Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igazán extra élmény lehetett. Volt valami jelmezverseny is, vagy csak a maguk és a többi jelenlévő kedvéért öltöztek nyilván a kedvenc figuráik jelmezébe?
Hasonlót külföldről, valamelyik Fókusz adásban láttam, de nekem persze nem derült ki, ki kicsoda, mert nem ismerem ezeket a műveket. Mindenesetre elég látványos volt a társaság, ahogy itt is, ahogy meséled.
A szombati nap egy részét a Fantasy Expo című rendezvényen töltöttem. A címből nagyjából-egészéből sejtettem, mire is számítsak, de azért szerettem volna megnézni, pontosan mit is láthatok ott. Szerencsémre könnyen megközelíthető helyen volt, a Bálnában. Nem ideális hely ugyan, de elég sokan elférnek benne. Ami azt illeti, elég sokan is voltak!
Ami azt illeti, jelmez is volt bőven! Eleinte kicsit zavart, hogy nem tudtam, kinek-minek öltöztek be, de aztán úgy döntöttem, jobb, ha nem okoskodni akarok, hanem figyelmesen szemlélődöm, amit meg is tettem. Na jó, egy-két elf lányt megismertem, pár erősen steampunkos jelmezt is, egy esetben pedig a láthatatlan emberre tippeltem. Az nem szorult magyarázatra, hogy sokan cuki állatok jelmezét viselték, Melegük lehetett, de sikerük is volt, főleg egymás között jól elvoltak, de a többieknek is tetszettek.
Ahogy írtam, nem sok mindent vagy mindenkit ismertem fel, de voltak kedvenceim. Ezek egyike egy harminc év körüli férfi volt, hosszú lila (mű)hajjal, csinos kis mikulás-sapkában, matrózgalléros blúzban, sötétkék rakott szoknyában, állandóan lecsúszó fehér térdzokniban, és 46-os sportcipőben. Akadt olyan férfi, akinek annyi fegyver lógott a hátán és az oldalán, hogy ha megtámadják, nehéz lett volna eldöntenie, melyiket is vegye elő. Bár ezt inkább rábíznám! Egyébként is annyiféle- fajta fegyvert és fegyverest láttam, hogy jó darabig elég lesz, ha szépen beosztom! Jelmeztől függetlenül elég sokan hordtak Mikulás-sapkát, és a belépőknek adtak egy csinos kis tábla csokit.
Ezek után megnéztem a standokat, volt ebből is mindenféle fajta. Szerencsére a Gyűrűk Ura néhány kellékét igenis megismertem, például Frodó kardját, vagy Aragorn koronáját. Nem is beszélve az Egy Gyűrű felnagyított másolatáról! Na jó, valamit az is segített, hogy mellé volt írva, mit is ábrázol. Némi csöndes derűvel töltött el egy nő, aki horgolt anime figurákat adott el, és időtöltésként a helyszínen készítette a továbbiakat. Akadt néhány csodaszép kovácsoltvas ékszer is, gyűrűk, hajcsatok, karkötők, jó volt rájuk nézni. Végre valami, ami vasból van és nem harcias! Jó néhány érdekes társasjáték-kelléket is találtam, és felsóhajtottam, mert amikor megláttam a Star Wars, illetve Star trek-es holmikat, végre biztos talajon éreztem magam! Így voltam azzal az igazán takaros, viktoriánus házvezetőnővel, akinél gondolatban csak a szoknya hosszát kifogásoltam.
Láttam néhány igazán jólsikerült képet is, például egy japán nőt, aki kedvesen kacér mozdulattal tartja a legyezőt az arca elé. Egy másikon a telihold előtt tűnt fel egy nő sziluettje,
Olyan két óra hosszat mászkáltam-szemlélődtem, de ez elég is volt. kezdtem kissé sokallani a rendezvényt. Ezzel együtt csöppet sem bántam, hogy ott voltam, érdekes dolgokat láttam-hallottam!
Abból ítélve, hogy csak egyetlen utódja született, éspedig szárazföldi élőlények módjára. a hagyományos módszerrel született a gyerek. A feleség csak hosszabb vízben tartózkodás után változik át, és szintén hosszabb szárazföldi tartózkodás után alakul vissza. Eléggé praktikus dolog.
Igen, mindkét észrevételed helytálló. Egész jól elbeszélgettünk az urban fantasyról, szerencsére ismerem Neil Gaiman néhány könyvét, no meg az Ellopott trollt is.
Nem bántam meg, hogy megvettem a könyvét, szórakztató olvasmány! Van midnenféle kreatúra, sárkány, sellő (ez utóbbi feleség minőségben) kentaur (ez barát) egykori Nádasdy-huszár, aki mostanság vámpír(ő testőrködik), vérfarkas (a legjobb barátja), no meg néhány igencsak barátságtalan élőlény. Viszont tetszik, hogy ezeket nem midnig elpusztítani akarja. Ha nem tűlzottan ártalasak, akkor rezervátumba kerülnek.
Azon azért tprengtem egy sort, hogy egy sellő és egy ember kapcsolatából megszületett gyerek kire fog hasonlítani, a papára vagy a mamára?
Hát igen, kicsinek is igazi tigris, viszont nagyon szép, jó gyönyörködni benne. Azért a gondozóinak egy darabig még nyilván engedi, hogy megsimogassák.
Legalábbis a kézzel nevelt vadállatokra ez általában jellemző.
Sőt, igaz, oroszlánokkal, de évek múlva is felismerték a gondozóikat, és különös szeretettel és gyengédséggel köszöntötték őket.
Végül is ez a kis létszám arra jó lehetett, hogy tényleg lehetett beszélgetni is a szerzővel, nem csupán elmondta az előre elgondolt mondókáját a kötetről és, gondolom, annak megszületéséről.
Ha meg is vetted a kötetét, akkor ezek szerint sikerrel keltette fel az érdeklődésedet a találkozó.
Tegnap egy meglehetősen korlátozott létszámú író-olvasó találkozón jártam. Az írón és a könyvtároson kívül négyen voltak, egyikük csekélységem. Igaz, elsőkönyves szerző volt, ami alighanem enyhítő körülmény. Árvai Levente: Istenek, szörnyek, csodák nyomában jártam. Műfaja szerint urban fantasy. Ez a műfaj kezd elterjedt és eléggé népszerű lenni. Neil Gaiman néhány könyvét olvastam, ilyen az Óceán az út végén, illetve a Temető könyve. A legnépszerűbbel, amiből film is készült, az Amerika istenekkel sehogy nem tudtam összebarátkozni. Az ebből készült filmmel sem.
Árvai könyvét megvettem, ma kezdek hozzá. Lesz folytatása is, no meg egy novelláskötet is hozzá. Mellette szól, hogy végre nem húszcentis vastag könyv. Viszont a címlapját kétszer kellett megnéznem, hogy rájöjjek, mit is ábrázolt, mert túlzottan sötét a háttér.
Azt meg kell adni, jól elbeszélgettünk, megérte a kellemetlen, nyirkos idő ellenére elmenni.
Amikor először láttam, az első gondolatom az volt, hogy szívesen becézgetném egy sort. Aztán "nyávogott", és rögvest meggondoltam magam. Az Állatkert közölt róla egy rövid videót, itt a húsadagját ette, és félreérthetetlenül a tudtunkra adta, hogy nem hajlandó osztozni!
Jószerivel már csak a Szépművészetibe tudok simán feljutni a kívülről induló lifttel. Nagyon díjazom, hogy legalább ott megcsinálták!
De a Nemzeti Múzeumba, de a Műcsarnokba, de még több egyéb kiállításra sem tudok már a lépcsőkön felmenni, ahol nincs kapaszkodó.
És ez nem korfüggő: nagyon sok fiatal mozgássérült is ki van zárva ezekből a kulturális intézményekből, holott sok éve létezik már előírás a közintézmények akadálymentesítésére!
De hát nem ez az egyetlen terület, ahol zéró foganatja van annak, mit és hogyan kellene megvalósítani.
Pont a Cakó kiállításról akartam szólni, de látom már említetted. Persze erről elfelejtkeztem, de november 18-án egy jazz koncerten voltam a Vigadóban (Orbay Lilla, nagyon szeretem), akkor láttam a tábláját. Na persze még nem voltam, de igyekszek megnézni. Rögtön a főbejáratnál van jobbra.
Pont két évvel előtte, 2023 november 18-án egy kedves ismerősömnél volt lakáskoncert Gazdagréten, Pengő Csaba nagybőgős lépett fel. Ott volt Cakó Ferenc is, mint a házigazda régi barátja, persze fel is köszöntötték a születésnapja alkalmából.
Tegnap a Városligetben jártam, két programom is volt ott. A programomat a Műcsarnokkal kezdtem, mert azt hallottam, hogy van néhány érdekes kiállítás, és ez így is volt! Beérkezve az első benyomásom az volt, hogy jó alaposan befűtöttek, siettem is mihamarabb megválni a kabátomtól. A ruhatártól nem messze volt Keresztes Dóra kiállítása, ő linómetszeteket készít. Elsősorban könyvillusztrációk láthatóak itt, néhányuk ismerős is volt. Amit a legérdekesebbnek tartottam,az a linómetsző eszközök voltak, no meg a példaként elkészített kép.
Továbbmenve sort kerítettem Szőcs Miklós: Impulzusok kiállítását. A tárgyak nagy része igen művészi kivitelű asztalosmunka volt, és ezt nem helytelenítő hangsúllyal mondom! Igaz, alighanem térplasztikának hívhatjuk, bár nekem némelyik tárgy inkább az ördöglakatot juttatta eszembe. Viszont a fa kidolgozása olyan csodás volt, hogy nem álltam meg, hogy meg ne simogassam! Tudom, hogy nem illik a kiállított tárgyakat fogdosni, de ezeket nem tudtam NEM megsimogatni! Elgyönyörködtem egy ládikában, aminek a négy oldala teknőst mintázott, örülnék, ha ilyesmi lenne a lakásomban. Legföljebb annyit kifogásolnék benne, hogy a fiókokon nem volt fogó, így elég bajos lehet nyitni-csukni.
Következett Olasz Ferenc: Arcodat keresem című fotókiállítása, ezt viszont kétszer is végigsétáltam. Az első, ami feltűnt, hogy fekete-fehér képeket készített. Nagyobb részük portré volt, általában idős asszonyokat láthattam rajtuk. Számomra a legjobban tetsző kép egy ilyen nő kezéről készült, eres, ráncos, töredezett körmű kéz volt, egy munkás életről beszélt. Ugyanezen nő egész alakos képe, itt leginkább a csodás, egyenes tartása tűnt fel. A mellette lévő nő egy kosarat vitt a fején, ami indokolta a szálegyenes tartást idős korára is.
Egy kis pihenő, és következett a Makovecz-kiállítás. Itt tervrajzokat lehetett látni, valami jurtaféle építményeken, illetve az ilyet utánzó, kúp alakban kifeszített drótokon. Egy darabig néztem, de aztán elkezdtem szédülni. Nem tudom, a nagy melegtől, vagy a fura világítástól, de szédülni kezdtem, gyorsan kimentem az előtérbe, ahol leültem, és vártam egy kicsit. El is múlt a rossz érzés, és indultam tovább, éspedig a Néprajzi Múzeumba. Ezúttal nem a kiállítás részét néztem meg, egy iparművészeti vásár volt a célom. Nem is csalódtam, nem volt sok kiállító, de igazán szép és érdekes dolgokat láttam! A kedvenceim a kézzel festett hernyóselyem sálak voltak, egyik szebb, mint a másik!
Voltak még ruhák is, no meg kabátok, mindegyikük nem csak szép volt, de divatos és jól hordható is. Nem is csodálom, hogy a legtöbb nő rögtön felpróbálta, és megnézte magát a tükörben. Itt is voltak fából készült tárgyak, az egyik csinos kis vágódeszkát hosszan nézegettem, kínálgatták is, de valahogy nem éreztem stílusosnak, hogy az ilyen remek darabon hagymát vagdossak.
Akadt még néhány igencsak érdekes, enyhén steampunk stílusban készített dísztárgy is, például olyan ámbráscet, aminek a törzse hulladékfából, a farokúszója két fémkanálból állt, Egy darabig kacérkodtam a gondolattal, hogy Mob Dicket hazaviszem, de aztán letettem róla.
Azon gondolkodtam, idén lesz-e hasonló vásár az Eiffel csarnokban, ha igen, ott a helyem! Ugyanúgy, mint néhány másik ilyen vásáron.
Nézőként csak a látványa volt nem csak rémes, de legalábbis számomra borzasztóan zavaró is, mert nagyon sajnáltam miatta a táncosokat, közöttünk nem repkedtek, mert mind a színpadra, a fényre gyülekeztek.
