A gondozott kiejtés ellentéte nem a „gondozatlan”, hanem a gyors, kapkodó, nagy hangerejű, suttogó stb. Mégcsak nem is a városias-nyelvjárásias kontrasztot fejezi ki, mivel nyelvjárási beszédmódban is lehetséges gondozott és kevésbé gondozott ejtés. A gondozott kiejtést a legkönnyebben úgy lehet szerintem megfogni, ha idegen nyelven szemléltetjük: ez az a beszédmód, ahogy a nyelvvizsga szóbeli részén a hanganyagban megszólalók kiejtését hallani szeretnénk. Az anyanyelvünkön az ejtésmódok különbsége nem ilyen pregnáns, mivel a hallás fölé rétegződő beszédközpont automatikusan kijavítja a hallottakat a nyelvi kompetenciánk alapján.
Ha hasonló hangzású hangsorokkal akarjunk szemléltetni a kiejtést, akkor:
- egyelőre (bizonytalanul rövid ideig, jelenleg még) :: „megy előre”, de
- egyenlőre (egyformára) :: „ne legyen lőre, hanem jó bor”.
Metrikai alapon is különbözik a kettő, hiszen az egyelőre ritmusa U U – U (ti-ti-tá-ti), az egyenlőre szó-e pedig U – – U (ti-tá-tá-ti).
"Az ún. gondozott kiejtésben ejtendő az n hang az egyenlőre szóban"
Oké, köszönöm, akkor csak az én kiejtésem a nem elég gondozott. :)
"de még így is különbözni fog az ejtése az egyelőre szóétól, mivel az utóbbiban rövid az /l/."
Az viszont nem ismerős a fülemnek. (Pedig a szalagot rövid 'l'-lel ejtve ismerem.) Mint a "megy előre", csak 'm' nélkül? Az a "gondozott" kiejtés, ha nem tájszólással beszélek? Az akkor tényleg nagyon máshogy hangzik, mint az egyenlőre.
"De szerintem mégis inkább az van, hogy a beszélők egy része nemcsak írásban cseréli fel az egyenlőre és egyelőre szavakat, hanem [szóban] is."
Igen, onnan jön nekem a kérdés, hogy ismerősök az "influencerek" kapcsán nyelvhelyeskedtek, hogy micsoda dolog, amikor valakik helytelenül egyenlőrét mondanak egyelőre helyett, én meg azt hittem, hogy ez csak írásban különbség. Logikusan hangzik, hogy ez a hosszú 'l' nálunkfelé tájszólás helyett esetleg ebből a tévesztésből vagy összekeverésből származik, áttételesen.
Az ún. gondozott kiejtésben ejtendő az n hang az egyenlőre szóban, ez egy normál /n/ hang, amelynek ejtése közben kb. ugyanott van a nyelv, mint az /l/ ejtésekor, csak a nyelv teljes zárt alkot a szájpadláson. Az /nl/ hangkapcsolat ejtésében nincs semmi probléma, hiszen sok ilyen egyéb szó van, mint pl. az ajánl, hasonlít, kínlódik, különleges, szégyenlős, színlel, és természetesen az egyenlőre szó töve is: az egyenlő. Gyors beszédben persze mindig fellépnek másodlagos hangtani egyszerűsödések, így az /nl/ hangkapcsolatban az /n/ is hasonulhat az /l/-hez hosszú [lː]-t hozva létre, de még így is különbözni fog az ejtése az egyelőre szóétól, mivel az utóbbiban rövid az /l/. Igaz ugyan, hogy akik a szalag szót hosszú [lː]-lel ejtik, azok az egyelőre szót is így fogják, tehát a gondozatlan ejtésben a két szó kiejtése mégis egybeeshet.
De szerintem mégis inkább az van, hogy a beszélők egy része nemcsak írásban cseréli fel az egyenlőre és egyelőre szavakat, hanem írásban is.
Van különbség az egyelőre és az egyenlőre szavak kiejtése között? Én azt hittem, hogy nincs, de valakikkel beszéltem, és kiderült, hogy van, aki szerint különböző a két szó kiejtése.
Gondolom, senki nem veszi el a nyelve hegyét a szájpadlásról plusz alkalommal az 'n' miatt. De oldalt le kell zárni a nyelvvel a szájat teljesen egy pillanatra az egyenlőre kiejtésekor? Van benne orrhang?
A régi filmekben hallható szinesebb dialektus kérdése. Ez nem ellemérv, csúsztatás. A játékfilmekben kbző, kiejtésben is kböző emberek /színészek/ beszélnek. Dokumentumfilmekben még inkább. Én nem filmbeli beszélőkről szóltam, ott nemhogy nem zavaró, ott tetszik.
Kizárólag rádió és tv bemondók, műsorvezetők "ízes" dialektusát hibáztatom. (Álmondom, hogy az álmúlt héten és álmúlt napokban az álnökség... stb.)
Sajnos nem. Olasz- és német nyelvterületen úgy van az, hogy otthon mindenki használja a saját dialektusát, de közszerepléskor, tévében és rádióban a hivatalos köznyelvet. Nálunk nem így. és ez több mint bűn, ez fülsértő hiba.
Vagy vehetjük példának az angliai nyelvváltozatokat. Mostanában már egyáltalán nem divat a királynő angoljához való igazodás, pedig a megértés ott se mindig könnyű. Aki nyilvánosan jelenik meg, arra ügyel, hogy de használjon nagyon "meredek" tájszólást, de a kvázi standard nyelvet a saját akcentusa "ízével" fogja beszélni.
Olaszországban, Németországban pl. a helyi dialektusát nyugodtan használhatja bárki, de hivatalos megszólaláskor a standard kiejtést illik.
Csakhogy az olasz, német standardra azon praktikus okból van szükség, hogy ott a dialektusok közti különbség helyenként jóval túlmegy a kölcsönös érthetőség határán. A magyarban ilyen probléma (a moldvai csángó változatokat leszámítva) szerintem nincs. Ha meghallgatsz régi felvételeket, filmeket még a TV előtti korszakból, hallható, hogy az emberek, színészek is a saját dialektusukat beszélik. Szerintem színesebb, szebb úgy.
A magyar beszélők 70% érezhetően, de nem nagyon erősen ejti a (nem hivatalosan) "dunántúli"
á hangot az írott e betű kiejtésekor. ÍEzeknek a 20%-a nagyon erősen, szinte komikusan ejti "á"-nak:
tévében, rádióban: "álmúlt napokban-hetekben", "álnök", "ámber" stb, minden el-igekötőt. Ismert személyek esetében engem zavar. Olaszországban, Németországban pl. a helyi dialektusát nyugodtan használhatja bárki, de hivatalos megszólaláskor a standard kiejtést illik.
Bosszantó ejtők tévében: Mráz Ágoston Sámuel, + a volt egészségüyi miniszter, egy nagy dunántuli kórház vezetője. ÉS más közszereplők, akiknek perc-nevüket nem akarom megjegyezni.
Halihó! Talán tudnék válaszolni, ha megadnád a helyes definícióját, anélkül elég zűrös az ügy. (A legjobb lenne, ha megfigyelnéd, hogyan ejted ki ezeket a szavakat, amikor nem figyelsz oda... Ezt persze könnyű mondani, nehéz megcsinálni.)
A koordinátát körülbelül fele-fele arányban ejtik koordinátának és kordinátának. Szerintem koordináta a helyes kiejtés, de akkor miért ejti mindenki vákumnak a vákuumot? A vákuum tűnik helyes kiejtésnek. (Hasonló lehet az individuum esete is...)
Nem írhatott szakdolgozatot a nyelvfejlődésről a pösze hallgató
2011. január 13., csütörtök 12:33
Elmarasztalt az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egy oktatási intézményt, ahol az egyik hallgatónak pöszesége miatt nem engedték meg, hogy a gyermeknyelv korai fejlődéséből írja a szakdolgozatát. Az adjunktus, akit konzulensnek szeretett volna választani a hallgató, megtagadta tőle az általa választott téma feldolgozását. A tanár azzal indokolta az elutasítást, hogy szerinte ellentmondásos lett volna beszédhibásként ezt a témát kutatni, másrészt oktatóként értékelni a munkát.
Az EBH szerint a pöszeség a panaszos hallgató olyan lényegi tulajdonsága, amellyel együtt él, és az csak mások közreműködésével, például logopédus segítségével változtatható meg. A hatóság nem fogadta el azt az érvelést az intézménytől, miszerint a beszédminta jelentősége és súlya okán a kisgyerekek nevelésében elvárható, hogy a gondozó tökéletesen használja a nyelvet. Az EBH felhívta a figyelmet arra, hogy a szakdolgozat írásos dokumentum, kutatáson alapul, fogalmazási és egyéb képességeket kíván meg, és nem szolgálhat egy hallgató élőszóbeli megnyilvánulásának mércéjeként. Arra is hivatkozott a hatóság, hogy idő telik el a képzésben való részvétel és a munkaerőpiacra kerülés között. Az oktatói döntéssel elérni kívánt cél és az annak érdekében tett diszkriminatív intézkedés nem kapcsolható össze, állapította meg a hatóság, és eltiltotta az intézményt a jogsértő magatartás folytatásától.
Az általad ajánlott műből idéztem, és nem azt tartom benne a legfontosabbnak, amit most kifogásolsz. A több keresztnevűek majd valahogy megállapodnak az elvárt megszólításban, legyen ez az ő dolguk. Ennél sokkal fontosabb, hogy
"bemutatkozáskor, névsorolvasáskor (...) a vezetéknév és az utónév (...) egyforma erejű hangsúlyt kap".
Hangsúly hiányában ugyanis nehezen érthetők - sőt, nagyon könnyen félreérthetők az új, ismeretlen és főleg a több helyen is értelmesen szétválasztható nevek. Extrém példa a Koós Alajos - Kósa Lajos páros, de szerintem az is elég nagy baj, hogy Békés Csabát már csak írásban tudjuk megkülönböztetni Békéscsabától.
Felolvasáskor számomra a nagy kezdőbetű valami fontos információ előrejelzője, ilyenkor kell egy pici szünet, vagy bármilyen akusztikai eszköz (uram bocsá' - hangsúly a nagybetűvel kezdődő szótagra), hogy ez a lényeges információ hibátlanul felfogható legyen.
Kb. 50 éve ezzel - az Elekfi-Wacha monográfiában világosan leírt - elvvel megy homlokegyenest szembe a hivatalos nyelvművelés. Ha kell, idézhetek írott forrásokat. Ma már ott tartunk, hogy idős és/vagy iskolázatlan beszélők sokkal érthetőbben mondják a neveket, mint a rádió tanult beszédű bemondói.
"Két vagy több keresztnév használatakor az utolsót hangsúlyozzuk jobban"
Ez teljesen kontraintuitív. Én ugyan azok közé tartozom, aki a második keresztnevét használja, de a több keresztnévvel rendelkezők nagy többsége az elsőt használja, a továbbiakat általában elhagyja. Akkor miért azt hangsúloznánk??
Máris megvan: Elekfi-Wacha: Az értelmes beszéd hangzása . Ebben 2.3.3 alatt találtam a leginkább ideillő mondatokat.
"A név első előfordulásakor, bemutatkozáskor, névsorolvasáskor, vagy ha azonos vezetéknevű személyeket akarunk megkülönböztetni, a vezetéknév és az utónév (keresztnév) egyforma erejű hangsúlyt kap"
"Olyan közismert személyek esetén, akiket gyakran szoktunk csak vezetéknevükön emlegetni, a teljes név kimondásakor elég a vezetéknevet hangsúlyozni" (Úgy gondolom, az elég itt nem azt jelenti, hogy másképpen durva hiba lenne.)
"Két vagy több keresztnév használatakor az utolsót hangsúlyozzuk jobban"
Amíg az idézettekkel ellentétes, de korábbi írott forrást vagy hangfelvételt nem talál senki, addig fennáll a gyanúm, hogy az utónév hangsúlytalan ejtése egészen új, a XX. század második felében keletkezett "szabály".
Mivel a családnév-utónév tulajdonképpen minőségjelzős szerkezet, ennek a „szabály”-nak az eredetét is ott keresném. Wacha Imre több helyen is kifejtette, hogy az a babona, hogy jelzős szerkezetben a jelzett szó hangsúlytalan, szerinte Egressy Gábor jelzőhangsúly terminus technicusának a félreértése. Szerinte ugyanis ez nem ’a jelző kötelező hangsúlya’, hanem ’vmit jelölő, kifejező hangsúly’ jelentésben értendő az eredeti szövegben. Kb. ennyit tudok hozzátenni. Forráshelyet sem, bár vsz. Wacha leírta ezt a gondolatát (pl. az Elekfi–Wacha-monográfiában), de bennem a szóbeli közlések maradtak meg.
Kilenc év szünet után teszek egy félénk kísérletet a téma felélesztésére.
"Petőfi esetében is kaphat egy enyhe mellékhangsúlyt a Sándor"
Nagyon megnyugtat, hogy valaki végre le merte ezt írni!
Ki és mikor kezdeményezte a magyar utónevek hangsúlytalan ejtését? Voltak-e ennek ellenzői? (Ha egyáltalán volt vita ebben a kérdésben.)
Érzésem szerint a rádió hivatásos beszélői már régen átestek a ló túlsó oldalára. Nemcsak a magyar utóneveket, hanem - biztos, ami biztos - idegen nevek második tagját sem hangsúlyozzák. Egy aktuális képzőművészeti kiállításra invitáló reklámban naponta többször hallom a Henry Moor nevet [henrimúr] kiejtéssel. Meg olyan is van, hogy Doktornagymária, Negyedikbéla, Bárówesselényimiklós.
Lehet valami oka annak, hogy idős, alacsonyan iskolázott emberek hangsúlyosan ejtik a név minden tagját, és még Karinthy Frigyes is ezt teszi saját nevével egy fennmaradt hangfelvételen.
