Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Egyelőre egy bájos történetet szeretnék megosztani veletek, ezt a Hungarocon egyik előadásán hallottam. A Dűne magyarországi forgatása alkalmával egyszer erdőben játszódott a cselekmény. A nap végére már mindenki nagyon éhes lett, ezért a magyar közreműködő rendelt harminc pizzát, méghozzá három különböző helyről, mert joggal tartott attól, hogy ha egyszerre harmincat kér, akkor lecsapják a telefont. Aztán elküldte a filmes kocsit érte. Meg is érkezett a vacsora, jóllaktak, és felpakolva az összes kelléket, a legtöbben visszamentek a szállodába. Maradt egy biztonsági őr, aki viszont nem erre a szakmára született, mert 56 éves volt és ugyanannyi kiló. Ezért aztán azt rábízhatták, hogy őrizze a nagy semmit.
Reggelre a beszélőnk visszaérkezett, az őrből dőlt a szó: Hogy tudtatok csak úgy itthagyni! Majd’ a frászt kaptam! Képzeljétek, egész éjjel sétáltak a pizzásdobozok!
Nos, sétálni sétáltak, csak nem maguktól. Az erdőben élt néhány róka, akik megszimatolták az ételszagot. Nem csak helyben fogyasztottak, de egyet s mást hazavittek a családnak. A sötétben a rókák nem látszottak, a fehér dobozok annál inkább! Eléggé fura látvány lehetett, meg kell adni. A stábnak viszont sok derűs percet szerzett a történet.
Azért csak írj róla, mert biztosan érdekes lesz, és legalább így értesülünk, mivel foglalkozik ez a klub, illetve mi foglalkoztatja őket. A Te interpretálásodban nekünk is fogyasztható lesz a téma.
Az elmúlt napok kulturális ténykedése nálam az olvasásra, a tévézésre és némi kellemes sétára korlátozódott. Holnap viszont Hungarocon lesz, a magyar fatasztikus klubok évente esedékes találkozója. Azon résztveszek, semmiért ki nem hagynám. Azt viszont nem ígérem, hogy túl sokat írok róla, mert ez a téma nem sok mindenkit érdekel.
A mieink is mennek mindenhová, Pesten és vidékre is, a 10-es években volt is, hogy velük tartottam, az utóbbi időben azonban erre már nem vagyok alkalmas. A kirándulásoknál az akadály számomra eleve ott kezdődik, hogy a Volán buszok nem alacsony padlósak, tehát fel se tudok szállni rájuk. De meg elég sok gyaloglással is járnak a programok - várak esetében lépcsőkkel is -, ezeket se tudnám vállalni.
Még szerencse, hogy anno én már jártam elég sok helyen az úticéljaik közül, így nem fáj a szívem miatta, hogy ezekre nemet kell mondanom.
Bp.-en is előszeretettel mennek olyan helyekre, ahol pl. felfelé kell gyalogolni - majd persze vissza is -, a többieket a lépcsők sem zavarják, az meg nem várható el, hogy rám való tekintettel ők se menjenek el ezekre a helyekre. Többségük legalább egy 10-essel fiatalabbak nálam. Kívánom nekik, hogy még sokáig, makkegészségesen, gond nélkül jussanak el minden szép és érdekes programra!
Visszagondolva, mi mindenhol jártam, mennyi mindent volt módom megnézni még fiatalabban és persze egészségesen, mindig igazolva látom azt az életfilozófiámat, hogy soha ne hagyjuk ki az adódó lehetőségeinket, mert nem tudni, lesz-e valaha még módunk pótolni, amit elmulasztottunk!
Sajnálatomra kénytelen vagyok a bunkertúrát visszamondani. Az A tervem lett volna a bunker, a B pedig az, hogy először a bolhapiac, utána a bunker, mert ez a kettő elég jól megközelíthető egymástól, Viszont jött az eső, és ez igencsak megváltoztatta a dolgokat.
Azt persze tudom, hogy a föld alatt nem ázom, viszolnt oda is kell jutni, négy járművel és három átszállással, ami elég sok ázási lehetőséget kínál.
Persze, ha ebben az időben már kiderül az ég, akkor igencsak bosszankodni fogok, bár ezt már most is teszem.
Ha a kerületi nyd. csoporttal voltál, akkor gratulálok a vezetőtöknek, hogy ilyen igazán szuper, tartalmas programokat szervez a társaságnak!
Ennyire részletesen persze nem, de annyiban ismerem a Vigadót, hogy jóval korábban többféle kulturális programon vettem ott részt: prózai és zenei pódium előadásokon, ahová lifttel kellett felmenni - és ha már olyan magasan voltunk, az erkélyről szemügyre vettük az impozáns kilátást is.
Az épületet mindig megcsodáltam, nagyon finoman elegáns.
A csütörtöki nap egy részét a Pesti Vigadóban töltöttük, mondhatom, nem volt kárbaveszett idő!
Megérkezve a Vigadóhoz az első ténykedésem az volt, hogy megsimogassam a kedvenc kutyaszobromat. Aztán irány a Vigadó!
Beérve megkerestem a ruhatárat, de már útközben meglepetés ért, mert itt is volt Jókai emlékkiállítás, amit csak helyeselni tudtam. A helyhez illően elsősorban Jókai színdabjairól voltak képek és plakátok, szereposztással. Nem csak az általa írtakról, hanem a később dramatizáltakról is. Néhány képen eléggé zaklatottnak tűnő férfiak voltak, egyikükről kiderült, hogy Zrínyi Miklós (Szigetvári vértanúk), a másikuk Dózsa György, úgyhogy némi okuk volt a rosszkedvre. Azon viszont meglepődtem, hogy Könyves Kálmánról is írt egy darabot. Hiába no, az ember mindig tanul valamit! Továbbmenve újabb plakátok, egyikükön Szigligeti volt a szerző, de a legtöbbjükön Jókai. A legjobban Harkányi Endre tetszett, ő a nagyon hozzáillő Szüköl Makár havidíjas írnok (Gazdag szegények) szerepét játszotta. Nagyon jól illett hozzá! Láttam még néhány válogatott Baradlaynét, pár jóképű Richárdot, és egy szimpatikus Tímár Mihályt.
Menet közben megcsodáltam a csillárokat, meg is számoltam, éppen tízen voltak, és nagyon szépek!
Megérkezett a vezetőnk, és meghallgattuk a Vigadó történetének ismertetését. Sajnos, bármennyire is érdekelt, amit hallottam, csak a tizedét tudtam megjegyezni, de talán ez is valami.
A mostani Vigadó helyén erődítmény, redoute állt, de erre egyre kevésbé volt szükség, Pest városa kinőtte az egykori városfalakat. egyre több lett a társasági esemény, és komoly igény volt egy olyan helyre, ahol bált rendezhetnek. Ez 1833-ban történt meg. és a hely hamar népszerű lett. Aztán jött 1849, és a Várból Hentzi bombáztatta Pestet (lásd: A kőszívű ember fiai) és ezt a házat jó darabig nem építették újra. Viszont egyszer Ferenc József a Dunán érkezett Pestre, és nem akarták, hogy romokat lásson, ezért aztán virágokkal, zászlókkal, miegyébbel gondosan álcázták, Ez persze csak ideiglenes megoldás volt, 1865-re elkészült a Redoute. Eleinte Vigardának nevezték hivatalosan, de a pestieknek nagyon nem tetszett, sokat élceltek rajta, elnevezték Tomboldának, Táncoldának, no meg más, hasonló néven. Aztán maradt a Vigadó. A földszinten bementünk egy kiállítóterembe, itt szemügyre lehetett venni az egykori átalakítások nyomait. No meg három szépen faragott és alighanem módfelett nehéz széket.
A díszlépcsőn mentünk fel, itt a nagy alkalmakkor lakájok álltak sorba. Kivétel ez alól a Jókai ötvenedik évfordulóját ünneplő esemény volt, akkor az egyetemisták sorakoztak a lépcsőn, Gondolom, Móric bácsi örült nekik!
A lépcső tetején két kandalábert vettem észre, ezek is díszesen voltak kidolgozva, és egy koronás férfifejet láttam rajta. Lehet, hogy tényleg király volt, csak azt nem tudtam megállapítani, melyik is. Ha tippelnem kéne, akkor Nagy Lajost nevezném meg.
A lépcsőforduló felett Lotz Károly festménye. A festmény témáját megszabták, valamelyik magyar népmesét kellett ábrázolni. Lotz Károly Árgirus királyfi históriáját választotta.
Volt itt ilyen-olyan-amolyan tematikus bál is, korcsolya, vívóbál, de a legérdekesebb a vitorlásbál volt Ott a falakat kormánykerékkel, meg evezőkkel díszítették, de a legfurcsább egy gőzhajó volt. Itt a lapátkerék a hajón a zene ütemére forgott. Ráadásul a plafonra felerősítettek egy óriási akváriumot, amiben aranyhalak úszkáltak. Sokáig érdekes és fontos rendezvények voltak itt, szerepelt Liszt Ferenc és Wagner is, volt Blériot tiszteletére rendezett fogadás, itt a repülőgépét is látni lehetett. Zajlott az élet akkoriban! Állítólag háromezer ember is elfért, szerintem ez lehetett minden akkori tűzoltó rémálma.
Sajnos, a háborúban ez az épület is súlyosan megsérült, és hosszan tanakodtak, mi is legyen vele. Végül is helyreállították, és milyen jól tették! Továbbmentünk egy olyan terembe, amit tetszés szerinti nagyságú színházteremmé lehet alakítani. Igaz, elég ritkán, de tartanak itt előadásokat is. Amikor megláttam, rögtön az jutott eszembe, hogy Molnár Ferenc darabjaihoz ideális lenne. Az előadó szerint is általában kamaradarabokat játszanak itt, de van olyan is, hogy beszélgetések, vitaműsorok vannak itt. Megérkezve a bálterembe, kiderült, hogy ez is kibérelhető, akárcsak a színházterem. Elsősorban céges rendezvényeket tartanak itt, de elvileg bárki kibérelheti.
Érdekesség, hogy az itteni csillárokat tervrajzok alapján alkották újra, ami komoly munka lehetett, mert például a méretarányok egyáltalán nem szerepeltek, minden elismerésem azoké, akik ilyen szépen készítették el.
A negyedik emeleten némi nyakcsavarás után érdekes kazettás mennyezetet láthattunk. Ha pedig lenéztünk, a parkettán ugyanaz a minta rajzolódott ki. Ezt később a hatodik emeletről lenézve, még jobban látható volt.
Amikor a hatodikon jártunk, mindent illő módon megcsodáltunk, ki lehetett menni a teraszra, egyikünk sem hagyta ki!
Mielőtt kimentünk volna, azt is megtudtuk, hogy a teraszt néha az alkalomhoz illően feldíszítették, virággal, zászlókkal. A legérdekesebb dekoráció hajlított gázcsövekből készült, R és S betűt formázott. Rudolf trónörökös és a felesége, Stefánia tiszteletére készült. A csőbe apró lyukakat fúrtak, a gázt meggyújtották, és a sok apró láng az enyhe szellőben úgy ringott, hajladozott, mint egy virágmező.
A teraszra érkezve tapasztaltuk, hogy milyen remek kilátás nyílt a Dunára, a Várra, a Mátyás-templomra, mindenki szorgosan fényképezett. Külön a mi kedvünkért még egy motorcsónak is elúszott a folyón.
Mindent összevéve: kellemes program és jó nap volt!
Az óvóhely teljes hosszában kiállítás van, amit három részre bontanak. Az elején - rendszerint még kint a ház előtt - Artúr elmeséli a ház, a család és az óvóhely történetét, és ő mesél már lent az első, a világháborús résznél. Ezután a csapatot átveszi egy másik ember a következő résznél (ő meg kezdhet a következő csoporttal), majd egy harmadik a végénél. Így, hogy nem egy vezető viszi végi, egyidőben több csoport is mehet. (A Sörház utcában Artúr vitte végig a csoportot, ami kb. egy óra volt.)
Itt úgy lehet kalkulálni, hogy kb. egy-másfél óra, de utána is ott lehet még maradni nézelődni, kérdezni, de ha valaki siet, akkor a saját tempójában nézheti a kiállított tárgyakat függetlenül a vezetéstől, és akár hamarabb el is jöhet
Amúgy néha elég sokáig is lent vannak a látogatók, tetszik nekik a kiállítás és a vezetés. :D Az lehet probléma, hogy leülni nem tudsz, és készülni kell a 12-14 fokra, ami nyáron nagyobb probléma, ilyenkor van kabát, pulóver az embereken. Ja, és a lejáratnál a lépcső meredek, de van kapaszkodó.
Igen, a túra érdekel, és igyekszem kezdetre ottlenni. Viszont bevallom, a négyórás időtartam már kicsit sok nekem. Van-e arra lehetőség, hogy pl. két óra letelte után elmenjek? Sajnálatos, de nem vagyok már harmincéves.
Ezzel egyetértek, de én az író helyében nem "koldulnék" a városomtól megbecsülést pláne ezzel a szöveggel, hiszen tudjuk, a frankfurti könyvvásáron jutott neki egy A4-es papírlap mindössze.
Ezt olvasom - és nem is tudom, mit gondoljak róla, mi lehet mögötte. De szerintem nagyon szánalmas mind a város, mind Krasznahorkai szempontjából:
Krasznahorkai szerint Gyulán, a szülővárosában nem látni, hogy üdvözölnék a Nobel-díját, pedig egy A4-es papírral is beérné
2025. október 31. – 19:04
„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”
A Szabó Magda sétányról rögtön tudtam, hogy a Millenárison voltál! Én arra a Táncszínházhoz szoktam menni. Kellemes környék, szép a parkja is, főleg tavasszal.
A Fény utcai Bp. egyik legdrágább piaca - bár mostanában a többiben is jelentősen felmentek az árak, ahogy látom időnként tévériportokban, mert én mostanában már csak évente 1x megyek el a Nagycsarnokba, nyáron, az egész éves áfonyaadagom beszerzése céljából, különben a környező üzletekben vásárolok. Az akcióik által sokszor jóval olcsóbban, mint másutt.
A mai napon egy kudarcomról számolok be. Érdekelt a Tudományos Expo, a helye is könnyen elérhető volt. ezért aztán nagy lelkesen elindultam. Fél 11 körül értem oda, és magamban örvendeztem, mert nemsokára beszélgetés lett volna Kapu Tiborral. Aztán közelebb mentem az épülethez, és meglepődtem, mert hosszú sor kanyargott előtte. A bejárathoz óvakodtam, és szerencsém volt, mert egy biztonsági őr éppen elmagyarázta valakinek, hogy a hely már annyira zsúfolt, hogy az már tűzrendészetileg veszélyes. Ahányan kijönnek, csak annyian mehetnek be. Rövidke helyzetfelmérést végeztem, és beláttam, hogy legalább egy, de inkább másfél óra sorállás után kerülhetnék sorra. Nos, bevallom, én erre már nem vállalkoztam, számomra túl fárasztó, inkább némi sóhajtozás után indultam vissza a villamosmegállóhoz. Felfedeztem egy érdekes sétányt, ahol s házakra borostyánt, illetve vadszőlőt futtattak, elgyönyörködtem benne. Aztán elolvastam, hogy a sétány neve Szabó Magda sétány, és ez nagyon tetszett.
Csalódott voltam, hogy nem jutottam be, de annak örülök, hogy ennyi embert érdekelt és érdekel a tudomány.
Kicsit töprengtem, hogy ha már itt vagyok, mit is kezdjek a helyzettel Előszörre a Pénzmúzeumra gondoltam, de aztán maradtam a Fény utcai piacnál. Talán nem kellett volna, mert belépve és az árakat megszemlélve csak sóhajtozni tudtam. Aztán eszembe jutott egy kedves írónő, éspedig Janikovszky Éva. A kedvességet nem csak az írásaira, hanem a személyére is értem. Ő valami olyasmit írt, hogy gyönyörködjem, és ne bosszankodjam. Meg is tettem, mert igazán szépséges zöldségek-gyümölcsök voltak ott, legjobban egy igazán guszta alma tetszett, a találó Pink Lady nevet viselte, Néhány helyen kóstoló is volt, bevallom, öt szem szőlő erejéig potyáztam, de ezt nem egy helyen tettem, úgyhogy senkit nem ért érzékeny veszteség!
Felfedeztem egy boltot, ahol érdekesnél-érdekesebb fűszerek voltak, már az illata is csodás! El is csábultam, vettem egy zacskó kurkumát, meg egy zacskó szerecsendió virágot. Majd kitalálom, mihez kezdjek vele.
Végül is sétáltam és nézegettem egy jó sort, úgyhogy nincs mit felpanaszolnom.
