Na, ez már tényleg nagyon OFF itt, de azért még válaszolok. Mivel gyakorlatilag azonos korúak vagyunk, természetesen ismerem az említett filmet, akkoriban szinte halálra röhögtem magam rajta a moziban. És igen, ott a turistacsoportot szinte minden érdekelte, csak az nem, hogy mit is látnak az európai körutazáson! :-)
Nálunk én a fiammal vagyok (voltam) úgy, mint te az unokákkal. Olyanok voltunk mi együtt a túrákon, mint a székely ember meg a fia. Mivel egyikünk sem egy bőbeszédű, jókat tudtunk egymás mellett hallgatni.
Fogalmazhatunk ahogy akarunk, de egy többnapos túrán kicsit lemondok a kényelemről, miközben úgy érzem biztonságos, ismerős lelki-érzelmi állapotban vagyok, ahol nem érzek fenyegetést. Vagy ahogy én szoktam fogalmazni: otthon érzem magam, a természet befogad. Szóval jó ott! :)
Többnapos túrára menni csoporttal pedig olyan, mint egy buszos, csoportos, európai körutazás. A végére minden résztvevő ismerni fogja a többi résztvevő pereputtyát, szeretőjét, intrikákat, stb., csak éppen a meglátogatott országokról nem fog tudni szinte senki semmit. (Volt régen egy film: Ha kedd van, akkor ez Belgium 1969 - ez éppen erről szólt.)
Nem volt rossz még fiatalon egy-egy csoportos, bandázós túra, jó társaságban, de ma már, ha a természetre vágyom, én is magam megyek. Ha a természetet akarom megismerni, ne mással ismerkedjek! (Kivétel csupán az unokáim, velük szívesen járok több napra is, de őket már ismerem.)
Ezzel a komfortzónából való kilépéssel most megfogtál! Én nem szeretek kilépni a komfortzónámból, viszont azt az évek során - úgy tűnik - eléggé nagyra tágítottam magam körül.
A komfortzóna az a kényelmes, biztonságos, ismerős lelki-érzelmi állapot, ahol nem érzünk fenyegetést, és kiszámíthatóan működünk a megszokott rutinjaink, tevékenységeink mentén, energiát takarítva meg, de a fejlődéshez és a növekedéshez fontos, hogy időnként kilépjünk belőle a kihívásokkal teli, új tapasztalatokat nyújtó növekedési zónába. A dőlt betűket loptam a gugli AI keresőjéből.
Vagy húsz éve a többnapos, sátras túrázás még valóban kívül esett a komfortzónámból, de aztán gyorsan megszoktam, kényelmes, kiszámítható lett számomra. Belekerült a komfortzónámba. Ebben kompletten benne van a 15-18 kg-os hátizsák háton hordozása, a 20-30 km-es napi menet, a normál magyar időjárás kora tavasztól késő őszig. Meg még sok minden, ami most nem jut az eszembe.
Ami biztos nincs benne (sőt, ahogy magam ismerem, nem is lesz), az a társaságban való többnapos túrázás. Sokszor kérdezik, miért járok magamban. Erre a szokásos válaszom: Ha más is jönne, akkor én biztos otthon maradnék! :-D
Azt hiszem teljesen egyetértünk! Nem vagyunk egyformák, s mindenki másként csinálja. (..és így van ez jól!)
Nem is célom bárkit akarata ellenére sátorozásra "kényszeríteni". Ha valaki a logisztikát élvezi tervezgetni, vagy szeret más-más vidéken élő emberekkel beszélgetni, hát tegye! Még meg is értem! Az utóbbi évben én is rákaptam az egy-egy napos túrákra a geodéziai tornyokkal kapcsolatban. Megvan ennek is a maga íze, de el nem hagynám az időnkénti többnapos, kint alvós túráimat.
Úgy gondolom, hogy ha valakiben van vonzódás az erdőben alvásra, csak éppen eddig senki nem ösztönözte erre, az ne az én lustaságomon múljon. (lásd: Okulare 77749 hsz.) Igen is, tudja meg, hogy mit hagy ki, s ha így is kihagyja, az már az Ő döntése.
Nekem, hozzád hasonlóan, a lehető legnagyobb fokú szabadságot jelenti a sátorozás. Én, ezeken az útjaimon azt is élvezem, hogy kilépek a komfortzónámból. (Kicsit nehezebben mosdok, a földön alszom, ritkábban eszem, stb.) Ezekkel együtt, vagy pont ezek miatt, hihetetlen élmény elmélyedni, és felfedezni azt a világot!
"Szeretek a térkép és a menetrendek fölött tanakodni, mérlegelni, tervezni."
Munkával töltött életemben a munkaszervezés (is) volt a dolgom. Az, hogy egy munkafolyamatot minél praktikusabban, gyorsabban és költséghatékonyabban lehessen jól elvégezni. Sokszor élveztem az ezzel való törpölést, de már csak pihenésképpen is imádtam a többnapos túrákban a tervezés minimalizálását! Mert szerintem ez az egész sava-borsa! Csak úgy nekiindulni egy útnak, hogy ahogy esik, úgy puffan. Mondjuk ehhez hozzá tartozik az is, hogy el kell tudni fogadni azt, amit aztán az élet/sors dobni fog. :-)
Ezzel én is így vagyok. Szeretek a térkép és a menetrendek fölött tanakodni, mérlegelni, tervezni. Főleg, ahol nem egyértelmű, hogy hogyan szakaszolok, hanem van több opció... Igyekszem egyébként mindíg legalább egy "B" tervet is kovácsolni. Volt már szükség rá.
engem azonban inkább gyakorlatias indokok vezetnek a sátorozásnál
Mindenki a maga gyakorlati szempontok szerinti túráját csinálja, ahogy azt már párszor meg is beszéltük, csak lehet hogy ilyen szemszögből már elég régen. :)
Voltam sátorral is többször az elmúlt években, de azt inkább felvertem egy kempingben, bázisnak 2-3 éjszakára. A megtehető napi távolság tekintetében jelentősnek érzékelem a különbséget abban, hogy mennyit tudok menni. Ha a sátor is nálam van, akkor a napi 20 km-nél nem szívesen megyek többet (és azt is lehetőség szerint úgy, hogy napközben a legmelegebb órákban ne kelljen menni). Könnyebb cuccal ennél többet szoktam, és szeretek menni. És itt jön be az, lehet hogy könnyebb felszereléssel más lenne a véleményem.
A túralogisztika nekem a játék része, de ebben nem vagyok mérvadó.
Párszor bivakoltam viszont esőházban. Az se mondható általában kényelmesnek, ugyanakkor azt szeretem, és nem csak a praktikus szempontok, hanem az "erdő része vagy" érzés miatt, amire hadidoki is utalt.
"Igazán fontosabbnak a természetben alvás utánozhatatlan hangulatát, élményét tartom. "
Tök igazad van, engem azonban inkább gyakorlatias indokok vezetnek a sátorozásnál. Egyrészt ugyanis a sátorozással megszabadulok egy komoly logisztikai kihívástól, vagyis a szálláskereséstől, emiatt pedig sokkal olcsóbban is lehet többnapos túrákat tenni. Egy 4-5 napos túrán szállásokra elköltött pénzből simán megvehető egy átlagos túrasátor, amely aztán hosszú évekig használható.
Másrészt, ha sátorral megyek, az szinte abszolút szabadságot ad. Nem vagyok szállásokhoz, napi közlekedéshez kötve, gyakorlatilag akkor és annyit megyek, úgy osztom fel a távot napi szakaszokra, ahogy éppen jólesik. A sátorozással töltött sok év alatt megtanultam egy fürdőszivaccsal tetőtől talpig lemosakodni pár deci víz segítségével, tehát még csak a mosakodás hiánya sem szálláskeresésre kényszerítő tényező.
Az alföldi kékbe belevágva kicsit tartottam attól, hogy nehezebben fogok majd sátorozásra alkalmas helyet találni, mint az erdősebb vidékeken, de aztán semmi problémám nem volt ezzel sem. Szinte bárhol lehetett ott is találni pár perces kereséssel egy éjszakára megfelelő sátorhelyet. Aztán persze volt olyan hely, ami szinte főnyeremény volt, de akadt feledhető is közöttük.
De nyilván mi ketten egy kicsit kilógunk az itt fórumozók többségéből a sátorozáshoz való hozzáállásunkkal. Belátva ezt mostanság már nem is nagyon igyekszem másokat meggyőzni arról, hogy követve a példánkat sátorral járja a természetet, vagy bármilyen más szempontból vegye figyelembe azt, amit mi, az "öregek" mondunk, vagy teszünk.
Ahogy pár napja már linkeltem is ide: mindenki másként csinálja. Nincs jó és nincs rossz módszer, csak különböző módszerek vannak. Aztán van, akinek az egyik a szimpatikus, másnak pedig egy másik, vagy éppen harmadik. Mondjuk ez az utolsó állításom eléggé közhely lett, de teszek rája, mivel ez a lényeg!
Lám, vannak itt nálam okosabb emberek! Én 20 éve zárt cellás polifoamot használok, s így, 70-hez közeledvén, nekem még mindig kiválóan megfelel.
Amúgy a földön (polifoamon) jó aludni! Csak az a trükk, hogy megfelelő helyet találjunk magunknak. Nekem az elmúlt 20 évben talán kétszer sikerült botrányosan rossz helyet kifognom. Inkább egy fél órával hosszabban keresgélek, akár még ki is próbálom a talált helyet a leterített sátorponyvára fekve, s csak utána verem fel a sátrat.
ui. Azért az pld. egy elég jó élmény, ha reggel ébredéskor, kinézve a sátorból, két szarvastehén legel tőled alig 20..25 méterre! (Lásd: hadidoki.ini.hu KDP Iszkaszentgyörgy-Eplény szakasz 3. nap)
Igen, ezt el is felejtettem írni, hogy a természetben lefekvés, ébredés az biztos, hogy nagyon klassz élmény. Ezt még nem próbáltam. De tényleg kacérkodok vele, viszont ki tudja mikor jön el az ideje. :-)
A mosdás kérdéskörön túl tudok lépni. Viszont a kénylemes alváshoz mit javasolnál? Vannak már manapság jobb opciók, mint a polifoam? (Nyilván olyan megoldásra gondoltam, ami gyalogtúra kompatibilis.)
Ismét nekivágtam egy túrának. Katymár környékére látogattam el, s ezzel le is tudtam azt a környéket. Szépen sütött a nap... a felhők felett (legalább is ezt mondták az időjósok), bár én semmit nem tapasztaltam belőle. Szép, elmélázó túrán vagyok túl.
A részleteket a hadidoki.ini.hu lapon, az "Egyéb túrák", "Geodéziai tornyok" alatt találjátok meg.
A "Jákról bringával Molnaszecsődre" logisztikai manőver ellenében én este keresek egy kényelmes helyet, s felverem a sátrat. Viszont csak palackból mosdok, s a földön alszom. Kinek a papné... kinek a paplan :)
Nem is ezeket tartom igazi érvnek/ellenérvnek a sátorozás mellett/ellen. Igazán fontosabbnak a természetben alvás utánozhatatlan hangulatát, élményét tartom.
Én a kényelmes "városi ficsúr" kategóriában mozgok, már ami a szállásokat illeti. Szeretetek ágyban, párnák közt aludni. Egyelőre csak az RP-DDK-n van tapasztalatom, de ott végig. Mivel egyedül megyek, így tudom, hogy a szállásadóknak ez nem olyan gazdaságos, ezért igyekszem legalább akkor több napra foglalni egy helyen, így kompenzálva kicsit az egyágyas igényt. Így viszont sokszor kerülök abba a helyzetbe, hogy nagyon korán kell kelni, viszonylag sokat utazni ahhoz, hogy egy-egy kezdőpontra eljussak. Főleg úgy, hogy merő kényelemből szeretem, ha az út végén az autóm vár, így hát reggel plusz kerülő, esetleg plusz átszállás is vár.
Azért a reggeli korán kelés nem esik jól (sokszor ez 4-fél 5-öt jelent). Főleg a 2.-3. nap tájékán. Mivel igyekszem 20 km körül tartani a napi távot, így viszont kora délután már végzek. Ideálisabb lenne egy későbbi indulás, későbbi érkezés, de a reggeli buszok után általában délelőtt szinte semmilyen lehetőség sincs. Most legutoljára dél körül érkeztem meg Jákra, az aznapi végcélhoz (mert délelőtt más dolgom volt) és semmi értelmes tömegközlekedés nem volt Monaszecsőd felé, így a bringás megoldást választottam. Jákról bringával Molnaszecsődre, onnan gyalog vissza Jákra, majd onnan autóval Molnaszecsődre a bringáért, és onnan Kőszegre a szállásra. Hát szép kis kavirc volt. Jó későn értem a szállásra, de a szállásadó már várt és az adminisztráció nyűgös terhét pálinkával igyekezett enyhíteni. Nagyon jól esett a figyelmessége. Egyébként nekem eddig csak jó élményeim vannak a szállásokkal kapcsolatban. Olyannal persze találkoztam, ahol nagyon rossz volt a hangszigetelés, de ez inkább engem frusztrált, mert tudom, hogy eléggé horkolok. Sajnáltam a falszomszédaimat.
Mindenesetre néha azért elgondolkodok a sátrazáson. Írjátok, hogy ultrakönnyű cuccok vannak. Ez oké. De nekem az alvás elég fontos szempont, nehezen tudom már magam elképzelni egy polifoamon. 18 - 28 éves korom között rendszeresen sátraztam a Szigeten, meg néha a Balatonon is, tehát tapasztalatom az van erről. De most 50-hez közeledvén megváltoztak az igények. A másik probléma a zuhany hiánya. Tudom, hogy pár napot ki lehet bírni csak mosdással is, de így együtt már eléggé erős ellenérv a szememben. Mindenestre nem zárnám ki, hogy egyszer sátrazásra adom a fejem.
Felsőtoldon anno ha jól emlékszem a Cserhát vendégházban szálltam meg, erősen feledhető volt...közös konyha, balról nyíló szobában zárkózott, kissé zörgős pár. A konyha másik felében lévő ágyat szánták nekem, fal meg ajtó minek is...bementem inkább a kevésbé fűtött másik szobába és ott aludtam. Na oda többet így tuti nem mennék. Nem volt ott nagyon opció a megszakítás sem, mert a közlekedés pocsék volt, pedig Nagyvázsony-Sirok között egy naposokkal csináltam, kivéve ezt az egy alkalmat.
Zádorfalván jártam így a parókián van szó szerint egy odú, amit kiadnak szállásra, képeket és értékeléseket nézve inkább hanyagoltam.
Kéktúrán általában nincsenek nagy igények, ágy legyen és zuhany, arra meg főleg ha este érkezel és reggel mész bármilyen gettó szállás jó. Azért fűtés legyen meg takarítva a szoba legalább egy nappal előtte.
Ha 10 ezer alatt van a szállás, akkor ott valami gyanús. Múltkor Kaposváron 5000-ért volt a Centrumban egy éjszakás szállás, és hát finoman szólva is egy gettó volt, munkásszálló volt inkább mint apartman. Büdös levegő, közös vizesblokk, ahol nem volt takarítva sztem hetke óta, nem volt wc papír a wc-ben stb, fűtés alig volt stb.
Végülis egy éjszakára elmegy egy ilyen gettós szállás is, mondván reggel úgyis továbbállsz, aludni meg itt is lehet, zuhanyozni is.
Barcson viszont egyszer találtam egy olcsó szállást, ami hozta, amit igért igaz nem többet, de megfelelő volt. Egy családi ház melléképületét alakították át, benyomtak egy zuhanyzót a sarokba betettek egy dupla ágyat és egy inverteres klímát fűtésnek és kész.
Google-n le szoktam csekkolni a szállásokat ha sok negatív értékelés van az vörös posztó.
Nyilván feketén nem lehet, a szállás adásnak komoly előirásai vannak. Jön egy bizottság aki felforgatja a házat, megszámolja a kanalakat, bemászik az ágy alá, simogatja a radiátort stb, szóval hibát keres, és persze talál. Sok helyen aludtam a kék körön, százezreket költöttem szállásra de állítom a miénk is tökéletes, voltak nálunk túrázók , jól érezték magukat, tisztaság van, fürdő konyha van.
Jöttek "alkoholista" randalírozók és jöttek 100 ezres kárt okozók akik leléptek. Egy üres és lakatlan apartmant télen nem lehet egy éjszakára felfűteni, az ágyneműt egy nap után is ugyanúgy ki kell mosni mint egy hét után, beszereltettünk klímát amivel fűteni is lehet igy a levegő gyorsabban melegszik. Ára 250 eFt / db és kettő van, mikor is térül ez meg? Ha így megy nyilván soha.
Egy kis faluban ami a DDP-n van alig van forgalom, nyilván a közeli városban több szállás van és egy helyen több éjszakát lehet tölteni, jobb a közlekedés. A távfűtés megy ha kéred ha nem szóval jobb a helyzet.
7000 Ft a szállás most de egy főre télen nem adjuk, csak a szállásponthu elvisz 12 % -ot, adózni is kell több felé szóval ez igy közel 0 haszon és munka van vele nem kevés, és igen nyugdíj mellé jó lenne több bevétel de nincs, és a kék mellett se igazán van.
Jelenleg Magyarországon 10 ezer alatt ha valaki talál szállást örülhet, ez van.
Való igaz, hogy a sátorral való túrázás sem ingyen van, hisz időnként cserélni, frissíteni kell a felszerelést. Egy, már megfelelő vagy jó készlet (sátor, polifoam, hálózsák) ára bizony a 30-100 eFt között szórhat, de ezt hosszú évekig lehet használni. Ezt szembeállítva fornit1 topiktársunk 77728 hozzászólásában írtakkal, azért valóban mellbevágó.
Én azt hiszem értem a topiktársat. Mindketten tudjuk, hogy a sátrak összecsomagolt mérete és tömege jelentékeny mértékben csökkent az elmúlt években - csak mivel egyikünk sem birtokol ilyet, az alapélmény még mindig a korábbi. :)
Én 20+x éve (iskolás koromban) kaptam egy sátrat. Valahogy nem alakult úgy, hogy le kellett volna cserélnem (mert nem szakadt el, nem ázik be, nem kellett extrém környezetbe vinnem, és csak alkalomszerűen használom). Egy több napos túrára közepes méretű hátizsákkal kényelmes mennem, a sátram viszont csak nagy zsákba fér el, vagy esetleg megpróbálom felszíjazni a közepes hátuljára, de azzal kifejezetten nehézkessé válik, ha közlekedési járműre kell felszállni. Plusz ugye ott a derékalj ("polifoam") és a hálózsák, előbbi szintén idejétmúlt, és utóbbiból is kéne már egy új, ami egyébként kisebb/könnyebb lenne.
Én is csatlakozom azokhoz, akik azt mondták, hogy nem olyan hosszú idő felállítani a sátrat. Én nagyon kényelmesen kb. 15 perc alatt kész vagyok vele, és ebben az is benne van, hogy a sátrazásra kiszemelt helyet megtisztítom a faágaktól, kövektől. De amúgy ha ennél több idő is: hová sietnél? Bőven van időd felállítani a sátrat, nem kerget senki. Persze ha esetleg eső vagy erős szél van, akkor nem árt, ha gyorsan megy.
A függőággyal kapcsolatban az a meglátásom, hogy alapvetően kell hozzá két fa vagy valamilyen fix pont (megfelelő távolságra egymástól). Na most ezt például az Alföldön nem mindenhol lehet megoldani. Emellett a függőágy súlya is nagyjából annyi, mint a sátornak, arról nem is beszélve, hogy utóbbi szerintem nagyobb kényelmet ad. A téli sátrazások alkalmával is azt vettem észre, hogy jó dolog az, hogy pár fokkal melegebb van a sátorban, mint kint, ráadásul az eső, hó ellen is jobban véd.
A legegyszerűbb opció amúgy a bivakolás, azt is kedvelem. Na, ott elég a hálózsák, egy matrac és egy nejlon a matrac alá. És úgy tényleg bárhol lehet aludni (bár nyilván jó dolog, ha mondjuk éppen van egy pad vagy asztal, ahová lehet feküdni). Nyáron mondjuk a rovarok miatt nem a legjobb, akkor inkább a sátor.
Nemrég kicsit utánaolvastam (meg beszéltem is olyannal, aki járta egy-egy szakaszát) a Via Transilvanica útvonalnak. A leírás szerint - a honlapján fenn van magyarul is - a szállások (többségében magánszállások) a falvakban 60-80 lejért elérhetőek. Az kb. 5-6000 Ft. A legtöbb helyen lehet kaját is kérni, összesen 100 lej körül még jól is lakik az ember.
És akkor ott a Kéktúra, ahol jó, ha 10 ezer alatt van szállás, még az ország keleti felén is. És erre rájön a fűtés, az egyéjszakás felár (nem úúúgy, nem röhög...), az egyszemélyes felár, és még egy kávé sincs benne.
Az élelmiszerárak, fogyasztói árak ugyanazok, mint Erdélyben. Akkor hogy is van ez? Sokszor szóba kerül a vidéki elnéptelenedés, ott vannak üresen - 1-2 személlyel max. - hatalmas házak, miért nem lehet kiadni egy szobát? Nem éri meg a nyugdíj mellé? OK, nem egy fix jövedelem, de ennek így az az eredménye, hogy odamegy a túrázó reggel, aztán este felszáll a buszra/vonatra és hazamegy, és/vagy vadkempingezik.
Ahogy láttam a statisztikákat, eléggé megtorpant a Kéktúra teljesítők éves száma. A Via Transilvanicáról nincsenek adatok, de állítólag legalább 35 ezren vágtak már neki, úgy, hogy gyakorlatilag 2 éve létezik.
A Camino de Santiagonak nagyon szép hivatalos honlapja van, olyan statisztikákkal, hogy ihaj...
Több mint 2000 magyar váltotta ki a credenciát csak ebben az évben (tehát akik legalább 100 km-t gyalogoltak valamelyik caminon), csak a portugál parti utat - ami szintén néhány éve lett kijelölve - annyi magyar járta, mint ahányan az OKT-t befejezték. Igaz, Portótól az csak 270 km.
Hogy mi van a Mária-utakkal, arról semmi infó. Pedig azokban is lenne lehetőség.
A Csobánci vár mellett akartunk sátorozni két kisunokámmal, Borival és Bazsival. ( ...úgy 11-12 évesek voltak akkor.)
A vár belső udvarát már elfoglalták mások, így mi kint vertük fel a sátrat. Még pakoltunk, amikor egy hatalmas szél kerekedett, s azzal a lendülettel el is döntötte. Bori felnyalábolta a még kint lévő dolgainkat, én pedig Bazsival felkaptam a sátor négy sarkát, és elvittük a vár, egy szélvédettebb sarkába, egy fal védelmébe.
Nem mondom, hogy nyugodt éjszakánk volt, egész éjjel őrjöngött a szél, de legalább nem döntötte ránk a sátrat. Még reggel is tombolt, a vár zászlótartóján "kifeszítve" lobogott a zászló.
A gyerekek viszont nagyot nőttek a szememben, igazán ügyesen, talpraesetten a segítségemre voltak. Nem is tudom mit csináltam volna nélkülük!
