Ok. (Amúgy ez egy olyan téma, amit magam se tudok a maga mélységében felfogni, és szakértő sem vagyok, nem állítom, hogy egyik vagy a másik állítás vagy magyarázat erről a helyesebb vagy sem.)
Azért, gondolom, tudod, hogy csak leírtam azt, amit az ókorban és a középkorban a teológusok gondoltak erről, és a problémámat ezzel kapcsolatban. Nem én találtam ki a Szentháromság teológiáját.
Szerintem az nem biblikus, hogy Isten azt kéri tőlünk, hogy magyarázzuk el a következtetéseink alapján, hogy az Isten miből, hány darabból áll, és melyik darabja pontosan milyen.
Kizárólag biblikusan (Újszövetség alapján) van értelme azt feltételezni, hogy van három isteni, kooperáló entitás egy (isteni) halmazon belül.
De a klasszikus teológiai Szentháromságban az isteni személyek nem pusztán a kooperációban egyek (ez még triteizmus), hanem eleve minden isteni attribútum egy, az értelem is, az akarat is, kivéve a személyek közti relációkat. Sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy az Atya a születés relációjában különbözik a Fiútól, de nincs semmilyen saját gondolata, döntése, ami ne lenne a Fiú gondolata és döntése. Ez sajnos felülmúlja a képzeletemet.
Jön a kérdés, hogy miből gondolom igaznak, amiről tudom, hogy igaz.
"tudat alatt rendeződik" - mennyire is nyúlik vissza az azon való vita, hogy mi a tudat? Tudjuk tisztázni? Tegyük meg, aztán jöhet, hogy mi rendeződik alatta.
Belőlem, az egykori ateistából egy pillanat alatt Isten létezését tudó ember lett. - ebből gondolom, ha nevesíteni kell, hogy miből gondolom azt, amit tudok.
"Aztán még nálatok, a megvezetettek berkeiben is folyik a vita, hogy "háromarcú Isten", vagy csak kettő. Az az egy."
Az egyházatyákra nagy hatással volt a neoplatonizmus, annak is az Egy (τὸ Ἕν) fogalma. Így jött létre az oszthatatlan, egy-értelmű, egy-akaratú, mindenható, mindentudó, részek nélküli, végtelen, egyszerű isteni lényeg fogalma és ennek az adaptálása a keresztény teológiához, a három személyhez.
A "háromarcúság" problémája az, hogy hogyan létezik három külön szubjektum, akiknek egy isteni elméje és akarata van? Erre nem találni sehol a választ.
Egyenlőre úgy néz ki, szimplán fantazmagória, mind a filós és a bibliai. Agyalni rajta azt lehet, de elhinni azt ostobaság mára.
"Nincs Isten=minden OK (?)"
Attól, hogy ismereteink szerint a fantáziált entitás, "abszolútum", "transzcendens" legyen az akár melyik régi kultúra ismeretlen v. ismert szerzőinek a kitalációja, nem lesz semmi sem, sem minden OK.
Még ha létezne sem lenne senkinek ismerete felőle, róla, hiába is nyaljátok be a régmúlt idők, más korainak, a kitalációit.
A világunk működik, a természet teszi a dolgát, de az élet attól problémákat szül, amik ellen a legjobb tudásunk szerint igyekezünk küzdeni, amíg élünk.
És pont.
Ahogy a születésünk, úgy a halálunk is tuti, mert az ilyen a természet.
Ám az nem "OK", ha hülyeségekbe ringatva lábalunk át az életünket, azoknak adjuk át magunkat, az eszünket zsibbasztva.
Nem ritka az ilyesmi, más vallások befolyásolt elméi, pont úgy hiszik azt vallási fantazmagóriát, amit te meg nem lennél képes.
"vice versa" :-)
A normálisan gondolkozó kisebbség. a korhű gondolkozók, meg csak nézik álmélkodva. mit is szopikáztok be, amit nagyrészt a "kész picsa, meleg málé" elve alapján hisztek.
:-O:-P
Bizony, öcsém facsiga, nem különleges eset vagy, kiütötte a józan gondolkozásodat az a mitológiai sztori, meg a mítoszi lények, amibe belepottyantál!
A favorizált főhősödnek (a mítoszi félistennek, akiből szavazással "Istent" kreáltak) is ugyan ez volt az esete, hisz' zsidónak született, azok istenét vallotta "Atyjának".
Az meg emberek által kreált folyamat, hogy a mítoszából, egy hipotézis lett, ami a keresztényi tévtanításokat hozta, istent gyártó okostojások révén.
Ami aztán odavezetett, hogy az 1 az az egy Isten, szert tett egy magával egyidős "Fiúra"
Aztán még nálatok, a megvezetettek berkeiben is folyik a vita, hogy "háromarcú Isten", vagy csak kettő. Az az egy.
Jut eszembe öcsém facsiga!
Ha az "Isten" az három személy, akkor "Szent Szellemnek" is lehet szelleme???
Az, hogy mi mire alkalmas, az egy másik kérdés. Hanem azt mondom, hogy az az érdekes, hogy te személy szerint miből gondolod, hogy tényleg az Istent tapasztaltad meg, és nem csak az agyad produkált valami káprázatot. Függetlenül attól, hogy mások szerint milyen módszer mire alkalmas.
Amikor pedig vizsgálgatod valahogy a bizonyítékokat, amelyek állítólag hivatottak bizonyítani valamit: honnan tudod, hogy vizsgálsz-e bármit, s nem az agyad ver át?
Hívhatsz akármennyi embert segédvizsgálónak, de honnan fogod tudni, hogy nem az agyad ver át, amikor azt látod, hogy vizsgálják? Az agyadra támaszkodva, amely simán átverhet, mint ahogy a szemed, füled, akármid?
Hogyan zárod ki, hogy egyáltalán mindenki hallucinálja a dolgokat, veled együtt?
A hozott képlettel, amit esetleg csak hallucinálsz?
"Mi abban az ostobaság és nem bizonyított (?) testvérem, hogy Isten túl van az általunk érzékelhető valóság körén."
Az hogy ez egy puszta BEMONDÁS.
És nem mellékesen egy orbitális önellentmondás: ha túl van az érzékelhető valóság körén, akkor per definitionem NEM ÉRZÉKELHETŐ, akkor pedig következtetésképpen senkinek semmi ismerete nem lehet róla, tehát nem tehet ilyen állítást se. Kivéve ha fantáziál vagy hazudik, és az állításának semmi valóságalapja nincsen, nincsen igazságértéke, mert nem is lehet igazságértéke. Ezért ostobaság, mert aki az állítást teszi, az nem érti meg, hogy a levegőbe beszél alaptalan marhaságot.
Mi abban az ostobaság és nem bizonyított (?) testvérem, hogy Isten túl van az általunk érzékelhető valóság körén. Úgy gondolod, ez bizonyításra szorul, testvérem?
Mellesleg túl gyorsan reagáltál, amiből arra következtetek, hogy ha - tegyük fel - el is olvastad soraimat, de nem rágtad meg kellőképpen, hogy csak ilyen csípőből leadott válaszreakcióra futotta tőled testvérem.
