Ifjú hévvel 1848 márciusában (Molnár József Bálint)
Végigsöpört a szél, a változás szele, nagyurak Bécsben görnyedtek bele. Nem kell tűrni tovább jogot a bitor kezén, a haza újulása vár a törvénykezés terén Sarkunkra állva csupán egy név elég. Egy név, egy elv: nemzeti büszkeség. Ily ifjak nemzedéke csak ritkán születik, e szent erő alatt a gaz hatalma megtörik. Már nincs visszaút,
változást vár a nép lehet, hogy kiömlik vérünk, elveszik drága éltünk, de ha a szent cél lanyhul a hitben lassan olvad, mint a hó, úgy elpártol majd az Isten és elhagy minden támogató.
Magyarországon, Pest-Budán nem poharazott és szájalt ez a nép, de feltárta lelke titkos rekeszét, hajtotta vér nélküli, forradalmi vágy, hogy javára változzon végre a világ. Kokárda kötötte nemzetbe a népet, s éltette parazsát szabadság tüzének, mely körül mindenkor melegedni akar, kit kerek e világon úgy hívnak, magyar!
