"A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. Aki betömi oduját, bezárja kapuját, élét tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba: el a rejtettel azonosulva.
Minden, amit teszünk – legyen jó vagy rossz – kitörölhetetlen nyomot hagy bennünk, amit akkor is magunkkal viszünk, ha nem figyelünk rá. A meggondolatlan, ártalmas cselekedetek olyanok, mintha teleszemetelnénk saját belső környezetünket, márpedig nem jó egy szeméthalom közepén élni. Ezért kell megtanulnunk tudatosabbnak lenni, s megfontolni a következményeket, mielőtt cselekszünk.
~ Pressing Lajos Lílávadzsra: Tanítások a tudat természetéről
"Az ég alatt a leggyengébbek átfúrják, ami legkeményebb: mindenben fészke van a nemlétnek, ereje a nem-cselekvésnek. Szó nélküli tanítással s a nem-cselekvés hatalmával mi sem mérkőzhet e világban."
"Örvénylő tenger ragad magával, sodródom, nincs megállásom. Mindenkinek megvan a dolga, bolondnak, durvának csak én mutatkozom. Egyedül én vagyok más, mint az emberek, mert az ős-forrásból táplálkozik."
A természet az istenség akarata, a szabadságban való élet természete: a kötelesség. Magunkat a kötelességnek alávetni: a vallás. A kötelesség az, ami alól pillanatra sem vonhatjuk ki magunkat, mert hiszen ha az alól kivonhatnánk magunkat, az már nem volna kötelesség!
Ezért ügyel a bölcs elsősorban arra, hogy testében-lelkében a yang-yin harmóniája megőriztessék. Gondosan figyeli, ami láthatatlan, és félve-fél attól, amit nem lehet fülével meghallani, szemével meglátni. Semmire sem ügyel jobban, mint ami benne rejtőzik, és semmit sem igyekszik inkább kiismerni, mint ami a saját természetében titokzatos. -
Ezért, hogy ezekre ügyelhessen és hogy ezeket önmagán kiismerni igyekezzék, elsősorban ezért szeret a bölcs - egyedül lenni."
