Másfél éve bezárt a bolt, már az is csak webáruház."
Tavaly nyáron elsétáltam a Bajcsyra, hogy személyesen szerezhessem be a térképgyűjteményem frissített példányait, de ott már csak a bolt hűlt helyét találtam. Végül a Lurdy Házban leltem egy térképboltot, de ott már csak az ismertebb tájegységek Cartographia térképei voltak meg a polcokon, például a Gerecse és Vértes térképet nekik is úgy kellett berendelni, aztán amikor megérkezett, telefonon értesítettek.
Tegnapelőtt éjjel fejeztem be az SNP beszámolóim könyv formátumba rendezését, a tartalomjegyzék "átvezetése" pl. lenyomott pontok sorozata benne. Tudom, hogy meg lehet másképpen csinálni, de már nem tudom hogyan, suliban még a 15-el ezelőtti word verzió volt amúgy is. Eddig sem érdekelt az informatika, megfelelő így is, és én is szívesebben nézem a könyvespolcomat, mint az ebook-ot, ami nincs. Ez már így marad :)
Ahogyan meg haladunk előre az időben, lassan az AI lejárja a túrákat az emberek helyett...
A napokban kékeztem a Bakonyban, a Hamuházat újítják fel, amikor arra jártam, akkor éppen a tetőszerkezettel voltak elfoglalva. Az emelet is új zsalukövezést kapott.
Bécsben december 24.-én sajnos bezár a freytag&berndt térkép- és útikönyvbolt (ez olyan, mintha Pesten bezárna a Cartographia), továbbiakban csak webáruházként fog működni. Nem mondom, hogy törzsvásárlójuk voltam, de az elmúlt majdnem 10 évben jó pár alkalommal vásároltam náluk (Zentral füzetekkel indult a dolog 2016-ban), mindig széles választék volt a cseh turistaatlasztól a svéd Padjelantaleden túraútvonal leírásáig minden volt, ami szóba jöhet. Sajnálom, hogy bezárnak. Netről rendelni, postázgatni pedig tudjuk jól, hogy nem ugyanaz, mint odamenni, kézbe venni és úgy vásárolni.
Talán az, hogy ismét elkezdtem komolyabban (értsd: gyakrabban) túrázni, az edzés a nyugdíjaskoromra, ami azért még odébb van, de nem nagyon (a 67 a születési évem).
Két éve vagyok nyugdíjas, s még mindig fel-felujjongok időnként, hogy mennyire jó is ez! A nyugdíjam soha ne legyen rosszabb, még elég jó az egészségem, semmiért nem maradtam volna munkában. (Ha már megállítani nem tudom az időt, legalább kihasználom!) - Jó tervezgetést addig is!
Igen, azon a réten volt még távolabb vagy 10-15 őz, vadludak, kócsagok, varjú, stb. Egy terített asztal volt az az állatoknak.
Na, ez már tényleg nagyon OFF itt, de azért még válaszolok. Mivel gyakorlatilag azonos korúak vagyunk, természetesen ismerem az említett filmet, akkoriban szinte halálra röhögtem magam rajta a moziban. És igen, ott a turistacsoportot szinte minden érdekelte, csak az nem, hogy mit is látnak az európai körutazáson! :-)
Nálunk én a fiammal vagyok (voltam) úgy, mint te az unokákkal. Olyanok voltunk mi együtt a túrákon, mint a székely ember meg a fia. Mivel egyikünk sem egy bőbeszédű, jókat tudtunk egymás mellett hallgatni.
Fogalmazhatunk ahogy akarunk, de egy többnapos túrán kicsit lemondok a kényelemről, miközben úgy érzem biztonságos, ismerős lelki-érzelmi állapotban vagyok, ahol nem érzek fenyegetést. Vagy ahogy én szoktam fogalmazni: otthon érzem magam, a természet befogad. Szóval jó ott! :)
Többnapos túrára menni csoporttal pedig olyan, mint egy buszos, csoportos, európai körutazás. A végére minden résztvevő ismerni fogja a többi résztvevő pereputtyát, szeretőjét, intrikákat, stb., csak éppen a meglátogatott országokról nem fog tudni szinte senki semmit. (Volt régen egy film: Ha kedd van, akkor ez Belgium 1969 - ez éppen erről szólt.)
Nem volt rossz még fiatalon egy-egy csoportos, bandázós túra, jó társaságban, de ma már, ha a természetre vágyom, én is magam megyek. Ha a természetet akarom megismerni, ne mással ismerkedjek! (Kivétel csupán az unokáim, velük szívesen járok több napra is, de őket már ismerem.)
Ezzel a komfortzónából való kilépéssel most megfogtál! Én nem szeretek kilépni a komfortzónámból, viszont azt az évek során - úgy tűnik - eléggé nagyra tágítottam magam körül.
A komfortzóna az a kényelmes, biztonságos, ismerős lelki-érzelmi állapot, ahol nem érzünk fenyegetést, és kiszámíthatóan működünk a megszokott rutinjaink, tevékenységeink mentén, energiát takarítva meg, de a fejlődéshez és a növekedéshez fontos, hogy időnként kilépjünk belőle a kihívásokkal teli, új tapasztalatokat nyújtó növekedési zónába. A dőlt betűket loptam a gugli AI keresőjéből.
Vagy húsz éve a többnapos, sátras túrázás még valóban kívül esett a komfortzónámból, de aztán gyorsan megszoktam, kényelmes, kiszámítható lett számomra. Belekerült a komfortzónámba. Ebben kompletten benne van a 15-18 kg-os hátizsák háton hordozása, a 20-30 km-es napi menet, a normál magyar időjárás kora tavasztól késő őszig. Meg még sok minden, ami most nem jut az eszembe.
Ami biztos nincs benne (sőt, ahogy magam ismerem, nem is lesz), az a társaságban való többnapos túrázás. Sokszor kérdezik, miért járok magamban. Erre a szokásos válaszom: Ha más is jönne, akkor én biztos otthon maradnék! :-D
Azt hiszem teljesen egyetértünk! Nem vagyunk egyformák, s mindenki másként csinálja. (..és így van ez jól!)
Nem is célom bárkit akarata ellenére sátorozásra "kényszeríteni". Ha valaki a logisztikát élvezi tervezgetni, vagy szeret más-más vidéken élő emberekkel beszélgetni, hát tegye! Még meg is értem! Az utóbbi évben én is rákaptam az egy-egy napos túrákra a geodéziai tornyokkal kapcsolatban. Megvan ennek is a maga íze, de el nem hagynám az időnkénti többnapos, kint alvós túráimat.
Úgy gondolom, hogy ha valakiben van vonzódás az erdőben alvásra, csak éppen eddig senki nem ösztönözte erre, az ne az én lustaságomon múljon. (lásd: Okulare 77749 hsz.) Igen is, tudja meg, hogy mit hagy ki, s ha így is kihagyja, az már az Ő döntése.
Nekem, hozzád hasonlóan, a lehető legnagyobb fokú szabadságot jelenti a sátorozás. Én, ezeken az útjaimon azt is élvezem, hogy kilépek a komfortzónámból. (Kicsit nehezebben mosdok, a földön alszom, ritkábban eszem, stb.) Ezekkel együtt, vagy pont ezek miatt, hihetetlen élmény elmélyedni, és felfedezni azt a világot!
"Szeretek a térkép és a menetrendek fölött tanakodni, mérlegelni, tervezni."
Munkával töltött életemben a munkaszervezés (is) volt a dolgom. Az, hogy egy munkafolyamatot minél praktikusabban, gyorsabban és költséghatékonyabban lehessen jól elvégezni. Sokszor élveztem az ezzel való törpölést, de már csak pihenésképpen is imádtam a többnapos túrákban a tervezés minimalizálását! Mert szerintem ez az egész sava-borsa! Csak úgy nekiindulni egy útnak, hogy ahogy esik, úgy puffan. Mondjuk ehhez hozzá tartozik az is, hogy el kell tudni fogadni azt, amit aztán az élet/sors dobni fog. :-)
Ezzel én is így vagyok. Szeretek a térkép és a menetrendek fölött tanakodni, mérlegelni, tervezni. Főleg, ahol nem egyértelmű, hogy hogyan szakaszolok, hanem van több opció... Igyekszem egyébként mindíg legalább egy "B" tervet is kovácsolni. Volt már szükség rá.
engem azonban inkább gyakorlatias indokok vezetnek a sátorozásnál
Mindenki a maga gyakorlati szempontok szerinti túráját csinálja, ahogy azt már párszor meg is beszéltük, csak lehet hogy ilyen szemszögből már elég régen. :)
Voltam sátorral is többször az elmúlt években, de azt inkább felvertem egy kempingben, bázisnak 2-3 éjszakára. A megtehető napi távolság tekintetében jelentősnek érzékelem a különbséget abban, hogy mennyit tudok menni. Ha a sátor is nálam van, akkor a napi 20 km-nél nem szívesen megyek többet (és azt is lehetőség szerint úgy, hogy napközben a legmelegebb órákban ne kelljen menni). Könnyebb cuccal ennél többet szoktam, és szeretek menni. És itt jön be az, lehet hogy könnyebb felszereléssel más lenne a véleményem.
A túralogisztika nekem a játék része, de ebben nem vagyok mérvadó.
Párszor bivakoltam viszont esőházban. Az se mondható általában kényelmesnek, ugyanakkor azt szeretem, és nem csak a praktikus szempontok, hanem az "erdő része vagy" érzés miatt, amire hadidoki is utalt.
"Igazán fontosabbnak a természetben alvás utánozhatatlan hangulatát, élményét tartom. "
Tök igazad van, engem azonban inkább gyakorlatias indokok vezetnek a sátorozásnál. Egyrészt ugyanis a sátorozással megszabadulok egy komoly logisztikai kihívástól, vagyis a szálláskereséstől, emiatt pedig sokkal olcsóbban is lehet többnapos túrákat tenni. Egy 4-5 napos túrán szállásokra elköltött pénzből simán megvehető egy átlagos túrasátor, amely aztán hosszú évekig használható.
Másrészt, ha sátorral megyek, az szinte abszolút szabadságot ad. Nem vagyok szállásokhoz, napi közlekedéshez kötve, gyakorlatilag akkor és annyit megyek, úgy osztom fel a távot napi szakaszokra, ahogy éppen jólesik. A sátorozással töltött sok év alatt megtanultam egy fürdőszivaccsal tetőtől talpig lemosakodni pár deci víz segítségével, tehát még csak a mosakodás hiánya sem szálláskeresésre kényszerítő tényező.
Az alföldi kékbe belevágva kicsit tartottam attól, hogy nehezebben fogok majd sátorozásra alkalmas helyet találni, mint az erdősebb vidékeken, de aztán semmi problémám nem volt ezzel sem. Szinte bárhol lehetett ott is találni pár perces kereséssel egy éjszakára megfelelő sátorhelyet. Aztán persze volt olyan hely, ami szinte főnyeremény volt, de akadt feledhető is közöttük.
De nyilván mi ketten egy kicsit kilógunk az itt fórumozók többségéből a sátorozáshoz való hozzáállásunkkal. Belátva ezt mostanság már nem is nagyon igyekszem másokat meggyőzni arról, hogy követve a példánkat sátorral járja a természetet, vagy bármilyen más szempontból vegye figyelembe azt, amit mi, az "öregek" mondunk, vagy teszünk.
Ahogy pár napja már linkeltem is ide: mindenki másként csinálja. Nincs jó és nincs rossz módszer, csak különböző módszerek vannak. Aztán van, akinek az egyik a szimpatikus, másnak pedig egy másik, vagy éppen harmadik. Mondjuk ez az utolsó állításom eléggé közhely lett, de teszek rája, mivel ez a lényeg!
Lám, vannak itt nálam okosabb emberek! Én 20 éve zárt cellás polifoamot használok, s így, 70-hez közeledvén, nekem még mindig kiválóan megfelel.
Amúgy a földön (polifoamon) jó aludni! Csak az a trükk, hogy megfelelő helyet találjunk magunknak. Nekem az elmúlt 20 évben talán kétszer sikerült botrányosan rossz helyet kifognom. Inkább egy fél órával hosszabban keresgélek, akár még ki is próbálom a talált helyet a leterített sátorponyvára fekve, s csak utána verem fel a sátrat.
ui. Azért az pld. egy elég jó élmény, ha reggel ébredéskor, kinézve a sátorból, két szarvastehén legel tőled alig 20..25 méterre! (Lásd: hadidoki.ini.hu KDP Iszkaszentgyörgy-Eplény szakasz 3. nap)
Igen, ezt el is felejtettem írni, hogy a természetben lefekvés, ébredés az biztos, hogy nagyon klassz élmény. Ezt még nem próbáltam. De tényleg kacérkodok vele, viszont ki tudja mikor jön el az ideje. :-)
A mosdás kérdéskörön túl tudok lépni. Viszont a kénylemes alváshoz mit javasolnál? Vannak már manapság jobb opciók, mint a polifoam? (Nyilván olyan megoldásra gondoltam, ami gyalogtúra kompatibilis.)
Ismét nekivágtam egy túrának. Katymár környékére látogattam el, s ezzel le is tudtam azt a környéket. Szépen sütött a nap... a felhők felett (legalább is ezt mondták az időjósok), bár én semmit nem tapasztaltam belőle. Szép, elmélázó túrán vagyok túl.
A részleteket a hadidoki.ini.hu lapon, az "Egyéb túrák", "Geodéziai tornyok" alatt találjátok meg.
