Ma egymás mellé tettem jópár G2-es betétet (Parker, Pelikan, INOXCROM, Rotring, PAX, noname-ek, fém és műanyag), de látszatra nem volt két teljesen egyforma közöttük....
Én is úgy érzem, hogy a cseheknél a B-s a jobb (1500-as sorozat). Ez egy kissé szubjektív, mert a HB nekem mindig is túl kemény volt. Az 1700-as viszont bűn rossz. Még az újabb gyártású, de kissé minőségibb kínai import is fölötte áll. A nyugatiakról nem is beszélve.
Az anyósom papírboltot vezetett, így volt néhány jobb darab is a háznál (főleg tényleg Staedtler-ek). A "gyárban" a beszerzési politika miatt (legyen olcsó), maximum a cseh jön, utóbb már inkább kínaiak...
Óh, a töltőceruza. Nálunk általánosban ('70-es évek közepe) mindkét módon használtuk (grafit és golyós betét). És persze a "harmadik" funkció is fontos volt! Nekem is van néhány darab, de régóta nincsenek használatban. Egy régi nyugdíjas kollégám, aki szakértőként tovább dolgozott a 2000-es évek elejéig, mindig csak ilyen grafitosat használt.
Aztán jött a váltás a 0,5-ösökre. Már elég korán ilyen Rotringom volt, mert azt akkoriban meg az anyám szerette...
Egyszer a dolgozóban valaki az asztalomon felejtett egy Waterman Graduate golyóstollat. Sokan jártak be, aláíratni, megbeszélni, nem emlékeztem hogy kié lehetett. Napokig hevert ott, gondoltam majdcsak rálel a gazdája, de csak-csak ottmaradt. Aztán egyszer valahogy ez a Waterman akadt a kezembe valami szignálásnál, és csak néztem, hogy hűazanyja. Elég jó vastag a kezemhez, bár a fényes krómot nem annyira szeretem. De az eredeti francia betét, ráadásul M fokozatban, az eszméletlen jó érzés volt, szép a színe, szóval egy élmény, na.
Miután beleszerelmesedtem, persze előkerült a gazdája. Az egyik kolléganőm kapta repi ajándékként, de nem nagyon szerette, ezért nem is kereste különösen. És amikor látta, hogy nekem nagyon bejön, rámörökítette dobozostól, garancialevelestől. Olyan huszonpár éve megvan, meghát inkább Parker párti vagyok, sok jó betéttel is találkoztam már, de ez a Waterman élmény még mindig megvan.
Ambivalens érzéseim vannak a csehszlovák írószeriparral kapcsolatban.
A ceruzáik szerintem elég szarok, már amennyire emlékszem. Lehet hogy iskolás korom óta összekapták magukat, bár a fene tudja. Ugyanazok voltak a gondjaim nekem is. Ezen kívül a Koh-i-noor grafitfokozatok sokkal keményebbek, mint más gyártóké. Az isiben erőltetett HB fokozatot nagyon utáltam, halovány mint a lepkefing. Ugyanakkor más gyártók HB fokozata teljesen jól használható, olyan mint a Koh-i-noor-nál a 2B. Nyilván gyártója válogatja, a japánok meg amúgy is lágyabbra veszik a betéteiket, de akkor is kilógnak a cselákok a tornasorból, persze lefelé.
Ugyanakkor a töltőcerkáik.... Az a boldog gyermekkor, a letekert burkolatból képzett köpőcsővel, meg azzal, hogy a kreatívabb polgáriskolatársak a mini D1 betéttel golyóstollá alakították... :-))) A fekete arany 5900 és 5905, illetve a klasszikus 5201 és 5205 szerintem a szép és funkcionális töltőceruzák között igencsak a csúcson van. De asszem ezzel nem csak én vagyok így, mert a fene tudja hány évtizede gyártásban vannak. Nekem a vastagabb fazonú 5205 az egyik etalon. Főleg a régebbiek, ahol még szép színű rézből van a mechanika. Ráadásul ez a fazon névlegesen 2,5 mm-es, így a vastagabb, lágyabb grafitok is passzolnak bele. Persze mindenféle fokozatú cselák bél is akad hozzájuk, de azt el kell ismerni, hogy egy 2 mm-es Staedtler Mars Carbon 2B, vagy hasonló japcsi mellett labdába sem rúghatnak.
De hamár cerka: én csak mechanikust használok, viszont jóanyám kizárólag a hagyományos fa ceruzákkal rejti a fejtvényt. Mindig vadásztam neki a lágyakat, mert a fényes újságpapíron nem mindegyik fog jól. Aztán amikor vittem neki Staedtler Mars Lumograph 6B ceruzát, akkor mondta, hogy itt meg is állhatunk, ennél már nem kell jobb, de rosszabb sem. A grafitja lágyan és erőteljesen fog még fényes papíron is, illetve kiemelte, hogy jól, és szakadozás meg törés nélkül lehet hegyezni a fáját. Ami neki azért kihívás, mert elég gacsosak az ujjai az izületi gyulladások miatt. Elég sok helyen kapni, esetleg a nagyon Bések után kell kicsit nyomozni, de a Kecskemét Irodaszernél vannak. Ja, és azért egy Staedtler Mars Plastic radír minimum megjár melléjük.
Már előbb is eszembe juthatott volna belinkelni, de biztosan öregszem. Itt megtalálod a pontos elnevezéseket és méreteket. Akkurátus svájci népség, tekintheted szabványosnak.
Persze, a méret stimmel. A Preface nagyon kellemes, van golyóstollam is és töltőtöllam is belőle. A súlyelosztása, mérete nekem ideális és a fogása is nagyon kellemes.
Az a gond, hogy a G2-es "koronák" és betétek átmérője (és hossza) sem egyforma.
Nem műszaki mérnök vagyok, de úgy látszik, hogy a "tűrés" sokkal nagyobb ezeknél, mint a Ballograf-nál... (Kalasnyikov vs. M16)
Talán nem véletlen, hogy ettől is univerzálisabb és elterjedtebb a G2...
Noname és "márkás" G2-es betétek között akkora különbség lehet, hogy az egyik koronája nem megy bele a másik betétbe és fordítva, de a külső átmérőjük (pl. a műanyagok kissé "karcsúbbak") és hosszuk (az itt úgyis méretre van vágva) sem stimmel.
De még így kell reszelni-csiszolni, mert a koronarész eleve kissé nagyobb átmérőjű, mint a toll belsejében lévő gyűrű.
Ez így lutri, mert nem tudni, hogy végül melyik illeszkedik majd jól. Nincs is kedvem órákon keresztül barkácsolni + elrontani egy csomó jó betétet...
A blogbejegyzés képein a betét már újabb "fejlesztésű", mint, ami nálam van, mert a hossza szinte biztos, hogy G2-es, csak a korona helyett ez a Ballograf.vég van rajta. Így maga a gyártás valószínűleg gazdaságosabb, ugyanaz a gépsor mindkét betétet tudja produkálni csak a véget kell változtatni....
Még esetleg egyszerűbb lenne valami utántöltő tintát használni. Ilyen szokott lenni?
Valószínű, hogy "megyek" az Allegro-ra, úgyis csak gyűjteménybe lesz a toll, nem napi munkára használom...
Bocs, hogy beleszólók, csak éppen most találtam a fiókban egy doboz Toison d'or (Graphite leads) elnevezésű, még az "átkosból" való (Bohemia works, Made in Czechslovakia) - kissé megviselt -ceruzabelet.
Nem is tudom, mire kellett, mert 3H-s, talán még a gyémántot is karcolja...
A hagyományos grafitceruzákban és persze a belekben mindben agyag (talán kaolin) és grafit van. Részben töltőanyagként, részben a grafit egybentartására. A keménységi fokozat is az agyag mennyiségétől függ, több agyag halványabb nyomot eredményez. A polimerekkel a korábbi töltőanyagot váltották ki, mert rugalmasabb, jobban formálható, és ugyanolyan tartóssággal vékonyabb bél készíthető. Eleinte műszaki ceruzáknak használták, mert egyenletesen vékony nyomot hagyott hegyezés nélkül.
Érdekes. Évtizedek óta írok töltőceruzával, de csak az utóbbi időben tapasztalom a folyamatos betéttörést. Épp ezért kezdtem el nézni a betéteket és látom, hogy polimerből vannak. Fogalmam se volt róla, hogy ez nem új dolog és régebben is polimerből voltak a betétek (azt se tudom mi az a polimer). Kapásból arra gyanakodtam, hogy ez valami újítás és a régi jó grafitot próbálják kispórolni.
Nem zárom ki, hogy a ceruzát ejthettem le, minősegi Waterman töltőceruzát használok évek óta. Ez már nem az első ilyen ceruzám, nekem ez vált be a legobban. (Preface, ha jól emlékszem). Szóval kösz az ötletet, megpróbálok valamit kitalálni, hogy megnézzem elgörbült-e esetlet valahogy a szárvég, amin kibújik a ceruza. Azt el tudom képzelni, hogy emiatt törik a betét.
Mivel vagy 40 éve tudom, hogy nem kompatibilisek, sajnos nem sok értelme van a próbálkozásnak... és a gyártó azóta sem módosított a betéten.
Mint a képen is látható, csak részben egyforma a két betét, a Ballograf valamivel hosszabb és teljesen más a lezáró rész kialakítása.
A svédet külön nem fényképeztem le, de annak a középső részén egy bemélyedés van és 6 helyen a peremén is bemélyítések. A kialakítása kevésbé bonyolult, mint a "koronás".
Még gondolkodom rajta, hogy egy G2-véget pont Ballograf-méretre vágok és úgy próbálom meg, de valószínűleg akkor is kellene valamilyen végkialakítás a működéshez (6 bemetszés).
Egyébként vicc, hogy egy ilyen, eléggé ismert és nem is túl drága írószert senki sem forgalmaz itthon.
Na, ebben - mint sok másban is - sajátos a magyar "piac"...
Nem valószínű. Talán a legelső cerkákhoz gyárthattak talán esetleg véletlenül hagyományos grafitból.
De olvastam róla valahol, hogy a töltőceruzáknál az 1 - 1,1 - 0,9 mm volt az alsó határ, a standard meg a 2 mm, már a hagyományos grafitbetéteknél. Mivel ennél vékonyabbat nem lehetett normálisan megcsinálni, annyira törékeny volt. A vékonyabb betétek a polimerekkel terjedtek el. Viszont a polimereken fejlesztettek időközben, ugyanabból a márkából van némi különbség egy régi és mostani betét között. Egyébként pont azért használják a polimert, mert rugalmasabb mint a régi agyag.
Ha állandóan tördösi a ceruzád a betétet, akkor vagy a kezed nehéz, vagy ami a valószínűbb, a cerkáddal lehet valami gond. Leesett, befeszült valahova, ilyesmi. Nekem törési gondjaim a 0,3-as grafittal voltak, illetve a 0,5 színes betétekkel - de egyértelműen az volt a gond, hogy úgy nyomtam, mint egy hagyományos cerkát. Mondjuk ezek amúgy is túl vékonyak nekem, ezért 0,7 vagy 0,9-est használok, már amikor. Úgy viszont jártam, hogy valami 1,1 vagy 1,2 mm körüli ceruzám, ami ránézésre tök frankó, nem ütött-kopott, nincs agyonhasználva, folyamatosan darabolja a betétet az adagolásnál. Az adagoló mechanikájának van valami kehéje, érzésem szerint nem központosan vezeti a grafitot. Nincs vele különösebb gondom, mert amúgy is gyűjteményi darab, csak bosszantó, hogy ráment egy szál eredeti, régi grafitom.
Nem túlokoskodásból, de ténylegesen meg is próbáltad, hogy nem passzol bele, vagy csak ránézésre és/vagy leírás alapján tartod így?
Lásd Carand'Ache. Abba is egyfajta hengeres a Space Pen-re hasonlító betét valósi gyárilag, de úgy van kialakítva a nyomógombos része, hogy gond nélkül elfogadja a kissé hosszabb koronás betétet is. Van egy régi Caran d'Ache-m valahol, megnéztem, így van. Valami másmilyen tollnál is olvastam ilyesmit, ami nem annyira meglepő, mivel a G2 betét talán a legelterjedtebb és leguniverzálisabb golyós betét.
Ami inkább gondot okozhat, hogy a tollhegy része vaskosabb, mint kellene. A nonémeknél előfordulhat, főleg a kínai ilyen-olyannál. Lehet kapni valamilyen fehér műanyagból készültet, ami úgy néz ki mint egy hagyományos G2 betét, de valamivel vékonyabb, és be lehet tenni a legegyszerűbb, hengeres zselés betétek helyére is. Talán Euro betétnek hívják, vagy minek. Na pl. ez a műanyag csuda egyik tollban tök jól muzsikál, a másikba meg nem lehet beletenni. Van anyámnál konyhai tollként egy ezeréves fém golyóstoll a konyhában, semmi extra, gravírozós reklámtollként is használták. Mi a metálvörös színe miatt kedveljük. Abba pl. csak a kínai műanyag vacak jó, a rendes G2 nem megy bele. Viszont a műanyag vacak meglepő módon tök jól fog.
Létezik olyan gyártó, beszerzési forrás ahol valódi grafit töltőceruza betét elérhető (0.5 mm)? Nem a szokásos polimer fos, hanem valódi grafit. A polimerrel a legnagyobb problémám az, hogy törik. Próbáltam Rotringot, Faber Castellt ..., de mind kalap szar polimer.
Parker, vagy Pax, vagy koronás betét, vagy G2 betét a neve. Bárhol kapsz, ha meg akarod adni a módját, vegyél Parker Quinkflowt, ez klasszikus golyóstoll betét, vagy Parker Gel-t, ez zselés betét. Szép telített színe van, de kenődhet amíg meg nem szárad, és nem bírja a nedvességet. Persze kurvadrágák. Én egyébként nagyon szeretem a Schneider golyós betétjeit is, azok barátságosabb áron vannak. Kapsz magyart is, mostanság asszem Hungaropen, vagy Hungaropax, vagy mifene néven árulják. Végül is fog, de ha érzelmi kérdés a toll, akkor ne alázd meg ilyennel, vagy valami nónémmel.
Eredeti svédet szerintem itthon biztosan nem kapsz.
Szerény gyűjteményem végre kiegészült egy Ballograf Nordica darabbal (korábban írtam a gyermekkori emlékről).
Kissé kalandos volt, mire ideért és nem a korábban írt koralpiros (ez fekete), de kárpótol, hogy szinte újszerű, bár a tok bélését elengedte a ragasztó...
A bökkenő, hogy csak piros betétet tudott küldeni az eladó.
Ahogy néztem, errefelé nem nagyon forgalmazzák a márkát, így a betétet sem nagyon van.
Akad-e valamilyen hazai forrás vagy külföldről kell rendelni (azt honnan érdemes)?
Nem néz ki rosszul, ha tömör alumíniumból készítik, és méretpontosan koppintanak, még jó is lehet. A mechanikai része sem fúziós reaktor, így valószínűleg örök élet, meg két nap.
