Én "részben" hasonló cipőben járok, legalább is ezzel a mondatottal mindenképp azonosulni tudok: "Soha nem leszek, aki lehettem volna, legfeljebb csak árnyéka lehetek annak. Eleve egy olyan testbe vagyok zárva, amely bekorlátoz." (Bár valójában még nagyon sok mindent én is úgy látok és élek meg mint Te.)
Nekem már fiatalon gerinc ferdülésem volt, de mivel 14 évesen súlyzózni kezdtem, az izmok megerősödtek és tartást adtak a gerincemnek, és szinte panaszmentes voltam. Ez mellé még jött a futás és az ökölvívás is. Aztán 2013-ban követtem el a legnagyobb hibát, mikor is teljesen leálltam a sporttal, minek következtében az izmok elgyengültek, és a görbe gerincem tovább deformálódott, és elcsúszott egy csigolyám is. Majd a gyenge hasizmok és szövetek miatt jött az első lágyéksérv, amit megoperáltak, de kiújult. Majd újabb műtét, de az is kiújult. Harmadik műtétet egyenlőre nem javasoltak, viszont mégis komoly panaszokat jelent, és mindennap küzdenem kell vele.
Azaz engem szó szerint bekorlátoz a testem, mert pl. hosszabb utat nem merek bevállalni. De az ökölvívásban is többet szerettem volna elérni, de ezzel a testtel még egy csoportos edzésre sem tudok lemenni. Viszont küzdök nap mint nap, és reménykedek. Gyógytornázom, kicsi súlyokkal edzek otthon, valamint szintén otthon könnyű formában de folytatom az ökölvívást is. Célokat állítok fel, amik segítenek tovább lépni. És első körben erre szeretnélek Téged is bátorítani. Keress legalább egyetlen olyan célt, ami reális, amit elérhetsz, amihez van kedved és ami örömet okoz. Így sem lesz könnyű, hiszen a problémák (egyenlőre) maradnak, és azokkal tovább kell élni, de a célok segítenek tovább látni, és reménységet adnak abban, hogy egyrészt a sok negatív dolog mellett legalább egy pici jó is keveredik, másrészt reményt adnak a holnapra és a többi napra. Azaz küzdésre sarkallnak és ösztönöznek, hogy menj tovább akkor is, ha nem látod magad előtt az utat, mert olyan magasak az akadályok, amik miatt értelmetlennek látod az életed.
Azt szoktam mondani, hogy sokszor "rossz" szemüveget hordunk, aminek a lencséje a sok negatív esemény és életkörülmény miatt eltorzult, és ennek következtében a körülöttünk lévő világot és dolgokat is torznak látjuk és sötétnek. Nos, a cél segíthet állítani az eltorzult "lencsén", segíthet abban hogy máshogy tekintsünk azokra a nehézségekre, amik teljesen elvették minden életkedvünket.
A legrosszabb, hogy nem látok olyan társadalmi mintát, amire "megdobbanna a szívem", amit követni tudnék, akire azt mondhatnám, "én is ez vagyok". Nagyon ritkán. Amivel foglalkozni érdemes, az nem a személyes, pitiáner, hétköznapi dolgok. Ezektől kezdem úgy érezni, rosszul vagyok. De túl kevés vagyok ahhoz, hogy "a többel" foglalkozzak. Társadalom, emberiség léptékű problémák. Még a saját környezetemet, életemet sem tudom rendben tartani.
Ezt itt hagynám, remélem nem leszek vele topic romboló...
De fiamtól hallottam ki ökölvívó edzésekre jár, hogy azt monda nekik az edzőjük hogy ne foglalkozzanak a fájdalommal, mert a fájdalom csak egy érzés. És valóban. Akik olyan sokan küszködnek lelki fájdalmakkal, bátorító lehet szintén hogy a fájdalmainkra tekinthetünk úgy mint érzésekre. És mi ebbe a jó hír? Miért jó ha rosszul érzem magam?
Mert az érzéseink irányíthatók, és a jó mederbe terelhetők.
Akit érdekel esetleg ennek a mikéntje, azt egy következő kommentbe leírom.
Te tudod, hogy jó-e neked vagy sem, ha kiírod magadból a dolgaidat. Szerintem terápiának sem rossz. Meg talán rájössz dolgokra, vagy éppen letisztulnak benned. Azért ez veszélyes terep is lehet. Nem mondom, hogy söpörd a szőnyeg alá a problémáidat, de nyilvánvalóan túl sokat agyalsz rajtuk.
A szeretéhséged egyáltalán nem csodálom. Azt írod, nincs családod. Mi van a szüleiddel? Testvér, rokon esetleg, akikkel kapcsolatot lehetne tartani? A másik amit írsz, hogy leépítetted az embereket magad körül. Nem igazán értem, hogy miért, ha nem igazán számíthatsz másokra. Az ember mégiscsak társas lény. Ha van aki meghallgat, miért ne beszélhetnél neki a gondjaidról. Nyílván, ha a kellő bizalom megvan.
A szerelmi szál, tudom nem egyszerű dolog. Mégis azt kell írjam, túl kell lépned rajta. Muszáj! Nyílván ő nem akar tőled semmit. Ahogy így olvaslak, ennek a mostani elmúlás iránti vágyadnak is ez az alapja. Nem pusztulhatsz bele egy viszonzatlan szerelembe.
Még valami. Kirángatni ebből a helyzetből csak saját magad tudod. Segíteni esetleg segíthet más akiben bizalmad van, esetleg szakember, de munka nagy része a tiéd. Én azt gondolom, hogy túlérzékenység sem egy egészséges állapot. Igenis vannak dolgok, amit le kell sz@rni. Nem azt mondom, hogy legyél érzéketlen, de nem lehet mindent szívre venni. Írtál a hajléktalanokról. Nekem is a szívügyem a téma, meg mindenféle elesetteké. Ha módom és lehetőségem próbálok segíteni nekik. De nem oldhatod meg az világ összes gondját egymagad.
Most az a lényeg, hogy összekapard magad. Vagy egyedül, vagy mások segítségével. Értelmet, célt kell adnod az életednek. Biztosan vannak ilyenek, meg kell találnod őket.
A lány, aki eldobta az életét, valószínűleg így is, úgy is megtette volna, tőled függetlenül. Nem tudok mást írni, evvel a történettel tényleg szakembert kellene keresned. Ezt még egy teljesen egészséges mentális állapotban lévő embernek sem egyszerű feldolgozni.
Próbáld a figyelmemet, érdeklődésed más irányba terelni. Ki kell törnöd ebből az apátiából.
Szerintem ne kattintsatok a linkre, par masodperc alatt berakta vagy husz csoportba. Sztem vmi robot lehet virussal. Mar furcsa volt, h mas se alszik. XD negyed ot. Mar semmit nem tudok. Tenyleg k.o nekem.
Dirthydoggie eszembe jutott meg vmi, jrtad nem soka vannak mostansag itt. Anno mikor eleg sokat itt vokta, valami olyn eszement magassagba ugrott az ongyilkosok szama, fokyamat tele voktak a hirek. Egymast "gerjesztettek", vagy adtak erot egymasnak. Nagyon veszelyes vizek ezek. Nem veletlen vannak emberek, akikmteljesen elzarkoznak mar ha meghalljak ezt a szot is. Volt egy lany, vele beszelgettem, es volt egy nap amikor irt, talalkozni akart, m szeretett volna valamit, es joszandekbol akkor nem mentem, alaphelyzetben, meg csak siman beszelgetbi nem mentem, mertvteljesen magam alatt voltam mar akkor,mes azt ereztem magmara sincs erom. Tele voltak vele a hirek, en is onnann. Ertesultem, aztvereztem nem kapok levegot, h meglattam. Megkerestek a rendorok js, tudom e merre lehet, mert lattak a levelezesunk. Azota nem birtam feldolgozni, hogy akkor nem induktam el egy uruggyel, es raztam volna jo ki belole ezt. A mai napig velemmel a gondolat, es barhanyszor eszembe jut, rettenetes lelkiismeretfurdalasom van. Szinte folytogat. Bar probaltam az evek alatt magam azzal nyugtatni, hogy nyilvan megtette volna a beszelgetesunk utan is, vagy barmikor, mert annyira elszant volt mar, de nem hagy nyugodni a gondolat, mi lett volna ha.. en is megcsinaltam akkor, toroltekmis akkor egy oldat, volt egy masik oldal, nem beszelek rola. Sok mindnerol nem fogok. Azt tudom, h mikor kimasztam lelkileg vagy mi, valamifele onkentessegbe kezdtem. Folyamat segiteninakartam a hasonlomelethelyzetben levokon. De mindig aztvereztem elmegy az energiam, mintha lehetetlen lenne. Es pont ezert is nem akarom raonteni a kornyezetemre, m lehet hasonloan ereznek, vagy ereznenek. Milyen fura ez is, en ha ugy van, lehajolok a hajlektalanhoz, nem e ajult, meghalt, mi baja, csak fekszik. Vagy vupittem mar kajat nem egyszrr. Ez akkor eros, mikor tulel az ember, halas az Eletert. Ez valami hormomegyensulytalansag lehet az agyban ez az allapot. Vagy nem tudom mi, de rettenetes. Szoval mig en lehajolok, O azt mondta, nem megy le az aluljaron at a tuloldalra, mert nem fog hajlektalanok kozt elsetalni, m nem birja a szagukat. Amugy ott epp nincsenek is. De ez nekem olyan degradalas, amit folyamatosan kaptam. Mindig szova tettem,,es mindig osszeugrottunk rajta. Pedig nem turom a bantast, de vannak szemelyisegek akikmebbol nyernek erot. Azt is elhataroztam, ha ugy donzenekmtuti minden tiltast feloldanek, nem valok el senkitol haragban. Bar vakszeg akit eltedben nem erdekelsz azt a hallaod sem figja megrenditeni. Milyen szomoru ez. Azon is gondolkoztam, milyen hukye vagyok, utolso rrommelmtezsek lepeseket, h ujra csillogjak, adok magamra, ha megtalalnak szep legyek. :D egy baratommal egyszer azon nevettunk, mondtam ha egyszer meghalnek, nem szeretnem ha valami zsiros hajuan talalnanak meg :D lehet egoizmus? Anno egy fiu sokat irt itt az egorol. H az kergeti bele ebbe az embert. Mert az nem tud tullepni. Elgondolkodtato. Bar nem erzem magam egoistanak, sot zavarnakmis a nagy mellenyesek. Eloszor vhogy magunkban kell rendezodnunk, h masokon segithessunk. Szeretek segiteni. Ez mar sokazor olyan kenyszeres. Probaltam ezen is valtoztatninaz evek alatt. Nem kell mas problemajat megoldani, ha nem ker belole. Hu, komolyan, mintha valami blogot irnek. :D most nevetek, pedig egesz nap sirtam. Annyira mardos a hianya. Elmentem ma vhova, hatha osszefutunk, v lathatom, erre belefurptottam egy kozos ismerosbe. Pf.. az Elet mikyen kis rafinalt. Nem tudom mi celja volt. Lehet, h jusson el hozza azbinfo, merre csavarogtam. Tuti kapnek. Nem veletlen zarta le, kapnek miert nem nyugszom. Bar ugyanezt erezne, de sosem fogja.. csak egy hulye jatek voltam neki.
Emlekszem volt olyan regen, hogy irtam egy csomot, es elszallt minden. Ah, es volt, h nem kezdtem elokrol :D Mar ezt is maskepp csinalom. Az ember probal tanulni ahibaibol, de neha aztverzem, mire kijqvitunk mindent megoregszunk,. Nem veletlen bolcsek az oregek. Amit irtal, az nyilvan lejott belolem, vagy atmegy a sorokon keresztul, ezt annyian mondtak mar, hogy valaminszomorusag van bennem fokyqmatosan. Ezt is probaltam mar megfejteni, es tudom, h ez a szeretethiany okozza. Amikor boldog vagyok, ez nincs meg. Olyqnkor a kulvilag is maskepp all hozzam. De ujra es ujra visszajon, nem tudok stabil lenni. A napokban annnyit gondolkodtam el kene menni vmi dokihoz, legutolso eselynek de mar teljesen semmivel sem foglalkozok. Ez az egy het elesen meredek. Tok szep idok, napok vannak, es azt erzem szakadbennem az eso. Nem tudok orulni a napsutesnek, csak azon gondolkozok megvalaszoljam erdemes-e meg maradnom. Igazabol anno is az volt a bajom, hogy az erzessel nem birtam egyutt elni. Felemeszt, es az erzest akarom megszuntetni, mert nem mulik. Es kepes velem mar maradni evekig. O nem fog visszajonni, mert valahogy nme passzolunk, es megsem engedem el. Sajat magam pusztitom el. Tenyleg csak en azenvedek ennyire ebben a Vilagban? Neem olyan hideg, es erzeketlen. Mindenki jatszik a madikkal. Vagy en vonzok rosszul. Nem tudom. Mindjart ejjel 3. Ennyit meg nem forgolodtam, csqk talan az elejen, mikor felismertem az erzest, hogy baj van, hogy Hianyzik. Voltak idoszakok, mikor ha vmi bajom volt, utaztam, mar semmi nem kot le. Van olyan, hogy nincs remeny valakire? Lehet egy doki is elmenekulne. Tulsagosan isszegyult bennem minden. Az a baj, h en nem felek a halaltol, siman megteszem barmikor, sokakat ezvtartt vissza. Ami jo. Nem veletlen vannak osztoneink. De amikor az ebredesnel az elsomerzes negativ, h itt vahyok, felebredtem, az szamomra ijeszto. Mar ertem az alkoholistakat, drogosokat, miert inditjak a napot ugy, h kikapcsoljak a Vikagot. Egyszeruen keptelenek elviselni. En aztvnem valasztanam. Leepulni szegeyellnek. Pedig most jo uton haladok afele...
Igen, valami szerelmi banatfele.Bar en is tudom, h sok minden nem mukodne kettonk kozott, de valamiert keptelen vagyok elengedni. Ejjel ketto van, nem birok aludni. Este nyol ota probalok. Ki tudok lepni,h csak szabadidom legyen, lehet ez is baj. Mert igy 0-24 orat ezzel tudok foglalkozni, es nemhogy megnyugodnek naprol napra egyre melyebben vagyok. Olyan fura ma si meg tegnap is hoeelkedesem volt. Vagy a sok sirastol, vagy a testem mar a harcol a hullye gondolataim ellen. Lehet azert nem birok aludni, csak dorgolodok. Emelygek, meg hanyingerem van hetek kta, olyan mintha folyamatos gyomorideg lenne rajtam. Depressziora hajlamos? Lehet. Ezt is megkaptam, de szimplan elfqrdpad az ember.Sokaknak van ero a hatuk mogott, legyen az Csalad, vagy gyerek. Nekem egyik sincs lehetvez is baj, nincs meg a kiert erdenes maradni dolog. Ilyenkor nemigen tudom megbeszelni, m ilyenkor mindneki eltunik, ezt tapasztaltam. Aki meg kevesbe kozeli, arra meg nem akarom rendszeresen raonteni, mert nem akarom lehuzni. Nem tudom mas taoasztalja-e ezt a kornyezeteben. En egy ideje sorra epitettem le magam korul az embereket, es nem kotok ujabb baratsagookat. Annyira felek mar a csalodastol, teljesen elszigetelodok. Ezen is gondolkoztam lehet ilyenkor ha vki bejon a latokormbe, akkor 3gy szemelytol akarok megkapni mident? Regen felvptettek nekema kerdest, es azota sokszor felmerul bennem, de nem gondolom. Szimplan egy eros szeretehseg, szeretetvagy van bennem, ami mar lassan kielegithetetlen. Lehet meg a vegen itt magamnak megvalaszok mindent. Sok idom van gondolkoozni is. Miota megismertem alig dolgoztam, teljesen elment az eszem. Evek ota nem figyelltem fel senkire ennyire. Es szabadulni sem birok, pedig nagyon leepitett. Es kerul. Ami szethasit. Igazabol ha meg lenne a lefolyasa, aminszerinte mqr megvolt, en tobbre vwgytam volna, m mindenben, akk leephet lassan el birnam engedni. De igy elvagva kivegez. Sztem ne nevezd meg oket, ne kapjanak emailt, h behivod ide oket. Ez nem jo hely, barmennyire beszelgetni akarnnank, vegeredmenyben ugy jo, ha vki nem ir ide. Es az jo hir, h mostansag nincs itt elet, aki ismeri, vagy keres idetalal. En is megtallatam anno, es vissza js tudtam most olvasni, bar a sajatjaimat toroltettem. Most nem fogom, probalok nem mereszet irni. Lehet van aki stabilan itt van, lehet van valaki egy pislakolo erzessel, es jo kiirnia magabol. En alaphelyzetben nem jonnek ide, vagyis max olvasok, de nem irnek. De nagyon a vegemet erzem mar, es fogalmam sincs mit varok. Hvki felpofoz, h fel3bredjek, vagy kitep a hajamnal fogva ebbol az allapotbol. Anni rangatott mar meg egy bnom, akkor is igy beleragadtam vkibe :D de az akk nem hasznalt. Akk vegigvittem, csak itt vagyok sajnos. Bar sok jo dolog tortent velem azota, de vmiertvtudok ilyen melyre sullyedni. Akk aki itt van, az hjamaos a depressziora? En azt vettem eszre, akik erzeketlenebbek masokkal, v a Vilaggal, ok nem szenvednek ilyentol. A tulerzekenyek csesznek ra, de lehet rosszul gondolom. Van aki olyan konnyen tullep dolgokon, nem tduom irigyeljem- e. Vegtelenul hideg sem lennek, akkor inkabb ne js legyek.
Ha jól veszem ki a soraidból, akkor valami szerelmi csalódáson után lehetsz. Vagy csak szimplán csalódtál valakiben.
Amiket és ahogyan írsz, abból nekem az jön le, hogy hajlamod van a melankóliára, a depresszióra. Nem akarom bagatelizálni, de így első olvasatra ez egy erős nekikeseredésnek tűnik. Nyílván te jobban tudod, mit érzel. Már csak abból is gondolom, hogy azt írod, hogy szeretsz élni. És ez jó. Valakinek az segít ilyenkor, ha lefoglalja magát valamivel. Van akinek az, ha megpróbál regenerálódni.
Egyébként ha ennyire megvisel(t), és ha valóban azt szeretnéd, szerintem az kivitelezhető, hogy egy ideig (1-2 hétig) kikapcsold a munkahelyet, vagy a világot.
Magam nem vagyok szakember, de azt sokszor tapasztaltam, hogy a beszélgetés vagy kibeszélés segíthet. Persze nem mindig és nem minden helyzetben. És valamikor kevés is. Lehet hogy nagyon magányos vagy és nem tudod a problémáidat kivel megbeszélni?
Igaz, az utóbbi időben itt sincs túl nagy élet, de azért írj. Talán jönnek mások is, és együtt kitalálunk valamit.
Kinek milyen megoldasi praktikaja van, hogy ebbol az allapotbol kikeruljon? Tudom, sokszor egy pillanat, vmi tortenik, nem is tudtam soha megmagyarazni mi is az igazi megoldas, valami egyszercaak kizokkent. Most nem jon el. Irtam mar ilyen jelkegu face csoportba, de nem engedtek ki a posztom. Pedig segitseget kertem. Nem ott tartok, higy elmelkedek, nagyon veszelyes erzeseim vannak. Megriaszt. Szeretek elni, de annyira elfaradtam. Magamat is ki kene kapcsolni egy hetre, m egy telefont, de ezt ugye nem tudom.
Huu, tobb, mint 10 eve jartam itt, es most hasonloan ugyanott vagyok, mint akkor. Nagyon fura volt visszaolvasni a regi beszelgeteseket. Mindenre emlekeztem. Tok rettento, hogy most eloben kaptam meg ugyanazt, amit anno itt irtak nekem. Ezek szerint nem sikerult rajta valtoztatnom. Mindenesetre most pengeelen tancolok, hogy jobbra, vagy balra lepjek. Erdemes-e neg valami jot keresni ebben a Vilagban, vagy le kene zarnom az egeszet, es eltunni. Teljesen magamra maradtam, higy sotet felhok gyulekeztek. Az emberek nem szertik a bajt, csak a napsutest. Nagyon maganyos vagyok, nagyon elfaradtam, es sajnos a mindennapjaimat ezek agyalasa teszi ki. Orult mod vonzanak a narcisztikusok, es teljesen lelki betegge tesznek. Erzem, hogy vmi nem oke, es megis rohanok a vesztembe. Lehet javithatatlan vagyok. Nagyon magam alatt vagyok, van konkret tervem is, csak egy napit jell kituznom, de olyan kelki hullamvasuton megyek at, hogy mar a napjaimat keptelen vagyok elvegezni. Teljes kod ul az agyamon, minden fontos dolgot elfelejtek, ketszer csibalok meg dolgokat, m elfelejtem, h mar fel oraja megcsinaltam. Annyira befordulta, h mar keptelen vagyok kimaszni azt erzem. Jo lenne eltunni, es megpihenni, nem hondolkizni, nem harcolni, nem megfelelni, nem sirni folyamatosan. A kulvilag megijed azbilyen gondokatojtol, es senki nem ert meg. Biztos van vekem baj. Kivancsi lennek a regiekkel mi van, anno talalkoztam is innen vvel. Hisszan visszaolvastam, de evek ira nem irnak ude, ami szamomra vhol jo hir, de remelem minden rendben veluk. A francba mindennel, annyi minden nem ugy tortenik ahogy szeretnem. Most epp belepusztulok vkibe. Tudom sok ok van, ami miatt vki eljuthat idaig, nekem mindig ugyanaz az ok, keptelen vagyok az erzelmeimet kordaban tartani, es elkaszal. Vitt mar roham mento, hoztak nar cpvissza, nagyon negigertem magamnak, soha tobbet, es a francba, ismerem ami most bennem zajlik. es sajat magam megijeszti, mert tudom milyen meredek lejtore kerultem egy hete. Naprol napra rosszabb, hogy ignoralnak. Olyannyira faj, hogy minden egyes nap kozelebb vagyok ahhiz, h kiiktassam magam. November ota csuszok szet, de egy hete, hogy teljesen ignoral, aki miatt melyre kerultem, az vegkepp kivegez. Fogalmam sincs miert irtam ide, vmi megoldast keresek, vagy segitseget, vagy nem tudom. Egyszeruen nem latok mar az orromig sem, teljesen szetestem. Azt erzem mar vegem van, csak vegetalok. Tudom, szakember, de attol felek, mar arrol is lecsusztam. Tul meredek, amit egy hete erzek. Vhogy ma jott el a csucs, mar gondolkozni iss keptelen vagyok, vmupifele uresseg jon belem, ha nem rangat ki vki, v nem talalok vmi megoldast, h kapjam ki magam, nekem heteken belul game over..
Csak megjegyzem, hogy az ilyen leugrások szivacsra meg mire: nem biztos hogy fájdalom mentes: ugyanis azt lehet hinni, hogy ha szivacs akkor nem lesz gond, de aztán jön a meglepetés, akár szivacson is lehet csonttörésed, de legalábbis ficamod ♥
35 éves vagyok. Egy évtizedig kerülgettem, mégis be kell látnom, az öngyilkosság, az élet felszámolása mindvégig ott volt a felszín alatt és várt rám. Továbbra is gyávának érzem magam az öngyilkossághoz, de most nyitva hagyok egy kaput. Egy kaput, ahonnan a nyugtató, élénk, hűvös feketeség, mint egy éber tudat rám mered.
Egyszerűen a biztosnál is bizonyosabb, hogy az életnek semmi, de semmi értelme nincs számomra. Az élet értelme az, amit adunk neki, mindig ezt gondoltam. Egyszerűen nem látom a végét ennek a küzdelemnek. Nem jutottam el sehova, mindig valamilyen gátat éreztem, vagy belső vagy külső gátat, ami megakadályozta, hogy emberhez méltó életet élhessek.
35 évesen még mindig a tanulás, felsőoktatás előtt állok. Nem tudnám eltartani magam egy egyetem mellett, és őszintén félek a szociális fóbiámtól, az emberektől való idegenkedésemtől, ami az évek alatt kis mértékben javult, de nem számottevően. Ugyanazokkal a problémákkal szembesülök, mint fiatalon. Csak most nem a családom árulásától kell félnem, hanem attól, hogy mikor akarnak kirakni egy albérletből rajtam kívülálló okok miatt, mert rájönnek, hogy mégis kell a lakásukból származó pénz, vagy a külföldről hazajövő gyerekük akar benne lakni. Nincs anyagi biztonság, nincs egzisztenciális biztonság. A lakásárak olyan ütemben nőnek, hogy a félretett pénz kisebb ütemben növekszik, mint amennyire ezek az árak elszállnak. Majd lesz egy-két szerencsésnek olcsón lakáshoz jutás, meg 2 Ft fizetésemelés, ami ideig óráig érződik, aztán felfalja úgyis az infláció.
Már egy normális pályát sem tudnék befutni. Már érzem a fizikai és szellemi hanyatlást, ami az utóbbi évek megpróbáltatásai nyomán elért. Nem hiszek az emberi kapcsolatokban, főleg nem a párkapcsolatban. Egyedül lenni még mindig biztonságosabb, mint egy ellenkező neművel összezárva, aki erősebb nálam.
Fiatalon is voltak nehézségek, de most ez a probléma még mélyebb, még nyomasztóbb. Szétesik minden, a hétköznapok. Két szalmaszálat nincs értelme keresztbe rakni. Vége. Késő lett. Késő lett, és még ha van is lehetőség a helyrehozatalra, az is borzasztóan értelmetlennek tűnik. Soha nem leszek, aki lehettem volna, legfeljebb csak árnyéka lehetek annak.
Eleve egy olyan testbe vagyok zárva, amely bekorlátoz. Lehetőségekről akkor beszélhetnénk, ha legalább férfinak születhettem volna, legalább közepes testi adottságokkal. A létezés akkor is szenvedés lenne, de önazonosabb.
Nincs lehetőség ebben a polarizált világban embernek maradni, emberré válni. Az önző gén nem a szellemet akarja továbbörökíteni, csak a hús reprodukálásában érdekelt. Az emberiség önmagába zuhan vissza, mint egy megfáradt univerzum.
Csak a nyájemberségre van lehetőség. Szélsőséges és nevetséges szerepekbe zárt létezésre. A kapcsolatok, párkapcsolatok, házasság, gyerekvállalás, de még a barátságok egy része is kijelöli azt a kényszerű pályát, amely meghatároz, akár akarod, akár nem. Az állandó trükközés, a fogyatékosságaink eltakarása a világ elől rendkívül stresszes, emberhez nem méltó életet eredményez.
Nem sajnálatot igénylek, hanem embereket, akik átélik ugyanezt vagy valami hasonlót.
koszonjuk az erdeklodest. az unnepek nyugalomban, szeretetben teltek. logisztikai szempontbol ez mar csoppet sem volt igy, de erzesem szerint megerte.
igazsag szerint sok olyan tunete van a gyereknek, amit kismillio hasonlo koru srac is elmondhatna magarol: bizonytalansag a jovo kapcsan, fobiak, felelem az emberek kozott/ emberektol, semmire sem vagyok jo, engem mindenki elhagy, nem lesz gyerekem, kesobb is abuzalhatnak, esetleg megeroszakolhatnak. az a szomoru az egeszben, hogy teljesen belegubozik ebbe az allapotba es nem hajlando onnan kimozdulni. raadasul, csak a szakembereknek hisz, a mi szavunk semmi sem er.
hamarosan vege a terapianak, de nem erzem azt, hogy vedve lenne es megfelelo erovel es onvedelmi mechanizmusokkal lenne felvertezve, es mi szulok sem lennek tok kiszolgaltatottak a kozeli jovoben. lesz 2-3 ev amit majd tul kell elnunk.
Én kíváncsi lennék azokra, akik itt egyszer-többször jeleztek, segítséget kértek, hogy mi lett, mi van velük.
Ha jártok errefelé, kérlek benneteket, adjatok hírt magatokról!
Csak pár név, mióta én itt olvasgatok : Zsófi3456, asdfgjkl, Vandor0116, Alexisz33, chris0612, John McClain. Persze mindenkire kíváncsi vagyok. Például a topiknyitó Nagynullára. Az ő történetét sokáig olvastam, igaz nem valós időben, hanem miután rátaláltam a topikra. Jó régi sztori az övé, 2002-es.
Az a ti problémátok, hogy mi jogos meg mi nem, ez az Index fórum is azt bizonyítja, hogy ha sok nem elégé okos összedugja a buksiját, akkor olyan végtelen spagettik keletkeznek, mit a : Teremtés kontra evolúció topik 300667 db hozzászólása is .
Hiába vagytok diplomásak, nem ér semmit a régi diplomátok .
szerintem teljesen jogoson, hiszen az elso szamu celjuk a kockazat kizarasa. Ameddig egy gyerek nem nyeri vissza a magabiztossagat, ameddig ugy latjak, hogy nem tudja egyedul feldolgozni a kisebb-nagyobb traumakat, es nem tud mekuzdeni a problemakkal, addig jobbnak latjak nem kiengedni.
A suli kimaradas miatt szinten aggounk, ebbol szerintem evismetles lesz, bar azt gondolom, ez a legkevesebb
ha beszélgetés alapján csak úgy berendelnek embereket Magyarországon a pszichiátriára, akkor ők nagyon nagyon szeretnék azt, hogy én Magyarországra költözzek, mert hamar helyre raknám azt a közösségi bolond fejüket, nem köszönnék meg
semmi sem kotelezo. a lanyom az iskola pszichologusanal jelentkezett, aki olyan komolyna itelte meg a helyzetet az elso gyors felmeres alapjan (sotet gondolatok/ konkret gondolat / gondolat es eszkoz/ konkret vegrehajtott tett) es kuldte el surgossegi ellatast kerve a korhaztol.
javulgat a kapcsolat, aminek az az ara, hogy mi szulok hatalmas kompromisszumokat teszunk es megendgedok vagyunk az utolso lehetseges szintig. aztan 4-5 het mulva a karacsonyi szunetnel eldol, mennyi idore johet haza velunk. addigra tudjuk, hogy gyogyszeres kezeles szukseges-e, vagy a mostani terapian alkalmazott rendszeres foglalkozasok - zeneles, joga, sport, stb elegendok lesznek-e (ez utobbira keves az esely)
