Ezt lehet, érdemes lenne átgondolnia annak, aki a programot tervezi. Csúcskategóriás élmény volt, külön extraként a nedves vendégeknél a némileg kiidegelt dán játékosokkal :D
A Flensburg 11-2-re bukta el az utolsó negyed órát, az utolsó tíz percben meg úgy nem lőttek gólt, hogy a kaput eltalálták, csak bárki állt is épp bent (Morawski is az utsó 45 másodpercben), védett :) Simić szürreális volt, vérbeli showmanként hergelte az erre nagyon rá nem szoruló közönséget.
Ahhoz képest, hogy a második időkérésénél Krieckau azt magyarázta a játékosainak, hogy a Melsungenben kb. mindenki ki van dögölve és le tudják őket nyomni, ez egy rém hatékony védekezés volt a házigazdáktól.
Aki nem látta, reménykedjen, hogy a SportTV megismétli. Én kb. sátáni kacajok közepette néztem az utolsó legalább öt percet.
Egyébként a Melsungen ma győzte le fennállása során másodszor a Flensburgot a Bundesligában.
A migráncs bírópáros mintha nem szeretné a Melsungent. Ettől még Morawski az előbb fogott egy hetest, Simić meg szokás szerint ezer fokon ég, 53 perc után 26-24-re vezetnek. A legfontosabb játékosok holtfáradtnak tűnnek, de sikeresen lassítják a játékot, abban meg egyértelműen jobbak a Flensnél.
Sipos Adrián második elpuskázott ziccere arra sarkallt Stefan Kretzschmart, hogy egy egyperces monológba ágyazott elemzést adjon elő.
Ennek keretében Sipost az ún. mentalitás-játékosok közé sorolta, kiemelve, mekkora szerepe van abban, hogy a Melsungen harapósabb, markánsabb, karakteresebb lett - külön megjegyezve, hogy ugyan a pályán ez nem okvelenül látszik, de civilben egyébként jó fej.
Kretzschmarnak az egójához méltóan nagy szája van szakértőként. Nem szokott játékosokat ok nélkül dicsérni :)
Egyébként majdnem negyven perc után 21-19 a Melsungennek, a jobb edző csapata vezet.
Azt gondolom, komoly siker, hogy Grgić német válogatott lett. Ha tisztán német származású lenne, valószínűleg nem hívták volna be az olimpiára húsz évesen, de ennyit megért.
Attól tartok, igen. Sőt, az a terv, hogy a pályafutása végeztével a klub menedzsmentjében folytatja.
Vén fejére már sokkal kevésbé viselkedik úgy, mint egy majom, ezzel próbálom magam vigasztalni. Másfelől meg úgy érzem, méltósággal viseli, hogy Spikić az egyértelműen első számú kapus.
A legeslegfontosabb keletnémet derbin az Eisenach tulajdonképpen teljesen simán nyert 36-31-re Lipcsében. 35 perc tanulsága ismét megerősített abban, hogy Marko Grgić hajmeresztően jó játékos ennyi idős fejjel is. Irányít, átlő, hetest lő, hármast védekezik.
A Leipzig soha nem vezetett, egyszer jöttek vissza az általam látott részletben döntetlenre, de kb. ennyi volt. Akár Heinevetter, akár Spikić pont annyit fogott, hogy előnyhöz jussanak, mert a lipcsei védekezés holt volt, hol nem volt. Simon Ernst a hazai védekezés tengelyében megúszott egy pirosat azzal, hogy nem működött a videóbíró. Az utolsó tíz percben megpróbáltak a hazaiak nyitottabban védekezni, ezzel kb. fel is adva a meccset, mert akár Donker, akár Grgić, akár Mengon úgy ment be, ahogy nem szégyellt.
Lukas Binder, a lipcseiek kapitánya némileg kétségbeesve (igen, sokkal inkább az idegösszeomlás szélén) épp arról beszél a DYN-nak, hogy az elmúlt másfél évben az Eisenach gyerekei voltak. Dominálták őket támadásban, védekezésben, idegenben és otthon, mentálisan és fizikálisan.
Érdekes, Philipp Meyer, az eisenachi védekezőpecialista meg azt emeli ki, kiscsoportos játékban milyen irtó jók.
Az Eisenach 12 játéknap után 12 ponttal áll, a liga 3. legjobb támadási hatékonyságával.
Míg mi az EB-re készülünk, az oroszok és a beloruszok egymással játszanak. Nyilván az oroszok győztek, tegnapelőtt 43:21-re, tegnap 34:18-ra. Érdekességképpen itt vannak az orosz góllövők:
A Gummersbach az Európai Ligában Svédországban játszott kedden. A mérkőzés után ételmérgezés következtében a csapat nagy része megbetegedett, több játékos Svédországban kórházba került, mások haza tudtak utazni, de orvosi kezelésre szorulnak. A csapat a mai mannheimi bajnokira nem tud kiállíni, a mérkőzést elhalasztják.
Ez így teljességgel értelmetlen. Természetesen nem az írásodra célzok, hanem a felduzzasztott U-EB-re. Amíg volt a Championship, vagy hogy hívták, a hasonló tudású csapatok egymás ellen tudtak játszani és akár sikerélménnyel gazdagodni, de az, hogy a legjobbak bucira verjék öket, annak nem sok értelme van, ráadásul így jßóval drágább lesz megrendezni.
Igen, néha szoktam jegyzetelni, ha valaki mond valami érdekeset vagy látok valami szokatlant és attól félek, elfelejteném a meccs végére. Amúgy se tegnap, se ma nem :) Haláli két mérkőzés volt, inkább csak néztem :D
A térlátásom szerintem nem elég ahhoz, hogy a játék egészét lássam, anélkül meg kicsit necces lenne akárcsak félprofi módon tudósítgatni is. És: nem vagyok hozzá elég elszánt. Ha ma lett volna női kupaforduló, valószínűleg nem néztem volna meg a hannoveri csatát, bár utólag bizonyára nagyon bántam volna.
A Hannover 28-27-re nyert úgy, hogy 5-0-ra nyerte meg az utolsó öt percet. A Magdeburg védekezése módszeresen számolta fel a hannoveri lövőket, elől pedig gyorsak voltak és pontosak. Aztán Christian Prokopp nyomott egy ikonikus időkérést: azzal kezdte, hogy nem csak napsütésben kéne jól játszani.
Elkezdtek 7 a 6 ellen játszani, Marius Michalczyk bejött osztogatni, hátul meg a gyorslábú izlandiak helyett hirtelenjében ők nyerték meg az egy-egyeket. Birlehm úgy fogott az utolsó percekben, mint egy megszállott, Učins meg a balszélső Büchner meg lerohanásokból lődözték a gólokat. A Magdeburg támadhatott az egyenlítésért, de Lagergren a kapu fölé lőtte a labdát.
14-13 a szünet a Hannovernek, meglehetősen élvezetes meccsen. A Magdeburg elég jól hatástalanítja Učinst idáig, ezt leszámítva olyan 8-9 technikai hibánál tarthatnak idáig.
Kretzschmar szakért, erősen érezni rajta a magdeburgi szimpátiát (hogy a francba ne?), de nem zavaró, ahogy előadja.
Hat perc után 1-5 és négy eladott labda a Hannover ellen nem pont arról tanúskodik, hogy a csapat nagyon nyugodt lenne.
Wiegert nyilatkozott a DYN-nak a meccs előtt, ő meglehetősen fáradtnak tűnt és a kérdés alapvetően az, nem szúrták-e el a törzsjátékosok terhelését az elmúlt szezonokon átívelően. Egy-egyezni rém strapás és fárasztó, ez az én sejtésem, Wiegert csak utalt rá, hogy hátha ennek is van szerepe az aktuális hullámvölgyben.
Oké, akkor szőrszálhasogatás helyett szerintem egyszerűsítsük a dolgot: a volt NDK alatt Bajorországban a következő tartományokat érti a közgondolkodás:
Valamikor lehet, hogy az volt, de manapság a székhelyük is (Markgrafenstraße), a csarnokuk is (Max-Schmeling-Halle), az edzöközpontjuk meg pláne (Sportforum Berlin) az egykori Kelet-Berlinben van.
Az Eisenach Filip Vistorop utolsó pillanatos, kb. 15 méterről eleresztett lövésével 32-31-re megverte a Melsungent. Egészen őrült meccsen nagyon sokáig a Melsungen vezetett, a házigazdák kapaszkodtak, olyannyira, hogy egyszer csak 24-21-re ők vezettek.
Az utolsó percekben hol ők, hol a hesseniek mentek eggyel. A Melsungen emberelőnyben támadhatott a győzelemért, azonban Ian Barrufet belépett, így nem adták meg a gólját. A vendégek kijöttek egész pályás letámadásra az utolsó hét másodpercre, bár utólag lehet, hogy egy 6-0-lal többet értek volna.
Általában jól követhetőnek tartom Roberto Garcia Parrondo döntéseit, ma nem okvetlenül: David Mandić, aki egyébként balszélső, az utolsó negyed órában kettes helyett hármast védekezett nem jut eszembe hirtelen, kivel, de elég magabiztosan játszották át őket. (Fun fact: a két csapat két horvát balszélsője összesen öt kiállításig jutott :) ).
Marko Grgić lőtt egy laza kilencest az első félidőben, a másodikban talán kettőt. A meccs utáni interjúban azért szabadkozott, hogy szerinte nem volt szép meccs. Hát, körömrágásig izgalmas meg igen. Egyébként a tudomány jelen állása szerint kitölti a 2026-ig szóló szerződését.
Snitt.
René Witte, az egyesület igazgatója (ismét némileg vörös szemekkel) arról beszél, hogy a második szezon általában nehezebb, mint az első, így továbbra is a kiesés elkerülése a cél. Hát, vastagon ott vannak a középmezőnyben, a mai játékukat tekintve nekik nem a második liga elkerülése a cél, potom nyolc pontra tíz játéknap után a kieső helyektől. Egyébként azzal viccelt, hogy ők nyújtják a legjobb ár-minőség-arányt kézilabdában és az a cél, hogy Türingián kívül sikerüljön szponzorokat csábítani Frankföldről (ő Észak-Bajorországot mondott, ami iszonyat messze van Eisenachtól) és Kelet-Hessenből. A nézői érdeklődés óriási, ma is el tudtak volna adni legalább még ezer jegyet, az új csarnok viszont csak 2026-ra készül el.
===
Sipos két gólt lőtt, mindkétszer lerohanásból. Nem ő az első védőspecialista, akiből Mengon vagy Grgić hülyét csinált ebben a szezonban.
Ilyen szintű ellenszenvet nem hinném, hogy érdemelnének. Jó csapat, tüzes szurkolók, nagy hagyományok - és az egykori NDK területén sem árt, ha van elit kézilabdacsapat. (Berlin nem ér.)
Wiegertnek már az apja is intézmény volt Magdeburgban, meglepne, ha pont vele szemben ne lenne türelem. Ha a hatodik helyet elcsípik, onnan meg egy teljesen új szezon kezdődik és nekik sem a BL a prioritás.
Asszem az önjelölt Marx Károly-imitátornak lassan lefö a kávé MaBu-ban, kezdi mindenki kiismerni a nagyon precíz és unalomig ismételt meccselési taktikáját meg a rohanós kézilabdáját. Kezdenek oda kerülni, ahova valók.
És kikaptak 29-28-ra azzal, hogy Franz Semper az utolsó (pályakarbantartással együtt mintegy másfél perces) támadás végén tízről beb.szta egy perccel a vége előtt a győztes gólt, a Bietigheim utolsó támadását meg lesáncolták és letelt az idő, mire a sarokdobást el lehetett volna végezni.
A Lipcse azzal tudott fordítani, hogy megnyitotta a védelmét: 5-1-et védekeztek és általánosságban is agresszívabban játszottak, mint előtte. A házigazdák némileg el is fogytak a végére fizikailag és mentálisan egyaránt.
Ebben a műfajban a bírók vitték el a pálmát, az utolsó öt percben elég véletlenszerű volt az összhang az ítéleteik és a pályán látottak között.
40 perc után 22-17-re vezet a Bietigheim otthon a Lipcse ellen.
Iker Romero csapata nagyjából úgy játszik, mintha húsz évnyi rutinra tekinthetne vissza az élvonalban. A maga módján lenyűgöző, hogyan játszanak jó, de nem látványosan jó játékosok egy nagyon letisztult, okos kézilabdát. A virtuóz megoldások helyett ezért élmény nézni őket. A lipcseiek még csak nem is rosszak, csak a Bietigheim tökéletesen használja ki a gyenge pontjaikat, egy rém hatékony védekezés mögött pedig Freddie Genz ördögien jól véd - konkrétan most eddig legalább négy labdát zsinórban és átlagban ötből több, mint hármat.
