Közel két éve élek albérletben.
Az első albérletem egy szobabérlet volt, fürdőszoba- és wc-használattal. Vidékre hívtak dolgozni, és ezért költöztem el onnan.
A második albérletem már a kisvárosban volt, ahol dolgoztam. Egy önálló, tetőtéri lakást béreltünk ki a fiammal. Jó egy év után a fiam fejét elcsavarta egy ifjú hölgy, aki odaköltözött hozzánk. Itt el is romlott minden, majd néhány hét múlva megbeszéltem a fiammal, hogy keresek másik lakóhelyet, mert ennek csak folytonos veszekedés lenne a vége, hiszen nem tudok alkalmazkodni az ifjú hölgy életviteléhez.
Jelenlegi albérletem egy egyszobás, összkomfortos kis házikó. Az ingatlanon a családi házban egy idős házaspár él, ők a tulajdnosok. A telek hátsó részében van az én kicsi házikóm. Úgy gondoltam, hogy itt nyugodtan, csendben, békében élhetek. Nem így lett. Az idős házaspár beleszól mindenbe.
Ittlakásom első napjaiban történt, hogy reggelizés közben felhívott a kolléganőm, hosszan beszélgettünk. Még le sem tettem a telefont, máris dörömbölt az idős nő az ajtón, hogy mi bajom van, miért nincsenek felhúzva a redőnyök. Az ajtóban állva próbáltam halkan (merthogy a telefonban még ott beszélt a kolléganőm) mondani neki, hogy elfelejtettem. Látta, hogy telefonáltam, de csak elkezdett hangosan magyarázni valamit arról, hogy aggódtak miattam.
Amikor megbeszéltem velük, hogy kibérelem a kisházat, akkor azt mondták, hogy az előtte lévő kis kertrész is lehet az enyém, és ott nyugodtan kertészkedhetek. Amikor már ott laktam, mondta a bácsi, hogy azt tervezi, hogy egy szaletlit épít. Hogy hová? Az előttem lévő részre, ahol kertészkedhetnék. Azt is elmondta, hogy picit odébb, az előttem lévő kert sarkába tervezi, hogy szalonnasütőt épít. Belegondoltam, hogy ha ezek az építmények elkészülnek, akkor nekem annyi nyugalmam sem lesz, mint eddig. Ha vendégeket hívnak, a szaletliben fognak beszélgetni, a szobám ablakától 5 méterre.
Egyik "rossz" szokásom, hogy korán kelek. Reggel hatra már kimosok, kiteregetek, reggelizek, takarítok - ha itthon vagyok. A nyári melegben a ruhák délelőtt meg is száradnak, össze is szedhetem őket. Egyik nap a bácsi megkérdezte, hogy ki hordja azt a zoknit, amit éppen leszedtem a szárítóról. Meleg, frottír, télies zokni, amit a munkahelyemen, éjszaka szoktam felvenni, amikor fázom. Ezek után a fehérneműimet már ki sem teregettem a teraszon. Aztán egy alkalommal azt mondták, hogy az ágyneműket nem a saját teregetőmre tegyem, hanem vigyem fel az ő padlásukra. Azóta sem értem, hogy miért nincs jó helyen a saját teregetőmön.
Nemrég egy barátom meghívott vidékre. Hétfőn hajnalban indultam, szerdán délután érkeztem haza. Az öregek letoltak, mert nem szóltam nekik. Bambán néztem ki a fejemből, hogy miért kellett volna szólnom. Aztán azt mondták, hogy ők a saját kulcsukkal bementek volna a házba (amit bérelek), hogy kiszellőztessenek.
Nagyjából kéthetente kitalálja a néni, hogy neki valami kell a speizből (ahonnan még nem pakolta ki a holmijait), hogy bejöhessen a házba. Gondolom körülnézni, hogyan élek.
Nemrég valami kosarat keresett, miután lecseréltem a függönyöket, és a férje azt mondta, hogy fekete függönyöket tettem fel. A néni jött a mondva csinált kifogással, hogy szüksége van arra a kosárra, és be is tolakodott a szobámba, hogy megnézze a függönyeimet, amik egyébként bordó színűek. Amikor meglátta, mondta nekem, hogy a férje azzal traktálta, hogy azok feketék, mert nem lehet belátni az ablakon. Elgondolkodtam magamban azon, hogy miért akar egy idős férfi az én ablakomon belátni.
Nyugalomra van szükségem. Nyugodt, csöndes albérletet kerestem, ahol a munkám fáradalmait kipihenhetem. Nem érzem jól itt magam. Zavar, hogy folyton a nyakamra járnak, hogy folyton tudni akarják: mikor, kivel, mit csinálok, merre járok, hová megyek stb. Nem családot, nem pótszülőket kerestem, hiszen vannak szüleim, testvéreim, gyermekeim, akikkel törődünk egymással, akikkel megbeszéljük a velünk történt dolgokat, mint más normális családban szokás.
Elgondolkodtató számomra, hogy milyen írott és íratlan szabályai vannak az albérletben élésnek. Vagy így akarják a tudtomra adni, hogy nemkívánatos személy vagyok? Mint amikor a nemfizető albérlők ellen mindenféle fondorlatokat találnak ki, hogy eltávolítsák őket, mert jogi úton nehéz a dolog, hiszen szinte csak pp úton lehet, mert a hatóságok nem törődnek ilyen csip-csup ügyekkel. Fárasztásos alapon talán könnyebb az elüldözés. Vajon az én esetemben is ez van? Holott tisztességesen fizettem mindig az albérletemet. Az előzőnél például a kaució rám eső részét vissza sem kaptam, hanem a fiamnak adtam, merthogy lelakhatóra beszéltük meg. Ők lakták le. Itt előre kéthavi kauciót letettem, a beköltözés előtt két héttel.
Nem tudom, hogy mi lehet a háttérben. Szeretném azt hinni, hogy csak az idős házaspár unalmában "velem foglalkozik". De meddig fogom én ezt elviselni? Meddig mehetnek el? Mi az, amit már zaklatásnak vehetek, s mi az, amit el kell tűrjek, mert ez itt az ő tulajdonuk, s én "csak" egy bérlő vagyok?
