Ebben a topikban kéne megbeszélni a húsevés körüli félreértéseket.
Ne trollkodjátok szét a topikot, ellenkező esetben moderátori segítséget fogok kérni, ha valaki szándékosan más témáról ír.
Még mindig kevered a magömlést és a házastársi szexet, és most hozol egy példát, amiben nem fogod fel, hogy a véletlen, valszeg alvás közben történt magömlése miatt magának tisztátalan állapotot okozó magömléses férfi a véletlen magömlése után még simán tud, ha akar szexelni a nejével, és ezzel tisztátalanná tenni a feleségét is ezáltal.
16.Ha valamely férfiúnak magömlése van, mossa meg az egész testét vízben, és tisztátalan legyen estvéig.
17.És minden ruha, és minden bőr, amelyre a magömlés kihat, mosattassék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig,
18.És az asszony is, akivel férfiú hál magömléssel. Mosódjanak meg vízben, és tisztátalanok legyenek estvéig.
A véletlen magömlés okozott tehát tisztátalanságot itt is, a férfinál is, a feleségénél is, ha szexelt vele, sőt, a ruháknál is, amikkel érintkezett a magömléses férfi, és nem a tudatos, házastársi szex közbeni magjának a legális kiömlése a gond tehát ilyenkor, hanem a házastársi szexen kívüli, véletlen (pl. álmában) magömlése.
Van magömlés tehát a házastársi szexen belül is, de azt házastársi szexnek, “együtt hálásnak” nevezi itt (is) az Ige, és nem magömlésnek.
Magömlésnek a házasságban élő férfiaknál az “éjszakai véletlenséget”, elsősorban az alvás közbeni magömlést, (vagy akár a szintén nem az asszonnyal hálást jelentő maszturbációkor kiömlött magot) nevezi itt is az Ige.
A házasélet nem okoz tehát tisztátalanságot annak ellenére sem, hogy ott is kiömlik a férfi magja.
Számomra szart ér, az ha valaki ugyan buzgalommal, erős hittel, nagy meggyőződéssel mondja amit mondd, hogyha hülyeséget mond.
Ezért a romlott meg a kapcsolatom Leslielacibácsival, mivel hajamat téptem, amikor erős és buzgó vallásos hittel mondta azt, hogy angyalok fűtik a Napot, valamint 12 darab 10 kilométeres kapun megy át a Nap.
De mit kellett ma olvasnom! Laci megint azzal jött elő, hogy a/z (ateista) tudósok ugyan találgatják hogy mitől is meleg a Nap, de sohasem fognak eljutni az igazsághoz, hiszen ignorálják azt a szent bibliai állítást hogy Isten fűti a Napot.
Én tudom mi Laci bácsi számára a leggyűlöltebb társadalmi csoport: az ateista tudósok.
Alapvető jelentés és témák Az אָבַד kifejezés azt az elképzelést fejezi ki, hogy valami végérvényesen eltűnik – legyen az élet, tárgy, lehetőség vagy nemzet. A kifejezés magában foglalja a fizikai megsemmisülést, a nemzeti romlást, a személyes veszteséget és az örök kárhozatot.Rendszeresen negatív hátteret képez, amely előtt Isten megmentő cselekedetei ragyognak.
Előfordulások a kánonban
A ige körülbelül 184 alkalommal fordul elő a Teremtéstől Zakariásig. Narratív, jogi, prófétai, bölcsességi és költői könyvek egyaránt használják, ami mutatja fontosságát mind a szövetségi ígéret, mind a figyelmeztetés szempontjából.
Az isteni ítélet kontextusai
1. Globális ítéletek: „Minden élőlény, amely a földön mozgott, elpusztult” (Teremtés 7:21). 2. Nemzeti katasztrófák: „Moáb nemzetként elpusztul” (Jeremiás 48:42). 3. Egyéni felelősség: „A gonoszok elpusztulnak Isten előtt” (Zsoltárok 68:2).
Az ige emlékezteti Izráelt arra, hogy a szövetséget betartó Isten egyben az igazságos Bíró is, aki nem nézi el a bűnt.
Figyelmeztetések a szövetséges közösségnek
A Deuteronomium többször is összekapcsolja az אָבַד szót a szövetség megszegésével. „Ha elfelejted az Urat, a te Istenedet, ... biztosan elpusztulsz” (Deuteronomium 8:19). A száműzetés (4:26), az örökség elvesztése (30:18) és még az identitás elvesztése (28:20) is elkerülhetetlennek tűnik, ha a nép a nemzetek szokásait veszi át.
Kontraszt az üdvösséggel és a megőrzéssel
A szó rendszeresen ellentétben áll az üdvösséget kifejező igékkel. Zsoltárok 37:20: „ A gonoszok elpusztulnak; az Úr ellenségei olyanok lesznek, mint a mezők dicsősége, eltűnnek – mint a füst, úgy tűnnek el.” A Zsoltárok 41:5-ben Dávid ellenségei azt kívánják, hogy „elpusztuljon”, de az Úr „támasztja őt betegágyán” (41:3). A bibliai történet a pusztulás lehetőségétől az ígéret felé halad, hogy senki, aki az Úrban bízik, nem fog véglegesen elveszni.
Az emberi cselekvés és felelősség
Bár Isten gyakran hoz végzetes ítéletet, az emberi döntések gyorsítják azt. „Népem tudatlansága miatt pusztul el” (Hóseás 4:6). A királyok elpazarolják az erőforrásokat, így „a gazdagság szerencsétlenség által veszik el” (Prédikátor 5:14). A gondatlanság, az igazságtalanság vagy a bálványimádás gyorsítja a romlást.
Ideiglenes és örök dimenziók
A próféták ezt az igét használják az azonnali történelmi összeomlásokra (Asszíria, Babilon) és a végső eszkatológiai végzetre. Ézsaiás látomása: „A megítélt pusztítás igazsággal fog elárasztani” (Ézsaiás 10:22). A pusztulás tehát magában foglalja mind a jelenbeli csapást, mind az Istentől való végleges elszakadást.
Remény a pusztulás fenyegetése közepette
Joel megígéri, hogy a bűnbánat elhárítja a pusztulást: „Ki tudja? Talán meggondolja magát és megkönyörül” (Joel 2:14). Az Úr pusztítás iránti vonakodása lesz a közbenjárás alapja (2Mózes 32:12; Ámós 7:2).
Mesiási és eszkatológiai összefüggések
A Zsoltárok 2:12 előre jelzi a Messiás uralkodását: „Csókoljátok meg a Fiút, nehogy megharagudjon, és ti elpusztuljatok lázadásotokban.” A Szolga munkája garantálja, hogy „az igazak nem lesznek elhagyatva” (Zsoltárok 37:25). Az Újszövetség, különösen János 3:16, ugyanazt a héber fogalmat veszi át görög kifejezésekkel, megmutatva, hogy az evangélium Isten válasza az Ószövetségben bejelentett pusztulás veszélyére.
Összefoglalás
אָבַד bemutatja a bűn súlyosságát, az isteni ítélet bizonyosságát és a szövetséghez való hűség szigorú alternatíváját. Azonban minden pusztulás fenyegetését ellensúlyozza az ígéret, hogy az Úr „nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindenki megtérjen”, egy igazság, amely mindkét Testamentumban ösztönzi Isten népének küldetését.
Te a hitgyülis forditást jonak tartod a Károlit pedig hibásnak, ezt pedig az "-endő" igenévvel indokoltad pedig az csak ugyanolyan értékű mint a gyülis forditók által használt "-Ő"-igenév.
Ez nagyon nagy szégyen, mert szegény téveszmés módon azt hiszi hogy az -andó, -endő végű más értelmű, mint az -ó, -ő végű.
"El kell hagynod a (el)veszendőnek fordítást emiatt, mert az egy befejezett állapot, és fordítsd úgy, ahogyan Károlin kívül az összes fordító annak fordítja, sőt, a héber anyanyelvű és görögül is valszeg közülük sokan anyanyelvi szinten beszélő 70 zsidó tudós fordította Jézus előtt évszázadokkal."
Kicsit agreszivnak tünik nekem innen hogy meg szeretnéd mondani mit köll tennie hig embernek (Ő az alkalmazottad?). Mit csinálsz vele ha nem fogad szót?
A LXX tényleg jelentős forditás, de Mózes könyveit leszámitva mint forditás csapnivalo. A legenda szerint csak ezt forditotta a 70 zsidó bölcs, a többi könyv forditása már szakaszonként történt, hemzseg a hibáktol, félreértésektöl. Évszázadokon át alakitották, csiszolták... Dániel könyvének forditása lett a legrosszabb-le is cserélték az egészet...
Lényeg a lényeg hogy az LXX betöltötte a funkcióját mert még egy ilyen pontatlan, hibákkal és tévesztésekkel teli forditás is jobb mint a semmi, de tekintélyként erre hivatkoznod a saját szempontodbol rossz választás.
De még szükséges szót ejteni a vitatott rész Péld 31,6 első szakaszárol:
Adjatok alkoholt az elveszőnek- Hgy forditás
Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek- Károli
Te a hitgyülis forditást jonak tartod a Károlit pedig hibásnak, ezt pedig az "-endő" igenévvel indokoltad pedig az csak ugyanolyan értékű mint a gyülis forditók által használt "-Ő"-igenév.
Ha elfogadjuk a Károlit hibásnak akkor a gyülis is szükségszerüen hibás mégpedig a te saját logikád szerint:
te azt képzeled hogy ha itt az "elvesző" szót használjuk azzal megmented a reményt (mármint a bünös megtérésére)-de tévedsz.
"elveszendő"(Károli) -azt jelöli aki a pusztulás felé tart, ez a sorsa/jövője
"elvesző" (Hitgyülis) -azt jelöli aki éppen most veszik el , folyamatosjelen idejű ténymegállapitás. Aki elvesző az éppen most semmisül meg...
Ez az -ó Képző kifejezi a milyenséget/tulajdonságot.
pl hakdokló- Nem olyan ember akinek reménye van hanem éppen a haldoklás folyamatában van.
elvesző- akkor a jelen pillanatban épp az elveszés az ő legfőbb jellemzője
Ha szerinted az "elveszendő" forditás azért rossz mert kényszeritő erejü akkor az "elvesző" azért rossz mert megállithatatlan, föltartóztathatatlan. Egyik szó sem ad okot a reménykedésre, hanem mindkettő szerint veszendő
Fölmerülhet még a zavarbaejtő dilemma, amire csakis egyedül te tudhatod a választ, csak te tudsz segiteni: Ha az illető "elvesző"-nek még szerinted van reménye, miért akarod leitatni?
Aki felöl van remény azt józanságra inteni,bünbánatra köll hivni , mint Ninivét
Aki elvesző/elveszendő annak adni a bort, hagy felejtsen...teljes képtelenség.
Menthető embert leitatni éppen ostobaság lenne, azzal csak elvesziti az itélőképességét...
1. A 6. vers nem csak az elveszettség állapotában lévőknek fogalmaz meg ajánlást, hanem a 6 vers második fele a bort másoknak ajánlja, az elkeseredett lelkiállapotban lévőknek."
Péld 31,6Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredettszívűeknek.
Jó próbálkozás, nézzük meg tehát mit fejez ki ez a ("marah- nefes" ) szókapcsolat, hogyan használja az irás más helyeken:
Jób részletesen el is magyarázza pontosan milyen lelkiállapotban van az ilyen ember:
Jób 3,20Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredettszivűeknek(marah- nefes)?
21. A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22. A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Miért köll élnie annak aki meg akar halni? -kérdezi Jób. Olyanron van szó aki a halált kivánja.
2Sám 17,8a te atyád és az ő emberei igen erős vitézek és igen elkeseredett szívűek (marah- nefes), mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn.
-Mondja a tanácsadó a lázadó Absolonnak..
A medve a mezőn akitöl elvették a fiait-a biblia ezt a metaforát a végső pont szemléltetésére használja, az ilyen számára nincsenek egyéb szempontok, ez a jószág nem mérlegel fájdalmában.
Hát igy- akik keresik a sirt de nem találják- Jób szavaival, ők a keseredett szivüek, nekik való a bor.
Itt tehát szinonimák szerepelnek , az elveszendőnek "abad" adjuk a bort és az alkoholt az olyan megkeseredettnek mint a fiátol megfosztott medve, aki a halált keresi és a koporsója az egyetlen öröme.
- a lélek megvidámítására alkalmas (Zsolt 104.15.) bort (3. Mózes 10.10.), mert Istent elsősorban nem lélekkel, hanem szellem által kell imádni
Mindenkor, nemcsak a sátorban s nemcsak a levitának. Ezért tilos bort inni mindenkor, mindenkinek: mert elménket homályosítja, tompítja, s veszélyezteti a szentet a közönségestől, a tisztát a tisztátalantól való megkülönböztetési képességünköt. Döntési képességünket, ítélőképességünket is veszélyezteti a bor: ezért tilos a királynak. Ám hatékonyan lassít, tompít, bódít, homályosít a bor, ezérthát veszendőnek való...
Mert biza se Nemo, sem én nem az éjszakai véletlen magömlésről írtunk!
Nem arról, hanem az egyáltalán nem véletlenül, hanem az Istennel való találkozásra készülő azon emberről írtunk, akinek a nagyonis tudatosan, (azaz nem véletlenül!) végzett házastársi szextől határozott időre tartózkodnia kell(ett) bizonyos esetekben Isten parancsára!
Ez az ószövetségben a Sínai hegynél történt először meg (2. Mózes 19.15.), s erre utalt Nemo is Tafkónak 18 éve az általam idézett írásában!
Ott van leírva ugyanis az, hogy az Úr jelenlétébe ily módon is megszenteltként kellett mennie az embereknek, hátra hagyva a hétköznapokat jelképező dolgokat,
- a mindennapos lótás-futást, és azzal járó agyi leterheltséget jelképező sarut (Mózes a csipkebokornál),
- a mindennapok gondjait, kisebb-nagyobb vétkeit jelképező, szennyes ruhát (Jóshua főpap, Zak.3.1-8., a Sínai hegynél a ruhák kimosatása, 2. Mózes 19.10.),
- a lélek megvidámítására alkalmas (Zsolt 104.15.) bort (3. Mózes 10.10.), mert Istent elsősorban nem lélekkel, hanem szellem által kell imádni,
- a testi örömöket jelképező házastársi szexet is egy ideig (2. Mózes 19.15.;), amit böjt, ima idejére az újszövetségben is fel kell függeszteni (1. Kor. 7.5.), de csak azalatt.
Erről írtunk mi, tudatos tevékenységekről, s az azokról az Istennel való találkozás érdekében történő tudatos lemondásról, ami az emberi én, akarat tudatos megfeszítését jelenti, és az odaszánás jelképe.
Ezt nevezi az Ige megszentelődésnek, de nem amiatt megszentelődés ez, mert tisztátalan állapotban volt az ember, hanem az énünk jelentős részének a hátrahagyását jelenti.
Mert nem volt tisztátalan sem Mózes saruja, sem a házaságy az asszonnyal, és a mértékletes borivás sem.
Egyvalami tisztátalan ezekből, a szennyes ruha, s az, amit az jelképez, a kisebb-nagyobb vétkekkel beszennyezett emberi lélek.
De ebből Isten ad szabadulást, ha töredelmes, bűnbánó szívvel járul elé az ember, ahogyan Jösuának is adott a Zakariás 3-ban.
Nem bonyolult ez, csak helyesen össze kell rakni az összképet…
AI-alapú áttekintésA magömlés (ejakuláció) történelmileg és kulturálisan több vallásban (pl. judaizmus, iszlám) is rituális tisztátalansággal járt, ami nem feltétlenül erkölcsi bűnt jelentett, hanem ideiglenes állapotot, amely a vallási rituálékban való részvételt korlátozta, és bizonyos tisztulási (rituális mosakodási) szertartásokat igényelt a kultuszba való visszatéréshez, a test és a lélek szentségének helyreállítása érdekében.Mit jelent ez a tisztátalanság?
Nem feltétlenül erkölcsi: Inkább "kultikus" vagy "rituális", ami azt jelenti, hogy az illető nem alkalmas a szent helyek látogatására, vagy a közösségi vallási cselekményekben való részvételre (pl. templom, oltár).Ideiglenes: A tisztulási szertartások (pl. rituális mosdás, fürdés, mosakodás) elvégzése után az állapot megszűnik.A szenttől való elválasztás: A "tisztátalan" állapot elválasztja az egyént Istentől és a közösség szent életétől.
Hol találhatók erre utalások?
Ószövetség (Judaizmus): A Leviták könyve részletesen foglalkozik a testnedvekkel kapcsolatos tisztátalanságokkal. A magömlés is ide tartozott, és meghatározott ideig rituális tisztátalanságot okozott, ami után mosakodás volt szükséges (pl. 5Mózes 23:10-11).Iszlám: A magömlés (djanabah) szintén rituális tisztátalanságot (hadath) okoz, ami a teljes testmosakodást (ghusl) igényli a napi imádságok (salat) és a Korán érintése előtt.Kereszténység: Az Újszövetségben a hangsúly áttevődik az erkölcsi tisztaságra (bűnök, kicsapongás), elhagyva a szigorú rituális tisztaság/tisztátalanság különbségtételt, de az alapvető, "testi" tisztaságra való igény megmaradt.
Összefoglalva: a magömlés rituális tisztátalansága egy vallási fogalom, amely a test egy fizikai funkcióját (ejakuláció) kapcsolja a kultikus tisztaság hiányához, ideiglenesen kizárva az illetőt a szent cselekményekből, amíg a megfelelő tisztulási szertartásokat el nem végezi...
Na, na, na, hát érdemi érvekre és egy újabb igei példára egy szimpla “nem“ az biza nem válasz.
Aki ezt annak tekinti, az a saját vitaképtelenségét bizonyítja ezzel. Fudd tehát mégegyszer ennek a témának, mert ez az érdemi érvek nélküli szimpla “dehogyisnem” így önmagában állva biza egy büdös nagy sömmi!
Segítek, erről van szó:
“5.És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.
Talán Mózes lábán az általa minden nap hordott sima saru volt a gond, vajon az okozott valamiféle tisztátalan állapotot, ami miatt le kellett azt vennie a lábáról, és úgy kellett utána ugyanazon a helyen állnia, ahol addig állt?
Ennyire nem érted azt, hogy Isten jelenléte a szent, és oda másképp kell járulnia annak, aki odajárul!?
Sem a házastársi szex, sem a bor, sem a saru nem tisztátalan, és nem okoz tisztátalan állapotot az életünk során, de minderről le kell mondani egy időre akkor, ha Isten elé járul az ember.”
—————
A szokásaink, az akaratunk megfeszítésének a jelképe az, amikor lemondunk a saru által képviselt napi lótás-futást, ügyes-bajos gondjainkat jelképező elmebeli leterheltségünkről, az ember szívét megvidámítani képes borról vagy épp a házastársunkkal való, Isten által is engedett, örömöt okozó szexen való agyalásunkról.
Az újszövetségben is felbukkan az akarat ilyen megfeszítése, ott pl. a böjt ideje alatt tiltott a szex (1. Kor.7.5.), de nem amiatt, mert az tisztátalanság volna (merthogy nem az), hanem amiatt, mert ezzel mutatja be az ember Isten számára azt, hogy képes odaadnia magát teljesen Istennek ezen idő alatt.
Persze írhatod ezekre a soraimra is azt, hogy ”dehogyisnem”, de az továbbra is a vitaképtelenséged bizonyítéka lenne.
A nemi közösülést penig nem "bélyegzi" rituális tisztátalanságnak az Íge, hanem azt eredményez.
———————————————————
Dehogy eredményez rituális tisztátalanságot, dehogy eredményez a házastársi szex, pont erről írt ott Nemo tök jól, csak értened kellene!
5.És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.
Talán Mózes lábán az általa minden nap hordott sima saru volt a gond, vajon az okozott valamiféle tisztátalan állapotot, ami miatt le kellett azt vennie a lábáról, és úgy kellett utána ugyanazon a helyen állnia, ahol addig állt?
Ennyire nem érted azt, hogy Isten jelenléte a szent, és oda másképp kell járulnia annak, aki odajárul!?
Sem a házastársi szex, sem a bor, sem a saru nem tisztátalan, és nem okoz tisztátalan állapotot, de minderről le kell mondani egy időre akkor, ha Isten elé járul az ember.
Általában olyan <ember>, aki több szeszes italt fogyasztott, mint amennyit szervezete az alkohol hatásának mutatkozása nélkül elbír; nem teljesen józan. Látszott rajta, hogy ittas. || a. Részeg (I. 1). Annyira ittas volt, hogy járni is alig tudott. A bálvány körül körben táncoló ittas nép. (Gárdonyi Géza) Véletlenül látta meg a hazatérő ittas áldozatot, és tettét a pillanat sugallta. (Babits Mihály) || b. Ilyen emberre jellemző, vele kapcs. Ittas állapotban.2. (átvitt értelemben) Vmitől ittas: a kábult önfeledtség v. mámoros elragadtatás állapotában levő <ember>; mámoros, részeg. A győzelemtől, az örömtől ittas. Van a tündéreknek virágnyoszolyája, Örömtől ittasan heverésznek rája. (Petőfi Sándor) Az egész város ittas volt a pompától. (Mikszáth Kálmán)...
Ha a rituális papi italtilalom a bort általánosságban megbélyegzi mint "elmehomályosítót," akkor ugyanígy megbélyegzi mint tisztátalanságot a feleséggel való szeplőtelen élést is. Püff.
Nem(csak) rituális okból nem volt szabad bort inni, hanem mert illegális drog volt. A nemi közösülést penig nem "bélyegzi" rituális tisztátalanságnak az Íge, hanem azt eredményez. Püff...
“Végül” marja meg csak az embert a bor, ezt írja az Ige!
Azon a szinten, amit ott leír Salamon, a veres szemű, ezek szerint már ittas, mulatozás közben még további bort kutató szint után megivott bor marja meg az embert “VÉGÜL”.
Mindezek után, azaz (LEG)VÉGÜL mar a bor, nem az elején.
