Csillogó karácsonyfa, csak az enyém, te szentség! A karácsonyfadíszítés, a halsütés, az ehhez kapcsolódó, számomra még kényelmesen megtehető dolgok után egyszercsak itt ülök, a fényt, a tükröződő csillogást, színeket bámulva. Ez a teljesség. Pedig nincs itt senki. És nem verem a földhöz magam, mert a társadalom azt kívánja, hogy aki egyedül van, legyen sajnálatra méltó, depressziós, alkoholista, és sírjon, mint egy kivert kutya. Az emberek többnyire csak elhomályosítják értelmetlen fecsegésükkel a magány szentségét. Nem kivert kutya vagyok, hanem otthon vagyok önmagamban. Hová is menekülnék? Nincs az a kapcsolat vagy másik földrész, ami megmenthetne önmagamtól.
Hol a helyem ??Fél óránál, többet egy huzamban nem tudok dolgozni...Skizofrén vagyok... Nem szeretnékj gyermeket .. félek nem tudom itt hagyni ezt a világot...
Köszönöm. Biztos csak abban vagyok, hogy ez az, ami most nekem kell, amire szükségem van. Hogy a jövő hogyan alakul, abban csak a hülye lenne biztos. Én ölég hüle vagyok, de ennyire azért nem :). Szóval bizonyosság helyett az optimizmust választom :))).
Az az érdekes, hogy nekem mindkét értelemben küszöbön áll annak a lehetősége, hogy magam is hazaérjek, már ha egyáltalán van valahol helyem a világban. De mindkét értelemben bizonytalannak is érzem, hogy sikerül-e. Lehetetlen volna ezt érthetően elmagyaráznom, az a lényeg, hogy jó volt olvasni, hogy ilyen biztos vagy a dolgodban. Sok boldogságot, így ismeretlenül is!
Igen, mindkét értelemben. Először másfél éve, amikor megteremtettem az új, önálló életemet és először csuktam magamra úgy egy lakás ajtaját, hogy az az én saját otthonom volt. Másodszor egy hete, amikor valakiben valódi társra leltem. Az előbbi beírásommal ez utóbbi csodára kívántam utalni, átvitt értelemben.
Csak azért forszírozom állandó jelleggel, mert körülöttem nagyon sok emberre volt igen nagy hatással. Hátha mások is így vannak ezzel. Persze, nyilván ' fáziskésésben' vagyok, emmán lerágott tsont itten, tsak nekem újdonság. / Bár én is tavaly nyár körül olvastam a könyveit.... /
A "MIlyen könyvet olvasol éppen ?" topikban tavaly ősszel nem kevés szöveg ment Coelho-ról, ha jól emlékszem. Én még csak "Az ördög és Prym kisasszony"-t olvastam, és "Az alkimistá"-ra vadászom.
Felteszem Neked is az én 'állandó kérdésemet' ? Ismered Paulo Coelho-t és műveit ? Rám és akiknek eddig ajánlottam, nagy hatással volt. Ami után most nyomozok, az Clarissa Pinkola Estés-től a Farkasokkal futó asszonyok. Erről még csak meséltek nekem, de nagyon olvasnám már....
Dean M.-ről sajnos, azóta sem hallottam. Én 2003. december óta vagyok jelen az indexen, kb. 2000 hozzászólással. A kislexikont nem ismerem. Nem baj, hogy ajánlottál, csak meg ne bánd ! :)
Kedves Inez, köszönöm kedves kérdésedet, tulképp még mindig jól vagyok. Valójában lelkileg egyre jobban. Fizikailag és szakmailag kevésbé, de hát nem lehetünk mindig a csúcson, ugye ... :) Új vagy az Index-en ? Csak itt olvastál ? Üdv: G.
Apám nem hiszem, hogy bevenné a gyógyszert. Nem hiszek benne. A szívgyógyszerét sem használja.Apámnak nagy az akaratereje, csak nem használja.
Nyugi, a sulit nem hagyom abba és be akarom fejezni.
Ja, én mindent kibírok és minden rosszal csak erősebb leszek.
