vagy börtönben és nem szolgáltunk neked? Amire válaszolja nekik - Bizony mondom nektek, amit csak a legkisebbek egyikével nem tettetek, nekem nem tettétek. És elmennek azok az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.
Vagyis az irgalmasság cselekedeteinek végzése alapján ítéltetünk meg, és nem a természetfelettiekről alkotott elképzeléseink alapján. Immár negyedik alkalommal szeretnélek megkérni, hogy jelöld meg azt a verset, amivel kapcsolatban írsz; hogy az írásod ne tűnjön levegőbe pufogtatásnak.
Na látod, ezért értelmetlen a szőrszálhasogató magatartókkal akár megosztani is a véleményemet, hisz hitvédelem kapásból, zsigerből beidopmodásokból reflektálsz te is!
Nem kell foglalkozni a betűkkel?
Itt egy gonosz anygalt kreáltak egy köznapi, köznévi szóalakból és ez neked jelentéktelenség?
Kár az időt vesztegetni ha még arra sem vagy képes, hogy gondolkodj logikusan..., hisz a logikai készsége egy keresztény hívőnek nem más, mint amit bnelévéstek, esetedben a keresztény teológia hazugságát!
Nem én írom le a véleményemet, hanem olvas azoktól akiket kimondottan foglalkoztatták ezek a kérdések és kutatták jobban!
Szerintem fölösleges sokat foglalkozni az idegenek nevével. Egyébként egy szónak a köznév jelentéséből még nem következik az, hogy ne lehetne személynév is; és ilyen szó például a Jácint is. Ezért eddig sem volt a sátánnal kapcsolatos kérdésem. Arra viszont harmadszor is szeretnélek megkérni, hogy jelöld meg azt a verset, amivel kapcsolatban írsz; hogy az írásod ne tűnjön levegőbe pufogtatásnak.
" AI-alapú áttekintésIgen, pontosan így van: az ószövetségi ha-satan (הַשָּׂטָן) nem saját néven szerepel, hanem mint "a vádló", "az ellenség" (a "ha" jelentése "a" névelő), vagyis egy funkció, titulus, ami gyakran az Istennel szemben eljáró, vádló szerepet betöltő angyalt (vagy személyt) jelöli, mint Jób könyvében, míg a későbbi zsidó és keresztény hagyományokban válik egy konkrét, ördögi entitás nevévé.
Szó szerint: Ha-satan (הַשָּׂטָן) = a vádló, az ellenség. Ez nem egy személynév, hanem egy cím.Szerepe: Az Ószövetségben (pl. Jób könyve) egyfajta égi ügyész, aki Isten engedélyével próbára teszi az embereket (pl. Jób igazságát), nem pedig egy önálló gonosz erő, mint az Újszövetségben.Áttérés: Az Újszövetségben már mint egy konkrét, bukott angyal (Sátán/ördög) jelenik meg, akit azonosítanak a gonosszal, a kísértővel, a világ fejedelmével, ami egy személyesebb, rosszindulatú alak.
Tehát a névelő (ha) használata kiemeli, hogy egy funkcióról van szó, egy tisztségről, az "ellenkezőjéről", nem pedig a későbbi, személyes ördögi lényről. "
Az első említés elve alapján úgy tűnik, hogy az alábbi versre gondolhattál.
4Mózes 22,22: És felgerjedt Isten haragja, mert ő elment; és az Örökkévaló angyala ellenállóként (sátánként) állt az útjába; és ő a szamáron ült, és vele volt két szolgája.
Ebben a versben a "sátán" szó valóban köznévként szerepel. A továbbiakban pontosan jelöld meg azt a verset, amivel kapcsolatban írsz, hogy az írásod ne olyannak tűnjön, mintha a levegőbe pufogtatnál.
Nem érdekel igazából az értetlenkedései a keresztény híveknek, hisz az elfogultság eléggé magas mellénnyel és orrhordással bír...
Felesleges újra és újra ugyan azokat a köröket járni...
A kereszténység, a katolikus,l evangélikus, református, pünkösdiek és a protestánsok egyes rétege ugyan azon dogmai tételeket vallja, kisebb része meg nüanszi eltérés értelmezésekben, mint a jehovista, unitáriánusok, mormonok, , stb...
Pár dolgot alapból látni kell!
Nem létezik SÁTÁN nevű önálló, beazonosítható lény, személy, entitás, de létezik egy héber-arámi köznévi szó a HA SATAN, amiből a keresztények megteremtették az ő sátánukat, azt az angyalkát a gonosz, akit a rossz és a jó küzdelmébe állítottak, innentől kezdve a keresztény valklás máris hamis tanítással ámítják ijesztgetik az embereket... Kamu!
Isten első paranmcsolata az emberiségnek, hogy sokasodjanak és szaporodjanak és semmi köze nem volt az Ádám és Éva édeni teremtéséhez, ez betoldása a zsidóság egyes képviselőinek...
A hit alaprendszere gyakorlatilag egy Pál nevű illetőség köreihez kapcsolható..., vagyis a kereszténységet alakító team vezérlő elméihez!
Ésaiás 7. fejezetének semmi köze a jézus messiás jövendöléséhez! Hazug keresztény teológia!
Ha akarod akkor buizonyítsd be akár tudományopsan, hogy az irodalmi Jézus a megigért messiás, aki feltámadt és azóta is él!
Sokmindent nem tudsz rólam, így előítélettel vagy, olvasatból következtetsz, de igencsak elfogultan...
Tudod rengetek könyv létezik és rengeteg kutató és kutatás a bibliai dolgokkal kapcsolatban, de egyet elmondhatok, a kereszténység akkor sem hinne Jézusnak ha itt lenne és mondaná a véleményét..., mert te úgymond teológiai hitvédelmi mestervagy, netán harcos munkatárs..., de tök mindegy, érveid a 2 ezer éves történelmi idővonalról lehullik, mint porszem a fuvalatban!
Tudod az új tuzdományág a bibliakritika is kétélő, egyik éle az egyház bizonyítni akarása minden áron, hogy igaza van, a másik oldal meg éppen ellenkezőleg bizonyítani igyekszik, hogy kamuság történelmi köntöüsbe ágyazva, de szellemi termék és nem valódi, nem tény...
Mint említettem anno 11 keresztény felekezet teológiai tanításait áttanulmányoztam, ( jártam teológiára is ) ezekhez elolvastam rengeteg szakkönyvet, bibliatudományos doktori értekezések mellett tanításokat, stb. értelme nincs semmit itt bizonygatnom, mert az ember belefárad, elfásul az lértetlenkedésekkel szembe, akiki még arra sem veszik a fáradtságot, hogy elgondolkozzanak báűrmin is!
Ha már bibnliatudomány, akkor ugye a bibliai írásbafoglalásokról, szerzőkről, koronként beazonosított írások, próféták könyvek összevetését se kellene kihagyni... Hány evangélium volt, Jézus Sírákkönyve, apokrifok, vagy Homologumena, Antilegomena,pszeudoepigráfiratokról vanszó, ó és újszövetség, hogy mit tartottak anno kánoninak, és aztóta melyeket fogadták be, vagy vetették el...
A kereszténység államvallásának kezdetévell mindent pusztítottak a római birodalomba, ami ellenkezett az ő tanaikkal, filozófiai, matematikai, vagy csillagászati műveket, tudósokat és sok sok könyvet, tárgyat értéket raboltak el mindenféle hgelyről és érdekes a legtöbbet a Vatikán kazamattáiban őriznek...
Amit a #3140 számú hozzászólásodban írtál, az a Biblia kritikája, és nem bibliakritika. Vagyis a téma 25 éves tanulmányozása után is összetéveszted a hivatkozott Wikipédia cikkek első bekezdéseiben tisztázott két alapfogalmat. Ennek ellenére bízom abban, hogy képes vagy a gyorsabb tanulásra; és ezért biztatlak: Hajrá Paleokrites! Hajrá, hajrá!
Nem kell tudományos vizsgálat ehhez, hanem józan paraszti ész, logika, értelem és összefüggőségében látás...., sajnos a keresztények java része csőlátású, kódólt sablonok által értelmeznek és magyaráznak előre gyártott teológiai tételekkel!
Mondok egy pár dolgot szabad értelmezésben:
Senki nem adhat váltságdíjat másokért mások bűneiért, tehát Jáézus sem!
Jézus nem az Isten megtestetsítője, vagyis Isten nem saját maga gyermeke és egyben előre megígért áldozati báránka, sem nem feltámadott és örökkéélő aklárkocsoda vallási csúcsminiszter teremtő!
Ha Isten megtermékenyítette Máriát, akkor ez egy csúf törvénytaposás, bűnös aktus, tök mindegy melyik keresztény hogyan mosdatja ki, halálra kövezés járt érte éppen az isteni-mózesi törvény alapján...
Ádám története betoldás más vallásokból átmentés egy saját fazonragyártással..., ahogyan Jób tanmesei szövege sem volt zsidóság része, de azzá tették éppen a magataretás és a vallási isten felé elkötelezettség kimutatására...
Jézus nem a megígért messiás... Ésaiásra hivatkozmni egyenesen rágalom, Istenkáromlása... lenne egykereszténynek...
Ha már azt állítottad magadról, hogy fontos számodra a bibliakritika, akkor légy hű önmagadhoz, és kezdjél már bele a Szentírás szövegének tudományos vizsgálatába és szabad értelmezésébe.
lehet számodra, de számomra a bibliakritika fontos és eléggé eltöltöttem ezzel már vagy 25 évet, különböző keresztény teológiák tanait összevetve...., nem kell itt lesajnálni...
Annyi azért lejött, hogy Paleokrites képtelennek érzi magát a Szentírás szövegének szabad értelmezésére; és azért köt bele a Máté evangélium szerzőjének és főszereplőjének a nevébe, hogy a szöveg értelmezésének küszöbén megtorpanva kerülje el azt, hogy a számára képtelenségnek tűnő szövegértelmezésbe belekezdjen. Ezért a #3122 számú hozzászólással összhangban az javaslom, hogy engedje el a kisebbrendűségi érzését, és legyen szabad! ☺
Máté nevesített evangéliumot sem Máté Írta, névtelen volt!
A másik, hogy ott az író szerkesztette egy főszereplője, Jézus szájából elhangzónak azokat a mondatokat, amiket te is igyekszel történelmi szereplőként bemutatni és hitelesíteni minden egyes mondatot, mintha egy élő embertől, élő Jézus nevű embertől származna, vagyis mintha ez az ember írta volna!
Nem!
Ez a baj a hittetéssel, a hittel, a beetetéssel, a meggyőzettetéssel! Mindent valóságosnak értelmeztetik!
Szememben hiteltelen az egész, csak akkor tudok érdemben mondani bármit is, ha személyesen mondja Jézus, Isten, vagy az általatok oly kedvelt szentszellem-szentlélek angyalka mondja!
A Máté 22,34-40 versekben Jézus egy olyan lényegkiemelést tett a Szentírásnak addig ismert részében, amelyet elvileg más is megtehetett volna, de a gyakorlatban erre Jézus volt először képes. Konkrétan más is eljuthatott volna arra a meglátásra, hogy az említett "két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták", de másoknak ez előtte nem sikerült.
Erre válaszul írtad: "Jézus kiemelt valamit és ez egy nagyon tanmesei képzet és azt követni kellene?"
Sok-mindent szabad, de nem minden hasznos. Ha annyira fontos lenne az, hogy ezt a szabályt mindenki kövesse, akkor a természeti törvényekhez hasonlóan megszeghetetlen lenne. Ezzel szemben szabadságot kaptunk a megszegésére, de a kárunkra van az, ha megszegjük. A többi kérdésedből pedig úgy tűnik, mintha téged zavarna az, ha valaki a Szentírásból vett idézeteket értelmezné. De hát ez a téma erről szól. Ha téged ez zavar, akkor miért vagy itt?
A #3129 számú hozzászólás gondolatát folytatva belátható, hogy a hitből élő ember az Örökkévalóra akar ráhangolódni, amit szerintem azzal érdemes elkezdenie, hogy a maradandó (lehetőleg örök) igazságokra igyekszik ráhangolódni; amit nehezít, hogy az érzékszervek számára természetesebb a múlandók érzékelésére. Ezért is van az, hogy a múlandókban felismerni a maradandót egy olyan elvonatkoztatás, ami annyi időt és energiát igényel, amennyit nem mindenki hajlandó erre áldozni; és szerintem ez adhat értelmet annak a mondatodnak is, amely szerint "a hitre építünk, és nem a közvetlen tapasztalatra". Vagyis szerintem a tapasztalatokból származtatott elvonatkoztatásra adja a hitnek a természetes alapját; de ezen a ponton meg kell említeni azt, hogy a hitnek van egy természetfeletti része is, és hosszú távon ez utóbbi lényegesen jelentősebbé válik. Arról van szó, hogy létezik a sugalmazás jelensége, és létezik az Örökkévalónak a megszólíthatósága; és a sugalmazás útján kapott meglátásokért hálát lehet adni a megszólítható Örökkévalónak. Erről már többször volt szó ebben a témában, de láthatóan többen nem ismerik ezt a jelenséget; és olyanok is vannak, akik konkrétan tagadják ennek a jelenségnek a létezését. Persze abból, hogy valaki nem ismer egy jelenséget, még nem következik az, hogy az a jelenség nem is létezik.
Az biztos, hogy a sugalmazás jelenségét ismerők számára lényegesen könnyebb a sugalmazott írásokban felismerni az örök igazságokat. Ezért az ilyen emberek számára nem okoz akkora problémát az, hogy ha a régi iratoknak sérül a szövege, mert amúgy is az állandó részeket keresik a régi szövegekben, és nem a változó részeket. Vagyis sokkal jelentősebbnek tartják a régi szövegeknek a változatlan részeit, mint a megváltozott részeit (vagy akár a verbalizálás hatására megváltozott részeit). Nézzük az alábbi konkrét példát.
Máté 22,34-40: Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította (Jézus), köréje gyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, próbára akarta tenni őt, és megkérdezte tőle: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Tehát e két parancsolattól függ az addig ismert egész Szentírás.)
A Máté 22,34-40 versekben Jézus egy olyan lényegkiemelést tett a Szentírásnak addig részében, amelyet elvileg más is megtehetett volna, de a gyakorlatban erre Jézus volt először képes. Konkrétan más is eljuthatott volna arra a meglátásra, hogy az említett "két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták", de másoknak ez előtte nem sikerült.
az emberiséget valójában a vallások sokfélesége tépázza, idegeníti el egymástól, így sem tolerancia, emberiesség, megértés jóság és szeretet nem jellemző, de kirí a mundér, az egyhúron pendülés, a birkaszellemiség, a szelélemi és testileg is már béklyóztatott rabszolgaság egy tekintélynek, papnak, lelkésznek vallási gurunak..., ezeknek élnek, ahelyett, hogy azt a bibliai levet köbvetnék, hogy jól cselekedve embertársainkkal békében legyünk és szeretetben. Álszeretet, érdekszeretet lépett helyében, a megfeleléskényszeresség, a bűntudatosság egy értelmetlen halál utánni élet reményében...
Minek a hit, magyarázd el, tök mindegy miből vezeted le, mintha a a hit annyira fontos elem lenne az Isten megismerését illetően, mert aki hitre épít, az nem a tudásra, mert egyik a máésikat kizárja és a meggyőződés nem a hitből fakad, hanem a tapasztalásból, a személyes ismeretségből, ahogyan az egáész ószövetségben is utalva vagyon, hogy a főszereplőlk a mesei történetekben személyesen taléálkoztak Istennelé, így a te hited hamis és az összes keresztény és vallás hite is!
Sajnos az a többezer éves divat, hogy egy könyvgyűjtemény szövegeiből tákolják össze a bármire igazságokat és isteni létet, hogy is mondjam, köszönő viszonyban sincs a jelenlévő Istennel, szinte mintha tudomást sem vennének róla, mert miért is? Azért mert hgelyette a szövegalapú istenség lépett a verbálvilágba és nem az a létező személy, aki valóban él élő és ható, vagy te úgy tudod, hogy Isten kivonult a világból és egy librettora hagyta az emberiséget, hogy aki ebből vallásszektai teológiákat alapít, azt olvasson ki belőle amit csak akar, egy kis filozófiai kotyvalékot?
Ha neked ez a valami, akkor ragaszkodj a szövegekhez, amik sajnos egyáltalán nem nevezhető mégcsak hiotelesnek sem, nemhogy lényegesnek!
"sajnos az ott van a válasz igazából terelménynek tűnik, nem válasznak!"
Terelmény ott van, ahol valamit el akarnak kerülni. Már korábban említettem, hogy az אמן [ámn] szótőből (aminek jelentése: igaz, úgy van, úgy legyen, igen) van származtatva az אמונה [emunah] szó (aminek a jelentése: hit), és a hit az Örökkévalóra ráhangolódás, és nem egy rögeszme. Ezt tovább gondolva belátható, hogy a "תפילה" [tfila] (magyarul: ima) is független a rögeszmétől. Ezért amit szerinted a tereléssel kerülgetek a #3108 számú hozzászólásban, az valójában csak a te képzeletedben van ott. Vagyis a Lukács 22,42 vers pont azt az imát mutatja be, amiről a János 4,23 vers szól.
"Jézusnak egyetlen követője sincs, ellenben szekták vezetőinek dalolmányaira sokan zizegnek...."
A #3118 számú hozzászólásban is írt gondolatot megismétlem. A sugalmazott írás azt jelenti, hogy a szerző képességein túlmutató írás. A szerző kapott Istentől egy sugallatot, amit ahogy tudott, úgy írt le; és ezzel összhangban ezeket az írásokat az olvasójuk is, ahogy tudja, úgy érti meg. Ebből következően ha a Szentírást mindenki úgy érti meg, ahogyan tudja, akkor a Szentírás tanítását is mindenki úgy követi, ahogyan tudja; és ez a magyarázat a #3100 számú hozzászólásban említett sokféle vallási irányzatra is az izraelita vallásban. Ezt tovább gondolva belátható, hogy Jézust is mindenki úgy követi, ahogyan tudja; és a hit is azért magánügy, mert az ember belső életének olyan intim szféráját érinti, amit csak azokkal oszt meg, akiket a bizalmába fogadott; és ezen az sem változtat, hogy vannak olyan tolakodóan tapintatlan emberek, akik állandóan mások hitélete felől kérdezősködnek. Ezért valójában nem is értem, hogy téged miért foglalkoztat az, hogy más emberek hogyan élik meg a hitüket. Ez a téma a Szentírás szabad értelmezéséről szól, és nem más emberek hitéletének az elemzéséről, és nem is a felelősséghárításról.
Igen, számomra is a legérthetetlenebb, amikor viszonylag (!) értelmes emberek, olyan talmi ígéretekre ácsingóznak, mint "feltámadás", "örök élet".
Megbaszcsizását remélve a természet nyilvánvaló rendjének, holmi fantazmagória halmaz alapján.
A vallási hagyományok és szent szövegek (például a Biblia vagy a Korán) a kinyilatkoztatás (reveláció) útján szerzett forrásoknak számítanak, amelyeket egy természetfeletti lénytől származónak tartanak. Ez a hiten alapul, nem pedig empirikus bizonyítékokon.
A természetfeletti (vagy természetfölötti) olyan jelenségeket, lényeket vagy erőket jelent, amelyek nem magyarázhatók a természet törvényeivel, túllépnek a fizikai, biológiai megismerés határain, és nem vizsgálhatók tudományos módszerekkel; gyakran köthetők Istenhez, szellemekhez, misztikumhoz, okkultizmushoz, ezoterikus hitrendszerekhez, vagy éppen a fantasztikus irodalomhoz.
Vagyis olyasmit feltételeznek, amiről senkinek nincs semminemű tudása.
De hiszik, mert az arra hajlamos népeket befolyásolják, belenevelik, a tradíció és a konvenciók is hatással vannak rájuk, és sokszor az ismeretek hiánya, a butaság is.
A természetfeletti mindaz, ami az ismert természetes világ határain túlmutat, és gyakran a hit, a misztikum vagy a képzelet birodalmába tartozik.
Így tömegek vannak a hatása alatt valaminek/valakinek, akiről/ amiről fogalmuk sem lehet.
a hiábavalóságot arra értettem, hogy a reménytkelltés, az elvárt dolgok, a teológiai dogmakényszeres magatartásformák, a bűntudat és lelkiismereti tényezők... mind mind az ígéretek mellett értelmetlen életfelfogást eredményez, ami a halállal véget ér... bármitis észlelni, tudni, érteni. Innentől kezdve az ilyen vallási etetmények a végtelen hiszékenység áldozatait szedi...
