Ebben a filmben egymást érik a pucér nők. Mármint egymást érintik, ugyanis leszbikusok – legalábbis némelyikük.
Feltétlenül ajánlom tehát ezt az alkotást azoknak, akik kíváncsiak, hogy néz ki a szaffói szerelem Margaret Qualley és Orbán Ráhel Aubrey Plaza között.
De ha kivonjuk a filmből a puncifaktort, akkor is egy roppant szórakoztató darabot kapunk remek párbeszédekkel, érdekes szereplőkkel, komikus halálnemekkel és egy szép Chevelle-lel.
Az elején ahogyan kiírják a neveket, az egészen egyedi. Egy darabig fel sem tűnt, hogy én most épp a neveket látom. :D
Ez egy jó film, ajánlom. :) Ha valaki netán kedvet kapott hozzá, hogy megnézze, majd írja le, hogy szerinte mire utal a cím! (Azon kívül, hogy a csaj kocsijának a rendszáma.)
Úgy adódott, hogy a hétvégén másodjára is megnézte.
Ha nem Predátor fimként tekint rá az ember, akkor szórakoztató, a 3D is látványos. Predátor filmként még nem tudom. Főleg a legeslevége. Ezzel együtt ígyis jobban passzol a Predator film szériába mint az EP8 a Star Wars-ba.
Egynek úgy is elmegy, ahogy pl. az X-menek közt is volt többféle.
Tron: Ares. Nem tudom, milyen tudamódosítót használnak a dizninél, de ilyen katyvaszt régen láttam. A probléma az, hogy hiába látványos, a szar szar marad, akárhogyan van megformázva. Nem csoda, hogy hatalmas bukás, mert értelmetlen, következetlen. Jared Leto lett a bűnbak, pedig a jó színész, én a Harc a másodpercekért óta kedvelem. Az egy életrajzi dráma a világ egyik legkevésbé ismert futójáról, Steve Prefontaine-ról. Ő volt az első hivatalosan is szponzorált futó, a Nike vele kezdett el a siker útjára lépni. Mindegy, az Ares szar, nincs rá jobb kifejezés.
Amikor a minap megnéztem a Tizenkét dühös ember 1957-es kiadását, arra gondoltam, hogy azon melegében meg kéne néznem az 1997-es verziót is (amiben Henry Fonda helyét Jack Lemmon vette át). Aztán végül nem vágtam bele, de most megcsináltam ezt egy másik filmmel:
Száguldás a semmibe
1971 & 1997 rögtön egymás után :)
Véleményem illetve észrevételeim a két filmről:
- Ugyanúgy kezdődnek (szerintem még a zene is ugyanaz) és ugyanúgy végződnek, de a köztes történések egészen különbözőek.
- Az elsőben Petrocelli ül a volánnál, a másodikban Viggo Mortensen.
- Az elsőt mozifilmnek készítették, a másodikat tévére szánták (ez meglátszik a kép oldalarányán is).
- A bal első kerék durrdefektjét követő csörgőkígyós jelenet egy az egyben megismétlődik, de míg az elsőben nem derül ki, hogy a sivatagi csoport mire használta a kígyókat, addig a másodikban épp a főszereplő szeme láttára használják őket.
- A sivatagi szöszi az elsőben bizony fanszőrén üli meg a motort, a másodikban viszont forrónacit és bikinifelsőt visel.
- Az első film nekem nem jött be, számomra értelmezhetetlen a története; olyan érzésem volt a megtekintésekor, mintha egy amatőr film és egy elvont művészfilm keverékét látnám. Összefüggéstelen jelenetek egymás után dobálva, bénán megírt párbeszédekkel és csapnivaló hangkeveréssel megspékelve (az egyes járművek időnként egyáltalán nem azt csinálják, amit a nekik adott hang alapján csinálniuk kéne). Hogy a főhős miért kezdte el ezt az egész száguldást, és hogy a végén miért úgy fejezte be, ahogy, az rejtély marad mindvégig.
- A második film sem több egy középszerű alkotásnál (hiszen direkt tévéfilm akart lenni), de ennek legalább van története, értelmes párbeszédekkel. A főhős motivációja itt egyértelmű, s a végső döntését is megindokolja a film. Ez a változat sokkal könnyebben befogadható nekem.
(Érdekes, hogy Tarantínónak az első verzió az egyik kedvenc filmje, és arról emlékezik meg a Halálbiztosban, mégis jobban hasonlít az eredmény a másodikra, hiszen ahogy Viggo Mortensen fehér Challengerét egy fekete Charger üldözi, úgy a kaszkadőr csajok fehér Challengerét is egy fekete Chargerrel kergeti Kurt Russel.)
Egyik csata a másik után-t elkezdtem, de valahogy az első 15-20p akkor káosz volt, hogy egyelőre lekapcsoltam. Kicsit az volt az érzésem, hogy tök üres az egész. De mindenképp folytatom, sőt újrakezdem, érzem, hogy van benne potenciál. Ehhez viszonylag frissen (ami tegnap este nem voltam) és ráérősen kell hozzáállni :)
Na, 4 éve írtam, hogy érdekel a film, s most meg is néztem végre:
A védenc
...fölösleges volt a négy év várakozás. Kihagyható film. Kizárólag azon pillanatai élvezetesek, amikben Michael Keaton szerepel. Csak az ő jelenléte dobja fel a filmet. Maggie Q lapos (és most nem a testi adottságaira gondolok), S. L. Jackson semmi extrát nem nyújt, a történet pedig érdektelen.
És eleve nem kedvelem, ha nincs összefüggés egy film és a címe között. Ki volt a védenc? Ebben a filmben nem szerepelt védenc! :D
Nem csak USA-ban: az angoloknál, Kanadában, Ausztráliában, Argentinában, sőt, asszem még a spanyoloknál is full laikus esküdtszék dönt.
Fő különbség inkább az eljárás során van, USA-ban nem tiltott fölkészíteni a tanúkat, konkrét próbát is tarthat velük előre az ügyvéd, megbeszélheti kérdéseket, válaszokat...
Ha már megnéztem tegnap a Kettes számú esküdtet, gondoltam, előveszem ezt a régi klasszikust.
Hihetetlen, hogy az amerikai igazságszolgáltatás alapja az, hogy 12 civil ember – akik teljesen laikusak a jog terén, teli vannak előítéletekkel, türelmetlenek a délutáni meccs miatt, stb. – dönt életről-halálról.
1957-ben készült a film, és az a döbbenetes, hogy az azóta eltelt közel 70 év alatt mit sem változott ez a rendszer. Tegnap a Juror #2-ben többször elhangzott, hogy nem hibátlan ez a rendszer, de nincs nála jobb. Hát pedig szerintem az európai jobb.
Clint Eastwood 93 éves korában olyan filmet tett le az asztalra, hogy nem találok szavakat. Az elején még csak lebilincselő, a végére viszont letaglózóvá válik. Csak ültem ott a stáblista alatt, és libabőrös volt a combom is (pedig az nem szokott libabőrözni). Brutál erőteljes a történet, egy igen durva dilemmával a középpontban, ami a film megtekintése után is sokáig gondolkodtat.
A sztoriról spoilermentesen egy mondat:
A gyilkossági tárgyaláson a 2-es számú esküdt egyre inkább úgy érzi, hogy tudtán kívül ő maga is érintett volt az ügyben.
Ez egy eleve marhajó alapfelállás, de ebből Eastwood úr egy olyan kurvajó filmet rendezett, hogy a fal adja a másikat!
Jó szívvel ajánlom mindenkinek.
(Érdekesség, hogy az áldozatot Clint egyik gyermeke alakítja.)
Nemrég újra megnéztem a Halálbiztost, és abban a kaszkadőr csaj ódákat zeng arról a filmről (marmint az eredetiről, nem a másikról). Pont a Száguldás a semmibe miatt akarnak egy ugyanolyan fehér Challengert kipróbálni.
(másik – talán némileg ismertebb – magyar címén: San Franciscó-i zsaru)
Erről a filmről a Halálos iramban kapcsán szereztem tudomást. Annak a filmnek a legizgalmasabb autója vitathatatlanul a fekete Charger volt, aminek apropóján egy autós újságban megjelent egy roppant érdekes írás a Chargerek történetéről és filmes szerepeiről. Természetesen a Lee tábornok említése nem maradhatott ki, de ott olvastam először emerről filmről is, hiszen a rosszfiúk egy fekete Chargert hajtanak benne.
Azóta eltelt huszonakárhány év, és tegnap végre megnéztem ezt a filmet. :)
Hát mit mondjak, a Charger-Mustang párbaj valóban remekre sikeredett, még a minden második snittben felbukkanó zöld VW Bogár folytonos visszatérése ellenére is. Ez az üldözés a film valódi csúcspontja.
A többi pontja azonban hót lapos. Pedig nem kellene annak lennie, hiszen a szinopszis alapvetően érdekes:
A történet szerint a San Franciscó-i zsaru feladata a hétfői tárgyalásig óvni a chicagói tanút. Sajnos ez nem sikerül maradéktalanul, ugyanis a tanú meggyilkolására tett kísérlet sikeres volt, de a főszereplő Frank Bullitt (akinek a vezetéknevét egyetlen egyszer sem mondják a filmben, így az egyszeri nézőnek fogalma sem lehet róla, hogy mit takar az eredeti cím: Bullitt) annak érdekében, hogy könnyebben nyakon csíphesse a gyilkosokat, eltitkolja a tanú halálát még a felettesei előtt is. Ez így egészen izgalmasan hangzik, de sajnos a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. Például hogy a néző megértse, hogy mi a tököm történik itt. Ki kicsoda? Miből tudta meg? Honnan jött rá? Miért menekül? Miért engedte be? Mit akar? A film nézése közben negyedóránként el lehet veszíteni a fonalat, de az az érzésem, hogy nincs is fonál! Már a legelején, amikor még csak a neveket írják ki, már ott sem lehet tudni, hogy mit látunk, kit látunk, és e tekintetben sajnos később sem javul a helyzet.
És akkor a színészi játékról se feledkezzünk meg! Elvileg Steve McQueen egy nagy sztár volt. És ez a film elméletileg az egyik legnagyobb sikere a pályáján. De tulajdonképpen semmit nem csinál benne, csak szúrósan néz. Ez Steven Seagal színvonal bakerom!
Az egyetlen érdekes színész a filmben Robert Duvall volt, de ő is csupán amiatt volt érdekes, hogy meglepődtem a jelenlétén. Egy harmadrangú szerepet kapott, alig látható a filmben, és akkor is jobbára csak hátulról mutatják a fejét. Mindenesetre Robert Duvall is az a fajta színész, mint Morgan Freeman, hogy már fiatalon sem nézett ki fiatalnak. :)
A profit nyilván mindig a legfontosabb szempont a kapitalizmusban. A mainstream mozis csúcsbevételek sajnos a legritkább esetben esnek egybe a legkülönbözőbb rétegigényekkel. Ez egy róka fogta csuka helyzet, mert bevételek meg elengedhetelenül kellenek a filmek elkészítéséhez. Amennyiben készítettek volna egy fenyegetően vészterhes echte sci-fi horrort(a nem emberi rész amúgy csont nélkül megvolt:)) elsősorban a rajongóknak, az egész biztosan nem nyított volna 80 milliós bevétellel már csak a korosztály besorolás miatt sem. De ja ne beszéljünk a levegőbe, majd ha megnézted visszatérünk rá.
(Szokás csak K. Kennedy-t ekézni, hogy az ő bűne az egész, de ha belegondolunk, a Disney akármit is vásárolt fel azóta, nem lehet, hogy "lélekben" maradt egy gyerekeknek rajzfilmet gyártó, majd remake-elő cég, és akkor miért vár az ember mást tőlük, ha horrorhoz nyúlnak?)
A régi rajongók nem hiszem, hogy a vörös vért hiányolják, ez tudható is volt már a trailerekből, hogy nem lesz, hanem a franchise alapérzetét, hogy valami félelmetes, nem emberi, felfoghatatlan fenyegetéssel nézünk szembe, amit egyébként nem is minden későbbi Predator film tudott jól hozni, de legalább törekedett rá. Ehelyett kapunk egy inkább Csubi-Thripio párost, akik egymást trollkodják - de még nem láttam csak a trailerek/kritikák alapján mondom - szóval ettől még lehet marha jó buddy/akciófilm, és értékelem, hogy próbál újat mutatni. De akkor vajon az ilyen kreatív emberek disney mennyiségű pénzzel miért nem nyitnak egy új franchise-t? Hát mert így tudják széles tömegeknek eladni. Dettó ugyanez történt az Alien: Earth-al, háziállat és beszélgető xenó, Pán Péter, stb. Szerintem a Badlands és az Alien: Earth is működött volna a franchise-on kívül is, csak hát mindkettőhöz kellett az ismert jelmez, hogy eladható legyen.
Az is igaz persze, hogy nem lehet a végtelenségig folytatni ezt az alapsztorit, de pont a Prey bizonyítja, hogy volt még ebben is szufla. Egyébként az is lehet, hogy egyszerűen akik láttuk gyerekként/fiatalként ezeket a régi alapfilmeket, nem gondoltunk bele vagy nem tartottuk fontosnak olyan részleteket, hogy milyen más alien szomszédai vannak a xenónak, vagy éppen azzal, hogy milyen a ragadozó családi élete a szülőbolygóján. De ahogy telt az idő, valaki úgy érezte, hogy ezzel is foglalkozni kell :)
Persze azért majd megnézem, és lehet, hogy valamennyire tetszeni is fog, de őszintén szólva a Gyilkosok gyilkosát sokkal szívesebben megnéztem volna élőszereplős film(ek)ként, vagy soriként.
Szerintem a fenti értékek önmagukért beszélnek és nagyjából egyet is értek velük. A kritikusok zöme és a közönség abszolút tudja értékelni.
Néhány fanyalgó kritkus persze disney-zik, gondolom a vörös vért hiányolják, csakhogy emberi karakter nélkül igen nehéz lenne előállítani nekik. Nyilván nem a filmművészet csúcsa vagy a régi rajongók retro action álma, de miért is kellene visszaforgatni minduntalan az idő kerekét? Meg nem is megy el egy ilyen ma full divatos psycho horror irányába, de biztosan csak ez az igaz út? Szvsz kb pont ilyen sci-fi kaland filmekre lenne szükség, hogy minden korosztályt bevonzanak a mozikba és népszerűsítsék a műfajt. Megnyugtatlak ebben speciál a disney se tolja oly mértékben túl a kislányos romantikát, mint ahogy azt a modernkori SW-kben sajnos megszokhattuk tőle.
Vmi olyasmit írtak, h mert a fegyver sem magától tesz rosszat, csak amikor más használja, irányítja. A ház fölötti AK-47-re nincs magyarázat, ja (bár a gyerekek kapcsán az iskolai lövöldözések ugorhatnak be, de igazából nincs kapcsolat)
Viszont míg a betört ajtón átdugott vicsorító fej eredete persze mindenkinek rögtön beugrik, a 2:17 időpont is onnan jött, a Ragyogásban az volt a szoba száma. A fura futás pedig napalm lány híres fotójából.
