Nem tudományos cikk, nem véletlen nem adta senki a nevét a lektoráláshoz.
A szerző nagy gondot fordított a tudományosság látszatának fenntartására, ennek érdekében sokat bűvészkedett a számokkal amiket különböző területekről ollózott össze. A valóság azonban nem úgy néz ki, hogy a világ minden tájáról összeszedem azokat a példákat amikkel sikerül igazolnom a várt eredményt. Németország nem Kína, nem Korea, nem az Egyesült Arab Emirátusok, hogy csak pár példát említsek.
A cikkben olyan sok metodikai, forrásbeli és számszaki hibát tartalmaz, hogy fölösleges teljes mértékében kritika alá vonni, egy két szarvashibát említek meg,
Először is a szerző biztosan nem volt tisztában vele, hogy a németek nem a megújulók miatt váltak meg az atomenergiától, hanem a nukleáris balesetek, Csernobil és Fukushima volt az elutasítás alapvető társadalmi tényezője. Eredetileg javarészt szenes erőművekkel pótolták volna.
Ezt a döntést lehet vitatni, (magam sem tartom jónak), de semmiképp nem lehet szembeállítani a megújulókkal, mert azok nem az okozói. (Első hiba, ami felfedi a szerző célját.)
Amint látható 2002-ben a szén, földgáz volt a meghatározó üzemanyagforrás az atomenergia mellett. Ha a szerző szándéka szerint nem ruháznak be megújulóba, akkor ez a felállás marad, nem vezetik ki a szenet, csak az épülő új atomerőművekkel, erről később.
Tehát a következő időszak mintegy 500-700 TWh fogyasztásnövekedést kényszerűen a szénégetés fokozásával tudták volna kielégíteni csak atom esetén.
Az optimális eredményt a meglévő atom + megújuló szolgáltatta volna, mint a grafikonból következtethető. A szénégetés mostanra kivezethető lenne.
Meglévő erőműveket nem kellett volna bezárni, de működési költségüket sem lehet összevetni új építésű alternatív termelési forrásokkal. Ez közgazdasági nonszensz. Emelkedjünk felül rajta, nézzük a számokat!
A nélkül hogy belemélyednénk az összeháromszögelt könyvtári adatokba a végeredményt elég megnézni:
A meglévő atomerőművek a cikkben szereplő adatok szerinti összes költségét, termelési önköltséget és a termelt energiamennyiséget véve alapul 20-25 €/MWh cikkbeni eredményt kapunk. a valóság ennek körülbelül háromszorosa, 70 € körüli a francia atomereőművi tapasztalatok alapján. És ez még csak a meglévő erőművek költsége.
https://www.renewable-energy-industry.com/countries/article-6490-france-is-increasing-prices-for-nuclear-power-by-more-than-60-percent-and-is-relying-on-offshore-wind-energy
Hagyjuk most figyelmen kívül az olyan abszurditást, hogy a megújulókhoz adta hozzá a szerző az atomerőművek bezárásának költségeit, a valós ~70 €/MWh nukleáris termelési költségeket tekintve rögtön kevesebb forrás mard új atomerőművek építésére. A szerző nagyvonalúan elfeledkezett arról a 250-300 milliárd € állami támogatásról is amit a német atomerőművek kaptak. Az atomerőművekkel járó externális költségek, hálózatbővítés, hulladéktározók, stb.-ről sem találtan kimutatást.
Az új atomerőművek építésével kapcsolatos eszmefuttatás már a cikk maradék komolyságát is megkérdőjelezi.
Nem elég, hogy a korrupciótól hangos KEPCO-t is ideveszi példának, de helyszínnek is az Egyesült Arab Emírséget választja.... abszurd...
https://g7.hu/vilag/20211014/egyetlen-orszagban-tudnak-olcson-atomeromuvet-epiteni-de-meg-ott-is-lemondtak-rola/
Az atomerőmű építés volumenéhez példának Kínát mazsolázza ki, ami teljesen értelmetlen, nagyrészt GEN II-esekkel futtatták fel, teljesen eltérő ipari háttérrel.
A jelzett periódus alatt Európában egyetlen EPR-t sikerült felépíteni, OL3, a már nem prototípuskén épülő HP-i reaktorok költsége pedig 16 milliárd €/GW körül lesz várhatóan. A cikkben 6.6 milliárdra becsülik 1 GW beépített kapacitás költségét.
https://en.wikipedia.org/wiki/Hinkley_Point_C_nuclear_power_station
Németország a maga útját járta, lehet dicsérni és bírálni is érte, ám a tanulmány nem ezt tette, egy hamis álalternatívát próbált a gyanútlan laikusok elé tárni.
