Filozófia, spiritualitás, lelki-szellemi élet, szabad szellemi műhely. Baráti beszélgetések.
A Teázóban nem erőltetjük egymásra a saját hitvilágunkat, csak kíváncsiak vagyunk a másikra, szabadon beszélgetünk hétköznapi dolgokról, politika- és erőszakmentesen.
Kedves, ez az irat nem létezik. Bizonyítottan nem létezik. Bírósági ítélet van róla, hogy nem létezik. Hogy mi "látszik benne", azt nagyon jól tudják azok, akik megtévesztésre készítették, terjesztették és sötét okokból riogatnak vele. Nagyon szomorú az egész, tényleg :( A politikai eszközök mindig is durvák voltak, de ez már átlépett egy határt.
A mondatom túlzó foka valóban kissé hatásvadász volt, és ha nekiállunk szétcincálni apró darabokra, akkor persze nem állja meg a helyét, de nem is az volt a szándékom, hogy történelmileg pontos legyek, hanem hogy a felháborodásomnak és a rossz érzéseimnek helyt adjak vele. Ehhez képest nekiugrottál, és lepropagandáztad.
Végiggondoltam, mérlegre tettem, és azt kell mondjam, túlzás lehet, hogy van a mondatomban, mert a sokszoros szó nem számosítható pontosan, és ettől ugye meg is kérdőjelezhető, de propaganda, az nincs.
Személyes véleményt mondtam, személyes élmények alapján. Kisdobosság, úttörőség, KISZ, ha akartuk, ha nem, május elsejei felvonulások és november hetedikék, templomtiltások és egypárti szavazások, töriórák, filozófiaórák, világnézeti ismeretek és pedagógia címen nyomott kötelező hablatyok féléveken át, egy tévécsatorna, majd kettőcske, de ugyanazon a vonalon és egynemű sajtó, egyéb választási lehetőségek nélkül, sőt bármi más próbálkozást, mind sajtóra, mind gyülekezésre, mind közösségépítésre szigorúan megtorolva... Hadd ne soroljam tovább. És ez csak a 70-80-as évek, nem az ötvenes... Ehhez képest most vannak az ellenzéki, meg 'független' (?) médiának eszközei, platformjai, felületei, és beszélhet összevissza, handabandázhat vagy játszhat világmegváltást minden félbolond az utcán is, közösségben is, neten is...
Nyilván lehetne ez jobb is, tágabb is, szabadabb is (bár ahogy elnézem, bizonyos szabadságfok már most is egyfajta kényszerpálya és börtön a hirdetőinek vagy megvalósítóinak), de azt gondolom, az ötvenes évek sötét és súlyos, életellenes működését azonosítani a maival, sőt felminősíteni a maihoz képest, enyhén szólva badarság... És igen, mivel ennyire badarság, ez nekem már egyfajta propaganda. Bocsánat érte.
Részemről, én nem szeretnék ezen tovább rugózni, csak a mondatod túlzófokára kívántam reagálni.
Ami azt az ellenzéki programot illeti, nem fogtam a kezembe és nem olvastam, de... Egyre inkább elhiszem, hogy van. Nemcsak azért, mert bemutatták, aláírásokkal együtt, hiszen lehet hamisítani dokumentumot (persze, más kérdés, hogy érdemes-e megkockáztatni, mert nagy bukás is lehet belőle). És nemcsak azért, mert olyan sok komoly szakember, és nem csupán politikus repült rá, hogy elemezze, mert lehetnek megtévesztők és megtévesztettek. Tudod, az viszont elgondolkodtat, hogy hány ellenzéki, sőt kifejezetten azon párt körüli vezető, elit szakértő, közgazdász és szakpolitikus (már bőven tucat fölött tartunk) elmúlt fél-egyéves nyilatkozatával, elemzésével, nyilvános véleményével cseng össze, ami abban az iratban lenni látszik.
De ez engem spec. nem igazán érdekel amúgy. Az viszont igen, hogy számomra kedves, és kifejezetten értelmes, jóindulatú emberek micsoda indulatokat és időnként butaságokat produkálnak, vélt vagy részleges vagy valós igazuk védelmében. Ez kifejezetten elszomorít. Értem, érteni vélem, és nagyon sajnálom. Ahogy azt is, ha azt látom, hogy - szerintem, és már most bocsánatot kérek a személyes véleményemért - hiteltelen, mert silány és nem becsületes, esetenként kifejezetten ártalmas embereknek adják a bizalmukat, hitüket, jobb reményeiket. És ami még nagyon zavar ebben a mai politikai-társadalmi katyvaszban, ha/hogy a szavak, értelmek és értékek relativizálásával és átforgatásával szép lassan, a beleegyezésünkkel vagy ráhagyatkozásunkkal, de kicsúszik a lábunk alól a talaj.
"Találtam egy részletet egy interjúból, amit Krasznahorkai adott Svédországban egy újságnak: "Most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll... Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek... Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nemcsak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is...""
Ez számomra megmagyarázza azt, hogy miért kaphatott ilyen kitüntetést'. Természetesen, mint művész, bizonyára tehetséges, és sokakat építően is megszólíthat. Ám én úgy látom, hogy ezeket a díjakat a nyugati érdekcsoportok szűk csapata osztogatja azért, hogy népszerűsítsék a globális hatalmi elképzeléseiket támogató rétegeket és művészeket. Az első ilyen mellbevágó felismerésem akkor született, amikor 2009-ben a háborús bűnöket elkövető, ezáltal tömeggyilkos Barack Obama Nobel-békedíjat kapott. Számomra ezek az elismerések értéktelennek tűnnek, hiszen világosan látszik, hogy csak azok kaphatják meg, akik azt a rendszert szolgálják ki, amelyik dönt a díjról.
Tudj' Isten, én a hetvenes években voltam gyerek, a nyolcvanasokban kamasz, meg húsz körüli, az ugye már bőven a lágy időszak volt, de propagandában, irányítottságban, lekorlátozásban, fortélyos félelemben és hasonlókban még akkor is sokszorosát produkálták a mainak.
Bocsánat, hogy visszadobom a labdát: ebben akkor nincs semmi propaganda és túlzás, igaz?
Nézd, tudom, hogy mi máshonnan nézzük a világot. Nem hiszem, hogy ebben valaha is stimmelni fogunk. De azért azt még elmondanám, hogy a megtévesztés csimborasszójának tartom, amikor a kormánymédia egy nem létező ellenzéki programot analizál és elemez hetek óta, hogy azzal riogasson és megtévessze az ártatlanokat. Komoly elemzők és szakemberek rugóznak rajta, tévében és rádióban, ez folyik a propaganda összes csapjából, miközben szó szerint nem is létezik. Nekem ettől már hányingerem van, és nagyon elegem is.
A beszéde (meg néhány, bevallom, elég kevés, általam itt-ott összeolvasott mondata) alapján látom benne a hozzáértést, a tudást, meg a keresést, és a jó felvetéseket, és... látni vélem, ahogy - szerintem - félremegy. Mintha nem azt hozná ki a kereséséből, a töprengéséből, amiért valaha nekiindult.
Erre mondom én, hogy valamiféle előítéletek vagy mik ragadtak rá. És erre mondod te, hogy erősen depresszív. Igen. De ez a kettő alighanem nagyon szorosan összefügg. És egymást generálja.
Valahol, egy hosszabb, a Nobel-díjnak örömködő eszmefuttatás alatt beleolvastam a hozzászólásokba. Többen írták, nyilván a beszédére is utalva, hogy ő egy angyal. Hát... nem gondolnám...
Azt hiszem, amit írsz, hogy egyesek túlzásba viszik a pozitívkodást, - nos, ahogy sok mindennek, úgy ennek is megvan az ellenpontja. Vannak, akik a negatívat nyomják túl. Hogy ez most művészet, vagy csak folytonos panaszkodás a mindennapokban, vagy politikai acsarkodás, savanyúaszőlősködés, szinte egyremegy. Ártalmas lehet, ez is.
"Már ott tartok, hogy kezdek avilágon semmit elhinni."
És ezt nagyon jól teszed. Kételkedni, utánajárni, megvizsgálni, - ez a legtisztább. Már persze, ha az adott dolog érdemes ilyen erőfeszítésre.
Van erre nekem egy kifejezésem, hogy gyököt kell vonni mindenből. A dolgokból, infókból, véleményekből. Megnézni pro és kontra, jobbról, balról, alulról, felülről. És a fals sallangokat levágni.
Ahogy kinyílt vagy inkább elszabadult ez a világ, annyi infó kereng körülöttünk és ezzel párhuzamosan annyi tévedés és annyi megtévesztés... És ezekre ráerősít nemcsak a média, de a net, a technika, az AI... Fantasztikus lehetőségeket rontunk el újra és újra. Ahogy az atomenergia használható jóra és rosszra, ugyanúgy ez a nagy információs robbanás is lehet éltető, fejlesztő, és totálisan romboló. Csak nem házakat, gyárakat és embereket pusztít közvetlenül, hanem az értelmet, a szavak értelmét, és így a hitet a hihetőséget, a kapaszkodókat, a belső bizonyosságot, biztonságot.
"Az 50-es évek propagandája kutya fasza ahhoz képest, ami most történik."
Nyilván ez a mondat se tartalmaz egy grammnyi túlzást vagy propagandát se...;-)
Tudj' Isten, én a hetvenes években voltam gyerek, a nyolcvanasokban kamasz, meg húsz körüli, az ugye már bőven a lágy időszak volt, de propagandában, irányítottságban, lekorlátozásban, fortélyos félelemben és hasonlókban még akkor is sokszorosát produkálták a mainak.
Igaz hogy nem vagyok erőm teljében, ez a fránya megfázás!, de függetlenül minden kritikától, csak a filmet néztem meg, leírom ezzel a híres művel kapcsolatos gondolataimat.
Ha jól értelmeztem, akkor a nyolcvanas évekről volt szó, vidéken. Hát meg kell mondjam, hogy én Magyarországon éltem a nyolcvanas években, Pesten és nagyon gyakran vidékre is jártam. De ilyen depresszív helyzetet sehol nem tapasztaltam. Vidéken tanítottam, ahol tényleg tősgyökeres vidéki emberek éltek, de ez, ami a filmben van, sehol nem tapasztaltam. Igaz hogy sokkal szegényebb volt még az átlag ember is, de munka folyt, fiatalok-idősek dolgoztak, mint minden agyilag egészséges ember. Senki nem hányódott az utcán. Amit a filmben mutatnak, az szégyen és gyalázat. Ráadásul egyszerűen nem igaz!
Lehet, hogy az író brilliánsan fogalmaz, de amit ő kivetít, mármint Krasznahorkai, valószínűleg az az ő belső lelki nyomorának, traumáinak a kivetítése. Ő ezt látta, erre emlékezett, elég szomorú.
Lényeg az, hogy 7 órán keresztül nyomatja a totális reménytelenséget, nincs semmi katarzisz, a néző nem kap semmit ami építené, inkább belőle vesznek ki minden pozitív érzést. Minden porcikájában lenyomó film, a magyar életről egy totálisan hazug képet vetítve. (Nem mondanám, ha nem lettem volna jelen ebben az időben. Ott a nagyalföldön IS! a fővárosban IS, vidéken egyaránt!)
Tehát ha ez a nihilista film a fő műve ennek az írónak (tudom, tudom, az egész életműért kapta a díjat), ha egy társadalom az ilyen és ehhez hasonló művekért ilyen magas díjat ad, akkor a társadalommal is nagyon nagy gond van. Igen, fontos tudni a negatívumokról, de tilos elmerülni részben kiagyalt halálkultúrákban, mert akkor azonosulsz vele.
Szóval az egész túlzó, sötét, egyoldalú, egészséges agyú embernek soha nem ajánlanám. Mind az íróval, mind a film létrehozójával, valami nem stimmel.
Ezeket minden külső befolyás nélkül írom. Talán ma belenézek a kritikákba. Ciaó :-)
Tisztelettel megköszönöm a küldeményt kedves 7fő, nagyon nagyon kedves és figyelmes vagy. Itt most reggel 6 óra van, az este a láz miatt már nyolckor aludtam, így elég hamar ébredtem. Bronhitisz, fájdalmas torok, taknyom-nyálam. Szóval per most reménytelen állapotban vagyok.
Nem szabad propagandát nézni és olvasni. Ez a titok. :) Független sajtót olvass és nézz. A pokolban külön bugyor van fenntartva azok számára, akik jóhiszemű, ártatlan embereket megtévesztenek, megvezetnek. Nálunk pedig ez megy, intézményesített formában. Az 50-es évek propagandája kutya fasza ahhoz képest, ami most történik.
Na, megnéztem a díjátadó ceremóniának ezt a előadásos részét. Hosszúnak találtam. Főleg azért, mert magyarul beszélt. Bár a hallgatóság kezébe volt adva az írásos szöveg, mégis hosszúnak találtam.
Hiányoltam a tömör mondatszerkesztést. Ez nem kritika, ez az én érzésem. 33 éve élek a nyugati világban és állítom, hogy a nyugati ember nem szereti a láncmondatokat, az olyan mondatokat, ahol a mondat végén már el is felejti az elejét, meg hogy az egész miről szól.
Látom, hogy amit írtál, hogy tud írni, meg a szakma mestere, igen, erre vonatkozott. (Mondhatnám azt is, hogy lenini körmondatokban fejezi ki magát.) Mégegyszer mondom, hogy általánosságban a nyugati ember a tömör, lényegre törő mondatszerkesztést preferálja, nem a cirkálmányos, körülményesen kibontakozót.
Mellbevágó katharzisz sem igazán volt ebben a hosszú szövegben.
Még kiváncsi vagyok a filmre is.
Azért vagyok itthon (és leszek is pár napig), mert megint Torontóban voltam, és valószínűleg valami vérust elkaphattam a tömegben. Itt várakozott bennem néhány napig, mármint a vérus, aztán mára teljesen rámugrott és elúszott belőlem az erő. Szóval van idő megnézni ezt a marathoni filmet. Mégegyszer köszi nektek, remélem mindenki örömmel készülődik a fényes napokra :-)
Most fogom magam és megkeresem ezt a Sátántangót. Köszönöm hogy válaszoltál. Ha a film ilyen hosszú, milyen hosszú lehet a könyv, amiből készült... :-) :-) :-)
És igen, hadd gratuláljak a kis csöppségnek, Neked is és kivánok mindannyiótoknak elsősorban egészséget, boldog együttlétet. :-)
Nahát 7fő! Húúúú de régen láttalak! Hogy én hogy megörültem most NEKED! Hogy én mennyit gondoltam rád! El sem tudod képzelni. Ez egy karácsonyi ajándék most, hogy Te megjelentél :-) :-) :-)
És ahogy ismerlek, megint el fogsz bújni sok időre, ezért gyorsan nagyon boldog karácsonyt kivánok Neked és az egész kis családodnak :-) :-) :-)
Megnézem a filmet, ha meg van az interneten. Köszi!
Dehogyis írom le, sőőőt! Amit írtam, s ha az negatívba csendült, az az internetes szemétnek köszönhető. Ez már megint a soha meg nem szűnő irígység műve lenne?
Már csak az a kérdés, hogy "emel-e", "nevel-e" ? Ez mégsem egy elhanyagolható dolog. Visszamennék az előző hsz-ban kiemelt Nobel-díj idézethez:
"azok között osszák ki díjként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek"
Mert ha nem emel, nem nevel, ha nem szolgálja ráadásul az egész földi emberiséget, akkor mi a francért osztogatják a díjat? (csak itt gondolkodok... bár ha ennyire nem egyértelmű a munkássága, akkor ... )
Tudod, ami itt megy manapság, ez az egymásra- és önmagunkra való mutogatások ... szerintem ez hatalmas ökörség. Egyszer s mindenkorra tudomásul kéne már venni, hogy ne másba keressük a szálkát, hanem örömmel és boldogan veszük észre a gerendát, még nevethetünk is rajta és folyton keressük az utat a JÓ-ra. Ezt szerintem már mindenkinek - nem csak tudnia kellene -, hanem csinálni perc mint perc.
Világviszonylatban már a csapból is ez folyik. Aztán folyik tovább a káoszosodás. Apropó, ha ez az író a világ közelmult- és jelenlegi folyamataiból azt a víziót hozta ki, hogy ez az út a dögletes fizikai- és szellem- lelki halálba vezet, akkor jól vizionálta, I dont blame him. Ezzel is esetleg felfestette, hogy a mocsaras katyvasz hova vezet.
Ja igen, még azt szerettem volna mondani, hogy sokan magukra erőszakolják ezt a "gondolkodj pozitívan", "él pozitívan", stb. marhaságot. Mert hogy! Ha nincs meg ez valakiben úgy, hogy az természetesen jön, semmi flinc meg flanc ráerőszakolás, akkor ér valamit csak. Ha ez a Krasznahorkai ezt mutatja be a műveivel, akkor az helyes, valakinek tükröt kell tartania.
Akkor most megnézem amit beraktál és azt a filmet is, amit mondtatok, akkor pontosabb képbe kerülök. :-)
Örülök hogy ezt írtad, hogy megérdemelte. Én csak arról értesültem, hogy díjazták, aztán a sok rossz hír mellette, róla. Persze minden online. Már ott tartok, hogy kezdek avilágon semmit elhinni. Tele a média hazugsággal. Nemtom ez mire és kinek jó...
"És sajnos sokan egyetértünk azzal is, hogy Magyarországon nem jó irányba mennek a dolgok. De nem akarok politizálni."
Miért ne? Ez egy teázó, arról beszélünk, ami épp eszünkbe jut. Kellene is néhány támpont, mert a neten sok baromságot tolnak le az ember torkán.
Sok mindenben igazad van a felvetéseiddel... De attól még nem kell leírni (=leminősíteni) se Krasznahorkait. Ami biztos, tud írni, a szakma mestere. És gondolkodik is, olyan dolgokról töpreng, amikről mi is írkáltunk, beszélgettünk itt az évek során.
Más kérdés, hogy mikor, mennyire emel. Mikor, mire nevel.
És hogy milyen társadalmi, politikai sallangok, klisék ragadtak rá. (És milyenek ragadtak ránk.) Milyen értékeket és milyen (elő)ítéleteket ad (adunk) tovább.
Igen, ezek súlyos kérdések tudnak lenni. Ahogy a Nobel-díj odaítélésének okai, miértjei is.
