ez sajna nekem is kimaradt, múltkor a Ráday könyvházban viszont nagyon élvezetes beszélgetés (khm monológ.. mert a "parnetere" nem igazán volt képben..) kerekedett (tudom, mert akkor viszont ott voltam :)
akkor az Északról hegy, délről folyó.. c. könyv volt a téma, Kína, s.ggrészeg mongolok, dzsingiszkán-konferencia, japán zen-kertek ilyesmi témákkal egybeöltve :)
:-))
Voltál a beszélgetésen? Én sajnos munkahelyi elfoglaltságok miatt (mit ad Isten...) nem tudtam elmenni, az más kérdés, hogy ezt a művét nem is olvastam, de nagyon szívesen találkoztam volna vele.
Június elején beszélgetés Krasznahorkaival Az ellenállás melankóliája c. regénye és a belőle készült film (Tarr: Werckmeister harmónia) kapcsán a Francia Intézetben, plusz filmvetítés.
(a pontos dátumot beirhatná valaki..)
Jaj, de jó! Felfedeztem ezt a topicot! A Kegyelmi viszonyokat olvastam első ízben, 1998-ban, az nagyon tetszett, s most, egy spontán indíttatástól vezérelve, nekikezdtem a Sátántangónak, holott már 5-6 éve a polcon pihen.
Szerintem szenzációs, ugyanúgy bizarr karakterek rajzolódnak ki a kötetben, mint a Kegyelmi viszonyokban, még egyelőre elképzelésem sincs, mi kerekedik majd ki ebből, de nagyon izgat. S alighanem nekiállok majd begyűjteni a többi művét is.
A stílus az Krasznahorkai, pont. Nem találkoztam ilyen retorikával másnál, egy mondaton belül egy-egy mondatrész is önálló életet él, izgalmas csavarok formájában. Nyers és repül egyszerre. Nagyon jó!
Először is KL-t a mai magyar próza egyik kiemelkedő tehetségü alkotójának tartom, aki Nádas Péterrel együtt valóban európai nagyság.
Másodszor pedig meg szeretném megosztani veletek egy privát felfedezésemet: Amikor a Sátántangót olvastam, egyre erősebb lett bennem az a (késöbb bizonyossággá vált) felsmerés, hogy ennek a könyvnek az élményanyaga annak a városnak, Gyulának a speciális attmoszférát teremtő körzetéből származik, ahol én is gyermekkoromat töltöttem.
A gyulai gyökerek továbbélnek a "Háboru és háboru"-ban is, ami fársztó, de lebilincselő olvasmány thomasmanni hosszuságu mondataival.
Örülök, hogy a topik újraéled.
Most jövök a Merlinből.
Szép volt.
VIII.
A Keihan fővonal Sichijo utáni első megállójában nem szállt le senki, nem szállt föl senki, a vonat megállt, az ajtók gépiesen kinyíltak, aztán pár másodperc múlva nagyot szisszenve összezárultak, az állomásfőnök feltartotta a jelzőtáblát, majd egy-egy pillantást vetve a néptelen peron két szélére, megnyomta a gombot az indítóoszlopon, végül lassan, szertartásosan, mélyen meghajolt az üres szerelvény előtt, ahogy az halkan kihúzott az állomásról, hogy folytassa útját tovább: le, Ujiba, délnek.
(Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó)
5.
A rend szeretete a létezés fele, így hát a rend szeretete a szimmetria szeretete, a szimmetria szeretete pedig emlékezés az örökkévalóságra, szólalt meg hosszú hallgatás után, majd látva, hogy az csodálkozva néz rá, megerôsítésül odabólintott útitársának, aztán felállt, az ablakon át a távolodó állomást vizsgálgatta, mintha azt próbálná leellenôrizni, üldözôi ottmaradtak-e, végül visszaült, összehúzta magán a kabátját, és magyarázólag hozzáfûzte: – Egy-két óra, mindössze egy-két óra még.
"...a teljes csendben úgy tűnt föl, mintha a tükörsimára csiszolt és tükörsimára járt padlózat hosszú deszkázata az ezer év alatt megőrzött járások történetéből egyetlenegy apró emléket most visszaadna, mert éppen csak túl a csend határán, de ott viszont határozottan hallatszott, hogy egy ponton megreccsent, ahol bizonytalanabbá vált a felfüggesztés éppen, hogy ott megnyikordult egy ponton a folyosó padozatának deszkázata, megismételvén és újraidézvén mára egyetlenegy hajdani lépés súlyát, egy emlék bizonyosságát, hogy egyszer járt itt valaki."
Szabó Sándor vagyok, a csillaghegyi Banán Klub irodalmi estjeit szervezem.
2003. október 29.-én Krasznahorkai László volt a vendégünk.
Az estről készült képeket itt nézhetitek meg:
http://kep.tar.hu/banan_klub/index.phtml?aid=27605094
Az estről, Czifrik Balázs tudósítását pedig itt olvashatjátok:
http://www.litera.hu/terepjaro/helyszini/12718.html
És végül néhány drót Krasznahorkai Lászlóval kapcsolatban.
A szerző honlapja: http://www.krasznahorkai.hu
Az új regény: http://lira.webinform.hu/rkiadvany.php?kid=69
Látogatóban Krasznahorkai Lászlónál: http://litera.hu/terepjaro/nagyvizit/interju/8600.html
Ez nem baj. Bármit bárhova írok, vállalom, hogy elfogult vagyok. Ez ugye nem baj egy fórumon. Ami felbőszített (és a karácsonyra való tekintettel most utoljára, befejezem), az az "okos emberek" idecitálása, és a fanyalgás a topiktémával kapcsolatban. Egyébként máig nem kaptam választ arra, hogy mit jelent, hogy valakit "túlértékelnek"? Mihez képest? Mondjuk Zámbó Jimmyt túlértékelik? Ha valaki nem szereti Tarr-t, hát ne szeresse, nézzen mást. Európa és az USA elég komoly lapjainak kritikusai, és a filmfesztivál szervezők értékelik. Talán azért, mert egy külföldi is értheti a témát, szemben mondjuk a Csocsóval. Ezzel a Stone féle hasonlattal végképp nem tudok mit kezdeni, hogy lehet egyáltalán két más műfajt összehasonlítani?!
Hm. Miért van az, hogy én pl. Oliver Stone-t nem szeretem, Tarrt meg igen? Valami különbségnek csak kell lenni a kettő között...
Stone-ra tényleg ez a legjobb kifejezés, hogy bunkósbottal akarja belesulykolni az emberbe a maga igaznak gondolt fontos mondanivalóját, jó szájbarágósan, hogy a leghülyébbek is értsék, miről van szó. Hát azért Tarr nem ilyen. Nem is lehet, mert maga az amerikai meg a magyar kultúra is különbözik egymástól ugyanebben. Tarr filmjei ugyanolyan irracionálisak, mint maga a valóság, nem lehet érteni vagy megmagyarázni, csak megélni lehet őket. És ha valaki erre nem hajlandó, és a filmjét csak filmként hajlandó nézni, és nem hajlandó elfogadni, hogy amit lát, az nem egy film, hanem minden ővele történik meg, annak nem fognak tetszeni a Tarr filmjei, ez ilyen egyszerű.
Ehhez képest tényleg másodlagos, mit mond egy ilyen Szirák Péter-féle betűrágó, akit egyébként van szerencsém személyesen is ismerni, mert sajnos ő meg engem tanított, de hát istenem, rosszul helyezkedtem...
Ez a Tarr Béla és Fehér György féle erőteljes stílus kicsit az oliver stonei bunkósbot-katarzissal rokonítható, már abban az értelemben, hogy szerintem mindketten a hatásgyakorlás elemeivel operálnak elsősorban. Mondjuk ezekbe a fogalmakba én is belekötnék.
Hízelgő számomra, hogy okos emberek dogmái szerint ítélő fogyasztónak hívsz, mert az igazság az, hogy kurva kevés okos embert olvastam. Csak modjuk hülyének érztem magam, amikor 16 évesen megnéztem a Woyzecket, mert lószart sem értettem belőle.
Augirre, isten haragja. Nekem az a best, flash-es film. Nem stúdió, nem más színhely- forgatás az Amazonason, álítólagg több halott a stábban. Kinski papa a jobb átélés miatt verte a statisztákat, meg akarták lincselni. Valami elképesztően durva hangulatú, elvarázsolt film. Főleg a végejelenet, ha 1000 évig élek sem felejtem el. Egy céljavesztett hajó, tele majmokkal, egy haldokló szépséggel, és Kiksky-vel, aki csak mondja a magáét: Ich bin Augirre, der zord das gottes...
A németek, na igen, 20 évesen csak német filmet néztem, Herzog után Fassbinder, most lesz egy francia film, ő írta a színdarabot, amit adaptáltak, kíváncsian várom. Na, én is elkaptam tőled a moziőrületet. Szegény Krasznahorkai.
igen, lattam, Gothartol nekem amugyis a Reszleg tetszik a legjobban, nagyon jo film
Szasztol a Woyczek meg tetszett is, de a Wittmann fiuk szerintem giccs, hiaba a gyonyoru fenykepezes. sajnos, a Herzog-fele Woyczeket nem lattam, de kibaszott jo rendezo. Kaspar Hauser, Fitczcaraldo, meg az az inkvisztadoros film, ami az Amazonason jatszodik, aminek most hirtelen nem jut eszembe a cime
egyebkent is, kibaszott jok voltak ezek a nemetek a '70-es, '80-as evekben: Herzog, Fassbinder, es csak a hiresebbeket ismerem, most is utnek ezek a filmek valamiert, meg ezek az osztrakok, a Michael Hanecke, akinek volt itt egy filmje az egyik mostani fesztivalon, annak is kibaszott jok a fimjei
na, mielott teljesen elragadtatnam magam, abbahagyom, mert a vegere teljesen atmegyunk filmoruletbe :)
Ja, meg Szász János is, a Woyczek főleg.
Bodor Ádám...ő írta a Részleget is...na hát igen, igaz, nekem az a film is bejött, pont ahogy írtad: a film első órájában, csak néztem "mint a moziban" , nem értettem, mi ez. Aztán egy óra múlva elröhögtem magam, és onnantól kezdve röhögőgörcsben néztem végig. Engem teljesen magábaszippantott. Láttad?
Ja, most veszem észre, neked Szász nem tetszett, mindegy...a Woyczek akkor is jó volt, majdnem olyan, mint a Herzog film.
meg a Feher Gyorgy tud nalunk ilyen magaval ragado atmoszferat teremteni a latasmodjaval: peldaul a - szerintem zsenialis, de nemigen ertekelt - Szurkuletben. ott is ez a lassu, hosszu percekig tarto, vagasnelkuli mozgas, fekete-feher vilag, de meg sem erzed azt, hogy ez valami unalmas lilasag lenne, es azt sem, hogy ez a latasmod ugyanaz, mint a Tarr-re vagy a Tarkovszkije (viszont a valami hasonlora hajazo Szasz Janos nekem abszolut modoros, ilyen giccs)
az irodalomban meg a Bodor Adam vilaga ilyen magaba szippanto univerzum
ps. ja, a Spiro az valami brutalisan jo arc, engem is tanitott, hala istennek! :-)))
nem az közhely, hogy lefikázunk valakit, hanem az, hoy "túl van értékelve". Mert ha rákérdeznék, mit értesz ezen, nemigen tudnál válaszolni.
Milyen érzés nézőként nézni? Visszakérdezek. Milyen érzés okos emberek által dogmába fektetet előítéletekkel nézni filmeket?
