Nekem is a színművész egyéni adottsága, játéka a fontos, nem is annyira maga a történet. Habár egy intellektuális élményt adó filmet, már régen láttam a moziban.
Ráadásul úgy nézem ezt az egészet, nem is a négerek, hanem a fehérek erőltetik a filmgyártásban. Ennek nincs is köze, hogy a feketék jó színészek-e vagy sem. (Egyébként a Gladiátor 2-ben szereplő Denzel Washington az egyik legnagyobb kedvencem, neki alig van rossz filmje.)
Volt idő, amikor az angolszász filmgyártás a művészetekről, a szórakoztatásról szólt. Persze a haszon és a propaganda mindig jelentős szempont a mozinál. Azonban amit mostanában produkálnak, az olcsó propaganda, drága kivitelben. Még a látványt is erodálja a nem odavaló, beszuszakolása. Bele se merek gondolni, hogy Chaplin milyen szuper filmet készítene a mai technikával és költségvetéssel.:-(
Egy haverom már pár hete megnézte moziban, neki valahogy elment, "nézhető" kategória volt.
Ridley Scott filmjeiből több valahogy felemásra sikeredik. Nekem humor kategória, mikor az orrszarvún lovagol valaki. Már a Napoleon c. filmjében is volt (szándékos) történelemhamisítás. Csodálom, hogy nem néger színészre bízták a római császár szerepét (most az amerikai filmiparban gőzerővel megy ez a fekásítás). Hát elképzelhető, hogy nem fogom megnézni, tekintettel az első részre!
miatt főleg, és en bloc lebilincselő látványvilágra és történetre számítva vártam a Gladiátor újabbat.
Ridley S. filmjei? Hát... a történelmi filmeket nem kellene erőltetnie. A szakértők kiválogatása már önmagában hatalmas pofont adhat a műnek, ez ismét, itt is újra megtörtént. A túltengő stáb alkalmazása végzetes hiba és rengeteg felesleges kiadás.
Míg a rendező próbálja vizuális problémáit megoldani - mely problémákat két sablondobozból húzza elő (kockás) fülüknél fogva: erőltetett felesleges lassítások a brutál, vagy a lírai/-nak szánt/ jelenetekben, illetve mennyi az annyi a látványtrükköknél -
addig a szabad kezet kapott kosztümösök, egyebek teljesen kisiklatják a a film formanyelvét, és nem csak ők.
Ha csupán egyetlen szereplő, az eddigi filmes renoméját most jól beáldozó? lealázó? Denzel W. ékszereit nézzük, (a topikban a legtöbb már szerepelt) érezhetjük az anomáliát. Róla még egyszer majd megemlékezek.
Amúgy valamelyik szakértő vette a fáradtságot és kiharcolta, hogy autentikus elemeket is lássunk: egy tribal face tatoo, egy berber nyaklánc, és homlokdísz. Ennyi. (A római etcetera az alap, azt el sem lehet rontani.)
Pascal és Mescal főpasekokat szívesen láttam volna egymás szerepében, így például a pódiumos jelenet kevésbé lett volna kínos. Hogy ne felejtsem: kínos jelenetekben amúgy sem volt hiány, erre rágyúrtak rendesen.
De mi is történt a medencés csatában? Ami a film nagyon várt része ugye, maradjunk annyiban, hogy egy fél percnyi olcsó, de véres reklámjelenet egy megalodon filmről. Sajnálatos, nevetséges.
VégüL: Denzel W.
Színészi játéka ezúttal kimerül a szemforgatásban. Feltehetőleg a rendező erre utasította, így nem róhatjuk fel neki, hiszen máshol már bizonyította ennek az ellenkezőjét.
Egy alkalommal a stylist unszolására, az atlantiszi nyakláncban hirtelen megfordul, hogy a ruha ujja drámai hatást keltsen.
Csak akkor nézzétek meg ha:
- mazochisták vagytok alapból, és/vagy immunisak rá hogy egyre hülyébbre vesznek nézőként
- szép hajókat (művíz-műhajó-műcsata) akartok látni, bocs, nem fanyalgok jó ez, 2x felderül egy-egy pillanatra a filmben egy ál-orbis is, sajnos a sárkánykarmok nélkül, csak délibáb.
Az elvárások és a mérés kapcsolatának párhuzama jól mutatja, hogy a megfigyelő szerepe befolyásolhatja az eredményt, különösen, ha a megfigyelés nem teljesen objektív. A volt-e egy megelőző civilizáció kérdéskörben említhetjük az antiküthérai szerkezetet, a nagy piramisokat, a Szfinxet, az egyiptomi vázákat, szarkofágokat, melyeket mi is említettünk, és az ezekhez kapcsolódó prekoncepciók (pl. hogy primitív technológiai szinten készült vagy épp hogy fejlett civilizáció műve) meghatározzák a kutatók hozzáállását is. A megismerés nem mentes az emberi szubjektum tényezőjétől. Ezért a tudományos konszenzus nem mindig az igazság végső szava. Mint a kvantumbizonytalanságnál, az előítéleteink és a megfigyelés módja alapvetően befolyásolja a megértést. Fontos a nyitottság, a kritika, és hogy elkerüljük az ideológia vezérelte elfogultságot.
Meg kell őrízni a történelmet, hogy jobb döntéseket hozzunk a jövőre nézve. "A múlt egy tanár, a jelen a lehetőség, a jövő pedig az ajándék."
Az ókori misztériumokból és a feljegyzett dokumentumokból az derül ki, hogy az utolsó jégkorszak előtt egy fejlett civilizáció létezett a Földön. Mivel kevés olyan tárgyi emlék maradt fenn, ami egyértelműen igazolná a fejlett civilizáció létezését, a bizonytalanság olyan, mint a kvantumbizonytalanság, vagyis a vizsgáló beavatkozása is változtathat a végeredményen. Ha azzal a feltevéssel állunk a témához, hogy a fejlett civilizáció létezett, akkor ez lesz az elvárásunk az eredményre. Ha azzal a feltevéssel élünk, hogy nem létezhetett, akkor ez lesz az elvárásunk az eredményre. Vagyis az elvárásunk, lesz a megvalósulás lehetőségének, indikátora. Ha egy mérés eredményét befolyásolhatja a mérőeszköz, és maga a mérés folyamata, akkor az elronthatja az elvárásainkat, és megváltoztathatja a mérés eredményét. Ha a csupán a véletlenen múlik az eredmény, akkor az elvárásaink bizonytalanok, nem rajtunk múló feltevések. Ez azt jelenti számomra, hogy ha volt egy fejlett civilizáció a jégkorszak előtt, akkor annak olyan jeleket, tárgyakat, dokumentumokat kellett hagyniuk az utókorra, amik nem kérdőjelezhetik meg a létezésüket. Ezekből van egy pár, de a hitelességük van kérdőjelbe rakva. Ki hitelesíthetné ezeket a dolgokat jobban, mint az elfogadott tudományos módszer alapján dolgozó régészek? Ezek azonban mind prekoncepcióval élnek a saját elméletükkel kapcsolatban. Döntsön a többségi szavazat? Mi mondjuk ki most, hogy mi volt a múltban, és ne a múlt jelölje ki a jövő útját? A most határozza meg, hogy mi legyen? Ha ez rajtunk embereken múlik, akkor olyan nagy felelősség hárul ránk, amit sokan fel sem tudnak fogni. Ahogy a klímaválságot sem, az atomháborút sem, a túlnépesedést sem, a fenntarthatóságot sem. Az élj a mának szlogen, a jelennek szól, nem a jövőnek. A múlt már nem számít, mert az megváltoztathatatlan, csak az ideológia vezérelt történészek számára. A jövőt azonban ajándékba kapjuk, és a mondás szerint, az ajándék lónak ne nézd a fogát! Ezért hát 为今天而活.;-)
Egy részlet Umberto Econak A Foucault-inga c. könyvéből (1988). Eco itt is megpróbált rávilágítani pár áltudományos tételre:
"– Ha azt mondanám, hogy igen, úgysem hinné el. Hagyjuk is. Nekem van még itt egy négyszáz oldalas förmedvényem a modern tudomány tévedéseiről: Az atom, mint zsidó koholmány, Einstein tévedése és az energia misztikus titka, Galilei illúziója, avagy a hold és a nap immateriális természete.
– Énnekem – mondta Diotallevi – akkor már ez a fortiánus szemle tetszett legjobban. – Ez a micsoda? – A fortizmus tudománya egy bizonyos Charles Hoy Fortról kapta a ne-vét; az illető hatalmas gyűjteményt állított össze megmagyarázhatatlan hírekből. Békaeső Birminghamben, mesebeli állat nyomai Devonshire-ben, titokzatos lépcsők és tapadókorong-nyomok egyes hegygerinceken, szabálytalanságok a napéjegyenlőségek egymásutánjában, felirat némely meteoritokon, fekete hó, vérzivatar, szárnyas lények nyolcezer méter magasságban Palermo egén, fénylő kerekek a tengeren, óriásmaradványok, avar-eső Franciaországban, eleven csapadék Szumátra szigetén, és persze nyomok és nyomok a Machu Picchun és Dél-Amerika egyéb csúcsain, amelyek mind óriás űrhajók történelem előtti landolásairól tanúskodnak. Nem vagyunk egyedül az univerzumban. – Nem rossz – mondta Belbo. – Engem viszont ez a piramisokról szóló ötszáz oldal, ez nem hagy nyugodni. Tudták-e, hogy a Kheopsz-piramis pont a harmincadik szélességi fokon áll, és hogy az a szélességi kör szeli át a legtöbb szárazföldet? És hogy a Kheopsz-piramisnak ugyan-olyanok a geometriai arányai, mint az amazóniai Pedra Pintadának? És azt, hogy Egyiptomban két tollas kígyó is volt: az egyik Tutankamon trónján, a másik pedig a szakkarai piramison, és hogy ez Quetzalcoatlra utal? – Quetzalcoatl a mexikói pantheon tagja. Mi köze neki Amazóniához? – kérdeztem. – Mit tudom én, valamit biztos kihagytam. Viszont mivel magyarázható, hogy a Húsvét-szigeti szobrok ugyanolyan óriás kövekből készültek, mint a kelta megalitok? Az egyik polinéz istent úgy hívják, hogy Ya, és ez nyilvánvalóan azonos a zsidók Jodjával vagy az ómagyar Jov'-val, azaz Jóistennel. Egy régi mexikói kézirat a tengerből kiemelkedő négyzetnek ábrázolja a földet, és a föld kellős közepén piramis áll, a piramison pedig a következő felirat: Aztlan, ami Atlaszra vagy Atlantiszra hasonlít. Miért vannak piramisok az Atlanti-óceán mindkét partján, na, miért? – Mert gúlát könnyebb építem, mint gömböt. Mert a szél a parti dűnék homokját nem Parthenon-szerű formákba, hanem gúlákba hordja. – Gyűlölöm a Felvilágosodás szellemét – mondta Diotallevi. – Gyerünk tovább. A Ra-kultusznak nyoma sincs az egyiptomi vallásban az Új Birodalom előtt, tehát kelta eredetű. Gondoljunk a Mikulásra és a szánkójára. A történelem előtti Egyiptomban a naphajó egy szán volt. Mivel pedig havon, ugye, nem csúszhatott Egyiptomban az a szán, nyilvánvaló, hogy Északról kellett származnia... – Mielőtt a kereket feltalálták volna – akadékoskodtam megint –, a homokon is szánt használtak. – Ne szakítson mindig félbe! A könyv azt írja, hogy előbb meg kell állapítani az analógiákat; az okot keresni utána is ráér. Az ok pedig, azt mondja, végső soron mindig tudományos. Az egyiptomiaknak ismerniük kellett az elektromosságot, máskülönben nem tudták volna megcsinálni mindazt, amit megcsináltak. Egy német mérnök, aki Bagdad csatornázásával foglalkozott, a Szasszanidák idejéből származó, még működő szárazelemeket talált. A babilóniai ásatásokkor négyezer éve gyártott akkumulátorok kerültek elő. Végezetül a frigyláda, amely állítólag a törvénytábláknak, Áron vesszejének és egy sivatagi mannával teli edénynek adott helyet, valójában egy elektromos páncélszekrény-féleség volt, és ötszáz volt nagyságrendű kisüléseket tudott produkálni."
Fulcanelli az 1920-as években egy időre felélesztette a Fraternite d'Heliopolis nevű titkos társaságot. Fulcanelli Atlantiszra tette a az alkímia születését. Ő miatta került bele több okkult/misztikus/hermetikus szerző a csomagba. Csupán ezoterikus/misztikus/tradicionalista szövegek nem vezetnek a felfedéshez, soha nem pótolják a régészeti felfedezéseket, mert inkább a múltbéli ember szellemi/lelki fejlődését kutatják. Szerzőik sokszor nem is értik a tudományos történetírást. Én ez utóbbit részesítem előnyben, de olvasok a másik oldalról is. Louis Charpentier érti miről van szó, az ő könyvei sokszor a kettő, a misztikus és tudományos keveréke.
Eco-tól A Foucault-inga bizonyos okokból tetszhet is neked. Eco bár rajong ezekért a témákért, lásd pld. A legendás földek és helyek története c. magyarul is megjelent könyvét, de még ő is nehezen igazodik ki az irányzatok és szerzők közt. Eco a regényben parodizálja az ezoterikus, misztikus, összeesküvés-hívő szerzők könyveit, amit azok bőven megérdemelnek. Amit tetszhet A Foucault-inga-ban, hogy minden fejezet elejét egy-egy hosszabb-rövidebb idézettel kezdi az ezoterikus irodalom nagy tárházából, ami alapján akár fel is figyelhetsz egy könyvre. A pdf, amiben a könyv van, 15 éve készült, és még ma is kiváló minőségű: ad tartalomjegyzéket, működnek a lábjegyzetek, stb.
„Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”
Milyen érdekes, hogy az ember elméjével fogja fel az éber világot, álmokat és fura dolgokat, amikre nem talál magyarázatot. Miért ilyen talányokkal teli az élet? Nem elég a túléléshez való küzdelem?
Három olyan eset történt Anyukám életében, amire nincs magyarázat.
Az első ez a lélektávozás, a második is eléggé hasonló, amire én ráillesztettem, hogy gömbvillám, bár kicsit kilóg abból a kategóriából is.
Akkor már nagyobbacska volt és valamelyik rokonnál aludt, ahol egy hosszú veranda utolsó szobájában szállásolták el.
Aludni próbált, egyszer csak elkezdett zörögni az ablaküveg, és megjelent egy kisebb fénylő gömb. Ez "zúgva, sziszegve" repült a plafon alatt saroktól-sarokig. Időnként Anyu felé "csapott" továbbra is sziszegő hanggal, erre ő megijedt és a fejére húzta a dunnát.
Időnként kilesett, továbbra is saroktól sarokig folytatta a gömb az útját, majd végre nagy sokára a zárt ablakon át, újfent nagy zörgéssel távozott. A harmadikat nem írom le, ha nem menekülök meg végül, akkor majd egy kísérelttel összekötjük.
.. az ápolónők közül az egyik tanúja lehetett egy megmagyarázhatatlan jelenségnek: a külső erkélyajtó vad erejű döngetésének, morajának, a vihartalan csillagos éjszakában, amelyet a szomszédok is hallottak, és a sötétséget nappallá varázsoló fényvillanásoknak.
A szegényes családi legendáriumból:
Amikor Anyu kicsi volt a haldokló Nagypapa szobájában ő is átélte a rendkívül hangos ablakrázkódást, míg nővérei az udvaron cigarettáztak, és a zajra beszaladtak, majd konstatálták, hogy "ott járt a halál".
"Mi volt akkor a levegőben? Vagy milyen oktatási rendszer inkubálta e nagyszerű elméket?"
Amikor a „felvilágosodás” fénye rávilágított a profánra, a szakrális elhalványult mellette. Az után idővel a filozófusok és a művészek által addig alkotott dolgok láttán, az emberek rádöbbentek, hogy a szakrális nem az elnyomásukra hivatott, hanem az identitásuk megőrzésére. A mondás szerint, teher alatt nő a pálma. A szakrális pálmára rakott teher, (az ateizmus és materializmus), olyan hajtásokat, elméket nevelt, mint akiket Schenouda is felsorolt az imént.
.... az őskor szerkezeteire, folyamataira a körszerűség, az „örök visszatérés” a jellemző, a cikluson minden pont kezdet és vég, minden kezdet a végben találkozik, és így releváns lesz a lélek deszcenzusára, a világ genezisének útjára; a bolygók szféráin át leszállván a Földig, és a lélek aszcenzusára éppúgy: visszaemelkedve a Saturnus kristálygömbjéig, melyen a geometria alapján is minden pont lehet centrum éppen, ahogy a tradíciók „szellemi geometriájában” szintúgy: így például a tibeti kLong=dbyings, ami nagy kiterjedésű, dinamikus tér, de egyben a kLong „pontpillanat” is, és ezért a mandala centruma bárhol lehet, még a kerületén is! A 7 bolygó szférája (a zikkuratok lépcsői is ezeket példázzák), Jákob lajtorjájának fokai, a személyes „tudattalan” erőivé, hatalmaivá is válnak, melyeket meg kell érteni, „meg kell nevezni” az aszcenzus iniciációjában, a halál után, az úton felfelé az Élet Fán. A Föld a szerkezet középpontja, a felszíni tudat, az időbeli itt és most, míg a 8. szféra megfeleltethető a kollektív tudattalan „ismeretlenei”-nek, archetyposzainak. E 8. szféra elérésével – mivel bármely pontja középpontnak bizonyul – eléri a Polarist, a kijáratot, a szférákon „túli”, időtlen, mozdulatlan isteni szférába, mely ily módon az Önvaló (Self) örökkévalóságával, idő felett állásával azonosítható.
Ugyanez az alapszerkezet azonban a mai kozmológia univerzum-modelljeire is adekvát! (Noha táguló és méretekben szélesebb plénumú rendszerre nézve.) Így a kvazárok (az átlátható világ) „héjáig” húzódik a személyes és kollektív tudattalan („máig”) manifesztált tartománya. Ezen túl pedig a kollektív tudattalan nem Manifesztált, de igen energetizált, gigászi őserői, őshatalmai, az istenek első nemzedéke kvázi, s persze a „világ szélén”, a Big Bang kozmikus eseményhorizontján „túl” a Self.
A lélek tehát leszállván a nyolc szférán át a Földig, minden szférától kap egy burkot, tehát a legkülsőt, a legföldiesebbet, az anyagi testet magán a Földön, a centrumban nyeri el, és ezért a mikrokozmosz is réteges szerkezetű, noha fordítva. A takarók, héjak levetésével befelé halad a mikrokozmoszban, és felfelé–kifelé a makrokozmoszban.
Kákosy László a kopt gnosztikus kódexeket feldolgozó munkájában az Aszklépiosz címet viselő párbeszédből több olyan részletet közöl, melyek Egyiptom küszöbön álló pusztulásáról jövendölnek. Ezeket közvetlenül a sztoikus filozófiából is még ismert világ újjáteremtésekkel (apokatasztászisz) hoz összefüggésbe. De azért nem mulasztja el olvasója tudatába idézni azt sem, hogy olyan emberek országáról esik szó, akik tudják magukról, hogy isteni képességekkel bírnak, sőt, bizonyos vonatkozásokban – többek közt a halandóság és halhatatlanság képességének együttes birtoklása, a bölcsesség által, vagy istenszobrok készítése és átlelkesítése révén – az istenek fölé is magasodnak, és hogy ez az ország, „ha a (teljes) valóságot akarjuk kimondani, a mi országunk, a világmindenség temploma. Ezért lehet megrendítő Aszklépiosz ítélete: „Ó Egyiptom, Egyiptom! A te vallásaidból csak mesék fognak fennmaradni, és ezek is hihetetlennek fognak tűnni utódaidnak. Csak a kövekbe bevésett szavak fognak fennmaradni, jámbor tetteidről mesélnek.”
És máshol is, mintha máig hangzóan és nekünk beszélne: „Inkább a sötétet fogják választani, mint a fényt, és inkább a halált fogják választani, mint az életet. Senki sem fog felnézni az égre. A jámbort bolondnak fogják tartani, s az istenteleneket dicsőíteni fogják mint bölcseket...”
a föld-sárga, a víz-fehér, láng-vörös és a füst-fekete, míg végül a fény transzcendens egysége, az étheri szint, kék. Mikor pedig a legmagasabb (kék) találkozik, visszahajlik a legalsóra (sárga), akkor ezek együtt a zöldet, az élet színét adják, vagyis a transzformáció sorának befejeztével a Tudás smaragd vagy jáde köve a Sumeru hegy csúcsán (a világtengely, a kozmosz centruma, csúcsán a Polaris helyén!) helyezkedik el. (Ez azután a Tabula Smaragdina jelentőségére is rávilágít némileg.)
A világ mindenütt ugyanazon a módon van „szőve”. Mármost mi történne, ha egyszer csak megkérdőjeleződne a fénysebesség állandósága – és minden esély megvan rá, hogy ez előbb vagy utóbb bekövetkezik –, és akkor az einsteini elmélet egyedüli szilárd pontja is elesik? A világegyetemről alkotott egész modern felfogás azon nyomban elillanna, mint egy délibáb.
Tobzódom, lassan, óvatosan bontogattam, azzal kezdve, amitől nem várok sokat. Eco-t akartam utoljára hagyni. Most meg kiírta, hogy Evolához nincs alkalmazásom. Nem tudom, hogy ez a nagyobb csapás, vagy a tegnapi félhalásos ítélet, amit a mikulás hozott.
Most leakartam tölteni az asztali gépre, az pedig meg sem kezdi.
