Banuta: A jelenkori elterjedése alapján egyértelműen Romániához kötődik, azon belül is Havasalföld középső megyéihez (Argeș, Teleorman), így etnikailag is román hátterűnek vélhető. Sok román családnév kezdődik a Ban- előtaggal vagy annak Băn- változatával. Ezt egyrészt a román területen is használt ban ’bán’ méltóságnévre vezetik vissza, másrészt a román Șerban személynév csonkolt formájának is tartják. Ez a Ban alapnév az -uta kicsinyítő képzővel bővülve alkothatta a kérdezett nevet. Probléma, hogy a ritka -uta képző a szláv nyelvekre jellemző, a románra nem. Így végső soron a nevet szerző felmenő szláv (bolgár vagy ukrán) provenienciája is felmerülhet, de a név kialakulása ennek ellenére román területen történhetett, mivel a Banuta név a mai szláv névkincsből hiányzani látszik.
A szintén Romániában adatolható Bănuță (helytelen internetes tipológiával: Bănuţă) vezetéknév a fentivel szemben egyértelműen teljesen román etimológiájú, mivel az -uța képző gyakori román kicsinyítőképző. Csábító lenne a Banuta nevet a Bănuță idegen helyesírás miatt „ékezetmentesített” változatának tekinteni, de az egyforma romániai gyakoriságuk miatt ez nem feltételezhető: román környezetben ui. az ékezetek elhagyása nem valószínűsíthető, minthogy ez a kiejtést is módosítaná olyan irányban, hogy a gyakori képzésű névből egy ritkább, szokatlanabb képzésűt csinálna.
A szóeleji k ~ g hangváltozás nem jellemző sem a szlovákra, sem a magyarra. Ezért valamilyen nagyon konkrét bizonyítéke kellene elnnie ilyen egyedi hangváltozásnak, hogy az imént írtam plauzibilis etimológia helyett ilyen irányban vizsgálódjunk. (Röviden: nem számolok a Kodály és sa Godál nevek kapcsolatával.)
Kodály: A Wikipedia szerint a zeneszerző „[é]desapja a magyar–flamand–cseh–morva felmenőkkel rendelkező Kodály Frigyes”. Úgy vélem, hogy a morva kodat ’cseveg, fecseg’ ige -aľ cselekvőnév-képzős alakjából mint ragadványnévből lett családnévről van szó. A morva kodač ’fecsegő, hetet-havat összehordó ember’ közszót említi a szótárak, ugyanakkor a morva kovač ’kovács’ foglalkozásnévnek is van kovaľ alakváltozata a morva nyelvjárásokban, és így ez a kodač ~ kodaľ esetén is elképzelhető. A szóban forgó vezetéknév azonban hiányzik a jelenkori cseh családnévkincsből. Ugyanakkor a némileg más képzővel alakult Kodaj név előfordul nyugatszlovák centrummal.
Valójában nincs semmi adat amellett, hogy Petőfi Sándor apai felmenői délről felvándoroltak lettek volna. Van pl. a Dlhovič családnév, ennek alapja, a dlhý ’hosszú’ melléknév ilyen alakban csak a szlovákban fordul elő, a szerb-horvát megfelelője a Dugović (> magyar Dugovics). Ez igazolja, hogy -ovič képzővel szlovák alapon is képződtek vezetéknevek. Sienkiewicz és Mickiewicz a lengyel irodalom kiemelt alakjai voltak, de mindketten fehérorosz származásúak voltak. A Stankevičius gyakori litván családnév, amely szintén fehérorosz hátterű. Szóval egyáltalán nem egyértelmű az -ovics / -evics végződésű nevek délszláv eredete.
A XVIII. sz-ra a környéken már mindenütt befejeződött a családnevek kialakulásának időszaka. (Nálunk valamivel korábban, német területen pedig még korábban.) Mindazonáltal a migráció kivételeket tud teremteni.
Tatarek: Valóban lengyel alakulatnak tűnik. A lengyel Tatar ’tatár, kelet-európai török (elsősorban krími török) nép tagja’ népnév továbbképzése -ek kicsinyítő képzővel. Lehet, hogy a családnak tatár felmenői voltak, de talán valószínűbb, hogy valami kapcsolata volt a tatárokkal, a viselete, a viselkedése volt hasonló.
Érdekes ez a vonal Petőfi Sándor apai felmenőiről. Az evangélikus vallás és az édesanyja neve (Hrúz) egyértelműen szlovák eredetet jelez. Olvastam azt is, hogy apai nagyapja még a Felföldön, szlovák környezetben élt. De azt is, hogy a távolabbi Petrovič felmenői a XVII. század körül vélhetően az oszmán hódítás miatt délszláv vidékről került oda. Tehát legvégső soron mégiscsak délszláv volt a Petrović.
Ehhez is kapcsolódik az egyik kérdésem: ki lehet-e azt jelenteni, hogy az "ics" és "ovics" végződésű vezetéknevek (az egyszerűség kedvéért most magyarosított formában írom) sokkal inkább délszláv eredetet jeleznek, mint más szláv (szlovák, lengyel) eredetet? Legalábbis laikusként így gondolom. Pl a szlovákban néha olvasok ilyen neveket, de sokról kiderül, hogy valahányadik fokú őse délszláv területről jött. Csak egy élő példa: Ivan Gasparovič volt szlovák elnök.
Egy elméleti kérdés: Egyszer azt írtad, hogy a magyar vezetéknevek kialakulása nagyjából a XVII-XVIII. században befejeződött. Igaz ez a környező német (délnémet és osztrák területek) és a délszláv (szlovén és horvát) vezetéknevekre is?
Érdekelne a Tatarek vezetéknév eredete. Jelenkori elterjedése lengyel területen van. De ezen nevű illető 1886-ban Nagyatád mellett élt.
Még annyit ahhoz a kérdéshez, hogy "miért írhattak egyes vezetékneveket úgy, ahogy". Esetleg idegennyelvi hatás miatt is lehetett talán. Pl az illető és/vagy a bejegyző nem magyar etnikumú volt.
Kotmájer: Vö. német Kottmeier (Kottmeyer, Kottmaier, Kottmayer, Kottmair) családnév. Visszautalnék a 17296. és 17111. hozzászólásomra, amelyben az szerepelt, hogy olyan gyakori a német Meier (Meyer, Maier, Mayer, Mair) ’intéző, jószágigazgató, gondnok; (paraszti) haszonbérlő, (nemesi) örökbérlő’ vezetéknév, hogy a viselőit sok helyen valamilyen előtagként hozzátoldott ragadványnévvel meg kellett különböztetni.
Adott esetben ez a mai formájában Kate alakú német szó, amelynek jelentése ’kunyhó, házikó, zsellérház’. Az elsőnek elnevezett tehát lehetett egy uradalmi birtokon a zsellérek felügyelője, vagy nem teljes jobbágytelket bíró haszonbérlő, avagy olyan, akinek a tanyája mellett ilyen zsellérház volt található.
Barkóczi: Magyar lakosnévi eredetű családnév, amely azt jelölte, hogy az elsőnek elnevezett a Mura vidéki Barkóc (ma Bakovci, Szlovénia) településről származott el, oda voltak kapcsolatai, illetve ott volt birtoka.
Tarcsa: Magyar családnév, amelynek eredete kettős lehet. Egyrészt lehet régi ragadvány- vagy Árpád-kori személynév, amely utóbb a leszármazottak megkülönböztető nevévé vált. Ez a név a magyar tar ’kopasz’ melléknév továbbképzése a -csa kicsinyítőképző-bokorral.
Ebből a korai személynévből sok településnév is alakult. Másodrészt a kérdezett vezetéknév lehet egy ilyen nevű településről történő elszármazást, az oda való kapcsolatokat jelző képzőtlen lakosnév is.
Karsai: Idézem a Hajdú Mihály írta Családnevek enciklopédiájából:
„Típusa: Helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai: Karsai 3177, Karsay 266, Kársai; Karcsai 79, Karcsay; Karacsi 15, Karasi 94, Karassy. Más változatokkal együtt összesen: 3645.
Eredete: Alapszava, az ótörök eredetű és ’fekete víz’ jelentésű kara suγ szabályosan vált a magyarban *Karasaγ [Kȧrȧsȧgh], illetve a kétnyíltszótagos tendencia érvényesülése után (a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével) *Karsaγ alakúvá. Később Karsa ~ Karcsa formában helységnév lett belőle Baranya, Pozsony, Ung, Zemplén vármegyében. A Karsa ~ Karcsa településnevekhez hozzájárulhatott az ’onnan/oda való’ jelentésű -i képző, s eredetre, származási helyre utaló családnévvé vált. (Egyesek szerint a Krassaγ ~ Krassó helynév is ide tartozik, mások szerint inkább szláv eredetű, s külön névnek tekintendő.)
Elterjedtsége: A Karsai családnévforma a Tiszától keletre gyakoribb.
Névváltoztatás: Néhányan, Knauf és Kiripolszky nevűek Karcsai, többen, Klein, Krssák, Karpalesz, Knóbl nevűek pedig Karsai nevet vettek föl a XIX. század folyamán. Ugyanezt tette egy Medvesy nevű is.”
Meglehetősen sok névtani szakirodalom olvasásával kell előzetesen tájékozottságot szerezni azon kívül, hogy az érintett nyelvek esetén ha nyelvtudással nem is, alapvető nyelvismerettel azért rendelkezni kell, ahhoz hogy magunktól derítsük fel a válaszokat.
A személynevek eredetének talán legbővebb összefoglalója itt található: https://www.behindthename.com/ (amit aztán más forrásokban ellenőrizni kell, mert pl. az arab, perzsa nevek itt elnagyolt átírásban szerepelnek)
Az Alkafági azonosításához pedig már tényleg szükséges némi arab nyelvismeret legalábbis abban, hogy a név hogyan szegmentálható (al- névelő, -i melléknévképző, vö. angolos Al-Baghdadi = magyaros Al-Bagdadi = ’a bagdadi, a Bagdadba való férfi’), és az egyszerűsített lejegyzésbeli betűknek vajon milyen eredeti arab hangzók felelhetnek meg, amely alapján a lehetséges településnévi alakokat meg lehet keresni az interneten.
A muszlim világban nincsenek európai értelemben vett családnevek (kivéve persze azokat a helyeket, ahol a XX. sz.-ban átvették az európai mintát, mint pl. Törökországban, Albániában), hanem inkább dívik az arab minta, ahol az egyéni nevet (iszm) kiegészíti az (egy vagy több) apai név (naszab), a származási név (niszba), a ragadványnév (lakab) és a kunja (tiszteleti név az elsőszülött fiú nevéről).
A Farhad Rezai Anwar esetén a Farhad az egyéni név, a másik kettő a naszab, ahol a Reza az apa, az Anwar pedig a nagyapa neve. A Farhád történelmi perzsa személynév (mint nálunk a Gyula vagy a Zsolt) több arsakida párthus király nevének mai perzsa formája, a jelentése ’megszolgált, megnyert’.
Az apai Rezá név egy 9. sz.-i siíta imán arab nevének perzsásodott alakja, jelentése ’kielégülés, megelégedettség’. Ez volt az utolsó előtti perzsa sah személyneve is: Rezá Pahlaví, aki a fia Mohammad Rezá követett. A szóvégi, az apanévi funkciót hangsúlyozó perzsa -í toldalék opcionális elem, amely az arab határozott névelőnek felel meg.
A nagyapa Anvar neve is arab eredetű személynév, az értelme ’fényes’. Ismerős lehet a néhai Anvar (asz-)Szádát egyiptomi elnök nevéből, és a törökös névformáját pedig a volt albán diktátor Enver Hoxha viselte.
Az Alkafági Huda tagjai vélhetően fordított, magyaros sorrendben szerepelnek. Az arab Huda személynév jelentése ’jó tanács(adás)’, az Al-Hafádzsí név niszba, amely az iraki Hafádzsa (angolos helyesírással: Khafajah) településről való származást jelöli.
A Cerceruska név a kifejezett vegyes hangrendűsége miatt nem lehet magyar eredetű. A mese elején elhangzik az a mondat, hogy „Te leányka, mondd meg az édesapádnak…”, amit ha szlovákra fordítunk, úgy is hangozhat, hogy „Ty, dcéruška, povedz svojmu otcovi…”, ahol a szóeleji szlovák dc- hangkapcsolat ejtése egyszerű /c/. A Cerceruska név szerintem tehát a szlovák „dcéra, dcéruška” ’lány(om), lányka(m)’ megszólítás magyar ajakra alakított formájának megszemélyesítése. A szlovák kifejezés kiejtése [ˈʦɛːra.ˈʦɛːruʃka], ahol a magyarban nem létező hosszú nyílt [ɛː] hanghelyettesítéssel rövid [ɛ]-vé lehetett, valamint a második szótag magánhangzóját a két nyílt szótagos tendencia (régi nevén „Horger-törvény”) törölhette.
Habár nem családnév, de kíváncsi vagyok a véleményedre: Benedek Elek: A Szép Cerceruska c. meséjében honnan származhat a Cerceruska? A magyar népmesevilág névanyagát "feldolgozó" tanulmányok nem igazán tudnak mit kezdeni vele :)
>> A két horvát nyelvjárásbeli különbségre én is láttam már példát. Gondolom ilyen lehet pl a Balatinecz (egyik ősöm házassági tanúja volt Nagyatádon) és a Balatinácz (Pécsen volt ilyen nevű egyetemi ismerősöm) vezetéknevek különbsége is. <<
Igen, az -ecz végű a kaj, az -ácz végű pedig a što nyelvjárási (és egyben irodalmi nyelvi) alapon kialakult párhuzamos névváltozatok.
>> Írtad, hogy azok a német vezetéknevek, melyek "sch" hangot tartalmaznak, legtöbbször szláv háttérre mennek vissza. Gondolom ez csak akkor igaz, ha az "sch" hang nem névkezdő, ugye? Pl Schober, Schwenzner. <<
Valóban túlzóan általánosító megfogalmazással éltem, de nehéz egyszerűen megfogalmazni, amit a nyelvérzék alapján trivialitásnak is tűnhet. De talán elég jó megközelítés az, ha név (illetve névelem) kezdő sch hangját kivesszük ez alól a „szabály” alól. Persze így is lesznek kivételek, mint pl. a 17294. hozzászólásban említett óalnémet karsch (amely skandináv megfelelői mutatják az eredetét, pl. svéd karsk ’rettenthetetlen, tántoríthatatlan’), de már lényegesen kevesebb.
Ugyanakkor a keletközépnémet nyelvjárásokban, amelyek voltaképpen szláv szubsztrátumra rétegződtek rá, éppen a szláv alapréteg nyelvi maradványaképpen német alapon is megjelenhez a név végi -sch. Az ilyen esetek gondos vizsgálatot igényelnek, hogy nyelvjárási német vagy szláv-e a keletkezéstörténet.
>> És miért írhatták néha így? <<
A kérdés az, hogy miért ne írhattak volna bármilyen nevet, amelyben /sz/ hang van <z> betűvel? A magyar helyesírástörténet kezdetétől jelölte a <z> betű asz /sz/ hangot: ezért van ma Zoltán személynév, holott voltaképpen a szultán méltóságnévvel azonos névről van szó. Vazul-t szoktunk írni és olvasni, jóllehet a bizánci görög Vasziliosz (Βασίλειος) ~ Vaszilisz (Βασίλης) személynév magyarosodott, és a magyar név rekonstruált hangalakja Vászoly lehetett. A Zala folyót az eredeténél Szalának hívják (vö. a Szalafő településnevet), és a belőle képződött családnév is Szalai (Szalay) alakú. Adott egy név, amelynek nincs magyar etimológiája, nincs korábban elterjedt írásgyakorlata, a helyesírási szótárakat még nem találták föl, hát miért ne írhatta volna le ezeket mindenki úgy, ahogy neki éppen kézre jött?
>> Létezik más vezetéknevek esetében is az, hogy ugyanazon névalak magyarosodott formában több forrásból (etnikai háttérből) is létrejöhetett? <<
Csak a magyar Kovács ~ szláv Kováč vezetéknevet említeném, mint ahol abszolút eldöntetlen, hogy ezeknél melyik család esetén a magyar kovács, és melyik esetén a szláv kováč foglalkozásnév az előzmény. Petőfi Sándor esetén toposz a délszláv eredet, mivel a horvát-szerb Petrović név léte van a köztudatban, mint a magyar Petrovics forrása, holott a Petrovič szlovák, illetve szlovén, a Petrowicz lengyel, Петрович pedig keleti szláv vezetéknév is. (Adott esetben visszakövették az apai vonalat: a szlovák eredet igazolódott.) Volt itt régen egy elmérgesedett vitám arról, hogy a Váncsa családnév mögé mennyire lehet a szlávon kívül román hátteret felvetni. Nagyon sok ilyen további példa van.
A két horvát nyelvjárásbeli különbségre én is láttam már példát. Gondolom ilyen lehet pl a Balatinecz (egyik ősöm házassági tanúja volt Nagyatádon) és a Balatinácz (Pécsen volt ilyen nevű egyetemi ismerősöm) vezetéknevek különbsége is.
Írtad, hogy azok a német vezetéknevek, melyek "sch" hangot tartalmaznak, legtöbbször szláv háttérre mennek vissza. Gondolom ez csak akkor igaz, ha az "sch" hang nem névkezdő, ugye? Pl Schober, Schwenzner.
Tudom, hogy már sokszor és sokféleképpen volt szó a Cserkesz vezetéknévről és már mindent elmondtál, amit lehetett. Én is sok következtetést levontam már. Most csak annyit kérdeznék, hogy a ritkábban feltűnő Cserkez névalak nagy valószínűséggel a Cserkesz egyik névváltozata lehet? (Leginkább Vízváron írták így az 1800-as években.) És miért írhatták néha így? Érdekes, hogy néhány újságcikkben (1935-ben) még dédpapám nevét is írták így. (Pedig "Cserkesz"-ként lett anyakönyvezve. És henészi volt - ma Nagyatád része.)
Létezik más vezetéknevek esetében is az, hogy ugyanazon névalak magyarosodott formában több forrásból (etnikai háttérből) is létrejöhetett?
Stillhuber: Nyilvánvalóan német, ezen belül bajor-osztrák családnév, bár a jelenkori német névtárakban nem szerepel. A Digitales Familiennamenbuch Deutschlands 128 olyan összetett családnevet sorol fel, amelynek utótagja az önállóan is létező, igen gyakori német Huber vezetéknév. Ez utóbbi a gyakorisága miatt ugyanabban a közösségben több ilyen nevű család is lehetett, és ezeket a családokat ragadványnévvel különböztették meg, és ez a ragadványnév előtagként a Huber névvel összeforrhatott. Ugyanilyen jelenség figyelhető meg a Mayer ~ Maier ~ Meyer ~ Meier stb. családnév kapcsán.
Az utótagként szereplő német Huber ún. jogállási név, amely ’telkes jobbágy’-ot jelölt, azaz olyan hűbéri viszonyok közt élő földművest, akinek örökölhető telke, földbérlete volt, és nem a földesúr birtokán kellett dolgoznia.
Adott esetben a ragadványnévi előtag a német still ’csendes; nyugodt; mozdulatlan; szótlan, néma’ melléknév. Ez is létezik önálló német családnévként, és mind úgy, mind a Huber név előtagjaként az elsőnek elnevezett szótlan vagy otthonülő jellemére utal. (Önálló vezetéknévként még további, áttétes motivációja is lehet.)
A Szabina női utónév a német nyelvterületen kedveltSabine név magyarosítása visszalatinosítással. A név a római Sabinus családnév (cognomen) női változata, és azt jelölte, hogy a család a latinokkal rokon, de nem azonos szabin népből származott vagy a valahai szabin törzsek által lakott (Rómától észak-keletre eső) területről származott.
A Kásler a ritka német Kaschler családnév magyaros írásváltozata. Német szempontból azonban problematikus az, hogy a név sch [ʃ] hangot tartalmaz: az ilyenek legtöbbször szláv hátérre mennek vissza.
A Duden Familiennamen hozza a német Kasch családnevet, melyre két magyarázatot ad. (1) A szláv Kaš név németesedése. Ez a szláv név a Ka- szótagra rövidülő vagy csonkolódó szláv személynevek (pl. Kazimir ’Kázmér’, Kaspar ’Gáspár’, Lukas ’Lukács’) továbbképzése -š kicsinyítő képzővel. (2) Az óalnémet karsch ’friss, élénk, eleven’ melléknév nyelvjárási ejtéséből lett ragadványnév. – Ezzel az iránnyal az a probléma, hogy a -ler képző az ilyen jellegű alapneveket szokatlan, ezért nem valószínű, hogy a Kaschler név etimológiája összefüggésben lenne a Kasch névvel.
Ehelyett én azt gondolom, hogy a kelet-német felső-luzsicei Kaschel településre utaló, az onnan történt elszármazást jelölő -er képzős lakosnév. Ez a település felsőszorb területen fekszik, és német neve is szláv eredetű, vö. a mai felsőszorb Košla nevét. A falunév etimológiájára több lehetőség van, az analógiák alapján én ezek közül a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a koš ’kosár’ szó származékáról lehet szó vagy egy mélyedést jelölve, vagy fonott cserényre utalva. A névadás már a német helynév alapján német nyelvi környezetben történt.
Az Ésik is vizsgálandó név az Éhik név kapcsán, amennyiben szláv etimológiát feltételezünk. A szláv ch [x] hang az -ík kicsinyítő képző előtt rendesen š [ʃ] hanggá lágyul.
