2017. 09. 06. A topik olvasóinak a figyelmébe:
Az öngyilkosságra való buzdítás büntetőjogi kategória. Amennyiben ilyet látunk, az elkövető számíthat az összes nickje nyom nélküli eltakarítására, és arra, hogy a megfelelő hatóságok megkapják az intézkedéshez szükséges adatokat.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt: http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/ongyilkossagi-gondolataim-vannak.html
Írhatnék is valamit, de azt gondolom olyanok tudnak ebből a szempontból tanácsot adni, akik erre szakosodtak, vagy már túlestek ezen a lelki állapoton... szóval nem írnék inkább semmit...
A hsz.-odra tett reakciót látva most már csak nem bírom ki, hogy hozzá ne szóljak!
Előre bocsájtom, hogy eszem ágában sincs rábeszélni Téged, vagy bárki mást ilyesmire, távol legyen!
De: Azt viszont -véleményem szerint- sz@rd le magasról, hogy ki hogyan akarna elítélni, megbélyegezni emiatt! Mit képzel magáról az a sok s...fej, akinek nincs jobb dolga, mint másokat ítélgetni, vádolni, kárhoztatni olyanért, amihez neki, mint kívülállónak, semmi köze sincs!
A keresztények persze azt mondják: Bűn!
De, ha nem tartod magad kereszténynek, akkor ezzel is miért kéne törődnöd?
Mégis van egy eset, amikor szerintem is, hogy is mondjam... szóval "bűn" lehet az ilyesmi.
Nem, nem vallásos alapon!
Arra gondoltam, hogy akinek családja van, ő bizonnyal tartozik a párjának és a gyerekeinek azzal, hogy életben maradjon!
Ezt kissé keserűen írom, mert nekem nincsen családom.
Viszont ezért is mondom, hogy az összes többi embert pedig szard le magasról, legalábbis azokat, akik elítélni, leszólni, megbélyegezni akarnak. Egyszerűen semmi köze hozzá a sok gyökérnek, foglalkozzanak a saját dolgukkal! Az ilyen ítélkező gennyládák azt sem érdemlik meg, hogy észrevegyék a létezésüket.
Persze ezt csak az ítélkezőkre írom. Aki kedvesen, segítő szándékkal ír, az más tészta...
(Majd a másik öngyi' topicban még hozzászólnék a felvetésedhez más szempontból.)
Van az úgy, hogy a kényelmesebbnek tűnő utat fontolgatjuk. Vagy próbálkozhatunk értelmet célt keresni és annak megvalósításáért keményen dolgozni. Az élet misztériuma egyszeri és megismételhetetlen, a feleslegesen elpazarolt élet meg értelmetlen. Ha körül nézel nem találsz egy talpalatnyi helyet sem, ahol nem hagyta volna ott a "lába nyomát" valaki. Miért kellene elmenekülni? A cél keresése és megvalósítása mégis csak megéri, hogy nyomot hagyunk, hogy itt voltunk. Az öngyilkosság álláspontom szerint hülyeség. Miért akarod, hogy úgy emlékezzenek rád, hogy szegény hülye ezt választotta, ahelyett, hogy segített volna magán? (Ücsörög a gödör alján és nem is akar kimászni.) (Mert reménytelen helyzet nincs, csak az önsajnálattól megzakkant emberek...)
Elolvastam itt jó pár öngyilkossághoz kapcsolodó topicot. Egész érdekes meglátásokkal lettem gazdagabb.
Megmondom őszintén azért most történt, hogy idetaláltam. Mert most foglakoztat legkomolyabban a kérdés, mint befejezési módja az életemnek.
Azt kell sok fórumozónak szerintem megérteni, hogy lehetnek és vannak is olyan életszituációk az életben, amit az egyén ténylegesen önmaga megszüntetésével tud legtisztábban lezárni. Ezért nem kell elítélni, megbélyegezni, mert van, hogy magán kivül nem árt senkinek. Esetemben is így lesz. Nincs senkim, tényleg senkim. Hogy hogy alakult ez, abba nem szeretnék most belemenni. Az a pár ember, akinek valamilyen kapcsolata mégis volt velem pedig megfogja érteni. Nemcsak nekem lesz jobb, hanem nekik is.
A topic címére válaszolva meg, én nem tartom Bűn-nek, mivel senkinek sem ártok vele. Magamnak sem, hiszen ezt szeretném.
Csak ennyit akartam.
Üdv mindenkinek.
én sosem akartam öngyilkos lenni, és most sem akarok
viszont már egészen fiatal koromtól volt bennem egy vágy, hogy elhúzzak a civilizációból, aztán lesz ami lesz.
európában elég nehéz ezt megtenni, mert túl nagy a népsűrűség. szóval azt terveztem, hogy elhúzok mondjuk a dél amcsi dzsungelbe vagy hasonló helyre. aztán vagy 2 napig bírom vagy tovább :)
"De az, hogy ezt az igazságtalan univerzumot egy morális alapokon ítélkező igazságos isten teremtette, és úgy van megcsinálva, hogy egyeseket már a rajtvonalnál elkaszál, akik aztán fél örökkévalóságig várhatnak a menyben a feltámadásra, azt teljesen abszurd elhinni szerintem."
A mondatod már az igazságtalan és a morális szavaknál megbicsaklik sztem. Az Univerzum ez az egy van amiben élünk (uni = egy), s ez tetszhet valakinek vagy nem, de igazságtalan nem lehet, mert ez maga a valóság=igazság. Ami itt megtörténik, az maga az Igazság, bár nem a te, vagy az én igazságom.
A morálissal meg az a baj, hogy nincs ilyen, csupán az egyes ember elméjében. A teljes jogon élő és létező emberevők moralitása az, hogy megölnek és megesznek téged. Namost jöhet az obligát mondat: "ha volna Isten nem engedné, hogy ezek a vadak emberhúst zabáljanak...!" De engedi mégis - milyen érdekes!
Valóban teljesen abszurd, hogy - "egyébként egyetlen életlehetőséget kapott" - emberek egyike egy karral születik, vagy 2 éves korában elpusztul, a másik meg 102 évesen hal meg arany ágyikóban...stb. Ha volna Isten ugye, akkor az egy bűnöző önkényúr lehetne csak!... De bárhogy is bosszankodunk, ez így megy évmilliók óta. Ha tetszik, ha nem.
Sztem minden hasonló anomália, csakis a karma és a reinkarnáció elfogadásával válik megoldhatónak. A hagyományos vallások dogmái mindig beakadnak valahol. (szvsz)
Az a helyzet, hogy számos olyan kérdést, megállapítást tettél, amely kizárólag a hit kategóriájába tartozik, ezekre jelenleg nincs racionális, tudományos válasz. Másrészről viszont, amióta a zindex (régen internetto) fóruma létezik, több száz topic foglalkozik az ilyen jellegű kérdésekkel, talán érdemes lenne azokban körbenézned, hogy milyen válaszok érkeztek.
Körbenézel a világban, az emberek folyamatosan halnak meg balesetben, betegségben, egymás miatt stb. Sokan még gyerekként azelőtt, hogy öntudatukra ébrednének. A világ tehát alapból igazságtalan.
Erre azt mondja a keresztény, hogy: na jó, de akkor a mennyországba kerülsz és ott laksz feltámadásig.
Már ott hibázik az egész, hogy egy morális alapokon ítélkező isten minek teremtene olyan világot és természeti törvényeket, amelyek érdemekre tekintet nélkül tizedelik az embereket és mennyire lenne morálisan elfogadható, hogy egyeseknek esélyt sem ad.
De tegyük fel, hogy mégis így van, és létezik keresztény hit szerinti isten, aki olyan világot teremtett ami ellentétben az elveivel semennyire nem érdemek szerint indítja a startvonalról az életeket.
Akkor ez csak egyvalami miatt lehetséges, azért mert a halál lényegtelen. Pl. azért, mert aki meghal az nem semmisül meg hanem egyből indul egy másik életben, aztán előbb utóbb szerencséje lesz, és nem hal meg még csecsemőként, le tudja élni az életét, és a lelke tapasztalatok útján fejlődik, valami általunk nem ismert, istennek tetsző magasabb szintre.
Ebben az esetben meg ott hibázik a keresztény vallás, hogy alap nélkül állítja, hogy csak egy élet van és halál után ki-ki érdemei szerint dekkol a menyben vagy a pokolban.
De az, hogy ezt az igazságtalan univerzumot egy morális alapokon ítélkező igazságos isten teremtette, és úgy van megcsinálva, hogy egyeseket már a rajtvonalnál elkaszál, akik aztán fél örökkévalóságig várhatnak a menyben a feltámadásra, azt teljesen abszurd elhinni szerintem.
"Mert ha az ember élete nem a sajátja, akkor egyfajta rabszolga, más tulajdona, vagyis nem teljes személy. (Ezzel a monoteizmus nem ért egyet, és szerintem ezért sem összeegyeztethető az emberi méltósággal.)"
Nézd, a keresztény vallásban az ember szabad akarata az egyik legszentebb dolog. Tehát ezt Isten is tiszteletben tartja. Ha valaki szabad elhatározásából és akaratából úgy dönt, hogy a hitét Isten és az Ő tanítása mellett teszi le, ez nem csupán jogokkal, ígéretekkel jár, hanem kötelezettségekkel, értékrenddel is. A kötelezettségek tulajdonképpen össze vannak foglalva a Tízparancsolatban, továbbá Jézus bemutatta azt, hogy ezeket hogyan kell értelmezni. De mi ettől nem rabszolgák vagyunk, nem vagyunk Isten tulajdonai, hanem Istennek a fogadott fiai, leányai, épp ezért ez teljesen összhangban van az emberi méltósággal. Ugyanakkor ismét hangsúlyozom: senki nem kényszerít senkit arra, hogy higyjen Istenben, és elfogadja azt amit Ő kínál és amit elvár tőlünk.
"A másik meg az, hogy az ember soha nem hozott egy olyan döntést, hogy meg akar születni. Az élet szükségszerűen kényszerből kezdődik az ember számára.
És ha ez a két dolog igaz, akkor szerintem ebből következik, hogy nagyon fontos belátni, hogy az embernek joga van az öngyilkossághoz."
Persze, hogy joga van hozzá, mégpedig a szabad akarat jogán. De egy keresztény ember csak nagyon-nagyon kivételes esetben lesz öngyilkos, nem csupán a Tízparancsolat "Ne ölj" parancsolata miatt, hanem mert úgy tartjuk, hogy a földi létet, a leszületést Isten adta, és amikor eljön az ideje, Ő is veszi vissza.
"De ezt szerintem nem helyes általánosítani az öngyilkosságra úgy általában. Főleg, ha ez alapján az általánosítás alapján azt mondjuk, hogy az öngyilkosság "bűn", mert akkor ezzel azt a személyes autonómiáját kérdőjelezzük meg az embernek, ami az emberi méltóság feltétele."
De igen, az öngyilkosság bűn egy keresztény ember számára, mégpedig a Tízparancsolat okán. A személyes autonómiát és az emberi méltóságot pedig kár ilyen formán abszolutizálni, hiszen ahogyan a Magyar Alkotmány szerint is vannak jogaid és kötelezettségeid amelyek által csorbul a személyes autonómiád, úgy a keresztény vallás szerint is. De mindez önkéntes és nem kötelező, tehát aki ezt felvette, az pontosan tudja, hogy önként lemond bizonyos világi szabadságról/élvezetről/dologról/stb. amivel egy ateista/nem hívő rendelkezhet.
Szerintem van is egy kis önellentmondás az Általad leírtakban. Ha minden eset egyedi, akkor miért hivatkozol minden esetre vonatkoztatva a társadalmi felelősségre?
Amúgy igen, a statisztikákban lehet valami. De, tudod, az a bej, hogy a társadalom, azaz a "tömeg", imádja mindig mástól várni a megoldást. Tehát mindig külső forrásból!
Ez, sajnos, felbátorítja a kollektivistákat.
Valami megveszekedett módon gyűlölöm a kollektivizmust!!!
Azt hiszem azt is írtam, h minden eset egyedi. Az a véleményem, h nem lehet csak egyik, vagy másik oldal felelőssége. Az egyén valamilyen közegben él, ugyanakkor alkotó eleme is saját közegének. Kölcsönösségben működnek együtt, vagy egymás ellen... Egy magas arányú öngyilkossági statisztika mindenesetre tükör a trsdlomnak...
Calamayca, egy másik topicban ugye éppen a közösség vs. egyén viszonyáról beszélgettünk.
Kb. megállapítottuk, hogy a közösség ("tömeg") igencsak hajlamos terrorizálni az egyént.
Na már most úgy érzem, ebben a topicban Te átestél a ló túloldalára. Már az egyén bármilyen saját döntését is a társadalmon kéred számon!
Tudod, miért veszélyes ez, szerintem?
Mert a társadalom, és az azt képviselő hatalom, mindenkor várva várja, hogy az egyén döntési lehetőségei közül lehetőleg minél többet vonjon meg, és helyezze azt a saját hatáskörébe. Ahol erre csak lehetőségük van, ott meg is teszik! És tudod mire hivatkoznak? Hogy meg kellett védeniük a társadalmat ettől, attól, amattól... de végül mitől is? Az egyéneket a saját, szabadakarati döntéseiktől!
Nonszensz, ugye? Ezért igyekeznek mindig valami fennkölt frázisba csomagolni. Pl. olyanokba, amiket Te is írtál, hogy társadalmi felelősség, meg ilyesmi...
Köszönöm, nem kérek belőle! A saját dolgaimért majd én felelek!
Így van, nem kértük az életünket, a sok okostojás megmondóember mégis elvárja, hogy hálásak legyünk érte.
(Reinkarnáció hívők ezt másként látják, de ez legyen az ő dolguk!)
Amúgy nem vagyok öngyilkosság párti, de rühellem azokat, akik kígyót-békát kiabálnak az öngyilkosokra, a legnagyobb pofával éppen azok, akik nem is ismerték az illetőt, semmit nem tudtak a körülményeiről.
Nyilván. De az beteg. Ma azonban ez nem mondható el. Sokan lesznek öngyilkosok például kimondottan gazdasági ellehetetlenülés miatt... Persze itt is esete válogatja, h reális számításba csúszott hiba (pl hitel, amiről úgy gondolta, h tudja fizetni, aztán betegség, v munkanélküliség, esetleg válás miatt nem tudja fizetni), vagy kapzsiság (nagy hozam reményében elvesztett befektetés) miatt került a tönk szélére vki... Minden eset egyedi. Van aki szimplán bolond, de van akinek élnie lehetetlen adott körülmények között... Mindkét esetben trsdlmi felelősség sztem a normális emberi életkörülmények lehetőségének biztosítása... Egy munkanélküliség, egy válás, egy betegség, baleset ma bárkit a padlóra küldhet... A lejjebb belinkelt házaspár is a kisgyerekkel simán gazdasági okokból nyírta ki magát... Nem tudjuk, h valóban kétségbeejtő volt-e a helyzetük, vagy csak ők látták így... A trsdlom szeretné azt hinni, h csak maguk látták így... De hogy mi a valóság azt nem tudjuk... Nem véletlen, h az öngyilkossági statisztika országonként változik... Van, amiről igenis a trsdlom tehet! Ha ez nem így lenne, akk a statisztika mindenütt egyforma lenne...
Arról nem is beszélve, hogy a tükörkép a tükrön is múlik, szóval akármilyen szuper jó lehetne a világ, akkor is lehetne olyan ember, aki a saját agyi beállítottsága miatt rossz véleménnyel van az életről.
