Örülök neki, hogy tudtál fürdeni.Én már nagyon elkényelmesedtem :) 25 foktól felfelé tartok csak úszásra alkalmasnak bármilyen vizet, akár tenger, akár uszoda.
Már egy hete itthon meg a depozit is visszajött, gondoltam csak ezután írok esetlegesen Ciprusra először menni szándékozóknak.
Larnakára érkeztünk Wizz air társasággal. Nagyon előnyös volt az érkezési időnk mert gyakorlatilag az első napunk is szinte teljes volt.
Ehhez korai indulás kellett, 06:10 BUD. 09:40 LCA. A pilóta tájékoztatása szerint komoly hátszelet kaptunk(120-130Km/h) így sima 2,5 óra volt az út.
Szállást a Bookingon foglaltunk és ezért a taxinkat a hotelig a Booking rendezte. 26,40€ volt óra szerint. A repülőjegyünk 3 főre 210000ft+60000 a max. 26 kilós bőröndre. Szállás: Golden Bay Beach Hotel. Pyla, kb. 30 kilométer a reptértől. Csodálatos idő fogadott és végig kísért minket itt tartózkodásunk alatt. A tenger végig simán fürödhető volt. Cape Greco félszigeten különösen kellemes volt a víz és nagyon csendes is. Aya Napa megvolt, örülünk, hogy nem ottani hotelt választottunk. Pyla sokkal nyugodtabb. Minket más annyira nem vonz a habparti és hasonlók. A partja gyönyörű az biztos. Autóbérlés: Itt ismét a bookinghoz fordultunk mert 50-55€/nap+ biztosítás körüli árakat találtunk a hotel környéki kölcsönzőknél(depozit nem kell). A Booking partnere az Alamo-Enterprises cipruson. Ehhez visszabuszoztunk(425-ös busz) 2,40€/fő az asszonnyal a reptérre ahol a megbeszélt Ford Fiesta(manuális váltóval) helyett egy Honda Fit itthon Jazz(fokozat nélküli automata) várt minket a másikra megbeszélt áron(35€/nap). Ez olyan görögös, úgyhogy tetszett. Depozit 400€ csak hitelkártyával intézhető! 5 éves 57000 kilométert futott autó nagyon rendben volt. Teli tankkal adták, úgy kell visszavinni! Felmentünk a fővárosba(Nicosia) és a fő buszpályaudvar(Paphos gate környéke) melletti parkolóban hagytuk az autót amíg a Ledra utcában átmentünk a török oldalra. A parkolási díj nem számottevő. Jártunk a hegyekben ilyen olyan partokon de ez egy pihenős nem túl aktív utószezoni nyaralás volt mert főidényben a munkám nem engedte. Főidényben Ciprus szóba se jött volna mert mi autóval Görögországban nyaralók vagyunk. A fővárosból keveset láttunk, Larnakából többet. Elég lepukkant város de jó hangulatú. Nagyon vegyes népek, én szeretem tanulmányozni az életet kívülről és erre nagyon alkalmasak a helyi kávézók(úgy is, hogy nem kávézom) kiülős helyek. A kikötő érdekes, hívogatnak az ügynökök a Zenóbiához meg egyéb merülési helyekhez, hajókirándulásokhoz. Mi magyarok nagyon gyorsan tudunk politikával összekötni dolgokat, én nagyon nem akarok, de meg kell jegyeznem, hogy jó lenne cipruson is egy olyasmi italflakon gyűjtésre ösztönző valami mint itthon az 50ft. a RE. pontokon! Annyi szemét van eldobálva és nagy részük italos flakon. Gyönyörű villák melletti üres telkeken halomban a szemét, elég lehangoló. A ciprusi konyha nekünk kicsit idegen volt. A tzatziki nagyon kapros, sok ételben menta mint fűszer! A muszaka az igen! Fahéjas mint a krétai. A meze vacsora iszonyatos pazarló.(vagy csak a mi szállodánkban?) A 8. fogás után mondtam a pincérünknek, hogy köszi ennyi végünk. Még volt hátra 2 fogás. Mint valami középkori lakodalom. A hotel egyébként az 5* nak megfelelően kiváló volt.
A balos közlekedés hoz érdekes dolgokat de figyelnek a helyiek és türelmesen viselik(kis dudálásokkal) a bénázást. Piros rendszámúak a bérautók így minden helyi tudja, hogy turista van a közelében. Én jó sok ablakot töröltem indexelés helyett de ez kevéssé zavarta a helyi erőket. Az üzemanyagok 1,30-1,40 környékén. A fővárosban olcsóbb. A hegyekben forgalom alig, sziklaomlás miatti útlezárás viszont bármikor lehet. 1-2 napja földrengés volt a szigeten, Pafosz környékén. Kb. ennyi. A hazaút az érkezéssel szemben kései volt tehát az utolsó nap is teljes csak értelmetlen mert már mentünk volna! Hazafelé is hátszelünk volt mert olyan gyorsak voltunk, hogy 15 perc késés ellenére 10 perccel hamarabb értünk Ferihegyre. Vártunk is a lépcsőkre.
Utolsó egész napunk a szigeten, bár a holnapi indulás is kései. Szét fürödjuk magunkat a tengerben november 4.-én Európában, ez szinte hihetetlen! És éget a nap a parton. A hotel szuvenírboltjában egy honfitársnő dolgozik, azt mondta nagy szerencsénk van az idővel. Ilyenkor már nem szokott ennyire szép idő lenni. Elseje óta melegítik a belső medence vizét. De a külsők is bírhatóak.
Húha! Az előző napon már láttam érdekes embereket a hotelben, de ma szembesültem a ténnyel, hogy itt van a Qawsuna Summit konferenciája vagy ilyesmi. A fiam rezzenéstelenül viseli a szokatlan öltözetü, megjelenésü embereket, nincs semmi probléma.
A mai napunk döcögősen alakult, a hotelben maradt valahogy a gyermekáldás személyi igazolványa. Ez a nicosiai buszvégállomás melletti parkolóban derült ki. A gyerek hősiesen vállalta az egyedül várakozást a Ledra checkpoint határátkelő melletti fagyizóban. A tulaj fiával elvolt így mi átmehettünk. Gyarmatáruk stb. nem részletezem, a Revolut kártya működik(7,98ft/1TL) és US$-TL 1/42 is tisztességes árfolyam és dollárban kaptam a visszajárót. Hazafelé felmentünk a hegyekbe egy vízesés lett volna a cél de nem jutottunk el oda. Pár kilométerrel a cél előtt "road closed". A waze nem jelezte. Minden másban tökéletes a szigeten való közlekedés közben. Az autóbérlést majd akkor írom le amikor visszaadtuk és kiderült, hogy minden olyan happy ahogy kezdődött.
Ma Cape Cavo Grekon fürdőztünk, csodálatosan kellemes volt a víz. Sokkal kellemesebb mint a szállodánknál a larnakai öbölben. Ellenben sznorkelezés közben a fiam 3 db. tűzhalat látott. Nem hittem neki amíg meg nem láttam a kis dögöket. Én nem tudtam, hogy a Földközi-tengerben van, az Égeiben még sosem láttam. Az utánunk érkező német családnak mondtam mi a helyzet, a családfő állította, hogy az itt nem lehet! De egészen a partig úszott az egyik úgyhogy meglátta ő is. Itt a hotelben utánaolvastam és már az Adrián is van ez az invazív veszélyes hal. Ez a helyzet. Vigyázzon velük aki errefelé úszkál!
Vasárnap reggel érkeztünk a szigetre, először repültünk W6-al. Próbáltam kihagyni őket de 270 helyett 540000 lett volna az Aegeannal ráadásul athéni átszállással. Telt ház 321 neon, nem volt kényelmes viszont gyors. 2és fél óra.
Szerintem emberfüggő is azért ez. Ha fészen a ciprusi csoportokba beleolvas valaki most októberben, azok tele vannak azzal, hogy ma is fürödtünk meg tegnap is meg strandos képek ahol októberben még nagyon tele van pl. a Nissi Beach.
De amennyire tudom moonwalkr kolléga azért Maldívon szocializálódott és az meg tény, hogy a Földközi-tenger nagyon jó, nagyon szép, de nem a trópusok, se vízhőmérséklet se egyéb szempontból és ez a saját tapasztalatom is.
Az is igaz, hogy ugye közismerten Ciprus az egyik hely Európában ami alkalmas ilyen késői, akár novemberi fürdőzésre.
Hát nem tudom, én Máltára megyek november közepén, majd megírom ott mennyire volt fürödhető a tenger:-)
Azért vannak fokozatok, ő sem azt írta hogy kibírhatatlan volt vagy valami csak kissé hideg.
Amit én tényleg hidegnek találtam az az Atlanti-óceán, Portugáliában is, de még Marokkóban is és nem szezonon kívül hanem júliusban. 10-15 percnél tovább nem tudtam megmaradni benne.
Sajnálom, hogy az időjárás már nem volt az igazi Cipruson. Én annak idején (bizony már több mint 20 éve), november 1-én hajókiránduláson ugráltam be a tengerbe, és fürödtem nagyot. Azt megelőző napokban pedig esténként, amikor visszatértem a kirándulásokról Protarasba), még lementem (más utitársakkal) fürdeni egyet a strandra.
Korrekt volt ez az útinapló. Amúgy tetszett hogy nem ömlengős hanem elég reális, leírod a pozitívat és a negatívat is.
Nekem amúgy bejött Ciprus, főleg a beach-ek, Nissi és Makronissos azért európai viszonylatban igen jók.
Mondjuk mi júliusban voltunk ami elég ideális időszak fürödni.
Még az északnyugati sarokban lévő Akamas-félszigetre mennék el egyszer gyalogtúrázni, gyönyörű és elég érintetlen, na oda jó lenne az október-november mert nyáron az szerintem felejtős.
Az újabb nap ismét kirándulást hozott. Eredetileg az volt a terv még itthon, hogy elmenjünk a sziget másik végére Paphos környékére, és meglátogatjuk az Avakas Hasadékot. Ez közülünk az egyik pár nagy kívánsága volt – mi a feleségemmel pl. voltunk tavaly ott, de olyan különleges, kiemelkedően szép hely volt, hogy szívesen vállaltuk volna újra –, közöltük is a fogadott guide-unkkal. Csak ő ezt a pillanatot választotta, hogy lebeszéljen róla. Ajánlott helyette mást. (Most azt a részt hagyjuk, hogy ezt mennyire vezérelte üzleti érdek, vagy más…de végül Lefkarát „választottuk”, egy közelebbi, talán nem is akkora szám célpontot).
Irány Lefkara. Egy kis falu fenn a helyekben, ahol az asszonyok csipkét vernek (és mindenkinek van egy butikja is, ahol megpróbálja eladni), a férfiak meg ezüstművességgel múlatják az idejüket
keresik a pénzüket. Fuvarozónk kisbusza felkapaszkodott a 800 m magasan fekvő településre, a magasságot éreztük is, már éppencsak 21 °C volt, hűvös, hegyi levegő. Végigbarangoltuk a kis utcákat, megnéztük a csipkéket és alkudtunk az ékszerekre – vettünk is egy szettet, nagyon csinos lesz tőle a feleségem –, ittunk egy kávét, ettünk a „híres” csipkemintás sütiből.
A nap második állomása egy olivaültetvény volt. A hegyekben elmentünk egy helyre, ahol egy csodálatos völgy terült el, amire fentről egy fantasztikus kilátópontról láttunk rá és ami olajfáktól volt zöld. És ezekről az olajfákról szüretelt olajbogyókból a gazdaság mindenfélét készített és egy bemutatón elénk is tárták ezeket a dolgokat. Mindenféle olivakrémeket kaptunk kóstolni, bár őszintén szólva egyik sem iratkozott fel az „ilyet mindenképpen enni fogunk máskor is” listára. Aztán jöttek a lekvárok. Mangós-olivás, banános-olivás, csokis-olivás, mindenféle-olivás. Finomak voltak, bár a kisördög ott motoszkált, hogy de mi a fenének kellett ide az oliva…érdekes mangós, banános, vagy csokis lekvárt ettük (oké-oké, tudom, a csokis nem tud lekvár lenni, inkább csak krém). Mondjuk ha a lefkarai programról azt mondhatnánk – különösen összehasonlítva a szellemvárossal, vagy éppen az „elcserélt” Avakas-hasadékkal – hogy „fékezett habzású”, akkor az olivafarm extrán fékezett habzású lett. Nem reménytelen, de saját lábán nem állt volna meg, mint program.
És a nap vége, az utolsó megálló egy szamárfarm volt. Volt némi dilemma, hogy szamárfarmra menjünk, vagy pedig egy borászatba. Végül a mentett szamarakat választottuk, ahol a szerencsétlen állatokat próbálják visszarángatni a normális életbe. De igazából a helyszínen az derült ki, hogy ez inkább egy elméretezett óriási parasztudvar, ahol sok szamár van, de tyúkok, kacsák, kecskék és valahány háziállat, ami csak létezik. Meg pár gagyi berendezett szobabelső, beöltöztetett bábukkal, mint egy rissz-rossz skanzenben. Ha az előbbiekben a habzásuk alapján osztályoztuk a programokat, akkor erre azt mondhatnánk…inkább mentünk volna a borászatba.
Aznap estére pedig nem maradt más, mint megint egy újabb étterem újabb kajája. (Azt azért el lehet mondani, hogy az éttermekben lényegében dekára-grammra pont ugyanazokat a kajákat lehet kapni, nincs lényegi változatosság és a magyar étlapok sok-sok lapos választékával szemben a ciprusi-görög éttermek választéka nem több 8-10 kajánál – és akkor azt hagyjuk, hogy de hát volt pizza, meg pasta, mert az meg mióta görög? –.
Maradt még két nap az utazásból. Ez már afféle levezetés volt, már nem terveztünk nagy kirándulásokat, inkább csak a tengerpart várt még egy kis önfeledt pihenésre. Az újdonságot az hozta, hogy felkeltünk a napágyról (na jó, azért volt napágyon olvasás is bőséggel). Ez egyrészt azért volt, mert a hideg víz még mindig nem hívogatott, hogy sok időt töltsünk el benne, másrészt itt is láttunk még otthon a Google Earth-ön olyan érdekességet, ami sétatávolságban elérhető a parton. Az egyik irányba simán be lehetett sétálni a homokon a kikötőbe. Az minden tengerpartos nyaralás legkéjesebb érzése, amikor egy homokos parton sétálgatsz és a lábad alá mos minden hullám. Itt, míg bementél a kikötőbe, ebből végtelenül sok jutott.
A másik irányban pedig a sziklás part ígért újabb látnivalókat, köztük egy másik Szerelmesek hídja, egy sziklaív a víz felett. Ide is elcsatangoltunk, a homokon itt sem volt hiány a lábunk alá kimosó hullámokból, majd ezt felváltották a sziklák és hamarosan meglett a sziklaív is. Jópofa extrát adott a helyszínnek, hogy ahogy ott fotózkodunk éppen, egy fiatal pár sétált ki az ív tetején, majd a fiú féltérdre ereszkedett és egy gyűrűt vett elő. Hallani nem hallottunk, olyan közel azért nem voltunk, de látva a lány bólogatását, és a haverjaik tapsát, akik közelebb álltak meg tőlük tudtuk, hogy ismét egy új szerelem teljesedett be. Hogy a hely vonzza-e a szerelmeseket, vagy a szerelmesek vonzzák a helyet, azt persze nehéz lenne eldönteni.
Este pedig még egy restancia maradt: megkóstolni a mezét. Már tavaly is, amikor kinn voltunk, mindenütt azt láttuk, hogy így meze, úgy meze, amúgy meze. De nem volt meg az igazi késztetés. Most az út előtt pedig olvastuk is, hogy a ciprusi konyha legnagyobb nevezetessége a meze (amúgy rengeteg válogatott kis falat, ami éppen a konyhán megtalálható az adott étteremben és ami összességében csak több személyes tálon tálalható, annyira sok). És hogy ha valaki Cipruson jár és nem kóstolja meg a mezét, az ostoba. Aznap tehát jött a mezekóstolás. Mindhárom pár kirendelte a maga tálját, a pincérek úgy telerakták az asztalt, hogy nem fértünk el rajta, még egy kis pót, tálalóasztalt is kellett hozniuk. Mi pedig nekiláttunk. Kis húsgolyó, kis kolbászka, csirke és disznó souvlaki, egy darab steak, bárányborda és jókora oldalas, meg különböző kencék, pitákkal, meg görögsaláta, remélem semmit nem hagytam ki. Végigettük. De a vége lehangoló lett. Nem volt semmi, de semmi különleges benne, maximum annyi, hogy extra sok volt. Mintha egyik-másik húsnál a görögök nem is ismernék azt a fogalmat, hogy fűszer, a másikaknál meg mintha túlzottan is ismernék. Szóval egy következő ciprusi úton inkább megmaradok ostobának.
És eljött az utolsó nap, az utazás vége. Mindenből az utolsó. Az utolsó reggeli, az utolsó napozás, az utolsó ebéd…Itt álljunk meg kicsit. Barbara aznap megint visszalegyintett egyet a szoknyájával. Délelőtt még önfeledten napoztunk a homokos parton, néha még a hideg vízbe is bemerészkedtünk. Aztán ebédidőben beúszott egy hatalmas felhő. „Áááá…nem lesz ebből semmi”, bizakodtunk eleinte, de rém rossz meteorológusok lettünk volna, bizony óriási eső kerekedett. A magyar guide-unk egész héten azzal kábított, hogy tavaly december 30-án esett utoljára arrafelé. De hogy pont most, pont a mi hetünkön kellett az esőistennek megtörnie ezt a sorozatot…Szóval jókora ürgeöntős esőt hozott a kora délután. Alig bírtunk valami fedél alá menekülni előle és még kevésbé tudtunk jól kajához jutni a szálloda csupa szabadtéri, nem fedett éttermi lehetősége közül. Ráadásul a felhő hátsó oldalán az eső elvonultával, valóságos hideg ömlött be. Nem szépen búcsúzkodott a sziget. Este még elköltöttük az utolsó vacsorát is, majd már pakolni kellett és felhúzni az órát másnap korán reggelre, hogy reggelizni tudjunk, mielőtt kigördülünk a repülőhöz.
Végül utoljára néztük végig az utak mellett elterülő tájakat, hogy a Wizzair hazarepítsen és itthagyjuk a sokkal kellemesebb éghajlatot, hogy otthon ismét elmerüljünk a hűvös, néha ködös, semmiképpen sem hívogató őszben. A nyárhosszabbításnak vége volt, ahogy a gép kerekei leértek Ferihegy betonjára. Hogy mikor száll fel velünk megint olyan gép, amelynek a beszállókártyáján ciprusi célállomás van, azt csak a sors tudná megmondani.
Én is voltam a trópusokon, hát igen, az azért más, már tengervíz témában. Azt nem lehet várni még Cipruson sem. Én két éve júliusban voltam Ayia Napán és remek volt a tenger, de azért nem olyan mint, mittudomén, Perhentianon ( alias Malajzia-külsőn egy trópusi szigeten ).
Nézegettem a vízhőmérsékletet a sziget környékén, neked (nekem is) legfeljebb szeptember első fele élvezhető arrafelé. Akkor még 27 fok körül (inkább felette) van a víz hőmérséklete, aztán szeptember második felében ez már csak 26, októberben pedig már többször bekacsint a hőmérő 25 fok alá.
Így jártunk idén mi Horvátországban, július közepén majd belefagytam a "tóba". Néztem én a partról a sok embert, akik önfeledten úszkáltak a vízben, de nekem összerándult a lábikrám, ha csak a lábujjhegyemet beletettem a vízbe (max. 24 fokos volt ...). Hát kösz, de NEM.
A déli török partokon kb. 1 fokkal melegebb a víz, mint Cipruson (de október közepére kiegyenlítődik és már ott is csak 25 fok közeli a víz hőmérséklete).
Amennyiben fontos (szerintem az) nyaraláskor a meleg tenger, akkor a linkelt oldalt nézegesd!
Három évre visszamenőleg meg lehet nézni, miként alakult adott időszakban a vízhőmérséklet a világ tetszőleges részén (műholdas mérések alapján), és pár napra szóló előrejelzést is láthatsz az időpontválasztó csúszka végén.
