Filozófia, spiritualitás, lelki-szellemi élet, szabad szellemi műhely. Baráti beszélgetések.
A Teázóban nem erőltetjük egymásra a saját hitvilágunkat, csak kíváncsiak vagyunk a másikra, szabadon beszélgetünk hétköznapi dolgokról, politika- és erőszakmentesen.
Minden csoda három napig tart. Foglalkozok teljesen más témákkal, sok sok fajta témákkal, kicsit bezavarok az algoritmusba és a végén már azt sem tudja mit ajánlgasson. Hahahaha. Igen, ezt fogom tenni.
Te nyomtad nagyon, és ezért most ajánlgatja neked az algoritmus...
Nekem semmi krasznahorkait nem dob be, mert le se szarom.
Nekem howl's moving castle-os videókat dob be, havas henriket, meg theo von-t, ki mit néz... meg Sudár Balázs – A sztyeppén utazó know-how és honfoglaló eleink, akik nagyon tudtak valamit-t.
De most, hogy leírtam itt a nevét, majd lehet, hogy bedobja...
Próbálkoztam azzal, hogy több profilt fenntartva más más tartalmak legyenek rajtuk. Mondjuk az egyiken inkább ilyen külföldi podcastokat dobjon be, meg amcsi témákat, hollywood, egyebek. A másikon jöhet a klubrádió meg az apu meg a magyar dolgok, aztán ezt ott hagyom hónapokra, mert a politika miatt beáll tőle az agyam. A harmadikon inkább japán témák
de keveredik...
Ha nem gondozza meg öntözgeti az ember, elkanászodik, benövi a gaz, egyiken felbukkan a másik, szörnyű...
Jelentem, már ki tudom nyitni a szemeimet. Azt hittem, hogy ez egy kis influenza. Hát biza hogy nem. Ez kéremszépen egy H3N2 vírusos influenza volt. És még most is az. Napokig rázott a hideg, és rettenetes torokfájdalommal járt. Még nem vagyok a végén. Most olvastam róla. Itt az egész család átment rajta.
Csak azt szeretném mondani gyerekek, hogy vegyétek fel a maszkot már megint, főleg ha vásárolni mentek, emberek közé. Sokan benne vannak ebbe a vírusban. Először is sokáig tart, ez a torokfájás a legszarabb, és persze a köhögés, meg a napokig tartó hidegrázás. Na mindegy, ha lehet, kerüljétek el. Főleg így az ünnepek alatt.
Kedves, ez az irat nem létezik. Bizonyítottan nem létezik. Bírósági ítélet van róla, hogy nem létezik. Hogy mi "látszik benne", azt nagyon jól tudják azok, akik megtévesztésre készítették, terjesztették és sötét okokból riogatnak vele. Nagyon szomorú az egész, tényleg :( A politikai eszközök mindig is durvák voltak, de ez már átlépett egy határt.
A mondatom túlzó foka valóban kissé hatásvadász volt, és ha nekiállunk szétcincálni apró darabokra, akkor persze nem állja meg a helyét, de nem is az volt a szándékom, hogy történelmileg pontos legyek, hanem hogy a felháborodásomnak és a rossz érzéseimnek helyt adjak vele. Ehhez képest nekiugrottál, és lepropagandáztad.
Végiggondoltam, mérlegre tettem, és azt kell mondjam, túlzás lehet, hogy van a mondatomban, mert a sokszoros szó nem számosítható pontosan, és ettől ugye meg is kérdőjelezhető, de propaganda, az nincs.
Személyes véleményt mondtam, személyes élmények alapján. Kisdobosság, úttörőség, KISZ, ha akartuk, ha nem, május elsejei felvonulások és november hetedikék, templomtiltások és egypárti szavazások, töriórák, filozófiaórák, világnézeti ismeretek és pedagógia címen nyomott kötelező hablatyok féléveken át, egy tévécsatorna, majd kettőcske, de ugyanazon a vonalon és egynemű sajtó, egyéb választási lehetőségek nélkül, sőt bármi más próbálkozást, mind sajtóra, mind gyülekezésre, mind közösségépítésre szigorúan megtorolva... Hadd ne soroljam tovább. És ez csak a 70-80-as évek, nem az ötvenes... Ehhez képest most vannak az ellenzéki, meg 'független' (?) médiának eszközei, platformjai, felületei, és beszélhet összevissza, handabandázhat vagy játszhat világmegváltást minden félbolond az utcán is, közösségben is, neten is...
Nyilván lehetne ez jobb is, tágabb is, szabadabb is (bár ahogy elnézem, bizonyos szabadságfok már most is egyfajta kényszerpálya és börtön a hirdetőinek vagy megvalósítóinak), de azt gondolom, az ötvenes évek sötét és súlyos, életellenes működését azonosítani a maival, sőt felminősíteni a maihoz képest, enyhén szólva badarság... És igen, mivel ennyire badarság, ez nekem már egyfajta propaganda. Bocsánat érte.
Részemről, én nem szeretnék ezen tovább rugózni, csak a mondatod túlzófokára kívántam reagálni.
Ami azt az ellenzéki programot illeti, nem fogtam a kezembe és nem olvastam, de... Egyre inkább elhiszem, hogy van. Nemcsak azért, mert bemutatták, aláírásokkal együtt, hiszen lehet hamisítani dokumentumot (persze, más kérdés, hogy érdemes-e megkockáztatni, mert nagy bukás is lehet belőle). És nemcsak azért, mert olyan sok komoly szakember, és nem csupán politikus repült rá, hogy elemezze, mert lehetnek megtévesztők és megtévesztettek. Tudod, az viszont elgondolkodtat, hogy hány ellenzéki, sőt kifejezetten azon párt körüli vezető, elit szakértő, közgazdász és szakpolitikus (már bőven tucat fölött tartunk) elmúlt fél-egyéves nyilatkozatával, elemzésével, nyilvános véleményével cseng össze, ami abban az iratban lenni látszik.
De ez engem spec. nem igazán érdekel amúgy. Az viszont igen, hogy számomra kedves, és kifejezetten értelmes, jóindulatú emberek micsoda indulatokat és időnként butaságokat produkálnak, vélt vagy részleges vagy valós igazuk védelmében. Ez kifejezetten elszomorít. Értem, érteni vélem, és nagyon sajnálom. Ahogy azt is, ha azt látom, hogy - szerintem, és már most bocsánatot kérek a személyes véleményemért - hiteltelen, mert silány és nem becsületes, esetenként kifejezetten ártalmas embereknek adják a bizalmukat, hitüket, jobb reményeiket. És ami még nagyon zavar ebben a mai politikai-társadalmi katyvaszban, ha/hogy a szavak, értelmek és értékek relativizálásával és átforgatásával szép lassan, a beleegyezésünkkel vagy ráhagyatkozásunkkal, de kicsúszik a lábunk alól a talaj.
"Találtam egy részletet egy interjúból, amit Krasznahorkai adott Svédországban egy újságnak: "Most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll... Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek... Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nemcsak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is...""
Ez számomra megmagyarázza azt, hogy miért kaphatott ilyen kitüntetést'. Természetesen, mint művész, bizonyára tehetséges, és sokakat építően is megszólíthat. Ám én úgy látom, hogy ezeket a díjakat a nyugati érdekcsoportok szűk csapata osztogatja azért, hogy népszerűsítsék a globális hatalmi elképzeléseiket támogató rétegeket és művészeket. Az első ilyen mellbevágó felismerésem akkor született, amikor 2009-ben a háborús bűnöket elkövető, ezáltal tömeggyilkos Barack Obama Nobel-békedíjat kapott. Számomra ezek az elismerések értéktelennek tűnnek, hiszen világosan látszik, hogy csak azok kaphatják meg, akik azt a rendszert szolgálják ki, amelyik dönt a díjról.
Tudj' Isten, én a hetvenes években voltam gyerek, a nyolcvanasokban kamasz, meg húsz körüli, az ugye már bőven a lágy időszak volt, de propagandában, irányítottságban, lekorlátozásban, fortélyos félelemben és hasonlókban még akkor is sokszorosát produkálták a mainak.
Bocsánat, hogy visszadobom a labdát: ebben akkor nincs semmi propaganda és túlzás, igaz?
Nézd, tudom, hogy mi máshonnan nézzük a világot. Nem hiszem, hogy ebben valaha is stimmelni fogunk. De azért azt még elmondanám, hogy a megtévesztés csimborasszójának tartom, amikor a kormánymédia egy nem létező ellenzéki programot analizál és elemez hetek óta, hogy azzal riogasson és megtévessze az ártatlanokat. Komoly elemzők és szakemberek rugóznak rajta, tévében és rádióban, ez folyik a propaganda összes csapjából, miközben szó szerint nem is létezik. Nekem ettől már hányingerem van, és nagyon elegem is.
A beszéde (meg néhány, bevallom, elég kevés, általam itt-ott összeolvasott mondata) alapján látom benne a hozzáértést, a tudást, meg a keresést, és a jó felvetéseket, és... látni vélem, ahogy - szerintem - félremegy. Mintha nem azt hozná ki a kereséséből, a töprengéséből, amiért valaha nekiindult.
Erre mondom én, hogy valamiféle előítéletek vagy mik ragadtak rá. És erre mondod te, hogy erősen depresszív. Igen. De ez a kettő alighanem nagyon szorosan összefügg. És egymást generálja.
Valahol, egy hosszabb, a Nobel-díjnak örömködő eszmefuttatás alatt beleolvastam a hozzászólásokba. Többen írták, nyilván a beszédére is utalva, hogy ő egy angyal. Hát... nem gondolnám...
Azt hiszem, amit írsz, hogy egyesek túlzásba viszik a pozitívkodást, - nos, ahogy sok mindennek, úgy ennek is megvan az ellenpontja. Vannak, akik a negatívat nyomják túl. Hogy ez most művészet, vagy csak folytonos panaszkodás a mindennapokban, vagy politikai acsarkodás, savanyúaszőlősködés, szinte egyremegy. Ártalmas lehet, ez is.
"Már ott tartok, hogy kezdek avilágon semmit elhinni."
És ezt nagyon jól teszed. Kételkedni, utánajárni, megvizsgálni, - ez a legtisztább. Már persze, ha az adott dolog érdemes ilyen erőfeszítésre.
Van erre nekem egy kifejezésem, hogy gyököt kell vonni mindenből. A dolgokból, infókból, véleményekből. Megnézni pro és kontra, jobbról, balról, alulról, felülről. És a fals sallangokat levágni.
Ahogy kinyílt vagy inkább elszabadult ez a világ, annyi infó kereng körülöttünk és ezzel párhuzamosan annyi tévedés és annyi megtévesztés... És ezekre ráerősít nemcsak a média, de a net, a technika, az AI... Fantasztikus lehetőségeket rontunk el újra és újra. Ahogy az atomenergia használható jóra és rosszra, ugyanúgy ez a nagy információs robbanás is lehet éltető, fejlesztő, és totálisan romboló. Csak nem házakat, gyárakat és embereket pusztít közvetlenül, hanem az értelmet, a szavak értelmét, és így a hitet a hihetőséget, a kapaszkodókat, a belső bizonyosságot, biztonságot.
"Az 50-es évek propagandája kutya fasza ahhoz képest, ami most történik."
Nyilván ez a mondat se tartalmaz egy grammnyi túlzást vagy propagandát se...;-)
Tudj' Isten, én a hetvenes években voltam gyerek, a nyolcvanasokban kamasz, meg húsz körüli, az ugye már bőven a lágy időszak volt, de propagandában, irányítottságban, lekorlátozásban, fortélyos félelemben és hasonlókban még akkor is sokszorosát produkálták a mainak.
