Jó észrevétel. A "vas" hangszerek élőben dinamikusabbak.
A Hammond M-Solo nagyjából ugyanezt az igényt célozta meg. Kis, könnyű hangszer egy vállalható B3 hangzással, tranyós orgonákkal, sípossal, pár vonóssal. Szintén multimód nélkül, egyszerre csak egyet tudva. Megcéloztak és eltaláltak egy réteget ezen igény kielégítésével.
A VB3 ll. ott van az ipademen és pont valamelyik este nézegettem vele. Az eredmény az, hogy elsőre autentikusabb, hammondosabb a szoftver jellege, de erőben marhára elfogy a Reface mellett! Szóval húzza ki egymás után a drawbarokat az ember, a VB3 olyan jólfésült eleganciával durmog csak, a Refaceből meg bújik ki az erő! Harap, sikít és még utána jön a torzítója! Csúnyán elkeni a száját a szoftveres Hammondnak!
Plusz nekem nagyon tetszenek a tranzisztoros modellek is! Szerintem teljesen jó munkát végeztek a Yamaha mérnökei ezzel ennyi pénzért. Nyilván vannak hibái, de nem is érdemes ezért egy 600 ezres Viscount One-al összehasonlítani. Más kategória. Ez viszont elsőre kis játékszernek tűnik, de mégsem az. Zseb hangmodul billentyűkkel, valódilag használhatóan. Aki vágyik kiegészítésként kuriózum szinten orgona hangzásokhoz a szintije, zongorája mellé, ennyi pénzért én nyugodtan ajánlanám! Aki többre vágyik, annak is alternatíva a Reface dupla áráért már normál 5 oktávosban elérhető CK61. Ez már 3 partos, mint a Nordok: pianos, synth, organ.
A Reface usb-je csak midi interfaceként funkcionál, de rádugva azonnal érzékeli a windows és működik is, külön driver telepítgetés nélkül.
Aranyosak ezek a kis szintiorgonák, de javaslom kipróbálni egy telefonnal rákötött VB3m-el. Az újabb változata még jobban használható. Hangja kb. ugyanaz mint volt, elég jó.
Sok újabb szintinek a kocka USB aljzata nemcsak midi vezérlő, hanem audio bemenet is. Ami igen hasznos, főleg az újabb mobiloknál, ahol már nincs 3.5-ös jack aljzat. A Reface sorozatnak hogy van ez megoldva?
A rockban viszonyag gyakori a 3-4 drawbarnál több kihúzása. Még nem visít, de harsányabb, ami jól jön a torzítós gitár mellett. Edda, P.Mobil jellegű nóták. Gyakori, hogy a 5-6. drawbart nem teljesen húzzák ki a kívánt hangi élesség eléréséhez.
Van nálam tesztelgetni egy kis Yamaha Reface YC. Aranyos! 🙂
A 125 ezres ára amennyiért kezdett 10 éve, ma már reálisabbnak mondható volna. (Igazából olyan 80 ezer volna a tisztességes értéke sztem.) A Refacek sikeressége amúgy 10 éve töretlen. Jó lenne az mkll belőlük!!! (Nagyobb billentyűk, minimum 4 oktáv, egy kis plusz fejlesztés stb. Esetleg integrálni a 4 típust (CS, DX, CP, YC) és szoftveres editor meg valami kis kijelző…
Mi az új évi hír ebben? 🙂
Ebben még semmi, de a kiskakassal (így becézem) tettem egy felfedezést, amit eddig a volt Nordomon sem sikerült! 🙄 Szóval nem tudom Ti használjátok-e, de nekem új felfedezés ez a 2 drawbar állás! (?)
8 8 8 8 8
és
8 8 8 8 8 8
De találtam még más bajos hangzásokat is vele, úgyhogy felfedezésre késztetett a minioroszlán legnagyobb meglepetésemre! 😄 🦁 🎹 🐓
Nincs ebben félreértés, a több zónás üzemmód nagyon régen ismert a hangszervilágban, akár 8 vagy 16 zónára is. Digit zongoráknál mondjuk nem mindennapos, az tény. A kalaplengetés csak arra vonatkozott volna, amint felemlítésre került, hogy midin külső - belső kommunikació is lehet (ez sem ritka) zónánként és hogy ott esetleg ez a trigger pont állítás is más lehetne esetleg szakaszonként. Mindenesetre érdekes amúgy, hogy a Kawai elég rég felhagyott a fejlesztésekkel más irányban, sőt a gyártással is és kizárólag a zongorákra koncentrál (akusztikus vagy digitális), így a drawbar orgona elgondolásaikat is ott muszály(?) megvalósítsák.
...."szabadon állítható split zónáknál ezek figylése, hogy még zónánként is eltérő lehessen az érzékelés, további bonyolítást igénylne ha jól gondolom. Ha a Kawai meg tudja csinálni, emelem a kalapomat" - félreértés!, épp azt irtam hogy a touch beállítás az egész keyboardra érvényes, intern vagy midin is, a split "csak" azt csinálja hogy az adott zónára korlátozott tartományt szólaltatja meg a hozzárendelt soundon, illatve a hozzárendelt választható MIDI csatornán. Tehát mégeccer: a ( féle) touch-beállítás vagy a teljes inter, vagy/és a teljes MIDI keyboard üzemre vonatkozhat, akkor is ha ott a split megkülönbözteti a belső soundokat vagy a küldő MIDI-csatornákat. A kalpod maradhat...
-NB. a Kawain viszont a"split" kifejezásem tulajdonképp pongyola: ők a "zónának nevezik, joggal, mert mind a négy egymástól függetlenül beállítható tetszőlegesen,
akérhova akármekkora tartományban, (egymásba is csúszhatnak), akármekkorára, transzponánás, zónákhoz stabilan rendelt effekt-kapcsológombok, stb. Itt van helye részemről a kalapemelésnek...az egész hangszer minden porcikájában agyontweakelhető, ugyanakkor vannak zavaró hiányosságok: pl. a drawbár orgonaklón -szerintem jól szól, (bár nem "autentikusan" ítélem meg, már csak az elromlott hallásom mián is) de csk egy gép, tehát csak egy manuálnyi (vigasztalásul egy csomó nem drawbározható de használható fix preset (némi editálással-pl Leslie)alkkalmazható egy második manuálra!)- és drowbárnak csak 4 síkszabályzó van, a többit más potikkal-gombbal lehet egy optikai menün. (viszont a percussion hardware-gombokkal megy, NAGYON jól elhelyezve, mindkét kézzel jól kezelhető...erős hiányosság még pl. hogy csak egy pár stereo kimenete van (az is csak jack...) ...nal eleget ragoztam, offoltam, szóval egyik oldalról nagyon komplex a hangszer, bizonyos fontos dolgokban a konkurrencia felett ál (azért is választottam anno), de a másik szemem továbbra is "sír".... -V.
Ha jobban belegondolok, Alesis hangszereknél meg polifónikus aftertouch is volt már réges rég. Szóval lehet, annyira nem is lehetetlen a dolgokat külön kezelni.
Kíváncsi leszek erre a külön midizett tapasztalatra, mert akkor rendkívül fejlett scan-board elektronikára utalhat. A billentyűk állapotlekérdezése több oktávot fog át elektronikailag megvalósítva sok-sok gyártónál. Pl. Korg zongorában 88 billentyűhöz 2 kontaktusnál kell 2*88 adatvonal (176 állapot). Ezt multiplexer áramkörökkel (ic-kkel) valósítják meg, hogy ne kelljen 176 huzalt bevinni egyszerre a cpu lábaihoz, csak töredékét. De lényegében szabadon állítható split zónáknál ezek figylése, hogy még zónánként is eltérő lehessen az érzékelés, további bonyolítást igénylne ha jól gondolom. Ha a Kawai meg tudja csinálni, emelem a kalapomat!
/2...U.I...a Kawai-n a 3 Touch-variáció -(a manuál szrint) - külön programmozható az intern vagy/és extern (MIDI) üzemmódra, őszintén szólva nemigazán próbáltam ki
(a billentyüzet állítható (Splitben is külön!) intern vagy MIDI vagy mindkettő lehetőségként)...a fast 2-nél elég csak rálehelni, de a fast1 is jelentős segíitség orgona-szinti-játékhoz - lehet válogatni...
..én a kawai saját orgonájánál nem használom, mert zongora-EP és basszus hangok egyszerre vannak előttem használatban spliteken, de most vérszemet kaptam kipróbálni hogy csak MIdin külön meg tudom e hajtani a Legend-expandert (amit amúgy egy külön klaviaturával hajtok külön alternatívként) fast módban a Kawairól is -V.
off...mea culpa, elírtam, csak 3 fokozat van, "normanl, fast1 és fast 2"... (tehát 2 könnyített verzió -és MIDI-re is kiadja), de sajnos, mint írtam, az egész klaviaturára egyformán kiterjed...egyetértek djuice-al, a gumi-harang egy átok, régen mindenki a 2 pólusú metálkontaktokat használta, a Technics DP-on, Yamaha DX-eken, stb. 40 év után is működött...és az "angol-mechanikához" sem kellett a gyakorlatban 3 sensor (amit egyébbként összetett metálkontaktal és imitálni lehetne, PÉNZKÉRDÉS!), a Technics pl. úgy volt beállítva, hogy 6 mm-nyi lenyomás után szólalt meg , tehát nem kellett a billentyűt teljesen felengedni a repetáláshoz, és az un. "drukpunkt"-szimuláció (akusztikus zongoráknál elkerülhetelen)- amit manapság nagy csinnadattrával hirdetnek a DP-ken (nem más mint egy műanyg-karmocska , ami egy ponton pillanatnyi befékezést okoz leütéskor, (és persze plusz erőtöbbletet kiván a billentéskor) de hiányát külön nemigazán érzi meg mégy tapasztalt zongorista sem -nem véletlen hogy a Nord -(végre leszállt a Fatar-okról, a csúcsmodel DP-jéhez Kawai-klaviaturákat rendelt, de a szimuláló körmöcskék NÉLKÜL!
Korgokban volt régen olyan fémlamellás kontaktus (pl. M1), hogy 2 szélső helyzetű lamella között mozgott egy 3. Alap helyzetben az egyikkel zárt állapotban volt, billentés indításakor azt nyitotta (indult a stopper) és véghelyzetben a másikkal zárt. A grafit érzékelős mostani megoldásokhoz képest örök életű volt +1 év. A szilikon gumiharang sosem szakadt ki, a grafit pötty sosem kopott el.
Láttam mai gyártású ilyen szilikon kontaktsort, az anyag már úgy ki van spórolva, hogy átlátni a gumin. Régebben még ez is robosztusabb, vastag volt, mára csak hártya jellegű!
Felső triggerpont. Vagyis ez az alsó szénpötty, mert ez ér le leghamarabb zárni az áramkört. De szokásos esetben ez csak egy stopperórát kapcsol be és amikor leér a feljebb lévő szénpötty is hogy végre megszólaljon a hang (note on), az addig eltelt idő alapján kiküld egy hangerő értéket (velocity).
Klassz ötlet volt, hogy a stopperindítás helyett note on parancsot ad a billentyű Hammond üzemmódban, velocity értékre úgysincs ilyenkor szükség.
Jobb digizongik alá már hármas kontakt van beépítve, hogy az angolmechanikás zongorákhoz hasonlóan, ne kelljen teljesen visszaengedni a billentyűt egy újbóli megszólaláshoz. A középső is a stopperóra indítógombja. Innen eljutottam a kérdésig:
A Kawainál ezt a középső, kicsit nagyobb lenyomást igénylő kontaktpontot is ki lehet jelölni note on parancs kiadására?
****************************
A fenti értekezés adott egy jó ötletet. Amikor párhuzamosan szól a Legend (felső triggerpont) és egy szintihang, ami bent a ONE-ban, vagy kiküldött midi masterként az alsó pontot használja, akkor érdekes megtapasztalni hogy a billentyű lassú lenyomása során az orgona előbb megszólal, majd 1-2mm továbbnyomás után a szinti is. Van a VB3m orgonamodulom. Készítek egy becsapós videót! Azt is a midi master vezérli, tehát az mély lenyomás. Pár drawbart meghagyok a Legenden, párat meg a VB3-on veszek elő. És létrehoztam a kétkontaktusos orgonát!!! :-D
"Miről is beszélünk most?"...részemről arról nem beszéltem, hogy a kalapácsok ki lennének iktatva...pontosan olvasva kiderül "hogy is van ez" -a kontaktéerzékelőket manipulálják, csakúgy mint egynémely Legend orgonáknál - ott sem "puhítják" meg a rugókat, tehát a billentyüzrt mechanikusan nincs megkönnyítva, az marad amilyen -persze a Kawainál más és nehezebb, mint az orgonáknál- de "orgonánára" kapcsolve (4 választási lehetőség van összesen), szinte elég rálehelni a billentyűre, hogy szóljon, nem kell teljesen megbillenteni....tehát a csak-orgonistának nem "törik le" a keze , és gyorsabban is lehet virgázni...
Na én most akkor nem értem ezt a Kawai zongorát! Először azt írtad, 4 p-felé lehet splittelni a billentyűzetet. Ez oké. De hogy az orgona játékhoz kioldhatók lennének a kalapácssúlyok, arról idáig 2 hangszer esetében van tudomásom: Wersi Z-One és Korg i1. Utóbbiban ráadásul motorikus!
De most már ide van keveredve, hogy az orgona játékhoz a felső kontakt érzékelő is választható. 4 fokozatban… Hogy is van ez? Miről is beszélünk most? 🙄
...."ha ki lehet választanai megszólaláahot e felső triggerpontot. Ritka megholdás. "...igen, ráadásul 4 fokozatban!..(az ujabb modelnél (SE) már csak 3...(amogy az egész 3 szenzorral működik) - de persze van egy "ürömcsepp"! - sajnos csak a komplett klaviatúrára lehet beállítíni, nem az egyes splitzónákra külön, ráadásul nincs "kéznél" a beállíthatóság. Tehát ha fennt orgonálok és ahhoz könnyűre állítom, az alsó zónákra is kihat... összefoglalva az egész hangszert úgy ítélem meg, hogy az egyik szemem nevet, a másik sír...(a tervezés már sokévi) - az ára nagyon megéri, de némi hozzáadással és mégjobb ergonómiával, ha meg is emelné az árát 1-2 száz euróval, megérné, csúcs hangszer lehetne... .V-
Fantasztikus ez a Robb orgona!!! Mindketten hivatkoznak a nagy elődre, Cahill-re, hogy megpróbálták ugyanazt használható méretűre csökkenteni. Mialatt a 20 év alatt sokat fejlődött a hangerősítés technikája.
Tényleg jó ez a idgitális zongora, hogyha ki lehet választanai megszólaláahot e felső triggerpontot. Ritka megholdás.
..."Digital Piano", konkrétan egy Kawai MP7 Stage Piano, 4-szeres tetszőlegesen alakítható tastator-splt-tel...H-klónja is van...sokat tud az áráért! -de a kiválasztásnál a billentyű-mechanika volt a mérvadó a konkurrenciával szemben...(NB.-kapcsolható "könnyüre" orgonajátékhoz!) -ergonómikus plusz!: orgonánál az fontos váltásokat,
ugymint percussion-adatok , leslie,vibrató, effekt ki-be, 4 kiválasztott drawbár, ill. a 4 zóna kapcsolása v. keverése mind ujheggyel elérhetők balkezes kézbasszusos játék közepette... -V.
..-Morse Robb "wave-organ"...egy, a Hammondot megelőző pioneer elektromos orgona, 1927-től, forgótárcsás mechanikai generátorral, ahol a kerekek komplex hullámformákat reprezentáltak, amit egy hagyományos orgona oszcillográf-képére alakítottak, vagyis korabelisampletechnika!! - érdemes google-ozni...
....és még portamentó-kapcsolója is van, vagyis két lábbal -ahogy ő játszik - csuszkálni is tud, pitchbend-ként, nagy dolog zeneileg! - amúgy mono a cucc, tehát beállíthat hosszabb lecsengést (lassú számoknál, balladáknál fontos) de levágja az új hanggal, szép legató, nincs lyuk nagyobb hangközoknél sem, bár így lemond a szolisztikus "kettősfogásról" - (ami "egylábas" játékkal amugy sem megy).... és külön fut a basszus, nem a vibrátón v. Leslieken keresztül! ...szóval irígylem a set-up-ját, ez nálam (sem) jön össze, hiába van MIDI-pedálom és használható minőségű hangmitáim a DP-mben (szegényes implementációval!... manapság divat -miután a tárhelyek olcsók lettek, akár százszám jó zenekari mintákat csalinak beleadni DP-be, orgona klónokba, stb. -aztán jön a kisbetüs szöveg....mit ér pl. egy jó saxofon vagy bass-hangminta, ha nem játszható vele igazi legató??
