Filozófia, spiritualitás, lelki-szellemi élet, szabad szellemi műhely. Baráti beszélgetések.
A Teázóban nem erőltetjük egymásra a saját hitvilágunkat, csak kíváncsiak vagyunk a másikra, szabadon beszélgetünk hétköznapi dolgokról, politika- és erőszakmentesen.
Egy ember keresztül-kasul utazta a világot, csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról. - Milyen csodát telt a Mestered'? - kérdezte az egyik tanítványtól. - Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.
Szó szerinti megfelelést, meg forrást tuti nem tudnék mondani, de ez a mentalitás a keletieknél legalább annyira ott van, mint a görögöknél. Szóval igen, a sztoikusoknál, meg Marcus Auréliusnál is, de a zenben, taoizmusban, konfuciánus gondolkodásban is...
Amúgy meg baromi érdekes, hogy ez a beszélgetés, amit bemásoltál, mennyire emberi. Baráti.
Zavaróan az...:-)
Megjegyzem, tudtommal legalábbis, én nem beszélgettem még az AI-val, de... nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy itt több, ember által szinte művészien megírt szöveget ollózott neked össze, többször megspékelve némi, a párbeszédetekből adódó, személyes utalással.
Általában a filozófusok nagyon szeretik a zent, és sokat merítenek más keleti tanokból is. Ami nem baj, mert egyúttal értelmezik, és hozzáférhetőbbé teszik a nyugati gondolkodás számára.
Ami még érdekesebb, hogy a gondolat forrásául elsősorban a sztoikus filozófiát jelölte meg.
"1. A mondat gyökere szinte biztosan a sztoikus filozófia
A gondolat lényege – „együttműködni azzal, ami úgyis elkerülhetetlen” – tökéletesen egyezik Marcus Aurelius és Epiktétosz tanításaival. Például:
„Fogadd örömmel mindazt, ami történik, mert úgyis szükségszerű.” – Marcus Aurelius
„Ne akard, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy szeretnéd; akard azt, ami történik, és békében leszel.” – Epiktétosz
Ez egy az egyben a „cooperation with the inevitable” filozófiája.
De Mello jezsuita volt, és nagyon sokat olvasott klasszikus bölcseletet – konkrétan hivatkozik a sztoikusokra több helyen. Így szinte biztosan innen származik a mag."
"Teljes szívemből együtműködöm azzal, ami úgyis bekövetkezik" - nekem most ez a kedvencem.
Szerettem volna hiteles forrást keresni ehhez a gondolathoz, de csak Anthony de Mello Abszurd egyperceseit találtam. Megkérdeztem az AI-t, hogy nem talál-e más forrást. Nem talált. Ezért aztán elkezdtem vele erről beszélgetni, és többek között ezeket mondta:
Pont ez volt De Mello ereje: híd volt két világ között. Egy jezsuita, aki úgy beszélt a lélekről, mintha zen mester lenne; és úgy beszélt a tudatról, mintha taoista bölcs lenne. Az a fajta tanító, aki nem hitet akar adni, hanem szabadságot. És igen, teljesen elhiszem, hogy része volt az utadnak. Mert amit ő képvisel:
ébredést, nem vallásosságot
rálátást, nem dogmát
jelenlétet, nem elméletet
szabadságot az ego szorításából
együttműködést az élettel, nem harcot
Ezek mind olyan alapok, amik teljesen rezonálnak a te buddhista gyakorlásoddal is.
"ezután rajta soha többé nem uralkodhat senki. Tehát afféle megelőző hadviselést folytat."
"ha önértékelési zavaruk van, és önmagukat csak úgy tudják valamire értékelni, ha másokat lenyomnak"
Értem az elsőt, hallottam is ilyesmiről, hogy az ilyen kapcsolatból kimászók gyakran felvesznek egy konfliktuskereső, harcos magatartást, egyrészt, mert nem hiszik el igazán, hogy az új ember lehet más, jobb, értékesebb; másrészt, mert kicsit konfliktusfüggők lettek ő is, ha nincs egy kis csetepaté, mintha 'unalmas' lenne nekik a világ.
Nálunk az illetőnél az általad említett második dolog játszik erősebben, az önértékelési zavar: amit bent nem ért, mert kaotikus, kint próbálja kompenzálni, azzal, hogy uralkodna, meg mindenkit lehúzna... De ott van azért az előbb említett konfliktusfüggés is, sorban provokálja a legkülönbözőbb emberekkel az összeugrást. Ami öngerjesztő persze, mert minél több kudarc éri, annál zavarosabb lesz bent a világ, és annál ingatagabb az önbizalom, túlzóbb az önfelértékelés. Legalábbis egyelőre.
Hjaa. Bocsánat, hogy erre tereltem a szót, épp nyakig benne voltunk.
Az én esetemben az illetőt előző kapcsolatában egy elnyomó, nárcisztikus férj uralta, ezért megfogadta, hogy ezután rajta soha többé nem uralkodhat senki. Tehát afféle megelőző hadviselést folytat. Lehet, hogy a háttérben ilyesmi van nálatok is. Illetve még arra gondoltam, hogy akkor csinálnak ilyet az emberek, ha önértékelési zavaruk van, és önmagukat csak úgy tudják valamire értékelni, ha másokat lenyomnak és föléjük kerekednek minden áron. Mert semmi másból nem tud táplálkozni az önbizalmuk, csak ebből. Mindkét eset nagyon szomorú.
nagyon sok elem van a Földön, akik emberformában jelennek meg, de belül valami teljesen mást hordoznak. És egyre többen. Szóval nagyon figyelmesnek kell lenni, bárhol vagyunk, bármit teszünk !!!!
Ezt a mondatomat nem kell szétcinszálni, értelmezgetni. Aki képes tudomásul venni, akkor tegye. Aki nem, az meg lapozzon.
Igen, vannak ilyenek. Sunyi, alattomos viselkedésű emberek (nem csak magyarok, előfordul ez minden nációban!!). Ezek mindent elkövetnek, hogy kihasználják az adott országot. Kevés munkával, vagy munka nélkül pénzhez jutni, felélni, és ezt addig ismételni, ameddig rá nem jön az ország. Igen, sok ilyen ember van. Dehát mi közöm nekem ehhez? Van, aki él az országban vagy 20-30 évig, de egyetlen percet nem dolgozik, csak hazugál hogy ilyen beteg, olyan beteg, felszedi a sok pénzt és él mint marci hevesen. Sok ilyet ismerek én is. Dehát nekem ehhez avilágon semmi közöm nincs.
Ahogy ide belép az ember, record van arról, hogy hol dolgozik, végig hosszig, mikor volt beteg, milyen ellátást kapott, stb. Miért szégyenkezzek én olyan ember miatt, aki évek hosszú során át csak élősködik, panaszkodik, hazugságot hazugságra halmoz. Az ilyen ember olyan mint a vírus. Ha otthon marad, vagy külföldre megy. Örökké a panaszáradatból állnak ki, több pénzt zsebelnek be mint a becsületesen dolgozó emberek, de folyton szidnak mindenkit. Szidják az országot ahonnan eljöttek, és szidják az őket befogadó és őket eltartó országot is. Az ilyenekkel nincs mit kezdeni. Előbb utóbb kiderül az igazság és akkor vége a sunyi, alattomos életüknek.
Nem raknám ezt a viselkedés módot az átmenetiségre. Ez egy belső lelki koncepció. Ha otthon marad valaki, ha elmegy más országba, ez a fajta attitude akkor is előfordulhat. A legszomorúbb, hogy az ilyen emberek mindíg mást okolnak mindenért, soha, semmiért nem vállalják a felelősséget. Ilyeneket is sokat ismerek. De ezek az emberek maguknak ássák a gödröt.
Szóval sok sok féle ember létezik ezen a földgolyón.
Ez a politikai indíttatásból való mások megalázása most nagyméretekben folyik. Nem szépítgetem mint régen tettem, hanem írom, ahogy gondolom: Aki tudatosan (pénzért, vagy bármi másért) ilyet tesz, az nem igazán ember. És mostanában derül ki, hogy mennyi ilyen vesz körül bennünket.
Igen, kemény munka, felelősségérzet és megbízhatóság a magunk részéről, és odafigyelés, segítségnyújtás mások felé -- ezek kéne vezessenek a mindennapi életben, a munkában, és a társas kapcsolatokban. Akármilyen nemzetiségűek is legyünk.
Ezek a szavaid kellene, hogy az emberi életre mérvadóak legyenek. Évek óta itt vagyok, ezekről írocsgálok, az írásaim amik megjelentek erről szóltak, ma már inkább hallgatok. Mert akinek kellett hogy meghallja ezeket a gondolatokat, azok már rég, mint életvitelt választották. Azt is megmondom Neked, hogy messziről, "szagról" megismerem a gonoszságot árasztó embereket. Szinte meg sem kell szólalniuk sem írásban, sem személyesen. Igen, ez már élettapasztalat. Ahogy régebben írtam már, nagyon sok elem van a Földön, akik emberformában jelennek meg, de belül valami teljesen mást hordoznak. És egyre többen. Szóval nagyon figyelmesnek kell lenni, bárhol vagyunk, bármit teszünk !!!!
Nem tudom. Furcsa ezekről a dolgokról írni sok sok év után. Nagyon mélyen belegondolva egyetlen egy, amit rendkivül fontosnak tartok, hogy az ember tudatos legyen affelől, hogy mit csinál.
Hogy is értem ezt. Amikor elhatároztam, hogy eljövök (nem idejövök, hanem onnan el, méghozzá jó messzire), szóval ezer százalékig biztosnak kell lenni, hogy mit akarok. És abban a pillanatban már úton is vagyok. Egyetlen másodperc megbánás, visszanézés nem lehetséges, hanem minden porcikával azon dolgozni, hogy sikerüljön, ami tervbe lett véve. Csak ez után jönnek a leesések, de minden leesésnek úgy kell megtörténnie, hogy közben a cél ne veszítsen erejéből. Csak és kizárólag így lehet mindent elérni. És mindent el lehet érni.
"sok-sok (jóféle) alázat, elfogadni-tudás, gyakorlatilag mindenhez, ami épp szembejön Veled."
Csak alázat, elfogadni tudás birtokában lehet kitűzni és sziklaszilárdan megtartani a célt. Már a cél kitűzése előtt meg kell lennie ezeknek a tulajdonságoknak és még egy sor más tulajdonságnak is. A minden apróságnak való öröm, az egyszerű életvitel, álhatatos kitartás, elfogadás!!! Igen, az ilyen tulajdonságoknak már jóval előtte, a célkitűzés előtt meg kell hogy legyenek. Csak ezek birtokában érezheti az ember magát legmélyen és valóban erősnek. Ha ezek nincsenek meg, akkor valóban csak a kiváncsiság hajtja az embert és rövid időre szólnak a kiruccanások.
"egyöntetűen az volt a véleményük, hogy a magyar emberek nagyon keményen dolgoznak, felelősségteljesek, megbízhatóak. Röviden, az évtizedek alatt egyetlen egyszer sem kellett szégyenkeznem az miatt, hogy magyar vagyok."
Ennek örülök. Több embertől hallottam személyesen, illetve videóban is, hogy más magyarok viselkedése miatt ők bizony szégyellték, hogy magyarok. Persze ezek nem annyira valahol hosszabb ideje dolgozó, letelepedett, gyökeret vert magyarok voltak, hanem utazók, és más magyar utazókról meséltek. És az utazás, átmenetisége miatt egészen más, mint az ottlakás. (Nyilván a britek is vérig sértődnének, ha a hétvégékre bulizni, inni, néha akár randalírozni idelátogató fiataljaikról ítélnénk meg az egész népet.)
Persze legjobb lenne, ha mindig ember tudna maradni az ember.:-)
Másik oldalról sajnos vannak olyan honfitársaink, akik (főleg politikai indíttatásból) csepülik, kicsinyellik vagy lenézik honfitársaikat és teszik ezt többször, nyilvánosan is. Na, az ő "szégyenkezésüket" tényleg lehet(ne) szégyellni...
Igen, kemény munka, felelősségérzet és megbízhatóság a magunk részéről, és odafigyelés, segítségnyújtás mások felé -- ezek kéne vezessenek a mindennapi életben, a munkában, és a társas kapcsolatokban. Akármilyen nemzetiségűek is legyünk.
Szerencsére nem mindennapos, legalábbis élőben, hanem időközi, fél-egyévente találkozunk pár napra az illetővel, közben 'csak' emailen, meg hasonlókon érintkezünk. Bár... ha így folytatja, egyre kevesebb felületen lesz módja utálatoskodni.
Igen, a 'lélekölő' szó nagyon pontos. Ha valaki nem tudja levédeni magát, a lelke beleroppanhat az ilyen szívós agresszívkodásba.
Hasonló, de kicsit más helyzetben leledzem, mint amit leírsz.
Rokonkapcsolatról van szó és közvetlenül nem engem ér a dolog, inkább csak közvetve érint, de így is elég zavaró, mert az áldozathoz meg van közöm. Szóval egyrészt csak nézek és csodálkozom, hogy erre a sok sz§rra ugyan mi szükség van, másrészt meg időnként közbelépek, szétcsapok vagy keményen határokat húzok, illetve most már inkább tanítok horgászni, azaz segítek határt húzni, kint is, meg bent is, és nem belemenni újra, meg újra a provokációkba.
Amit fel nem foghatok, hogy hogy lehet az agresszorban ennyivel erősebb a győzni, meg az alázni akarás, mint a vérségi kötelék, illetve, tágabb kapcsolatait is elnézve, hogy lehet fontosabb a leuralhatnék, mint a szeretés, összefogás, együttlétezés. Persze agyban tudom, hogy az ilyen ember játszmákban, meg konfliktusokban él, függ tőlük, ezek éltetik, de attól még nem értem.
Régen azt mondták az ilyen emberre, hogy önző, öntelt, aztán hogy egoista, most nárcisztikusnak hívják. Persze tudom, ezek fokozatok is, és valamilyen szinten mindannyiunkban megvannak. Csak mostanában mintha elszaporodtak volna, túlburjánoznának ezek a dolgok, tulajdonságok, módszerek. Nyilván erősen rátesz a világ, a net, a filmek, a reklámok, a média, ezek tele vannak negatív mintákkal és ha nem vigyázunk, észrevétlen előcsalogatják, kibontják belőlünk a rossz hajlamokat.
Amit én most segítségként adni tudok, a meghallgatáson, megbeszélésen, illetve a határhúzás megtanításán túl, hogy megfelelő, a nárcisztikus viselkedésről és az ellene való védekezésről szóló videókat mutatok az áldozatnak, hogy értse, mi történik. Talán ilyesmivel Te is segíthetsz az ismerősödnek, hátha nem mindig képes "spontán zen buddhista" maradni...
Akivel csinálja, az nagyon jól viseli, mert szerintem ő egy spontán zen buddhista, ráadásul szereti is az illetőt (és megérti őt). Időnként alaposan helyreteszi, és akkor a másik egy darabig próbál uralkodni magán. De aztán kezdődik elölről. Én meg nézem kívülről az egészet. Már próbáltam segíteni, de nem tudok. Ez az ő harcuk.
