Találtam egy érdekes ellentmondást.
Azok az emberek akik beszámolnak arról hogy a haláluk után megtapasztalták a túlvilágot és találkoztak a már elhunytakkal, sokszor azt is elmondják hogy az időnk kívüliségeknek megtapasztalnál és azt án hogy mi véwé válunk földi életünk után. Igenám, de a biblia beszámol arról hogy az idők végén az emberek testben feltámadnak. A halál utáni beszámolók azonban csak a testen kívüli állapotot ábrázolják. Fura logikai ellentmondás.
Elnézést kérek, elvittem a témát a Biblia felé, pedig a téma itt a halálközeli élmények ellentmondássosága. Ami az álomélmények ellentmodássoságával kapcsolatos.
A bibliai ellentmondások kivétel nélkül, mély tudatlan, hitben gyengékben fogalmazódik meg!
Viszont szeretem őket megválaszolni :-)
Termesztésen jelen kérdésben sincs semmi furcsaság sem pedig ellentmondás, csupán a levezetésből hiányzik egy gyök kettőben bukott kisegítőnél is jóval szerényebb agyi kapacitás.
Direkt nem írtam szellemit, mert ilyen szinten a kérdező tuti félre értené és démoni szellemekről kezdene vizionálni az eddigi kommentelőkkel együtt. Mert ugye egyik se érte el a minimális szintet, amit egy idomított tyúk esetében is elérhető kb. 2 perc okítás után az etető előtt.
Akik halálukból visszatérnek, értelemszerűen ők csak lélekben mennek át. Már itt bukik a logika csavar és az egész topik téma.
A többi már ismert, hogy testben csak a világ végén támadunk fel. Értelemszerűen addig csak lelkek leszünk. Isten is Lélek (János 4:24). Tehát az átmenetileg meghalt, majd visszatért emberke szintúgy lélekként volt fenn, ezért önmagához abszolút hasonlatos lelkekkel találkozhatott, így a létforma mint téma felsem merülhet. Ha a sok kamu mende monda közül éppen igazat mond és nem pénzért teszi vagy éppen bukott lelkészként így próbál népszerűségre tenni.
Világvége=Jézus 2. eljövetele és nem az egyén halálközeli állapota, amit ismétlésben majd megtekinthetően előad az M1-en :-)
Itt van egy csavar amiről Jézus beszél, hogy lesznek azonban olyanok akik a halált nem kóstolják meg. Ehhez sem kell a már említett tyúknak 2 percnél több idő, hogy ők azok akik megélik Jézus 2. eljövetelét. Ők nem fognak meghalni, hanem egyből romolhatatlan testet kapnak.
Gyengébbek kedvéért, még annyit, hogy a Mennybe jutott lélek az nem egy megöregedett, biológiai érzékszerveitől függő lény, hanem egy minden szempontból tökéletes.
Így értelemszerűen a 47 éves oltott emberke szélütés miatt leálló szívvel, még nem 20 éves lélek képében érkezik odaátra, hamég onnan visszatérése lesz, azonban érzékei odaát helyreállnak. Dioptriás szeme helyreáll, elméje megnyílik és nem feltétlen megismeri elhunyt rokonait fiatal lélekként, hanem egyszerűen mindent kétséget kizárva tudni fogja hogy ki kicsoda.
Amelyik megélhetési "visszajött" elkezd hadoválni, hogy fény meg legfőbb lény meg egyéb marhaságokat az tuti kamuzik!!!
Aki valóban ott járt, az egyből tudja hogy Jézust látja vagy hallja a lelkében belül, esetleg élő szóval.
Itt ugye megint belép a fenti tyúk, de már nem 2 perc alatt hanem 0,000001 másodpercen belül. Ugyanis ha ő felismerő holtan született testvérét, de Jézust meg nem, az azért orbitális bukta a sztoriban :-)
Ugyanis bármiféle halálközeli élményutazás nélkül, normál földi emberi létedben ha Jézus szól hozzád a lelkedben, akkor azt egyből tudni fogod, hogy Ő az.
Viszont ha Szentlékek, őrangyal vagy akár démon sugall valamit azt nem biztos, hogy tudni fogod elsőre, de lehet tizedszerre sem, hogy ki volt az. Ott inkább az dönti el, hogy mit mond és annak gyümölcsei.
Ha Jézus szól, na azt minden porcikádban kétség nélkül tudni fogod, hogy Ő az, de nem csak azt, hogy Jézus szól, hanem azt is hogy amit mond az az abszolút Igazság. Leghaloványabb kétely nem lesz benned, feslem merül ilyen opció, mert elméd megnyílik rá, hogy az a világmindenség felett álló Igazság.
Mindeközben Jézus egyszerűen szól, nem fecseg, egy árva kötőszót se mond pluszban mint ami szükséges, nem győzköd, nem fenyeget, nem vádol, nem szégyenít meg.
Mondandójának mindig mély értelme van! Akkor is pontosan érted, de később elmélkedve rajta még inkább eltudsz mélyülni a szavaiban.
A Biblia se ment ki a divatból, mai napig mond újat és személyre szabottat. Mennyivel magasabb szint amikor élőben szól hozzád.....
A kérdés az volt, hogyan képes beszélni olyanról, amiről nincs tapasztalás? A testen kívüliség nem testnélküliség, v. romlatlan testben levőség. Az ember álmában is láthatja önmagát. Sőt, amikor leállnak az életfunkciók (klinikai halál) és az idő még ketyeg a biológiai halálig, addig az agy, ha nem kómába esett, működik, vagyis akár egy álomba merült állapotba is kerülhet. Ekkor pedig álmodik a még biológiailag nem halott.
Az érzés ugye tapasztalásból ered? Érzed az álmodban látott virág illatát, mert megtapasztaltad. Persze lehet nem tapasztalt virág illatát is érezni, de az már a képzelet, ami ugye nem a valóságról szóló, tapasztalatlan, hamis érzet. A tanított érzés is tapasztalás, mert megtanítottak félni. Ehhez elég, ha egy tűzhely hőjéről tanultakra gondolunk, nem kell egyből krokodil. Persze sokan nem hitték, hiszik, ezért megtapasztalják.
Hozzátéve még: Az emberi agyban számos tudattalan mechanizmus dolgozik, amelyről nem tudunk beszámolni. De némelyek terápiás eszközökkel felszínre hozhatók, bár - hogy honnan ered - arról lehet, hogy még beszélni sem tudnánk, mert abból a gyerekkorból nincsenek róla emlékeink, hanem begyakorolt reflextevékenységeként működnek. Lehet, hogy akkor még megtapasztalhattuk a romolatlan testet, ám - mivel nem volt szükségünk rá ebben a világban, így az emlékek elvesztek.
Egyébként pedig erről érdemes a teológiai ismereteket tanulmányozni.
Megtehetjük, hogy ezeket nem tartjuk tudományosnak, kizárva a tudomány köréből a filozófiát, ám akkor maga a topiknyitás értelmetlen, mely olyanról szól, amit nem tart tudományosnak, s akkor meg mi végre jött létre? A tudományból - önkényesen - bármit kizárhatunk, és így ellentmondásra tudunk jutni. Pl. megkérdőjelezhetjük Bolyai János munkásságát, és akkor az Euklidészi térben kerülünk bajba.
Úgy lehetne talán feloldani az ellentmondást, hogy némelyek megtapasztalják, de nem tudnak róla beszélni, hanem csak nagyon nehezen, éppenhogycsak megközelítőleg, hasonlatokkal.
Érdekes ellentmondás. [Itt az anyagi világban nincs arról tapasztalatunk, hogy milyen érzés a "romolatlan" testünk létezése.] Ha ui. nincs errőr tapasztalásünk, hogyan vagy képes beszélni erről? [A halálunkat követően nem vész el a testiségünk (nincs külön emberi lélek!), hanem egy úgynevezett "romolatlan" testünkben létezünk tovább.]
A tájékozatlanság nem bűn, és nem is elítélendő, hanem alkalom arra, hogy fejlődjünk, és többé váljunk:
A teológiai tanítás szerint vannak kizárólag lélekből álló lények (pl. az angyalok), vannak csak testből (anyagból) álló dolgok, és vannak olyanok akikhez test is és lélek is tartozik (az ember).
A halálunkat követően nem vész el a testiségünk (nincs külön emberi lélek!), hanem egy úgynevezett "romolatlan" testünkben létezünk tovább. Ha a beszámolók a "testen kívüli" állapotot ábrázolják, az a földi - azaz az anyagi - testre vonatkozik. Itt az anyagi világban nincs arról tapasztalatunk, hogy milyen érzés a "romolatlan" testünk létezése.
Egyébként pedig az a fogalom, hogy "az idők végezetén", az egyes fordítók fejében mit takar, illetve mi róla egy közösségnek a véleménye, az változhat, eltorzulhat (ez megtörténhetett a 313. utáni - hatalommá degradálódott - időszakban), és lehet hogy csak mindenkinek a saját földi idejének a végét jelenti (hiszen a beszámolók is időtlenségről szólnak).
Feltételezhető, hogy a mai hagyományunk, és a biblia értelmezése a hatalom által elragadott és kereszténységnek nevezett formáció maradványa, és Jézus valójában leginkább a földi létünkben megnyilvánultakról szólt beszédeiben. Ennek átértelmezése jó volt az akkori - általában nyomorgó - századokban, de használhatatlan a mai - bőséggel, kényelemmel, élvezeti lehetőségekkel teli - világunkban. Különösen akkor, amikor ez a hedonikus létmódunk - hosszú évtizedek alatt lappangó hatásaival - ellenünk fordul, és pokolnak érezzük azt, amilyen jó dolga az emberiségnek, ilyen nagy tömegben még sohasem létezett.
Ennek ellenére, ha a Biblia szerint van feltámadás, annak nyomának kellene lennie a pokoljárók és mennyjárók beszámolóiban is. De lehet hogy az én logikám rossz.
