"Van köze távolsághoz, de az sem mindig jó, főleg ha ITT van akkor az közel lesz."
Ezért nem lehet egy olyan szóval jellemezni, amelyik már csak egy szűk tartományban értelmezhető.
Amúgy az ITT és a MOST is kifejez térbeli és időbeli távolságot... Az ITT és az OTT közelre, vagy távolra mutat, ugyanakkor mindkettő meghatározatlan távolságot (is) jelent.
"De ez is mint minden hangunk, hangutánzó elemek része is : TUK-TUK-TUK aztán TYÚK lesz, KÉT hangot hallva KT-TOG valami, megvan a KATTOG szó. KOT--kOT--kOT, lesz KOTLÓ. TÁT-og szó."
Az őseink a hang és a jelentése összekötésekor nem tartottak tyúkokat még akár több-millió évig sem
"ÜT szó is hangutánzó lehet lényegét tekintve, a hangja által. TÜÜÜLKÖL, TÜTŰŰŰ az autó dudája."
Mai példának jó, de a nyelv kialakulásához semmi köze.
"A hangutánzó alap közvetve vagy közvetlenül mindenhol jelen lehet."
Így is van, de a hangokkal nem a mai dolgok (autók, műszaki eszközök, háziállatok,stb hangjait utánozták, hanem azokat, melyek körülvették őket.
"Nyilván később értelemadó gyökszók váltak ezekből, épp hol mivel kötötte össze logikailag az ember..."
Igen sok minden ez a T hang, nem lehet beskatulyázni egyetlen tetszőleges dologra.
Már csak toldalékként : 1: műveltetéskor az egyik T, 2: igehatározói rag , 3: névszóképző, 4: igeképző, 5 : múlt időt jelölő, 6 : tárgyrag
Van köze távolsághoz, de az sem mindig jó, főleg ha ITT van akkor az közel lesz. Meg a MOS-T sem oly távoli ugye. Lehet köze talajhoz de az sem lesz jó mindig, mert a FEN-T, FELE-TT az aligha lehet lent.))
És a TETŐ is kevésbé van a földön.)) Vagy a TUTAJ a vízen közlekedik, és nagyon jól megvan 2 T-vel is a TETŐ-vel egyetemben.
De ez is mint minden hangunk, hangutánzó elemek része is : TUK-TUK-TUK aztán TYÚK lesz, KÉT hangot hallva KT-TOG valami, megvan a KATTOG szó. KOT--kOT--kOT, lesz KOTLÓ. TÁT-og szó.
ÜT szó is hangutánzó lehet lényegét tekintve, a hangja által. TÜÜÜLKÖL, TÜTŰŰŰ az autó dudája. Valós hangok, TOTY-og. TOCSOG szó TOCCS része a TÓCSA alapja. Persze kicsinyítő is egyben, de a TÓKA nem fejezné ki a hangutánzást teljesen, a TÓCSA meg nagyon is ha belelépünk és TOCS-og benne az ember.
A hangutánzó alap közvetve vagy közvetlenül mindenhol jelen lehet. Nyilván később értelemadó gyökszók váltak ezekből, épp hol mivel kötötte össze logikailag az ember...
A gond az, hogy egy mássalhangzó mellett (előtt, után) nem csak kiejtést segítő hang állhat, hanem elsősorban jelentéssel bíró. Így az ősgyök nem a magánhangzós változat, hanem simán a mássalhangzó. Jelen esetben a T. Ezt - ha technikai kérdést csinálunk belőle - jobb, ha TÉ-nek mondjuk, mert ez a sztenderd kiejtése ennek a hangnak, és T-nek írjuk, így kevesebb okot ad a félreértésre.
"Hát épp ezt mondtam, az ÚT helyét ki kell ÜTni, ahogyan az ösvény másik neve is azért CSAPÁS, mert a helyét kicsapkodják vagy az emberek, vagy az erdőben élő vadállatok."
Ez így igaz!
Nem véletlenül szerepel bennük a T hang. (a CSAPÁSBAN a CS hang) Mindkettő hasonló jelentést hordoz. A T a földre mért ütések hangja, a CS pedig tárgyakra, pl bozótra, vízre, testre.
A mai gyökökben, szavakban is a két hang jelentése teremt kapcsolatot, nem feltétlenül a mai szavak jelentése, mert ezek már távol(abb) állnak az eredetitől. Én ezért ágálok a mai jelentések összehasonlítása ellen.
Az ÁT gyök valószínűleg az A mutatószóból, és az elérni kívánt (föld)terület T hangjából állt össze: AT, vagy nyomatékosítva: AAT, később ÁT formában. Ez nyilván nem UTat, hanem csak egy szándékot, egy haladási irányt jelentett. (ma is ezt jelenti általában) Ezért a jelentése inkább az OTT szóéhoz áll közel.
Továbbá itt valamilyen akadály legyőzésének szándéka is meghúzódik, - legyen az egy nehezen járható terület, vagy bozótos, vagy kisebb-nagyobb folyó, patak - amin túl kell jutni oda, ahova nem vezet ÚT.
Persze, alkalmasint előfordulhatott, hogy ilyenkor csapást kellett a bozótba "vágni", de az ÁT szó még így sem jelentett UTat, noha a csapás már ÚTnak tekinthető, de az ÁT továbbra is csak egy célt jelölt meg.
Az ÚT esetében a T hang szintén a földre utal, hiszen ott van az út, az Ú hang jelentése számomra (még) bizonytalan, talán az elégedettséget, kellemes meglepetést tükrözi hiszen, az egy járható sávot biztosít. Nyilván azért, mert jól letaposták a rendszeres használat alatt. Így esetleg az ÜT jelentésével áll közelebbi kapcsolatban. (minden lépés egy-egy ütés vagy a talajra, vagy a növényzetre.)
"A kiejtést segítő hang nem befolyásolja a mássalhangzó jelentését, így ha fordított sorrendben ejtjük ki a T(a) gyököt lényegét illetően semmi nem változik, így az ilyen észrevételnek nincs a vita szempontjából jelentősége."
Erről van szó!
Az, hogy "Ta" ősgyöknek nevezzük a távolságra, kiterjedésre utaló ősgyököt az pusztán technikai kérdés.
"De még ez sem egyezik tartamát illetően az ÁT szóval. Az ÁT szó a hová kérdésre ad választ, tehát irányt jelöl meg, az ÚT pedig arra a sávra utal, amin jársz akkor is, ha azt elvont formában értelmezed."
Nem jól látod!
A "Ta" ősgyökből levezethető mindkét szó. Ez a közös bennük, és nem a már tovább pontosított jelenlegi értelmét kell összevetni egymással.
"Egy növényzettől, stb. megtisztított, közlekedésre alkalmas sáv"
Hát épp ezt mondtam, az ÚT helyét ki kell ÜTni, ahogyan az ösvény másik neve is azért CSAPÁS, mert a helyét kicsapkodják vagy az emberek, vagy az erdőben élő vadállatok.
Minden ÚT egy ÁT, ÁT-kelő, ÁTjárásra létesített. De kismillió ilyen mássalhangzó hangvázkapcsolatos szópárunk/hármasunk/többesünk létezik, ez a magyar nyelv egyik természetes nyelvképzése.
Ugyanígy az ÍV szóhoz köthető az ÖV meg az ÉV is. Ebből az alapból származik, és ez ad nekik értelmet.
De még az AVUL szó is közvetve, ami közvetlenül már az ÉVÜL szóból érthető meg. Hiszen ami elAVUL az másképpen ELÉVÜL, az ÉV fogalmából érthető meg az AVULÁS az éV-től különváló és önállósodó szavunk. Aki ezeket a frappáns szóképzési módokat nem veszi figyelembe, sőt még tagadja is, az nem fogja rendesen érteni a nyelvünk szavait egészében.
HŐ hatás ösztönszavai : HŐ, HÓ, HŰ, HI(deg), ez is egy "csomag" például.
De még egy ÉS meg egy IS szó is nyilvánvalóan rokonok, nem csak értelmileg, hangtanilag is jól láthatóan. Gyakran akár szövegkörnyezetben még cserélni is lehet akár. Persze már különvált önálló szavak. Vagy kapcsolódóak : TÁV szó és a TÉV(ed) is. Meg a TOVA is. TOVÁBB és TÁVOLABB is szinte ugyanaz.
Szerintem a TŐ(V) szó is a képbe illik, viszont a TŰ szerintem is más, mert ez utóbbi már ösztöni hangutánzó reakciót jelenít meg, azaz fix alakban kell emiatt mondani, ahogyan egy U-GAT szó sem lehet pont ezért másképp mondani, mondjuk Á-GAT formában, mert a kutya nem Á-kat szövegel hanem Ú-kat szövegel...
"Egyébként minden ÁT egy ÚT ha jobban belegondolsz,"
No, épp az előbb írtam tanulságul a felszínes, látszatra adó megállapításra példát. Ez is ékes példája annak.
Gondoljuk csak újra ezt a megállapításod:
Mi is az ÚT?
Olyan kellően széles akadálymentes sáv, ahol személyek, tárgyak haladhatnak. Más szóval: Egy növényzettől, stb. megtisztított, közlekedésre alkalmas sáv.
Nyilván fizikailag is létező valamiről van szó.
Mi az ÁT?
Van ennek bármilyen fizikai megnyilvánulása? Nincs, mert egy határozószó, mint az alá, mellé oda, be... A logikád alapján ez mind egy-egy egy út... - Csak járni nem lehet rajta...
Miért?
Mert ez a szó csak a cselekvés irányára vonatkozik, olyan irányra, mely kikerüli, vagy más módon "legyőzi" az akadályt, az ÚT pedig arra a helyre, ahol a cselekvés zajlik, vagy csak ennek lehetősét biztosítja. (Az ÚT akkor is ÚT, ha senki nem közlekedik rajta, de ha akar, megteheti.)
"Ez még a nagyon régi ősiségben különválhatott és azóta már hosszas külön fejlődési ÚT amin ÁT-mentek..."
Tehát nem az úton mész, hanem keresztben haladsz át rajta (nem úton, hanem árkon-bokron...). Igazolva, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Megint belestél abba a hibába, amibe oly sokszor: A szónak - jelen esetben - elvont értelmezéséből indultál ki, ahol már nem valós, fizikai utat jelent, hanem attól elvonatkoztatott jelentése van. Pl életút, utamat járom, jó úton haladok a megoldás felé... De még ez sem egyezik tartamát illetően az ÁT szóval. Az ÁT szó a hová kérdésre ad választ, tehát irányt jelöl meg, az ÚT pedig arra a sávra utal, amin jársz akkor is, ha azt elvont formában értelmezed.
Tanulságul egy példa arra, mennyire nem lehet a felszínes látszatból kiindulni, egyben arra is, milyen fontos a gyökökben levő magánhangzó és annak jelentése:
TÜSKE szó bontása: TŰ-S-KE.
A TŰ, jelentése: "szúró" + S, jelentése: "ilyen tulajdonsága, cselekvésre való képessége van" (lásd: vizes, sós...) + KE kicsinyítő képző.
TÖVIS szó lényegében azonos jelentésű, bontása TÖV-(e)S. Gyöke a TÖ, de valójában ez is TÜ, azaz TÖÜ, helyesen: TÖW.
Bontásban: TÖV (TÖW) jelentése: "szúró" + (i)S, jelentése: "ilyen tulajdonsága, cselekvésre való képessége van". A szó végén nincs kicsinyítő képző.
Miért?
Mert a tüske (pl. a rózsáé) a háncsból, bőrszövetből ágon vagy levélen alakul ki, és kisméretű, a tövis pedig általában hosszabb, fás, módosult ág. Pl. tűztövis.
A célját illetően (mindkettő a növény védelmét szolgálja) azonos funkciót lát el, és gyakorlatilag nincs közöttük jelentésbeli különbség. Mégis két, kvázi azonos gyökkel állunk szemben.
Eddig a látszat. Ha azonban észrevesszük az ellentmondást, kénytelenek leszünk átértékelni a fentieket.
Mi is ez az ellentmondás, amit fel kell oldanunk:
A két tőben levő magánhangzók különbsége, az Ű és az Ő.
Van ennek jelentősége? De mennyire!
Erre a színessel kiemelt mondat derít fényt, ugyanis a módosult ág nem a bőrszövetből, hanem mint maga az ág, az ággal együtt ez is TŐről fakad, azaz TÖVES, TÖÜES, pontosabban TÖWES.
Tehát a két gyök nem "kvázi azonos", hanem teljesen különböző jelentésű, a TŰ gyök nem azonos a TŐŰ-vel.
Így hibás volt a fenti látszat-azonosság: "Gyöke a TÖ, de valójában ez is TÜ,"
Itt is kitartok az általam leírtak mellett. Mármint az ÚT szó ÜT és ÁT kapcsolatára értve.
Ha nem akarod érteni, hát akkor nem fogod. Egyébként minden ÁT egy ÚT ha jobban belegondolsz, de te nem fogsz, mert inkább kötekedsz gondolkodás helyett. Az "ÁT" A pontból B pontba történő valamiféle cselekvés előtagja igekötőként. Hiszen a "keresztül" a fő jelentése, ezzel magában foglalja az UTAT. Épp a dolog A-ból B-be irányultsága okán velejárója és emiatt alapfogalom az ÚT az egészben.
Minden ÚT ÁTmenet valahová. ÚTMENET.)) Értsük akár fizikailag vagy elvontan, ez igaz.
Ez még a nagyon régi ősiségben különválhatott és azóta már hosszas külön fejlődési ÚT amin ÁT-mentek...
"Hogyan kívánod kiejteni a "T" hangot magánhangzó nélkül?" Pl: Tö... , vagy valamilyen elmaszatolt hanggal.
Ha a T(a) gyököt fordítva ejted ki, akkor abból (a)T lesz, nem pedig ÚT.
A kiejtést segítő hang nem befolyásolja a mássalhangzó jelentését, így ha fordított sorrendben ejtjük ki a T(a) gyököt lényegét illetően semmi nem változik, így az ilyen észrevételnek nincs a vita szempontjából jelentősége.
Mit vártál? Csak nem képzelted, hogy észreveszik a nyilvánvalót? ÚT » ÚT-KA (kicsinyítve)
Ezt még a hülyegyerek is látja...
"ÚT alapszavunk. Eleve közösíthető az ÜT és az ÁT szavakkal is."
Ne viccelj! Már megint képzelődsz... Ha átúszol a túlpartra, milyen úton teszed? Ha átdobsz valamit a kerítésen, milyen úton teszed? És, ha valamit átírsz?...
Az ÁT nem utat jelent, hanem valamilyen akadály legyőzését. (kerítés, folyó, távolság...)
Ha egy szó jelentését nézed, akkor annak a lényegét kell megragadni, nem pedig a látszatra kell "ráharapni".
"De továbbá a szóbokor ami az ÚT-ra épül : UTAS, UTAZ, UTÓ, UTÁN, UTOL, ÚTON-ÚTFÉLEN, UTAL, UTÁNOZ, UTCA, UTÓD, de még egy UTÓPIA szónak is az ÚT-ból képzett UTÓ az alapja."
Ez helyes, mert ezek az UT gyökre épülnek.
De az ÁT gyöknek ezekhez semmi köze. Persze, a T hang, és annak jelentése okán mégis van kapcsolat köztük, de az olyan, mint a fejfa és a sámfa közti kapcsolat.
"Egy egyszerű 2 hangos szó 8-féleképpen megírva, tiszta vicc ez.))"
Az... Egyetértek. Találkoztam olyannal is, hogy ugyan az a szó kétféleképp volt leírva, nem egy másik szövegben, hanem ugyan abban, egy sorral lejjebb...
Igen, ma ez az értelme. De koránt sem biztos, hogy korábban is ez volt. Sőt, szinte kizárható! Pl. Igekötőként nem tartós cselekvést, történést fejez ki. Semmi köze az összeadáshoz.
Már megint egy gyök jelentését próbálod ráhúzni az összes többire, amiknek tök más a jelentése! Ráadásul ötletszerűen, ami épp eszedbe jut aszerint választod ki, mi legyen a jelentése. Ez nem így működik.
"hordozza ezt az összeadottság értelmet, mint ahogyan egy MAG is."
A MAGban nincs semmilyen összeadottság jelentés. A MAGban a dolgok lényege, esszenciája van, nem összeadás... Ha valamit maga (egyedül) csinál, abban mi az összeadottság? Pont az ellentétét fejezi ki, hiszen egyedül teszi azt.
"Egy MAG MEG egy MAG az két MAG. Lehet így indult, ki tudja. "
Nem indulhatott így, mivel ahhoz már mindkét gyöknek léteznie kellett saját jelentéssel. Egy új gyök nem kaphat utólag jelentést.
Utólag csak valamilyen asszociáció révén hozzáadott jelentést kaphat. Mint pl a MEG gyök az összeadás jelentést.
"Ahogyan a MÖG-ÖTT szó is"
A túrót!!! Ez egy viszonyított helymeghatározás!!! A mellé, alá, fölé... szavakban (odateszel valamit valami mellé) sem adunk hozzá semmit semmihez, hanem ott is helymeghatározó szerepe van a szónak, hiszen nem adod össze a két dolgot, csupán elhelyezed azokat valamelyikhez/egymáshoz viszonyítva.
"Na meg itt van a MAG szóból közvetlenül képzett MAGAS szavunk is, ez is a hozzáadás és összeadottság amiről szól,"
Miféle összeadás van ebben a szóban? Ne vadíts már... Egy 40 m magas fenyőfában mi van összeadva? Sok kis fenyőfa? Mi van összeadva Lomnici-csúcsban? Egy darabból van...
"MÁGUS tudása MAGAS, (MEG-ES) MEGszerezte az ismereteket, tudása összetett..."
Nem az a lényeg, hogy összetett, hanem az, hogy van tudása.
Az akadémikus nyelvészet kicsit összezavarodott az ÚT és UTCA ügyében, mint vasorrú bába az elektromágneses viharban.))
ÚT nekik finnugor, az UTCA már meg szláv náluk. Persze ősmag(yar) alapszó van előttünk és nyelvünkön képezve aztán. Nem túl bonyolult a szó felépítését beazonosítani.
A TÁL-CA mintájára van kicsinyítőképzéssel. TÁLKA vagy TÁLCA, mindkettő jó. Utóbbi BE van CÉ-ZVE, tehát BECÉZVE.
Ugyanez az ÚT lesz UT-CA, becézve/kicsinyítve. Hiszen a kisebb utakat nevezzük ma is utcának. Az UTKA sem Uráli , ez is f-szság, hát az ÚT van kicsinyítőzve csak rá kell nézni a szóra, magyar a képzése.
Ma már UTACSKA ez, másképp meg UTCA.
ÚT alapszavunk. Eleve közösíthető az ÜT és az ÁT szavakkal is. CSAPÁS szavunk a közvetett bizonyíték, ami egy erdei út vagy ösvény, és azért csapás mert ki kellett ÜTögetni ezt az Utat, kicsapkodni a helyét neki.
Az ÚT rendeltetése hogy A pontból B pontba ÁT lehessen rajta menni. Melyik nyelv tudja ezt így közösíteni és értelmet adni a szónak... A magyar természetesen.
De továbbá a szóbokor ami az ÚT-ra épül : UTAS, UTAZ, UTÓ, UTÁN, UTOL, ÚTON-ÚTFÉLEN, UTAL, UTÁNOZ, UTCA, UTÓD, de még egy UTÓPIA szónak is az ÚT-ból képzett UTÓ az alapja.
Ezek mind a magyar nyelvben függnek logikusan össze...
"...a korai latin betűs átírások meglehetősen zavarosak."
Igen, és épp erről beszélek. Egy valós hangalak megállapításának témájában gyakorlatilag komolyan sem vehetőek ezek, ugyanis egy időben egy egészen rövid szónak is jó néhány leírása van meg. Mikor épp hogy dobta a gép ezt.))
Csak nézzünk meg egy 2 hangos szavunkat, nem túl bonyolult lesz, annyi mint mondjuk az ÚT szavunk.
A nyelvemlékeink kezdete és az azt követő rövid időszakban ennyiféle megírása a szónak :
1 : Az első ismert az UTU . És épp az elő ismert még egész jó, majdnem mint a mai.
2: VT 3 : WT 4 : OHUT 5: WTH 6: UOTH 7: OTH 8 ÚT, ez a jó szavunk és mind mögött ez áll.
Egy egyszerű 2 hangos szó 8-féleképpen megírva, tiszta vicc ez.)) És ezek közül ráadásul az első ismert hasonlít külalakra legjobban a ma is használt formához. A W betűs barmolódások csak később keletkeztek...
A gyök ősisége az számomra is nyilvánvaló. Viszont az M_G egy összefüggő szavakat mutató váz.
MEG szó hozzáadás/összeadottság értelmű. Ez a MAG-szava mindnek. A szó jóval több annál mintsem csak lekorlátozva egy barackmag ugorjon be csak valakinek. A dolgok érdemi lényege is ez egyben, hordozza ezt az összeadottság értelmet, mint ahogyan egy MAG is.
Egy MAG MEG egy MAG az két MAG. Lehet így indult, ki tudja. A MAG is összeadott, és majd ez MEG is nő.
MEG igekötőként is nyomatékosít : iszok vizet, ezzel annyit mondok csak hogy veszek belőle. De ha MEGiszom a vizet, akkor azt közlöm hogy az egészet becsavarom.
Ha ez sem elég, hozok MÉG pluszban. Hozzáadás értelem ez is. Ahogyan a MÖG-ÖTT szó is, lefordítva MEG+OTT, azon a bizonyos tárgyon túl találom MEG.
Na meg itt van a MAG szóból közvetlenül képzett MAGAS szavunk is, ez is a hozzáadás és összeadottság amiről szól, épp ezért lesz MAGOS ,MAGAS az építmény mondjuk mert sok kő (elem) összeadásával készült el.
MÁGUS tudása MAGAS, (MEG-ES) MEGszerezte az ismereteket, tudása összetett...
"1: A tájnyelvi szavak valóban sok esetben segíthetnek mai megfejtésekben. De külön kell választani a rontott hangalakokat az akcentusbeli eltérésektől. Nagyon nem mindegy melyikről van szó."
Ebben végül is igazad van, de azt tudni kell, hogy egy adott nyelvben az akcentusok nem rontások, hanem nyelvi változatok, hiszen azok is az adott nyelv termékei. Rontásról akkor beszélhetünk, ha valaki egy idegen nyelvből vesz át szavakat, s azokat a saját kiejtésére, saját beszédstílusához igazítja, Ebben az esetben a hangok jelentése már nem biztos, hogy azonos marad a rontott szóban. (nem mindig egyezik meg az átvevő nyelv hangjainak jelentésével) Lásd wellness, amit mi nem W-nak hanem magyarosan, V-nek ejtünk; vellnessz. vagy: mágus, amit az arabok kb. így ejtenek: mazsúszn. Fon. írással "majus"
Ugyan ez a szó a finnben "maaginen", a franciában "mage" (kiejtve; mezs), a görögben "mágos", a tibetiben "mgus"...
"2: A "menjünk" "mennyünk" kiejtése pusztán csak egy természetes összeolvadása az egymást követő NJ hangoknak,"
Így van. Ez az összeolvadás egy valamekkora csoport nyelvi szokása, éppen úgy, mint a MELLOCSOL. Itt a G hang olvadt össze a mögötte levő L hanggal. Feltehetően a palócok is MEGLOCSOL-t írnak, s náluk is csak a kiejtésben van hasonulás.
"a GL jól beszélhető"
Az NJ is, a TJ is, ha odafigyelünk a kiejtésre.
"A "MÖGLOCSOL" max. egy kicsit az ember fülét bánthatja,"
Már, akiét... Nekem speciel kifejezetten tetszik, mivel sokkal színesebb tőle az egyébként E-hanggal teletűzdelt "mekegő" mai nyelvünk.
Hallgattál már szögediesen beszélőt? Mert én igen, és sokkal szebben hangzott az ő szájából a nyelvünk.
Tudatosan használom a FEL helyett a FÖL változatot, s ahol tehetem, az E helyett Ö-t írok/mondok...
"3 : Magyar nyelvben a latin-magyar hibrid írás idején minden egyes V hangú szavunknak volt W írása is,"
Ez egy más kérdés, erre nem is igazán szoktam hivatkozni, mert a korai latin betűs átírások meglehetősen zavarosak.
Mondok egy példát: Ha az angol kimondaná mondjuk az újságíró szót (journalist) és ezt "magyarul" leírná valaki a kiejtés szerint, akkor kb. a következőt olvasnánk: dzsőnöliszt.
Ha ezt az angol elé tennéd, úgy nézne rá, mint borjú az új kapura, és halvány gőze sem lenne arról, mi van oda leírva, nem ismerne rá a saját kimondott szavára.
Valahogy így nézhetett ki (és valóban így is néz ki a a korabeli szövegek szerint) a latin betűkkel írt magyar nyelv is...
De itt nem erről van szó! Hanem egy ősi hangunk a W létezésének bizonyításáról, amit nem csak a palóc, hanem a sztenderd nyelv is megőrzött.
"Az U nem V és a V nem U, ezeket csak a latin nyelv keverte összevissza írásban, ezt kéne már felfogni végre..."
Ezen nincs vita közöttünk, szerintem sem ugyan az a két hang, soha nem is állítottam. Csak azt, hogy nekünk az U és a V mellett /között volt egy - valószínűleg már kihalófélben levő W hangunk is, amit az átvett latin betűkészlettel mi vagy U-nak, vagy V-nek írtunk/írunk Néha W-vel írták. Lásd: korábban még írtunk/ejtettünk zárt E hangot, mára viszont kihalt.
Jó példa erre a DARU szavunk és annak ragozása.
Az egyik jelentése egy madárfaj, ezt a szót úgy ragozzuk: darvas.
Másik jelentése: emelőgép. Az "emelőgép" jelentése alig pár száz éves, akkor már U-val írtuk ezt a szót. Ennek viszont már a mai U véghangnak megfelelően darus a ragozása.
Na, most, ha a madárra vonatkozó szavunk is U hangra végződött volna, ma úgy ragoznánk: darus. Ugye, világos?
De miután W-re végződött, (DARW) aminek hallása a V hangra emlékeztet, (weekend-víkend) már nem lehetett másképp szabályosan ragozni, mint darvas. Remélem ez is világos...
Itt jegyzem meg, hogy a daru (madár) egy igen ősi magyar szó, legalább 4500 éves. A sumer nyelvben DA-RI (akkád DA-RU) szerepel "(végtagokat). hajlítani" jelentéssel.
Rá kell nézni a madár nyakának (végtagjának) "S" alakjára, s máris képben leszünk a két szó rokonságát illetően.
Nem a finnugoroknál kell keresni az eredetet, ahol nincs, hanem ott, ahol van...!!! De akik csak szemellenzővel kutatnak, azok csak abban a szűk tartományban tehetik meg, amit a szemellenző látni enged.
Ezért kellett kitalálni mindenféle hangváltozást, hogy a más hangokból felépített szavakat innen lehessen eredeztetni.
"A *t > d zöngésedéshez vö. →domb, →dug stb." - Írja ugyanott
Külön érdekes a vastagon kiemelt TURI szó, ami valószínűleg a DA-RI valóban rontott változata, hiszen jóval későbbi.
Másik érdekesség a "fgr. *tarɜ-kɜ vagy *tarkɜ:"
Ugye, a daru egy gólyaalakú madár. Lehet, hogy ennek a madárnak a neve a TARKA hiszen tényleg tarka, és nem a szürkéé?... Ezt már sose fogjuk megtudni...
"A magyar szókezdő d a szó belseji r hatására *t-ből zöngésült. A daru ~ darv- tőváltakozás *rγ < *rk hangváltozás alapján magyarázható."
Na. ja... És a fent nevezett FU, és a mai kazah, kirgiz, japán, tatár, mongol, üzbég nyelvekben miért nem változott meg? A daru ~ darv- tőváltakozásra adott magyarázatról nem is beszélve....
E kis kitérő után visszatérve az eredeti gondolathoz:
Nézzünk meg egy-két másik szót is. odú, nedű, keserű, tetű... Hogyan ragoznánk ezeket a szabályok szerint ma? odú-s, nedű-s, keserű-s, tetű-s. Van itt valamilyen kiejtési probléma? - Ugye, nincs... De mi mégis így ragozzuk: odv-as, nedv-es, keserv-es, tetv-es. Elrontottuk volna a ragozást? Kötve hiszem, csak más szabály szerint tettük, mert a szavak végén W hang állott, s annak hallása szerint történt a szabályoknak megfelelő ragozás. Mert ugye, ha V-nek hallott hang állt a szó végén, akkor már nem tehettünk -S végződést utána, mint előbb, hanem csak és kizárólag -AS, -ES toldalékot.
Hab a tortán, a keserű szót kétféleképp ragozzuk: Keserv-es, és keserű-ség. Mint a DARU-t. De nem csak ezt, hanam többet is!
Hogyan ragoznád ma, szabályosan a TÓ, KŐ, HÓ, LÓ, SÓ, JÓ, TŐ, HŰ, NŐ szavakat?
Csak azt ne mondd, hogy: tavas, köves, lovas, savas, javas, töves, mert kirúgom magam alól a széket....:D
Ezért inkább leírom: TÓ-S, KŐ-S, HÓ-S, LÓ-S, SÓ-S, JÓ-S, TŐ-S(erdő), HŰ-S, NŐ-S
Ugye, az utolsó öt ismert és használatos is mindkét formában. (hűs-hűvös, nős- növény, növés,)
"minden ragnak van legalább kétfajta értelme asszem"
Ezt nem tudom megerősíteni, csak azt, hogy sok azonos toldalék különböző jelentésű. Pl a T hang lehet helyhatározó rag és a múlt idő jele is, sőt, műveltető igerag is.
Jó példája annak, hogy egy toldalék (jelen esetben határozórag; -hoz, -hez, -höz) más körülmények között egy szó gyöke. (hoz, hoz-zá)
Eredetileg a közös munka, közös erőkifejtés vezényszava a HÓ, és HÚ ősgyök. Mai formája: hórukk. Így sem a HÚZ, sem a HOZ szó nem a fizikai mozgásra, (a tárgy mozgatására) hanem csak a vezényszó kimondására vonatkozott. Aki kiadta azokat, az HÓ-z-ott, vagy HÚ-z-ott.
A Z hang cselekvést (jelen esetben a vezényszó kiadásának cselekményét) jelentő hang. Lásd; né-z, fű-z, rá-z... Igeképzőként tekinthetünk rá.
Idővel magára az "anyagmozgatásra" asszociáltak őseink a szó hallatán, így kapta mai értelmezését a két gyök.
Az egyik (HÚZ) a magunk felé csúsztató mozgatás jelentését, a másik (HOZ) az előbbivel azonos irányú, de már kézben, szállító eszközön végzett tárgyak mozgatásának jelentését kapta.
Ugyan ez a gyökszó egy más szavakkal összetéve olyan összetett szót adott, ahol az utóbbi (a második szó) a rendszeres használat okán raggá vált.
Igazolva, hogy a toldalékok egykor önálló jelentésű szavak (gyökök, ősgyökök) voltak, s nem utolsó sorban a toldalékolás nem más, mint egyszerű szóösszetétel.
Ezzel azt is kimondjuk, hogy az egy- kéthangú toldalékok is valamikor önálló jelentéssel bíró "szavak" voltak.
"ebből van a hunban háromszor annyi, kábé olyan szinten mint a latin meg a pár idő ami IE nyelvekben került."
Ezt milyen forrásból lehet tudni?
Ismereteim szerint nincsenek hun írásos emlékek amelyből akár csak egy szükszavú szótárat lehetne összeállítani, a nyelvtana - ismert szöveg hiányában - pedig teljesen ismeretlen.
"Eleve a latinok írtak először ilyeneket, azt is csak az időszámításunk után tették már meg vagy 200 évre rá."
Abban mindenképp egyetértek , hogy a MEG szó semmiképp nem lehetett UMM, vagy annak változatai.
A Magyar népnév kapcsán már futottunk egy kört a MAG gyök eredetét illetően, azonban a MEG gyök jelentése még az azonos hangváz ellenére sem azonos.
- A MEG gyököt egyfelől igekötőként használjuk, ebben a funkciójában megerősítést (megkezd), befejezést (meglett), teljesítést (megcsinál), megszerzést (megkap), mozgást (megindul), állapotot( meghal) jelent. Tulajdonképpen minden esetben határozottabbá válik, konkretizálódik a mögötte levő ige jelentése.
Másik jelentésében a hozzáadás, két, vagy több dolog összekötése értelem húzódik én, meg ő, egy, meg kettő...
- A MAG szó azzal a tapasztalati ténnyel kapcsolatos, ami az élettel, pontosabban annak "eredetével" hozta összefüggésbe, mivel az a magból eredő(nek látszik). Mi is ezt a szót használjuk a magzatra. Ezért a jelentése ennek megfelelően a tudással kapcsolatos. (az élet "tudása") Átvitt értelemben a dolgok lényegét, magját jelenti. Feltehetően a kikelő növény (pl fa) növekedése "magasodása" ihlette a kiemelkedő dolgokra is érvényes jelentését. (magos fa, magos/magas hegy)
Miután itt is van V hang a ragozáskor: magv-as, az eredeti hangalak a magyarban MAGW lehetett.
Ezt támasztja alá az arab, perzsa hangalak, ahol toldalékolt alakban fordul elő és U hanggal írjuk:
"A „mágus” szó eredete az ókori Perzsiáig vezethető vissza. A perzsa nyelvben a „magush” szó jelentése „bölcsek”, „varázslók” vagy „papok”. A perzsa kultúrában a mágusok nagy tiszteletben álltak, és nagy hatalmuk volt a társadalomban." https://szo-jelentese.com/magus-szo-jelentese/)
Hasonló hangalakkal (MAH) és jelentéssel a sumer nyelvben is találkozunk már:
mah v., to be or make large (ama, 'mother of', + numerous) [MAH archaic frequency: 6; concatenates 2 sign variants]. adj., high, exalted, great, lofty, foremost, sublime.
(nagynak lenni vagy tenni .... magas, magasztos, nagyszerű, legelső, fenséges.)
Egy szó, mint száz, ez a gyök nagyon ősi, és nem származhat semmilyen más, ma ismert nyelvből. (A perzsa, latin is a magyar toldalékolt alakot használja.)
