Georgij Makszimilianovics Malenkov, a babaarcú szovjet vezető (1902-1988), bár női néven gúnyolták a társai a puhány kinézete miatt, de valójában szadista állat volt, a kihallgatottakat előszeretettel rugdosta. Valószínűleg ateista volt, mint a kommunisták többsége. Ám Idős korában Malenkov szakított a kommunista ateizmussal és újból ortodox keresztény lett, s sikerült leküzdenie a depresszióját. Állítólag templomi énekes és felolvasó lett az istentiszteleteken. Vajon megtért idős emberként?
Azokat ölette csak meg, akik veszélyt jelentettek rá, elsősorban a vele azonos státuszú vezéreket.
A legelső vezetőségből - mely nov. 7-én átvette a hatalmat - csak azokat nem ökette meg, akik maguktól meghaltak betegségben (2 személy) és aki kivándorolt (1 személy).
Igazából nincs eszköz annak megmutatásra, hogy megbán-e, vagy színlel. Nem lehet minden szinapszis mellé rendőrt állítani. Mégis: Malenkov "megtérését" azért vélem őszintének, mert ateista ellenszélben tette, semmi közeli (evilági) érdeke nem fűződött hozzá. Szerintem ő nem mondott volna olyat, mint Biszku Béla: "semmit meg nem bántam, azok nem bűnök voltak". (Igaz, Biszkunak sem volt érdeke ilyet mondani, így ő őszintén volt ilyen lökött.)
Úgy tudom, a nagy Sztálin alvezérei közül senkit nem állítottak bíróság elé. Beriját tárgyalás nélkül lepuffantották (igaz, nem akkor, mint a filmben, hanem később). A bűntárs Malenkovot sem. ÉS ilyen velejéig bűnös, bűneit nyilvánosan meg nem bánó vén férfiu lehet az egyház hű szolgája?
Elég sokat olvastam és tudok a sztálini Szovjetuniról és Sztálin haláláról. Van pár kisebb tévedés a filmben, meg persze játékfilm és fekete komédia, de elég közel van a valósághoz - már amennyire az ismert. Konkrét dokumentumfilm tudtommal nem készült Sztálin haláláról, ha igen, örömmel megnézném.
Viszont a terror időszakának hangulatát igen jól közvetíti.
