Térdem jó, azért mertem futni a multkoriban egy kicsit. Most nem futkosok, mert az út itt-ott jeges. Nagyon várom már a globális felmelegedést, amikor is örökre eltűnik a havas , jeges tél. Nem nekem való ez már.
Egyre vaksibb leszek, állandó kisérőm lett egy nagyító, de azzal se mindig látok mindent. Valami cifra vakságom van nekem.:-(((
Brassóit még soha nem csináltam, szerintem túl fokhagymás. De megvolt a lencsefőzelék + malac ás tiramisu, ipari mennyiségben. KÉt nap múlva szintén rengeteg marhapofa pörkölt Krumpli, amit alig látom a hámozásnál, mármint a héjat.:-((( Ismét Tiramisu. Most egy évig ilyen nem lesz, csak szerény kis ebédék 2-3 személ0yre max. Mióta nem dolgozom, utálom az ünnepeket.:-)
Mi az a csodaprogram amivel szórakozol? Olyan nincs, ahol csak ddiktálni kell és leírja, mint pl. what's app a telefonon? Lassan foglalkoznom kell ilsesmivel, mert egyre nehezebb az írás.:-(
Van az úgy, hogy kísérletezik az ember lánya/nénije::))), s a családja jól kikuncogja talán a háta megett, de ő - mármint az ember nénije- nem adja föl és cseszegeti a programot, hogy az ostoba, idióta, persze a nélni nem az, az marad a főbölcs.
Ez a program a ne írj, a progi megcsinálja hgelyetted. A letöltés után ragyogóan ment a dolog, de 10 perc elteltével itt szerettem volna villogni az új tudományommal, de már nem megy:::))))
Ez volt a mai nap történése. Na meg az oroszóra. Most még tekerek a Tekerencémmel egy fél órát, oszt jóccakát. Merre vannak a történések???
Hogy van a térdecskéd? Persze most látom, amint nagyot nézel, hogy hogy lennének? Az enyémek még mindig rakoncátlankodnak. Itt karácsonykor hó volt, amiből annyi maradt csupán, hogy bármikor elhasalhatok a megmaradt jeges járdán. Ki sem merek mozdulni.
OLvasok. Most Jonas Jonassonra vetettem magam. A 100 éves ember 101 lesz. És a Próféta hülye:::)) ÉN olyan imádós vagyok, s ha egyszer rávetem magam valakire:::))) az kő kövön nem marad. Ennek semmi értelme, de van annak értelme, ha az ember csupa értelmeseket ír??Már ha tudna.:((
Szóval ezer a dolog.
Istenien sikerült a mai brassóim::)) Ezt csak azért írom, hogy tudd/játok , mennyit dolgozom:::)))
13. évét tapossa. Jó műszaki állapotban van. A régi udvari állapot biztos kedvezőbb volt. Most napi kétszeri séta van számára. Ez sem az ideális, de evvan!
Nekem is csak felcsávózható korcsolyám volt, akkoriban nem isisimertünk más. Feltehetően a bakancsom jó minőségű volt, mert nem volt vele soha semmi baj.
Mi újság felétek? Nálunk leesett egy csomó hó, holnap majd korcsolyázhatok az úton. Már most frászban tőle.:-(
Korcsolyázni én is szeretem (volna), de nekem csak bakancsra csavarozható volt. Se igazi korcsolyám, se igazi bakancsom nem volt, így általában veréssel végződött a sportszeretet. Többnyire leszakadt a cipő talpa. Nem messze volt a Zagyva. Talán 100 m. Volt egy tó is a közelünkben. (Elefánti tó) Veszélyes volt, mert bányászták a jeget a sörgyárnak. Így könnyű volt beszakadni. Mély is volt.
Korcsolyázni én is nagyon szerettem. Szintén leöntött teniszpályán tanultam, anyámtól persze. Fiatal korában ő sis járt korcsolyázni. A pálya a szegedi régi református templom mellett volt, volt ami pár perc gyaloglással elérhető volt tőlünk. Szerettem zenére száguldozni a pályán. Osztálytársnőim közül egy se korcsolyázott. A korcsolyázás nekem olyan volt télen, mint nyáron a bicikli, úgy mehettem ahogy a kedvem tartotta.
Zygota ma gondoltam rád. Egyszer nagyon régen írtál, sőt képet is tettél be, egy osztrák wellness szállóról, ahol azt hiszem valami kúrán voltál. A lényeg az volt, hogy Hundertwasser tervezte a helyet. Megírnád, hogy hol volt és hogy hívják?
Án se gondoltam fiatalon, hogy valaha főzni fogok. Nem is tudom, hogy képzelem az életem, de a főzés se nem vonzott se nem foglalkoztatott annak idején. Aztán Stockholm betett nekem. Ha nem akartam éhen halni, akkor főzni kellett. Magam kárán tanultam. Akkoriban még egy szakácskönyvet se lehetett, csak úgy, nyugatra küldeni.:-((((
Aztán belejöttem. Hamarosan lett mélyhűtőm és ha nem volt jobb program, akkor raktárra főztem magamnak. Ennek lassan 60 éve!
Hat éves koromban tanultam meg korizni. Ez 1953-ban volt. Édesanyám vitt le a Városmajorba, ahol a teniszpályát öntötték fel. Nagy terület volt, mert hat pálya volt egymás mellett, volt melegedő, büfé is,és persze hely, ahol fel lehetett csatolni a korcsolyát, mert akkoriban még csak nagyon keveseknek volt hokikorija. Az első alkalommal 72-szer estem el, már tudtam számolni. Mivel nem tudtam száguldozni, ezek nem voltak nagy esések. Iskolás koromban még sokat jártam oda. Aztán sokáig semmi, majd egyetemista koromban a vizsgák után lementünk a Balatonra, az egyik évfolyamtársnőéknek ott volt nyaralójuk. A Balaton vastagon, jól be volt fagyva, és ott korcsolyáztunk, meg jéghokiztunk. Kerítéslécekből édesapám összeütött néhány hokiütőt, és azzal játszottunk. A csatolós kori helyett viszont már egy kölcsönkért komoly koricipőben voltam. Nem felejtettem el a korizást :-)). Voltak kalandjaink is,mert jó távol voltunk már a parttól és oltári nagy köd volt, és nem tudtuk, hogy melyik irányba induljunk el, amikor már elegünk lett, és haza akartunk menni. De aztán sikerült. No, ennyit a korcsolyázásról.
A karácsony lezajlott szépen, nyugalmasan, ebédvendégek voltak első nap (összesen nyolcan voltunk), másnap csak egy délutáni sütire ugrottak be a szomszédok.
Régen a suliudvart felöntötte vízzel a gondnokbácsi, és téli szünetben ingyen jártunk korizni. Meg persze közel is volt a suli. Na meg fagy is volt, amire a téli szünetben bizton lehetett számítani.
Nálam még nincs vége a karácsonynak. Unokák majd csak a két ünnep között jönnek, vagy csak januárban. Átnevezzük évindítónak.
Atyagatya:::((Imádtam a nagymamámat!! Ám amikor a konyha(?)ajtóban állva hangos megjegyzéseket tett egy-egy ajjajjjal kísérve, akkor örökre megfogadtam (na jó hamis lett az esküm::: )))), hogy sohasem fogok főzni:::)))
Tessék lojálisnak lenni vele, pld sózni lehet utána is :) Sok türelmet kívánok, de ennél jobb megoldásod nem igen lesz... Mármint megbízható segítőből nem sok van.
Nem másokat, hanem egy régi segítőm, aki most már nyugdíjba ment és tesztelem. Feltehetően a jövőben rendszeresen jön majd hozzám főzni, ha már tudja mit szeretek és hogyan, akkor csinálja egyedül. Most én felügyeletem, hogy nehogy sok legyen a fokhagyma és pont elég legyen a só, meg ilyesmik.:_)
A szemem miatt muszáj keresni valami megoldást, mert a hozott kaját nemigen fogom megszokni. iInt a környezetem mondja, ez természetes, hiszen soha életemben nem ettem menzán.:-)
