U19 és U17 válogatottunk jóval gyengébb formában játszott a korosztályos Európa-bajnokságon mint amire valóban képesek. Ezért a Montenegróban tőlük látott játék atipikus, és nem is alkalmas arra hogy ezekből a meccsekből az egész korosztályra érvényes következtetésekre jussunk. Általánosítani legfeljebb a teljes 2024/25 szezon alapján lehetne, ez a junioroknál tizenhárom felkészülési meccs pluszban, az ifiknél tizenhét… Egy biztos: mindkét csapat tud sokkal jobban is játszani.
Így belegondolva azért kíváncsi lennék hogy kinek az ötlete volt h egy U17-es válogatottat az első világversenye előtt egy harminc-harmincöt fős kerettel együtt kell felkészíteni, ahol van aki az EYOF-ra, van aki az EB-re készül, méghozzá egyszerre, egy időben, egy helyen, egy szakmai stábbal, egymásra ömlesztve.... Komolyan gondolta valaki is az MKSZ-nél h így fel lehet készülni bármilyen világversenyre? Pláne fiatal, tapasztalatlan, EB-n/vb-n eddig még nem járt csapattal…?
Vagy kinek az ötlete volt az h közvetlenül az ifi EB előtt lecseréljük a beállókat, behívunk három szinte újonc játékost középre és ezzel a védekezést is felforgatjuk…? Négy héttel a torna előtt? Komolyan gondolta valaki is h ez a legjobb módja a válogatott formába hozásának és nem inkább szétzilálásának….?
Vagy ki hitte egy percig is h egy amúgy is mentálisan megingott csapatnak az tesz jót ha beálló nélkül utazunk ki az U19 EB-re, ezzel ezt a posztot feladjuk és egyben az egyik legjobb támadó játékosunkat - aki hirtelen átkerült beállóba - majdnem tönkre vágjuk erre az EB-re…? Úgy h lennének jó beállóink mégsem visszük ki őket mert hát minek is….? Komolyan gondolta valaki egy pillanatig is h ezzel segít a csapatnak?
Vagy mi értelme volt egy olyan játékosra fontos feladatot bízni támadásban és védekezésben aki mentálisan nem tudja elviselni azt a terhet amit egy ilyen feladat és egy junior EB jelent? Aki még a teljesen tét nélküli utolsó meccsen, ami már nem számít sehova, azon is képtelen öt próbálkozásból akár egyszer kapuba találni? Mi értelme volt ezt a játékost újra meg újra pályára küldeni amikor a csapatnak ezzel csak gondja lett…?
Márpedig ezeket a hibákat mind elkövettük ezen a nyáron. Olyan hibákat amelyeket könnyen meg lehetett volna előzni és ez bizony csak saját magunkon múlott, nem hibáztathatunk másokat vagy a körülményeket....
Olvastam a nyári up-versenyek után olyan véleményt h a NEKA és a klubok mellett működő akadémiák
minden földi jóval bőségesen el vannak látva és ilyen ideális feltételek mellett kötelező elvárás h mindig ott legyünk a legjobb négy között. Én ezzel nem értek egyet: bármennyi pénzt is költünk utánpótlásra, az önmagában nem elég a sikeres szerepléshez. Vannak itt a pénznél sokkal fontosabb emberi tényezők is.
Ennyi pénzért viszont elvárható lenne h legalább saját magunk ne kövessünk el amúgy könnyen megelőzhető hibákat. Sokkal jobb csapatunk lehet mindkét korosztályban jövőre ha nem teszünk saját magunknak keresztbe. Mert idén ezt megtettük…. Remélem tanulunk a saját hibáinkból.
Persze adja magát a kérdés: milyen válogatott az amelyiknek a teljesítményét egy játékos annyira meghatározza h a kiesése után szinte reménytelen helyzetbe kerülünk...?
Az U19-eseknél két ilyen játékosunk van: Keceli Reni és Fazekas Virág. Közülük Reni a csapat támadójátékának 50% jelenti, Virág 25% (ő idén gyengébb formában volt mert külföldön nem játszott felnőtt csapatban). Az ötven százalékba természetesen beleértjük az átlövőkkel/beállókkal/szélsőkkel kialakított - helyenként kiváló - páros kapcsolatokat, itt fontos szerepet kapnak a többiek, de azért ezeknél is általában Reni indítja el az akciót vagy adja a befejezéshez az asszisztot.
Játszottunk már Reni nélkül is sikeres felkészülési meccseket (ESP ROU) és tavaly a vb-n is volt amikor jórészt nélkülük tudtunk legyőzni komoly ellenfeleket (DEN FRA). Úgyhogy a csapat van annyira jó h két meccset egy tornán be tud húzni így is, de olyan eddig nem volt h nyolc meccsen át boldoguljunk 'magunkra hagyva'. És ilyen valószínűleg nem is lesz. Egy közel kéthetes világversenyen Reni és Virág feltétlenül kell majd a jó szerepléshez.
Persze beépíthettünk volna cseréket az irányító és a jobblövő posztra, de ez nem könnyű mert az utóbbi két évben már ők dominálták a játékot és furcsa lett volna ha leültetjük őket a kispadra egy-egy félidőre h valaki mást próbáljunk ki. (Ezt az elején - U16 vagy U17 - lehetett volna kézbe venni, amikor még nem ennyire egyértelmű a 'felállás'.) Utána reális lehetőségünk már csak akkor lett amikor valamelyik közülük nem tudott részt venni egy tornán, szerencsére ilyesmi ritkán történt. Most h jött Reni sérülése rögtön elkezdtük felépíteni Polettet irányítónak és ez jól is halad, ezért remélem h a következő szezonban is folytatjuk. És lesznek végre beállók is.....
Igazi hullámvasút volt ez a nyár a junioroknak: kiváló felkészülési meccsek, gyenge csoportmeccsek az EB első hetében, vereség Csehországtól aztán hősies győzelem Montenegro ellen, a negyeddöntőben a dánok ellen pompás első félidő majd teljes összeomlás a szünet után.... és a helyosztókat az 5-8 között már feladtuk. Mentálisan nem voltunk rendben, a magabiztos játékot a felkészülési meccsekre időzítettük, az EB-n ha jól játszottunk és nagynéha 'elkapott minket a flow' az is igencsak törékenynek bizonyult. Végül már azt is sikernek vettük h bejutottunk a legjobb nyolc közé.
Nézzük az okokat, miért történt ez így.....?
(Reni) Először is a sérülések. Pontosabban Keceli Reni sérülése, mert őt nem lehetett pótolni.
Reni nemcsak a legjobb játékosunk, első számú irányítónk, de a csapat vezére is.... a tavaszi felkészülési meccseken majdnem mindegyik támadás tőle indult. Nagyon jó kettes védő és középen az ellenfél irányítójára is ő lép ki általában. Príma játékkapcsolata van több ETO-játékossal plusz a balkezes átlövő Fazekas Virágnak is kiválóan készít elő. Persze az ő kiválásával odalettek ezek a jól bejáratott páros kapcsolatok.....
Egy szó mint száz, Reni nélkül teljesen új helyzetbe kerültünk, mondjuk ki: vészhelyzetbe. Sürgősen kellett egy másik irányítót találnunk egy hónappal az EB előtt, szinte a semmiből. És így az esélyeink is jóval gyengébbek voltak egy jó eredményre. Ha Reni lett volna, a többi sérülést elbírjuk. Most azonban ez az Európa-bajnokság ugrás volt előre az ismeretlenbe....
(törékeny önbizalom) A felkészülési meccsek rögtön sokkal fontosabbak lettek: úgy utaztunk ki Norvégiába h bizonyítanunk kellett, ez a válogatott Reni nélkül is ér valamit... És ezt meg is tettük: kiváló formában játszottunk, úgy tűnt nem lesz a csapattal probléma. Persze ez a plusz stressz az EB előtt sokat kivett a lányokból, utána Montenegróban a csoportmeccseken hullámvölgybe kerültünk. És már nem bíztunk úgy magunkban mint korábban: bármilyen váratlan krízis jött, nehezen kezeltük. A CZE meccsen az első félidő végén megsérült Himer Laura, ez az újabb sérülés megviselt minket, a szünet után már egy teljesen önbizalmát vesztett csapat jött ki a pályára, esélyünk sem maradt a győzelemre. A DEN elleni negyeddöntő felénél kiderült h Kriston Kíra is megsérült ezért támadásban már nem lesz, ez is kiütött minket legalább negyedórára és ezalatt elment a meccs. Valahogy az egész csapat 'kollektív tudatában' ott volt végig h még egy sérülés és nekünk már annyi... Önbizalmunk igencsak törékenynek bizonyult, úgy éreztük nagyon hamar ellenünk fordulhat minden.
Szinte valamennyi meccsen bekövetkezett rövidebb-hosszabb önbizalomvesztés: MNE ellen a középcsoportban kapusunk Szilágyi Dia kiváló védéseinek köszönhetjük h ki tudtunk ebből jönni (kettős emberhátrányban is védett két ziccert....) A DEN elleni negyeddöntő végén már senki nem bízott a továbbjutásban amikor beküldtük a kapuba Lukács Bogit: ő aztán védett szinte mindent és kicsit több mint két perccel a vége előtt visszahozott minket mínusz két gólra ....dehát akkor már csak ő hitt a győzelemben, mezőnyben ezt mi már jóval előtte feladtuk. Nem bíztunk magunkban, ez az egész EB-n újra és újra érezhető volt, Keceli Reni nélkül bármilyen újabb sérülés megviselt minket…és nem is ment jól a játék. Minden versenyen az a legfontosabb h fejben rendben legyünk és ez most hiányzott.
(beállók) Ráadásul beálló nélkül játszottunk. Helyette Bohus Bea két vészbeállóval próbálkozott: Vári Arina már egy éve ismerkedik ezzel a poszttal a válogatottban, ő meg is oldotta többé-kevésbé, viszont Kriston Kíra először júniusban Svájc ellen került be középre és ilyen rövid idő alatt nem tudta elsajátítani amit kell. Ezzel jórészt feladtuk ezt a pozíciót, vagy ha mégsem akkor általában pontatlan bejátszásokra futotta csak a többiektől... Mindez még kevésbé érthető ha figyelembe vesszük h legalább két nagyon jó beálló rendelkezésünkre állt: Szár Evelint vagy Lánczky Boglárkát minden további nélkül vihettük volna. Bohus Bea azonban nem mutatott érdeklődést irányukba: Evelin már egy ideje kiesett a pixisből, Lánczkyt meg látványosan negligálta a felkészülési meccseken. Ha be is cserélte, nem figyelt arra h a többiek bevonják a játékba, védekezésben meg leküldte balszélre. Így maradt a vészmegoldás illetve az utolsó pillanatban behívott Vilovszki Andjela, aki korábban sosem játszott a többiekkel ezért hiába echte beálló, sokat nem tudott segíteni a csapatnak.
Ez a furcsán kialakított keret aztán a támadó játékunk eredményességére is hatással volt: Kriston Kíra az egyik legjobb játékosunk elöl de most h átkerült beállóba a góljai persze hiányoztak. Az első hét után mindenesetre pánikszerűen hátra kellett őt vonni átlövőbe h a támadó játékunk valahogy mégis működjön. Mózsi Villő szintén hozzá tudott volna tenni elöl, a nyári felkészülési meccseken bátran lőtte a gólokat de kint Montenegróban vagy a keretbe sem került be, vagy alig kapott lehetőséget (arról nem is beszélve h a lelátón ülve az első hét után a formája sem volt az igazi ha végre - ritkán és rövid időre - pályára került…)
(átlövők) Mózsi Villő jó példa arra h mennyire nem használtuk ki azt a lehetőséget ami abból adódott h nem vittünk beállót az EB-re. Így ugyanis négy balátlövővel utaztunk ki, ami ezen a poszton a bőség zavara és optimális esetben igencsak gólerős játékot eredményezett volna. De ez közel sem volt így.... --Villőt kivittük aztán négy meccsre neveztük, pályára sem nagyon küldtük --Kacsó Noémi az első héten itthon készült, először - MNE ellen - néhány percet kapott csak, utána viszont messze a legjobb átlövőnk volt.... Ha kivisszük őt a teljes EB-re, az első héten akár csak tizenöt-húsz percre is komoly erősítés lehetett volna: a CZE meccset vele jó eséllyel nem veszítettük volna el -- Pálmai Liza fontos mérkőzéseken minimális lehetőséget kapott, amikor egyszer ott volt a kezdőcsapatban (DEN csoportmeccs) azt viszont elizgulta, hét perc után le kellett cserélni ....és már nem is küldtük vissza. A negyeddöntőben az első félidő végén kapott három percet, a helyosztókon MNE és FRA ellen a csapat legjobbja volt: gólokat lőtt, heteseket és kiállításokat harcolt ki, lendületet vitt a játékba… de ez a két meccs már nem számított.
Négy ballövőnk közül Szeibert Anna kapta a legtöbb lehetőséget, valószínűleg azért mert a távoli zónából ő volt egyedül kapura veszélyes. Legalábbis ebben bíztunk.... CZE ellen elment rajta a végjáték, MNE ellen a második félidőben használhatatlannak bizonyult. A dánokkal játszott csoportmeccs viszont jól sikerült: itt a mérkőzés felénél négyszer is betalált egymás után, ekkor az egész csapat flow-ban volt és ez Annát is magával ragadta. A negyeddöntő ezzel szemben totális kudarc: az első félidőben egy gól, egy védőkbe lőtt labda és egy technikai hiba, ez bizony nem sok. Szünet után két gyenge lövés az elején és az utolsó tíz percben - amikor lett volna esélyünk visszajönni a döntetlenre - egy a védőkbe és egy a kapusba lőtt labda majd legvégén egy gól.... Ez így 2/7 ezen a nagyon fontos, a válogatott szempontjából sorsdöntő meccsen, egy átlövőtől igencsak kevés. Ráadásként aztán jött a CRO elleni helyosztó, tét nélkül, ahol Anna 0/5 kezdett, lehet h még ezen a meccsen is izgult mert bizonyítani akart....?
Úgyhogy hiába vittünk négy balátlövőt, egyikből sem tudtuk kihozni amit kellett volna. Többet értünk volna mégis két echte beállóval...
(védekezés) A védekezésre Bohus Bea mindig nagy gondot fordít, így volt ez most is. Balszélen Bede Fanni, jobbszélen Ratalics Luca korábban soha nem látott jó formában védekeztek. A többi poszton viszont alig volt konzisztensen jó teljesítmény: Fazekas Virág jobbkettőben inkább csak nézte a többieket, leütköző faultokat alig láttunk tőle. Vele ellentétben Polett - bár nagyjából hasonló termetre és magasságra is - maximálisan odatette magát, az elővételezésre is figyelt (nem úgy mint Virág). Himer Laura hamar megsérült, Pálmai Lizi nem kapott túl sok játékidőt és védekezésben a rövid oldalon Bohus Bea általában cserélte. Kacsó Noémi játéka hátul eleve problémás, és nem is nagyon igyekeztük őt felhozni a megfelelő szintre.... Ez egyben azt jelenti h kettes poszton nem volt igazán jól védekező játékosunk ezen az EB-n.
Középen Vári Arina megbízhatóan teljesített most is, Kriston Kíra viszont többször formán kívül, tőle ez szokatlan (elöl átkerült beállóba és ez úgy tűnik védekezésben is elbizonytalanította). De az igazi problémát Szeibert Anna jelentette: ilyen gyengén védekező játékost up-válogatottban, Bohus Beánál még nem láttunk. OK, eredetileg Szebeni Dorina lett volna a harmadik hármas védő, ő májusban megsérült és akkor került igazán képbe Anna. Ezt követően viszont átjáróház lett a védőfalunk középen, összevissza mozgott ide-oda, szinte mindig lekésett a támadó játékosokról. Őt nem lett volna szabad pályára küldeni egy percre sem védekezésben.
Keceli Reni sérülése, a beállók kimaradása és Szeibert Anna játéka: ezen ment el ez az Európa-bajnokság, így együtt ezt a három csapást már nem bírta el a junior válogatott.
És ez annál inkább lehangoló mert ugyanez a csapat tavasszal összehasonlíthatatlanul jobban kézilabdázott mint aztán Montenegróban. Február és július között kilenc felkészülési meccset játszottunk - DEN (2) FRA SWE (2) NED NOR SUI (2) ellen - méghozzá sokkal magasabb színvonalon. Tizennégy jó félidőnk volt és négy gyenge. Ezek közül is az egyik azért mert végig kísérleti összeállításban játszottunk, a másiknál meg a félidő utolsó tizenöt percét sok góllal nyertük (azután h az első felét sok góllal elveszítettük...) Mindezt ráadásul komolyabb ellenfelekkel szemben mint CZE POL vagy MNE. De aztán az EB-n jó esetben egy félidőt vagy csak húsz percet bírtunk, ahogy az U17-esek is három héttel később. Ezen a nyáron mindkét utánpótlás válogatottunk a legfontosabb tornán mondott csődöt. Ilyen sem történt hosszú évek óta...
A szlovák U17-és válogatott magyarajkú tagjaival és Kelecsényi Ernővel interjút készített Ágai a kézivezérlésben. Látszott Andráson, hogy leginkább az érdekelte, hogy felnőtt szinten játszanának-e a lányok inkább a magyar válogatottban, ha úgy alakul, de ezt nem lehetett feltenni, így aztán mindenféle fondorlatos kérdések jöttek. Mint például ki a kedvenc játékosotok, játszanátok-e magyar klubcsapatban.. Érdekes interjú.
Itt összehasonlítottam h a különböző posztokon milyen lövéspontossággal és lövőszázalékkal szerepeltünk ezen a két világversenyen.
NB A játékosokat hasonlítottam össze, egy jobbszélső nemcsak szélről lő gólokat, a beálló is van amikor indulásból, de ezeket a különbségeket most nem vettem figyelembe. Hány gólt lőttek az irányítók, hány gólt a szélsők úgy összesen, cakundpakk mindenhonnét.... ez az információ került fel a táblázatra.
Mindkét válogatottnál az öt legfontosabb meccset vettem figyelembe: a két komolyabb csoportmeccset + a középcsoport két meccsét + a negyeddöntőt.
Az U17 válogatott jóval több gólt lőtt, néhány posztot nézve egyenesen drámai a különbség. Fazekas Virág a legeredményesebb játékosunk a junioroknál, jobblövőként mégis sokkal ritkábban talált be mint az ifiknél Takács Maja és Mózes Fanni (17 illetve 30 gól). Beállóból hat gól a junioroknál ezen az öt meccsen, az ifiknél tizenkilenc; irányítóknál tizenhét illetve harminchat gól a két oldalon. Egyedül a balátlövők szerepeltek sokkal jobban az U19-ben, persze ott eleve négy játékos volt erre a posztra, az U17-ben csak kettő és ők is kevés játékidőt kaptak (Nagy Fruzsi illetve Kocsis Emma).
Lukács Bogi lett az Európa-bajnokság legjobb kapusa, kiemelkedően jó 44.1% védés stattal (37/84)
1. Lukács Boglárka 44.1% 37/84
2. Tanovic Jana SRB 36.8% 7/19
Smelcerz Nina POL 36.8% 82/223
4. Joyet Bondu Lisa FRA 36.4% 32/88
5. Jorgensen Andrea Norklit DEN 35.4% 63/178
6. Beljo Jelena CRO 35.3% 43/122
Danielsson Anna SWE 35.3% 43/122
8. Petek Lana SLO 33.7% 57/169
9. van der Vorst Nikki NED 33.3% 50/150
10. Gonzalez Leane FRA 33.0% 36/109
Kuratli Seraina SUI 33.0% 93/282
12. Gassama Cissokho Goundo ESP 32.7% 48/147
.............................
18. Szilágyi Diána 29.3% 36/123
A legjobb húsz közé két kapusunk is bekerült: Lukács Bogi és Szilágyi Dia.
Rajtunk kívül két top-20 kapusa van még: FRA 4 & 10 CRO 6 & 19 SLO 8 & 13 és ROU 14 & 17
Legjobb góllövők mezőnyből
(zárójelben hetesgólok/heteslövések: ezek itt pluszban jönnek hozzá a mezőnygólokhoz)
1. Horvers Maud NED 57/105 (9/12)
2. Pilikauskaite Gabija LTU 55/104 (27/33)
3. Thórhalsdóttir Ásthildur ISL 50/78 (0/0)
4. Nedeljkovic Mia SRB 45/61 (9/10)
Plougstrup Anne DEN 45/75 (5/6)
6. Brunett Yara-Ladina SUI 42/78 (0/0)
7. Rodriguez Lario Belén ESP 40/62 (11/14)
8. Mitrovic Elena MNE 36/67 (9/12)
9. Rohr Chiara GER 35/48 (14/18)
De Paiva Da Silva Clémentine POR 35/70 (6/9)
Tucholke Marlene GER 35/54 (0/0)
Schouten Fleur NED 35/65 (0/0)
13. Seven Buket TUR 34/56 (26/32)
14. Banjak Andrea AUT 33/63 (3/4)
15. Geirsdóttir Silja FRO 31/66 (15/21)
Sönmez Bugu TUR 31/67 (3/5)
17. Fazekas Virág 30/61 (19/22)
Zimnicka Zuzanna POL 30/54 (15/18)
19. Lekic Natalija MNE 29/53 (7/9)
Otasevic Milica SRB 29/50 (7/10)
Santos Noronha Luisa POR 29/69 (15/22)
Fazekas Virág a mezőnygólokat nézve holtversenyben 17. lett az EB-n, ha a mezőnygólok+hetesgólokat együtt nézzük akkor holtversenyben a 10. (Virág 49/83 Chiara Rohr 49/66).
--külön vettem a 'középső' hat meccset (az első MKD és az utolsó CRO meccs nélkül)
--külön vettem a 'középső' öt meccset CZE POL MNE DEN DEN (a két komolyabb csoportmeccs, két középdöntő meccs és a negyeddöntő)
--külön vettem a három legfontosabb meccset MNE DEN DEN (a két középdöntő meccs és a negyeddöntő)
Érdekes megnézni ki hogyan teljesített az EB-n 'általában' és aztán az egyre nehezebb szakaszokban (mezőnygólok itt is mindenhol ....hetesek nem)
--a baloldali első oszlopban az összesített gólstat (nyolc meccs)
--a balról második oszlopban a MKD és CRO meccsek nélküli gólstat (hat meccs)
--a balról harmadik oszlopban a CZE POL MNE DEN DEN gólstat (kékkel) [öt meccs]
--a negyedik oszlopban a MNE DEN DEN gólstat (pirossal) [három meccs]
--jobbra ugyanez a három oszlop a százalékos gólstattal
Minél több a gólok száma és minél magasabbak a százalékok a 'kék' és 'piros' oszlopban annál jobban teljesített a játékos az EB legfontosabb meccsein (legalábbis a gólokat nézve).
A Fair Play listán a tizenegyedik helyre kerültünk, közvetlenül LTU POR és SLO mögé, megelőztük viszont ISL POL DEN és SWE (ez ritkaság, mármint h a skandináv csapatokat ennyire hátra sorolják [a svédeknél mondjuk volt egy azonnali piros lap....]) Harmincegy kiállításunk nem kevés, ennél csak hat csapat kapott többet: -FRO és GER 32-32 TUR 33 DEN 35 NED 38 és MKD 41 (+ SLO ugyanennyit 31) A Fair Play verseny első öt helyén NOR FIN SUI CRO és FRA végzett 17 és 23 közötti kiállítás számokkal (és piros lapok nélkül...)
Persze ezt itt sem érdemes túlértékelni: a minket megelőző országok közül csak ketten - AUT és FRA - játszottak igazán 'szabályosan'. A top-3 csapat - GER ESP és DEN - a 'fair play' mezőny második felében végzett, ESP három azonnali piros lappal majdnem a lista legvégén.
A 30 'legszabálytalanabb játékos' között tőlünk senkit nem találunk (ehhez legalább hat kiállítás kellett volna). Az élen a montenegrói Ksenija Gašević végzett, aki ellenünk is piros lapot kapott, utána két román játékos következik (Anamaria Șerban és Valentina Bodijar). Șerban volt az egyetlen játékos aki két azonnali piros lapot is összeszedett ezen az EB-n.
--az utolsó előtti sorban itt is feltüntettem h az adott meccsen ellenfelünk hány kiállítást kapott
--az utolsó sorba beírtam h a meccs játékvezetői melyik országból jöttek
x = a játékost a meccsre nem neveztük
■ = a játékos még nem volt ott/már nem volt a tizennyolc fős keretben*
* Himer Laura a második meccsen megsérült, őt utána Kacsó Noémi váltotta a keretben
(ő az első három meccsen még nem volt kint Montenegróban)
Ksenija Gašević piros lap: A második MNE meccs végén az ellenfél négygólos előnyben volt (26-30
50. perc). Pálmai Lizi b3 kilenc méterről megindult előre, a nyolc méterre kilépő Gašević-en kívül el tudott menni és a j2 védő mellett megpróbált betörni. Hetest fújtak be és Gašević is megkapta harmadik két percét (a betörésnél visszahúzta Lizit...)
Miért lenne alacsony Bajnok Szofi......? Néhány centivel voltak nála magasabbak a norvég védők, nem is volt gond közöttük befordulni és gólt szerezni. Sőt, ő került legtöbbször helyzetbe a beállók közül az EB-n.
(Alacsony beálló Simon Armilla vagy a mostani ifiknél Szinay Saci. Ne keverjük a jelzőket ha lehet....)
"....a tornán mutatott játék alapján ebben a korosztályban is elmaradunk beállóban az up versenytársaktól..."
Három hét közös felkészülés után mi ebben a meglepő....? Itt most a jövőről volt szó, és megfelelő szakmai munkát feltételezve jövő nyáron sokkal jobbak lehetünk ezen a poszton.
Te mit néztél? Védekezésben tíz éve messze a legrosszabb up világversenyünk, honnan jött, hogy nálunk bárki jól védekezett? Már megint a magas játékos nálad alapból jó védő?
Amúgy a kezdő beállónk egy alacsony játékos volt, Balog általában a lefutott szakaszokban kapott játékperceket. Amit én amúgy nagyon sajnáltam, mert kiváncsi lettem volna rá, de a tornán mutatott játék alapján ebben a korosztályban is elmaradunk az up versenytársaktól.
A junior válogatott sokkal jobb lesz ha Keceli Reni és Fazekas Virág ott lesz jövőre a vb-n. És nem jön közbe sérülés (mint most....)
Keceli Reni közben teljesen rendbe jött, augusztus 15-én már meccsen is játszott Szigetszentmiklóson. Szerencsére nem volt komoly a sérülése, csak éppen a legrosszabbkor történt.
Én Bajnok Szofit is dicsérném: egyrészt hú nagyon elszánt volt és lelkes végig. Másrészt a legjobban ő tudott helyzetbe kerülni a három beállós közül, de aztán elég sok ziccert kihagyott. Egyértelmű h a helyzetkihasználást a következő szezonban gyakorolnia kell. De ő is jó, igazából mindhárom beállónkat fel lehet vinni egy év alatt egy magasabb szintre.
És persze ott van Szinay Saci is, aki remélem továbbra is az "A" válogatott játékosa. Ő egy teljesen másféle beálló játékra képes, vele rögtön 'variábilisabb' lesz a támadó játékunk (és a védekezésünk is javul sokat).
Lövőstatisztikàkat nézve Balog és Kollár meglehetősen jól céloztak és védekezésben is használható játékosok. Mindig panaszkodunk, h nincsenek jó beállók, ebben a korosztályban vannak. Egyébként úgy érzem, hogy ebből a játékosanyagból, ideértve néhány B-válogatott játékost és a sérülteket jobb eredményeket is ki lehetne hozni. Egyáltalán nem elérhetetlen az éremszerzés. Egyének szintjén tehetségesebbnek tűnik ez a társaság, mint a juniorok - majd ha össze lesz rakva a védekezés, akkor javulnak az eredmények is. Néhány játékosnak, külön kiemelve Kellert és Takácsot pedig ennél magasabbra kell tenni a lécet, mert ez a teljesítmény nem méltó ahhoz a szinthez, amire szerintem a tehetségük alapján képesek.
Nézzük a pozitívumokat is, mert voltak azért biztató jelek:
Kozma Liza és Szigeti Blanka kiváló irányító/ballövő játéka: elsőrendű páros kapcsolatuk van, remekül tudnak együttműködni a pályán, gyorsak, technikásak, gólerősek… előkészítő játékban és támadás befejezésekben is szuperek. Igazából felnőtt csapatban is szívesen látnám őket együtt, ha ilyen jók lesznek akkor ketten minimum három játékossal felérnek majd. Szóval csak így tovább .....!
Kozma Lizának a védekezésre viszont külön oda kell figyelnie, most nyáron az EB-n ez nagyon nem ment… szerintem féléves intenzív munkával vissza tudna jönni egy tőle elvárható szintre. A védekezés olyan amit időről időre újra kell élesíteni, 'újra kell tanulni' és ennek most eljött az ideje…
Mózes Fanni szintén klasszul teljesített. Ő egy igazán komplex balkezes játékos: átlövésekből és betörésekből is gólveszélyes, príma asszisztokat ad, hatékonyan védekezik balkettőben, jól lát a pályán.... Válogatottunk egyik legjobbja volt ezen az EB-n. Néha túlságosan visszafogja magát, nem akar feltétlenül előtérbe kerülni, érdemes lenne őt bátorítani. Aki ilyen jó, nem kell h szerény legyen:)
Örömteli h az EB-n újra fontos lett - végre megint fontos lett - a beállójáték. Három magas beállót vittünk ki Montenegróba, mindhárman ígéretesnek tűnnek és nagyon igyekeztek, maximálisan odatették magukat. A norvégok ellen Bajnok Szofi lett a csapat legjobb játékosa, a franciák ellen Balog Réka. "Még most sem hiszem el, hogy engem választottak a legjobb magyar játékosnak, nagyon jó érzés, és csak a csapatnak köszönhetem…" mondta utána Réka. Ez a nyilatkozat szíven ütött: a mi beállóink kicsit valóban árva gyerekek a válogatottakban, nem őket szoktuk dicsérni, bár ők is igényelnék az ilyen pozitív visszajelzéseket. Ezen az EB-n igazán elégedettek lehetünk a játékukkal, nem minden sikerült persze - nem is volt túl sok idejük összeszokni a többiekkel - de a lényeg az h van három magas, tehetséges, jó alkatú beállónk erre a posztra (a harmadik Kollár Kata). Csak így tovább az új szezonban és egy év múlva még jobbak lesznek....
Zákányi Janka játéka három részből áll: szélsőjáték + b1 és b2 védekezés + 'indulásgyilkos' sprintek. Ha mindhármat jó színvonalon meg tudja valósítani akkor szép jövő előtt állhat..... Persze ez tizenhat évesen nem könnyű. Sprintekből - Janka specialitása - egyet sem láttunk Montenegróban, ezt sajnáltam nagyon. Védekezésben - és ő egyszerre két posztot le tud védekezni - a csapat másik legjobbja volt (az egyik legjobb Mózes Fanni). Szélről láttunk tőle klassz gólokat és kihagyott helyzeteket: a CRO elleni negyeddöntő első két percében kimaradt két ziccer fájdalmas emlék, de utána - még az első félidőben - három gólt lőtt és adott egy gólpasszt is…
Janka tavasszal többször megsérült aztán visszatért de ki tudja h mennyire jött rendbe az EB-re. Most a legfontosabb az h befejezze a rehabot és csak akkor kezdjen újra kézilabdázni amikor már olyan mint újkorában.
Kapusok közül emeljük ki Lasztóczi Daniellát. Ő az EYOF-on egyszer lehúzta a rolót ahogy kell és ezzel meccsben tartotta csapatunkat a francia "A" válogatott ellen. Ilyet az U17 EB-n szereplő kapusainktól hiába vártunk……
'....főleg a védekezésben nem látszott, hogy összedolgozták a lányokat, egyszerre ketten ugráltak ki, menjek vele, leváltsam....'
Így van. Dehát a beállókat júliusban, három héttel az EB előtt hívtuk be a keretbe. Három hét felkészülés semmire nem volt elég (szerintem inkább a támadójátékot gyakoroltuk mert a beállók elöl is teljesen újak voltak.....)
"...(A játékosoknak) egy fárasztó idény, heti 2 meccs és napi 2 edzés után a nyár közepén kellett belevágniuk a 3 hetes felkészülésbe, majd 2 hetes tornába....'
Utóbb Kun Attila is ezzel jött, de én ezt őszintén szólva nem gondolom meggyőző indoknak. Mózes Fanniról tudjuk h őt a 2024/25 szezonban 46 bajnoki meccsre nevezték különböző osztályokban, ez azt hiszem a rekord a korosztályban, de őt sem nevezték ősszel az NBI/B-be Tavasszal a meccsterhelése a különböző hónapokban:
május: 3 NBI/B 2 U20 2 NBII
április: 1 NBI/B 3 U20 2 NBII
március: 3 NBI/B 1 U20 2 NBII
február: 3 NBI/B 2 U20 2 NBII
január: 1 NBI/B - U20 1 NBII
Ez hat vagy hét meccs egy hónapban, kicsit több mint másfél meccs hetente. És a többieké is hasonló. Ezt azért nem mondanám megterhelő vagy különösen fárasztó programnak.
És azt se felejtsük h az U17 felkészülés július 6-án kezdődött, előtte volt négy hét nyári szünet amikor a lányok pihenhettek és regenerálódhattak. Ezért éppen h nem 'kifacsartan' kezdtek bele a felkészülésbe. Aztán öt hét múlva valóban kimerültek voltak újra, de ez szerintem a felkészítő stáb hibája. (A juniorok nem pihenhettek mégis végig bírták július elején ugyanezt a terhelést, eddig ezt mindig megoldottuk, nem volt ezzel probléma azt up-világversenyeken, csak most.....)
Ez így van, minden csapatnál jobbak voltunk eddig, tavasszal még a mumus svájciakat is sikerült megverni. A hiányolt 2. félidők pedig ott vannak, hogy azokat a meccseket egy EYOF-os sorral kezdtük, volt némi cserélgetés, de mivel mindenkinek játszania kell egy felkészülési tornán, így nagyrészt a B csapat lehozta 3-4 gólos hátrányokkal a félidőt, majd a kezdő csapat a 2. félidőben fordított (frissen 30 perc). Ez elsősorban a Fradi belső hármast jelentette, és végül ez is maradt az alapkoncepció, még 3 embert behívtak a Ferencvárosból, mert jól hozta a meccseket az az összeszokott társaság. Szóval egyetértek, egyértelműen a közvetlen felkészülés alatt nem sikerült a csapatépítés, és az elmúlt év eredményei alapján ennek a számlájára kell írni ezt az eredményt. Ennek szerintem több oka is lehet. Elsősorban szerintem a dupla csapatépítés, ahol hetek mentek el a csapatkialakítással, ahelyett, hogy az elmúlt 3 hónapban azzal foglalkoztak volna, hogy a már meglévő keretet rakják össze, mindenkinek meglegyen a szerepe, erőssége... főleg a védekezésben nem látszott, hogy összedolgozták a lányokat, egyszerre ketten ugráltak ki, menjek vele, leváltsam...? De támadásban is csak az működött inkább amit az egyesületből hoztak. És ami főleg nem látszott a lányokon, az hogy ez alatt a közvetlen felkészülés alatt mentálisan meg lettek volna erősítve. Egy fárasztó idény, heti 2 meccs és napi 2 edzés után a nyár közepén kellett belevágniuk a 3 hetes felkészülésbe, majd 2 hetes tornába. Nyilván mindenkinek, de ez akkor is embertpróbáló. Ráadásul az eddigi jó eredmények alapján gondolhatták, hogy valahogy csak megoldjuk ahogy eddig is. És itt jött a pofon. Sokkal nehezebb volt megoldani, és nem volt hova nyúlni mert kifacsartság miatt a fáradtság uralkodott el rajtuk, nem pedig a vérszomj. Ekkor lett volna szükségük a mentális felkészülés során megszerzett tudásra, hogy ezt hogyan tudják megugrani. A szlovákok nem lettek néhány hónap, vagy az edzőmeccs 2 hét alatt ennyivel jobbak. Egyszerűen náluk valamiért jól működött a spirál, egymást húzták és a torna végére minden poszton olyan erősek voltak, hogy teljesen megérdemelten nyertek. Mi az ő játékuknak a közelében sem voltunk az EB-n, és ez szerintem mindenképpen a csapatéptés érdeme. Ettől függetlenül a problémák már látszanak egy ideje, mert sima győzelmek alig voltak az elmúlt fél évban, és a győzelmekhez ritkán társult igazán jó játék. Ez is megérne egy elemzést, hogy az európai csapatok hogy értek utol minket, miközben ezek a lányok is időt energiát nem sajnálva dolgoznak, és akarnak.
Július második felében a későbbi Európa-bajnok szlovák válogatott két edzőmeccset is játszott Szerbiával: először 28-21-re aztán 34-27-re nyertek. Meggyőző fölénnyel, méghozzá idegenben. Előtte az egy hete összefércelt magyar "B" válogatottat viszont csak egyetlen góllal győzték le 23-24.
Július végén Lakitelken kétszer is összemértük erőnket a horvátokkal: az első meccset magabiztosan nyertük 36-27 és a másodikat is csak egy időntúli szabaddobással tudta ellenfelünk döntetlenre hozni 28-28. Ugyanezek a horvátok két hét múlva az EB-n könnyedén vernek minket úgy h a huszadik perc után még szoros meccsre sincs esélyünk (26-32)...
Áprilisban DEN és SUI ellen is játszottunk felkészülési meccseket. A szünetben kétgólos hátrányban voltunk velük szemben (10-14 és 14-16). Jött a második félidő amelyikben aztán a dánok ellen öt góllal voltunk jobbak és Svájc ellen is már hat góllal az ötvennyolcadik percben. Hova tűntek ezek a második félidők Montenegróban?
Az Európa-bajnokságon a második héten már minden játékosunktól azt hallottuk h mennyire fáradt. És egy ilyen nyolc meccses torna nem piskóta valóban ....de mindegyik csapat nyolc meccset játszott és többen - a négy között - jóval megerőltetőbb meccseket. Ők mégis bírták. Mi miért nem....?
Egyre inkább arra a következtetésre kell jutnunk h az utóbbi tizenöt évben világversenyre ilyen rosszul nem készítettünk fel válogatottat mint most az U17-eseket. Pontosabban: a közvetlenül az EB-t/vb-t megelőző felkészülést ennyire még egyszer sem rontottuk el.
Az EYOF igencsak összezavarta a felkészülésünket, egyszerre két világversenyre készülni egyetlen szakmai stábbal sosem könnyű. Hosszú ideig az sem volt biztos h egyáltalán elutazunk-e Szkopjéba: amikor az MKSz június elején közzétette az ifiválogatott nyári programját ott EYOF-ról szó sem volt. Aztán hirtelen kiderült h mégis...... Feltételezem ez a bizonytalanság ami még júniusban is tartott nem segítette elő a koncentrált, jól szervezett felkészítő munkát az U17 EB-re.
Mindenesetre azzal biztattuk magunkat h a válogatottak amelyek bevállalják a kettős terhelést és ugyanazokat a játékosokat versenyeztetik mindkét helyszínen - FRA NED SUI - az EB utolsó meccsein már fáradtak lesznek mi bezzeg.... de aztán az EB második hetén 'mi is nagyon-nagyon fáradtak voltunk' (Kun Attila) úgy is h csak egy versenyen vettünk részt. Akárhogy is, az EYOF keltette zűrzavar lehetetlenné tette a precíz munkát az U17 válogatott mellett, jól átgondolt csapatépítésről ilyen káoszban szó sem lehetett és ez sokban hozzájárult későbbi kudarcainkhoz Montenegróban.
...ennyi statisztika után nézzük az okokat: miért lett kudarc a szereplésünk ezen az U17 Európa-bajnokságon?
Problémák a keret kialakításánál
A válogatott összeállítása folyton változott, a játékosok több poszton is cserélődtek az év során, hiányzott a stabilitás, a csapat tavasz végéig - sőt még júliusban is - átalakulóban volt.
--kapusok: az előző szezont három állandó kapussal vittük végig, ősztől csak egyikük maradt. Inkább kipróbáltunk három új kapust, majd újra elővettük az egyik régit: ő végül az EYOF-on kötött ki. Júliusban aztán - láss csodát - reaktiváltuk a harmadik régi kapust, Égi Pankát aki előtte csak egy alkalommal, szeptemberben volt keretben és most júliusban. Őt végül kivittük Montenegróba, de az érdemi meccsekre nem neveztük.
--beállóban ugyanazzal a két játékossal készültünk szeptembertől--áprilisig. Őket aztán júliusban hirtelen kitettük a csapatból - elküldtük őket az EYOF-ra - és négy héttel az EB előtt behívtunk három szinte teljesen új beállót: Bajnok Szofi és Kollár Kata a szezonban csak egyszer készült együtt a csapattal, Balog Réka kétszer…
--balátlövő: Litschauer Nikol és Bohner Zsani hosszú hónapokra kidőlt márciusban, Flaskár Emma is megsérült... Ezek után a 'régiek közül' egyedül Nagy Fruzsina maradt. Áprilisban behívtunk két zöldfülű újoncot: Laluska Elzát és Hoffman Hajnalkát, őket aztán nem is láttuk többet, csak az EYOF-on. Júliusban feltűnt a keretben még egy újonc, Kocsis Emma… ő végül ott volt Montenegróban.
--balszélsők: Zákányi Janka sérülése után keresni kezdtünk egy harmadik balszélsőt: december óta három összetartáson is részt vett Karácsony Sára, ő azonban április végén váratlanul kikerült a csapatból, ahogy a márciusban újoncként behívott Ördög Lilien is (végül az EYOF-on azért ott voltak…) Áprilisban jött és ment a szintén teljesen új Jász Dorina, júliusban jött Jobbágy Napsugár. Ő aztán maradt bár korábban őt sem láttuk....
A 2008-as korosztály egyszerre készült az EYOF-ra és az U17 Európa-bajnokságra, ugyanazzal a stábbal és külön felkészülési meccsek nélkül (illetve az utolsó héten szerveztünk a "B" csapatnak egy meccset Szlovákiával). Ez a 'kettős felkészülés' valamelyest indokolta a kereten belüli fluktuációt, azt h szinte minden poszton új és új játékosok tűntek fel: arra lehetett hivatkozni h így egyszerre harmincöt-negyven játékost tudunk 'tűzben tartani" és az EYOF-válogatott is versenyben van, ha nem is csapatként de legalább a játékosok külön-külön. Mondanom sem kell h ez aztán visszaütött, mert így lehetetlen volt egy stabil válogatottat felépíteni és összekovácsolni az U17 EB-re.
Problémák a kerettel
Sérült játékosok: Az alapcsapatból hiányzott Bohner Zsani, Litschauer Nikol (balátlövők) Katona Lujza (jobbszélső) Szőri Zsófi (balszélső) és Bozsodi Eszti (irányító). Ők valamennyien - Bozsodi Esztit kivéve - tavasszal sérültek meg, Katona Lujza az EB előtti utolsó héten.
EYOF játékosok: Az EYOF miatt kimaradt Lasztóczi Daniella (kapus) Szinay Saci (beálló) Flaskár Emma (bal2) és Péli Adél (jobblövő) Őket átadtuk a "B" válogatottnak, ezzel próbáltuk megerősíteni a "B" keretet. Lasztóczi remek kapus, ő kellett volna Podgoricán is (az EYOF-on a franciák ellen 'lehúzta a rolót': neki köszönhettük h végig pariban maradtunk a FRA "A" csapattal). Szinay Saci beállóban meccsenként 4-5 gólt jelentett volna pluszban (gól + hetesek) ezen kívül kiváló kettes védő. Flaskár Emma szintén nagyon jól védekezik, vele a védekezésünk javult volna nem keveset (be lehetett volna küldeni tám/véd csereként például....)
Váratlan formahanyatlás: Több játékosunk jóval gyengébben teljesített az EB-n mint korábban a felkészülési meccseken.
Takács Maja: csapatkapitányunk és egy egészen kiváló balkezes játékos. Korábban a hátán vitte a válogatottat. Most nyáron viszont rá sem lehetett ismerni. A felkészülési meccsekhez képest az EB-n azért összekapta magát, de így is sok hibával játszott, védekezésben többször fölöslegesen kiállíttatta magát.
Keller Petra: Tavaly a nyílt EB-n All-Star jobbszélső, idén nyáron nem igazán találta a helyét szélen, fontos ziccereket hagyott ki. Védekezésben használhatatlan: vagy nem védekezett, vagy alibizett. Komoly csalódás a játéka: egy év alatt inkább visszalépett mint előre.
Kis Réka: tavasszal és most a júliusi felkészülési meccseken a csapat egyik erőssége volt, amikor a második félidőben becseréltük rögtön felpörgött a játék, be tudta magát egy-egyezni szinte mindenki mellett. Lőtte a gólokat, hozta a heteseket.... Ebből szinte semmit nem láttunk az EB-n, hullámvölgybe került ő is.
Újoncok: Kocsis Emma és Jobbágy Napsugár teljesen újak voltak amikor július elején bekerültek a válogatottba. A szakmai stáb nem nagyon bízott bennük, minimális játékidőt kaptak, nem tudtak hozzátenni a csapat játékához.
Ilyen-olyan okok miatt nem számíthattunk - vagy nem annyira mint reméltük - majdnem egy csapatra való játékosra: 5 (sérült) +4 (EYOF) +3 (gyenge forma) +2 (újonc) = 14 és az EB-re kiutazó válogatott 14 mezőnyjátékosának egyharmadát ide sorolhatjuk. Ugyanakkor időtlen idők óta ez volt az első világverseny ahol önként lemondtunk arról h teljes létszámban utazzunk ki (tizennyolc játékost nevezhettünk volna, mi megelégedtünk tizenhéttel....)
Milyen hatása volt mindennek a válogatott játékára az Európa-bajnokságon…..?
Gyenge védekezés: Az utolsó pillanatig variált keret, a nem túl átgondoltan, néha kapkodva behívott játékosok teljesen felforgatták a védekezésünket. Pontosabban mondva: nem is volt összerakott védekezésünk. Középen a védőfalunk inkább nézett ki átjáróháznak, az egész EB-n nem tudtuk eldönteni - legalábbis nagyon úgy nézett ki - h a két hármas védőnk közül ki lépjen ki és ki maradjon a beálló mellett. Kettes védőink is sokat hibáztak, Kozma Liza a hatoson és zavaróban is rendre lekésett a támadókról. Jobbszélen Keller Petráról kiderült h reménytelen eset, erről már írtunk. Igazán jó védőjátékos kettő volt a keretben: Zákányi Janka (aki b1 de onnét indulva kiválóan védekezik b2 is) illetve Mózes Fanni (j2) Ilyen védekezéssel esélyünk sem volt komolyabb csapatokat legyőzni (ellenfeleink közül hasonlóan gyengén védekeztek a norvégok, őket megvertük...)
Gyenge kapus teljesítmény: három kapussal utaztunk ki és érdemes lett volna mindhármat nevezni, fiatal játékosok első világversenyén valamivel talán nagyobb biztonságot adott volna ha több a variációs lehetőség. Egyik kapusunkat azonban amíg tét volt, egyszer sem neveztük, a másik kettő közül Tábit Viviben a szakmai stáb eleve nem bízott annyira. Körmendi Lara könnyebb ellenfelek (SRB FRA) ellen jól teljesített és NED ellen is azután h kivettük a hollandok kapura legveszélyesebb játékosát emberfogással. Az igazán fontos meccseken azonban nem volt értékelhető kapusteljesítmény és ez plusz a gyenge védekezés együtt lehetetlenné tette h bármilyen komolyabb eredményt elérjünk ezen az EB-n.
Kondicionális problémák: a negyeddöntőben a horvátok jóval gyorsabbak és dinamikusabbak voltak nálunk, mi 'fáradtnak tűntünk' (mondta Kun Attila). A Svájc elleni második meccsen 'kimerültnek éreztük magunkat' (Zákányi Janka). Utolsó nap a teljesen motiválatlan franciák ellen is kifújtunk a második félidőben, mentálisan leginkább….. A válogatott 'sportformája' az első három meccsen volt a legjobb, a második héten öt második félidőből négyet kondícióval már nem bírtunk. Ezek szerint az erőnléti felkészítést is elrontottuk.
Négy meccset megnyertünk, az EB-n végül gyengén teljesítő ellenfeleinket le tudtuk győzni (NOR SLO NED közül egyik sem tudott bekerülni a legjobb tizenkettőbe). Az igazán értékmérő párharcokban - és ez kellemetlen meglepetés - esélyünk sem volt: az EB-5. Svájc három napon belül kétszer is gond nélkül felülmúlt minket, a horvát válogatottat a második félidőben már csak távolból követtük. Ilyen 'sima vereségekhez' nem szoktunk hozzá, ezek nemcsak a most véget ért 'aranykorban' de tíz-tizenöt éve sem voltak jellemzők. Korábbi sikereink záloga volt h mindig mi védekeztünk a legjobban a korosztályos csapatok közül. Most ezt látványosan feladtuk, védekezés nélkül próbáltunk eredményt elérni. Ez nem volt jó ötlet és nem is dicséri a szakmai stáb felkészítő munkáját. Kun Attila két éve készült együtt ezzel a csapattal és éppen a legfontosabb versenyen mondtunk csődöt.
Itt két részre osztottam az U17-es Európa-bajnokságot --külön vettem az első meccset a szerbek és az utolsó két meccset a svájciak és a franciák ellen (utóbbi kettő már az EB post mortem szakaszából...) Ezek voltak a könnyű vagy tét nélküli találkozók. És külön vettem a másik öt mérkőzést: NOR SLO SUI/1 NED és CRO ....ezek viszont igazán komoly erőpróbának számítottak.
Érdekes megnézni h ki hogyan teljesített a torna 'könnyű' és 'nehéz' szakaszában (mezőnygólok itt is...hetesek nem)
--a baloldali első oszlopban az összesített gólstat
--a balról második oszlopban gólstat 'három meccs'
--a balról harmadik oszlopban gólstat 'öt meccs' (pirossal)
--a negyedik oszlopban százalékos gólstat 'három meccs'
--az ötödik oszlopban százalékos gólstat 'öt meccs' (pirossal)
Ebből egyértelműen kiderül h kik voltak a csapat legjobb játékosai, akik elöl a 'hátukon vitték' a többieket: azok akik a legjobb százalékban teljesítettek a negyedik ÉS az ötödik oszlopban (kellően magas lövésszám mellett persze ...2/3 és 2/5 itt azért nem elég) Sajnos többeknél is drámaian csökkent a lövőszázalék a fontos meccseken: azaz jóval gyengébb százalékokat látunk náluk az utolsó oszlopban mint eggyel balra, a könnyebb meccseknél. Ez bizony nem jó hír. Minimum gyengén sikerült formaidőzítés lehet mögötte...
Valóban 'sokat szabálytalankodtunk' ezen az Európa-bajnokságon...?
Két éve, a 2006-os korosztály az U17 EB egyik legszabályosabban védekező csapata volt: a Fair Play listán a második helyre kerültünk, csak a svédek előztek meg. Idén a 2008-asokkal más a helyzet: a hivatalos listán a 21. helyre soroltak minket (huszonnégy csapatból). Igen ám de itt sok múlott azon h a 'direct red card' rögtön mínusz 15 pontot jelent, és Zákányi Janka - ahogy azt lejjebb írtam - úgy néz ki h igazságtalanul kapott piros lapot. Ha az ő büntetését 'visszaminősítjük' két percre, ezzel tizenhárom 'mínusz ponttal' kevesebb lesz és máris jobb a helyzet: a 21. helyett a 14. helyen találjuk magunkat, a törökökkel holtversenyben. Azt hiszem ez a tizennegyedik hely nagyjából reálisnak mondható (A Fair Play verseny első négy helyén NOR DEN POL és SVK áll és SUI is nyolcadik lett, méghozzá úgy h náluk is van egy azonnali piros lap....)
Harminchat kiállításunk nem kevés, mindössze három válogatott hozott össze ennél többet: -MNE 38 -LTU 41 -MKD 43 (valamint TUR és SRB ugyanennyit 36-36) A legjobb nyolc csapatból öten jóval kevesebb kiállítást kaptak: SUI 21 FRA 22 SVK 24 DEN 24 ESP 28. Egyedül CRO 34 és MNE 38 védekeztek velünk nagyjából egyformán 'szabálytalanul'. Persze ezt nem érdemes túlértékelni: ahogy Horvátország és Montenegro példája mutatja, ilyen védekezéssel is oda lehet érni a top-3 csapat közé.
(Azonnali piros lapot az első tizenkét helyezett közül négyen kaptak: HUN SUI FRA és CRO.)
Tanulság: szabályosabban kell védekezni.... Én optimista vagyok. Most nyáron a védekezésünk látványosan nem működött, amint összerakjuk úgy ahogy kell, máris kevesebb kiállítást kapunk.
--az utolsó előtti sorban itt is feltüntettem h az adott meccsen ellenfelünk hány kiállítást kapott
--az utolsó sorba beírtam h a meccs játékvezetői melyik országból jöttek
* a SUI elleni csoportmeccsen kiállították a kispadról Márián Blankát, ezért azon a meccsen 8 kiállításunk volt (7 játékos + 1 hivatalos személy) Így az EB-n összesen 36 kiállítást kaptunk (35 játékos + 1 hivatalos személy). Persze ezen a táblázaton csak a játékosok vannak feltüntetve.
Zákányi Janka piros lap: A második SUI meccsen éppen egyenlítettünk (18-18 24. perc), a svájciaknál középkezdés után a jobblövő Jessica Acklinhoz került a labda de amint megkapta, Janka elölről azonnal leütközte (a mi térfelünkön j2 tizenhat méteren). A svájci lány nagyot kiáltott és utána a bal bokáját fogta, végül ketten hozták le - a lábára nem is tudott már ráállni - és ezzel véget is ért neki az EB. Janka teljesen szabályosan ütközte le elölről, a karját nem használta, testtel állította meg, tankönyvbe illő példája volt ez a belemenésnek. Viszont a sérülés+jajgatás miatt mégis piros lappal leküldték, abszolút nem jogosan.
Haylie Wildhaber piros lap: Az első SUI meccs végén, már elég reménytelen helyzetben, tizenegy gólos hátrányban mi támadtunk (25-36 54. perc) Zákányi Janka balszélről befutott b2/b3 hét méterre, ott a védő előtt felugorva pontosan kipasszolta a labdát jobbszélre Keller Petrának majd hátraesett és nem igazán jól ért földet. (Azt hiszem a jobb térdét akarta kímélni, ezért nem a lábára érkezett hanem a derekára.) Utána hosszan ápolták és az őt levegőben faultoló svájci játékost, Haylie Wildhabert piros lappal kiállították. Janka a fejét ütötte be, annyira komolynak nem tűnt, az is belejátszhatott szerintem h tiszta ideg volt már a meccstől és így legalább el tudta érni h kipirosozzanak egy svájcit.
(Ugyanekkor, a svájci piros lappal egyidőben állították ki a kispadról Márián Blankát, máig sem tudjuk h miért. Az on-line közvetítésből nem derül ki semmi...)
