“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
A másik serpenyőbe szoktuk a súlyokat pakolni. Értem, te hogy gondolod, de szerintem ez csak szőrszálhasogatás, mármint nem a részedről, hanem általában véve.
Oda kell hívni egy aranyművest, ő látásból megmondja, ha nincs a közelben akkor Szalacsi Sándort, aki ha ki tudja vonni a vízből az oxigént, ezt is tudni fogja :)
Vannak fenntartásaim a tömegközlekedéssel, de ha így szokás csinálni, akkor gondolom, jól bejáratott menetrendjük is van. Én nem tudnám megsaccolni a tempónkat, sokszor megállok fotózni, vagy leülök, ha elfáradtam stb. :)