"Ha emlékszel, a magyar nemes még a 19. században is arról volt híres, hogy nem tud írni-olvasni, s még büszke is volt rá (pedig lehetősége meg lett volna)."
Hát igen, a lehetőség adottsága, még nemjelentiazt, hogy élnek is vele. Aki meg késztetést érez a tanulás, a tudás iránt, az (elhivatott) meg mindent elkövet érte.
Kellett egy előfejlődés, hogy Egyiptom egyesítésével elinduljon a civilizáció. A predinasztikus idők kis mezőgazdasági falvai még messze nem olyan civilizációt alkottak, mint egy központosított állam. A csatornázás is az első dinasztiával indult be. Az igazi fejlődés a II. dinasztia végétől látványos. Dzsószer alatt a 3. dinasztia idején pedig beindul a kőből építkezés, a piramisok kora. Megjelennek az életnagyságú szobrok.
A predinasztikus idők falvaiból előkerült kis pár centis kőfigurák, ujjal mázgált korsókból még nehéz elképzelni a Szfinx-projektet. Ahogy a faragatlan kövekből összerakott nabta playa-i megalitikus kőkörből is. Ráadásul Franciaország és Britannia kősorairól, kőköreiről (Stonehenge) is sorba mutatták ki, hogy csillagászati összefüggéseik vannak. És azok sokkal nagyobbak, mint Nabta Playa, és nem követte ezt sokáig irásbeliséggel rendelkező állam a helyükön (Szfinxszek még úgy se).
"...mennyiben a papság, a vezető elit ezt nem tartja meg magának" - mármint az írás tudományát.
Ez a történelemben mindig így volt. Emlékszem, ez olyan marxista szemlélet volt, hogy a "kiváltságosok" mindig bután hagyták a népet, etecera... Az igazság az, hogy akik késztetést éreztek a tudás iránt, mindenhol megtanulhatták az írás-olvasást. Szerintem az ókori Egyiptomban majd annyin olvashattak százalékosan, mint a 18. századi Európában (tudjuk, hogy voltak iskolák, még számtanfüzet is fennmaradt). Ha emlékszel, a magyar nemes még a 19. században is arról volt híres, hogy nem tud írni-olvasni, s még büszke is volt rá (pedig lehetősége meg lett volna). Szerintem az ókori Görögországban, Alexandriában vagy Rómában a lakosság nagyobb százaléka írt/olvasott, mint a 18. századi Magyarországon (Pompei tele van falfirkákkal v.leg az "egyszerű" nép fiaitól...).
Felső- és Alsó-Egyiptom különálló közösségei és kultúrái több mint 5200 évre nyúlnak vissza (Kr.e. 6000 körüli időkre), jóval Narmer egyesítése előtt. Az egyesítés csak egy mérföldkő volt az egyiptomi civilizáció hosszú történetében.
A 7000 éves Nabta Playa kultúra egyik legfontosabb jellegzetessége a megalitikus struktúrák asztronómiai igazodása. Az itt élő emberek nemcsak mezőgazdasági tevékenységet folytattak, és állattenyésztéssel foglalkoztak, hanem fejlett csillagászati ismereteik is voltak. Az egyik kőkör, amely körülbelül 7000 éves, úgy van elrendezve, hogy napfordulókkor és napéjegyenlőségekkor igazodik a naphoz. Az asztronómiai megfigyelések lehetővé tették az évszakok változásának pontosabb nyomon követését, és segítettek őket egy időmérési és naptárrendszer kialakításában. A napfordulók és napéjegyenlőségek fontos időpontok voltak az életükben, például a mezőgazdasági ciklusok vagy vallási ünnepek megjelölésére használták ezeket. Az asztronómiai ismeretek lehetővé tehették számukra, hogy tájékozódjanak és navigáljanak a csillagok és az égitestek alapján, különösen ha kiterjesztették területüket más régiókra.
Innen már csak egy kis ugrás volt a Szfinx projekt megalkotása.
„A Közép-Birodalom idejére már 900 jelük volt, és bármilyen mélységű (tudományos, irodalmi) szöveg leírható volt vele.”
Szinte hihetetlen, hogy 5000 évvel ezelőtt, a Gutenberg galaxist megelőzően, meg volt a lehetősége az embernek arra, hogy az”egész lakosságot” oktassa, írás, olvasás, tudományok, művészetek. Persze, amennyiben a papság, a vezető elit ezt nem tartja meg magának.:-(
Az első írásos képjelek már i.e. 3300 évvel megjelentek (Nagada 3 idején), és ezeket csak afféle szimbólumok előztek meg, amiből kifejlődött ez. Hosszabb egybefüggő szövegek csak a 3. dinasztia idején jelentek meg. Korábban rendszerint csak rövid szövegek, megnevezések lettek leírva. Az első megfejthető, egyiptomi nyelven írt mondat a II. dinasztiából (i.e. 28. század) származik. Az alapok már ekkor meg voltak a kb. 100 jellel, s gyakorlatilag letudtak (volna) vele írni sok mindent, de az írás a tovább fejlődött. A Közép-Birodalom idejére már 900 jelük volt, és bármilyen mélységű (tudományos, irodalmi) szöveg leírható volt vele.
Ha valóban 120 alsó-egyiptomi király neve volt ott, azok egy részét valószínűleg szájhagyomány tartotta fenn, de magát a neveket akár már az i.e. 33. században összeírhatták, akkori kezdetleges jelekkel valamiféle listán. Mindenesetre a fennmaradt 7 ilyen predinasztikus királynévből (Szeka, Nesemiu, Tiu, Tjes, Niheben, Anedzs, Meh) látszik, hogy az 5. dinasztia listakészítője (i.e. 2450 körül) számára a királyok neveit mutató írásmódok furcsák voltak, s jelzi azt is, hogy számára ezek a régies nevek idegenek, érthetetlenek számítottak.
A 120 uralkodó egy hipotetikus számítás a tábla eredeti méretéből. Mivel 15 cm esik 8 rubrikára (ezekben volt egy-egy alsó-egyiptomi királynév) és a tábla szélessége 210-220 cm lehetett. Ezekből csak 7-9 királynév maradt meg.
I.e. 5200-4500 közt megjelennek a falvak. I.e. 4000 és 3500 közt a kőfaragás és rézművesség. A későbbi vallásnak is voltak előjelei. Talán Badariból tudunk egy napkorongos bikafejet. Ahogy belép Egyiptom a történelembe, annak komoly előzménye kellett legyen, hiszen az alkotásai még ma is tiszteletet érdemelnek. Az Alsó-Egyiptomi királyság székhelye Butó volt, amit már 6000 éve is laktak. Másik fontos hely a Deltában, Szaisz, amit újabban visszadatálnak 7000 évvel ezelőttre. Ez nomosz székhely és kultikus központ is volt (már a dinasztiák előtt).
„Az közismert tény volt, hogy Egyiptom egyesítése az első dinasztia idején történt, és előtte két királyság volt: Alsó- és Felső-Egyiptom (két különböző koronával).
Hogy ez a két állam mennyi ideig létezett Mena (Narmer-Aha) koráig (i.e. 3000 körül), az első egyesített királyig, az találgatás. Ennek legfőbb oka, hogy ezek ideje az írás előtt korba esik (a honfoglalás előtti magyar fejedelmek hasonlóan ködbevesző figurák, pedig itt ugrottunk 4000 évet!).”
Amennyiben az írás előtti Egyiptomot kutatják, az gyakorlatilag a kőkorszakba nyúlik vissza. Az elsők, vagyis az első uralkodók nem használták már az írásnak valamilyen módját? Mondjuk az uralkodók neveit, monogramjait kőbe vésve?
Az már valami, hogy a Palermói Tábla szerint az egyesített Egyiptom első dinasztiájának első királya, Narmer (Mena/Ménész) előtt északon már ennyi... 120 uralkodó volt! Azt jelzi, hogy már az egyesített Egyiptom előtti időszakban (akár 500-1000 évvel korábban) is jelentős politikai és uralkodói tevékenység zajlott Alsó-Egyiptomban. Az alsó-egyiptomi régióban, különösen a Nílus-deltában, már korábban is számos kisebb királyság és fejedelemség létezett, amelyek különböző uralkodók és predinasztiák alatt álltak.
6000-6500 évvel ezelőtt a Naqada és Maadi kultúrák már kereskedelmi és mezőgazdasági központként működtek. Maadi településnél feltárt kereskedelmi dokkok a Nílus menti hajókereskedelemre utalnak. Kisebb kőépületeket már építettek ezeken a helyeken (kőfalak, kőalapok, műhelyek, raktárak).
A predinasztikus időszakban, amikor az egyiptomi társadalom még nem volt teljesen centralizált, és a politikai szervezettség inkább helyi és regionális szinten történt, lehetséges volt egy helyi, nem központosított napkultusz kialakulása, amely folyamatosan változott az idő múlásával.
Az közismert tény volt, hogy Egyiptom egyesítése az első dinasztia idején történt, és előtte két királyság volt: Alsó- és Felső-Egyiptom (két különböző koronával).
Hogy ez a két állam mennyi ideig létezett Mena (Narmer-Aha) koráig (i.e. 3000 körül), az első egyesített királyig, az találgatás. Ennek legfőbb oka, hogy ezek ideje az írás előtt korba esik (a honfoglalás előtti magyar fejedelmek hasonlóan ködbevesző figurák, pedig itt ugrottunk 4000 évet!).
Ez a 120 uralkodó lehet 1000 év, de lehet akár csak 500 (ami a valószínűbb). A Palermói Kőlap keletkezése több mint kétezer évvel korábbi, mint Manethón királyjegyzéke! Az első öt dinasztiával kapcsolatos adatai fölöttébb megbízhatóak, a tévedések még minimálisak lehetnek! Hiszen az 5. dinasztia idején készült, valószínűleg több példányban, és elhelyezték az ország több templomában.
Elképzelhető, hogy Manethón is használta Egyiptom történetében a Palermói Kőlap adatait.
Viszont az Alsó-Egyiptommal párhuzamosan létező felső-egyiptomi predinasztikus királyság uralkodóiról gyakorlatilag semmilyen adataink nincsenek.
Ha a kronológiában lehet 1000év bizonytalanság, akkor a vaskor is korábban kezdődött. Egyedi esetek, pedig lehettek a vasszerszámok esetében a bronzkorban is.;-) Az idő foga, mindig cserélődik, akár a cápáké.:-)))
Ami óta ismerjük az Egyiptomiak” írását”, az első történelmi beszámolót Manethón írta le i.e 3100-tól, i.e.332-ig. Ez, meg a Palermói tábla határozta meg a kronológiát, azonban ahogy növekszik az ismerethalmaz, úgy mindig felülvizsgálatra szorul. Még az is lehet, hogy Narmer előtt 1000 évvel már kialakult a királyság államforma, csak az idő vasfoga „megrágta” a bizonyítékait.:-)
Most jutott eszembe, valahol olvastam, hogy Walter B. Emery világhírű angol régész állítólag 1971-ben egy szakkarai sírban Ozirisz kis szobrocskájára bukkant, de mikor kézbe vette erős ütés érte. Szívinfarktussal szállították kórházba, de két napra rá meghalt. Éppenséggel ez lehet amolyan pletyka, mint a Tutanhamon sír felnyitói közt aratott volna a "fáraó átka"...
Emery jelentős egyiptológus volt amúgy, főleg az archaikus Egyiptommal foglalkozott és azokkal az időkkel, melyek az első közös királyt, Ménészt megelőzték. Az Archaic Egypt c. könyvét a KLTE könyvtárában olvastam a 90-es években. Amiatt érdekelt akkoriban, mert a töredékesen fennmaradt Palermói Tábla okán arra következtetett, hogy az Alsó-Egyiptomi királyság 120 uralkodóját sorolta eredetileg a tábla, amikor ép volt, azaz a hiányzó részén. Ez pedig nagyon sok, kb. ezer évet is jelenthet! Azaz az egyesített Egyiptom első dinasztiájának első királya, Narmer (Mena/Ménész) előtt északon már ennyi uralkodó volt!
„A fényjelenségre van két vaskalapos megoldás. Az egyik, (az érdekesebb) a kvantummechanikai magyarázat.”
A fényjelenség, klasszikus értelemben az emberi szem által látható spektruma, tulajdonképpen az elektromágneses sugárzásnak csak egy a 400-700-ig terjedő hullámhosszaknak a spektruma. A legnagyobb frekvencia és a leghosszabb hullámhossz a végtelenhez tart, vagyis nincs kvantumos, meghatározott értéke. Ez ad okot a spekulációkra, amik az ezotéria és a sci fi világába vezetnek.
„Egy logikus magyarázatként azonnal egy filmjelenet jutott az eszembe, amikor a Kenobinak szánt üzenetet lejátszotta Artu Detu. Hány üzenet lehet, amit még nem tudtunk lejátszani, vagy félreértettünk. „
Ez nagyon találó hasonlat, ami már a valóságban is működik, nem csak a filmen. Ezek szerint, a világunk tele van időkapszulákban hátrahagyott üzenetekkel, amikről nem tudunk semmit. Ezért tetszett meg ez a topik,(Piramisok-legendák- meglepetések) mivel itt lehetőség van arra, hogy a hozzáértők, vagy a szerencsések felnyissák az időkapszulákat.;-)
Kétségtelen, hogy az usébtik az egyiptomi élet mágikus oldalát képviselik. Mi már nehezen is értjük ezeket a furcsaságaikat. A kanópuszedényeiktől a hideg ráz, most már azon szerdab szobroktól is, melyek szeme követ téged...
A cikkeket szerintem a hetvenes évek vége felétől gyűjtöm, de nagyrésze az internet révén lett végül is.
A Brunton által említett kis faszobrokat az egyiptomiak usébtinek nevezték. Hitük szerint a Túlvilágon ezek a „mágikus bábuk” végzik a halott lelke helyett a munkát. Ha szórakozott lennék, kérdezhetném mondjuk azt, hogy talán sok usébtit egyfajta mágikus rítus során a Nagy Piramisban akkumulálták??? Beismerem, ez őrültség...
Röck Gyula magyar okkultista is ismertette Brunton elbeszélését egyik könyvében, és azzal magyarázta az esetet, hogy az egyiptomi mágusok ismeretlen erőket kötöttek meg a kis faszoborban, mint mi a villamosságot az akkumulátorban.
Ez a jó írány! Ahogy kutattam délután a szobrot, folyton rejtélyes usébtikbe botlottam. Pl. van olyan, amelyiknek a hóna alá írtak varázsigéket és Isteneket véstek oda, mindez nem látszik az egész szobrocskákon, csak a széttört daraboknál fedezték fel. Hitük szerint belevarázsolták sikeresen a szolgát, segítőt, őrzőt.
Mindez már megint a cargo-kultusz fantomfájdalmait idézi: miért és mikoron történt valami amit kényszeresen utánoztak, miből ered ez a cselekvés és a túlvilág ibolyántúli sugárzása?
Idevenném még a gólemet ismét: amit életre keltettek egy névvel, egy vésettel.
Kíváncsi lennék mekkora lehet a gyűjteményed kivágott cikkekből, fénymásolt anyagokból?! :)
(Kerestem a szobrot, de vagy nem létezik, vagy a föld nyelte el. A Louvre nem nyilatkozott. )
A fényjelenségre van két vaskalapos megoldás. Az egyik, (az érdekesebb) a kvantummechanikai magyarázat.
A másik az, hogy olyan összetevőket tartalmaz, amelyek fluoreszkálnak. Pl. tömítőszerek, festékek, adalékok, állati ragasztó, stb. (Egyiptomi kék jelenléte, de ez későbbi mármint nem okában, hanem megvalósításában.)
A lumineszcenciának kb. 15 fajtája lehet. A szobor elnyelt sugárzást tárolt? Csakhogy a fa nem egy fotolumineszcens anyag. A leírás szerint fényleni kezdett, eltűnni látszott, majd újra fénylett, sőt villódzott.
Fontos lenne a jelenség időtartama, emisszió intenzitása és a színárnyalat.
Egy logikus magyarázatként azonnal egy filmjelenet jutott az eszembe, amikor a Kenobinak szánt üzenetet lejátszotta Artu Detu. Hány üzenet lehet, amit még nem tudtunk lejátszani, vagy félreértettünk.
Egyéb vegyes:
Réges-régen volt alkímiai szakácskönyvek írnak szervetlen fényporokról.
Fontos: a fluoreszcenciát (bűnüldözés) nem szabad összetéveszteni a biolumineszcenciával (foton kibocsátó élőlények) és a foszforenciával. A brazil Atlanti-parti esőerdőben élő tökvarangyok fluoreszkálnak.
Radioaktivitás. (Óramutatók.)
Japánban olyan génmódosított főemlőst hoztak létre, amelynek zölden világít a bőre, és ezt a tulajdonságot utódaira is át tudja örökíteni. Az állat a Brazíliában honos fehérpamacsos selyemmamjom (Callithrix jacchus). Ultraibolya fénnyel megvilágítva a bőre zöldesen fluoreszkál. Az idegen gént, amely zöld fluoreszkáló fehérjét (GFP) kódol, egy vírussal juttatták be majomembriókba, ezeket azután pótanyák méhébe ültették be.
A Brunton által említett kis faszobrokat az egyiptomiak usébtinek nevezték. Hitük szerint a Túlvilágon ezek a „mágikus bábuk” végzik a halott lelke helyett a munkát. Ha szórakozott lennék, kérdezhetném mondjuk azt, hogy talán sok usébtit egyfajta mágikus rítus során a Nagy Piramisban akkumulálták??? Beismerem, ez őrültség...
Röck Gyula magyar okkultista is ismertette Brunton elbeszélését egyik könyvében, és azzal magyarázta az esetet, hogy az egyiptomi mágusok ismeretlen erőket kötöttek meg a kis faszoborban, mint mi a villamosságot az akkumulátorban.
Nem olyan rég beszéltem azokról az óbirodalmi szemekről, szemet utánzó szerkezetekről, melyeket a szerdab szobrok fejébe ültettek:
Az ezotériával foglalkozók szerint, aki több napig nem cseréli le az ágyneműjét, az felveszi az ember rezgésmintázatát. Ez mindenkinek más és változó. Aki befekszik abba az ágyba, amiben előtte más aludt, az vagy nyugtalanul, rosszul alszik, vagy nagyon jól attól függően, hogy milyen volt az illető hangulata, sajátrezgése. Amennyiben egy tárgyat fel lehet tölteni energiával, méghozzá indulatokkal, érzésekkel, akkor a (hozzáértő) mágusok ezt meg is teszik. A kérdés csupán az, hogy jó, vagy rossz célra használják fel?:-)
Paul BruntonA felsőbbrendű Én (1941) c. könyvében (The Quest of the Overself, 1937) meséli az esetét egy egyiptomi szobrocskának:
"De most vissza kell térnem „Egyiptom titkai” című könyvemhez – és rávonatkozó negyedik megállapításomként, emlékeztetem olvasóit arra a borzongató üzenetre, amelyet a Ra-Mak-Hotep álnéven megbúvó egyik adeptus bízott rám és amelynek tartalma az volt, hogy a régi Egyiptom a maira láthatatlan örökséget hagyott, amelynek pontos jelentését csak kevesen értik. Ez az örökség szellemi lényeket és lelki erőket foglal magában, amelyek bár többezer év óta kandi szemektől elrejtett lepecsételt sírokban nyugszanak, de még mindig megőrizték nagy és rontó hatalmukat.
Egyes kétkedők gúnyolódtak ezen a feltevésen, mert naiv és tapasztalatlan voltukban azokkal a finomabb erőkkel szemben, amelyek a bennünket körülvevő világban működnek, nem tudták felfogni azt a gondolatot, hogy látszólag „holt” dolgok közvetlen jelenünkre élő befolyással lehetnek és vannak is. Okkult és lelki szempontból azonban igaz való, hogy a múlt a jelenben él tovább. Ennek feltűnő igazolása a következő tudósítás Monsieur Celleriernek arról a különös tapasztalatáról, amelyet egyik barátja rövid idővel ezelőtt ismertetett meg velem.
Monsieur Cellerier a párizsi művészeti és iparművészeti múzeum laboratóriumának vezetője. 1932 októberében a Louvre egyiptomi osztályának konzervátora arra kérte, hogy tudományos eszközei segítségével állapítsa meg egy kis festett fa-figura valódiságát, amelyet a Louvre vezetősége nyolcvanezer frankos áron akart az osztály számára megszerezni. Monsieur Cellerier eleget tett a felszólításnak és fizikai kísérletek egész sorával elkezdte a fa minőségének, a festés valódiságának és korának meghatározását. A kísérleteket, felügyelete alatt, asszisztensei végezték, és az előzetes vizsgálat eredménye az lett, hogy a kis szobrocska valódiságát kétségtelenül megállapították. Az alak eredetét és történetét azonban még homály fedte és a tudós, akinek kíváncsiságát izgatta a dolog, elhatározta, hogy kiteszi azt az X-sugarak könyörtelen átvilágításának. Ez meg is történt, de semmi rendkívüli nem került napvilágra. Ezután a szobrocskát ultraibolya AL-sugarak játékának vetette alá. Meg kell jegyezni, hogy a párizsi laboratóriumban alkalmazott sugarak rendkívüli erejűek és intenzitásúak és legalább tízszer olyan erősek, mint azok, amelyeket orvosok gyógyító célra használnak.
Alig érintették a sugarak az alakot, amikor ez Monsieur Cellerier nagy meglepetésére hirtelen fényleni kezdett, majd úgy látszott, mintha eltűnne és egy fényből alkotott új emberi alakzatnak adna helyet. Ennek a foszforeszkálásnak okát és pontos természetét nem lehetett megállapítani. A fa és a festés nem lehetett valószínű oka ennek a különös villódzásnak, amely egyenesen a szobor szívéből áradt, úgy, hogy úgy tetszett, mintha valósággal maga a szobor volna.
Ki mondhatná meg, mi volt az, ami ebben a hatalmas sugárzásban öntudatlanul megnyilatkozott – hiszen tudjuk, hogy az ilyen sugarak be tudnak hatolni a durvaszövetű anyagba és finomabbakat át is tudnak fúrni, továbbá tudjuk, hogy az, amit mi elektromosságnak nevezünk, még legegyszerűbb megjelenési formáiban is nem más, mint az egyik legtitokzatosabb természeti erő, amely legmagasabb koncentrált alakjában – mint amilyen ez a sugár is – a szó legszorosabb értelmében okkult erővé válhatik.
A titokra mind a mai napig nem derült világosság. A kis alak ez idő szerint a Louvre legfrissebb szerzeményei között áll. Sokan mehetnek oda, hogy megnézzék, hiszen a szobrot körülvevő mágikus varázsnak nagy a vonzó ereje, de keveseknek, vagy talán éppen senkinek sem fogja értékes titkát elmondani. Ilyen figurákat helyeztek rendszerint a sírokba, hogy közvetítőkként szolgáljanak az elhunytak szelleme és múmiái között.
Ki tudja, hogy ez a Louvre-figura nem a Ra-Mak-Hotep említette egyik ilyen természeti szellem átmeneti állomáshelye-e? Talán azoknak a mágusoknak egyike idézte maga elé, akik Egyiptom távoli fénykorában olyan számosan voltak és összekötötte ezzel a kis figurával, hogy benne éljen egy meghatározott óráig, amikor azután ismét kiszabadul az emberek világába?"
Mit szóltok az esethez?
Cellerier a két háború közt valóban híres szakértője volt a Louvre-nek, aki bevetette a kor minden elérhető találmányát a műtárgyak vizsgálatánál. A módszereiről annak idején a magyar sajtó is beszámolt. Itt van hozzá kép is a Magyarság 1928. márc. 1-i számából (Képes Melléklet):
- Ez nem babona. Mindenkiből delejes áram sugárzik, s ez valóságos tény, ha az önök nyugati műszerei még nem fedezték is föl. A szakács, amikor az ételt elkészíti, ráárasztja a maga kisugárzását, persze öntudatlanul. Az alacsonyabb rendű szakács ártalmas delejességgel tölthetné meg az étket, s az így belejuthatna abba, aki megeszi a főztet.
"Két kutató, akik nemrég fedeztek fel egy óriási kígyófajt – amely valószínűleg 47 millió évvel ezelőtt élt a mai India Gujarat államában, és becslések szerint 36-49 láb hosszú volt –, a legendából merített ihletet a Vasuki indicus faj elnevezésében. „Ez nagyon szimbolikus” – mondja Debajit Datta - A fajról szóló tanulmány társszerzője: vasuki a királyunk. És ez itt, hozzá hasonlóan, egy kivételesen nagy kígyó.*
A V. indicus maradványait eredetileg egy gudzsaráti szénbányában találta meg majdnem 20 évvel ezelőtt Sunil Bajpai IITR paleontológus professzor. Akkoriban úgy vélte, hogy a kövületek egy már ismert őskori krokodilfajhoz tartoznak, és elrejtette őket a laboratóriumában. Csak amikor Datta, aki 2022-ben csatlakozott Bajpai laboratóriumához, tavaly nyáron elkezdte vizsgálni a kövületeket, akkor jött rá, hogy a két maradvány másfajta állathoz tartozik. „Számos irodalom van a korábban felfedezett krokodilokról” – mondja Datta. De amikor elkezdtük feldarabolni az üledéket a kövületek körül, láttuk, hogy vannak olyan anatómiai jellemzőik, amelyek valójában nem krokodilok, hanem inkább kígyószerűek.
A kutatók 27 viszonylag megőrzött csigolyát tisztítottak meg és azonosítottak, amelyek nagyjából 1,5-2,5 hüvelyk hosszúak és 2,5 és 4 hüvelyk szélesek. Egy felnőtt állathoz képest a V. indicus minden idők egyik legnagyobb kígyója lehetett, és a Madtsoiidae kígyók családjába tartozott, amely a déli féltekén élt, mondja Bajpai. A faj mérete a szintén kihalt Titanoboa cerrejonensishez hasonlítható , amely a becslések szerint 60 millió évvel ezelőtt létezett, és a legnagyobb ismert kígyófaj.
Bár a bányaterület, ahol Bajpai megtalálta a kövületeket, ma száraz és poros, feltehetőleg mocsaras volt, amikor a V. indicus a Földön járt – mondja. Jesus Rivas, a New Mexico Highlands Egyetem biológiaprofesszora, aki kígyókat tanulmányoz, azt gyanítja, hogy a V. indicus mérete megnehezítette a szárazföldi manőverezést, és a faj kecsesebben tudott mozogni a vízben. "Ahhoz, hogy lélegezzen, a kígyónak fel kellett volna emelnie a bordaívet, amihez nagyon nagy izomerőre volt szükség a gravitáció elleni küzdelemhez" - mondja Rivas. „De ha [teste] vízben van, valószínűleg könnyebb volt lélegezni. És ez az oka annak, hogy manapság sok nagy kígyó, például az anakonda, vízben él.
(Itt emlékeztetnék a kisebb gravitáció, nagyobb élőlények - elméletre.:)
A V. indicus felfedezése nemcsak a kígyók evolúciójának alaposabb megismerését teszi lehetővé a tudósok számára , hanem annak mélyebb megértését is, hogyan változtak fizikailag a kontinensek az idők során, és hogyan oszlottak szét a fajok az egész világon. „Valamikor, körülbelül 50 millió évvel ezelőtt India ütközött Ázsiával, és ennek az ütközésnek az eredményeként egy kulcsfontosságú földi útvonal jött létre”
* A hindu folklórban van egy hatalmas kígyókirály, Vasuki, akiről azt mondják, hogy természetfeletti erővel rendelkezik. A gyakran elegánsan Siva istenség nyakába tekert Vasuki egyike annak a sok kígyónak, amelyet Indiában imádnak.
Még mindig ezeket bújom... illetve a jegyzetekre és utalásokra rákeresve végre eljutottam olyan olvasmányokhoz, amelyek mindig is foglalkoztattak.
A turistajelzések mentén eddig az alábbiakat csipegettem fel:
„Sötétben félek, világosban gyanakszom." Woody Allen
„Én ezért, a mindenek felett álló Pronoia, átszármaztattam magam leszármazottaimba, mivel én léteztem legelőször, minden úton végigmegyek. Mivel én vagyok a fény gazdagsága, én vagyok a pleroma emléke.”
„És elmentem a sötétség birodalmába, és kitartottam amíg el nem értem a börtön közepéhez. A káosz alapjai rázkódtak. Elrejtőzködtem előlük gonoszságuk miatt, és nem ismertek fel engem.”
„Ismét visszatértem, most már másodszorra, és körbejártam. Azoktól származom, akik a fényhez tartoznak, mely én vagyok, az emlékezés Pronoiaja. ... És felfutottam ismét fény-gyökereimhez, nehogy elpusztuljanak idő előtt.”
A „tetszhalott” állapot azt jelenti, hogy a földön betelt idővel szemben az alvilágban az évek, a napok visszafelé peregnek le,
az idő reverzibilitása biztosítja az újjászületést, lásd Kákosy 2001, 142
A szentély építésekor egész kövekből építkeztek, és/de kalapács, véső
vagy bármilyen más vaseszköz hangja nem hallatszott a Szentély építése közben
Volt egy legfőbb lény, aki időtlen ragyogó fény, de élő víz is egyben. Meglátta a tükörképét az őt körülvevő fény-vízben, és ez a képmás lett Barbéló. Belőle lett a Boldogságos Fényszikra, akit a Legfőbb lény Krisztussá kent fel. Majd a következő fokozatként megjelent a Négy Fény, a Forma, az Értelem, a Szeretet és végül a Bölcsesség, azaz Szofia. Ez a Negyedik Fény elkövetett egy hibát és gondolatait léttel ruházta fel. Így jött létre Jaldabaoth, az első arkhón. Szofia Jaldabaoth-nak trónust állított fel a fény felhőiben, remélve, hogy a többi szellemi lény nem szerez tudomást arról, ami történt. Ám ez az arkhón megalkotta a sötétség birodalmát, ahová a felsőbb régiókból csak fényrészecskék jutnak el, amelyeket a sötétség hatalmai fogságban tartanak. Így az ember feladata ezeknek a fényrészecskéknek, szikráknak a kiszabadítása.
Vonatkozik mindez még az istennevek beláthatatlan sokaságára is; a lehető legérzékletesebb módon fogalmazza meg ezt Jusztinosz: „A költők és a mítoszok lantosai nem ismervén ezeket az angyalokat és a tőlük született démonokat, akik fiúkat és lányokat gyaláztak meg városaikban és a népek között, mert amit ők összeírtak, azokat mint az istennek (Zeusznak), a neki tulajdonított fiaknak, vagy testvéreiknek – Poszeidónnak és Plutónnak –, meg ezek fiainak tetteiként mondták el. Azzal a névvel illették őket, amit ezen angyalok közül ki-ki magának vagy gyermekeinek adott.” (II. Apol. V. 5‒6).24 Eszerint tehát a földi istennevek is gonosz angyalfejedelmektől származnak, (egyfajta görbe tükre ez az Istentől rendelt ádámi névadásnak), ilyenformán tehát az a misztikus mozzanat, mint „feltörni a név pecsétjét” közvetlen konfrontációt jelent a szellemvilággal, akár igenlő, akár elutasító értelemben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Rabbi Jóhanán, az egyik legjelentősebb szentföldi amóra a tárgyalt időszaknál később, a 3. század derekán fogalmazta meg véleményét. Több példa is rendelkezésünkre áll arra nézve, hogy a korabeli rabbik inkább a beteg halálát tartották kívánatosnak, mintsem, hogy a Názáreti Jézus („ben Panthera”, vagy „a sánta Bileám”) nevében gyógyítsák meg őket. .. A Jelenések könyvének utolsó fejezetében – a Mennyei Jeruzsálemre vonatkozóan – azt olvassuk, hogy „és semmiféle átok nem lesz többé” (καὶ πᾶν κατάθεμα οὐκ ἔσται ἔτι, Jel 22,3). Ezek szerint tehát addig mindig is volt és lesz.
Kár hogy a háború előtt nem adták ki magyarul Manly P. Hall 1928-as könyvét, már csak a nemzetközi hírneve miatt. A két háború közt rengeteg ezoterikus könyv/füzet megjelent nálunk, nagyrészt magyar szerzőktől (Röck Gyula és hasonlók), de voltak külföldiek is, mint Blavatsky asszony vagy Paul Brunton. Úgy látszik ebbe a rendszerváltás óta keletkezett újabb ezoterikus lázba a "Minden korok titkos tanításai" valahogy nem fért eddig bele. Holott ez áttekintette az okkultizmus és a titkos beavatások történetét az az ókortól az újabb időkig. És magának az okkultizmusnak egy óriási szeletét tárgyalta: https://sacred-texts.com/eso/sta/index.htm
Természetesen magán viseli, hogy "Minden korok titkos tanításai"-t közel 100 éve írták, de mégis hiányzott/hiányzik a téma iránt érdeklődő magyarok könyvtárából. Ugyanakkor nála jóval régebbi (19. vagy akár 18. századi műveket), hasonló műveket is kiadtak az utóbbi 10-20 évben.Nemrég jelent Donnelly Atlantisza magyarul, ami eredetileg 1882-ben angolul. Ez alapmű volt sokáig a kutatásban, de ma már messze nem az. Az adatainak/érveinek nagy részét meghaladta az idő. Elvileg persze nem baj, hogy kiadták magyarul, de legalább olyan fordította volna le, aki érti (!) is mi áll benne!!! A könyv ugyanis tele van csomó értelmezési problémával, mert a fordító ezeket a részeket magyarul sem értette volna! Ez így szégyen! Viszont még ma is jó lenne, ha Braghine Atlantisza (1938) megjelenne magyarul, hiszen már annál sem kell a kiadónak engedély, vagy jogdíj-kötelezettség.
És tényleg, az Ízisz-tábla szóba került itt már 14 éve:
A lap alján lehet lapozni, ha lépsz négyet, akkor következik Az Ízisz tábla, amiről már szintén írtál.
..."egy emberi alakú és sötétkék arcbőrű szoborban imádták őt, kezében övet és jogart, fején királyi tollat viselt, és tojást lökött ki a szájából. (Lásd: Az egyiptomi mitológia elemzése ) Míg a Bembine-tábla téglalap alakú, filozófiailag a világegyetem orfikus tojását jelöli tartalmával együtt. Az ezoterikus tanokban a legfőbb egyéni teljesítmény az orfikus tojás feltörése, ami egyenértékű a szellem visszatérésével a keleti misztikusok Nirvánájába – az abszolút állapotába."
Nem rossz írás a piramisokról. Régebben szerettem a rózsakeresztes Manly P. Hall írásait, különösen a "Minden korok titkos tanításai"-t (1928). Ez a részlet is abból van. 2010-ben szántam neki itt egy hsz-t:
. 
. 
