Köztudott, hogy több nenzet él a földön, mint ahány ország. Gondoljunk Amerikára, ahol felfedezése előtt csak indián törzsek éltek, vagy Ausztráliára, ahova angol bűnözőket deportáltak. Nagyon sok Németh, Horváth Rácz nevű ember él hazánkban is. Ezenkivül sok népcsport is. Pl. cigányok, kunok sokácok, palócok, tirpákok stm.
Magyar Zoltán (tornász, Manyar Vámdor (film, Magyar vándor (tornaelem) stb. svédcsavar, spanyol csizma, angolkór, nem kérek illusztrációt, de aki tud, feltehet. Személyeknél kérem, hogy ki kicsada. Kérlek látszatok velem!
Abban, hogy a magyarok nem akarnak szembenézni a saját történelmükkel, nem egyedülállóak, mert általában egyik nép sem akar, hiszen az fájdalmas. Emellett a magyarok a világtörténelem áldozatainak tekintik magukat. De vegyük észre, hogy nem vagyunk tehetetlen áldozatok. Hogy nekünk is szerepünk volt a saját szerencsétlenségünkben. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy részünk lehet a saját szerencsénkben is, de ahhoz mindennel szembe kell nézni!
Már tinikoromban teljesen megbabonázott az az imádat, szenvedély és hevület, amelyet az olaszok az ételek, a család és általában maga az élet iránti éreznek, teljesen függetlenül attól, hogy hol és milyen anyagi körülmények között élnek.
Trianon dolgát, a magyarság veszteségeit, vereségét sikerült szőnyeg alá söpörni, a nemzet agyából, tudatából majdhogynem teljesen kimosni, olyannyira, hogy az utánam jövő nemzedékekben ma is gyakran emlegetik – szinte közhelyszámba megy, hogy sokakkal találkozhatunk, akik meglepődve veszik tudomásul, hogy a Kárpát-medencében, a magyar állam határain kívül is tudnak néhányan magyarul.
